Anavi Ádám
Pénelopé és leánya
(Legújabb kútfők nyomán)
Menj már férjhez, anyám, mert tönkrezabálnak a kérők!
Csúf röhögéssel mondják: nyíllal kellene célba vegyék
Férficseléded izéjét, pont amikor lehajolva
Bort merit éppen a kádból. – Gyűlölik. Őt gyanusítják:
Könnyű az özvegyi hűség, szolga ha enyhiti éjjel.
...Elmentél idegenbe, nehogy kitudódjon a szégyen.
Távol uradtól, szép híredre ügyelve titokban
Szültél a napra te engem. – Vén dajkám vezetett ide,
S itten senki se ismer, s én még tartom a számat.
De menj már férjhez, anyám! s egy nagymenőt
szúrj ki magadnak,
S aztán sárga aranykarikákat húzz a karodra.
Fogjál férjet, anyám, mert lásd: íme, szép unokáddal
Vastagodom már. Rád hagyom, ringasd.
És Pénelopé
Ekkor vágta le késsel lassan-szőtt szövetét, és
Még idejében úgy becsavarta a lánya fejét, hogy
Hang se szaladt ki a nyelve hegyéről férfifülekbe.
Közben a borszagu kérők sértett férfiu gőgben
Tépik a szájuk.
De lám, hogy kandühük ős szimatát kicse-
Lezte a nőnép! – S férfiuember meg sose orron-
Totta a dolgot.
Ősi szövetség: úrnőjével hallgat a nőhad,
S kuncog a férfin. S hű Pénelopé ügyéről
Nem kerepelnek a fűszerezett sztorikat szivesen
Guritó görögök se.
1980.
 
Chilei levél
Egy tizenkét éve várt, Chilében írt,
de más országban feladott levél után.
Az Arénában golyó nem ért,
puskatus szerencsésen
elcsúszott hátamon, és ezért
a hullámmal nem vettem részt
mészgödrös temetésen.
A Tábornok szabadságot
ígér, de fojt hatalma;
szögesdrót most a horizont
annak, ki fiatal ma.
Csontodba búj a rettegés,
ha hírhozó oson be,
biztosabb, hogyha szavait
ajkáról olvasod le.
Bányák falán nevek, igék,
és széjjelvert szerelmek,
sosem tudjuk, ki lesz, akit
ágyából kiemelnek.
Tenger szelétől nem enyhül
a szemek riadalma,
agyunkban dúl a szabadság
lefokozott fogalma.
1985.