Mózsi Ferenc
bújelzőként
ez az első leírt sor(om)
ez a második kívánság is sikerült
hogy háromszor öleljelek magamhoz
hogy negyedszer is engedj távolodni
az ötödhangok ismertebbek
az erősödő hatodik lazább
a hetedik érzék már közelítés
a nyolcadik végképp szándék
kilenc élet sem elég a felismeréshez
tizedrangú kérdés hogy miért
a továbbiakban számlálatlanul
végzem a sorsunkba sodródást
ha nincs jobb dolgod akkor
kapcsold ki a világítást
és sötétben láss a lényeg után
keress két magányos melléknevet és
bújelzőként aggasd a bejárati és
a kijárati ajtófélfára
ha benyitsz elhagyod
ha kinyitod behatolsz
zokog a huzat
alighanem létáramlat
taszíts tovább...
a rég túllendített hinta
kötelébe kapaszkodva jelenthetem
ennyit még a vélt zuhanás
reménye is megér
 
súrolni az elérhetetlen határát
gyűrődni kockák és gömbök között
a világmindenség stúdiójában
keverni a leszűrt hangokat
esztétikus szemantika
az értelem hámozott jelzőbólyái
konzervdobozokba sűrített sebesség
tartósított ideghullám
a nap józan felkelte
kótyagos lemente
a lét tetovált érzékenysége
ringatag jellem vagyunk mindahányan
taszíts tovább
a lélekjelenlétig és...