LĂĄtĂł - szĂŠpirodalmi folyĂłirat

Ăśsszes lapszĂĄm » 1992. oktĂłber, III. ĂŠvfolyam, 10. szĂĄm »


Silvia Obreja

Silvia Obreja
FĂśljegyzĂŠs a fĂśld szemĂŠre
NehĂŠz teher hogy tested is van
veled lopakodik
s olyannak mutat a vilĂĄg felĂŠ
amilyen nem lehetsz
ĂŠs mindig ĂŠrette a megtorpanĂĄs
ĂŠs hĂ­zelkedve mĂŠgis ĂśrĂśkkĂŠ
menj tovĂĄbb
a szegeletkőig legalább
eltĹąnt hajĂłk a tengeren
kĂśzlekednek sehovĂĄ

idő lódul biztatom ragadja magával
jelnek a fĂśld szembogarĂĄn
el kellene fĂśldelnem vĂŠgre
gyertya alĂĄ hangos elsiratĂĄssal
pokolra vĂŠled

hullĂĄmra szikkadtĂĄn ĂĄllok a parton
magamra maradtam ez az ĂśrĂśmĂśm
rĂĄzuhanok egy csillagra

CĂ­m nĂŠlkĂźl
legyen hĂĄt amerikai a kĂśltemĂŠny
tessĂŠk velem jĂśnni a szupermarketba
eladónők

ne sĂźssĂŠtek le a szemetek
a fĂŠrfiak manapsĂĄg mĂŠg nagyokat sercintenek
közelnézetből ez igen zavaró
nem mindenik lĂĄnynak van idegen cucca
szeméttől terhes az utca
a dzsessz ĂŠs a kĂśltĂŠszet szerelmet csihol
vakok a villanykĂśrtĂŠk kiĂŠgtek
a metróållomåsra jÜjjetek velem
mĂŠg mosdatlan az ĂŠjszaka
a kaja ĂşjsĂĄgpapĂ­rba csomagolva
a parkokban hĂĄzak ĂĄllnak
s szobor a hĂĄrs alatt
botfĂźlĹą nemzedĂŠk
miĂŠrt ĂĄhĂ­tozol harmonikus ĂźvĂśltĂŠsre
a szólista nagyon messziről érkezik
taps illesse meg

Az idő agóniája
VisszatĂŠrĂ­teni nem
csak megállítani az időt
a halĂĄltusĂĄban
erre tĂśrekszem

A mindent akarĂĄs mĂĄr erre kĂŠnyszerĂ­t
– a havazás van kilátásban
A szűzességtől fosztott reggelek
rĂĄncokat hagyva a tĂźkĂśrben tĹąntek tova

Rohadtat szaglik az idő
Én becsukom az enyémet
te a tiĂŠdet csukd be

csupĂĄn a pillanat rĂĄzkĂłdtat eleven hĂşst
a rozsdamĂĄz alatt

Van aki dalol – van aki zokog
ĂŠs Ă­tĂŠlkezik egy krizantĂŠm felett
mĂĄr azt sem tudom
sĂ­rverembe ĂĄstĂĄl

vagy KirĂĄlyasszonnyĂĄ emeltĂŠl talĂĄn
TÖMÖRY PÉTER fordításai


(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk