LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1992. oktĂłber, III. ĂŠvfolyam, 10. szĂĄm »
Silvia Obreja
FĂśljegyzĂŠs a fĂśld szemĂŠre
NehĂŠz teher hogy tested is van
veled lopakodik
s olyannak mutat a vilĂĄg felĂŠ
amilyen nem lehetsz
ĂŠs mindig ĂŠrette a megtorpanĂĄs
ĂŠs hĂzelkedve mĂŠgis ĂśrĂśkkĂŠ
menj tovĂĄbb
a szegeletkĹig legalĂĄbb
eltĹąnt hajĂłk a tengeren
kĂśzlekednek sehovĂĄ
idĹ lĂłdul biztatom ragadja magĂĄval
jelnek a fĂśld szembogarĂĄn
el kellene fĂśldelnem vĂŠgre
gyertya alĂĄ hangos elsiratĂĄssal
pokolra vĂŠled
hullĂĄmra szikkadtĂĄn ĂĄllok a parton
magamra maradtam ez az ĂśrĂśmĂśm
rĂĄzuhanok egy csillagra
CĂm nĂŠlkĂźl
legyen hĂĄt amerikai a kĂśltemĂŠny
tessĂŠk velem jĂśnni a szupermarketba
eladĂłnĹk
ne sĂźssĂŠtek le a szemetek
a fĂŠrfiak manapsĂĄg mĂŠg nagyokat sercintenek
kĂśzelnĂŠzetbĹl ez igen zavarĂł
nem mindenik lĂĄnynak van idegen cucca
szemĂŠttĹl terhes az utca
a dzsessz ĂŠs a kĂśltĂŠszet szerelmet csihol
vakok a villanykĂśrtĂŠk kiĂŠgtek
a metróållomåsra jÜjjetek velem
mĂŠg mosdatlan az ĂŠjszaka
a kaja ĂşjsĂĄgpapĂrba csomagolva
a parkokban hĂĄzak ĂĄllnak
s szobor a hĂĄrs alatt
botfĂźlĹą nemzedĂŠk
miĂŠrt ĂĄhĂtozol harmonikus ĂźvĂśltĂŠsre
a szĂłlista nagyon messzirĹl ĂŠrkezik
taps illesse meg
Az idĹ agĂłniĂĄja
VisszatĂŠrĂteni nem
csak megĂĄllĂtani az idĹt
a halĂĄltusĂĄban
erre tĂśrekszem
A mindent akarĂĄs mĂĄr erre kĂŠnyszerĂt
â a havazĂĄs van kilĂĄtĂĄsban
A szĹązessĂŠgtĹl fosztott reggelek
rĂĄncokat hagyva a tĂźkĂśrben tĹąntek tova
Rohadtat szaglik az idĹ
Ăn becsukom az enyĂŠmet
te a tiĂŠdet csukd be
csupĂĄn a pillanat rĂĄzkĂłdtat eleven hĂşst
a rozsdamĂĄz alatt
Van aki dalol â van aki zokog
ĂŠs ĂtĂŠlkezik egy krizantĂŠm felett
mĂĄr azt sem tudom
sĂrverembe ĂĄstĂĄl
vagy KirĂĄlyasszonnyĂĄ emeltĂŠl talĂĄn
TĂMĂRY PĂTER fordĂtĂĄsai