JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy
Szerelmeim
1
Nefertiti
(Berlin, Állami Múzeumok)
Örök Szépség, testetlen, ronthatatlan,
Izisz formĂĄzta lĂŠnyed hadd csodĂĄlom
e gyĂśngĂŠd homlokon, tĂśrĂŠkeny ĂĄllon,
nemes szemĂśldben, ibisz-Ă­vĂź nyakban,
hogy részesüljek tőled mondhatatlan
gyĂśnyĂśrben, mit nem nyĂşjthat csak az ĂĄlom,
hogy törjek érted át időn, halálon,
ki élőktől oly sokszor megcsalattam.
Arany szĂĄrnyĂş lĂŠlek kapuja ajkad:
nĂŠgy ezredĂŠv meg sem lĂĄtszik terajtad,
nem ĂĄrt neked mĂĄr ĂŠgzengĂŠs, se kĂłrsĂĄg.
Halott kirĂĄlynĂŠ, holtomig imĂĄdlak,
az ĂŠjszakĂĄban is ĂśrĂśkre lĂĄtlak:
magamban hordom istennői orcád.
2
A „párizsi nő”
(KrĂŠta, knĂłsszoszi rompalota)
Magamban hordom istennői orcád,
melyből a déli tenger Napja lángol:
élő emlék egy elveszett világból,
hol nem talĂĄlt otthont morcos komolysĂĄg,
 
csak tánc és jókedv, tündöklőbb a Napnál,
csak lakomĂĄk ĂŠs nĂĄszdal, bika-Ăźnnep...
Aranykorok, hajh, gyorsan tovatĹąnnek
de nĂŠma hĂ­rmondĂłnak itt maradtĂĄl,
kihĹąlt romok kĂśzt nem vĂĄltĂĄl rideggĂŠ:
bohĂŠm hajfĂźrtĂśd egy pajzĂĄn grizettĂŠ,
a gyĂśngykagylĂłk szemedhez mĂŠrve morzsĂĄk.
Öled, duzzadt szád szerelemre érett,
halottaidban is te vagy az Élet:
tĂśbb, mint oroszlĂĄnos trĂłn, kincses orszĂĄg.
3
Meloszi AphroditĂŠ
(MilĂłi Venus)
(PĂĄrizs, Louvre)
TĂśbb, mint oroszlĂĄnos trĂłn, kincses orszĂĄg:
kar nĂŠlkĂźl is tĂśkĂŠletes e mĂĄrvĂĄny.
Kis mellei feszes hajnali rĂłzsĂĄk,
mik fĂŠlve nyĂ­lnak, friss harmatra vĂĄrvĂĄn,
csípője attikai kancsót formáz,
hullĂł leplĂŠben lĂĄnyosan szemĂŠrmes,
istenkéztől nyert szép és szűzi formát,
szerelme tiszta lĂĄng, nem lĂŠha, vĂŠrmes;
szeplőtlen tengerhab vetette földre,
hogy hitvány vágyak nyűgéből kitörve,
ĂŠljĂźnk emberkĂŠnt, bĂślcsen, boldogabban.
DicsĂŠrete elakadoz a szĂĄmon:
az eszmény ő, Olümposz adta kánon,
tĂśbb, mint amit elmondhatok szavakban.
 
4
Stabiaei virágszedő lány
(NĂĄpoly, Nemzeti MĂşzeum)
TĂśbb, mint amit elmondhatok szavakban:
úgy lépsz puhán az egymásba vesző
halványzöld ég és halványzöld mező
hĂ­g kĂśzegĂŠben, boldog-Ăśntudatlan,
mint lĂŠgies, gazellalĂĄbu HĂłra,
s amerre jĂĄrsz, a vadvirĂĄg kezed
alá simul esdeklőn, hogy leszedd,
magad vagy tĂĄn a virĂĄgarcu FlĂłra,
rĂŠtek ĂŠs kertek kĂłsza, ifjĂş lelke,
ki lĂĄvasĂ­rbĂłl szĂĄzszor is kikelne,
mert ĂśrĂśk tĂśrvĂŠny hajtja menni, menni...
Mesés nemtőként táncolsz tova lenge
stĂłlĂĄdban egy halvĂĄnyzĂśld vĂŠgtelenbe:
a valĂłsĂĄg csak lĂĄbad ĂĄrnya, semmi.
5
Uta
(Naumburg, DĂłm)
A valĂłsĂĄg csak lĂĄbad ĂĄrnya, semmi:
konok erĂŠllyel egymagad teremted
vilĂĄgodat, a dolgokat, a rendet,
hogy uralkodhass rajta – vágyad ennyi.
A harcias fĂŠrj jobbodon: statiszta,
akaratodnak nincs szĂźksĂŠge kardra.
Kőkoronás fejed magasra tartva,
gőggel tekintsz előre – sose vissza.
Beburkolóztál kőredős palástba,
hogy titkodat a bĂĄmĂŠsz nĂŠp ne lĂĄssa:
bepillantĂĄst oda senki se nyerhet.
 
Mert lidĂŠrclĂĄngok villĂłznak alatta
és sóvár sejtelmektől elragadva,
tündérlelkedtől koldulok szerelmet.
6
Sienai Madonna (Simone Martini)
(SzentpĂŠtervĂĄr, ErmitĂĄzs)
Tündérlelkedtől koldulok szerelmet,
lĂĄgy ĂślelĂŠst, nem evilĂĄgit: ĂŠgit;
a tisztasĂĄgnak glĂłriĂĄja ĂŠkĂ­t,
karoddal hĹąs, szelĂ­d szfĂŠrĂĄk Ăślelnek.
Egy ĂĄlombĂŠli Kozmosz ĂŠrverĂŠse
lüktet szívedben, míg arany mezőnek
dőlvén, mely mint angyal kéz szőtte szőnyeg
simul mĂśgĂŠd, merengsz magadba nĂŠzve,
alĂĄmerĂźlve tompa fĂĄjdalomba,
mert fiad lĂĄtod folyton a kereszten...
Megszenvedett ĂźdvĂśssĂŠg vagy, Madonna,
belĂŠd kapaszkodom, hogy el ne essem,
hozzĂĄd futok, mint anyjĂĄhoz a gyermek,
ha rendelt fĂśldi ĂŠveim letelnek.
7
Jeanne d’Arc
Ha rendelt fĂśldi ĂŠveim letelnek,
jó lenne ott, hős szívű kis parasztlány,
hol felhő-bodros birkáid legelnek,
és dicsőségben élsz szentek malasztján,
mert francia hazĂĄdĂŠrt ama hangok
szavĂĄra zsoldosokkal verekedtĂŠl,
hogy elkergesd a bitorlĂł bitangot,
s magad tĂśbb voltĂĄl durva seregeknĂŠl,
 
szoknyĂĄs bakĂłk kĂśzt tudtĂĄl fĂŠrfi lenni,
szilĂĄrd lĂŠlekkel pusztultĂĄl a mĂĄglyĂĄn...
KĂŠtsĂŠgeimben te szoktĂĄl izenni,
csalĂĄrd ellensĂŠg kĂśzt te vagy a fĂĄklyĂĄm;
ha megrekeszt ĂŠs elnyel majd a dĂĄgvĂĄny,
boldog bĂŠkĂŠdben vĂĄgyom megpihenni.
8
Botticelli Tavasza
(Firenze, Uffizi)
Boldog bĂŠkĂŠdben vĂĄgyom megpihenni,
bĂĄrsonyfĂŠnyĹą firenzei tavasz,
kisfiĂşkĂŠnt kĂłszĂĄlni a kamasz
narancsfĂĄk kĂśzt, jĂĄtĂŠkosan kicsenni
a búvó fényt súlytalanul szökellő
nemtők áttetsző fátylai alól,
kiknek fĂźlĂŠbe tĂĄncdalt duruzsol
s szemébe gyémántszikrát szór a szellő;
e késő-gótikus lányok körében,
akik fĂślĂśtt antik puttĂł libeg,
elnyĂşlni zĂśld ĂĄrnyĂŠkok hĹąvĂśsĂŠben,
ĂŠs szĂ­vni illatuk, mĂ­g sorsom ĂŠltet...
SzĂŠp reneszĂĄnsz tavasz, toszkĂĄn liget:
bĹąn ĂŠs mocsok tehozzĂĄd fĂśl nem ĂŠrhet!
9
BĹąnbĂĄnĂł Magdolna (Tiziano)
(SzentpĂŠtervĂĄr, ErmitĂĄzs)
BĹąn ĂŠs mocsok tehozzĂĄd fĂśl nem ĂŠrhet,
erénycsősz rútság véled nem perelhet:
ĂśnmardosĂĄstĂłl sajgĂł seb a lelked,
éles kövektől vérzik gyönge térded,
 
fohĂĄsz bukdĂĄcsol most a hĂşsos ajkon,
ĂŠs sĂłhajoktĂłl reszket pĂŠzsma-melled...
Komor homĂĄlyba burkolt szikla mellett
mĂŠg langyos fĂŠnybe ĂśltĂśztet az alkony,
de jő az est, zsaráttal vár az ágyad:
tĂźzes hurokba fognak cĂŠda vĂĄgyak,
mĂ­g tested lassan ĂślelĂŠsre ernyed
ĂŠs mĂŠgsem engedsz buja szerelemnek,
öledből már gyönyörök nem teremnek,
a vĂŠrben lĂŠha lĂĄng hiĂĄba gerjed.
10
Sor Juana Inez de la Cruz
A vĂŠrben lĂŠha lĂĄng hiĂĄba gerjed,
kialszik szĂ­ved klastrom-tisztasĂĄgĂĄn;
rím-köntösben epedező szerelmed
csak kĂŠpzelgĂŠs, mint mesebeli sĂĄrkĂĄny,
te Ăşgy szeretsz, mint eget a pacsirta,
fĂśldet a felleg, illatot a lepke:
kĂśnnyĂŠt szemed ĂĄlomkĂŠpekbe sĂ­rta,
ĂĄrnyalakokba, szĂŠp kĂ­sĂŠrtetekbe.
HalvĂĄny apĂĄca-arcod sose lĂĄttam,
csak ahogy titkon verseid mutatjĂĄk,
de tĂŠged lĂĄtlak vĂ­zcseppben, virĂĄgban,
szemed tĂźzĂŠt, a gyĂśngĂŠdet s merĂŠszet
és őrzöm minden versed drága lapját:
nem férkőzhet lényedhez gáncs, enyészet.
11
Cupido megoldja Venus ĂśvĂŠt (Reynolds)
(SzentpĂŠtervĂĄr, ErmitĂĄzs)
Nem férkőzhet lényedhez gáncs, enyészet,
hisz maga vagy a jĂĄtszi Szerelem,
amint karod mĂśgĂźl kuncogva nĂŠzed,
hogy a KĂślyĂśk ott piszkĂĄl Ăśveden.
 
vetkőztet, és még csak meg sem legyinted,
pedig mĂĄr kint a melled, dobogĂł
szívedről félrecsúszott vékony inged
de mindez oly finom, oly rokokĂł:
e pajkos képű, ingerlő kisasszony,
és heverője alján nyelvet öltve
nyĂşjtĂłzĂł kĂ­gyĂł a sĂśtĂŠt haraszton:
egy mosolyod lesi, egy csókot esd ő
mert dĂŠvaj pillantĂĄsod megbĹąvĂślte,
Szépség, szerelmes ámulatba vesztő.
12
Lilaruhás nő (Szinyei Merse)
(Budapest, Magyar Nemzeti GalĂŠria)
Szépség, szerelmes ámulatba vesztő
hogyan lehetsz ily szenvtelen, hideg?
Öledbe ejtve hűs kezeidet,
feszengve ülsz, szerelmem, mint a kezdő
modell, a lĂĄgy tavaszi szĂźrkĂźletben,
a lelked is csakoly lilaruhĂĄs:
egy mĂĄs rĂŠt alkonyĂĄban, messzi, mĂĄs
bolygĂłn csatangol, mĂ­g itt Ăźlsz meredten,
vĂśrĂśs hajzĂĄszlĂłddal indulni kĂŠszen,
csak az ecset hatalma tart a kĂŠpen,
mert szemeidnek idegen a tĂĄj,
virĂĄgaival mĂĄr untig beteltek,
s zöldes mélyükben sűrül a homály –
ki ĂŠrtheti titkos, nem-fĂśldi lelked?
13
Danaida (Rodin)
Ki ĂŠrtheti titkos, nem-fĂśldi lelked,
szép márványlány? Úgy öleled a földet,
ahogy hĂłfelleg fekszi meg a vĂślgyet,
ahogy csak kĂ­nra kĂĄrhozott Ăślelhet:
 
fĂŠrfi karjĂĄban nĂĄszod nem remĂŠled,
hĂĄt ĂŠrdes rĂśgbe olvad szĹązi tested,
szilaj ĂĄgyĂŠkodat ĂĄgyĂĄba veszted,
nedveivel keveredik a vĂŠred,
szeretőkénél forróbb ölelésben
magĂĄba szĂ­vja lĂŠnyedet egĂŠszen,
élő szoborrá válik a reves kő,
és szíved fájó ritmusát dobogja –
de ĂźzenetĂŠt nincs ki eldadogja
más, mint a költő, szobrász és a festő.
14
HĂślgy fekete kalapban (Van Dongen)
(SzentpĂŠtervĂĄr, ErmitĂĄzs)
Más, mint a költő, szobrász és a festő,
láthatja-e az örvénylő ködöt
az ĂłriĂĄs szem Ă­risze mĂśgĂśtt,
láthatja a halvány, fény-áteresztő
orrcimpĂĄt, az ĂŠrzĂŠki, bĂĄgyatag
ajkat s a kĂśnnyĹą, zĂśld szĂśvetbe rejtett
kislĂĄny-vĂĄllat borzongatĂł szerelmet,
az ĂĄrnyĂŠkbĂłl kirajzĂł vĂĄgyakat?
ElegĂĄns Ăşri dĂĄma, van szalonja,
hol belefúlhat lanyha unalomba –
de lelke lĂĄng, szabad ĂŠs szertelen...
A zĂśld ruhĂĄban, fekete kalapban
téged köszöntlek, ősi rejtelem:
ĂśrĂśk SzĂŠpsĂŠg, testetlen, ronthatatlan.
 
15
Óda a Széphez
(Mesterszonett)
Örök Szépség, testetlen, ronthatatlan,
magamban hordom istennői orcád,
tĂśbb, mint oroszlĂĄnos trĂłn, kincses orszĂĄg,
tĂśbb, mint amit elmondhatok szavakban:
a valĂłsĂĄg csak lĂĄbad ĂĄrnya, semmi,
tündérlelkedtől koldulok szerelmet,
ha rendelt fĂśldi ĂŠveim letelnek,
boldog bĂŠkĂŠdben vĂĄgyom megpihenni.
BĹąn ĂŠs mocsok tehozzĂĄd fĂśl nem ĂŠrhet,
a vĂŠrben lĂŠha lĂĄng hiĂĄba gerjed,
nem férkőzhet lényedhez gáncs, enyészet.
Szépség, szerelmes ámulatba vesztő:
ki ĂŠrtheti titkos, nem-fĂśldi lelked
más, mint a költő, szobrász és a festő?!