Veress Gerzson
Quijote
ForrĂł, homlok-mĂśgĂśtti tĂĄjon
csontos lovon baktat magĂĄnyom:
szikĂĄr-szeles viharlovas.
Villám-idő jár, sistereg –
bronzzal foldoz kertet, hegyet,
őszöm, az időtlen banya.
Homlokom mĂśgĂśtt zĂĄtonya
van a szĂłnak. FehĂŠr vitorlĂĄk inganak
mibennĂźnk. TĂĄntĂĄn gondolat?
– S forró, homlok mögötti tájon
csontlovon kĂłdorog magĂĄnyom.
Homlokon kĂ­vĂźl? IngovĂĄny!
Mint magĂĄnyom, Ăşgy ing lovĂĄn
a bĂłdulat, a szĂŠdĂźlet.
KĂśrhintaĂŠvek, kĂśrmenet,
arc-ringlispĂ­len ĂŠv-nyomok,
szamarénában széksorok –
sivatagfej, homlokhomok.
Arcszahara. Szem sĂłs tava;
szem sĂłs tavĂĄnak nincs hala.
SzĂĄjkanĂĄlis. MĂŠlyĂŠn a szĂł.
Egy kaptatĂł. Egy buktatĂł.
Fogak csarnoka: akropolisz.
Lakja korom, ĂŠs fedi hĂł is.
Homlok előtt, homlok mögött,
magĂĄnyĂśrvĂŠnyben, csontlovon...
S a cĂŠl, a cĂŠl a szĂŠlmalom!