LĂĄng Zsolt

A RĂşkmadĂĄr

SZEREPLŐK

GÁBRIEL KIRÁLY
SZABÓ SÁNDOR (SANKÓ) udvari bolond, fegyverhordozó
A RÚKMADÁR
ZSUZSI KIRÁLYKISASSZONY
KALOCSA LOVAG
A NEONARCÚ
GÚNÁR GENERÁL
KARAKÁN KANCELLÁR
CSELEBI MIHÁLY udvari kuruzsló, miniszter
CASTELINI HOPPMESTER
MOHAMED CSÁSZÁR
GALAMBŐSZ ANYÓ
PÁVA, JADULA, HASONMÁS
Miniszterek, TanĂĄcsurak, KatonĂĄk

PROLÓGUS

Kalocsa és a Neonarcú szumóznak: ki tudja a körből kiszorítani a másikat. Kalocsa hófehérben, a Neonarcú csupa feketében. (Szabó) Sándor is ott van, szakszerű japán kiáltásokkal igyekszik bíráskodni. A Neonarcú tehetségtelenül ügyetlenkedik.

SÁNDOR Nem így, nem így! Tedd szét a lábadat! Ne csípj, ne harapj! Ki látott még ekkora mamlaszt?! Na, ne szarakodjunk, nekem egyéb dolgom is van. Neem! Nem kell a földbe taposni! Nem fát ültetünk, hanem szumózunk. Bármerre taszíthatod... Tudjátok, ti, mi az a kör? Dehogy tudjátok! Lelkesebben! Képzeld el, hogy a másik valami nagyon csúnyát mondott rólad. Azt mondta, hogy Ülüf Rámasz! Ő meg azt, hogy Űpék Calam! Az árgyélusát, csipkedd magad!
Kalocsa nekiiramodik, nagyot taszít Neonarcún, aki kipottyan a körből.
NEONARCÚ (dühösen kér revánsot) Folytassuk!
KALOCSA (bólint) Rendben! (Már készülődik is)
SÁNDOR Rám ne számítsatok. Nekem dolgom van. Hamar meghal, ki későn kezd élni. Tudjátok, mi az, hogy dolog? Dehogy tudjátok. Munkahelyem. Állásom. Szakmám. Hivatásom. Nekem királyom van. Értitek?
NEONARCÚ Most én akarok győzni! Gyere, Kalocsa!
SÁNDOR Nekem mennem kell. Vårnak.
NEONARCÚ (a távolba mutat) Jó, menjünk, folytassuk odalent!
KALOCSA MehetĂźnk...
NEONARCÚ (ijedten) Van-e ott mit enni?
SÁNDOR Te håjfej, ÜrÜkÜsen csak a hasadon jår az a csÜpp kis eszed!
NEONARCÚ Nem vagyok hájfej, Sanyi! (Dühében elvörösödve vonul a bolondhoz, arcába hajol) Itt a fejem. Nyomd bele az ujjadat. Vagy tessék, bokszolj a hasamba. Hol van itt háj?
SÁNDOR Na ne szarakodjatok annyit! Hanyatt-homlok a gombóchoz, ímmel-ámmal a dologhoz, mi?! Én megyek...
Kalocsa ĂŠs a NeonarcĂş egyedĂźl maradnak. Kalocsa mĂŠg SĂĄndornak integet, amikora NeonarcĂş hĂĄtulrĂłl rĂĄveti magĂĄt, fojtogatni kezdi. BirkĂłznak. A NeonarcĂşnak hol nyolc karja van, hol meg akkorĂĄra dagad, mint a HimalĂĄja. AztĂĄn egyszerre fekete kĂśddĂŠ vĂĄltozva menekĂźl ki Kalocsa szorĂ­tĂĄsĂĄbĂłl.
NEONARCÚ (süvítve kiáltja vissza) Akkor odalent folytatjuk!
Kalocsa is elindul lefelé. Mintha egy égig érő fáról ereszkedne le. Földre huppan. Körülötte erdei tisztás. A tisztáson három turbános katona kicsiny, magányos házikót ostromol.
TURBÁNOSOK Saskßl! Saskßl!
KALOCSA HĂĄt ezek meg kicsodĂĄk?
Bentről kiáltozás hallatszik. Segítség, segítség!
KALOCSA Ez biztosan az ĂŠn jĂł barĂĄtom trĂźkkje megint! Mit is kell ilyenkor kiĂĄltani?
TURBÁNOSOK (dÜrÜmbÜlnek, ordítoznak) Saskßl, saskßl, bibili dardzsilingen!
KALOCSA (rĂĄjuk ront) Hess! TĹąnĂŠs! KĂĄmfor!
Verekedés. Bentről: Segítség, segítség! Kalocsa agyba-főbe veri a turbánoso- kat, akik jajveszékelve elrohannak.
KALOCSA Ez talĂĄn mĂŠgsem az ĂŠn hĹąsĂŠges cimborĂĄm volt...
GALAMBŐSZ ANYÓ (kibújik a rozoga kunyhóból) Jótett helyébe jót várj, édes fiam! (Galambbá változik, és elröpül)
Kalocsa nevetve integet utĂĄna. AztĂĄn magĂĄra csatolja az egyik elkergetett rablĂł marcona kardjĂĄt. KihĂşzza magĂĄt, ĂŠs Ăştra kel.

I. JELENET

Díszes palota. Zsuzsi ruhákat próbál a nagy falitükör előtt. Apja meghatottan figyeli.
ZSUZSI Neked melyik tetszik?
GÁBRIEL Mindegyikben szÊp vagy.
ZSUZSI Talán az ezüsttel szőtt fehér? Vagy inkább a gyöngyökkel hímzett kék? Esetleg ez a mohazöld? Melyiket válasszam?
GÁBRIEL Magaddal viheted valamennyit, Êdes lånyom.
ZSUZSI Akkor legyen... Mi az, hogy magammal vihetem?
GÁBRIEL Ha majd fÊrjet talålsz...
ZSUZSI Jaj, ĂŠdesapĂĄm, micsoda vicceid vannak! MegijesztettĂŠl... DrĂĄga apuskĂĄm, az mĂŠg nagyon messze van!
GÁBRIEL Az nagyon kÜzel van.
ZSUZSI Messze, kĂśzel, ne vitatkozzunk ezen.
GÁBRIEL Nemrég azt gondoltam, néhány évig magam mellett tartalak még, én Gyönyörűségem! Hiszen csak most volt, hogy négykézláb rohangáltál a trón körül. És tavasszal hajadba tűzted az első rózsát... Milyen gyönyörű voltál! Elcsuklik a hangom a meghatottságtól...
ZSUZSI Édesapám, tudod, mit. Egyáltalán nem megyek férjhez. Mindig veled leszek. Nekem te vagy a legkedvesebb.
GÁBRIEL Nekem pedig te vagy. Épp ezért szeretnélek boldognak látni... (Tapsol) Hoppmester, hol vagy? Hány óra? Megérkeztek a kérők?
ZSUZSI Miféle kérők? Nekem ne jöjjön ide senki... (Bedobja a ruhákat a ládába)
GÁBRIEL Előbb nézd meg őket, kislányom.
ZSUZSI Minek?
GÁBRIEL Kivel akarsz elmenni?
ZSUZSI Nem hagylak el, ĂŠdesapĂĄm. Soha...
GÁBRIEL Belesajdul az Ên szívem is... De majd boldog leszek, ha az unokåk meglåtogatnak. Ez a vilåg rendje...
ZSUZSI (megáll a tükör előtt, tükörképére mutat) Vigyék el őt. Menjen férjhez, járjon bálba, legyenek gyerekei, mondjon mesét nekik, aggódva várja férjét a csatából, félve bolyongjon a szobákban. Vihetik... De én veled maradok!
Castelini hoppmester sietősen érkezik.
CASTELINI FelsĂŠges uram, vĂŠszesen kĂśzeledik Mohamed szul...
GÁBRIEL Gyere kÜzelebb, fiam, Ês ne kiabålj. CASTELINi Moha
GÁBRIEL Csitt, csitt, ha mondom! MifÊle moha?
CASTELINI Mohamed szul...
GÁBRIEL Ne ordíts, az isten szerelmÊre! Jer, súgd a fßlembe.
CASTELINI Mohamed csĂĄszĂĄr serege megĂĄllĂ­thatatlanul kĂśzelĂ­t.
GÁBRIEL (súgva) Ne szólj a lányom előtt erről, érted! Jól vigyázz a szádra... (Hangosan) Bizony, bizony, itt vannak a Kérők. (A hoppmesterhez) Mohamed szultán is jön? Neki nem adom a lányomat. Hiába is jön, hoppon marad. Menj, hoppmester, menj, intézkedj! (Zsuzsihoz) Vedd föl a fehéret, abban olyan vagy, mint egy földre szállt angyal.
ZSUZSI MiĂŠrt akarsz elkĂźldeni?
GÁBRIEL Nem kßldelek. KÊrlek.
ZSUZSI MiĂŠrt?
GÁBRIEL Ebben a kicsiny orszågban nem lehetsz boldog.
ZSUZSI De hĂĄt, te vagy a kirĂĄly, ĂŠdesapĂĄm.
GÁBRIEL Talån Êpp az a baj, hogy Ên vagyok a kiråly.
CASTELINI (lohol) Már a külső falaknál a... Akarom mondani, egybegyűltek a Kérők, és türelmetlenül várakoznak.
Ágyúzås hallatszik.
ZSUZSI Mi ez a zaj, ĂŠdesapĂĄm?
GÁBRIEL Dörög az ég, végre eső lesz. Hoppmester, mozgósítsd zenészeinket, hadd szórakoztassák a Kérőket!
CASTELINI Igen, FelsĂŠg.
GÁBRIEL (Zsuzsihoz) No, menj, ÜltÜzz åt. Nagyon szÊp legyÊl! Siess, itt vårok råd. Indulj mår!
GĂĄbriel egyedĂźl marad. TĂĄvoli zeneszĂł csendĂźl, ĂĄgyĂşzĂĄssal keveredve. Meglibbennek a kĂĄrpitok, meglobban a gyertyalĂĄng. A RĂşkmadĂĄr jelentkezik. Csak GĂĄbriel lĂĄtja, egyĂŠbkĂŠnt lĂĄthatatlan.
GÁBRIEL Tudtam, hogy itt vagy!
RÚKMADÁR Már azt hittem, megfeledkeztél rólam, Gábriel.
GÁBRIEL Mitől lettél ilyen óriási? És mit akarsz tőlem?
RÚKMADÁR Hát nem emlékszel, Gábriel? A félelmed volt kotlósom. Amikor a hintóban menekültél a pogányok elől, akkor pattant fel tojásom. Most újra remegsz, hát itt vagyok.
GÁBRIEL Hagyj bÊkÊn! KÜnyÜrgÜk, hagyj bÊkÊn. MiÊrt engem kínzói? Ki vagy te? MifÊle szÜrnyeteg?
RÚKMADÁR Ha-ha-ha, reszkess csak! Lúdbőröd nekem édes manna, ijedt csuklásod finom desszert. Reszkess csak, legyen tele a nadrágod!
GÁBRIEL Hagyj bÊkÊn...
RÚKMADÁR Nekem méz a te hideg verejtéked, szomjoltó forrás a te nyüszítésed...
GÁBRIEL Ragadj hát el! Temess gyomrodba. Akkor vége lesz a gyötrődésnek.
RÚKMADÁR Miért bántanálak!? Te csak félj. Izzadj és remegj! Ha-ha-ha.
GÁBRIEL (megpróbál nem félni; kihúzza magát, torkát köszörüli) Nem félek, nem félek tőled, hallod-e?!
RUKMADAR De félsz, rettenetesen félsz, be vagy rezeivé. (Erősödő hangon) Véged van, egyre mélyebbre süllyedsz, nincs aki kihúzzon a mocsárból, dagad körülötted, nő, nő, nő...
GÁBRIEL (Üsszeroppanva) Ne, ne, ne!!!

II. JELENET

SÁNDOR Szerusz, Felség, látom, hiányoztam. Búnak adtad a fejedet, mi? Ne ereszd el magad. Mohamedet is le lehet győzni. Vagy ha nem, áttérünk pogány hitre. Három feleséget fogok tartani, egyet nappalra, egyet éjszakára és egyet tartalékba.
GÁBRIEL De jó neked, bolond.
SÁNDOR CserÊljßnk, legyÊl te a bolond, Ês legyek Ên a kiråly. Akkor neked is jó lesz.
GÁBRIEL Nincs most kedvem bolondozni. Hagyj magamra...
SÁNDOR Dehogy hagylak. Hamarosan Êrkezik a Haditanåcs. Ezt elszalasztani... Meg aztån, szßksÊged lehet råm. KÊt okos megÊrti egymåst, kÊt bolond Üsszevesz.
CASTELINI Felség! A Haditanács órája. Kinn várakoznak mindannyian. (Beszólítja őket) Gúnár generális! Karakán kancellár! Cselebi Mihály kuruzslásügyi miniszter! És én is itt volnék.
SÁNDOR Meg Ên, Szabó Såndor, udvari bolond, a kiråly esze.
CASTELINI RĂĄd most semmi szĂźksĂŠg.
SÁNDOR Ha megmondod, mennyi hatszorhat, elmegyek.
CASTELINI Harminc... hĂĄrom, akarom mondani, harminchĂŠt!
SÁNDOR Nem talålt!
CASTELINI Pedig tudtam.
SÁNDOR Okos a buta is, ha meg nem szólítjåk...
KĂśzben a megjelentek mĂśgĂśtt szolgĂĄk ĂŠrkeznek, hatalmas terĂ­tett asztalt
tolnak be, megpakolva malomkerĂŠknyi cipĂłkkal, sĂźltekkel, pĂĄstĂŠtomokkal,
borokkal, gyĂźmĂślcsĂśkkel.
GÚNÁR Kifüstöljük a törököket az országból!
CSELEBI De nincs ágyunk, nincs lőporunk...
GÚNÁR Van kardunk, vannak lovaink...
KARAKÁN A mi kardunk olyan Êles, hogy a hajszålat is kettÊvågja.
GÚNÁR Lovaink kétszerte fürgébbek, mint a pogányok lovai.
KARAKÁN Mert a mi zabunk a legjobb CSELEBI De ők százszor többen vannak!
GÚNÁR Mindhiába! (Az asztalon a kenyerekből várat épít) Ezek vagyunk mi. Erős falak vesznek körül. (A sültekből, borokból, pástétomokból kialakítja Mohamed ármádiáját) Ezek a pogányok. Ők lődöznek minket. A falak kicsit megroppannak, de mi tartjuk magunkat. (Egy-egy cipót felemel, beleharap) És a rések arra jók, hogy kitörjünk, és rajtuk üssünk. (Egy pulykacombot elnyel) Minél több a rés, annál gyakrabban kitörünk. (Újabb combot fal be) Karakán pajtás, állj a déli falakhoz, Cselebi pajtás, te menj északra. Én itt leszek keleten, itt a legkeményebb a csata. Hoppmester, állj a nyugati falakhoz. (Castelini is beáll, falni kezd) Hoppmester, te vagy a tartalék, ne rohanj! Bízd rám a pogány keservesét! A bestye, nézd, hogy mivel támad (Kihörpint egy kanna bort).
KARAKÁN Itt sem rózsås a helyzet! (Ő is teletÜmi magåt) Gyere, Bolond, ållj ide a helyemre, míg Ên megleckÊztetem a gazokat!
SÁNDOR Én inkább török leszek.
KARAKÁN Nem bånom, menj, Ês dobålj engem csßlkÜkkel...
SÁNDOR Ha bolond volnék! Inkább mentem, ami menthető.
GÚNÁR, KARAKÁN Rá, rá, hajrá! (Szaladnak a bolond után, aki egy jókora csülökkel kirohan...)
CASTELINI (késére szúr egy banánt, feltartja, aztán beleharap) Nem fog a félhold győzni fölöttünk!

III. JELENET

KARAKÁN Eljött a mi időnk, herr generál.
GÚNÁR A számból vetted ki a szót, mon kancellár.
KARAKÁN Ezek szerint tudod, mi jår a fejemben.
GÚNÁR Mi több, azt is tudom, mit képzelsz a fejedre.
KARAKÁN Mit?
GÚNÁR Aranyból van, és gyémántkövek ragyognak abroncsán.
KARAKÁN (az ablaküvegben nézegeti magát) És úgy találod, illik fejemre?
GÚNÁR Micsoda?
KARAKÁN Håt, amit odakÊpzelsz.
GÚNÁR Amit odaképzelek? Nagyon!
KARAKÁN És az eszed mit mond?
GÚNÁR Az eszem azt mondja... Bízd rám, én majd mindent elrendezek.
Már elküldtem emberemet a szultánhoz. KARAKÁN És Gábriel? GÚNÁR Ő tehetetlen.
KARAKÁN És a többiek?
GÚNÁR Mindenki tudja, hogy a török Ármádia legyőzhetetlen. Ha volna hová, menekülnének, mint egerek a macska elől.
KARAKÁN Pszt! Valaki jårkål!
GÚNÁR Csak a huzat csapkod egy ablakot.
KARAKÁN Ez a Bolond folyton hallgatózik.
GÚNÁR Ki hinne neki!?
KARAKÁN Gúnár, barátom, jövendő kincstáramba szabad bejárásod lesz...
GÚNÁR Engem nem érdekel a kincs. A katonának szüntelenül harcolnia kell, másképp nem katona. Nézd meg a jobb karomat. (Gúnárnak hatalmas a jobb karja, vékony a bal) Kemény a békám?
KARAKÁN Mondhatom, mint a kő.
GÚNÁR Most nézd meg a balt.
KARAKÁN KissÊ lÜttyedt.
GÚNÁR Hát ilyenné lesz a tétlen hadsereg. Gábriel rossz király, azt mondja, a katonáknak semmi haszna.
KARAKÁN Nagyot téved! Én munkát adok neked, herr generál. Nem akarsz generálból feljebb lépni?
GÚNÁR Feljebb?
KARAKÁN LehetnÊl, mondjuk, mi is... Mondjuk, generålból... totålgenerål...
GÚNÁR Úgy látom, közeledik a küldönc.
KARAKÁN Hol, merre?
GÚNÁR Tekerd kicsit jobbra a nyakadat.
KARAKÁN Sajnos, rÜvidlåtó vagyok.
GÚNÁR Még tekerd! Most látod?
KARAKÁN Igen, mintha. Vagy valami madår az?
GÚNÁR Embermadár! Szárnya alatt az én koronám...
KARAKÁN Hogyan?
GÚNÁR A koronád.
KARAKÁN Azt mondtad, hogy a koronåd.
GÚNÁR Igen, épp azt mondtam.
KARAKÁN Úgy értem, hogy nem azt mondtad, hogy az én koronám, hanem a te koronád.
GÚNÁR Pontosan.
KARAKÁN (Üsszerezzen) Jaj, mi az, ki az?
GÚNÁR Csak a szél csapkod egy ablakot.
KARAKÁN Óvatosnak kell lennünk. A küldöncöd nem lesz árulónk?
GÚNÁR Kölyökkutyánál is hűségesebb... Nem kell sugdolózz!
KARAKÁN Ne ordíts úgy, az isten szerelmÊre.
GÚNÁR Ugyan már, kitől félsz?
KARAKÁN Valaki elsurrant mÜgÜttßnk. Ki az ÜrdÜg jår itt?
GÚNÁR Nekünk az angyaloktól kell félnünk, nem az ördögtől, ha-ha.
KARAKÁN Ha igeigenlő választ kapunk a töröktől, azonnal lépünk, de ha nem...
GÚNAR Ne nyugtalankodj, mon kancellár. Biztosra mehetünk.


IV. JELENET

GĂĄbriel ĂŠs Zsuzsi bevonul a trĂłnterembe. Elhelyezkednek az emelvĂŠnyen.

CSELEBI FelsĂŠg, elnĂŠzĂŠst, de nem ĂĄll jĂłl a koronĂĄd... BabonĂĄs vagyok...
GÁBRIEL Most jól van? (Zsuzsihoz fordul) Édes lányom...
CSELEBI FelsĂŠg, ne tedd keresztbe a lĂĄbadat... Tudod, babona... Jaj, mĂŠgis jobb, ha keresztben van.
SÁNDOR (előbújik a trón mögül, ásítozik) Gabikám, azt álmodtam, hogy egy akkora almát hoztam neked, mint - már bocsánat a fogalmazásért - mint a fejed. Gyönyörű alma volt, piros és fényes. De aztán ahogy feléd nyújtottam a száránál fogva, leszakadt, és szétment a földön. Akkor látszott, a száránál rothadni kezdett.
GÁBRIEL Legyen elég a károgásból. (Zsuzsihoz) Édes lányom, lássuk kérőidet. Ne feledd, a szelíd lélek és a ragyogó szellem szépséggel vonhatja be a legsatnyább alakot is. Ne csupán a külsőre legyen figyelmed.
SÁNDOR Ami kívßl Êp, belßl rothadt is lehet.
ZSUZSI Nem akarom látni őket!
GÁBRIEL Hoppmester, hol vagy? Hoppmester!
CASTELINI (ijedten rohan) Jaj, jaj, jaj. Itt vannak, itt vannak...
GÁBRIEL No, akkor szólítsd be őket.
CASTELINI (tanĂĄcstalanul) Kiket?
GÁBRIEL Hát a Kérőket, te eszement.
CASTELINI A Kérők java elmenekült, felség.
Zene elhallgat. Hirtelen csend, majd vad ĂĄgyĂşzĂĄs. Udvaroncok, miniszterek ijedten kĂŠrdezgetik, mi tĂśrtĂŠnik.
CASTELINI A vĂĄr tornyaibĂłl is lĂĄthatĂł az ellensĂŠg, feketĂŠllik a vidĂŠk...
TANÁCSURAK (zaklatottan) Mondd, mit tegyßnk, felsÊg! Valamit tenned kellene, jóurunk! Tanåcskozzunk, kirålyunk!
GÁBRIEL Hol a Haditanåcs?
CASTELINI GĂşnĂĄr ĂŠs KarakĂĄn nincs sehol...
GÁBRIEL (Cselebihez) Mit tegyßnk, udvari varåzslóm?
CSELEBI MIHÁLY (előszed egy kártyalapot, ez itt a török szultán! mutatja, majd szertartásosan darabokra tépi, miközben varázsigéket mormol) Hókuszpókusz, széjjeltéplek, szélbe szórlak, isten veled! (A kártyafecnik kavarognak, majd mint visszafelé tekert filmen, megint ép lesz a kártyalap, mire Cselebi újfent próbálkozik, ezúttal lángok közé dobja a kártyalapot) Tűzbe vetlek, elégetlek, hamu leszel, isten veled! (A kártyalap ép marad)
TANÁCSURAK Valamit tennßnk kell! Szólítsd fegyverbe nÊpedet! Hol van Gúnår generål?
SÁNDOR Gúnår, gå-gå-gånårål!
BelĂŠp GĂşnĂĄr ĂŠs KarakĂĄn.
GÚNÁR (ünnepélyesen) Királyom, a félelmetes Ármádia a falaknál...
GÁBRIEL (Zsuzsira nÊz) Hallgass, generålis!
KARAKÁN (tßrelmetlenßl) Itt van a pogåny a nyakunkon, vÊged van, Gåbriel!
GÁBRIEL Hallgassatok! Most a lányomról van szó. Hoppmester, kerítsd elő azonnal a kérőket!
ZSUZSI Jaj, édesapám, ne törődj most ezzel.
GÁBRIEL Kislånyom, vålassz magadnak fÊrjet, aztån menjetek.
CASTELINI A Kérők mind egy szálig elszeleltek, felség.
ZSUZSI (kĂŠzbe veszi a dolgokat) MiĂŠrt vagyok Zsuzsanna, miĂŠrt nem hĂ­vnak ZsigĂĄnak: kardot kĂśtnĂŠk oldalamra, ĂŠs megvĂŠdenĂŠm az orszĂĄgot. GĂşnĂĄr generĂĄl, miĂŠrt nem ĂĄllsz a sereg ĂŠlĂŠre?
GÚNÁR Tanácsosabb volna kiegyezni a törökkel.
SÁNDOR Hát nem is olyan erősek a falaink, nem is olyan fürgék a lovaink? És a kardoddal mi lett? Kicsorbult?
GÚNÁR Sokat megengedsz magadnak, Bolond!
SÁNDOR Én csak munkaidőben vagyok bolond...
GÚNÁR Ezt hogy értsem?
SÁNDOR Ahogy tudod.
GÚNÁR Te gúnyolódsz? Várj csak, megismered a kardomat! Most megtudod, mennyire van kicsorbulva!
Kergetőznek, Sándor grimaszolva ingerli Gúnárt, majd kiszalad.
ZSUZSI (ĂśnfelĂĄldozĂłn) AzĂŠ leszek, aki orszĂĄgunkat megvĂŠdi!
GÚNÁR (diadalmasan tér vissza a Bolond kiebrudalásából) Épp erre gondoltam én is.
GÁBRIEL Azt mår nem...
GÚNÁR Enyém az ország, enyém a lányod. Tietek a béke.
KARAKÁN Ne izÊlj, komåm. Hol marad az egyezsÊgßnk?
GÚNÁR Nekem Mohamed szultánnal van egyezségem. Itt a levele.
KARAKÁN Áruló.
GÚNÁR Éjszaka majd te viseled a koronát. Ha-ha-ha. És nappal meg őrizheted a királylányt.
KARAKÁN Megyek, Ês megmondalak a Szultånnak.
GÚNÁR Ha-ha-ha, be sem engednek hozzá.
KARAKÁN Az Ên csalådomban hat valódi kiråly volt.
GÚNÁR Ne okvetetlenkedjél! (Gábrielhez) Ide a koronát és a lányt! GÁBRIEL A koronám rendben, de a lányomat nem adom.
GÚNAR A lány is kell!
GÁBRIEL Soha!
GÚNÁR Hát jó, akkor legyen Mohamedé. Szerájában neki is jut hely...
GÁBRIEL Mondj le róla. Annyira fiatal. Nem hozzåd való.
GÚNÁR Ő lesz a túszom, hogy ne ármánykodhass ellenem...
GÁBRIEL Neked túsz kell? Håt zårass be engem. Vagy vedd az Êletemet, az a legegyszerŹbb, csak a lånyom ereszd.
ZSUZSI Édesapám! (Ijedt határozottsággal) Az övé leszek...
GÚNÁR Jer, Cselebi, adj össze minket!
CSELEBI Én nem vagyok pap...
GÚNÁR Akkor gyere te, Hoppmester! De nehogy azt mond, hogy nem vagy pap, mert megjárod. Keresztet vetni, láttam, tudsz... (Katonákhoz) Hozzátok ide a lányt!
ZSUZSI (utólag megretten) Édesapám, segíts!
GÁBRIEL Hagyd a lányomat! Katonák, urak, nem halljátok? Lökdösődés, felfordulás. Ekkor betoppan Kalocsa. Hófehér vértben, fehér tollbokrétával a sisakján. Megjelenése mindenkit megdöbbent. Mellette a fegyverhordozója, akiben a Bolondra ismerünk.
KALOCSA Üdvözöllek, Király uram! Erre jártam, gondoltam, benézek. Lovag vagyok, a nevem Kalocsa, ő meg a fegyverhordozóm, Sankó.
GÁBRIEL Håt te?
CSELEBI Hogy tudtĂĄl bejutni?
KALOCSA (kardjĂĄt billegeti) BejĂśttem...
CASTELINI Mámmá miá! És a török csak nézte?
GÁBRIEL Úgy látom, nem ijedsz meg az árnyékodtól, fiam?
CSELEBI (suttogva Gábrielnek) És ha megkérnénk, hogy segítsen rajtunk?
GÚNÁR Felveszlek a seregembe!
ZSUZSI Édesapám, kérd, hogy segítsen...
GÚNÁR Állj be a seregbe, lovag!
ZSUZSI Édesapám, mért nem szólsz?!
SANKÓ (segítőkészen) Gazdám szívesen segít...
GÁBRIEL SzÊpen megkÊrnÊnk...
KALOCSA Ha harcolni kell, szĂ­ves-ĂśrĂśmest.
ZSUZSI Látod, édesapám, ő a mi emberünk!
KALOCSA De előre megmondom, nem kérek jutalmat. Se fele királyság, se egész, se feleség, se egész...
GÁBRIEL Hogy Êrtsßk?
KALOCSA Lovag vagyok. Nem akarok trónra ülni, és nem nősülök. És mert az egyenes beszédet kedvelem, előre megmondom. Nem fogok pulyákat pesztrálni, sem miniszterekkel bajlódni. Nem szeretném, ha rám tukmálnátok valamit...
ZSUZSI (pirulva) Miből gondolod, hogy valaki is feleségül akarna menni hozzád?!
GÁBRIEL Jó, jó, ha nem, håt nem.
ZSUZSI (dohogva) Soha nem mennĂŠk hozzĂĄ felesĂŠgĂźl.
SANKÓ En sem... Ha nő volnék, inkább egy otthonülő, pipázgató, jókedvű férfiembert választanék... Amilyen például én vagyok... (Körbejárja Gúnárt) Vagy amilyen ez a dalia itten.
GÚNÁR Bizony, a királylány az enyém!
SANKÓ (Gúnárhoz) Nem csodálkozom! Nézd csak, mekkora muszkli! Szabad megtapogatni? Hűha! Ez már beszéd! Mivel tetszik foglalkozni?
GÚNÁR Hamarosan én leszek a helytartó, akarom mondani, a király...
KARAKÁN (gúnyosan) Vårjuk meg, mi lesz Mohamed szultånnal.
SANKÓ Mohamed? Az a bugyogós török császár? Hát őt kell elzavarni innen?
GÚNÁR Mohamed szultánt senki le nem győzheti!

V. JELENET

KALOCSA Akkor vedd elő a kardot, Sankó.
SANKÓ De nehéz! Mindjárt megszakadok. Miféle kard ez?
KALOCSA No, add csak. Acélból van, suvéc acélból! Egy, kettő, három. A kard könnyű, ha mindig lendületben tartod. Magától suhog, neked csak irányítanod kell. Könnyű, mint a lepke.
SANKÓ Én nem értem ezt a Gábrielt. Izzad, mégis vacog a foga. Kezében a jogar, mégsem mer parancsolni. Fején a korona, mégis tehetetlen. Csak a szemét forgatja, és úgy kotlik ott a trónján, minta féltené...
KALOCSA A kirĂĄly trĂłnol, az a dolga.
SANKÓ Ha dolgom végzem, én is trónolok. (Körbepillant) Furcsa ország. Rengeteg erdő van, és mégis mennyi por.
Elérik a török tábort, behatolnak a sátrak közé. Csatazaj, Kisvártatva megfutamodnak a törökök, fut Mohamed, a legyőzhetetlennek tartott török császár is. Kalocsa és Sankó a nyomában. Hideg sötét katlanba érkeznek. Körös-körül fáklyák lobognak. A szultán fölszalad egy hágcsón, átrohan egy pallón. Kalocsa a szultán testőreivel viaskodik. Végül legyőzi őket is.
SANKÓ (nyakát tekergeti) Nyoma veszett. Gyere, forduljunk vissza!
KALOCSA VĂĄrj meg itt!
Kalocsa fölszökken a hágcsóra, felmászik a pallóra. Ahogy átér a túloldalra, a palló leszakad. Csak most vesszük észre, a túloldalon ott várakozik a félelmetes Mohamed szultán: fekete páncélban, kezében vakító fénykard. Kalocsa előnytelen helyzetben van, kardja Sankónál maradt. Egy rövidke tőrrel védi magát. Többször összecsapnak. Kalocsa a szakadék peremére szorul, a következő pillanatban vége. Ám fegyverhordozója közbelép.
SANKÓ Itt van nálam egy tükördarab, hamar, hadd kapjam elő. Ugye, milyen jó, hogy nálam van. Hej, Sankó, ne bölcsködj annyit. A kezed járjon, ne a szád! (Előszedi a zsákjából a tükröcskét, a fénykard vakító fényét visszaveri a szultán szemébe; Kalocsa ezt a pillanatot kihasználva, a szultán szívébe döfi tőrét)
Egy csapĂĄsra eltĹąnik a komor katlan. KivilĂĄgosodik: lankĂĄs tĂĄj hullĂĄmzik a napfĂŠnyben, a tĂĄvolban GĂĄbriel kirĂĄly vĂĄra.
KALOCSA KĂśszĂśnĂśm a segĂ­tsĂŠget!
SANKÓ (a tükörben nézegeti magát) Azt mondta nagyapám, hogy nagy a fülem. Nekem? Na és... Nem fa az, hogy lenyeshetném!
KALOCSA Jer, SankĂł, szĂłljunk a kirĂĄlynak, hogy megszabadult orszĂĄga. VigyĂźk el neki a szultĂĄn fejĂŠt ajĂĄndĂŠkba! AztĂĄn induljunk tovĂĄbb.
SANKÓ És a királykisasszonnyal mi lesz? Majd felfalt a szemével.
KALOCSA Szeretnéd, ha egy pipogya király lenne belőlem is?
SANKÓ Odavan érted...
KALOCSA Nem ĂŠrdekel.
SANKÓ Én bizony nem hagynám, hogy annyit epedezzen. A végén még belepusztul. Legalább egy csókocskát adnék neki...

VI. JELENET

Nagy felfordulĂĄs van a palotĂĄban. GĂşnĂĄr ĂŠs KarakĂĄn hatalmas turbĂĄnt visel.
GÚNÁR A lovagod? Ha-ha-ha, Gábriel, már rég felfalták a hollók. A dicsőséges török Ármádia legyőzhetetlen. Éljen Mohamed!
KARAKÁN (bátortalanabbul) Éljen!
GÚNAR Kiáltsa mindenki, hogy éljen! Saskül!
A Rúkmadár erősödő szuszogása.
GÁBRIEL Sajnos igazad lett, generålis.
GÚNÁR Add hát a koronát és a lányt.
GÁBRIEL A lånyom nem akar hozzåd menni.
GÚNÁR Majd sok kis katonaunokád lesz, egész hadsereg... Ha-ha-ha!
GÁBRIEL MÊg Ên vagyok itt a kiråly...
GÚNÁR Hohó, Gábriel! Ingadozol? Gabicám, tubicám, semmit sem ér már a szavad. Igaz, tanácsurak?
TANÁCSURAK Khm...
GÚNÁR Itt a fenséges török császár levele. Engem fiává fogad, és ha te nem engeded át a trónt, ő fog személyesen a helyedbe ültetni. Érted? Ha nem adod a koronát és a lányt, akkor is elveszem. Nos, Tanácsurak? Mától mindenki turbánt köteles viselni, koponyáját kopaszra borotválni, gatyáját, harisnyáját bugyogóra cserélni. Es ha azt kiáltom, saskül, akkor reszkessetek! Világos? Saskül!
TANÁCSURAK Igen, igen, úgy van, ahogy mondod.
GÚNÁR Nem akarok vitatkozni veled. Ide a lányt és a koronát, Gábriel! Punktum és saskül!
GÁBRIEL (ijedten lekapja fejéről a koronát, aztán riadtan szétnéz; idegbajosan össze-összerándul; végül kitör a Tanácsurak gyűrűjéből, és elrejtőzik a trón mögé) A Rúkmadár, jaj, a Rúkmadár!
A többiek hiába kapkodják tekintetüket, hiába tekergetik a nyakukat, semmit sem látnak. De a Rúkmadár jelen van: a szoba kárpitjai, a gyertyák megmeglibbennek. Az egyik testőr kirántja kardját, vagdalkozik. És hirtelen eltűnik. Fölfalta a Rúkmadár.
KARAKÁN Ugye, mondtam, hogy ne siessßk el...
GÚNÁR Mit ijedezel, mintha angyalt láttál volna!? (Kiált) Katonák, ki a kardot!
Újabb katona tűnik el.
KARAKÁN (zavartan) Mohamed császár hatalma végtelen. Ne ellenkezzetek, hallgassatok a fiára, Gúnár totálgenerálra. E perctől kezdve ő itt a király, neki engedelmeskedjen mindenki.
Megint eltĹąnik egy katona. CsĂĄmcsogĂĄs.
KARAKÁN (kÊtsÊgbeesve) Nem hasznål semmi... (Gúnår håta mÜgÊ bújik) VÊdj meg, Gúnår pajtås!
CASTELINI MĂĄmmĂĄ miĂĄ! Itt valami komoly tĂśrtĂŠnik! FelsĂŠg, mifĂŠle madarat emlegettĂŠl?
GÁBRIEL (nyÜszÜrÜgve) Mit kÊrdeztÊl?
CASTELINI MifĂŠle madarat emlegettĂŠl, felsĂŠg?
GÁBRIEL A Rúkmadår, a fÊlelem madara.
CSELEBI Honnan tudod, hogy madĂĄr?
GÁBRIEL Låtom.
CASTELINI De mi mĂŠrt nem lĂĄtjuk?
GÁBRIEL Az én félelmemből nyeri erejét. Én dajkáltam, én tápláltam... A félelem madarát csak az látja, aki fél...
CSELEBI FelsĂŠg, ĂŠs ha nem fĂŠlnĂŠl...
GÁBRIEL Ha nem fÊlnÊk, nem låtnåm...
CASTELINI Ha ĂŠn lĂĄtnĂĄm, nem fĂŠlnĂŠk ennyire.
GÁBRIEL Ha nagyon fÊlnÊl, te is låtnåd!
CSELEBI (varázsigéket mormol) Hókusz pókusz, tónalúd átusz (Mulatságos és sajnálnivaló igyekezettel ügyködik: fehér port vesz elő, azzal akarja behinteni a láthatatlan madarat, de aztán porfelhőbe vész, köhög, krákog) Én most magamat sem látom, segítség!
CASTELINI (amerre meglibben a gyertya, kampĂłs kopogtatĂłjĂĄval vagdal- kozni kezd, aztĂĄn huss, egyszerre elalszik valamennyi gyertya) MĂĄmmĂĄ miĂĄ, segĂ­tsĂŠĂŠĂŠg!
Ekkor rohan be Zsuzsi boldogan.
ZSUZSI Jön, visszajött, itt van! Győztünk!
BelĂŠp Kalocsa ĂŠs SankĂł. FĂŠny hasĂ­t a terembe. Kalocsa a terem kĂśzepĂŠre gurĂ­tja Mohamed fejĂŠt. A fej kigurul a zsĂĄkbĂłl.
GÚNÁR, KARAKÁN Kalocsa???
KALOCSA Emitt a szultĂĄn feje! (KĂśrĂźlnĂŠz) De mi ez a felfordulĂĄs?
SANKÓ Megvolt a lakodalom?
GÁBRIEL (előmászik) A szörny telepedett ránk.
KALOCSA MifĂŠle szĂśrny?
GÁBRIEL A Rúkmadár... (Hirtelen csend lesz, semmi nem mozdul, semmi nem libben) Most egy ideig jóllakottan pihen. De újra előjön. Egyre kövérebb, egyre telhetetlenebb.
ZSUZSI Kalocsa lovag, ĂśrĂźlĂśk, hogy ĂŠpen visszatĂŠrtĂŠl...
KALOCSA HĂĄny feje van?
GÁBRIEL Egyetlen feje van, rézfényű csőre, hatalmas szája, villogó karmai.
MARADÉK TANÁCSURAK Dicső lovag, űzd el a Rúkmadarat. Öld meg, kérve kérünk. Vágd le fejét, és mi nem szűnünk meg téged dicsőíteni. Minden kívánságodat teljesítjük...
KALOCSA Mondtam mĂĄr, nem kell semmi.
TANÁCSURAK Megteszi, megteszi...
GÚNÁR Igaz is, menj neki, fiú! Mit veszíthetsz?!
CSELEBI Lovag, itt nem győzhetsz...
KALOCSA A hétfejű sárkányt is legyőztem! Oda pedig nem elég a csúzli!
TANÁCSURAK (boldogan) Megteszi, megteszi.
KALOCSA Nem félek semmitől és senkitől!
CSELEBI A fĂŠlelem: kulcsszĂł...
KĂśzben az alvĂł RĂşkmadĂĄr fel-felhorkan. Mintha fĂśldrengĂŠs rĂĄzkĂłdtatnĂĄ meg a termet. Kalocsa is elbizonytalanodva kapkodja fejĂŠt.
SANKÓ Hát ez meg miféle szarakodás itt. Hé, bújj elő! Kiféle vagy, hadd lássunk!
CASTELINI Ne zavard, hadd aludjon!
CSELEBI Egy lĂĄthatatlan fej tĂśbb, mint hĂŠt lĂĄthatĂł...
GÚNÁR Kalocsa, itt semmire sem mész a csúzliddal!
Mintha az ablakon szállt volna be, megjelenik a Galamb, majd ősz anyókává változik. Kezében üvegkorsót tart. Már ott áll egy ideje, amikor észreveszik.
ANYÓ Kalocsa, figyelj rám. Eljött az én időm. Segítek neked. A Rúkmadarat látnod kell. De nem elég a szem hozzá. Belülről kell látnod. És csak akkor tudod belülről látni, ha elég félelmed van hozzá. Tudod, mi a félelem. Dehogy tudod...
KALOCSA Nem ismerlek tĂŠged.
ANYÓ Én vagyok az, akit megmentettél, amikor a törökök fel akarták gyújtani a házikómat... Jótett helyébe jót várj, mondtam akkor. Fogd ezt az üvegkorsót...
KALOCSA Nem fogadok el senkitől semmit. Kalocsa azt jelenti: Szabad.
ANYÓ Nem adok, hanem kérek... (Sankó kezébe adja az üvegkorsót). Figyelj rám. Nehéz eset vagy. Nem tudom, mit kellene kitalálnunk... Sankó, te mit szólsz?
KALOCSA Ti ismeritek egymĂĄst?
SANKÓ Amikor még fiatal leány volt... (Az Anyóhoz) Egy félelmetes, hideglelős helyre kellene elküldeni...
ANYÓ Hát jó, eszembe jutott valami. Hátha sikerül...
KALOCSA Állok elÊbe!
ANYÓ Menj föl az Ördöghegy tetejére, onnan ereszkedj be a völgybe, ott találod a barlangi óriáspávát. Három feje van, vaskarma, és tollait veszedelmesen csörgeti. Vívj meg vele. Madár az is... Utána szállj alá a föld mélyébe, és keresd meg Jadulát, a föld óriását. Hétszázezer szeme van, hétszázezer karja. De ne számolgass, hanem öld meg őt is. Nézd meg a korsót. Ha még ekkor sem telt meg félelemmel, akkor már csak egyetlen esélyed marad. A Hasonmással szembekerülni. Ez a legkockázatosabb... Rajtaveszhetsz... Hogy merre találod, majd kiderül. Indulj, nincs sok időd!
A Rúkmadár fészkelődik.

II. FELVONÁS
I. JELENET

Hajnali fények. Kalocsa és Sankó a barlang előtt várja az óriáspávát.

SANKÓ (ásít) Mindjárt elalszom. Csak az éhségtől nem aludtam el eddig.
KALOCSA Légy türelemmel. Felkel a nap, előjön a páva, lecsapom mindhárom fejét, akkor majd megreggelizünk.
SANKÓ (nézegeti az üvegkorsót) Ne siesd el!
KALOCSA Majdnem elfelejtettem. HĂĄt jĂł, egyenkĂŠnt csapom le, ĂŠs kĂśzben megprĂłbĂĄlok fĂŠlni egy kicsit.
SANKÓ Ne feledd, belülről kell félned.
KALOCSA Belülről? Nem értem én ezt az egészet.
SANKÓ Akkor mit keresünk itt?
KALOCSA A lovag is olyan, mint a kardja: lendĂźletben kell tartani.
Napfény. Megjelenik a páva. Farktollait kibontja, megbabonázza azt, aki látja. Illeg-billeg, és közben szépen beszél. Vidorral, a hiúzkirállyal a szemük előtt bánik el.
PÁVA Óh, ti szárnyasok és tollatlan barmok, és ti kétlábon járó bitangok, kimondhatatlan jónak vagytok a részesei, midőn felséges alakomat megpillantjátok! Szátok tátva marad, szemetek kerekre tágul, nyakatok megmerevedik, és ím, jövök felétek máris, kilépek ragyogva csillámló arany lakomból, és színesen pompázó köntösömben itt állok, és várlak titeket, még a nap messzevillogó sugára sem tud úgy ragyogni, ahogy az én köntösöm ragyog, nyíljék tehát meg előttetek a gyönyörűséges világ, feneketlen az üdvösség, mit reátok én kiárasztok, jertek közelebb (Vidort kezdi tapodni), hadd vonjalak be a fény káprázatos burkába, hadd ültessem belétek az új világ gyémántos magvait, hadd szaporítsam bennetek az alázat és hit aranyos tartalékait, hadd izzítsam a vágyat a teljes kitárulkozásra, gyertek, ti világ megnyomorítottjai, gyertek hozzám (Kalocsa elindul felé, mint egy holdkóros), hadd szabadítsalak fel a mindennapok zsarnoksága alól, hadd vezesselek a teljesség felé, hadd tárjalak örökké éhes gyomrom zengő lakába...
SANKÓ Vigyázz, gazdám! Vigyázz, nem hallasz? Hé, Kalocsa lovag! Ennek a fele sem tréfa!
Kalocsa megbabonázva se lát, se hall. Sankó előkapja a tükrét, és a páva elé tartja. A páva megretten, összezárja tollait, elnémul. Kalocsa magához tér. Kardját a páva szívébe döfheti. Nézi Sankó a korsót, de az üres.
SANKÓ Az én félelmem már csordultig teletöltötte volna. Te nem féltél?
KALOCSA Nem fĂŠltem.
SANKÓ Úgy látom, gyémántot csak gyémánttal lehet csiszolni. Keressük meg Jadulát...

II. JELENET

SANKÓ Brrr! Hogy itt milyen hideg van!
KALOCSA FĂşj! BĂźdĂśs is van!
MegĂŠrkeznek a barlang szĂĄjĂĄhoz. "Jadula" - ez ĂĄll a barlang fĂślĂśtt.
SANKÓ Hát akkor... Én itt megvárlak...
KALOCSA Neked, SankĂł, szĂĄz korsĂł nem volna sok...
SANKÓ Én most egyáltalán nem félek! Csak valahogy a hátam borsódzik, a szívem reszket, az erőm kifut a lábamból, a torkom összeszűkül...
KALOCSA Úgy hallom, valaki közeledik. No, lehet, be sem kell mennünk...
SANKÓ Elszaladni sincs erőm... Kicsi a lelkem, mint egy papírgalacsin...
JADULA (ĂŠrkezik) HĂĄt meghoztĂĄtok az Ăşj szĂźzet. LĂĄtszik, hogy ez mĂĄr az utĂłja... (BĂśkdĂśsi SankĂłt) AmĂşgy formĂĄs a feneke... KacĂŠr a tekintete...
ANKÓ Én Sankó vagyok... Ne izélj, kérlek. Nézd meg, bajuszom van...
JADULA Édes kis bajuszkád van! A legtüzesebb menyecskéknek mind egy szálig bajuszkájuk van... Finom falat leszel...
SANKÓ Nem az vagyok, akinek hiszel, hát nem érted...
JADULA Teljesen megigĂŠztĂŠl...
SANKÓ Kalocsa... Segítség...
Kalocsa többször megpróbál közbeavatkozni, de az óriás félresepri. Sankó remegő inakkal menekülésre fogja a dolgot, fut, fut az óriás elől.
JADULA No, ne fuss előlem, kicsinyem. Kicsiny bajuszosom!
SANKÓ Madarat tolláról, embert bajuszáról...
JADULA No, ĂĄllj mĂĄr meg, hadd bugymĂĄljalak, hadd zutymoljalak, hadd dunnyhĂĄzzalak meg kicsikĂŠt!
SANKÓ Főtt tojásból nem sok csirke kél...
JADULA ElĂŠg a cicĂĄzĂĄsbĂłl, mert megharagszom!
SANKÓ Előjövök, de hunyd be a szemedet...
JADULA (behunyja a szemĂŠt) Gyere, tubicĂĄm, gyere...
Kalocsa jĂśn a hatalmas pallossal, lemetszi a fejĂŠt...
A barlang fala megreped... Ezer szűz szakad a sárkányölők nyakába. "Meg- mentőm, megmentőm" - kiáltják, és megrohamozzák a két hőst, akik végül négykézláb bújnak ki a hálás fehérnépek lábai között, majd futni kezdenek.
KALOCSA (futĂĄs kĂśzben) Most sincs tele a korsĂł?
SANKÓ Semmi, semmi...

III. JELENET

Fölfelé a hegyen. Egyre ragyogóbb lesz minden körülöttük, miközben alattuk elfogy a hegy. Mint üveglépcső, revükben.

SANKÓ Tudtam, hogy baj lesz. Csapdába kerültünk... Fölfelé haladunk, miközben a pokolba jutunk... Az ördög vigye! Talán jobb, ha én nem megyek... Nehogy eltörjön a korsó... (Felkuporodik egy kőre, és a korsón keresztül, mint messzelátón követi Kalocsa útját; közvetíteni kezdi, akárha sportriporter volna) És most felkapaszkodott egy újabb sziklafokra. Megáll, kiegyenesedik, az előtte magasodó falat bámulja, közben kifújja magát. Fáradt talán? Nemsokára kiderül. Most nekiindul, nem, nem fáradt, kedves hallgatók, nem fáradt, hihetetlen erőtartalék van ebben a fiúban, hajrá Kalocsa, hajrá. Most nekiiramlik az utolsó foknak, igen, ez az utolsó, és akkor fent lesz. Még nem tudja, mi várja ott, nem tudja, célba ért-e egyáltalán, hogy amit keres, valóban ott található... Mi se tudjuk. Vajha ki tudja? Volt időm e filozofikus kitérőre, mert Kalocsa egyelőre a fogást keresi. Jaj, kedves hallgatók, most baj van, nagyon nagy baj: megcsúszott, egyetlen karral tartja magát, lábával kalimpál a mélység fölött, jaj, csak le ne zuhanjon... Közben vessünk egy pillantást a korsóra is, hát fantasztikus, ez a fiú cseppet sem fél, nincs benne szikrányi félelem sem, miközben én verejtékben úszom... Lábával rúg egyet, így sikerül másik kezével is elkapnia a szikla peremét, hajrá, igen, maradt ereje, felhúzza magát, hurrá, sikerült. De jaj, ez hihetetlen, ott áll vele szemben az az alak, hát mit csinál, az istenért, hát vigyázzon, hé! Szinte visszalökte... Most állnak egymásnak feszülve... Ő az, igen, a Hasonmás, alig hiszek a szememnek, hát ez hihetetlen. Mintha egy tükör előtt állna. Most kivonja kardját a hüvelyéből, a Hasonmás is ezt teszi, lesújt, a két kard összeszikrázik! Micsoda tűzijáték! Most egy pillanatig kivár, aztán balra mozdul, és jobbról vág! Sikerült! A Hasonmás karjához kap, arca megvonaglik. Véres a tenyere! De jaj, most látom, Kalocsa lovag is vérzik, neki is a bal válla... Újabb vágás, és mindketten megbicsaklanak... Hát, micsoda képtelenség, hiába vágja az ellent, magát sebesíti meg. Ez hihetetlen, ilyen nincs. Amikor már azt hittük... Leroskadtak, térdelve viaskodnak, jobbjukban kard, baljukban tőr van. Hát ezt nem hagyhatom! Ez a fiú a vesztébe rohan... (Kiáltozik Kalocsa felé) Tedd el a kardodat, Kalocsa, dobd el a tőrt! Dobd el azonnal! (Folytatja a közvetítést) És Kalocsa eldobja a kardját, eldobja baljából a tőrt. Ugyanezt teszi a Hasonmás is. És most egymással szemben állnak, aztán Kalocsa kinyújtja a jobbját, és igen, kezet fognak, majd összeölelkeznek, és jaj, micsoda ragyogás, egymásbaolvadnak, hát ez hihetetlen, kedves hallgatóim, egy test lesznek, és egyetlen ragyogás, és megjelennek az alattunk lévő sziklák ismét! Van visszaút, Kalocsa lovag elindulhat visszafelé.
KALOCSA (visszatĂŠrve) Nos?
SANKÓ (emeli a korsót) Semmi.
KALOCSA TĂşl simĂĄn ment minden.
SANKÓ (verejtékét törölve) Simán.

IV. JELENET

Zsuzsi ĂŠs GĂĄbriel a HaditanĂĄcs nagy asztala alatt; Zsuzsi apjĂĄt, mint egy gyermeket tartja ĂślĂŠben. Az asztalon szĂŠtdobĂĄlt, ĂśsszetĂśrt edĂŠnyek: "valaki" mohĂłn ĂŠs kielĂŠgĂ­thetetlenĂźl falatozott...

GÁBRIEL (nyÜszÜrÜgve) Nincs tÜbb Êlelmßnk?
ZSUZSI Nincs.
GÁBRIEL A lovag, ha jönne a lovag... Nyernénk egy kis időt...
ZSUZSI Baja eshetett, ĂŠrzem, hogy baja esett...
GÁBRIEL Ugyan! Megfeledkezett rólunk.
ZSUZSI MiĂŠrt nem akarod, hogy elmenjĂźnk?
GÁBRIEL KÜvetni fog... Mindig ott van, ahol Ên vagyok.
ZSUZSI HĂĄny napja, hogy elhagyott minket?
GÁBRIEL Kicsoda?
ZSUZSI A lovag.
GÁBRIEL Nem fog visszajönni. És ha visszajön, semmi esélye. A madár megtömi gyomrát, aztán fél napig nyugton lesz...
ZSUZSI Akkor jobb, ha vissza sem jĂśn.
GÁBRIEL Neki jobb...
ZSUZSI Édesapám, nem tudom, miért van, de én folyton rá gondolok. És szeretném újra látni őt. És szeretném, ha mégse jönne. Miért van ez, édesapám?
GÁBRIEL (felderßl egy pillanatra) Van egy viråg. A szívben nyílik. Kåpråzatos szirmai vannak. GyÜnyÜrt Ês fåjdalmat åraszt. KßlÜnÜs måmort... De letÊpni nem lehet. (VisszazÜkken) Felejtsd el a lovagot... PÜkhendi alak!
ZSUZSI Csak őszinte... Ahogy ott állt... Hófehér vértje ragyogott domború mellkasán! Tekintete barátságos volt, szakálla puha és fényes, nyaka egyenes, tartása délceg, mozdulatai biztatóak... Mintha nem is ember volna, de nem, mégis ember, de a legkülönb!
GÁBRIEL Felejtsd őt el. Mindenről el kell feledkezzünk, édes lányom. Csak annak örülök, hogy velem maradtál...
ZSUZSI Vigasztalj meg, ĂŠdesapĂĄm, annyira szomorĂş a szĂ­vem. Csordultig telt fĂĄjdalommal. El fog pusztulni a virĂĄg...

V. JELENET

Kalocsa ĂŠs SankĂł kĂśzeledik a trĂłnterem felĂŠ. Zsuzsi sĂ­rĂĄsa, mint tĂĄvoli patakcsobogĂĄs hallatszik.
SANKÓ Kihalt a kastély, sehol egy ember! Itt már mindennek vége. Visszafordulhatunk...
KALOCSA MĂŠg nem.
SANKÓ Nem értelek, azt mondtad, nem tetszik a lány.
KALOCSA Kit ĂŠrdekel!?
SANKÓ Akkor?
KALOCSA MĂŠg nem volt szerencsĂŠm a madĂĄr pajtĂĄshoz!
RÚKMADÁR Ha-ha-ha...
SANKÓ (arca elé emeli a korsót) Pedig igazán félelmetes (a korsót jól lát- ható helyre rakja: az asztalra, amely alatt ott szendereg Gábriel és Zsuzsi) Most mi lesz? Szerencse próbálva jó...
KALOCSA Gyere elő, te jómadár. Gyere, hadd lássalak. Mi az, nem mersz előjönni? Hadd lássam a képedet, miért rejtegeted. Hadd gyönyörködjünk benne. Ígérem, nem csúfítom el nagyon. Csak a zúzádat cifrázom ki egy cseppet.
RÚKMADÁR Ha-ha-ha! Itt vagyok, Kadocsa, vagy hogy is hívnak!? Itt vagyok, te nagyszájú Kacsola! Te szájhős! Te Csicsóka! Megnézheted a zúzámat, de belülről!
Kalocsa röpül, bukfencezik, mint egy baba. A Rúkmadár ide-oda pofozgatja, és ő hiába csápol vitézül. Egyszerre a Rúkmadár fölrántja, körbe-körbe hordozza, miközben gúnyosan nevet rajta.
ZSUZSI (felébred, előbújik az asztal alól) Jaj, ne, ne bántsd őt! Ereszd el! Engem falj fel! Finom falat vagyok. Ereszd őt el, engem nyelj a zúzádba!
A RĂşkmadĂĄr leejti KalocsĂĄt. Elhallgat.
SANKÓ Menjünk ebből a kísértetpalotából, jó gazdám. Menjünk szaporán. (Tuszkolja kifelé) Szedjük a lábunkat! Hasznos a futás, tehát nem szégyen...
GÁBRIEL (ocsúdva) Ne, a lányomat hagyd, őt hagyd ki a játékból. Mindenki a lányomat akarja... Nem adom! Én kotoltalak, falj fel engem.
ZSUZSI Finom falat vagyok...
SANKÓ (tuszkolja Kalocsát kifelé) Ne szarakodjunk, lovag. Ez nem a mi csatánk.
KALOCSA (visszafordul) Ez a lĂĄny... (Visszasejlik a patak szomorĂş zenĂŠje) Milyen bĂĄtor... Milyen...
RÚKMADÁR (rövid mérlegelés után) A lányt falom fel, a sok vitéz már megfeküdte a gyomromat. Megkívántam valami könnyű desszertet.
A Rúkmadár lecsap, a lányt karmaival emelné. Ekkor csoda történik, pontosabban Kalocsa mégis visszafordul. Villanó fény: félelemmel telik meg a korsó. És Kalocsa szemével mi is megpillantjuk a hatalmas, ijesztő madarat. Mi is látjuk, hiszen Kalocsa a mi szemünk: a közönség közül lépett a színpadra. A lovag kirántja kardját, és immár pontosan a madár szívébe szúrhatja. A madár hatalmas döndüléssel holtan zuhan elénk. Ijesztő tollazata sok hosszúkás zsákocskából áll össze. A zsákocskában homok van. De a szívéből hideg süvít elő, egy pillanatra az egész teret betölti, fázósan fonja
magát körül karjával minden élőlény. Fagyos pillanat a katarzis előtt. A madár testéből előjönnek a lenyelt bajnokok és testőrök. Valamennyien előkecmeregnek. A kicsi, mulatságos, öreg udvari kuruzsló, Cselebi is előtámolyog. "Tónalúd átusz..."

FINÁLÉ

Amikor a RĂşkmadĂĄr kileheli lelkĂŠt, kĂĄprĂĄzatos kozmosz ragyog rĂĄnk. Ott vagyunk a fĂŠnyes palota trĂłntermĂŠben. SzĂĄrnyalĂł zene szĂłl.

GALAMBŐSZ ANYÓ A szív szörnyeit csak a szív képes legyőzni...
SANKÓ Anyókám, megtennéd, hogy szép, fiatal lány képében jelenj meg?
GÁBRIEL (Kalocsához) Édes fiam, itt a korona, jobban illene a te fejedre...
KALOCSA Nekem csak a lĂĄnyod kell. A koronĂĄt tartsd meg te.
GALAMBŐSZ ANYÓBÓL LETT TÜNDÉRLÁNY A szív börtönében édes a rabság...
SANKÓ Nénikém... akarom mondani, kedves lányka, megtennéd, hogy ne emlegess rabságot most? És megtennéd, hogy táncolj velem?
TÜNDÉRLÁNY Táncra kérsz, táncra megyek.
KALOCSA SankĂł, igazad van, hagyjuk a beszĂŠdet... Gyere, Zsuzsanna, ĂĄlljunk be mi is.
TANÁCSURAK Ifjú felsÊg, mi legyen Gúnårral Ês Karakånnal?
KALOCSA Ej, várjanak holnapig! És különben sem én vagyok a király.
GÁBRIEL (nÊzi a tåncolókat) Legyetek boldogok, gyermekeim! (FÜlnÊz az Êgre, sóhajt)