Lászlóffy Aladár
Szemmel verő isten
Beszél a köntös,
nincsen benne ember,
megrövidítették
egy fejjel, fejedelemmel.
Beszél hozzánk
a múltak drága ára
Az élet úgy ajándék:
nincsen tanulsága.
Nincsen benne mama,
s nincsen benne Árpád.
Jósolja, hogy jéggel
verik el az árpád,
hitszegéssel szíved,
metsző gúnnyal kedved...
S elhallgat a köntös,
ha magadra vetted.
Szemmel verő Isten,
szemrehányó élet!
mit kezdenek veled
árva nemzedékek?
Fehér hó fia
Keleti vagyok, tízezer éve nyugaton felejtve.
Nyugati vagyok örökre keletre ítélve. Szabad em-
ber vagyok, csak kiszolgáltatott.
Harcomban, munkámban hajlongok ég és föld
között, lovak és diadalívek hasa alatt bújok át.
Szabad ember vagyok, csak kiszolgáltatott.
Heverhetnék itt akár csata után is, élette-
lenül, de egy élet után estem el, térdig, övig, lassan
homlokig vágott vissza az anyaföldbe őfelsége,
a sárkány. Mert velem egyáltalán meg kellett birkóznia.
Szabad ember vagyok, csak kiszolgáltatott.
Fehér hó fia lehetnék, mintha engem is valaki
papírra írt volna Jónásnak, Jánosvitéznek – ha nem
volnék ennyire szabad és ennyire kiszolgáltatott.