LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1992. december, III. ĂŠvfolyam, 12. szĂĄm »
DOKUMENTUM
Bukarest â KolozsvĂĄr, 1982â1989.
MostansĂĄg nem divat a hĂdĂŠpĂtĂŠs. S bĂĄr a divatoknak (tĂśbbnyire) nincs logikĂĄja,
ezt a divatvĂĄltozĂĄst meg lehet ĂŠrteni, meg lehet magyarĂĄzni: a sok ĂŠvtizedes
hĂdĂŠpĂtĹ kĂsĂŠrlet jĂłrĂŠszt lĂŠgvĂĄrĂŠpĂtĂŠsnek bizonyult. A tĂŠnyek ettĹl, persze,
tĂŠnyek maradnak. S van az ĂśnvĂŠdelemnek egy olyan formĂĄja is, amely talĂĄlkozni
lĂĄtszik ama untig idĂŠzett elkoptatott hĂd-szerep vĂĄllalĂĄsĂĄval.
Azok a levĂŠldokumentumok, amelyek itt kĂśvetkeznek, elsĹsorban a vĂŠdekezĂŠsi
reflexre vezethetĹk vissza. Hogy aztĂĄn szellemi kapcsolat, mondhatni barĂĄtsĂĄg
alakult belĹlĂźk, amely meghaladja a KolozsvĂĄrâBukarest tĂĄvolsĂĄgot s a jelzett
(1989-es) idĹhatĂĄrt: gondolom, a mai ĂŠrtĂŠkrend zĹąrzavarban sem kĂĄrhoztathatĂł.
Ăn mindenesetre nyeresĂŠgemnek tartom, a nagy kiĂĄbrĂĄndulĂĄsok ĂŠs illĂşziĂłvesztĂŠsek
korĂĄban is, a kritikus ĂŠs irodalomtĂśrtĂŠnĂŠsz Mircea Iorgulescuval ĂŠveken ĂĄt
folytatott eszme- ĂŠs tapasztalatcserĂŠt. SĹt, bĂzom benne, hogy ez a kapcsolat nem
csupĂĄn a mĂşltba vilĂĄgĂt be.
1981-ben egy ĂrĂłszĂśvetsĂŠgi konferenciĂĄn talĂĄlkoztunk elĹszĂśr Bukarestben,
legalĂĄbbis Ăgy emlĂŠkszem. Akkor mĂŠg szĂłt kaphattam az orszĂĄgos tanĂĄcskozĂĄson
(igaz, nemsokĂĄra az alkalmak is megszĹąntek, a RomĂĄniai ĂrĂłk SzĂśvetsĂŠge ĂŠvekig
csak papĂron ĂŠs a hivatalban lĂŠtezett, nem engedtĂŠk ĂśsszehĂvni vezetĹ
testĂźleteit sem). Egy magas fekete fĂŠrfi jĂśtt oda hozzĂĄm a szĂźnetben
felszĂłlalĂĄsom utĂĄn, hogy egyetĂŠrtĂŠsĂŠt fejezze ki az elmondottakkal
kapcsolatban. A kĂśvetkezĹ ĂŠvben, Ion Lâncrânjan hĂrhedt magyarellenes, uszĂtĂł
kĂśnyvĂŠnek megjelenĂŠsekor ĂŠn fordultam levĂŠlben Iorgulescuhoz. Nem vĂŠletlenĂźl
vĂĄlasztottam Ĺt (mĂĄsok mellett) levelem cĂmzettjĂŠĂźl: a România literarÄ egyik
szĂĄmĂĄban (1982. ĂĄpr. 22.) olvastam az ĂrĂłszĂśvetsĂŠget is tĂĄmadĂł Lâncrânjannak
szĂłlĂł vĂĄlaszĂĄt, s e vĂĄlaszcikk valĂłban a cĂŠh becsĂźletĂŠre szolgĂĄlt. A CuvĂŽnt
despre Transilvania cĂmĹą Lâncrânjan-kĂśnyv mellett felhĂvtam a figyelmĂŠt
egy madridi nemzetkĂśzi irodalomtudomĂĄnyi kollokviumra, amelyen a romĂĄniai
kĂźldĂśttek, legalĂĄbbis fĂŠlreĂŠrthetĹen, fogalmaztĂĄk meg a kisebbsĂŠgi irodalmak
szerepĂŠt, âtrĂłjai falovatâ emlegetve. EgyĂşttal elkĂźldtem Iorgulescunak a Dincolo
de formÄ cĂm alatt frissiben megjelent, a romĂĄn olvasĂłknak szĂĄnt romĂĄniai
magyar irodalmi antolĂłgiĂĄmat, a kĂśvetkezĹ szavak kĂsĂŠretĂŠben: âSzilĂĄrd
meggyĹzĹdĂŠsem, hogy ez a kĂśnyv tĂśbb igazsĂĄgot mond ErdĂŠlyrĹl, mint azok a hamis
idĂŠzetek egy bizonyos Lâncrânjan felhĂĄborĂtĂł, nagyon kĂĄros kĂśnyvĂŠben.â (Most
termĂŠszetesen visszafordĂtom magyarra a szĂśveget â s a kĂśvetkezĹkben Iorgulescu
leveleinek szĂśvegĂŠt is.) Ăprilis 24-ĂŠn Ărtam a levelet â mĂĄjus 11-i dĂĄtummal
vĂĄlaszolt Mircea Iorgulescu:
Tisztelt KĂĄntor Ăşr,
kĂśszĂśnĂśm az antolĂłgiĂĄt (ĂŠs gratulĂĄlok: esemĂŠny ez a kĂśnyv!) ĂŠs a hozzĂĄm
intĂŠzett szavakat is. A Marino Ăşrhoz cĂmzett szĂśveget nem ismertem;
ĂŠrdeklĹdĂŠssel olvastam, az Ăśn ĂĄltal kĂŠpviselt szemponttal ĂŠrtve egyet.
Az e heti âRomânia literarÄâ szĂĄmĂĄra Ărtam MĂŠliusz JĂłzsef ĂşrrĂłl; idĹvel
kommentĂĄlni fogom â vagy ugyanebben a lapban vagy a âRomania liberÄâ-ban lĂŠvĹ
rovatomban a âDincolo de forrnÄâ-t is.
MegkĂźlĂśnbĂśztetett tisztelettel,
M. Iorgulescu
NĂŠgy ĂŠv mĂşltĂĄn, 1986-bĂłl bukkan fel egy Ăşjabb levĂŠl (mĂĄr nem emlĂŠkszem, hogy
kĂśzben szemĂŠlyesen talĂĄlkoztunk-e, de az 1981-es ĂŠs 1982-es kapcsolatfelvĂŠtel
nyilvĂĄn mindkettĹnkben nyomot hagyott). EttĹl kezdve valĂłban levelezĂŠsrĹl lehet
beszĂŠlni, oda-vissza mentek-jĂśttek az Ăźzenetek. SĂśtĂŠt idĹkben, az ĂĄltalĂĄnos
gyanakvĂĄs s az egyre fokozĂłdĂł gyĹąlĂślet lĂŠgkĂśrĂŠben gondoltunk egymĂĄsra â s mi
tĂśbb, le is Ărtuk ezeket a gondolatokat, abban a tudatban, hogy a mĂĄsik nem
ĂŠrti fĂŠlre. BĂĄrmilyen hihetetlen, ilyen is volt a nyolcvanas ĂŠvekben.
Igen Tisztelt Iorgulescu Ăr!
Talån meglepi a mellÊkelt cikk Ês a kÊrÊsem, hogy kÜzÜljÊk a România
LiterarÄban, ha lĂĄt erre lehetĹsĂŠget. Be kell vallanom, szĂĄmomra rendkĂvĂźli
jelentĹsĂŠge volna, ha megjelenhetne az ĂnĂśk lapjĂĄban, akĂĄr megrĂśvidĂtve is
(amennyiben ezt szĂźksĂŠgesnek vĂŠli). JĂłllehet mĂĄr tĂşljutottunk bizonyos
ĂŠvfordulĂłkon, Ăşgy tudom (legalĂĄbbis nĂĄlunk, a KorunknĂĄl Ăgy van), ezek
folytatĂłdnak legalĂĄbb augusztusig. EzĂŠrt ismĂŠtelten kĂŠrem, figyelmesen olvassa
ĂĄt, ĂŠs prĂłbĂĄljon segĂteni. A fordĂtĂĄst Gelu PÄteanu vĂŠgezte (jelen pillanatban
EtĂŠden ĂŠl, irĂĄnyĂtĂłszĂĄm 4189, Hargita megye, tel. 62.); Ăşgy ĂŠrzem, itt-ott tĂşl
sokat ĹrzĂśtt meg a magyar nyelvĹą eredeti sajĂĄtossĂĄgaibĂłl, kĂŠrem Ănt â ha eljut
az anyag szerkesztĂŠsĂŠig â, a szĂźksĂŠges stilĂĄris javĂtĂĄsokat (?) vĂŠgezze el.
Ănnek egy rĂŠgebbi levele, pontosabban ĂrĂĄsos vĂĄlasza jogosĂt fel, hogy most
is ĂnhĂśz forduljak. Ha mĂŠgsem tudjĂĄk kĂśzĂślni a cikket, kĂŠrem, ĂŠrtesĂtsenek a
szerkesztĹsĂŠg dĂśntĂŠsĂŠrĹl.
RemĂŠlem, lesz mĂŠg alkalmunk akĂĄr Bukarestben, akĂĄr KolozsvĂĄrt talĂĄlkozni;
biztos vagyok benne, hogy sok kĂśzĂśs, alaposabb megvitatĂĄsra ĂŠrdemes problĂŠmĂĄnk
van.
ElĹzetes kĂśszĂśnettel, Ĺszinte tisztelettel
KĂĄntor Lajos
KolozsvĂĄr, 1986. mĂĄjus 13.
A szĂłban forgĂł cikket a Korunknak Ărtam, ĂĄm a cenzĂşra eltanĂĄcsolta. Ăn a România
LiterarÄ-beli kĂśzlĂŠssel azt szerettem volna bizonyĂtani, hogy a âmi
cenzorainkâ (a magyarul olvasĂłk) a megszokottnĂĄl is jobban visszaĂŠlnek
hatalmukkal, illetve hogy dĂśntĂŠseik a szemĂŠlyem ellen is irĂĄnyulnak. Iorgulescu
megĂŠrtett â sĹt tĂşl is ĂŠrtĂŠkelte a neki kĂźldĂśtt szĂśveget.
Bukarest, 1986. jĂşlius 14.
Tisztelt KĂĄntor Ăşr,
nagy kĂŠsĂŠssel, melyre mindenfĂŠle objektĂv ĂŠs szubjektĂv magyarĂĄzatom van,
sikerĂźl vĂŠgre nĂŠhĂĄny sort Ărnom Ăśnnek, elnĂŠzĂŠsĂŠt kĂŠrve ugyanakkor vĂĄlaszom
mĂŠgiscsak megengedhetetlenĂźl hosszas halasztĂĄsĂĄĂŠrt. Az Ăn esszĂŠje szĂĄmomra
csodĂĄlatosnak tĹąnt, mind a gondolatok, mind a kompozĂciĂł vonatkozĂĄsĂĄban, mind
pedig a stĂlust illetĹen â bĂĄr minden fordĂtĂĄs maga az ĂĄrulĂĄs: LĂŠvĂŠn, hogy
sajnos, a magyar nyelv szĂĄmomra nem hozzĂĄfĂŠrhetĹ, akarva-akaratlanul a fordĂtĂłk
kliense vagyok (a hatvanas ĂŠvek elejĂŠn, egyetemista koromban meg akartam
tanulni a nyelvet egy fakultatĂv kurzuson, de â az idĹ tĂĄvolĂĄbĂłl nĂŠzve â meglehetĹsen
komikus kĂśrĂźlmĂŠnyek megakadĂĄlyoztak ebben, s maradtam az eleven sajnĂĄlattal,
mint ahogyan ĂĄltalĂĄban maradunk a teljesĂtetlen vĂĄgyak utĂĄn).
Egyre vĂĄrtam egy kedvezĹbb pillanatra (a mĹąvĂŠszet nagy tĂŠma!), hogy
benyĂşjtsam a vezetĹsĂŠgnek az Ăn esszĂŠjĂŠt. Azt hiszem, ennek a pillanatnak most
mĂĄr megvan rĂĄ minden esĂŠlye, hogy sokĂĄig vĂĄrasson magĂĄra, s ezĂŠrt elhatĂĄroztam,
mĂŠgis javasolni fogom a IX. Kongreszszus ĂŠs Augusztus 23. ĂŠvfordulĂłja kĂśzĂśtti
valamelyik szĂĄmunkba. Ăn is izgatottan vĂĄrok valamilyen vĂĄlaszra â melyet
mihelyst megkapok, azonnal kĂśzlĂśm Ănnel.
Sehol sem avatkoztam a szĂśvegbe; kivĂŠve kĂŠt-hĂĄrom aprĂłbb stilisztikai
mĂłdosĂtĂĄst.
Ăn is nagyon szeretnĂŠm, ha talĂĄlkozhatnĂĄnk, akĂĄr Bukarestben, akĂĄr
KolozsvĂĄron, remĂŠljĂźk, az Ĺsszel sikerĂźl lĂĄtnunk egymĂĄst.
NagyrabecsĂźlĂŠssel,
M. Iorgulescu
A âmagyarâ cenzor a România LiterarÄ szerkesztĹsĂŠgĂŠben is utolĂŠrt â
tudomĂĄsom szerint mĂĄr a betĂśrdelt oldalbĂłl dobatta ki ĂrĂĄsomat. Ez az Ăşjabb
kĂśzĂśs Ăźgy csak erĹsĂtette mindkettĹnkben a barĂĄtsĂĄgot, az ĂśsszetartozĂĄs tudatĂĄt.
1986 vĂŠgĂŠn tudhattam, kinek Ărjam le sanyarĂşsĂĄgunkat â szĂĄmĂthattam a
megĂŠrtĂŠsĂŠre.
MĂŠlyen tisztelt Iorgulescu Ăşr,
ezen az ĂŠv vĂŠgĂŠn (egy, nekĂźnk sok kellemetlensĂŠget, szomorĂşsĂĄgot ĂŠs
szenvedĂŠst, kevĂŠs ĂśrĂśmĂśt hozĂł ĂŠv vĂŠgĂŠn) elhatĂĄroztam, hogy Ănnek Ărok, mert Ăn
volt az, aki meghallgatott, sĹt vĂĄlaszolt is. TermĂŠszetesen meg sem kĂsĂŠrlem,
hogy ĂśsszegyĹąjtsem mindazt a sĂŠrtĂŠst, igazsĂĄgtalansĂĄgot, ami szemĂŠlyesen engem
ĂŠrint, inkĂĄbb csak azokra fogok utalni, amelyek minket mint kĂśzĂśssĂŠget
ĂŠrintenek â azokra, amelyeket Ăn Bukarestben, a romĂĄn irodalmi ĂŠlet kĂśzepĂŠn
ĂŠlve, talĂĄn kevĂŠsbĂŠ ismer.
MĂŠgis nĂŠhĂĄny szemĂŠlyes problĂŠmĂĄval kezdem. Ez ĂŠv jĂşlius 14-i levelĂŠben
(szerintem meg nem ĂŠrdemelt) elismerĹ sorokat Ărt a România LiterarÄ
szerkesztĹsĂŠgĂŠnek kĂźldĂśtt (G. PÄteanu ĂĄltal lefordĂtott) eszszĂŠmrĹl. Nem lep
meg, hogy a szĂłban forgĂł cikk nem jelent meg; bĂĄr Ăźnnepi (sĹt itt-ott tĂşlzottan
ĂźnnepĂŠlyes) hangnemben ĂrĂłdott, kivettĂŠk a KorunkbĂłl is, tehĂĄt ugyanarra a
sorsra jutott, mint sok mĂĄs tanulmĂĄnyom, esszĂŠm (sĹt az ĂnĂśk lapjĂĄrĂłl Ărt egyik
recenziĂłm is) az utĂłbbi idĹben. Meg vagyok gyĹzĹdve, hogy ez a gyakorlat az Ăn
szĂĄmĂĄra sem ismeretlen, de a romĂĄniai magyar ĂrĂłknak a jelen pillanatban mĂŠg
egy hendikeppel kell szembenĂŠzniĂźk: mĂĄr nem Ărhatunk â nincs jogunk Ărni: â
mĂşltunkrĂłl, sem a tĂśrtĂŠnelmirĹl, sem az irodalmirĂłl. Azt mondjĂĄk nekĂźnk, hogy a
tĂśrtĂŠnelmi jellegĹą cikkeket elĹzetesen fel kell kĂźldenĂźnk (termĂŠszetesen romĂĄn
fordĂtĂĄsban) Bukarestbe, egy bizonyos szervhez, jĂłvĂĄhagyĂĄs vĂŠgett; a
jĂłvĂĄhagyĂĄst nagyon ritkĂĄn kapjuk meg, de mĂŠg egy akĂĄrmilyen (negatĂv) vĂĄlaszra
is hĂłnapokig kell vĂĄrni. Ăs ha valaki, mint pĂŠldĂĄul ĂŠn, elveszti a tĂźrelmĂŠt a
vĂĄrakozĂĄsban, hogy holmi hozzĂĄnemĂŠrtĹk (tĂşl finom a fogalmazĂĄs) vĂĄlaszĂĄt
megkapja, ĂŠs kĂśzĂśl valamit kĂźlfĂśldĂśn (nem ellensĂŠges szĂśveget, ĂŠpp
ellenkezĹleg, az igazi barĂĄtsĂĄg szellemĂŠben, a mĂşlt reĂĄlis megismerĂŠsĂŠre
tĂśrekedve), kĂśzvetlenĂźl vagy kĂśzvetve megfenyegetik. De mit tegyen egy
irodalomtĂśrtĂŠnĂŠsz, a hazai szĂnhĂĄztĂśrtĂŠnettel foglalkozĂł ember, ha mĂŠg azt sem
engedik meg, hogy megemlĂtse KĂłs KĂĄroly, PĂĄskĂĄndi GĂŠza, Kocsis IstvĂĄn, CsĂki
LĂĄszlĂł stb. nevĂŠt (hogy ne szĂłljak IllyĂŠs GyulĂĄrĂłl); nem elemezheti szĂnhĂĄzaink
bizonyos periĂłdusait, mert ezeknek a rendezĹi vagy szĂnĂŠszei mĂĄr nincsenek az
orszĂĄgban. Ăppen velem tĂśrtĂŠnt meg az UtunknĂĄl, most nĂŠhĂĄny hĂłnapja, hogy nem
kĂśzĂślhettem cikkemet HaragrĂłl (a Bukarestben is sokat dicsĂŠrt rendezĹrĹl), mert
âvalakiâ (valĂłszĂnĹąleg a âzseniĂĄlisâ KoppĂĄndi) azt mondta LĂŠtaynak, hogy mĂĄr
tĂşl sokat Ărtak rĂłla. A KĂłs esete nem ĂĄll egyedĂźl.* EgyĂŠbkĂŠnt ĂŠrdemes volna
belelapoznia az Ăşj iskolai magyar irodalomtankĂśnyvekbe: a magyar nemzetisĂŠgĹą
tanulĂłnak mĂĄr nincs joga (magyar irodalom ĂłrĂĄn sem!) anyanyelvĂŠn megnevezni
TamĂĄsi Ăron szĂŠkely szĂźlĹfalujĂĄt (Farkaslaka â Lupeni), megemlĂtenie azokat a
helyeket, ahol Ady Endre tanult ĂŠs Ărni kezdett (Zilah, NagyvĂĄrad â ZalÄu,
Oradea). MĂŠg az âErdĂŠlyâ szĂłt is kicserĂŠltĂŠk â a magyar szĂśvegben! â
TransilvaniĂĄval. NĂŠhĂĄny hĂŠttel ezelĹtt el kellett tĂźntetni, pĂĄr nap alatt (a
megyei tanĂźgyi hatĂłsĂĄgok rendeletĂŠre) a folyosĂłkrĂłl ĂŠs az osztĂĄlyokbĂłl a
kĂŠtnyelvĹą feliratokat (mĂŠg a faliĂşjsĂĄgcikkeket is!), csak a romĂĄn nyelvĹąek
maradtak. (Az utĂłbbi ĂŠvekben ezek a feliratok mĂĄr csak a tanĂĄri szobĂĄt, a
laboratĂłriumokat stb. jelĂśltĂŠk, vagy idĂŠzetek voltak a pĂĄrt fĹtitkĂĄrĂĄnak beszĂŠdeibĹl.)
Vajon az illetĂŠkes fĂłrumok Ăşgy gondoljĂĄk, hogy ezzel a honpolgĂĄri Ăśntudat fog
nĂśvekedni â vagy a disszidensek szĂĄma?!
MegemlĂthetnĂŠm az ĂrĂłszĂśvetsĂŠg irodalmi dĂjainak az esetĂŠt; nĂŠhĂĄny hĂłnappal
ezelĹtt ĂtĂŠltĂŠk oda, pĂĄr napja adtĂĄk ĂĄt Ĺket. Nem tudom, tudja-e, hogy ebben az
ĂŠvben ĂŠn voltam a kĂĄrvallott (legutĂłbb Beke volt az, az Ĺ dĂjazĂĄsĂĄt tiltottĂĄk
le); âVallani ĂŠs vĂĄllalniâ cĂmĹą kĂśnyvemnek ĂtĂŠlte a nemzetisĂŠgi zsĹąri mint az
ĂŠv (1984) legjobbjĂĄnak az illetĹ mĹąfajban az orszĂĄgos dĂjat, a ânagyâ zsĹąri
viszont, pontosabban a âfentrĹlâ irĂĄnyĂtottak megvĂŠtĂłztĂĄk az elĹzĹ hatĂĄrozatot.
Az ok? De hiszen nem is lĂŠtezett az âesetâ, mindent elintĂŠztek a kulisszĂĄk
mĂśgĂśtt. Ne ĂŠrtsen fĂŠlre: Ăśrvendek annak, hogy Augustin Buzura barĂĄtomat
mĂŠgiscsak dĂjaztĂĄk, hogy (feltehetĹleg) akadtak emberek, akik nem engedtĂŠk meg
az ĂŠrtĂŠkhierarchia felborĂtĂĄsĂĄt. FĂĄj azonban â ĂŠs nem a pĂŠnz miatt! â, hogy a
nemzetisĂŠghez tartozĂłt (jelen esetben engem) nincs ki megvĂŠdje. Nincs ki
megvĂŠdje, vagy meg sem prĂłbĂĄlja vĂŠdeni valaki? (MĂŠgsem akarok igazsĂĄgtalan
lenni, eszembe jut, amit DoinaĹrĂłl, a tavaly vagy tavalyelĹtti zsĹąri elnĂśkĂŠrĹl
hallottam, aki nem akarta elfogadni Beke kihagyĂĄsĂĄt az ĂrĂłszĂśvetsĂŠg dĂjazottai
kĂśzĂźl.)
Mindezt azĂŠrt Ărom Ănnek, mert bizalmam van Ănben. Nem vĂĄrok olyan konkrĂŠt
segĂtsĂŠget, amit nem adhat meg nekem, nekĂźnk. A valĂłsĂĄg megismerĂŠse
azonban nagyon fontos â tĂşl a szocialista realizmus tĂŠzisein... Ez a valĂłsĂĄg
sokrĂŠtĹą. Nem megyek bele a rĂŠszletekbe, pĂŠldĂĄul a nagyobbik fiam
viszontagsĂĄgait illetĹen, aki hĂĄrom ĂŠve nem tud kĂśzelebb jutni a szĂnhĂĄzi vagy
filmvilĂĄghoz, de mĂŠg a BĂĄbszĂnhĂĄznĂĄl sem dolgozhat â kĂśnyvet ĂĄrul ĂŠs fĂŠnykĂŠpez
(reprodukciĂłkat, szĂnhĂĄzi fotĂłkat kĂŠszĂt, nĂŠha mĂŠg egy banit sem kap pĂŠldĂĄul a
ContemporanultĂłl, a TeatrultĂłl vagy a România literarÄtĂłl); rĂŠszt vesz â ha
engedik (jĂłvĂĄhagyjĂĄk) â kiĂĄllĂtĂĄsokon, olykor kĂźlfĂśldĂśn is (csak hivatalosan,
mert Ĺ mĂŠg tĂşl fiatal ahhoz, hogy kockĂĄztasson, mint az apja teszi nĂŠhanapjĂĄn).
Nem szeretnĂŠm, ha itt ĂŠrne a szilveszter-ĂŠjszaka, ezĂŠrt itt befejezem.
Boldog ĂşjĂŠvet kĂvĂĄnok â boldogabbat, mint az elmĂşlt volt. Ĺszinte tisztelettel.
KĂĄntor Lajos
KolozsvĂĄr, 1986 december 30.
A levelek idĹrendje itt felborul, a szĂśvegekbĹl kiolvashatĂł okokbĂłl. MĂŠgis
igyekszem (utĂłlag) az ĂśsszefĂźggĂŠsek szerint rendezni Ĺket, hiszen a feltett
kĂŠrdĂŠsekre â ha kĂŠsve is â vĂĄlaszt kaptam IorgulescutĂłl. (MondhatnĂĄm, egyedĂźl
IorgulescutĂłl!)
Bukarest, 1988. jan. 12.
Igen tisztelt KĂĄntor Ăşr,
Biztos vagyok benne, hogy levelem meg fogja lepni, mĂŠg ha nem is egyĂŠb
vĂĄlasznĂĄl â igen megkĂŠsett vĂĄlasznĂĄl.
MagyarĂĄzattal tartozom tehĂĄt.
TĂśbb mint egy ĂŠve Ărt nekem, pontosan 1986. december 30-ĂĄn, amikor az
1984-es ĂrĂłszĂśvetsĂŠgi dĂjakat adtĂĄk ki; a levĂŠl, a posta pecsĂŠtje utĂĄn ĂtĂŠlve,
1987. januĂĄr 17-ĂŠn ĂŠrkezett Bukarestbe, ĂŠs az ĂŠn postalĂĄdĂĄmba bizonyĂĄra 20-a
kĂśrĂźl. Azt mondom âbizonyĂĄraâ, mert abban az idĹpontban ĂŠn szinte kĂŠt hĂłnapja
kĂźlfĂśldĂśn tartĂłzkodtam (1986. december 1-tĹl), ĂŠs hazatĂŠrĂŠsemig mĂŠg hĂĄtra volt
kb. mĂĄsfĂŠl hĂłnap. Akkor talĂĄltam meg, amikor visszatĂŠrtem Bukarestbe, 1987.
mĂĄrcius 1-je felĂŠ, de akkor nem volt lelkierĹm vĂĄlaszolni; rĂĄadĂĄsul a
tĂĄvollĂŠtemben ĂĄtadott dĂjak kĂśrĂźli huzavona annyira elkeserĂtett, hogy bizonyos
dĂśntĂŠseket hoztam magammal szemben, ami a CĂŠh vezetĹsĂŠgĂŠhez valĂł viszonyomat
illeti. Olyan tĂśrtĂŠnet ez, amire csak nagy szomorĂşsĂĄggal tudok visszagondolni,
ĂŠs gyakran gondolok vissza, mert, Ăşgymond, pĂŠldĂĄzat ĂŠrtĂŠkĹą, legalĂĄbbis szĂĄmomra
az.
AzutĂĄn, hosszĂş feszĂźltsĂŠgben ĂŠs nyugtalansĂĄgban tĂśltĂśtt idĹszak
kĂśvetkezett, kĂźlĂśnbĂśzĹ okok miatt, melyek kĂśzĂźl nĂŠmelyek kifejezetten szemĂŠlyesek,
mĂĄsok nem â egyik gyermekem felvĂŠtelizett az egyetemre, kilĂĄtĂĄsba helyeztĂŠk a
hĂĄz lebontĂĄsĂĄt, amelyben lakom, rĂŠgi, de nem nagyon rĂŠgi hĂĄz (36â37-ben ĂŠpĂźlt),
a sajĂĄtom, azutĂĄn, mert az utcĂĄmbĂłl, egyelĹre, egy tĂśredĂŠk maradt meg, sziget
egy vĂŠgtelen pusztĂĄban, kĂźzdelem a termĂŠszeti csapĂĄst szenvedett tudattal stb.,
stb. Nem igazolom magam; azt prĂłbĂĄlom megmagyarĂĄzni, miĂŠrt kĂŠslekedtem oly
sokĂĄig.
Most, hogy rendeztem 1987-es levelezĂŠsemet, megtalĂĄltam (Ăşjra) az Ăn
levelĂŠt. IsmĂŠt elolvastam. TĂśkĂŠletesen megĂŠrtem Ănt, sĹt. EzĂŠrt ĂŠreztem
parancsolĂłan fontosnak, hogy Ărjak â akĂĄr egy ĂŠv kĂŠsĂŠssel is. Ha jĂśn, ha
valamikĂŠppen Bukarestben jĂĄr, nagyon ĂśrvendenĂŠk, ha Ăşjra talĂĄlkoznĂĄnk. Addig
is, engedje meg, hogy 1988-ra pontosan azt kĂvĂĄnjam Ănnek, amit magamnak is â
annyit, semmivel sem tĂśbbet, de kevesebbet sem!
Nagy tisztelettel
M. Iorgulescu
PĂĄr hĂłnappal e szĂvet melegĂtĹ â sokat kĂŠsett, de a legjobbkor jĂśtt! â levĂŠl
kĂŠzhez vĂŠtele utĂĄn, amikor Bukarestben jĂĄrtam (Domokos GĂŠza 60. szĂźletĂŠsnapjĂĄt
ĂźnnepeltĂźk, nagy titokban), sajĂĄt szememmel gyĹzĹdhettem meg a Iorgulescu
levĂŠlben jelzett âtermĂŠszeti csapĂĄsâ mibenlĂŠtĂŠrĹl. CeauĹescu ĂĄlma, a
grandiĂłzusnak szĂĄnt Palota ĂŠpĂtĂŠsterĂźlete hatĂĄrolta, sĹt veszĂŠlyeztette
IorgulescuĂŠk hĂĄzĂĄt. TĂśbbĂłrĂĄs beszĂŠlgetĂŠsĂźnk utĂĄn egyĂźtt sĂŠtĂĄltunk ki az utca
vĂŠgĂŠre, az ĂŠpĂtkezĂŠshez â ĂŠs megĂŠrtettem vendĂŠglĂĄtĂłm lelkiĂĄllapotĂĄt (amelytĹl
az enyĂŠm korĂĄbban sem kĂźlĂśnbĂśzĂśtt).
De ismĂŠt megszegtem a kronolĂłgiĂĄt, hiszen mĂŠg az 1988. januĂĄr
12-i vĂĄlasz KolozsvĂĄrra ĂŠrkezĂŠse elĹtt â nem tĂśrĹdve elĹzĹ
levelem (vĂŠlt) visszhangtalansĂĄgĂĄval â Ăşjra Ărtam Mircea Iorgulescunak, ĂŠs most
mĂĄr az oda-vissza levelek szabĂĄlyos keretbe zĂśkkentek.
Mircea Iorgulescu Ăşrnak
Bukarest
MĂŠlyen Tisztelt Iorgulescu Ăr!
Ebben a pillanatban fejeztem be az Ăn România literarÄ-ban megjelent
krĂłnikĂĄjĂĄnak tanulmĂĄnyozĂĄsĂĄt (Egy teljesĂtmĂŠny); tanulmĂĄnyozĂĄst Ărok, mert
kĂŠtszer olvastam el, nagy figyelemmel â ĂŠs elhatĂĄroztam, hogy Ărok
Ănnek, ahogy mĂĄskor is tettem, hasonlĂł lelkiĂĄllapotokban. Balogh JĂłzsef romĂĄnul
Ărt verseinek kĂśtetĂŠrĹl van szĂł, a bukaresti magyar publicistĂĄrĂłl ĂŠs kĂśltĹrĹl.
Az Ăn cikkĂŠt nagyon becsĂźletesnek, jĂłszĂĄndĂŠkĂşnak tartom â talĂĄn tĂşl
elismerĹnek, de ebben a tekintetben ĂĄllĂtĂĄsom nem lehet hatĂĄrozott, a romĂĄn
kĂśltĂŠszet tekintetĂŠben az Ăn vĂŠlemĂŠnye az enyĂŠm fĂślĂśtt ĂĄll. Ăn Baloghot mĂŠg
abbĂłl az idĹbĹl ismertem, amikor magyar nyelven Ărt verseket ĂŠs riportokat;
tegnapig Ĺ egyike volt a sokaknak, de semmikĂŠppen sem az igazi kĂśltĹk
fajtĂĄjĂĄbĂłl (mint pĂŠldĂĄul HorvĂĄth Imre, KĂĄnyĂĄdi, SzĂŠkely JĂĄnos, SzilĂĄgyi Domokos
vagy LĂĄszlĂłffy AladĂĄr, hogy csak romĂĄniai magyar kortĂĄrsainkrĂłl beszĂŠljek).
Lehet, hogy az anyanyelve mostanĂĄig megakadĂĄlyozta, hogy mĂĄs mĹąvĂŠszi
szĂnvonalon fejezze ki magĂĄt. EgyĂŠbkĂŠnt nem Ĺ volt az elsĹ, aki romĂĄn nyelven
Ărt verseket jelentetett meg kĂśtetben, hanem (hacsak nem tĂŠvedek) Lendvay Ăva
(SzemlĂŠr Ferenc lĂĄnya); rĂłla (volt kollĂŠganĹmrĹl a Bolyai Egyetemen, a volt
Bolyai Egyetemen, KolozsvĂĄrt, a volt KolozsvĂĄrt, az Ăśtvenes ĂŠvekben) ugyanazt
mondhatnĂĄm... MindazonĂĄltal nem hinnĂŠm, hogy akĂĄr Balogh, akĂĄr Lendvay azok
kĂśzĂŠ a kivĂĄlĂł esetek kĂśzĂŠ fog tartozni, amelyeket emlĂtett Ăn (Conrad, Istrati,
Nabokov, Cioran)...
EgyĂŠbkĂŠnt egyetĂŠrtek Ănnel, ami egy Ăşj kifejezĂŠsi nyelv vĂĄlasztĂĄsĂĄnak a
motivĂĄlĂĄsĂĄt illeti: ânagy nemzetkĂśzi elterjedtsĂŠgĹą nyelvek vĂĄlasztĂĄsĂĄt, ĂśnkĂŠnt
vagy a kĂśrĂźlmĂŠnyektĹl kĂŠnyszerĂtveâ. Ăn szemĂŠlyesen nagy tisztelettel
viseltetem a romĂĄn nyelv ĂŠs irodalom irĂĄnt â amit ĂŠvek sorĂĄn ĂĄt
cikkekkel, esszĂŠkkel, fordĂtĂĄsokkal, irodalmi ĂŠs szĂnhĂĄzi krĂłnikĂĄkkal stb.
bizonyĂtottam â, meg kell azonban mondanom, hogy a jelen vĂĄlasztĂĄs valamikĂŠppen
konjunkturĂĄlisnak tĹąnik, kĂźlĂśnĂśsen a mi mai helyzetĂźnkben, amikor mĂĄr alig
jelennek meg nĂĄlunk magyar nyelvĹą kĂśnyvek (beleĂŠrtve a Kriteriont), amikor
iskolĂĄink eltĹąnĹben vannak (tankĂśnyveket magyarul mĂĄr nem nyomtatnak, a
PedagĂłgiai KiadĂł kolozsvĂĄri fiĂłkszerkesztĹsĂŠgĂŠt felszĂĄmoltĂĄk) â ĂŠs amikor mĂĄs
romĂĄniai magyar kĂśltĹk, szĂnĂŠszek, orvosok mĂĄs utat keresnek a maguk szĂĄmĂĄra: a
kivĂĄndorlĂĄsĂŠt. Ăn szemĂŠlyesen nem ĂŠrtek egyet ezekkel â de Baloghgal ĂŠs
Lendvayval sem, 1987-ben, bĂĄr mindenkinek a vĂĄlasztĂĄsa szemĂŠlyes lelkiismereti
problĂŠma (de kollektĂv is!). Ăn â nem sok remĂŠnnyel â mĂĄs utat prĂłbĂĄlok
keresni. ElkĂźldĂśm Ănnek egy esszĂŠmet, amely a budapesti ValĂłsĂĄgban jelent meg
(sajnos, nem nĂĄlunk!), mint bizonyĂtĂŠkot e vonatkozĂĄsban â ĂŠs egyĂşttal a
tiszteletadĂĄs jelĂŠt (az Ĺszinte, igazi tiszteletadĂĄsĂŠt) a kortĂĄrs romĂĄn
esszĂŠrĹl. TĂźrelmetlenĂźl vĂĄrom az Ăn vĂĄlaszĂĄt â ĂŠs a mĂĄsokĂŠt is, az esszĂŠben
emlĂtettekĂŠt.
Nagy tisztelettel
KĂĄntor Lajos
KolozsvĂĄr, 1987. december 5.
Ui. Most tudtam meg Noica halĂĄlĂĄt; rĂłla is Ărok, rĂŠszletesen. EgyĂŠbkĂŠnt az
Ĺ egyik esszĂŠje is megjelenik magyarul (felesĂŠgem fordĂtĂĄsĂĄban) a budapesti
EurĂłpa KĂśnyvkiadĂłnĂĄl, mĂĄs reprezentatĂv romĂĄn esszĂŠkkel egyĂźtt. RemĂŠlem, hogy
kĂźldhetek majd egy pĂŠldĂĄnyt ebbĹl a kĂśtetbĹl â az ĂŠlĹknek, az ĂŠletben (ĂŠs
embernek) maradottak nevĂŠben.
KĂĄntor Lajos
Bizonyos vonatkozĂĄsokban naivul optimistĂĄnak bizonyultam: az EurĂłpa (mĂŠg
Domokos JĂĄnos) ĂĄltal kĂŠrt romĂĄn esszĂŠgyĹąjtemĂŠny a mai napig sem jelent meg,
noha mĂĄr nyomdai levonatban ĂĄll ĂŠvek Ăłta. Sokba kerĂźl, ĂŠs nincs ĂŠrdeklĹdĂŠs
irĂĄnta â mondjĂĄk az âilletĂŠkesekâ. GazdasĂĄgi szempontbĂłl biztosan igazuk van. A
lĂŠnyeget illetĹen â katasztrofĂĄlisan tĂŠvednek. Ăs vĂŠtenek. (Persze, nem ellenem
vagy a fordĂtĂłk ellen â a mi tiszteletdĂjainkat szabĂĄlyosan rendeztĂŠk...)
Nem tĂŠvedtem azonban, nem voltam naiv, amikor Iorgulescunak leĂrtam a dolgokat.
PĂĄr nap kĂźlĂśnbsĂŠggel megkaptam tĹle a mĂĄsodik vĂĄlaszlevelet is.
Bukarest, 1988. jan. 16.
Tisztelt KĂĄntor Ăşr,
ValĂłban vannak vĂŠletlen egybeesĂŠsek (nem csupĂĄn idegek, ahogy Marin Sorescu
mondja)! Tegnap, nĂŠhĂĄny nappal azutĂĄn, hogy postĂĄztam Ăśnnek egy igen megkĂŠsett
levelet, megkaptam Ăşj levelĂŠt, vĂŠlemĂŠnyĂŠvel a Balogh J.-rĹl Ărt recenziĂłrĂłl.
Azt hiszem, sok szempontbĂłl igaza van, mĂŠg ha ezekbĹl a âszempontokbĂłlâ
nĂŠmelyik a kontextusra (hogy ne mondjam, konjunktĂşrĂĄra) utal, nĂŠmelyik pedig
fĂŠlreĂŠrtĂŠsen alapszik. PĂŠldĂĄul: ĂŠn nem azĂŠrt idĂŠzem Conradot, Istratit,
Nabokovot, Ciorant, hogy B.-t ezekhez hasonlĂtsam, mĂŠg csak azĂŠrt se, hogy egy
kategĂłriĂĄba soroljam velĂźk, hanem hogy azt sugalljam (egyenesbe lehetetlen lett
volna â jĂłl tudja Ăśn, miĂŠrt!), az Ĺ helyzete teljesen mĂĄs: kisebbsĂŠgi, aki
olyan dĂśntĂŠs elĹtt ĂĄll, amelynek megĂtĂŠlĂŠse nem az ĂŠn hivatĂĄsom â vagyis, hogy
idegen nyelven, a tĂśbbsĂŠg nyelvĂŠn Ăr. Persze, szĂźksĂŠges lett volna szĂłba
hoznom, miĂŠrt ĂŠrezte szĂźksĂŠgĂŠt B. ennek az ĂĄtvĂĄltĂĄsnak: de tehettem?! Arra
szorĂtkoztam, hogy sugalljam a kĂŠrdĂŠst, remĂŠlve, hogy az olvasĂłk bizonyos rĂŠsze
megĂŠrti. PĂŠldĂĄkra utalhattam volna, de aszerint B. szĂĄmĂĄra tĂşlsĂĄgosan kedvezĹ
hasonlatokkal kellett volna ĂŠlnem, mint pĂŠldĂĄul Florica Ĺtefan ĂŠs Vasile
(Vasco) Popa JugoszlĂĄviĂĄbĂłl, akik â az elĹbbi hosszĂş pĂĄlyĂĄval maga mĂśgĂśtt â
elĹszĂśr romĂĄnul Ărtak, aztĂĄn ĂĄttĂŠrtek a szerbre, feltĂŠtelezem, hogy ugyanazon
okokbĂłl, mint az Ăn nemzettĂĄrsa; s mĂŠg valami: az, hogy RomĂĄniĂĄban nem
tartottĂĄk szĂĄmon Ĺket romĂĄn ĂrĂłkkĂŠnt, mĂg tudtommal, az itteni magyar ĂrĂłkat
legalĂĄbb nĂŠv szerint nyilvĂĄntartjĂĄk MagyarorszĂĄgon.
Nem tudtam az elĹzĹ esetrĹl, amelyet Ăn jelez Lendvay ĂvĂĄrĂłl, de kĂŠtlem,
hogy B. ĂŠs L. azonos volna mint irodalmi ĂŠrtĂŠk. MindĂśssze: kĂŠtlem! Annyit
mindenesetre elmondhatok, hogy magamnak is erĹs belsĹ fenntartĂĄsaim voltak B.
gesztusĂĄval szemben, az esetleges erkĂślcsi jelentĂŠsĂŠvel szemben, âa jelenlegi
kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśttâ â ahogyan Ăn mondja, melyeket Ăşgy ĂtĂŠlek meg, ahogyan Ăn
is. Ha Ărtam rĂłla, azĂŠrt is tettem rĂŠszben â, mert fordĂtott nĂŠhĂĄny kortĂĄrs
romĂĄn kĂśltĹt, jĂłl vĂĄlasztva ki a szerzĹket (bĂĄr Balogh vonzĂłdĂĄsa Toma George
Maiorescuhoz nem vĂĄlik elĹnyĂŠre!); s mĂŠg valamiĂŠrt tettem: hogy hangsĂşlyt adjak
egy gondolatnak â egy dĂŠdelgetett vĂĄgynak-gondolatnak: hogy nekĂźnk,
keletieknek, tulajdonkĂŠppen jobban meg kellene ismernĂźnk egymĂĄst, tĂśbbet
kellene beszĂŠlnĂźnk arrĂłl, ami ĂśsszekĂśt, arrĂłl, ami akarva-akaratlanul bizonyos kĂśzĂśs
vonĂĄst jelent stb. De talĂĄn lesz alkalmunk kĂśzvetlenĂźl beszĂŠlni errĹl,
mindenkĂŠppen alkalmasabb ez ilyenfajta kĂŠrdĂŠsek esetĂŠben, mint levĂŠlben.
Ahogy valamelyik magyarul tudĂł barĂĄtom lefordĂtja nekem az Ăn esszĂŠjĂŠt
(mert sajnos nem tudok magyarul), kĂśzlĂśm benyomĂĄsaimat. KĂźlĂśnĂśs
nagyrabecsĂźlĂŠssel
M. Iorgulescu
KolozsvĂĄr. 1988.jan.25.
MĂŠlyen tisztelt Iorgulescu Ăşr,
ma kaptam meg jan. 12-i levelĂŠt, tegnapelĹtt a jan. 16-it, Ăgy bizonyos
kĂŠrdĹjelek tisztĂĄzĂłdtak (nem Ăgy a posta mĹąkĂśdĂŠsĂŠt illetĹen, akĂĄr az orszĂĄgon
belĂźl!). Ez a kĂŠt levĂŠl (kĂźlĂśnĂśsen a mĂĄsodik, a mai, vagyis az elsĹ...)
szĂĄmomra Ăşj remĂŠnyt hozott â ĹszintĂŠn szĂłlva, mĂĄr-mĂĄr elvesztettem a remĂŠnyt â,
hogy vannak mĂŠg emberek, akik nem veszĂtik el jĂłzansĂĄgukat, akiknek van
bĂĄtorsĂĄga valamikĂŠppen (tisztessĂŠgesen!) vĂĄlaszolni kĂŠnyes kĂŠrdĂŠsekre (nem
felejtve el itt a napjainkban kedvelt, hasznĂĄlt eufemizmusokat). Ăn is vĂĄrom az
alkalmat, hogy ismĂŠt beszĂŠlgessĂźnk, fehĂŠrasztal mellett kĂĄvĂŠzva (ha mĂŠg lesz
kĂĄvĂŠ) vagy egy pohĂĄr bor mellett. HasonlĂłkĂŠppen vĂĄrom az Ăn vĂŠlemĂŠnyĂŠt az
elkĂźldĂśtt magyar nyelvĹą esszĂŠrĹl, valamint a megjelenĂŠs elĹtt ĂĄllĂł kĂśtetrĹl.
Ami a Balogh verskĂśtetĂŠt illeti, azt hiszem, jĂłl ĂŠrtettem az Ăn cikkĂŠnek
szĂĄndĂŠkĂĄt, csak azt akartam, hogy Ăn is ĂŠrtesĂźljĂśn az ĂŠn vĂŠlemĂŠnyemrĹl a
szerzĹt illetĹen, a hazai magyar ĂrĂłk ĂŠs olvasĂłk tĂśbbsĂŠgĂŠnek a vĂŠlemĂŠnyĂŠrĹl az
ilyen ĂĄtvĂĄltozĂĄsi kĂsĂŠrletekre vonatkozĂłlag (a fent emlĂtett eufemizmus!),
amelyeket aztĂĄn pĂŠldĂĄnak ĂĄllĂthatnak (volt is rĂĄ pĂŠlda szĂnhĂĄzainkban stb.!).
IsmĂŠtelten ki szeretnĂŠm jelenteni, hogy rendkĂvĂźli mĂłdon tisztelem Ănt
ĹszintesĂŠgĂŠĂŠrt, bĂĄtorsĂĄgĂĄĂŠrt (amelyet a Lâncrânjan-Ăźgyben is bizonyĂtott) ĂŠs
minden egyĂŠbĂŠrt â termĂŠszetesen nem utolsĂłsorban kritikai cikkeiĂŠrt, esszĂŠiĂŠrt.
RemĂŠlem, hogy ezeket az â irodalmi, kĂśzĂŠleti ĂŠs barĂĄti â eszmecserĂŠket
folytathatjuk majd jobb feltĂŠtelek kĂśzĂśtt.
Nagy tisztelettel
az Ăn
KĂĄntor Lajosa
Bukarest, 1988. febr. 5.
Igen tisztelt KĂĄntor Ăşr.
Ma, tehĂĄt viszonylag hamar kaptam kĂŠzhez januĂĄr 25-i levelĂŠt; szokĂĄs szerint
a belfĂśldi levelek kĂśrĂźlbelĂźl 15 nap alatt jutnak el hozzĂĄm, a kĂźlfĂśldiek pedig
Ăşgy 30 nap alatt. Marin Preda kifejezĂŠsĂŠvel ĂŠlve: eh!
Bennem is bizonyos â intellektuĂĄlis, emberi â rezdĂźletet vĂĄlt ki
pĂĄrbeszĂŠdĂźnk, mĂŠg Ăgy, megszakĂtĂĄsos, fatĂĄlisan hĂŠzagos mivoltĂĄban is. Sok
olyan belsĹ, kĂźlsĹ kĂźszĂśb van, amely elĹtt megtorpanunk, olyan szĂŠgyenĂŠrzet
gyĂśtĂśr, mely tulajdonkĂŠppen nem minket, elmagĂĄnyosodott egyĂŠneket illet, akik
olyan elszigeteltsĂŠgben ĂŠlĂźnk, amely nem oltalmaz bennĂźnket â mint ahogyan
olykor hajlamosak vagyunk ezzel ĂĄmĂtani magunkat. Nem sikerĂźlt talĂĄlnom
valakit, aki lefordĂtsa nekem az Ăśn esszĂŠjĂŠt; holnap telefonĂĄlok, kedves
meghĂvĂĄsĂĄnak eleget tĂŠve. Ăs nemsokĂĄra elkĂźldĂśm IstratirĂłl Ărt, 1986-ban
megjelent kĂśnyvemet is â ebben a âbeleĂŠrzĹ kritikaâ mellett ĂĄllok ki (mĂĄsrĂŠszt,
a dolog prĂłzai vonatkozĂĄsa, hogy ebbĹl a kĂśnyvembĹl csupĂĄn nĂŠhĂĄny pĂŠldĂĄnyom
van, jĂłl kell gazdĂĄlkodnom vele!).
Nemegyszer, kĂźlĂśnĂśsen az utĂłbbi 10â15 ĂŠvben, olyan helyzetbe kerĂźltem, hogy
utĂłpikus (csak egyelĹre utĂłpikus?!) lehetĹsĂŠgekre kellett gondolnom, amelyeket
az ĂŠrtelmisĂŠgiek, fĂźggetlenĂźl bĂĄrhova tartozĂĄsuktĂłl, megtalĂĄlhatnĂĄnak, hogy
elkerĂźljĂŠk szerencsĂŠtlen, mindenikĂźk szĂĄmĂĄra szerencsĂŠtlen bezĂĄrkĂłzĂĄsukat olyan
falak mĂśgĂŠ, amelyek kevĂŠsbĂŠ lĂĄthatĂłak ugyan, mint a berlini Fal, de talĂĄn annĂĄl
is gyĂĄszosabbak. Amikor egy hajĂłban evezĂźnk, mi ĂŠrtelme van arra emlĂŠkezni,
hogy nagyapĂĄinknak vagy szĂźleinknek, ki tudja, mifĂŠle osztani valĂłjuk volt?!
AnnĂĄl hamarabb elsĂźllyed a hajĂł... De azt is tudom, s ez vĂŠgtelenĂźl szomorĂş, hogy
akik egyszer elindultak ezen az Ăşton, azok kĂśzĂźl kevesen vannak, akik nem
hagyjĂĄk magukat â ĂŠrzelmileg â belesodorni abba, amit âa viszĂĄly ĂĄramĂĄnakâ
neveznĂŠk. Ăme, miĂŠrt ĂŠrzem az Ăn soraiban â engedje meg, hogy ezt bevalljam â
testvĂŠrszĂv lĂźktetĂŠsĂŠt, s miĂŠrt ismerem fel bennĂźk jelkĂŠpesen a barĂĄtian
kinyĂşjtott kezet. Engedje meg, hogy ĂśrĂśmmel megszorĂtsam.
Ha pedig Bukarestben jĂĄr, van kĂĄvĂŠm, borom is (valĂłdi â szĹlĹtermelĹ
vidĂŠken szĂźlettem, ĂŠs ĂŠdesanyĂĄmnak, aki termelĹszĂśvetkezeti nyugdĂjas, 10 lejt
â tĂz lejt â kap havonta, van mĂŠg ott egy 1500 m. parcellĂĄja), ĂŠn meg vĂĄrom
Ănt!
Ĺszinte barĂĄtsĂĄggal
M. Iorgulescu
MĂŠlyen tisztelt Iorgulescu Ăr!
RĂŠg nem Ărtam, jĂłllehet sokat gondoltam Ănre; talĂĄn mĂĄjusban (kĂŠt hĂŠt
mĂşlva) jĂśvĂśk Bukarestbe ĂŠs fĂślkeresem, hogy egy kicsit kĂśzvetlenĂźl is
elbeszĂŠlgessĂźnk. ValĂłszĂnĹąleg sok mondnivalĂłnk lesz egymĂĄsnak, kĂślcsĂśnĂśsen.
Abban remĂŠnykedtem, hogy nemsokĂĄra elkĂźldhetem Ănnek azt a romĂĄn
esszĂŠkĂśtetet, amelynek a bevezetĹ tanulmĂĄnyĂĄt (a ValĂłsĂĄgban jelent meg) mĂĄr
elkĂźldtem; sajnos azonban az Irodalmi Alap mindmĂĄig nem adta meg a szerzĹi
jogot (amelyet a budapesti megfelelĹ fĂłrum mĂĄr kĂŠt ĂŠve kĂŠr); Ăgy a kĂśtetet
kivettĂŠk az 1988-as kiadĂłi tervbĹl, s a jĂśvĹ ĂŠvben kell megjelennie. (Mindegyik
bevĂĄlogatott esszĂŠ megjelent mĂĄr nĂĄlunk romĂĄnul. Igaz, hogy kĂśzben nĂŠhĂĄnyan
eltĂĄvoztak az orszĂĄgbĂłl. VĂĄlasz, ĂĄllĂĄsfoglalĂĄs persze nincs. Nekem szemĂŠlyesen
van alĂĄĂrt szerzĹdĂŠsem, a mi Alapunkon keresztĂźl, a vĂĄlogatĂĄsra, elĹszĂłra,
fordĂtĂĄsra.) Mindezt azĂŠrt Ărom Ănnek, hogy tudomĂĄsa tegyen arrĂłl, mikĂŠppen
nĂŠznek, segĂtenek egy bemutatĂł, kĂślcsĂśnĂśs megismerĂŠst szolgĂĄlĂł stb. kĂsĂŠrletet.
Az utĂłbbi idĹben mĂŠg inkĂĄbb elfog a mĂŠly szomorĂşsĂĄg; nagyon sokan (hazai)
magyar ĂrĂłtĂĄrsaink kĂśzĂźl vĂŠgleg eltĂĄvoznak tĹlĂźnk, elhagyjĂĄk a szĂźlĹfĂśldet,
rokonokat, mindent, amijĂźk volt itt (ĂŠs amijĂźk nem volt!). MegĂŠrem Ĺket, ĂŠs nem
ĂŠrtem meg, nem tudom elfogadni. TermĂŠszetesen az ĂŠn indoklĂĄsom mĂĄs, mint a
hivatalos. Noha mĂĄr nincsenek iskolĂĄink (mint ahogy a romĂĄnoknak mĂŠgiscsak van
mĂŠg, vagy legalĂĄbbis a gyermekek anyanyelvĂźkĂśn tanulnak), nem hasznĂĄlhatjuk
vĂĄrosaink ĂŠs falvaink nevĂŠt (irodalmunkban sem!!!), nem nyomtatjĂĄk ki a
kĂśnyveinket, nincs akinek elsĂrjuk panaszainkat â egy mĂĄs (valĂłban kĂśzĂśs ĂŠs
emberi) jĂśvĹ remĂŠnyĂŠt mĂŠgis itt kell megĂĄlmodnunk, sĹt prĂłbĂĄlnunk megvalĂłsĂtani,
kĂśzelĂteni egyetlen ĂŠs szerencsĂŠtlen ĂŠletĂźnkhĂśz. Gyermekeinknek azonban nemigen
van mĂĄr tĂźrelme â ĂŠs lehet, hogy igazuk van. Mit vĂĄlaszolhatunk nekik, mondja
meg Ăn? A hatvanas, sĹt a hetvenes ĂŠvekben mĂŠg volt mit mondanunk. De most? De
nem akarom folytatni, tele vagyok keserĹąsĂŠggel. Igyekszem ezeket az ĂŠrzĂŠseket,
lelkiĂĄllapotot mĹąvekkĂŠ formĂĄlni, legalĂĄbb ama remĂŠlt, ĂĄlmodott jĂśvĹ szĂĄmĂĄra. Az
Ăn levelei megerĹsĂtenek abban, hogy maradtak mĂŠg nĂŠhĂĄnyan, akik valamit
megĂŠrtenek a mi sajĂĄtos, kĂnzĂł problĂŠmĂĄinkbĂłl â amelyek hozzĂĄadĂłdnak a
kĂśzĂśsekhez (a majdnem olyan szĂŠgyenletesekhez).
E pĂĄrbeszĂŠd (tĂŠrben ĂŠs idĹben tĂśrtĂŠnĹ) folytatĂĄsĂĄnak remĂŠnyĂŠben kĂźldĂśm
Ănnek ezeket a gondolatokat,
Ĺszinte barĂĄtsĂĄggal,
KĂĄntor Lajos,
KolozsvĂĄr, 1988. ĂĄpr. 30.
Eljutottam Bukarestbe, Mircea Iorgulescu hĂĄzĂĄba; ittam a kĂĄvĂŠjĂĄt, borĂĄt (vagy
pĂĄlinkĂĄjĂĄt), hallgattam okos szavait. KĂślcsĂśnĂśsen kipanaszkodtuk magunkat. A
kĂślcsĂśnĂśssĂŠg azonban nem csupĂĄn a panaszkodĂĄsra volt ĂŠrvĂŠnyes.
MĂŠlyen Tisztelt Iorgulescu Ăr!
UtolsĂł talĂĄlkozĂĄsunk szĂĄmomra nagyon kellemes emlĂŠk marad; visszaadta
remĂŠnyemet, hogy lĂŠtezik az igazi dialĂłgus esĂŠlye a romĂĄn kultĂşra szĂĄmottevĹ
embereivel. AzĂŠrt mondom ezt, mert romĂĄn barĂĄtaim tĂśbbsĂŠge egĂŠszen a tegnapig
megkerĂźlte a tĂĄrgyszerĹą vitĂĄt, azzal vĂĄlaszolva, hogy ugyanabban a katlanban
fĂśvĂźnk. Ez rĂŠszben igaz, de sok sajĂĄtos kĂŠrdĂŠs van. A dialĂłgust nem lehet
elkerĂźlni. Ehhez az oly szĂźksĂŠges pĂĄrbeszĂŠdhez (amelyet mĂĄr nem lehet tovĂĄbb
halasztani!) prĂłbĂĄltam ĂŠn is hozzĂĄjĂĄrulni a mellĂŠkelt esszĂŠvel (amelyet az Ăn
szĂĄmĂĄra felesĂŠgem lefordĂtott); rendkĂvĂźl szeretnĂŠm, ha minĂŠl tĂśbb romĂĄn
kollĂŠga elolvasnĂĄ, azok is, akik nem tudjĂĄk elolvasni a ValĂłsĂĄgban.
TĂźrelmetlenĂźl vĂĄrom a vĂĄlaszt az itt megfogalmazott kĂŠrdĂŠsekre.
Persze, mĂĄs kĂŠrdĂŠsekre is vĂĄrok vĂĄlaszt. SajĂĄt magamtĂłl ĂŠs mĂĄsoktĂłl. Nem
tudom, mĂĄsok ĂŠrzik-e ezt vagy sem, de ĂŠn mĂĄr nem tudom elviselni a hallgatĂĄs
szĂŠgyenĂŠt. Csak arrĂłl beszĂŠlve, amit ezekben a napokban hallottam: ki fogja
megkĂŠrdezni, miĂŠrt ĂĄllnak az emberek sorban (itt, KolozsvĂĄrt) fĂŠrfi alsĂłnadrĂĄgĂŠrt
â amit (Ăgy mondjĂĄk) csak lista alapjĂĄn osztanak (a Central ĂruhĂĄzban)? Ki
fogja megkĂŠrdezni, miĂŠrt hoznak ide â a kolozsvĂĄri NehĂŠzgĂŠpgyĂĄr IskolĂĄjĂĄba â
100 gyereket TeleormanbĂłl? MiĂŠrt nevezik ki a mi gyermekeinket (most a magyar
nemzetisĂŠgĹąekrĹl beszĂŠlek), az egyetem abszolvenseit ĂŠs az ĂŠrettsĂŠgizetteket
OltĂŠniĂĄba ĂŠs MoldovĂĄba? MiĂŠrt adtĂĄk ki az utasĂtĂĄst az aranyosgyĂŠresi
mĹąvelĹdĂŠsi otthonnak (bocsĂĄnat: MegĂŠneklĂźnk RomĂĄnia KĂśzpontnak), hogy vonjĂĄk ki
a kĂśnyvtĂĄrbĂłl az ott talĂĄlhatĂł magyar kĂśnyveket, ĂŠs semmisĂtsĂŠk meg Ĺket? (Itt
a mi kĂśnyveinkrĹl is szĂł van, az ĂĄltalunk, a RomĂĄniĂĄi ĂrĂłk SzĂśvetsĂŠge tagjai
ĂĄltal Ărt kĂśnyvekrĹl!) MĂĄr nem is kĂŠrdezek rĂĄ falvaink, ĂĄltalĂĄban kultĂşrĂĄnk
jĂśvĹjĂŠre â kĂśzĂśs kĂŠrdĂŠs ez, amely mindannyiunknak fĂĄj, ĂŠs amelyrĹl annyit
beszĂŠlnek ĂŠs Ărnak szerte a vilĂĄgban (a kapitalistĂĄban ĂŠs a szocialistĂĄban)...
Ărnom kell viszont kĂŠt kĂśnyvrĹl (az egyik rĂŠgebben, a mĂĄsik most jelent
meg), amelyek aggasztanak (van tĂśbb is, persze), mert nem (csak)
propagandisztikus cĂŠllal ĂrtĂĄk Ĺket. MostanĂĄban a Hamlet-kĂŠrdĂŠssel
foglalkozvĂĄn, rĂĄakadtam Aurel Curtui kĂśtetĂŠre (âHamletâ RomĂĄniĂĄban), a
MinervĂĄnĂĄl jelent meg (1977-ben). A tanulmĂĄny doktori ĂŠrtekezĂŠskĂŠnt kĂŠszĂźlt,
KolozsvĂĄrt (!) volt a vĂŠdĂŠse 1974-ben. âA shakespeare-i mĹą befogadĂĄsa a romĂĄn kultĂşrĂĄbanâ
c. fejezetben, a 15. oldalon megtalĂĄltam Kazinczy nevĂŠt is, a magyar irodalom
klasszikus ĂrĂłjĂĄĂŠt, aki (mĂŠg nĂŠmetbĹl) lefordĂtotta Shakespeare tragĂŠdiĂĄjĂĄt,
amelyet KolozsvĂĄrt mutattak be 1794-ben (lehet, hogy 1793-ban). Aurel Curtui
emlĂtĂŠst tesz errĹl a bemutatĂłrĂłl (sajtĂłhibĂĄkkal), elfelejti viszont
megmondani, hogy az elĹadĂĄst magyar nyelven tartottĂĄk. Mi tĂśbb, a 253. lapon
talĂĄlok egy kimutatĂĄst: âHamletâ a romĂĄn szĂnpadon; itt, hĂĄrom nĂŠmet utĂĄn,
szerepel a mi kĂĄrvallottunk, Kazinczy is (aki a pallĂŠrozott magyar nyelv
jogainak harcosa volt a Habsburg-birodalomban); Curtui szerint Ĺ âjĂĄtszottaâ
Hamlet szerepĂŠt KolozsvĂĄrt ĂŠs MarosvĂĄsĂĄrhelyt. (18141829 kĂśzĂśtt, illetve
1841-ben), termĂŠszetesen romĂĄnul; legalĂĄbbis Ăgy kĂśvetkezik a tĂśbbi adatbĂłl (C.
Nottara, Tony Bulandra, Zaharia Birsan, Ĺtefan Iordache...). MifĂŠle tudomĂĄny,
mifĂŠle tĂśrtĂŠnelem ez? MostantĂłl lĂŠtezik egy hivatkozĂĄsi alap, hogy az elsĹ
romĂĄn Hamlet-elĹadĂĄst KolozsvĂĄrt tartottĂĄk, Kazinczyval...
Meg kell mondanom â bĂĄr meglepi Ănt â, hogy Francisc PÄcurariu âgrandiĂłzusâ
kĂśtete (amelyrĹl ma a România literarÄ-ban egyoldalas recenziĂłt olvastam), a
âRomĂĄnok ĂŠs magyarok az ĂŠvszĂĄzadok folyamĂĄnâ (Românii Ĺi maghiarii de-a lungul
veacurilor) hasonlĂt (legalĂĄbb szĂĄmomra) Curtui Hamlet-kĂśnyvĂŠre. JĂłllehet G.
Ţepelea megdicsĂŠri a szerzĹt âmagyar eredetĹą informĂĄciĂłs apparĂĄtusĂĄnak
gazdagsĂĄgĂĄĂŠrtâ, ĂŠn magam egy sor hamis adatot, hazugsĂĄgokat, megcsonkĂtott
idĂŠzeteket talĂĄltam benne, amelyekbĹl az idĂŠzett mĹą ellenkezĹje kĂśvetkezik.
Hogy csupĂĄn a kolozsvĂĄri nagy szĂnĂŠszt ĂŠs szĂnhĂĄzigazgatĂłt, Janovics JenĹt
emlĂtsem: ez az ember egĂŠsz ĂŠletĂŠben a kolozsvĂĄri magyar szĂnhĂĄz megmentĂŠsĂŠĂŠrt
harcolt (tĂśbbek kĂśzĂśtt nyĂlt levelekkel, melyeket O. GogĂĄhoz intĂŠzett â
kĂśzĂśltĂŠk Ĺket a korabeli romĂĄn ĂşjsĂĄgok is!!!); szĂĄmos romĂĄn darabot adott elĹ
magyarul; kitĹąnĹ Hamlet volt a maga korĂĄban; ellensĂŠge volt a nacionalizmusnak
(elsĹsorban a romĂĄnnak, minthogy RomĂĄniĂĄban ĂŠlt a kĂŠt vilĂĄghĂĄborĂş kĂśzĂśtt). Ezt
a Janovicsot PÄcurariu (364â366 l.) ĂŠrvkĂŠnt idĂŠzi a magyar szĂnhĂĄz hatĂĄrtalan
lehetĹsĂŠgeinek bizonyĂtĂĄsĂĄra RomĂĄniĂĄban (a kĂŠt vilĂĄghĂĄborĂş kĂśzĂśtt) â ĂŠrvkĂŠnt
hasznĂĄlja, hogy leleplezze a nacionalista SĂźtĹ AndrĂĄst!!! Ezt a mĂłdszert
hasznĂĄlja F. P. akkor is, amikor Nagy IstvĂĄnrĂłl, Balogh EdgĂĄrrĂłl ĂŠs mĂĄsokrĂłl
beszĂŠl... A recenzens idĂŠzi Bessenyeit (aki csak felvilĂĄgosĂtĂł volt â mint a
korabeli franciĂĄk â ĂŠs nem szocialista is, vagy Ăşgynevezett kommunista!):
âMagyarokkĂĄ kellene tennĂźnk a kĂśztĂźnk ĂŠlĹ nĂŠmeteket ĂŠs szlovĂĄkokat isâ, ĂŠs
idĂŠzi mĂŠg a âmagyar politikai nemzetâ doktrĂnĂĄjĂĄnak meglepĹ koncepciĂłjĂĄt. Vajon
ugyanaz a doktrĂna 200 ĂŠv (!) utĂĄn jĂł lesz, szocialista, forradalmi â ha mĂĄsok
mondjĂĄk? Mennyire szeretnĂŠm fĂśltehetni ezeket a kĂŠrdĂŠseket mai romĂĄn
tĂĄrsainknak...
Itt befejezem (a papĂr aljĂĄra ĂŠrve â de nem a dialĂłgus vĂŠgĂŠre is, remĂŠlem).
VĂĄrom az Ăn sorait.
Nagyon nagy tisztelettel
KĂĄntor Lajos
KolozsvĂĄr, 1988. jĂşlius 18.
Bukarest, 1988. szept. 30.
Tisztelt KĂĄntor Ăşr,
BarĂĄtian aggĂłdĂł (s hozzĂĄ kell tennem: jĂłlesĹen aggĂłdĂł!) sorait jĂłkor kaptam
kĂŠzhez, jĂł ideje gyakorlatilag szĂźksĂŠgem volt erre az impulzusra.
A posta tĂśkĂŠletlenĂźl mĹąkĂśdik (âtĂśkĂŠletlenĂźlâ, mondjuk mi; tulajdonkĂŠppen â
attĂłl fĂźgg, honnan nĂŠzzĂźk! â igenis tĂśkĂŠletesen mĹąkĂśdik!) de az igazsĂĄg az,
hogy nem Ărtam Ănnek â bĂĄr sokszor ĂŠreztem belsĹ igĂŠnyĂŠt az ĂrĂĄsnak, bĂĄr adĂłs
is voltam a vĂĄlasszal. Az okok tĂśbbfĂŠlĂŠk, objektĂvek ĂŠs szubjektĂvek (hogy
szokvĂĄnyos kifejezĂŠsekkel szĂłljak). ObjektĂv okok: talĂĄn tudja, talĂĄn nem,
jĂşniusban nagyon beteg voltam, kĂŠnyes operĂĄciĂłn mentem keresztĂźl,
tulajdonkĂŠppen in extremis, kettĹs bĂŠlelzĂĄrĂłdĂĄsom volt (=csinĂĄltam magamnak),
egy szerencsĂŠre jĂłindulatĂş â daganat kĂśvetkeztĂŠben.
AztĂĄn valamifĂŠle lĂĄbadozĂĄs kĂśvetkezett, egĂŠsz jĂşlius havĂĄban; az
augusztus, a vakĂĄciĂł hasonlĂłkĂŠppen lĂĄbadozĂł-vakĂĄciĂł. Augusztusban
el tudtam olvasni, az Ăśn felesĂŠge fordĂtĂĄsĂĄnak hĂĄla (s amiĂŠrt vĂŠgtelenĂźl
lekĂśtelezettnek ĂŠrzem magam), az esszĂŠt az esszĂŠrĹl â nagyon tetszett, sok
mondanivalĂłm volna rĂłla, kiegĂŠszĂtĂŠs, pontosĂtĂĄs, itt-ott aprĂł helyesbĂtĂŠs. De
augusztusban semmit sem tudtam Ărni. Ezt, ahogyan mĂĄr mondtam, a lĂĄbadozĂł
vakĂĄciĂłs hĂłnapot nagyrĂŠszt MenyhĂĄzĂĄn tĂśltĂśttem (Arad megyĂŠben) ottani barĂĄtok
hĂĄzĂĄban (nem ĂŠrtelmisĂŠgiek, hanem gyakorlati mestersĂŠgekkel foglalkozĂłk),
amelyet nagylelkĹąen rendelkezĂŠsemre bocsĂĄtottak. CĂŠlom (de a felesĂŠgemĂŠ is, aki
ĹrzĂśtt/ĂĄpolt) az volt, hogy felĂŠpĂźljek, a lehetĹ legrĂśvidebb idĹn belĂźl (a
kĂłrhĂĄzban vagy tĂz napon keresztĂźl csak perfĂşziĂłval ĂŠltem, s olyannĂĄ vĂĄltam,
mint aki ĂŠhsĂŠgsztrĂĄjkon ment keresztĂźl). KĂśvetkezezĂŠskĂŠpp, jĂłcskĂĄn tespedtem.
Gondolatban Ărtam Ănnek kĂŠtszer-hĂĄromszor, de nem volt erĹm gyakorlatilag is
kivitelezni.
Szeptember 1-je felĂŠ visszatĂŠrtem Bukarestbe. FelĂŠpĂźlve, munkakedvvel ĂŠs a
visszakapcsolĂłdĂĄs szĂĄndĂŠkĂĄval. MenyhĂĄzĂĄn (ez tulajdonkĂŠppen a BĂĄnsĂĄg nyĂşlvĂĄnya:
Slavici vilĂĄga, a lakossĂĄg sokfĂŠle nemzetisĂŠgĹą, tĂśkĂŠletesen megĂŠrtik egymĂĄst,
tolerĂĄnsak, tisztelik azt, ami egymĂĄstĂłl megkĂźlĂśnbĂśzteti Ĺket; ĂŠrdekĂźk, hogy
valamennyien normĂĄlisan ĂŠljenek stb. BizonyĂĄra Ăśn azĂŠrt jobban tĂĄjĂŠkozott, mint
ĂŠn, hogy is mondjam?!, mĂĄr ami a BĂĄnsĂĄg sajĂĄtossĂĄgĂĄt, âszociabilitĂĄsĂĄtâ
illeti), MenyhĂĄzĂĄn tehĂĄt felerĹsĂśdtem. De Bukarestben lebĂŠnĂtott kĂŠt dolog: 1.
Caragiale vilĂĄgĂĄrĂłl szĂłlĂł kĂśnyvecskĂŠmre hosszĂş ideje megvan a BT (âNyomhatĂłâ,
azaz a jĂłvĂĄhagyĂĄs jele â K. L.) de nincs papĂr â
s azzal akartam nĂŠmikĂŠpp jĂłvĂĄtenni kĂŠsĂŠsemet, hogy a kĂśnyvet a levĂŠllel
egyidĹben kĂźldjem; ezĂŠrt halogattam az ĂrĂĄst; 2. A szerkesztĹsĂŠgben, Ivascu
halĂĄla utĂĄn hĂĄromszoros erĹvel kell dolgoznom â s rĂĄadĂĄsul kĂźlĂśnbĂśzĹ
terĂźleteken, mert nemcsak Ărnom kell ĂŠs olvasnom cikkeket, de âverekednemâ is, bizonyos
lapterv-javaslatok mellett vagy ellen stb., ami irtĂłzatos megterhelĂŠst jelent
szĂĄmomra, az eredmĂŠnyhez viszonyĂtva. Ăs mĂŠgis, azt hiszem, ĂŠrdemes... Vagyis:
nem feledkeztem meg ĂnrĹl. Gyakran gondolok Ănre, ĂŠs sajnĂĄlom, hogy a (fizikai)
tĂĄvolsĂĄg akkora, hogy csak oly nehezen ĂŠs ritkĂĄn vĂĄlthatunk szĂłt kĂśzvetlenĂźl.
Nem udvariassĂĄgi szĂłlam, ha azt mondom, hogy kĂźlĂśnbĂśzĹ pillanatokban, vĂŠgtelen
belsĹ monolĂłgjaimban, legkĂśzelebbi beszĂŠlgetĹ partnerem Ăn volt; olyan vagyok,
mint minden valamenynyire normĂĄlis ember, ezekben az idĹkben, ezeken a tĂĄjakon,
gondterhelt, feszĂźlt, irĂĄnyt vesztett, nyugtalan, pĂĄrbeszĂŠdre vĂĄgyĂł, ĂŠs arra,
hogy a bizonytalansĂĄgbĂłl ĂŠs a kĂśzĂśmbĂśssĂŠget megjĂĄtszĂł hallgatĂĄsbĂłl kilĂĄbaljon
stb.
Mindenesetre tudom, hogy megĂŠrt engem
Meleg barĂĄtsĂĄggal
M. Iorgulescu
LevĂŠlvĂĄltĂĄsunk 1989 nyarĂĄn zĂĄrult â Ăşgy vĂŠlem, jelkĂŠpesen ĂŠs sokat ĂgĂŠrĹen.
JĂşnius 16-ĂĄn, Nagy ImrĂŠĂŠk (Ăşjra)temetĂŠsĂŠnek napjĂĄn volt egy olyan ĂŠrzĂŠsem, hogy
meg kell osztanom ezt a rendkĂvĂźli â rĂĄdiĂł ĂŠs televĂziĂł kĂśzvetĂtĂŠsĂŠvel szerzett
â ĂŠlmĂŠnyt, mĂŠgpedig ĂŠppen Mircea Iorgulescuval. ĂrĂłasztalomon talĂĄltam a kĂśzel
nĂŠgy ĂŠvvel korĂĄbban betiltott Korunk GalĂŠria Kalevala-kiĂĄllĂtĂĄsĂĄra kĂŠszĂźlt
grafikai lapbĂłl egy pĂŠldĂĄnyt, BaĂĄsz Imre kĂŠpeslap-grafikĂĄja (Korunk GalĂŠria
felirattal) kĂŠt kinyĂşjtott ĂŠs egymĂĄsba kapcsolĂłdĂł kezet lĂĄttat a rajz
tengelyĂŠben. Erre a lapra Ărtam a kĂśvetkezĹ sorokat (romĂĄnul persze).
SzerencsĂŠre lemĂĄsoltam egy papĂrdarabkĂĄra â Ăşgy lĂĄtszik, mĂŠgis bĂztam benne,
hogy lesz folytatĂĄs.
MĂŠlyen tisztelt Iorgulescu Ăşr, az utĂłbbi hetekben nagyon sokat gondolok
Ănre, ĂŠs rĂŠgĂłta kĂŠszĂźlĂśk Ărni Ănnek, semmi hĂrem nem lĂŠvĂŠn ĂntĹl ĂŠs ĂnrĹl.
RemĂŠlem, egĂŠszsĂŠges, ĂŠs csak a szerkesztĹsĂŠgi gondok, a mestersĂŠg problĂŠmĂĄi
akadĂĄlyoztĂĄk meg az ĂrĂĄsban. Minthogy erre a nyĂĄrra nem terveztem utat Bukarestbe
(ĂŠs a SzĂśvetsĂŠg nemigen hĂv minket tanĂĄcskozĂĄsokra az utĂłbbi idĹben), csak itt;
nĂĄlunk, KolozsvĂĄrt talĂĄlkozhatnĂĄnk. BĂĄrmikor nagy szeretettel vĂĄrom.
(ValĂłszĂnĹąleg jĂşlius 15. ĂŠs augusztus 1. kĂśzĂśtt hiĂĄnyozni fogok itthonrĂłl,
mĂĄskor itthon talĂĄl.) Nagyon lĂŠnyegesnek tartottam, hogy megĂrjam Ănnek ezeket
a sorokat, ĂŠppen ma, 1989. jĂşnius 16-ĂĄn. HatĂĄrozott meggyĹzĹdĂŠsem, hogy nagyon
szĂŠp nap volt, sok napsĂźtĂŠssel (bĂĄr dĂŠlutĂĄn esett). Nagy rokonszenvvel ĂŠs
tisztelettel, barĂĄtsĂĄggal,
KĂĄntor Lajos
(GalĂŠriĂĄnk hĂĄrom ĂŠve nem mĹąkĂśdik, tĹlĂźnk fĂźggetlen okokbĂłl; ez a grafika
viszont ĂŠrvĂŠnyes marad, remĂŠlem, az elkĂśvetkezĹ ĂŠvekre is!)
NyĂlt lapon ment az Ăźzenet (de ha lezĂĄrt levĂŠlben ment volna â az is ugyanaz),
ezĂŠrt a dodonai szĂśveg. Iorgulescu, Bukarestben, pontosan ĂŠrtette.
Bukarest, 1989. jĂşlius 5.
Tisztelt KĂĄntor Ăşr,
kĂśszĂśnĂśm a kĂŠpeslapot: tĂśbb, mint szĂŠp, mint
mĂĄs esetekben is, az esztĂŠtikum igen bensĹsĂŠgesen ĂśsszekapcsolĂłdik az
etikummal. KĂśszĂśnĂśm a meleg szavakat is, valamint a meghĂvĂĄst, hogy ne kerĂźljem
el, ha KolozsvĂĄrt jĂĄrok. Nem, nem fogom elkerĂźlni, csak juthassak el az Ăn
vĂĄrosĂĄba. Nem tudom mĂŠg, hogyan tĂśltĂśm ezt a nyarat, augusztus 1-ig
mindenkĂŠppen biztosan Bukarestben leszek. AzutĂĄn valĂłszĂnĹąleg egy idĹre falura
megyek, ĂŠdesanyĂĄmhoz, ahol van mĂŠg egy befogadĂł hĂĄz, udvarĂĄn sok a zĂśld.
Bukarestben is vegyes volt a jĂşniusi hĂłnap: meleg, napos reggelek, aztĂĄn â
derĂźlt ĂŠgbĹl zĂĄporok, zivatarok. A jĂşlius, egyelĹre, zavaros, majd meglĂĄtjuk,
bĂĄr az ĂŠgbolt egyĂĄltalĂĄn nem tĹąnik ĂgĂŠretesnek: most reggel is, amikor a
levelet Ărom, meteorolĂłgiai kĂĄosz hatĂĄsĂĄt ĂŠrzem, amibĹl bĂĄrmi lehet.
ValĂłban rĂŠgen nem Ărtam. De nem feledkeztem meg ĂnrĹl. BizonyĂĄra tudja,
hogy az ĂŠv elejĂŠn hosszĂş ideig voltam kĂłrhĂĄzban, vagy mĂĄsfĂŠl hĂłnapig. HosszĂş
lĂĄbadozĂĄs kĂśvetkezett, egy olyan idĹszak, amelyet nehezen viseltem, a
nyomottsĂĄg ĂŠs tehetetlensĂŠg, a tĂśkĂŠletes kedvtelensĂŠg, a hiĂĄbavalĂłsĂĄg nyomasztĂł
ĂŠrzĂŠse.
Egy ideje viszont jobban vagyok. Az IstratirĂłl szĂłlĂł kĂśnyvem mĂĄsodik
kĂśtetĂŠn dolgozom, amelyet az utĂłbbi hĂĄrom ĂŠvben tĂśbbszĂśr fĂŠlretettem kĂźlĂśnbĂśzĹ
okokbĂłl â ĂŠs olyan szenvedĂŠllyel dolgozom, ami ĂśrĂśmmel tĂślt el, bĂĄr a tĂŠma,
hogy is mondjam?, nehĂŠz ĂŠs kĂŠnyes. De vajon nem unatkoznĂĄnk, ha nem volnĂĄnak a
nehĂŠzsĂŠgek?! KĂźlĂśnĂśsen, amikor azt remĂŠli az ember, hogy elĹbb-utĂłbb lekĂźzdi Ĺket.
A fontos az, azt hiszem, hogy ne szokjon bele az ember abba, ami kezd
megszokĂĄssĂĄ vĂĄlni, vagy mĂĄr azzĂĄ is vĂĄlt, ĂŠs hogy tudja, van valami emelkedett,
ĂŠs amit nem fog a rozsda, hogy a barĂĄtsĂĄg (Istrati-tĂŠma) nem szĂŠlnek eresztett
szĂł, mĂŠg akkor sem, ha szerencsĂŠtlen metamorfĂłzisban a szĂłmalom annyi ĂŠrzelmet
ĂŠs tudatot kĂmĂŠletlenĂźl felĹrĂśl.
A rĂŠgi barĂĄtsĂĄggal, az Ăn
M. Iorgulescuja
Azt mĂĄr a rĂĄdiĂłbĂłl â termĂŠszetesen nem a bukarestibĹl, hanem a Szabad EurĂłpa
romĂĄn adĂĄsĂĄbĂłl â tudtam meg, hogy 1989 nyarĂĄn Mircea Iorgulescunak is elfogyott
a tĂźrelme, ĂŠs sok barĂĄtjĂĄt kĂśvetve, elhagyta az orszĂĄgot PĂĄrizsban telepedett
le. Hallottam nĂŠhĂĄnyszor a hangjĂĄt az ĂŠterbĹl.
AztĂĄn: 1990 mĂĄrciusĂĄban kĂśzvetlen kĂśzelbĹl. A pĂĄrizsi
kĂśnyvszalonra â a franciĂĄk ĂĄltal â meghĂvott romĂĄniai kĂźldĂśttsĂŠgben vehettem
rĂŠszt, Gabriel Liiceanu, Octavian Paler, Marin Sorescu, Andrei Pippidi
(tĂśrtĂŠnĂŠsz), Sorin MÄrculescu ĂŠs a szĂĄsz Franz Hodjak mellett. (Mircea Dinescu
ĂŠs Domokos GĂŠza is a meghĂvottak kĂśzt volt, de nem tudtak eljĂśnni; Ĺk budapesti
egyĂźttlĂŠtĂźnk utĂĄn visszamentek Bukarestbe.) Ăgy hallottam, hogy a meghĂvottak
listĂĄjĂĄnak ĂśsszeĂĄllĂtĂĄsĂĄban Mircea Iorgulescunak is szerepe volt.
KĂNTOR LAJOS
* KĂłs â mint sokan mĂĄsok (RemĂŠnyik, Kuncz stb.) â nem hagyta el az orszĂĄgot,
sĹt a normĂĄlis egyĂźttĂŠlĂŠs lehetĹsĂŠgeit kereste, amiĂŠrt magas kitĂźntetĂŠst is
kapott (mĂŠg 1973-ban is!)