LĂĄzĂĄry RenĂŠ SĂĄndor
KĂśzzĂŠteszi: KovĂĄcs AndrĂĄs Ferenc
Nyolczvan sor alatt a FĂśld kĂśrĂźl
Invitation au Voyage
TĂĄvozz el, Spleen! Depressio!
Csitulj, te kín, mert messzi jó –
HajĂłzni JangczĂŠn, Gangeszen...
Itt csak tĂśrĂśm magam s eszem.
TanĂĄri czetlik, rĂĄcziĂł,
Caesar s a deklinĂĄcziĂł!
Untat Rousseau, Voltaire, Racine!
VilĂĄgban annyi tarka szĂ­n,
Mit nem tud Gellius, se Taine,
Se nyelvtant taglaló kretén –
BĂślcs voltuk oly balgĂĄn habog...
Eh, böffenő vasárnapok!
ElmĂŠm nagy Ăştra lelkesĂźl,
Mint Baudelaire KĂĄroly, Verne Jules
S a mennyet kétlő Hadrián –
Átkel a kéklő Adrián...
Brundisium jő, majd Athén,
Delphoi felé űz, hajt a fény –
VakĂ­t HellĂĄsz vidĂŠkein
Oszlopsor antik ĂŠke, Ă­m,
Ragyognak szirtek, szent romok,
Szigetek, gyĂ­kok, templomok:
Ős KrÊta, Cziprus, Khósz, Rhodosz!
HajĂłm PhĂĄrosznĂĄl horgonyoz...
Hív Théba, Luxor, ó, Gizeh –
Hordoznak zĂşdulĂł vizek...
Vitorlás ringathat puhán –
De messze Philae s AsszuĂĄn!
Málhás tevém üget velem –
VĂĄr JeruzsĂĄlem, Betlehem...
Meg Baalbek, Petra, Palmyra!
Nem pillantok ma talmira:
Mecsetből csempés ablakon
Tekintek szĂŠjjel Bagdadon...
Érzem, tapintom már szived –
TĂśrt Persepolis, FĂĄrsz, Tibet!
NepĂĄlban nĂŠzem, Delhiben,
Amint a nappal elpihen...
BengĂĄlban pĂĄra, dĂşlt meleg,
Bennem lélegző dzsungelek,
Mély sziklaszentély, gaz, lián –
Laosz, Kambodzsa vagy SziĂĄm?
KeresztĂźl BurmĂĄn, AnnĂĄmon
Hadd, Buddha, hangod hallanom:
Hadd higgyem tĂĄn BatĂĄviĂĄn,
Hogy HanumĂĄn, a pĂĄviĂĄn,
Kit kőbe véstek vén kezek,
Üdvös közönyben létezett...
Őrlő Idő Konok Ura,
Engedd, ha kĂŠr Kamakura:
JapĂĄnban lepne lĂĄgy tavasz,
Minőt cseresznyeág havaz,
S hogy SzĂĄmoĂĄban, Fidzsiben
Legyen fahĂĄzam, friss ginem,
Üdítsen pálmafás liget,
Sok aprĂł TĂĄrsasĂĄg-sziget,
S ha már az út se szép, se rút –
RĂłjam BolĂ­viĂĄt, Perut,
S ha kedvem bĂşsan darvadoz,
Csaljon kalandra Barbados,
VĂ­g Martinique meg MexikĂł,
Hol keblem felmelegszik, Ăł,
Vad azték városok, maják –
FelednĂŠm FĂśld gonosz bajĂĄt,
Repesne ĂŠrtem Mary-Ann,
SierrĂĄn tĂşl, a prĂŠriken:
Kansas, Nebraska, Ohio
MĂŠrt volna illĂł Ăłhaj, Ăł,
Ne ĂŠrjen lĂĄrifĂĄri vĂŠg,
Fogadjon gibraltári rév –
MarokkĂł, Fez, HispĂĄnia!
De hĂĄt ez is csak mĂĄnia.
Nem lĂĄtom LhasszĂĄt, Lisszabont,
Mert sorsom mindent visszavont:
Mallorca, Tonga, Agra, Szindh!
Most hagyjatok magamra mind...
Csak ott volt nĂŠkem lĂŠt, ha volt,
Hol tĂŠrkĂŠpen fehĂŠr a folt...
Szemed, költő, itt hunyd le: jó lesz.
Lelkedre Ă­rd: Hic sunt leones.
Maros-VĂĄsĂĄrhelyt, 1893 mĂĄrcziusĂĄban