Tóth István
De Profundis
– a Lírai enciklopédia záróversei –
I. Árnyék
FÉNY ELŐL SIKLÓ ÁRNYÉK,
SETTENGŐ, EGYRE NYURGÁBB –
A HOLDAS CSEND KIÁLT MÉG;
A LÉGZÉSEK OLY KURTÁK,
HOGY NEM IS HALLSZANAK JÓL.
A HOLD UTOLÉR, ÁTJÁR,
KIKERGET ÖNMAGAMBÓL.
ÉS FÉLNI SEM MEREK MÁR.
II. Szalmaszál
A ROMOK REÁM DŐLNEK,
ITT MINDEN CSÚFUL VÉSZ EL –
KI FELÉD FUT, VAGY TŐLED:
AZ ARCÁBA TE NÉZEL.
URAM, TÉGED GYANÍTVÁN
A DOLGOK ÁRNYÉKÁBAN –
HA NEM LETTÉL KŐSZIKLÁM,
LÉGY VÉGSŐ SZALMASZÁLAM.
III. Fák
E KOMOR ARCÚ FÁKNAK
MIKET HÚSZ ÉVE NÉZEL,
MEGFEJTED ZÚGÁSÁT, VAGY
SZAKÍTASZ AZ EGÉSSZEL.
 
HOLT LEVELET SZAKASZTOK,
S A TÖRZSÜK MEGREZEGTET:
NYOMJA A VÁLLAM AZ, HOGY
MAGUKNAK IS KERESZTEK.
IV. Szavak
MEGFEKETÜLT KALÁSZBA
BELÉROHADT A MAGVA –
A SZÓ MAGÁT GYALÁZZA,
FAJSÚLYÁT MEGTAGADVA.
ŐRIZD AGYUNK TERMÉSÉT,
URAM, HISZ TÉGED ILLET:
NE KEVERJÉK EL, VÉGKÉPP
SÁRBA HULLT ÉRVEINKET.
V. Torony
ITT MINDEN EMLÉKEZTET,
ÉS ELFELEDTET MINDEN –
EGY ÁTOK ITT REKESZTETT,
S NEM MOZDULHATOK INNEN.
OLYAN TORONYBAN ÁLLOK,
MELYNEK ÁLLNIA KÉNE –
SOHASEM VOLT VILÁGOK
ÖRÖK HELYÉBE LÉPVE.
VI. Agnoszkálás
VAK SZÁJÁBÓL AZ ÉNEK
SÖTÉT KÖRÖKET ÍR LE –
VAKTÁBAN VÁG AZ ÉGNEK,
BECSAPÓDIK A FÖLDBE.
EGY-EGY SZÓT, REGGELENTE
BOCSÁTANÁL A NAPBA –
S MINDÜKBEN ARCRA ESVE
ISMERHETSZ ÖNMAGADRA.
 
VII. Gyónás
LEVETVE RUHÁT, TESTET –
SZÉGYENKEZVÉN A CSONTIG:
MILYEN GYÓNÁSBA KEZDJEK,
HA A TEREMTŐ SZÓLÍT?
HA A BŰNT ÚGY KERÜLTEM,
HOGY ALIG TETTEM JÓT IS:
A SEMMIBE MERÜLTEN
FELSZÁLLNI A VALÓIG.
VIII. Gyűjtemény
GYERMEKKÉNT KALAPOMBA
FOGTAM DARAZSAT, LEPKÉT –
MIT BEZÁRTAM SZAVAMBA,
NYÜSZKÖLŐDIK MA IS MÉG:
LÁGY KENYEREM EPÉS LESZ;
FRISS ALMÁM SÖTÉT FOLTOS;
ÓBOROM ZÖLDPENÉSZES.
NEM ÉREK TISZTA SZÓHOZ.
IX. Karácsony
SOSEM LÁTOTT TEREKNEK
MÉLYSÉGEI KINYÍLNAK:
A MOST SZÜLETŐ GYERMEK
UJJÁIG ÉR A CSILLAG.
RÖVIDÜLT ÉGI PÁLYÁN,
KIVILÁGOSULT ÉJBEN,
FŰSZÁLAK MÖGÖTT VÁRNÁM,
HOGY ÖNMAGAM ELÉRJEM.
X. Betlehemes
MA PÁSZTOR, VAGY HERÓDES,
KI EMBERNYI EMBER LETT;
ANGYALNAK MOST IS JÓ LESZ,
KI ÜVEGHANGÚ GYERMEK.
 
ANGYALKOROMTÓL KÉRDEM,
MILY SZEREPET JÁTSZHATNÉK,
S MOST TUDTAM MEG, HOGY NÉKEM
SZEREPET SEM ÍRTAK MÉG.
XI. Lépcső
HOGYHA FEL TUDNÁM FOGNI
BÁR ÉSSZEL EZT A VÁGTÁT,
AMELLYEL ROHANNAK KI
MAGUKBÓL, EGYRE HÁTRÁBB,
S HA MÉG MEGÁLLHATNÁNAK:
LEHETNÉK-E TERMÉSKŐ
POROS, REMEGŐ LÁBAK
ALATT LEGALSÓ LÉPCSŐ?
XII. Szignálás
ÁRNYÉKON TÚLI ÁRNYÉK,
KI ÖNMAGÁT TAGADJA;
FŰVEKBE-FÁKBA ÁTLÉP
LEVÁLVA – MEGTAPADVA:
FOGOLYKÉNT– SZABADULTAN
A BENTI-KINTI LÉTBEN –
E PURGATÓRIUMBAN,
MELYNEK POKLÁBAN ÉGTEM.
Somostető, 1990. XII. 19–27.