SZEMLE
A Túlélés játékosa
Lászlóffy Csaba: A megtörtént jövő. Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1993.
Lászlórfy Csaba verseskötete csak többszöri olvasásra fedi fel valódi szerkezetét. Ez a szerkezet a következőképp ábrázolható:
> 
A balra döntött V betűnek topográfiája szomorú hangulatú, hiszen az ereszkedő szakasz (lejtő) után a műélvező a katartikus élmények fertőzöttjeként emelkedő irányt várna, ám helyette tovább zuhan, horpadva hull a másik szár alá. Végül ott van a mélyben, csak függőleges gyors zuhanása tolódott ki az időben.
Túlélte. Fölpillant a függőleges vonal mentén. S ekkor: megtalálta az irányt. Ez az! Ez ennek a szerkezetnek a lényege. A végtelen függőlegesség sugallata. „A megtörtént jövő.”
A jobbra lejtő első szakasz (szár) A túlélés játékai című fejezet verseinek vonala, az aláhajló második pedig az Egyetlen évszak című fejezet verseiből rajzolódik ki
A fontosabb koordináták:
Koponya-elégia
Tu Fu aggodalmai...
Egy titkos tervezet margójára
A másvilágra tévedt képzelet
Éjféli mise
Őszi nap...
A túlélés játékai
Erdélyi ősz
Egyetlen évszak
Leszakadt tájegység
Honi dilemma
Angyalok távozása
Szókratész s a strucc
Mióta megszülettél
Memento mori
Tehát eszerint a Memento mori s a Koponya-elégia közti tengelyben („szívtengely”, írja az utolsó versben, a Túlélésben), ebben a láthatatlan centrumban, ebben a képzeletben létező, térben, háromdimenziós térben csak imaginárius-mód létező világban keresendő a lényeg. A szerkezet rajza nem véletlenül emlékeztet egy parabolatükörre is, a fókuszálás távoli jeleket, fényjeleket vetít felerősítve elénk. Távcső, asszociálhatunk tovább, mert a váz, a szerkezet váza az archetípus-konstrukciókra jellemzően mutat ezerfelé: egyetlen vonal rengeteg rajzot s modellt idéz.
Ne is maradjunk itt, hanem merüljünk külön-külön a versekbe. Élvezetes foglalatosság. Lászlóffy Csaba profi játékos, bármely olvasónak méltó partnere. Szilágyi Domokos és .... igen még valaki stílusának keveréke az övé. Kicsoda? Talán nincs is megnevezhető erdélyi költő az és után. Lászlóffy Csaba hozott magában egy eddig ismeretlen költőt.
„Sohasem késő virágágyásokra gereblyélni/ a félelmet nem ismerő, porhanyó földet katasztró-/ fák szakadékai felett (persze, ha vannak gyökerek)”; vagy „talált szerencsénk és szükséges tárgyaink/ úgyis megkopnak-fogyatkoznak előbb-utóbb/ ámde bármit is tennénk nem fogy a talány”-szerű megfogalmazások, prózatöredékek, mondandó-szilánkok tényleg szilánkok, töredékek módjára épülnek be a lírai futamok, verslábakon járó gondolatok közé. Meg az ál- s valódi vendégszövegek („mindenkinek/ kizárólag csakis a saját levesébe szabad... beleköpni!”, „cserebogár, sárga cserebogár”), meg a rejtett vagy felfedett utalások („álmos, néma tenger,/ ki ment fel?!” s „a szörnyekben egy másik szörny él”), valamint, hogy ne toljam tovább az állítmányt: a tipográfiai többértelműsítések („d/tákolmány”. „króniku/á/s”, „Csele[s]ⁿ, „n/me[s]ztelenül”) mind jók arra, hogy meglassítsák az olvasást, töprengésre sarkallják az olvasót, Visszafogják őt, ne rohanjon az utcára, „magában kell legeslegelőször forradalmat nyernie”. A „szívtengely”-hatalmak! Csak ők érdemesültek győzelmi indulóra.
Igen, van egy rejtettebb topográfia is, a benső. Az emberi benső. Igen, van egy igazi túlélési lehetőség, leereszkedni ezen a belső szívtengelyen. Leereszkedni a senkitől sem fenyegetett barlangokig. Hogy ez kinek mit jelent, azt senki sem fogja tudni elmondani. Mindenkinek mást. Lászlóffy Csaba óvakodik, hogy kitűzzön bármilyen feladatot, vonakodik a tanácsadástól, vonakodik a szónoklattól. Tisztában van az értelmezés paradox s mégis szükségszerű voltával. Rejtőzködő költő, háttérben marad, ostyaként nem osztja a szót. De nem gőgös visszavonulás ez, sem nem alázatos, hanem egyszerűen: természetes. „Emberhang-költészet” költészet ez, használhatnám a Bréda Ferenc elkeresztelte irányzatmegjelölést, ha éppenséggel nem az irányzatosodás botladozó lehetőségét zárná ki a definíció. Út a végső felszabaduláshoz, a játék transzcendens attributumának visszavárása, az emberi nyelven beszélő világ visszafoglalásának kísérlete.
Végezetül: Lászlóffy Csaba emberül szóló költészetet művel, s ezáltal is jelentős hely jut neki az erdélyi középnemzedék költői között.
CSOBÁN ERIKA