LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1993. december, IV. ĂŠvfolyam, 12. szĂĄm »
Balla ZsĂłfia
DĂszlet vadon
Micsoda vĂĄgyakozĂĄs utĂĄnatok!
MegnyĂşlik belĂŠ torokzsilip, belek.
Templomok kĹszagĂĄra, hosszĂş
tengersuhogĂĄsra.
Bomlott gyĂźmĂślcstest,
kertek pĂĄraĂŠgben.
MacskĂĄk vigyĂĄzzĂĄk a kĹoszlopot.
SzĂĄl fal ablakĂĄbĂłl kinĂŠz a donna.
Ars longa ĂŠs ettĹl vita longa
TĂĄnyĂŠrfenyĹ ernyĹje villog ĂĄt.
Az alkony vĂĄmpirul, a vĂĄros gerincĂŠt szĂja,
fĂŠnylik neonszĂn szelet, csĂłk ĂŠs Marcus
Aurelius egy zĂśld lovon, Ăźvegben,
a tĂŠr ĂślĂŠbe von, megcsĂłcsĂĄl ĂŠs kitĂĄrul.
TemplomajtĂł, szoros apĂĄcaszĂĄj,
bent csapkod lĂĄgy fĂŠnyben a kis szobor,
a csodatĂŠvĹ gyermektest, a kagylĂł
Istennek a zengĹ tĂŠr gitĂĄrul.
RĂłma, hogy szĂźrcsĂślĂśm
a fĂŠnyed, kĹszagod!
BoldoggĂĄ tĂślt a formĂĄk
egymĂĄsbafordult, lusta
rendje: zĂĄrt aranygaluska.
VĂŠgigcsorog az ĂŠjszaka pirossa
szĂśkĹ vizĂŠn, szĂŠtporlĂł permeten.
Benned mindenki magĂĄra ismer, testĂŠt
megĂŠrzi, formĂĄt kap, tĂśmĂśr szĂnt.
A vĂĄros ellazul vakon, izmai remegnek,
ĂŠgarcon szĂŠtmĂĄllik a festĂŠk.
Szeresd RĂłmĂĄt vadon,
szĂnpadon.
Ott ĂŠl, ahol
Megtanulsz beszĂŠlni befelĂŠ,
tele fon, tele van, valaki vĂĄlaszol
azok kĂśzĂźl, akik hiĂĄnyzanak.
A lĂĄmpa sĂźt rĂĄd, minta-Nap.
Hang kĂśzelit, lassan kĂŠrdezĹ,
tĂśrtĂŠnet, csorgĂł esĹrĹl szavak,
hogy Ăźlsz a plĂŠh zajcĂślĂśpĂśk kĂśzĂśtt,
az ĂŠg leve rongy gerezdbe szakad.
Mint egy puli, vĂzszĹrĂśn nĂŠzel ĂĄt.
A hang a tĂŠrt rĂĄcsosra zĂĄrja,
befogja pofa szobĂĄd,
de nem vagy kĂśzepe semminek, ne vĂŠld,
hogy ĂśnkorodbĂłl nem mozdulhatsz el.
A szemlĂŠlet kĂślcsĂśn veszi a hely, helyzet nevĂŠt.
RoppantĂł csĂśnd jĂĄtszik diĂłval ĂŠs pereccel.