William Shakespeare – John Fletcher
A KÉT NEMES ROKON
SzĂ­nmĹą Ăśt felvonĂĄsban
SzemĂŠlyek
THESEUS, AthĂŠn hercege
HIPPOLYTA, amazon királynő, később Theseus felesége
EMILIA, a hĂşga
PIRITHOUS, Theseus barĂĄtja
PALAMON, ARCITES, a kĂŠt nemes rokon, thĂŠbai unokatestvĂŠrek
HYMEN, a hĂĄzassĂĄg istene
EGY FIÚ
ARTESIUS, athĂŠni katona
HÁROM KIRÁLYNÉ, a Théba ostroma alatt megolt királyok özvegyei
VALERIUS, thĂŠbai
HEROLD
KOMORNA, Emilia cselĂŠdje
EGY NEMES
HÍRNÖKÖK
HAT LOVAG, Palamon ĂŠs Arcites segĂŠdei
EGY SZOLGA
BÖRTÖNŐR Theseus tömlöcében
A BÖRTÖNŐR LÁNYA
A BÖRTÖNŐR LÁNYÁNAK KÉRŐJE
A BÖRTÖNŐR KÉT BARÁTJA
A BÖRTÖNŐR FIVÉRE
ORVOS
HAT PARASZT, egyikĂźk pĂĄviĂĄnnak ĂśltĂśzve
TANÍTÓ
NELL ĂŠs nĂŠgy mĂĄs parasztlĂĄny
DOBOS
A Prológus és Epilógus előadója
Nimfák, kísérők, parasztok, koszorú-hordozók, vadászok, szüzek, hóhér, katonai őrség
(SzĂ­nhely: I. 2. ĂŠs I. 4. ThĂŠbĂĄban. illetve ThĂŠba mellett, I. 5. meghatĂĄrozatlan; egyĂŠbkĂŠnt AthĂŠn kĂśzelĂŠben)
 
PROLÓGUS
Új színmű s szűzlány közeli rokon,
Keresik ĂŠs fizetnek vastagon
Mindkettőért, ha csinos. A remek
Darab – mely násznapján pirul s remeg
Tisztességéért – olyan mint a lány,
Ki esküvő s nászéjszaka után
MĂŠg csupa fĂŠlsz, s tartĂłzkodĂĄsa inkĂĄbb
SzĂźzet mutat, mint szorgos fĂŠrji munkĂĄt.
Ilyen legyen darabunk, mert nemes
Atya nemzette, tanult, hĂ­rneves
Poéta; nem járt ily költő-csoda
A Po s az ezĂźst Trent kĂśzĂśtt soha.
Chaucer mesĂŠlte e histĂłriĂĄt,
És fennmarad, míg a világ világ.
Ha szépségéből elvesztegetünk,
S első hangként füttyöt hall gyermekünk,
Megfordul ő sírjában, s fölfelel
A föld alól: „Fújjátok rólam el
E hitvĂĄny pelyvĂĄt, mely beszennyezi
BabĂŠrom, s mĹąvem gyatrĂĄbbĂĄ teszi
Robin Hoodnál!” Félnünk ettől van ok,
Mert itt a becsvĂĄgy hasztalan dolog:
Ő hozzå úgyse fÜl nem Êrhetßnk.
GyengĂŠk vagyunk, kifogy lĂŠlegzetĂźnk
E mĂŠly vĂ­zben, hĂĄt nyĂşjtsatok kezet,
Hogy partot ĂŠrhessĂźnk, segĂ­tsetek
JĂł rĂŠvbe; amit lĂĄttok most, csekĂŠly
Érték művéhez képest, ám megér
Két órát tán. Hagyjuk nyugodni őt:
Tapsoljatok. Ha egy kevés időt
Ki nem hĂşzunk, hogy kĂĄrunkbĂłl magunk
KimentsĂźk, vĂŠgkĂŠpp elbĂşcsĂşzhatunk.
HarsonĂĄk. El.
ELSŐ FELVONÁS
1. SZÍN
Zene. Jön Hymen égő fáklyával; előtte fehérbe öltözött fiú énekel virágot szórva; Hymen után dús fürtű nimfa hoz búzaköteget, majd Theseus jön két nimfa között, akik lejükön búzakoszorút viselnek; aztán Pirithous vezeti be a menyasszonyt, Hippolytát, mig egy másik nimfa, ugyancsak leomló fürtökkel, koszorút tart a feje fölé; utána Emilia a felfogott uszállyal; végül Artesius és kísérők.
 
FIÚ (énekel)
RĂłzsa, bĂźszke, csodaszĂŠp,
Szaga is gyĂśnyĂśrĹąsĂŠg,
Nincs rajt’ tövis,
SzĹązi szekfĹą, illatos,
SzĂĄzszorszĂŠp, gyĂśngyharmatos,
DĂŠmutka, friss,
Kankalin, zsengécske tő,
Boldog tavaszt hirdető,
HarangvirĂĄg,
Kökörcsin, bölcsőben éledt,
KĂśrĂśmvirĂĄg, sĂ­ron ĂŠrett,
Kis szarkalĂĄb,
A TermĂŠszet valahĂĄny
SzĂŠp gyermeke itt van ĂĄm
Üdvözletül.
Minden ĂŠnekes madĂĄr,
Égi angyal az új pár
ElĂŠ repĂźl;
De szĂĄjas kakukk, varjuraj,
BaljĂłs hollĂł, rĂşt csĂłka-faj
Itt nem dalol,
Cserregő szarka meg nem áll,
VĂ­g nĂĄszhĂĄzunkba csĂşf viszĂĄly
Be nem hatol.
Jön három gyászruhás Királyné, sötét fátyollal, fejedelmi koronával. Az Első Királyné Theseus lába elé borul, a Második Hippolyta lábához, a Harmadik Emilia elé
ELSŐ KIRÁLYNÉ
Az irgalom s a nemes szĂ­v nevĂŠben
Hallgass meg s hajts szavamra!
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
JĂł apĂĄdĂŠrt,
S hogy szĂŠp gyereket hordjon majd a mĂŠhed,
Hallgass meg s hajts szavamra!
HARMADIK KIRÁLYNÉ
Annak szerelmĂŠĂŠrt, kit Juppiter
JelĂślt ki ĂĄgyad dĂ­szĂŠĂźl, s a tiszta
SzĂźzessĂŠgnek nevĂŠben, lĂŠgy szemĂŠlyĂźnk
És bajunk szószólója! Ez a jótett
A vétkek könyvéből kitörli mindazt,
Amit beĂ­rtĂĄl.
THESEUS
Állj fel, bús hÜlgy.
HIPPOLYTA
Állj fel.
EMILIA
Nekem ne tĂŠrdelj.
Nő, ki bajban van s megsegíthetem,
Megnyert magĂŠnak.
THESEUS
Mit kĂŠrtek? SzĂłlj mindnyĂĄjatok helyett.
ELSŐ KIRÁLYNÉ
KirĂĄlynĂŠk volnĂĄnk, uraink elestek
Ádåz Kreón haragjåtól; a holló
Csőre tépett beléjük, kánya karma,
VarjĂş vĂĄjkĂĄlt hĂşsukban ThĂŠba sĂ­kjĂĄn.
Csontjaikat nem hagyja eltemetni,
Hamvaik ĂśsszegyĹąjteni, az undok
Tetemeket elvinni Phoebus ĂĄldott
Szeme elől, s a szeleket a holtak
Bűze fertőzi. Herceg, irgalom!
Föld megmentője, vond ki a világot
EligazĂ­tĂł kardod: add nekĂźnk holt
KirĂĄlyainkat, hadd hantoljuk el;
És nagy jóságodban vedd észbe azt is,
Hogy koronĂĄs fejĂźnk szĂĄmĂĄra nincs mĂĄs
FedĂŠl, csak az, mely medvĂŠt ĂŠs oroszlĂĄnt
És minden mást befed.
THESEUS
KĂŠrlek, ne tĂŠrdelj;
MegindĂ­tottĂĄl, s bĂĄnt, hogy ily kegyetlen
MagĂĄhoz tĂŠrded. Holt uraitok
SorsĂĄrĂłl hallottam, bĂşsĂ­t nagyon,
És ösztökél, hogy értük bosszut álljak.
Capaneus volt kirĂĄlyod-urad; aznap,
Mikor téged nőül vett, oly idősen,
Mint én vagyok most, láttam vőlegényed.
Mars oltĂĄrĂĄra, szĂŠp voltĂĄl te akkor,
Juno palĂĄstja sem szebb fĂźrtjeidnĂŠl,
S dĂşsabban omlĂł; bĂşzakoszorĂşd
Nem pergett s szĂĄradt el mĂŠg; Fortuna
Mosolygott rád. Hercules rokonunk –
Gyengébb akkor szemednél – ott hevert
Bunkója mellett nemeai bőrén,
Ernyedt izmokkal. Ó baj és idő,
Vad pusztĂ­tĂłk, mindent hogy elemĂŠszttek!
ELSŐ KIRÁLYNÉ
Ó, remélem, egy isten,
Egy isten kegye szĂ­tja bĂĄtorsĂĄgod,
Az önt beléd erőt is, hogy kiállj
A bajnokunknak.
THESEUS
JĂł Ăśzvegy, ne tĂŠrdelj:
Sisakos BellonĂĄnak tartsd a tĂŠrded,
Hogy imĂĄdkozz ĂŠrtem; zavart vagyok.
Elfordul
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
Dicső Hippolyta,
FĂŠlelmes amazon te, ki megĂślted
A szkíta-agyaros kant, s oly erős,
Amily fehĂŠr karoddal szinte rabbĂĄ
Tetted a fĂŠrfit mĂĄr, mikor urad,
Hogy az embernek megőrizze rangját,
Mit TermĂŠszet osztott rĂĄ, beszorĂ­tott
Áthágott korlátod mögé, erődön
S érzelmeden egyszerre győzve; harcos,
Ki irgalommal mĂŠred a szigort,
Tudom, nagyobb hatalmad van fĂślĂśtte,
Mint őneki volt rajtad, a tiéd most
Ereje ĂŠs szerelme is, kimondott
Szavad szolgĂĄja; hĂślgyek drĂĄga tĂźkre,
Kérd őt, hogy háború lángján megégve,
HĹąsĂślhessĂźnk kardjĂĄnak ĂĄrnyĂŠkĂĄban,
Esengj, hogy nyĂşjtsa ki fejĂźnk fĂślĂŠ;
Szólj nő hangján, akárcsak olyan asszony,
Mint itt mi hĂĄrman; sĂ­rj, hogy cĂŠlhoz ĂŠrj.
Add kĂślcsĂśn tĂŠrded is,
De ne ĂŠrintse hosszabban a fĂśldet,
Mint galamb rĂĄndul, ha fejĂŠt letĂŠpik;
Mondd el, ha ő véres mezőn mutatná
FogĂĄt a napnak, vicsorĂ­tna holdra,
Mit tennĂŠl.
HIPPOLYTA
SzegĂŠny hĂślgy, ne mondd tovĂĄbb:
Oly szĂ­vesen teszem a jĂłt, amit kĂŠrsz,
Mint azt, amire indulok, s ilyen
Örömmel még sosem mentem. Uram
MĂŠlyen megrendĂźlt; hadd gondolja ĂĄt.
Majd szĂłlok vĂŠle.
HARMADIK KIRÁLYNÉ (Emiliához)
Én kérelmemet
Jégbe foglaltam, mely hő bánatomtól
CseppekkĂŠ olvad; ily szomorĂş formĂĄt
A mĂŠlyebb bajtĂłl Ăślt most.
EMILIA
KĂŠrlek, ĂĄllj fel;
arcodra van a bĂĄnat Ă­rva.
HARMADIK KIRÁLYNÉ
Ó, jaj.
Ott nem olvashatod: kĂśnnyeimen
KeresztĂźl olyan, mint rĂĄncos kavics
KristĂĄly folyĂłban. Lady, lady, sajnos.
Hogy megismerjĂźk kincseit a fĂśldnek,
Ismerni kell magjĂĄt is; ki egy aprĂł
CsellĂŠm akarja, vesse mĂŠlyre horgĂĄt,
Hogy a szívemben fogjon, Ó, bocsáss meg!
A vĂŠgszĂźksĂŠg ĂŠlesĂ­t nĂŠmely elmĂŠt,
Engem bolonddĂĄ tesz.
EMILIA
Egy szĂłt se, kĂŠrlek;
Aki nem érzi s látja az esőt,
Nem tudja, nedves, szĂĄraz-e. Ha festett
Táblakép volnál, megvennélek egyből,
Hogy a halĂĄlos bĂşt is eltanuljam
Ily szívtépő ábrázolásból; ámde,
Mert élő testvér vagy, nemünkbeli,
BĂĄnatod olyan forrĂłn tĂśr reĂĄm,
Hogy ĂĄtsugĂĄrzik majd bĂĄtyĂĄm szivĂŠig,
S ĂĄtmelegĂ­ti nĂŠmi szĂĄnalommal,
Legyen bár puszta kő. Vigasztalódj hát.
THESEUS
Templomba most! Szemernyit se veszĂ­tsĂźnk
A szent szertartĂĄsbĂłl.
ELSŐ KIRÁLYNÉ
Ez a menyegző
TovĂĄbb tart majd ĂŠs szemkĂĄprĂĄztatĂłbb lesz,
Mint a kĂśnyĂśrgĂśk hĂĄborĂşja. JĂłl cseng
A vilĂĄg fĂźlĂŠben neved; ha gyorsan
Teszel, sem kapkodsz, első ötleted több
MĂĄs tĂśprengĂŠsĂŠnĂŠl, fontolgatĂĄsod
Más tetténél. És Juppiterre, tetted
MĂŠg el se kezdted, s mint halon a kĂłcsag,
Győz máris. Gondold meg, herceg, mily ágy jut
KirĂĄlyainknak.
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
Mily bĂşs a mienk,
Hogy nĂŠkik nincs.
HARMADIK KIRÁLYNÉ
Semmi, mi holtat illet.
Ki napvilĂĄgot unva, kĂŠs, kĂśtĂŠl,
MĂŠreg ĂĄltal, hegyfokrĂłl szĂśrny-halĂĄlt
IdĂŠz magĂĄra, annak szĂĄnalom
Port ĂŠs ĂĄrnyĂŠkot nyĂşjt.
ELSŐ KIRÁLYNÉ
De urainkat
A vizsla nap felhĂłlyagozva lĂĄtja,
BĂĄr jĂł kirĂĄlyok voltak.
THESEUS
Szentigaz,
S hogy vigasztaljalak,
SĂ­rba teszem holt uraitok, ĂĄmde
Kis munkĂĄm lesz KreĂłnnal.
ELSŐ KIRÁLYNÉ
S ezt a munkĂĄt
El kell vĂŠgezni nyomban.
Most formĂĄt Ăślthet; holnap mĂĄr kihĹąlt,
S hasztalan munka csak verejtĂŠkĂŠben
Leli dĂ­jĂĄt; most biztos ĂśnmagĂĄban,
Nem sejti, hogy hatalmad előtt állunk,
S jĂĄmbor kĂŠrĂŠsĂźnket mossuk szemĂźnkben,
Hogy vilĂĄgos legyen.
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
Leverheted most
Győzelmi mámorában.
HARMADIK KIRÁLYNÉ
Serege
Csak zabĂĄl ĂŠs henyĂŠl.
THESEUS
Artesius,
Te tudod legjobban kivĂĄlogatni
E vĂĄllalathoz a legjobbakat,
S hogy mily lĂŠtszĂĄm szĂźksĂŠges; vidd magaddal
Mindazt, mi kell, amĂ­g mi vĂŠgrehajtjuk
Nagy tettĂźnk, mely ĂşjjĂĄteremti sorsunk
A nĂĄszban.
ELSŐ KIRÁLYNÉ
Asszonyok, fogjunk kezet.
BĂş Ăśzvegyei leszĂźnk: elodĂĄzĂĄs
Éhen vesző remény csak.
A KIRÁLYNÉK
Ég veled.
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
Rosszkor jöttünk – de hogy válassza bánat,
Mint kínoktól megkímélt ész, a kellő
Időt kérelméhez?
THESEUS
JĂł asszonyok,
SzolgĂĄlat az, ahova indulok,
Nagyobb bĂĄrmely csatĂĄnĂĄl, fontosabb
SzĂĄmomra mindennĂŠl, mit tettem eddig
S mĂŠg tehetek
ELSŐ KIRÁLYNÉ
MĂŠg inkĂĄbb arra vall ez:
Pörünkkel nem sokat törődsz, ha karja,
Mely Juppitert elvonnĂĄ istenek
Köréből, cinkos holdfénynél ölel;
Ó, ha cseresznye-párja édesen
Inyenc ajkadra hull, jut-ĂŠ eszedbe
A rothadĂł kirĂĄly, kĂśnnyes kirĂĄlynĂŠ,
Gondolsz azzal, mit nem ĂŠrzel: mi bĂ­rnĂĄ
Rá Marsot, hogy dobját elvesse? Ó,
Egy ĂŠjt tĂślts csak vele, ĂŠs minden Ăłra
Százannyira szed tőled túszt, egyébre
Nem is emlĂŠkszel, mint amit e tor
KĂ­nĂĄl Ă­nyednek.
HIPPOLYTA (letĂŠrdel)
Nem valĂłszĂ­nĹą,
Hogy ily feledĂŠkeny lĂŠgy, s kedvem ellen
KĂŠrlek, hisz ez fokozza csak a vĂĄgyat,
De ha én el nem állok örömömtől,
Hogy orvosoljam bajuk, mely azonnal
GyĂłgyĂ­rt kĂ­vĂĄn, fejemre vonhatom
NeheztelĂŠsĂźket. EzĂŠrt, uram,
PrĂłbĂĄt kell tennem most kĂŠrĂŠseimmel,
Hihetem-e, hogy hatnak nĂŠmikĂŠpp,
Vagy erejĂźket mondjam semminek:
Halaszd el azt, amire készülődünk,
És ölts páncélt szíved fölé, e mellre,
Mely engem illet, ĂĄm szolgĂĄlja most
E szegény királynőket.
A KIRÁLYNÉK (Emiliához)
Ó, segíts!
Ügyünk a térdedért kiált.
EMILIA (letĂŠrdel)
Ha nem
TeljesĂ­ted testvĂŠrem ĂłhajĂĄt,
Oly hévvel s oly sietve, ahogy ő
KĂśnyĂśrĂśg ĂŠrte, nem merek ezentĂşl
Semmit sem kérni tőled, és soha-
Sem fĂŠrjhez menni.
THESEUS
KĂŠrlek, ĂĄlljatok fel.
Magam esengek mĂĄr, hogy megtegyem
Azt, amiĂŠrt tĂŠrdeltek.
A nők mind felállnak
Pirithous,
Vezesd arám; menj, kérd az istenektől
Győzelmes visszatértem; ne mulassz el
A szertartĂĄson semmit sem. KirĂĄlynĂŠk,
Ti velem jĂśsztĂśk. (Atesiushoz) Amint mondtam, indulj,
Majd Aulis partjain csatlakozol
A hadra kelt sereggel, ott legyen
Fele nagyobb vĂĄllalkozĂĄsra szĂĄnt
Csapatainknak. (Hippolytához) Szóra nincs idő,
E csĂłk pecsĂŠtjĂŠt nyomom ajkaidra;
MegcsĂłkolja
Édes: ez legyen foglalóm. – Eredj,
LĂĄssam, hogy elmentĂŠl.
A menyegzői menet elindul a templom felé
Ég veled, bájos húgom. Pirithous,
Te őrizd az ünnep fényét.
PIRITHOUS
Uram,
Én veled tartok; a díszünnepély
VĂĄrhat, mĂ­g visszatĂŠrsz.
THESEUS
Kuzin,
Ki ne mozdulj Athénből. Visszatérünk,
Mielőtt az ünnepség véget érne;
Hát meg ne csorbítsd. Ég mindnyájatokkal.
A menet el
ELSŐ KIRÁLYNÉ
Igazolod, amit rĂłlad beszĂŠlnek.
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
És Marsszal egyenlő isten leszel.
HARMADIK KIRÁLYNÉ
Ha nem nagyobb, mert
HalandĂłkĂŠnt alĂĄveted az ĂŠrzĂŠst
Az isten-becsületnek, amíg ők
NyĂśgik uralmĂĄt.
THESEUS
Emberek vagyunk,
Így kell tennünk: érzékek rabjaként
Ember nevĂźnk elvesztjĂźk. Fel a fejjel,
HĂślgyek: megyĂźnk vigaszt szerezni nektek.
HarsonĂĄk. Mind el
2. SZÍN
JĂśn Palamon ĂŠs Arcites
ARCITES
Palamon kuzin, drĂĄgĂĄbb szeretet,
Mint vĂŠr szerint, ki mĂŠg nem csontosodtĂĄl
Meg vĂŠtkekben, jĂśjj, hagyjuk e! e ThĂŠbĂĄt
És kísértéseit, amíg be nem
Mocskoltuk ifjĂşsĂĄgunk;
Az ĂśnmĂŠrsĂŠklet szĂŠgyen itt, mint mĂĄshol
Az ĂĄllhatatlansĂĄg; ĂĄr ellen Ăşszni
Annyi, mint elmerĂźlni, vagy hiĂĄba
KĂźszkĂśdni; ha az ĂĄr sodrĂĄt kĂśvetjĂźk,
Örvénybe visz, s mi forgunk benne vagy
Megfulladunk; ha átvergődünk rajta,
Csak hitvĂĄny ĂŠletet nyerĂźnk.
PALAMON
TanĂĄcsod
PĂŠldĂĄt sugall. Mily furcsa roncsokat
FigyelhettĂźnk meg iskolĂĄs korunktĂłl,
ThĂŠbĂĄban jĂĄrva? Sebhely s Ăłcska condra
A bĂĄtor hadfi osztĂĄlyrĂŠsze, ki
Tisztességről s aranyról álmodott,
S kivĂ­vta bĂĄr, nem kapta meg, kijĂĄtssza
A bĂŠke, melyĂŠrt kĂźzdĂśtt; mĂŠg ki ĂĄldoz
Mars megcsĂşfolt oltĂĄrĂĄn? SzĂ­vem vĂŠrzik,
Ha ilyent lĂĄtok, s kĂ­vĂĄnom, JunĂłban
TĂĄmadjon fel fĂŠltĂŠkenysĂŠge, adjon
MunkĂĄt a katonĂĄnak, mert a bĂŠke
Kisemmizi, hallgasson jĂł szivĂŠre
IsmĂŠt, amely most kĂ­mĂŠletlenebb,
Mint hĂĄborĂş lehetne.
ARCITES
Nem vagy ĂŠsznĂŠl?
Nem lĂĄtsz mĂĄs roncsot, mint a katonĂĄt,
A thébai utcákon? Úgy beszéltél,
Mint aki sok bajjal talĂĄlkozott:
Nem lĂĄttĂĄl mĂĄst, ki szĂĄnalomra indĂ­t,
Csak a mellőzött katonát?
PALAMON
Igen,
SzĂĄnok minden nyomort, de mĂŠgis azt
LeginkĂĄbb, mely tisztes kĂśntĂśsben izzad,
És jéggel fizetik ki.
ARCITES
Ám nem erről
Akartam szĂłlni; erĂŠny ez, ThĂŠbĂĄban
Nem tisztelik. Én Thébáról beszéltem.
Ha becsĂźletĂźnk Ăłvjuk, mily veszĂŠlyes
Itt lennĂźnk, ahol mindenfajta rossz
A jĂł kĂŠpĂŠben jĂĄr, minden mi jĂłnak
TĹąnik, rossz; hogyha nem vĂĄlunk olyannĂĄ
Mi is, mint ők, idegenek leszünk,
S ha igen, szĂśrnyek.
PALAMON
Hatalmunkban áll –
Ha nem majom-leckén élünk – magunknak
Megszabni viselkedĂŠsĂźnk. MiĂŠrt
UtĂĄnoznĂĄm mĂĄs jĂĄrĂĄsĂĄt, holott
BĂ­zom magamban, vagy miĂŠrt szeressem
MĂĄs beszĂŠdmĂłdjĂĄt, mikor az enyĂŠmmel
Megértenek – még jól is járhatok
Őszinte szóval? Úri kötelesség
MĂŠrt kĂŠnyszerĂ­tne, hogy kĂśvessem azt,
Ki szabĂłjĂĄt kĂśveti, mĂ­gnem vĂŠgĂźl
Az üldözi majd őt? Mit érdekel,
MĂŠrt rossz kedvĹą borbĂŠlyom s vele egyĂźtt
SzegĂŠny ĂĄllam, merthogy nem nyesegette
Ily aranyifjĂş tĂźkrĂŠhez? Mily kĂĄnon
Rendeli, hogy a tőrrel hadonásszak,
Mely csípőmön függ, s pipiskedve lépjek,
Bár tócsa sincs az úton? Hogyha első
Nem lehetek a fogatban, mĂśgĂśtte
Én nem húzok. E szegény kis sebekre
GyĂłgyfĹą se kell; de szĂ­vemig hasĂ­tja
Keblemet...
ARCITES
NagybĂĄtyĂĄnk, KreĂłn.
PALAMON
Igen,
A fĂŠktelen tirannus, ki miatt
Nem fĂŠlik az eget, s gazsĂĄgai
Hirdetik, mindent megtehet hatalma;
ForrĂł fejĂŠben hisz s az ingatag
SzerencsĂŠt istenĂ­ti csak; amit
MĂĄsok rĂŠvĂŠn elĂŠr, ĂśnerejĂŠnek
TulajdonĂ­tja; szĂĄmot tart a szolga
Hasznára és dicsőségére is;
Ártani nem fÊl, jóra sose buzdít.
VĂŠremet, mely rokon vele, piĂłcĂĄk
SzĂ­vjĂĄk ki pukkadĂĄsig, s hulljanak
Le annyi romlottsĂĄgtol!
ARCITES
Tiszta lĂŠlek,
Hagyjuk el az udvart, ne rĂŠszesedjĂźnk
LĂĄrmĂĄs aljassĂĄgĂĄbĂłl, mert tejĂźnknek
A legelő ad ízt, s alávalók
Vagy lĂĄzadĂłk, nem rokonok leszĂźnk,
Ha nem hasonulunk hozzĂĄ.
PALAMON
Igaz.
GyalĂĄzata mĂĄr megsĂźketĂ­tette
Az ĂŠgi igazsĂĄgot; Ăśzvegyek
Jaja torkukba roskad vissza, meg se
HalljĂĄk az istenek.
JĂśn Valerius
Valerius.
VALERIUS
A kirĂĄly hivat; ĂĄm Ăłlom legyen
LĂĄbatok, mĂ­g mĂşlik haragja. Phoebus,
Mikor ostorĂĄt tĂśrte ĂŠs ĂźvĂśltĂśtt
A Nap lovaira, csak suttogott
DĂźhĂŠhez kĂŠpest.
PALAMON
Szellő is megrázza.
De mi a baj?
VALERIUS
Theseus, ki nem fenyeget hiĂĄba,
PusztĂ­tĂł hĂĄborĂşt Ăźzent, kimondta
ThĂŠba vesztĂŠt, s eljĂśtt pecsĂŠtet Ăźtni
HaragjĂĄnak Ă­gĂŠretĂŠre.
ARCITES
JĂśjjĂśn:
Ha csak istent nem fĂŠlĂźnk benne, csĂśppet
Se rÊmít minket. Ámde bårki is,
MikĂŠnt mi ketten, harmad annyit ĂŠrhet,
Ha dolgĂĄban gĂĄtolja a bizonysĂĄg,
Hogy rossz Ăźgyben jĂĄr.
PALAMON
Most ne tépelődj:
ThĂŠbĂĄt szolgĂĄljuk ezzel, nem KreĂłnt.
KĂśzĂśmbĂśsnek maradni becstelensĂŠg,
És ellenkezni lázadás; ezért
Ővele kell sorsunk elÊbe nÊznßnk,
Mely vĂŠgpercĂźnk kitĹązte.
ARCITES
Így igaz.
A hĂĄborĂş kitĂśrt, vagy valamely
Feltételtől függ még?
VALERIUS
Folyik javĂĄban;
Az ĂĄllamĂŠrdek is meglett azonnal
A hĂ­rnĂśkkel.
PALAMON
A kirĂĄlyhoz: ha van
MĂŠg negyed annyi becsĂźlete, mint
EllensĂŠgĂŠnek, olyan, mintha vĂŠrĂźnk
EgĂŠszsĂŠgĂźnkĂŠrt adnĂłk tĂĄn, kĂźlĂśnben
KihelyeznĂŠnk jĂł haszonĂŠrt. De jaj,
Kezünk igyekvőbb szivünknél, mi kárt
Okoz lesĂşjtĂł ĂśklĂźnk?
ARCITES
Hagyd a vĂŠget,
E sosem tévedő bírót, csak akkor
SzĂłlj rĂłla, mikor mĂĄr mindent tudunk;
Vezessen most szerencsĂŠnk.
Mindketten el
3. SZÍN
JĂśn Pirithous, Hippolyta ĂŠs Emilia
PIRITHOUS
Itt vĂĄlunk.
HIPPOLYTA
Ég veled. Add át urunknak
JĂł kĂ­vĂĄnsĂĄgaim; nincs kishitĹą
Kétség bennem, hogy győz, csak azt kívánom,
Gyarapodjék erőben, hogy kiállja
Az ĂĄlnok szerencsĂŠt. JĂĄrjon sikerrel:
Bőség nem árt a bölcsnek.
PIRITHOUS
TengerĂŠnek
Nincs bĂĄr szĂźksĂŠge szegĂŠny cseppjeimre,
AdĂłjukat lerĂłjĂĄk. (EmiliĂĄhoz) DrĂĄga szĹąz,
Az ĂŠrzĂŠst, mit a legjobbakba oltnak
Az egek, őrizd meg kedves szived
TrĂłnjĂĄn.
EMILIA
KĂśszĂśnĂśm. EmlĂ­ts meg kirĂĄlyi
Bátyánknak is: győzelméért fogok
Nagy BellonĂĄnak kĂśnyĂśrĂśgni, ĂŠs
Mert ajĂĄndĂŠk nĂŠlkĂźl nĂĄlunk a kĂŠrĂŠst
Nem ĂŠrtik, azt ajĂĄnlom fel neki,
Mit Ăşgy vĂŠlem, szeret. Urunk hadĂĄban,
SĂĄtrĂĄban van szĂ­vĂźnk.
HIPPOLYTA
A kebelĂŠben.
KatonĂĄk voltunk, hĂĄt nem sĂ­rhatunk, ha
BarĂĄtunk fegyvert Ăślt, tengerre szĂĄll,
FelnyĂĄrsalt pĂłlyĂĄsrĂłl mesĂŠl, anyĂĄrĂłl,
Ki gyermekét megfőzte és megette,
S mĂ­g Ăślte, sĂłs kĂśnnyeket sĂ­rt; ha arra
VĂĄrsz, hogy bennĂźnk ily hĂĄzilĂĄnyokat lĂĄss,
Itt tartunk vĂŠgkĂŠpp.
PIRITHOUS
BĂŠke veletek,
AmĂ­g e hĂĄborĂşt megvĂ­vom; aztĂĄn
KĂ­vĂĄnni sem kell.
El
EMILIA
Mint vĂĄgyik barĂĄtja
Után! Mióta elment ő, a játék,
Mely komolysĂĄg s ĂźgyessĂŠg dolga, gondjĂĄt
Alig kĂśtĂśtte le, nem ĂŠrdekelte,
Nyer vagy veszĂ­t: az egyikkel keze
Csak jĂĄtszott, mĂ­g a mĂĄsikat fejĂŠben
Forgatta – esze egyaránt dadája
E felemĂĄs ikerpĂĄrnak. Figyelted,
MiĂłta urunk elment?
HIPPOLYTA
SzĂ­vesen,
Meg is szerettem ĂŠrte. Veszedelmes,
SivĂĄr zugokban tanyĂĄztak Ăłk ketten,
VeszĂŠllyel s szĂźksĂŠggel dacolva; zsarnok
Erővel zúgó, rettentő folyókon
Ladikoztak; kikĂźzdĂśttĂŠk maguk
Onnan, hol a halĂĄl maga lakik,
Sorsuk kihozta őket. Szerető
KĂśtĂŠsĂźk, mit oly hĂ­ven, oly sokĂĄig,
S oly értő ujjal szőttek és bogoztak,
Kophat csak, nem bomolhat. Theseus
Sem bĂ­rĂĄlhatnĂĄ el, hogy kit szeret
Jobban, ha kettĂŠ osztja is magĂĄt,
Hogy egyformĂĄn igazsĂĄgot tegyen.
EMILIA
De
Egyiket jobban, s mégsem volna illő
Azt mondani, hogy nem te vagy az. Egyszer
Volt nekem is egy kedves jĂĄtszĂłtĂĄrsam.
Te hĂĄborĂşztĂĄl, mikor sĂ­rba tettĂŠk,
S bĂźszke volt ĂĄgya; bĂşcsĂşt vett a holdtĂłl,
Mely belesĂĄpadt; ĂŠpp tizenegy ĂŠvet
Számlált ő is.
HIPPOLYTA
Flavina volt.
EMILIA
Igen.
Pirithous s Theseus szeretetéről
SzĂłltĂĄl: szilĂĄrdabb az alapja, korra
Érettebb, az ész kapcsa is erősebb,
És kölcsönös szükség táplálja egybe
Fonódó gyökereit. Én meg ő,
Kit siratok, mĂŠg zsenge gyermekek.
CsupĂĄn szerettĂźnk; mint az elemek,
Melyek nem tudjĂĄk, mit, miĂŠrt, de sok
CsodĂĄs dolgot mĹąvelnek mĂŠgis, Ăşgy tett
LelkĂźnk egymĂĄssal. Ami nĂŠki kedves,
Azt helyeseltem, mi nem, elĂ­tĂŠltem
VĂĄd nĂŠlkĂźl; ha virĂĄgot szakĂ­tottam
S keblembe dugtam – épp virágnyilás
Kezdete lévén –, ő nem nyugodott,
MĂ­g nem akadt pĂĄrjĂĄra ugyanoly
Bölcső számára, hol főniksz gyanánt
Illatba halt; fejemen bĂĄrmi dĂ­sz
Az ĂśvĂŠnek volt mĂĄsa; mit talĂĄn
Szeszélyből hordott csak, legkomolyabb
RuhĂĄmkĂŠnt is felvettem; ha fĂźlem
Új dallamot lopott, vagy rögtönözve
DĂşdoltam, oly muzsika volt neki,
Min elidőzött – vagy inkább lakott
S vele szunnyadt el. E histĂłriĂĄbĂłl
Mit ismer minden gyermek mint a rĂŠgi
Fellángolás fattyat – az a tanulság:
HĹą szeretet lĂĄny s lĂĄny kĂśzt tĂśbb lehet,
Mint a kĂŠt nem kĂśzt.
HIPPOLYTA
KifogytĂĄl a szuszbĂłl,
S e szóåradat annyit mond csupån,
Hogy nem fogsz Ăşgy szeretni, mint FlavinĂĄt,
FĂŠrfit soha.
EMILIA
Bizonnyal nem fogok.
HIPPOLYTA
De sajnos, gyĂśnge hĂşgom,
Ámbår tudom, hogy hiszed is, amit mondsz,
Nem hihetek jobban neked e pontban,
Mint egy beteges ĂŠtvĂĄgyban hihetnĂŠk,
Mely utålja, mit kívån. Ámde, húgom,
Ha tán meggyőzetném tőled magam,
Eleget mondtĂĄl, hogy kirĂĄzz nemes
Theseus karjĂĄbĂłl, kinek szerencsĂŠt
Megyek most kĂŠrni, a biztos tudatban,
Hogy miĂŠnk inkĂĄbb, mint PirithousĂŠ,
A magas trĂłn szĂ­vĂŠben.
EMILIA
Nincs bajom
Hiteddel, ĂĄm kitartok az enyĂŠmnĂŠl.
Mindketten el
 
4. SZÍN
Kürtök. Ütközet a színen kívül, majd visszavonulás. Harsonák. Aztán jön a győztes Theseus, Herolddal és kísérőkkel; hordágyon hozzák Palamont és Arcitest. A három Királyné Theseushoz lép és arcra borul előtte.
ELSŐ KIRÁLYNÉ
Csillag ne nĂŠzzen rĂĄd borĂşsan.
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
Ég s föld
Legyen barĂĄtod.
HARMADIK KIRÁLYNÉ
Minden jĂłra, mit
KĂ­vĂĄnhatnak neked, ĂĄment kiĂĄltok.
THESEUS
A pĂĄrtatlan istenek magasukbĂłl
LĂĄtjĂĄk halandĂł nyĂĄjuk, azt, ki vĂŠt,
S bĂźntetnek. KeressĂŠtek meg a holt
KirĂĄlyok csontjait, s hĂĄromszoros
VĂŠgtisztessĂŠget adjatok; nehogy
HiĂĄny legyen a rĂ­tusban, mi ĂĄlljuk.
KĂźldĂśtteink majd mĂŠltĂłsĂĄgotokba
Iktatnak, s pĂłtolnak mindent, amit
SietsÊgßnk csonkån hagy. Áldjon Êg,
S kegyes szemmel tekintsen.
A Királynék kísérőkkel el
Kik ezek?
HEROLD
Előkelő urak, a holmijukból
Ítélve; thébaiak úgy beszélték:
Két nővér fiai, királyi öccsök.
THESEUS
Mars sisakjára, láttam harcban őket,
Mint zsĂĄkmĂĄnytĂłl vĂŠrszennyes kĂŠt oroszlĂĄnt,
Utat vĂĄgni a megrettent seregben.
Figyeltem őket, mert isten szemére
MĂŠltĂł lĂĄtvĂĄny volt. Ki az a fogoly,
Kit kérdeztem felőlük?
HEROLD
A nevĂźk
Arcites s Palamon.
THESEUS
Úgy van: az, az.
Nem haltak meg?
HEROLD
De nem is ĂŠlnek; estek volna foglyul,
Mikor utolsĂł sebeiket kaptĂĄk,
FelĂŠpĂźlnĂŠnek tĂĄn. MĂŠg lĂŠlegeznek,
NevĂźk ember.
THESEUS
Úgy bánjatok velük.
Ezek seprője túltesz milliószor
MĂĄsok borĂĄn. JĂśjjĂśn minden sebĂŠszĂźnk
SegĂ­teni; ne fĂśsvĂŠnykedjetek
A legjobb Ă­rral: fontosabb nekĂźnk
Életük, mint érdemli Théba. Mintsem
E kĂśtĂŠs nĂŠlkĂźl, ĂŠpnek ĂŠs szabadnak
Lássam, mint reggel: tudjam holtnak őket;
S negyvenezerszer inkĂĄbb foglyainknak
Tudjam, mint holtnak. Zordabb levegőre
VigyĂŠtek gyorsan, s tegyĂŠtek, mit ember
Csak megtehet – kedvünkért többet is,
Mert lĂĄttam ĂŠn: fĂŠlsz, dĂźh, barĂĄti szĂł,
Szerelmi hév, buzgóság, nő parancsa,
Szabadság vágya, láz és őrület
Oly cĂŠlt ĂĄllit, mit senki el nem ĂŠrhet
Erőlködés, iszonyú akarat,
Az eszén vett erőszak nélkül. Értünk
S nagy ApollĂł kegyĂŠĂŠrt a legjobbak
Tegyék, mi telik tőlük. Most a várba,
S megkĂśtve azt, mi szĂŠthullt, sietĂźnk
Hadunk ĂŠlĂŠn AthĂŠnbe.
HarsonĂĄk. Mind el
5. SZÍN
Zene.
Ünnepélyes gyászmenetben jönnek a Királynék lovagjaik ravatalával, kísérőkkel
DAL
UrnĂĄk, illatok velĂźnk,
GyĂśtrelem az ĂŠletĂźnk,
Holt szĂ­vvel jĂĄrunk ĂŠjsĂśtĂŠtben;
HalvĂĄny arcon nincs remĂŠny,
Csupa kĂśnny a szent edĂŠny,
FĂĄjĂł panaszszĂł szĂĄll a lĂŠgben.
ReĂĄnk gyĹąl a bĂş, a baj,
Öröműző, tompa jaj,
Nem jut nĂŠkĂźnk, csak sĂłhaj,
Nem jut nĂŠkĂźnk, csak sĂłhaj.
HARMADIK KIRÁLYNÉ
Urad sĂ­rjĂĄhoz visz e gyĂĄszos Ăşt.
Lelj meg örömre; ő békén aludjék.
MÁSODIK KIRÁLYNÉ
A tied is
ELSŐ KIRÁLYNÉ
Te erre mĂŠgy. Az ĂŠg
Ezer ĂśsvĂŠnyt ad, bĂĄr csak egy a vĂŠg.
HARMADIK KIRÁLYNÉ
VĂĄros e fĂśld, szĂŠtszĂłrt utcĂĄkbĂłl ĂĄll,
S a nagy, kĂśzĂśs tĂŠr benne a halĂĄl.
MĂĄs-mĂĄsfelĂŠ el
MÁSODIK FELVONÁS
1. SZÍN
Jön a Börtönőr és a Kérő
BÖRTÖNŐR Én kevéssel beérhetem, amíg élek; valamicskét juttathatok neked is, de nem sokat. Fene egye, itt van nekem ez a börtön, nagyuraknak való, csakhogy ritkán kerül ilyen; amíg lazacot fogna az ember, ki kell húzni egy sereg csellét. Módosabbnak mondanak, mintsem igaz lehetne a hír. Szeretnék igazából az lenni, aminek tartanak. De a nemjóját, amim van. akármennyi legyen is, mind a lányomra hagyom a halálom napján.
KÉRŐ Uram, nem kérek én többet, mint amennyit magad ajánlasz, és a lányodra iratom, amit ígértem.
BÖRTÖNŐR Jó, többet is beszélünk majd erről, ha az ünnepség lejárt. De komoly ígéretet kaptál tőle? Ha meggyőződtem róla, én beleegyezésemet adom.
Jön a Börtönőr Lánya gyékénnyel
KÉRŐ Kaptam, uram. De itt jön.
BÖRTÖNŐR A kedvesed és én éppen rólad beszéltünk abban a régi dologban; de erről most ne többet. Mihelyst az udvari cécónak vége, nyélbe ütjük. Addig légy kedves a két fogolyhoz; annyit mondhatok, hogy hercegek.
LÁNY Ezt a gyÊkÊnyt a szobåjukba hoztam. Kår, hogy fogsågban vannak, Ês kår volna, ha elmennÊnek innen. Azt hiszem, a bÊketŹrÊsßk bårmily balsorsot megszÊgyenít; a bÜrtÜn is bßszke rójuk, Ês az egÊsz vilåg ott van a szobåjukban.
BÖRTÖNŐR Tökéletes emberpár hírében állnak.
LÁNY Hitemre, a hír csak dadog felőlük: fölötte állnak minden szófiának.
BÖRTÖNŐR Hallottam beszélni, hogy ők voltak a legvitézebbek a csatában.
LÁNY No, ez fölöttébb valószínű, amilyen nemesen viselik a bajt. Képzelem, milyenek lettek volna győztesen, ha ilyen nemes állhatatossággal teremtik meg béklyóban szabadságukat, derűssé változtatják a nyomorúságot, nevetséges semmiséggé a szenvedést.
BÖRTÖNÓR Ezt teszik?
LÁNY Úgy tűnik, annyiba se veszik a rabságukat, mint én Athén uralmát; jól esznek, vidáman néznek, sok mindenről beszélgetnek, de saját fogságukról és bajaikról egy szót se. Csak néha tör fel valamelyikükből egy elfojtott sóhaj, olyan fájdalmas, mintha szülőágyban feküdne, amit a másik olyan szelíden ró meg nyomban, hogy szeretnék én is sóhaj lenni, hadd korholjanak ugyanígy, vagy legalább sóhajtozó, hadd vigasztaljanak.
KÉRŐ Sose láttam őket.
BÖRTÖNŐR A herceg is titokban jött el hozzájuk éjjel; hogy mi az oka, nem tudom.
Fent megjelenik Palamon ĂŠs Arcites
NĂŠzd csak amott vannak; aki kinĂŠz, az Arcites.
LÁNY Nem, uram, nem, az Palamon! Arcites az alacsonyabbik kettejük közül; láthatsz belőle valamennyit.
BÖRTÖNŐR Eredj már, hagyd abba a mutogatást. Nem kíváncsiak azok ránk. Menjünk a szemük elől!
LÁNY Ünnep látni őket. Úristen, milyen más némelyik ember!
Börtönőr, Lány és Kérő el
PALAMON
Hogy vagy, nemes kuzin?
ARCITES
Hogy vagy, uram?
PALAMON
Elég erős nevetni nyomorom,
S viselni harci szerencsĂŠm; de foglyok
Vagyunk, talĂĄn ĂśrĂśkre.
ARCITES
Azt hiszem,
S e sorsra hagytam mĂĄr tĂźrelmesen
Hátralevő időm.
PALAMON
Ó, Arcites,
Hol van most ThĂŠba? Hol nemes hazĂĄnk?
BarĂĄtaink s rokonaink? Soha
Nem lĂĄtjuk tĂśbbĂŠ kedves arcukat,
Sem merĂŠsz ifjakat lovagi tornĂĄn
KĂźzdeni hĂślgyĂźk szĂ­nes zĂĄlogĂĄval,
Mint duzzadĂł vitorlĂĄs, nagy hajĂłkat,
S nem hagyjuk őket el, mint szól a lusta
Felhőt, mert mi, Palamon s Arcites,
Lábunk alig moccantva, megelőzzük
A nĂŠp dicsĂŠretĂŠt, s miĂŠnk a koszorĂş,
Mit nem is kĂ­vĂĄnhattak mĂŠg nekĂźnk.
Sosem forgatjuk mĂĄr mint bajnok-ikrek
Fegyvereinket s ĂŠrezzĂźk tĂźzes
Paripánk büszke tengerként! Jó kardunk –
Jobbat tűzszemü hadisten se hordott –
LetĂŠpve csak rozsdĂĄzik most, s olyan
Isten szentĂŠlyĂŠt dĂ­szĂ­ti, ki gyĹąlĂśl;
Nem lesz villĂĄm kezĂźnkben, hogy egĂŠsz
Seregre csapjon le.
ARCITES
Nem, Palamon,
E remĂŠnyek velĂźnk egyĂźtt rabok:
Itt hervad el szĂŠpsĂŠges ifjĂşsĂĄgunk,
Mint korĂĄn jĂśtt tavasz, itt lel az aggkor,
S – legrosszabb ez, Palamon – nőtlenül.
Szerető hitves édes ölelése,
CsĂłkokkal, ezer vĂĄggyal megtetĂŠzve,
Nem fonĂłdik reĂĄnk; sarjunk se tĂĄmad,
Hogy ĂśnnĂśn kĂŠpĂźnkkel derĂ­tse majd
Öregkorunk, s mint ifjú sast, tanítsuk
Fegyverrel bĂĄtran szembenĂŠzni, mondvĂĄn;
„Emlékezz, kik voltak atyáid, és győzz!”
SzĂŠp szemĹą lĂĄnyok siratjĂĄk a sorsunk,
S dalukban ĂĄtkozzĂĄk a vak szerencsĂŠt,
MĂ­g szĂŠgyenkezve lĂĄtja be, mi kĂĄrt tett
Életben, ifjúságban. Ez világunk,
Nem ismerĂźnk itt tĂśbbĂŠ mĂĄsikat,
Az ĂłrĂĄt csak, mely kĂ­nunk panaszolja.
A szőlőtőke nő, de sose látjuk;
Eljő a nyár is minden örömével,
S itt mindig tĂŠl lesz, mindig sĂ­ri fagy.
PALAMON
Úgy ám, Arcites. Thébai kutyáink,
Melyek hangjukkal felverték az erdőt,
Nem bĂ­ztatjuk mĂĄr, nem rĂĄzzuk hegyes
Gerelyünk, míg a bőszült disznó párthus
Tegez gyanánt száguld dühünk elől
DĂĄrdĂĄinkkal. Minden vitĂŠzi munka,
Nemes elmĂŠk tĂĄplĂĄlĂł elesĂŠge,
Itt vĂŠsz mivelĂźnk egyĂźtt; meghalunk
Végül – becsületünk átkára – búban
És ismeretlenségben.
ARCITES
Ám, kuzin,
E sok nyomorĂşsĂĄg mĂŠlyĂŠben is,
Mindabban, mit rĂĄnk zĂşdĂ­that a sors,
KĂŠt vigaszt lĂĄtok mĂŠgis, kĂŠt nagy ĂĄldĂĄst,
Ha megadjĂĄk az istenek: tĂźrelmet
Tanulunk, s egyĂźtt bĂ­rjuk bajainkat.
MĂ­g Palamon velem van, vesszek ĂŠn is,
Ha bĂśrtĂśnĂźnk ez.
PALAMON
Úgy bizony, kuzin,
JĂłtĂŠtemĂŠny, hogy Ă­gy egybefonĂłdott
A sorsunk. Ha kĂŠt lĂŠlek kĂŠt nemes
Testben lakik, horzsolja bĂĄr goromba
Véletlen, ők csak erősödnek együtt,
El nem merülnek semmiképp – s ha mégis,
A fĂŠrfi Ăşgy hal, mint aki csak alszik.
ARCITES
FordĂ­tsuk hĂĄt javunkra e helyet,
Mit Ăşgy gyĹąlĂślnek?
PALAMON
És hogyan, kuzin?
ARCITES
VĂŠljĂźk szentĂŠlynek ezt a tĂśmlĂścĂśt,
Mely távol tart a romlott emberektől.
Ifjak vagyunk s mĂŠg tisztessĂŠg a vĂĄgyunk,
A szabadossĂĄg s aljas tĂĄrsasĂĄg,
A tiszta lelkek mĂŠrge, elriaszt,
Mint a ledér nő. Milyen drágaságot
Ne szerezhetnĂŠnk meg magunknak puszta
Képzeletünkkel? És így ketten egymás
SzĂĄmĂĄra dĂşs kincsesbĂĄnyĂĄk vagyunk,
Hitves, kitől mind újabb szeretet
Születik, atya, barát, ismerős;
EgymĂĄsban lelĂźnk hĂĄt egĂŠsz csalĂĄdot.
Örökösöd vagyok, s viszont: e hely
Az ĂśrĂśksĂŠgĂźnk; durva elnyomĂł
El nem veszi, itt nĂŠmi tĂźrelemmel
SokĂĄ szerethetĂźnk. Nem bĂĄnt csĂśmĂśr,
Nem sebez hĂĄborĂş, nem nyeli tenger
El ifjĂşsĂĄgunk. Ha szabadon ĂŠlnĂŠnk,
ElvĂĄlaszthat egy asszony vagy egy Ăźgylet,
PĂśrĂśk senyveszthetnek, irĂ­gy gonoszsĂĄg
KĂśrnyĂŠkezhet meg. Hogyha megbetegszem,
Ahol mit sem tudsz rĂłlam, s meghalok,
A szemem nem fogod le, istenekhez
Sem könyörögsz; ezernyi eshetőség
VĂĄlaszt el tĂĄvol innen.
PALAMON
Szinte kedvet
Csináltál – Arcites, köszönet érte –
Fogságomhoz. Ó, mily nyomorúság
Odakint ĂŠlni, ĂŠs bĂĄrhol, nem itt!
Baromi az. Itt fĂśllelem az udvart,
Sőt még nagyobbat; minden gyönyörön,
Mit emberek kĂ­vĂĄnnak hiĂşsĂĄgbĂłl,
Átlåtok immår, Ês elmondhatom
Mindenkinek: nem tĂśbb, csak cifra ĂĄrnyĂŠk,
Melyet magával visz a vén Idő.
Mi lenne vénen belőlünk Kreónnál,
Hol bĹąn a jĂł, kĂŠjvĂĄgy ĂŠs butasĂĄg
A fő erények? Arcites kuzin,
Ha nem hoznak ide az istenek,
Úgy halunk, hitványul, megsiratatlan,
És sírfeliratunk a népek átka.
Mondjak mĂŠg?
ARCITES
ElhallgatnĂĄlak.
PALAMON
Lehet.
Volt pĂŠlda, Arcites, hogy ketten egymĂĄst
Jobban szerettĂŠk, mint mi?
ARCITES
SemmikĂŠpp.
PALAMON
Nem hiszem, hogy megszĹąnhet ily barĂĄtsĂĄg
Valaha is.
ARCITES
AmĂ­g meg nem halunk,
Lent jĂśn EmĂ­lia ĂŠs a KomornĂĄja
UtĂĄna lelkĹąnk azokhoz kerĂźl,
Kik ĂśrĂśkkĂŠ szeretnek.
Palamon megpillantja EmiliĂĄt
SzĂłlj, uram.
EMILIA
E kert egĂŠszben szĂŠpsĂŠgek vilĂĄga.
Ez micsoda?
KOMORNA
A neve nárcisz, úrnőm.
EMILIA
SzĂŠp fiĂş volt, csak bolond, ĂŠs szerelmes
Lett ĂśnmagĂĄba; nem volt lĂĄny elĂŠg?
ARCITES (Palamonhoz)
Folytasd.
PALAMON
Igen.
EMILIA (a KomornĂĄhoz)
Vagy tĂĄn mind szĂ­vtelen?
KOMORNA
Ily szĂŠp fiĂşhoz?
EMILIA
Te nem lettĂŠl volna.
KOMORNA
Azt hiszem, én nem, úrnőm.
EMILIA
Csupa szĂ­v ez,
De Ăłvatos lĂŠgy ebben.
KOMORNA
MĂŠrt legyek?
EMILIA
A férfi mind őrült.
ARCITES
Nem folytatod?
EMILIA
Tudsz ilyesmit hĂ­mezni, lĂĄny?
KOMORNA
Tudok.
EMILIA
SzeretnĂŠk egy kĂśpenyt tele ilyennel.
SzĂŠp ez a szĂ­n; nem festene-e jĂłl
A szoknyĂĄmon, te lĂĄny?
KOMORNA
Pompásan, úrnőm.
ARCITES
Kuzin, kuzin, mi lelt? HĂŠ, Palamon!
PALAMON
Sosem voltam rab eddig, Arcites.
ARCITES
De mi ĂźtĂśtt belĂŠd?
PALAMON
NĂŠzd ĂŠs csodĂĄld.
Az égre, istennő ez.
EMILIA
Minden virĂĄg kĂśzĂźl
A rĂłzsa a legszebb.
KOMORNA
Mért, drága úrnőm?
EMILIA
A lĂĄny igaz jelkĂŠpe ez:
Ha nyugati szĂŠl simogatja lĂĄgyan,
SzerĂŠnyen nyĂ­lik, s szĹązi pĂ­rja festi
A napfÊnyt. Ám ha Êszak szele jÜn
Goromba hĂŠvvel, szĹąz mĂłdjĂĄra akkor
SzĂŠpsĂŠgĂŠt bimbĂłjĂĄba visszazĂĄrja,
S csak tĂśvisĂŠt mutatja.
KOMORNA
Mégis, úrnőm,
A szerĂŠnysĂŠge nĂŠha Ăşgy virul, hogy
Elhull miatta; lĂĄny,
Kiben mĂŠg tisztessĂŠg van, undorodna
Őróla venni pÊldåt.
EMILIA
Ó, bohó te!
ARCITES
CsodaszĂŠp.
PALAMON
Minden szĂŠpsĂŠg foglalatja.
EMILIA
MenjĂźnk be, tĹąz a nap. Fogd e virĂĄgot:
LĂĄssuk, mĹąvĂŠszet ellesi-e szĂ­nĂźk.
Oly jĂł kedvem lett, most kacagni tudnĂŠk.
KOMORNA
Én meg lefekhetném.
EMILIA
Valakivel?
KOMORNA
Ahogy kiegyezĂźnk.
EMILIA
Egyezz ki hĂĄt.
Emilia ĂŠs a Komorna el
PALAMON
Mit szĂłlsz ehhez a lĂĄnyhoz?
ARCITES
Ritka szĂŠpsĂŠg.
PALAMON
Csak ritka?
ARCITES
Nos, páratlan nő valóban.
PALAMON
Nem bolondulhatott belĂŠ egy fĂŠrfi?
ARCITES
Nem tudhatom, mit tettĂŠl; ĂŠn igen,
Átok szememre! Most Êrzem a bÊklyót.
PALAMON
Szereted?
ARCITES
Ki ne szeretnĂŠ?
PALAMON
S kĂ­vĂĄnod?
ARCITES
SzabadsĂĄgomnĂĄl jobban.
PALAMON
Én láttam meg előbb.
ARCITES
Nem szĂĄmit.
PALAMON
TĂŠvedsz.
ARCITES
Én is láttam.
PALAMON
De nem szeretheted.
ARCITES
Úgy nem is, mint te, hogy valami égi
Lényként, dicső istennőként imádjam.
Mint nőt szeretem, és élvezni vágyom;
SzeressĂźk ketten hĂĄt.
PALAMON
Te semmikĂŠppen.
ARCITES
Hogy ne szeressem semmikĂŠpp? Ki tiltja?
PALAMON
Én, ki előbb láttam meg, és szemem
Elsőnek vette birtokba a benne
Foglalt szĂŠpsĂŠget. Hogyha szereted,
Ha vĂĄgyam ellen tĂĄplĂĄlsz tĂĄn remĂŠnyt,
Áruló vagy, Arcites, s oly hamis,
Mint igĂŠnyed hozzĂĄ. VĂŠrsĂŠg, barĂĄtsĂĄg
KĂśtelĂŠkĂŠt s minden mĂĄst elvetek,
Ha csak rĂĄgondolsz.
ARCITES
Úgy van, szeretem,
S függjön bár nemzetségem léte tőle,
Nem tehetek mást: szeretem szivemből.
Ha vĂĄlni kell, ĂŠg ĂĄldjon, Palamon!
Kimondom Ăşjra:
Szeretem őt, s szeretni is fogom,
Vagyok oly mĂŠltĂł ĂŠs szabad szerelmes,
És szépségéhez éppúgy van jogom,
Mint bĂĄrmely Palamonnak s bĂĄrki ember
FiĂĄnak.
PALAMON
BarĂĄtomnak hĂ­vtalak?
ARCITES
Az voltam; mĂŠrt hogy Ă­gy eltĂĄvolodtĂĄl?
BeszĂŠljĂźnk hideg fejjel. Nem vagyok
Rész a véredből, lelkedből? Te mondtad,
Hogy Palamon vagyok s te Arcites.
PALAMON
Igaz.
ARCITES
Nem ĂŠrint minden, bĂş, ĂśrĂśm, harag,
Vagy fĂŠlelem, amit barĂĄtom ĂŠrez?
PALAMON
Lehet.
ARCITES
MĂŠrt kĂ­vĂĄnsz hĂĄt faramuci
MĂłdon, mely nem illik nemes rokonhoz,
Magad szeretni? MĂŠltatlan vagyok rĂĄ,
Hogy lássam őt?
PALAMON
Nem, csak mĂŠltĂĄnytalan,
Ha tovĂĄbb nĂŠzed.
ARCITES
Mert mĂĄs lĂĄtta meg
Előbb az ellenséget, én csak álljak,
S becsületem feladva, sose lőjjek?
PALAMON
Igen, ha maga van.
ARCITES
De mondja azt,
Hogy győzött rajtam?
PALAMON
Mondja csak, s szabad
Maradsz; ĂĄm hogyha nyomĂĄba eredsz,
LĂŠgy ĂĄtkozott, mint kit gyĹąlĂśl hazĂĄja,
CĂŠgĂŠres gaz.
ARCITES
Őrßlt vagy.
PALAMON
Az vagyok,
AzzĂĄ teszel, Arcites; szĂ­vĂźgyem,
S ha őrültségemben netán kioltom
Az ĂŠleted, jĂłl tettem.
ARCITES
Fuj, uram,
Jócskán túllősz a célon. Szeretem,
Mert kĂŠnytelen vagyok, kell ĂŠs merem,
És mindezt joggal.
PALAMON
Most, most adna bĂĄr
NekĂźnk, ĂĄlnok barĂĄt, a jĂł szerencse
Egy Ăłra szabadsĂĄgot, ĂŠs kezĂźnkbe
DerĂŠk kardunkat: hamar megtanulnĂĄd,
Mi az, ellopni mĂĄstĂłl a szerelmet!
Egy zsebtolvajnĂĄl ezzel aljasabb vagy.
Csak dugd ki mĂŠg fejed az ablakon,
Lelkemre, hozzĂĄszegzem ĂŠleted.
ARCITES
Nem mered ĂŠs nem bĂ­rod, gyĂśnge vagy.
Fejem kidugni? Kivetem magam,
A kertbe ugrom, mihelyt Ăşjra lĂĄtom,
A karjaiba, hogy dĂźhĂ­tselek.
Fent jön a Börtönőr
PALAMON
ElÊg: a porkolåb jÜn. Ám megÊlem:
BĂŠklyĂłm loccsintja ki agyad.
ARCITES
Tegyed.
BÖRTÖNŐR
Engedelmet.
PALAMON
Nos, tisztes porkolĂĄb?
BÖRTÖNŐR
Arcites Ăşr, a herceghez azonnal.
MĂŠrt, nem tudom.
ARCITES
KĂŠsz vagyok, porkolĂĄb.
BÖRTÖNŐR
Palamon herceg, most kevés időre
Megfosztalak kuzinodtĂłl.
Arcites és a Börtönőr el
PALAMON
Ha tetszik,
Az életemtől is. Mért küld utána?
EladĂł lĂĄnyhoz jĂłvĂĄgĂĄsĂş fĂŠrfi,
S a herceg nyilvĂĄn tudja, hogy nemes vĂŠr
És izmos alkat. Ámde csalfasága!
MĂŠrt lesz barĂĄtbĂłl ĂĄrulĂł? Ha ez
Ily nemes, szép nőt kap, becsületes
Ember ne is szeressen. MĂŠg csak egyszer
LĂĄssam szĂŠpsĂŠgĂŠt; ĂĄldott kert, gyĂźmĂślcs,
Virág, és százszor áldott sziromerdő,
Ha fĂŠnyes szeme ragyog rĂĄd! LehetnĂŠk
BĂĄrcsak ezentĂşl egĂŠsz ĂŠletemre
Az a kicsiny fa, virĂĄgzĂł barack:
Hogy nyĂşjtanĂĄm s lendĂ­tnĂŠm ablakĂĄig
Dús karjaim! Isten szájába illő
Gyümölcsöt kínálnék, melynek levétő!
Megkettőződik ifjúság s öröm,
S ne lenne ĂŠgi lĂŠny, az istenekhez
Oly hasonlĂłvĂĄ tennĂŠm, hogy remegnĂŠk;
Akkor szeretne.
Jön a Börtönőr
Mi van, porkolĂĄb?
Arcites?
BÖRTÖNŐR
SzĂĄmĹąztĂŠk. Pirithous herceg
KijĂĄrta szabadsĂĄgĂĄt; ĂĄm hitĂŠre
És életére, országunkba többé
Nem teheti a lĂĄbĂĄt.
PALAMON
Boldog ember!
MeglĂĄtja ThĂŠbĂĄt, Ăłs fegyverbe hĂ­vja
A bĂĄtor ifjakat, akik szavĂĄra
TĹązkĂŠnt rohannak harcba. Arcites
SzerencsĂŠs, hogyha mint igaz szerelmes
Csatát vívhat a lányért nyílt mezőn;
Ha elveszĂ­tnĂŠ mĂŠgis, gyĂĄva jĂŠgcsap
Mily hőstettekkel nyerheti meg őt,
Hahogy nemes vitĂŠz: ezer a mĂłdja!
VolnĂŠk szabad csak, olyan hathatĂłs,
Nagy dolgokat mĹąvelnĂŠk, hogy e hĂślgy,
E pirulĂł szĹąz fĂŠrfikedvre kapva
Akarna elragadni!
BÖRTÖNŐR
JĂł uram,
MĂŠg vĂŠgeznem kell...
PALAMON
VĂŠgezned velem?
BÖRTÖNŐR
Nem, ĂĄtkĂśltĂśztetnem csak urasĂĄgod:
Az ablak itt tĂşl tĂĄgas.
PALAMON
Vigye ĂśrdĂśg
Azt, aki ily irigy rĂĄm! KĂŠrlek, Ăślj meg.
BÖRTÖNŐR
És lógjak érte majd?
PALAMON
E drĂĄga fĂŠnyre:
Egy kardot, ĂŠs megĂśllek.
BÖRTÖNŐR
MĂŠrt, uram?
PALAMON
Oly cudar hĂ­reket hozol te folyton,
Hogy nem ĂŠrdemes ĂŠlned. Nem megyek.
BÖRTÖNŐR
MuszĂĄj, uram.
PALAMON
Ott lĂĄthatom a kertet?
BÖRTÖNŐR
Nem.
PALAMON
EldĂśntĂśttem, akkor nem megyek.
BÖRTÖNŐR
HĂĄt kĂŠnyszerĂ­tlek, ĂŠs kĂĄrodra lesz:
TĂśbb vasat verek rĂĄd.
PALAMON
Tedd, porkolĂĄb.
Úgy rázom, hogy nem tudsz aludni tőle:
Morris-tĂĄncot jĂĄrok. Menjek tehĂĄt?
BÖRTÖNŐR
Nincs mit tennĂźnk.
PALAMON
Ég áldjon, kedves ablak;
Ne sértsen durva szél soha. Ó, hölgyem,
Ha ĂŠrezted valaha, mi a bĂĄnat,
Álmodd meg kínomat. – Jöjj, most temess el.
Mindketten el
2. SZÍN
JĂśn Arcites
ARCITES
SzĂĄmĹąztek az orszĂĄgbĂłl? Ily kegyĂŠrt
KĂśszĂśnet jĂĄr csak, ĂĄm szĂĄmĹązve lenni
Az arctĂłl, melyĂŠrt ĂŠlek ĂŠs halok,
KimĂłdolt bĂźntetĂŠs, kĂŠpzeletet
MegcsĂşfolĂł halĂĄl, ily szĂśrnyĹą bosszĂşt,
LennĂŠk gonosz vĂŠn csont bĂĄr, semmi bĹąnĂśm
Nem vonna a fejemre. Palamon,
Te vagy előnyben: látod reggelente,
Hogy ablakod előtt ragyog szeme,
S ĂŠlettel tĂślt meg; olyan tiszta szĂŠpsĂŠg
Édességével táplálod magad,
Mit a TermĂŠszet nem mĂşlhat felĂźl.
JĂł istenek, mily boldog Palamon!
HĂşszat az egyhez, szĂłl is majd vele,
S ha ĂŠppoly nyĂĄjas is, mint amilyen szĂŠp,
Övé, hisz nyelve vihart csöndesít,
S vad sziklĂĄt is meglĂĄgyĂ­t. Lesz, ami lesz,
Legrosszabb a halĂĄl; nem megyek el.
SajĂĄt orszĂĄgom romhalmaz csupĂĄn,
S nem ĂĄllhat talpra. Ha megyek, ĂśvĂŠ lesz.
Megváltoztatom külsőm: célba visz,
Vagy tĂśnkretesz. BoldogsĂĄg Ă­gy is, Ăşgy is:
HozzĂĄ kĂśzel, vagy sehol sem leszek.
Jön négy Paraszt és előttük egy másik koszorúval
ELSŐ PARASZT
CimborĂĄk, ĂŠn itt leszek, annyi szent.
MÁSODIK PARASZT
Itt leszek ĂŠn is.
HARMADIK PARASZT
Én is.
NEGYEDIK PARASZT
Veletek tartok, legfeljebb leszidnak.
Pihenjen csak az eke; megcsiklandom
A gebe farĂĄt holnap.
ELSŐ PARASZT
JĂłl tudom,
Az anyjukom fĂŠltĂŠkeny, mint a pulyka;
De mindegy, ĂĄllom ĂŠn, csak hadd morogjon.
MÁSODIK PARASZT
CsĂĄklyĂĄzd meg holnap ĂŠjjel s tĂśmd dugig,
Azzal kĂĄrpĂłtolod.
HARMADIK PARASZT
Hajaj, csak adj
Markába vesszőt, mindjárt megtanulja
Az Ăşj leckĂŠt, ĂŠs megjuhĂĄszkodik.
Kitartunk a majĂĄlisnĂĄl?
NEGYEDIK PARASZT
Kitartunk?
MiĂŠrt ne?
HARMADIK PARASZT
Ott lesz Arcas.
MÁSODIK PARASZT
És Sennois
És Rycas: még nem járták jobb legények
ZĂśld fa alatt; hĹą, ĂŠs micsoda lĂĄnyok!
De a fĂĄintos dominus tanĂ­tĂł
Állja szavát? Mert mindent ő csinál.
HARMADIK PARASZT
Az ĂĄbĂŠcĂŠt lenyelheti kĂźlĂśnben.
De messzebb jutott dolga mĂĄr a tĂ­mĂĄr
LĂĄnyĂĄval, hogysem mostan visszalĂŠpjen,
S az herceglĂĄtni ĂŠs tĂĄncolni kĂŠszĂźl.
NEGYEDIK PARASZT
Frissek leszĂźnk?
MÁSODIK PARASZT
Az athĂŠni fiĂşk
A nyomunkba sem ĂŠrnek.
TĂĄncol
Egyet erre
Meg arra, vĂĄrosunkĂŠrt, Ăşjra erre
És újra arra! Nos: hajrá, takácsok!
ELSŐ PARASZT
De ehhez bot kell.
NEGYEDIK PARASZT
GrĂĄcia fejemnek.
MÁSODIK PARASZT
OkvetlenĂźl, Ăşgy mondja a tanĂ­tĂłnk;
A hercegnek ő magyarázza el
Okos szĂłval. Ha botja van, nagy ember;
AnĂŠlkĂźl nem fog ĂĄm a tudomĂĄnya.
HARMADIK PARASZT
MegnĂŠzzĂźk a jĂĄtĂŠkokat, aztĂĄn mindenki kĂŠszĂźl;
De cimborák, próbáljuk el előbb,
Hogysem a hĂślgyek lĂĄtnĂĄk, s szĂŠpen jĂĄrjuk,
AztĂĄn az Isten tudja, hogy lesz.
NEGYEDIK PARASZT
Ha a jĂĄtĂŠknak vĂŠge, megcsinĂĄljuk.
GyerĂźnk hĂĄt!
ARCITES
Engedelmet, emberek:
HovĂĄ mentek?
NEGYEDIK PARASZT
MĂŠg hogy hovĂĄ?
MifĂŠle kĂŠrdĂŠs?
ARCITES
Az enyĂŠm, aki
Nem tudom.
HARMADIK PARASZT
A jĂĄtĂŠkokra, barĂĄtom.
MÁSODIK PARASZT
Hol laksz, hogy nem tudod?
ARCITES
Nem messze innen.
JĂĄtĂŠkok vannak?
ELSŐ PARASZT
De mĂŠg mennyire,
Ilyet nem lĂĄttĂĄl. A herceg is ott lesz
SzemĂŠlyesen.
ARCITES
És miben versenyeznek?
MÁSODIK PARASZT
Birokban ĂŠs futĂĄsban. (FĂŠlre) Bamba fickĂł!
HARMADIK PARASZT
Nem jĂśssz?
ARCITES
Nem mĂŠg, uram.
NEGYEDIK PARASZT
No jĂł, uram,
Ha ráérsz. – Menjünk!
ELSŐ PARASZT
Valamit orrontok.
Nagy erő van a fickó csípejében.
NĂŠzzĂŠtek az alakjĂĄt.
MÁSODIK PARASZT
KĂśssenek fel,
Ha ez kiĂĄll, ez a szilvĂĄslepĂŠny!
TĂĄn tojĂĄst sĂźtni! Induljunk, legĂŠnyek!
A négy Paraszt és a koszorúvivő el
ARCITES
Mily nem remĂŠlt alkalmat nyĂşjt nekem
A sors! Értettem ám a birkózáshoz,
A jĂłk is jĂłnak mondtak; sebesebben
Futottam, mint a rozsmezőn a szél,
Mely elfodrozza a kalĂĄszt. KiĂĄllok:
SzegĂŠnyembernek ĂśltĂśzĂśm; ki tudja,
Nem Ăśvezi-e majd homlokomat
KoszorĂş, ĂŠs nem juttat-e szerencse
Olyan helyet, hol mindig lĂĄthatom.
El
3. SZÍN
Jön a Börtönőr Lánya egyedül
LÁNY
MÊrt szeretem e lovagot? Ő nyilvån
Sosem szerethet: mélyről származom,
ApĂĄm a bĂśrtĂśnĂŠnek porkolĂĄbja,
Ő herceg. Hozzåmenni nincs remÊny,
A macĂĄjĂĄnak lenni esztelensĂŠg.
Sok megprĂłbĂĄltatĂĄs vĂĄr egy leĂĄnyra
Tizenöt évesen! Megláttam őt,
És elgondoltam: mily jóképű ember,
Annyi minden van benne, ami nőnek
Tetszhet, amennyit egyĂźttvĂŠve lĂĄtott
Ez a kĂŠt szem. Meg is sajnĂĄltam aztĂĄn,
S ezt tette volna bĂĄrmely lĂĄny, hitemre,
Ki ĂĄlmodott egykor, vagy szĂźzessĂŠgĂŠt
Egy ifjĂşnak eskĂźdte. Megszerettem,
HatĂĄrtalanul, forrĂłn megszerettem;
Volt egy kuzinja is, szĂŠp, mint maga,
De Palamon volt szívemben, s Úristen,
Milyen zavart csinĂĄlt ott! Hallani
Este, hogy ĂŠnekel, micsoda menny!
Pedig dalai bĂşsak. NĂĄla szebben
Lovag sosem beszĂŠlt; ha bemegyek,
Hogy vizet vigyek reggel, legelőbb
Meghajtja nemes testĂŠt, s Ă­gy kĂśszĂśn:
„Szép lány, jó reggelt; jóságod szerezzen
Boldog férjet.” Még meg is csókolt egyszer;
Jobban szerettem tíz napig az ajkam –
TennĂŠ mindennap! Sokat bĂĄnkĂłdik,
És én is, hogy látom nyomorúságát.
Hogyan tudhatnĂĄ meg, hogy szeretem?
Mert vágyom őt ölelni. Szabadon
Engedjem? A tĂśrvĂŠny mit szĂłl Fityiszt
TĂśrvĂŠnyre, rokonsĂĄgra! Megteszem,
S ma ĂŠjjel vagy holnap szeretni fog.
El
 
4. SZÍN
Rövid kürtszó és ujjongás a szín mögött. Jön Theseus, Hippotyta, Pirithous, Emilia, Arcites parasztgunyában koszorúval, más parasztok és kísérők
THESEUS (Arciteshez)
KitettĂŠl magadĂŠrt; Hercules Ăłta
Nem lĂĄttam ilyen kemĂŠny izmu embert.
BĂĄrki lĂŠgy, legjobb futĂł s birkĂłzĂł vagy,
Aki csak ĂŠl.
ARCITES
BĂźszkĂŠvĂŠ tesz, ha tetszem.
THESEUS
Mily fĂśld nevelt?
ARCITES
Ez, csakhogy messze innen.
THESEUS
Nemesember vagy?
ARCITES
Annak mond atyĂĄm,
EzĂŠrt nemes munkĂĄhoz szoktatott.
THESEUS
Örököse vagy?
ARCITES
Legkisebb.
THESEUS
AtyĂĄd
Bizonnyal boldog Ăşr hĂĄt. Mihez ĂŠrtesz?
ARCITES
Egy kicsit minden nemes tudomĂĄnyhoz:
Megtartani a sĂłlymot, hujjogatni
A csaholĂł kutyĂĄknak; nem dicsekszem,
Hogy jĂłl lovaglĂłk, bĂĄr aki csak ismer,
Ezt tartja bennem a legtĂśbbre; vĂŠgĂźl
S főleg katona volnék.
THESEUS
Minden egyĂźtt.
PIRITHOUS
Lelkemre, talpig fĂŠrfi.
EMILIA
Az bizony.
PIRITHOUS
Neked hogy tetszik, lady?
HIPPOLYTA
BĂĄmulom:
Nem láttam még ily ifjút ily nemesnek –
Ha igazat szól – rendjéből.
EMILIA
Úgy nézem,
Az anyja bĂĄjos asszony lehetett:
Az arca erre vall.
HIPPOLYTA
De alkata
S forrĂł feje derĂŠk apĂĄt mutat.
PIRITHOUS
NĂŠzzĂŠtek: vitĂŠzsĂŠge, mint a rejtett
Nap, ĂĄtsĂźt hitvĂĄny gĂśncĂŠn.
HIPPOLYTA
JĂł faj ez.
THESEUS
MĂŠrt jĂśttĂŠl ide?
ARCITES
Nemes Theseus,
Nevet szerezni s tőlem telhetően
KivĂ­vni sokra tartott becsĂźlĂŠsed.
Mert az egĂŠsz vilĂĄgon udvarodban
Lakik csak tisztessĂŠg.
PIRITHOUS
Szava is ĂŠkes.
THESEUS
Uram, lekĂśtelez fĂĄradozĂĄsod,
Ne ĂĄhĂ­tozz hiĂĄba: Pirithous,
Rendelkezz vĂŠle.
PIRITHOUS
HĂĄlĂĄm, Theseus.
(Arciteshez)
EnyĂŠm vagy, ĂŠs ĂŠn a legnemesebb
SzolgĂĄlatot adom neked: e hĂślgynĂŠl,
Ez ifjĂş szĹąznĂŠl; nĂŠzd meg, csupa jĂłsĂĄg.
MegĂźlted szĂźletĂŠsnapjĂĄt vitĂŠzĂźl,
Őt illeted; csókold meg szÊp kezÊt.
ARCITES
Nemes adakozĂł vagy. (EmiliĂĄhoz) DrĂĄga szĂŠpsĂŠg,
Hadd pecsĂŠteljem meg eskĂźdt hitem.
Kezet csĂłkol
Ha
MĂŠltatlan szolgĂĄd megbĂĄnt bĂĄrmivel,
Parancsold, s meghal.
EMILIA
Nem vagyok kegyetlen.
Ha jĂłl szolgĂĄlsz, uram, meglesz jutalmad.
EnyĂŠm vagy,
És rangodon felül bánok veled.
PIRITHOUS
MĂĄr lĂĄtlak dĂ­szedben, s mert jĂł lovasnak
Mondod magad, meg is kell kĂŠrjelek,
Ülj meg ma egyet; csakhogy szilaj ám.
ARCITES
Így jobban szeretem, herceg: tehát
Nem fagyok a nyereghez.
THESEUS (HippolytĂĄhoz)
KĂŠszĂźlj, kedves,
Te is, Emilia, s minden barĂĄtunk,
Napkeltekor megĂźnnepelni mĂĄjus
VirĂĄgait Diana erdejĂŠben.
Uram, kísérd úrnőd; Emilia,
RemĂŠlem, nem gyalog.
EMILIA
SzĂŠgyellenĂŠm,
Hisz van lovam elĂŠg. (Arciteshez) VĂĄlassz magadnak,
S ami kell bĂĄrmikor, csak tudjam ĂŠn is;
Ha hĹąsĂŠggel szolgĂĄlsz, Ă­gĂŠrhetem,
Hogy jó úrnőt nyersz bennem.
ARCITES
És ha nem,
Nyerjem azt, amit Ăşgy gyĹąlĂślt atyĂĄm:
SzĂŠgyent ĂŠs gĂĄncsot.
THESEUS
Vezess most: megillet.
Úgy legyen: mindent kapj meg, mit kivívtál
Győzelmeddel, méltánytalan különben.
HĂşgom, a nemjĂłjĂĄt, olyan a szolgĂĄd,
Hogy uram lenne, ha én nő vagyok;
De okos vagy.
EMILIA
TĂşl okos is, uram.
HarsonĂĄk. Mind el.
5. SZÍN
Jön a Börtönőr Lánya egyedül
LÁNY
Üvöltsön minden herceg s minden ördög:
Ő szabad. Sokat vållaltam miatta,
S kihoztam onnan. Egy mĂŠrfĂśldnyire
Egy kis ligetbe kĂźldtem, hol Ăśles
CĂŠdrus terpeszkedik, mint egy platĂĄn,
Kis csermely mellett, s ott rejtőzködik,
MĂ­g rĂĄspolyt s ĂŠtelt szerzek, mert a vas
Karkötő rajta még. Ó, szerelem,
MerĂŠsz kĂślyĂśk vagy! A vasat apĂĄm
InkĂĄbb szenvedte volna, mint viselje.
Szerelmen tĂşl, ĂŠsz ĂŠs ĂłvakodĂĄs
Nélkül szeretem őt; tudtára adtam.
Nem bĂĄnom, csak kesergek. Ha a tĂśrvĂŠny
UtolĂŠr ĂŠs elĂ­tĂŠl ĂŠrte, lĂĄnyok,
JĂłszĂ­vĹą szĂźzek majd dalukba fognak,
S emlĂŠke marad, hogy nemesen haltam,
Akár egy vértanú. Amerre ő megy,
Az ĂŠn utam is az lesz; nem lehet
Oly fĂŠrfiatlan, hogy itt hagyjon engem.
Ha mĂŠgis, lĂĄny nem bĂ­zhat kĂśnnyen Ăşjra
FĂŠrfiemberben. MĂŠg meg sem kĂśszĂśnte,
Amit tettem, Ăşgy, mint mikor megcsĂłkolt,
S ez sehogy sincs jĂłl; alig sikerĂźlt
RĂĄvennem, hogy ismĂŠt szabad legyen,
Úgy aggályoskodott, hogy mennyi bajt
Okoz nekem s atyåmnak. Ám remÊlem,
Ha jobban ĂĄtgondolja majd, szerelmem
MeggyĂśkerezik benne. Hadd tegyen
BĂĄrmit velem, ha gyĂśngĂŠden teszi,
De tegye, amit kell, mĂĄskĂŠnt szemĂŠbe
Mondom, hogy nem is fĂŠrfi. Most beszerzem,
Ami szĂźksĂŠges, felcsomagolok,
Egy rejtett kis ĂśsvĂŠnynek nekivĂĄgok,
S velem lesz mĂĄr: Ăşgy ĂŠlek, mint az ĂĄrnyĂŠk,
Mellette. Nagy felfordulĂĄs lehet
A tĂśmlĂścben, mĂ­g kezĂŠt csĂłkolom
A szökevénynek. Ég veled, atyám:
Legyen sok ilyen foglyod ĂŠs leĂĄnyod,
S magad őrizheted. Hozzá megyek. El
HARMADIK FELVONÁS
1. SZÍN
Kürtszó különböző irányokból. Majálisozó nép zsivaja és kurjongatása. Jön Arcites
egyedĂźl
ARCITES
HippolytĂĄtĂłl elszakadt a herceg:
Más-más tisztásra mentek. Ünnepi
RĂ­tus a mĂĄjusĂŠ, s AthĂŠn megadja
A módját. Ó, Emilia, királynőm,
Üdébb, mint május, bájosabb az ág
Arany rĂźgyĂŠnĂŠl, a rĂŠt ĂŠs a kert
Minden zománcdíszénél – mit nekünk
A nimfa partja, mely a vĂ­zfolyĂĄst
Csupa virággá változtatja: erdő,
FĂśld ĂŠke, szintĂşgy ĂĄldottĂĄ teszed te
A helyet, ahol vagy, hogy ĂŠn, szegĂŠny,
Békén járhassak ott, szeplőtelen
Gondolatokkal. Mily ĂĄldott szerencse
Ilyen úrnőre lelni: meghaladja
Minden reményem. Ó, Fortuna asszony,
Emilia után úrnőm, királyném,
Mily bĂźszke vagyok! Felfigyelt reĂĄm,
Maga mellĂŠ vett, ĂŠs ma lĂĄm, az ĂŠv
E legszebb reggelĂŠn egy pĂĄr lovat
Ad ajĂĄndĂŠkba; ilyen mĂŠneken
KirĂĄlyok ĂźlhetnĂŠnek koronĂĄjuk
Jogáért küzdve Ó, jaj, Palamon,
SzegĂŠny kuzin, szegĂŠny rab, oly kevĂŠssĂŠ
Álmodsz szerencsémről, hogy önmagad
VĂŠled legboldogabbnak, oly kĂśzel
EmiliĂĄhoz; ThĂŠbĂĄban hiszel,
LetÜrve, bår szabadon. Ám ha tudnåd,
Hogy úrnőm rám lehelt, hallottam hangját,
SzemĂŠben lĂĄthattam magam... kuzin,
Mily dĂźh fogna el!
Palamon előjön egy bokorból bilincsében; öklét rázza Arcites felé
PALAMON
Áruló rokon,
MegĂŠreznĂŠd dĂźhĂśmet, ha a rabsĂĄg
Jele lehullna rĂłlam, ĂŠs kezembe
Kardot kerĂ­tnĂŠk. EskĂźszĂśm, igaz
Szerelmem rĂĄszorĂ­tna, hogy beismerd
Az ĂĄrulĂĄst, nyĂĄjas tekintetĹą
Rút hitszegő, nemes jelvényeket
Viselő nemtelen, hamis kuzin,
Galád rokon. Tiédnek mondod őt?
E kĂŠz bilincsben, fegyver nĂŠlkĂźl is
BebizonyĂ­tja, hogy hazudsz, csalĂĄrd
Lovag, szerelemtolvaj vagy, gazember
NĂŠvre sem ĂŠrdemes. Csak volna kardom
BĂŠklyĂł helyett...
ARCITES
JĂł Palamon kuzin...
PALAMON
HitvĂĄny Arcites, szĂłljon nyelved is
Úgy, ahogy tetteid.
ARCITES
Én nem találok
Keblemben semmi oly otrombasĂĄgot,
Mitől az volnék, aminek lefestesz,
Azt mondom hĂĄt: megtĂŠveszt szenvedĂŠlyed,
Mert ellensĂŠged ĂŠs Ă­gy nem lehet
JĂł szĂ­vvel hozzĂĄm. A becsĂźlet az,
Amin ĂŠn csĂźggĂśk, bĂĄrmennyire is
HiĂĄnyolod bennem, derĂŠk kuzin,
Azt kĂśvetem mindenben. Most kegyeskedj
Illő szóval elmondani bajod,
Hisz egyenrangĂşval beszĂŠlsz, aki
Ésszel és karddal tisztítja meg útját,
Mint jĂł nemes.
PALAMON
Nem mernĂŠd, Arcites!
ARCITES
Kuzin, kuzin, tudod jĂłl, mit merek.
LĂĄttĂĄl karddal harcolni fĂŠlelem
Óvása ellen. Ha más mondaná ezt
Énrólam, nem tűrnéd el, hallgatásod
MegtĂśrnĂŠd mĂŠg szentĂŠlyben is.
PALAMON
Uram,
LĂĄttalak oly helyen forogni, hol
BĂĄtorsĂĄgod kitĹąnt; jĂł ĂŠs merĂŠsz
Lovagnak mondtak. Ám rossz az egÊsz hÊt,
Ha mindennap esik; elveszti az
VitĂŠzsĂŠgĂŠt, ki ĂĄrulĂĄsra hajlik,
S Ăşgy kĂźzd, mint lomha medve: elszaladna,
Ha meg nem kĂśtnĂŠk.
ARCITES
Rokon, ugyanĂşgy
MondhatnĂĄd ezt tĂźkrĂśdnek, mint fĂźlĂŠbe
Annak, ki most megvet.
PALAMON
JĂśjj ide hozzĂĄm,
SzabadĂ­ts meg bĂŠklyĂłmtĂłl, kardot adj,
AkĂĄr rozsdĂĄsat is, s egy ĂŠtkezĂŠs
JĂłtĂŠtemĂŠnyĂŠt. AztĂĄn ĂĄllj elĂŠm
Egy jĂł karddal kezedben, mondj csak annyit,
Emilia tiĂŠd, ĂŠs megbocsĂĄtom
A sértést – még azt is, ha elveszed
Az ĂŠletem; az alvilĂĄgi ĂĄrnyak,
Kik hősként haltak, s földi híreket
Tudakolnak, azt hallják csak felőled,
Hogy bĂĄtor ĂŠs nemes vagy.
ARCITES
LĂŠgy nyugodt;
TĂŠrj vissza most galagonya-lakodba.
Mihelyt leszĂĄll az ĂŠj, ĂŠn itt leszek
KiadĂłs hĂşsokkal; koloncaid
Leszerelem; ruhĂĄt s illatosĂ­tĂłt
Is kapsz, elverni a tĂśmlĂśc szagĂĄt.
Ha rendbe jĂśttĂŠl, mondd csak: Arcites,
S ĂŠn kĂŠsz vagyok; te vĂĄlasztod a kardot
És vértet.
PALAMON
Ó, egek, ilyen nemes
LĂŠlek tehet-e rosszat? EgyedĂźl
Csak Arcites; ezĂŠrt csak Arcites
Lehet ily bĂĄtor.
ARCITES
DrĂĄga Palamon!
PALAMON
Ölellek téged és ígéreted –
De Ă­gĂŠretedĂŠn csak: mert szemĂŠlyed
Nem kĂ­vĂĄnhatom jobban, mint hogy kardom
Éle átjárja.
Kívülről kürtszó; kürtök válaszolnak
ARCITES
Hallod mĂĄr a kĂźrtszĂłt;
BĂşjj Ăźregedbe, mĂĄskĂŠnt vĂŠge mĂĄris
Viadalunknak. Kezed: ĂŠg veled.
Elhozok minden szükségest; erős légy,
S vigasztalĂłdj meg.
PALAMON
Álld, amit ígÊrtÊl;
És összevont szemölddel tedd a dolgod.
Nem szerethetsz: lĂŠgy nyers hozzĂĄm, ne szĂłlj
Ily olajos nyelven velem; pofon
Ütnélek minden szóért, hogyha ész
Nem tűrtőztetné mérgem.
ARCITES
NyĂ­lt beszĂŠd.
Ám megbocsåss: mikor sarkantyúzom
Lovam, nem szĂ­dom; jĂłkedvnek, haragnak
Egy arca van nĂĄlam.
KĂźrtszĂł
De falatozni
HĂ­vjĂĄk a kĂłszĂĄlĂłkat; sejtheted:
Dolgom van itt.
PALAMON
Uram, szolgĂĄlatod
Az égnek sem tetszhet: tiszted – tudom –
Jogtalanul nyerted.
ARCITES
SzilĂĄrd jogom van.
Hiszem, hogy e beteg Ăźgyet kĂśzĂśttĂźnk
Érvágással kell meggyógyítani.
KĂŠrlek, kardodra bĂ­zd a perbeszĂŠdet,
Több szót ne erről.
PALAMON
MĂŠg egyet csupĂĄn.
Te most az én hölgyem bámulni mégy –
Mert ő enyém, jegyezd meg...
ARCITES
Nos...
PALAMON
Ne, kĂŠrlek.
Azt mondtad, táplálsz, hogy erőre kapjak;
Most elmĂŠgy, hogy egy napba nĂŠzz, amely
Erőt ad annak, aki nézi; ezzel
Előnyt szereztél, ám élvezd, amíg
Erőben helyrejöttem. Ég veled.
Mindketten el
2. SZÍN
A Börtönőr Lánya jön egyedül
LÁNY
ElvĂŠtette a bokrot, a sajĂĄt
Feje utĂĄn ment. MĂĄr kĂśzel a reggel.
Nem baj: bĂĄr volna ĂśrĂśk ĂŠjszaka,
És sötétség az úr. Ha: farkas ez!
A bĂĄnat a fĂŠlszet megĂślte bennem,
Egyetlen gondom van csak: Palamon.
Nem bĂĄnom, farkas faljon fel, ha Ă­gy
Ráspolyhoz jutna. És ha hujjogatnék?
Azt nem tudok; ha huhognĂŠk, mi lenne?
Ha őt nem is, egy farkast ide hívnék,
LegalĂĄbb ezzel szolgĂĄlnĂĄm. Ma ĂŠjjel
Furcsa ĂźvĂśltĂŠst hallottam; talĂĄn csak
Nem szaggattĂĄk szĂŠt? Semmi fegyvere;
El sem futhat; zörgő bilincseit
MeghallhatjĂĄk a dĂşvadak, s azok
MegĂŠrzik, ki a fegyvertelen, ĂŠs ki
Tud szembeszĂĄllni. Biztosra veszem,
Hogy szĂŠttĂŠptĂŠk: ott ĂźvĂśltĂśttek, aztĂĄn
Nekiestek mind; Ă­gy tĂśrtĂŠnhetett.
Szólhat a harang. És velem mi lesz?
Mindennek vĂŠge. Nem, nem, hazudom:
SzĂśkĂŠsĂŠĂŠrt apĂĄmat felakasztjĂĄk,
Én könyöröghetek az életért,
Ha ĂŠrdemesnek tartom; hogyha nem,
Meghalhatok Ă­gy-Ăşgy. ZilĂĄlt vagyok;
KĂŠt nap nem ettem, csak kis vizet ittam.
Le sem hunytam szemem,
Csak amĂ­g hĂŠja sĂłs nedvĂŠt lemosta.
TĹąnj, ĂŠlet; jaj, csak meg ne zavarodjam,
Hogy vĂ­zbe Ăśljem, felkĂśssem magam.
Mint romlasz bennem, termĂŠszet, miĂłta
Pilléreid kidőltek! Merre most?
Legjobb az Ăşt, mely rĂśgtĂśn sĂ­rba visz:
Minden mĂĄs lĂŠpĂŠs kin. De lĂĄm, lenyugszik
A hold, tĂźcskĂśk cirpelnek, gyĂśngybagoly
Hajnalt kiĂĄlt. ElvĂŠgeztem a dolgom,
Egyet kivéve – ám ez itt fő,
A vĂŠg, ez minden. El
3. SZÍN
Jön Arcites élelemmel, borral és reszelőkkel
ARCITES
Valahol itt van Palamon kuzin.
JĂśn Palamon
PALAMON
Arcites.
ARCITES
Ő. Råspolyt hoztam meg Êtelt.
Bújj elő és ne félj, nem Theseus jött.
PALAMON
Sem mĂĄs oly tisztes ember.
ARCITES
Semmi baj;
Ezt megvitatjuk később. Bátorodj fel:
Nem hullsz el, mint egy ĂĄllat. Nos, igyĂĄl,
LegyĂśngĂźltĂŠl; aztĂĄn szĂłlok veled.
PALAMON
Arcites, megmĂŠrgezhetnĂŠl.
ARCITES
Meg ĂŠn,
De ehhez félnem kéne tőled. Ülj le,
A fecsegésből elég. Visszanyervén
JĂł hĂ­rnevĂźnk, ne beszĂŠljĂźnk bolondok
S gyĂĄvĂĄk mĂłdjĂĄn. EgĂŠszsĂŠgedre ezt! Iszik
PALAMON
JĂł.
ARCITES
Ülj le akkor, és hadd kérjelek meg,
TisztessĂŠgedre ĂŠs becsĂźletedre,
A hölgyről szót se most, csak megzavar.
Elég időnk lesz.
PALAMON
JĂł, terĂĄd iszom. Iszik
ARCITES
Húzz jót belőle, vért csinál; nem érzed,
Hogy ĂĄtmelegĂ­t?
PALAMON
MĂŠg nem tudhatom:
KĂŠt-hĂĄrom korty utĂĄn.
ARCITES
Ne spĂłrolj: van mĂŠg
A hercegnek. EgyĂŠl.
PALAMON
Igen. Eszik
ARCITES
Örvendek,
Hogy ilyen ĂŠtvĂĄgyad van.
PALAMON
Jobban ĂŠn,
Hogy ilyen ĂŠtelem.
ARCITES
Nem rĂŠmes itt,
Sötét erdőben?
PALAMON
Csak kinek sĂśtĂŠt
A lelkiismerete.
ARCITES
Nos, hogy Ă­zlik?
Éhségedhez nem kell fűszer.
PALAMON
Nem ĂĄm,
S a tied túl csípős, édes kuzin.
Mi ez?
ARCITES
SzarvassĂźlt.
PALAMON
Az jĂłfajta ĂŠtel,
MĂŠg egy kis bort. Arcites, ezt a rĂŠgi
Lányokra most! A főasztalnoké...
EmlĂŠkszel rĂĄ?
ARCITES
Csak utĂĄnad, kuzin.
PALAMON
Fekete fĂŠrfit szeretett.
ARCITES
No ĂŠs?
PALAMON
Arcitesnek neveztĂŠk nĂŠmelyek...
ARCITES
Ki vele.
PALAMON
Egy lugasban jĂśttek Ăśssze.
Mit mĹąvelt ott a lĂĄny? TĂĄn fuvolĂĄzott?
ARCITES
Valamit mĹąvelt.
PALAMON
NyĂśgte is egy hĂłnap...
Kettő, tíz múlva.
ARCITES
A marsall hĂşgĂĄnak
Kijutott szintĂŠn, emlĂŠkszem, kuzin,
MesĂŠk is jĂĄrtak; iszol rĂĄ?
PALAMON
Igen.
ARCITES
Csinos kis barna volt. Hajdan az ifjak
Még vadászgattak: erdő, terebélyes
BĂźkkfa... ĂŠs mĂĄris megvan a mese...
Hajaj!
PALAMON
EmiliĂĄĂŠrt, ĂŠletemre!
El e szĂ­nlelt vĂ­gsĂĄggal: Ăşjra mondom,
Érette sóhajtottál! Ó, cudar,
Megszegted?
ARCITES
MegkergĂźltĂŠl.
PALAMON
Égre-földre,
Nincs benned becsĂźlet.
ARCITES
Magadra hagylak:
Állat vagy most.
PALAMON
Miattad, ĂĄrulĂł.
ARCITES
Itt van minden: rĂĄspoly, ing ĂŠs szagosvĂ­z.
KĂŠt Ăłra mĂşlva jĂśvĂśk, azzal egyĂźtt,
Mi elcsitĂ­t mindent.
PALAMON
Karddal ĂŠs vĂŠrttel!
ARCITES
Meglesz. Most fĂśrtelmes vagy; ĂŠg veled.
Dobd le dĂ­szed: nincs rĂĄ szĂźksĂŠg.
PALAMON
Uram...
ARCITES
Nem hallgatom. El
PALAMON
JĂśjjĂśn csak: meghal ĂŠrte. El
4. SZÍN
Jön a Börtönőr Lánya
LÁNY
FĂĄzom, s a csillagok is mind kihunytak:
A kicsik s mĂĄsok, melyek mint a nĂĄsfa
Nap látta dőreségem. Palamon!
Jaj, nem. égben van ő. S én hol vagyok!
Ez tenger itt, s hajĂł: hogy hĂĄnykolĂłdik?
Ott sziklaszirt les rĂĄ a vĂ­z alatt;
Most, most nekicsapĂłdik, Ăşjra, Ăşjra,
LĂŠket kap, jĂł nagyot, hogy ordĂ­toznak!
FordĂ­tsd a szĂŠl ellen, vagy veszve minden:
Fel egy-kĂŠt tĂśrzsvitorlĂĄval, fiĂşk!
Jó éjt, már végetek. Éhes vagyok.
Csak talĂĄlnĂŠk egy bĂŠkĂĄt, hadd mesĂŠljen
A nagyvilĂĄgbĂłl hĂ­reket; csinĂĄlnĂŠk
SzĂ­vkagylĂłbĂłl gĂĄlyĂĄt, ĂŠs Ăştra kelnĂŠk
Kelet felĂŠ, a pigmeus kirĂĄlyhoz,
Mert csodásan mond jövendőt. Apámat,
HĂşszat az egyhez, ripsz-ropsz felkĂśtik
Már holnap reggel. Én egy szót se szólok
Énekel
ZĂśld szoknyĂĄmat levĂĄgom a kĂŠt tĂŠrdem felett,
Szemem alatt lenyírom szép szőke fürtömet,
Hej, nonna, nonna, nonna.
FehĂŠr lovat vesz majd a kedvesem,
Hogy eredjek nyomĂĄba ĂĄt vĂślgyĂśn ĂŠs hegyen,
Hej, nonna, nonna, nonna.
Egy nagy tĂśvist most, mint a csalogĂĄnynak,
Hogy nyomjam neki keblem, mert elalszom. El
5. SZÍN
JĂśn a TanĂ­tĂł, hat Paraszt, egyikĂźk pĂĄviĂĄnnak ĂśltĂśzve, ĂŠs Ăśt lĂĄny, egy Dobossal
TANÍTÓ
Fuj, fuj,
Mennyi botorsĂĄg ĂŠs elmehĂĄborgĂĄs
Lakozik bennetek! Nem hosszasan
Kifejtegettem az alapokat,
KĂŠpes szĂłval, belĂŠtek tĂśltĂśgettem
Értelmem szilvaízét s velejét?
S mĂŠg kĂŠrdezitek: Hol? Mikor? MiĂŠrt?
Ti bamba pokrĂłcok, darĂłcfejek,
Azt mondtam: Így legyen, Ihol legyen,
Ekkor legyen, s nem ĂŠrti senki sem?
Proh deum, medius fidius, fajankĂłk vagytok!
No hĂĄt, itt ĂĄllok ĂŠn; itt jĂśn a herceg; itt ti
A cserjĂŠsben. A herceg elĂŠbe megyek,
S mĹąvelt emberkĂŠnt beszĂŠlek vele,
Sok szóképpel; ő bólint, hümmöget,
PompĂĄs! kiĂĄltja, s folytatom; a vĂŠgĂŠn
Feldobom a sapkámat – így ni! – s akkor,
Mint hajdan Meleagrosz ĂŠs a vadkan,
ElĂŠje lĂŠptek szĂŠpen; mint igaz
Hívekhez illő, csínnal sorba álltok,
S kecses lĂŠpĂŠssel fordultok, fiĂşk.
ELSŐ PARASZT
Az, kecses lĂŠpĂŠs lesz, mester Gerrold.
MÁSODIK PARASZT
Álljon fel a csapat. Hol a dobos?
HARMADIK PARASZT
HĂŠ, TimĂłt!
DOBOS
Itt vagyok, ne kergĂźlj!
TANÍTÓ
De hol a nők?
NEGYEDIK PARASZT
Itt van Bondor ĂŠs MagdĂł.
MÁSODIK PARASZT
S hĂłlĂĄbĂş Luca ĂŠs ugrĂłs BarbĂĄla.
ELSŐ PARASZT
És szeplős Nell, ki mindig jön, ha hívják.
TANÍTÓ
A szalag hol van, lĂĄnyok? Csak lebegni,
Csak finoman ĂŠs kĂśnnyedĂŠn a testtel,
S időnként egy-egy bók és szökkenés.
NELL
TessĂŠk rĂĄnk bĂ­zni.
TANÍTÓ
Hol a muzsika?
HARMADIK PARASZT
ElszĂłrva, ahogy mondta.
TANÍTÓ
PĂĄrba ĂĄllni,
LĂĄssuk, ki nincs itt. Hol a pĂĄviĂĄn?
BarĂĄtom, farkod Ăşgy viseld, ne sĂŠrtsd
És botránkoztasd meg a hölgyeket,
Bukfencezz bĂĄtran ĂŠs hatĂĄrozottan,
És mindig ésszel bőgj.
PÁVIÁN
Igen, uram.
TANÍTÓ
Quousque tandem? Itt egy nő hiányzik!
NEGYEDIK PARASZT
KĂştbaesett az Ăźgy, fene megette.
TANÍTÓ
Mi itt,
Ahogy bölcs szerzők mondják, téglát mostunk:
Fatuus voltunk, hasztalan vesződtünk.
MÁSODIK PARASZT
Az a rĂĄtarti nĂŠmber, az a beste,
Az nincs itt, aki Ăşgy fogadkozott,
Hogy eljĂśn: Cila, a szabĂł leĂĄnya;
Kutyabőr kesztyűt kap legközelebb!
Ha cserbenhagyott... tudod, Arcas, borra
S kenyĂŠrre eskĂźdt, meg nem szegheti.
TANÍTÓ
Angolna s asszony,
Mondja egy költő, ha csak nem fogod
FarkĂĄtĂłl ĂŠs fogaddal, megszĂśkik.
Erkölcsről szólva, a tétel hamis.
ELSŐ PARASZT
TĹąz vesse fel, most betojik?
HARMADIK PARASZT
Mihez
KezdĂźnk, jĂł uram?
TANÍTÓ
Semmihez:
A mi dolgunkbĂłl bizony semmi lett,
Az ĂĄm, siralmas ĂŠs szomorĂş semmi.
NEGYEDIK PARASZT
Most, mikor vĂĄrosunk jĂłhĂ­re rajta,
Most mérgelődjünk, pisáljunk csihánra!
MegĂĄllj, jĂłfĂŠle, megkeserĂźlĂśd!
Jön a Börtönőr Lánya
LÁNY (Ênekel)
Délről, berber partok felől
Úszott a George Alow-ó,
Mikor elĂŠbe ĂĄllt egymĂĄsutĂĄn
HĂĄrom csatahajĂł-Ăł.
Kedves hajĂłk, kĂśszĂśntelek,
Ti merre tartotok-Ăł?
Ó, hadd maradjak véletek,
KĂśssek ki ugyanott-Ăł.
HĂĄrom bolond civĂłdik egy kicsi baglyon:
Énekel
Egyik bagolynak mondja őt,
A mĂĄsik szĂłt se szĂłl,
A harmadik mond: sĂłlyom ez,
De nincs csengője sehol.
HARMADIK PARASZT
Finom bolond ez, s ĂŠpp kapĂłra jĂśn,
Oly kerge, mint egy mĂĄrciusi nyĂşl.
Ha ez beĂĄll tĂĄncosnak, nyert ĂźgyĂźnk van:
Kezeskedem, Ăşgy ugrik, hogy csoda.
ELSŐ PARASZT
Egy bolond? Minden rendben van, fiĂşk!
TANÍTÓ
Bolond vagy, jĂł lĂĄny?
LÁNY
BĂşs volnĂŠk kĂźlĂśnben.
Add a kezed.
TANÍTÓ
MĂŠrt?
LÁNY
Hadd mondjak szerencsĂŠt
SzamĂĄr vagy. SzĂĄmolj tĂ­zig; ezt se tud. Csitt!
Fehér kenyeret ne egyél, erősen
Vérzik a fogad tőle. Táncolunk hát?
Üstfoltozó vagy, ismerlek; csak annyi
Lyukat tĂśmj be, amennyit bĂ­rsz.
TANÍTÓ
Dii boni,
Üstfoltozó, te lányka?
LÁNY
Vagy varĂĄzslĂł;
HĂ­vj ĂśrdĂśgĂśt: jĂĄtssza el a Chi passĂĄ-t
CsengettyĹąn s kasztanyettĂĄn.
TANÍTÓ
No, vigyĂŠtek,
És bírjátok rá szépen, hogy csinálja.
Et opus exegi, quod nec lovis ira nec ignis...
Dologhoz, vele egyĂźtt.
MÁSODIK PARASZT
Gyere tĂĄncba.
LÁNY
Megyek ĂŠn.
HARMADIK PARASZT
Úgy, úgy.
TANÍTÓ
Meggyőzni ravaszul! Gyerünk, fiúk!
Kívülről kürtszó
Hallom a kĂźrtĂśt; hagyjatok magamra,
S figyeljĂŠtek a jelt.
A TanĂ­tĂłn kĂ­vĂźl mind el
Pallasz, te ihless!
JĂśn Theseus, Pirithous, Hippolyta, Emilia, Arcites ĂŠs kĂ­sĂŠret
THESEUS
A bikĂĄnk erre tĂŠrt.
TANÍTÓ
Állj Ês okulj!
THESEUS
Mi ez?
PIRITHOUS
Valami falusi mulatsĂĄg.
THESEUS
JĂłl van, uram, csak folytasd: okulunk.
Ti Ăźljetek le, hĂślgyek; mi kiĂĄlljuk.
Széket és zsámolyokat hoznak; a nők leülnek
TANÍTÓ
HĹąs herceg, szĂŠp hĂślgyek, nagyĂşri pĂĄr!
THESEUS
Fagyosan kezdi.
TANÍTÓ
NĂŠhĂĄnyunk itten kegyetekre vĂĄr.
Hogy mik volnĂĄnk, vilĂĄgos, mint a nap:
Kiket durvĂĄn parasztnak mondanak;
És hogy lássátok szavam igazát:
BohĂł csapat, jĂłkedvĹą tĂĄrsasĂĄg,
Képes szóval kórus, mely – nem titok –
Nagyságod előtt most táncolni fog.
Én vagyok az, aki mindebbe fárad,
A pedagĂłgus, ki a nyĂ­rfaĂĄgat
Kis fickĂłk hĂĄtuljĂĄn tĂĄncoltatom,
JĂł nĂĄdpĂĄlcĂĄmat a nagyobbakon,
S ĂźgyeskedĂŠsĂźnk bemutatom Ă­me.
Dicső herceg, akinek hősi híre
Distől Daedalusig bejárta régen
A fĂśldet, segĂ­ts hĂ­veden, szegĂŠnyen,
FĂŠnyes szemed tekintsen le a porba,
A nagy hatalmĂş ĂŠs nagy sĂşlyĂş MĂłrra;
Is jĂĄrul hozzĂĄ, ragaszd ezt oda,
És Morris lesz: ez ittlétünk oka,
Ezt hoztuk, nem kis fĂĄradsĂĄgnak ĂĄrĂĄn.
Előtte még sete-sután kiállván
Hadd mondjam el, fensĂŠg, a velejĂŠt,
ElmĂŠm mĹąvĂŠt letĂŠve itt elĂŠd:
Van benne Májuskirálynő s -király,
KĂĄrpit mĂśgĂśtt vĂ­g ĂŠjszakai pĂĄr,
Komor na s szolga bujkĂĄl, kocsma hĂĄjas
TĂźndĂŠre nyĹątt utast kĂśszĂśntve nyĂĄjas
Szavakkal, titkon inti a szobĂĄn ĂĄt,
Hogy a csapos hizlalja fel a szĂĄmlĂĄt;
Van fĂścstejes bohĂłc s bolond is ĂĄm,
Nagy farkĂş s nagy szerszĂĄmĂş pĂĄviĂĄn,
Cum multis alliis, jĂł rend szerint;
Mondj igent, máris előjönne mind.
THESEUS
No persze, igen, kedves domine.
PIRITHOUS
Csak rajta!
TANÍTÓ
Intrate filii! JĂĄrjĂĄtok el.
A TanĂ­tĂł koppant; jĂśnnek a tĂĄncosok. Zene szĂłl; tĂĄncolnak
HĂślgyek, bĂĄrha vĂ­gan voltunk,
BohĂłckodtunk ĂŠs bomoltunk,
Ne legyen belőle gond,
A tanĂ­tĂł nem bolond.
Herceg, hogyha tetszett nĂŠked
És kedvedre volt a néped,
Adj nekĂźnk egy-kĂŠt karĂłt,
JĂł mĂĄjusfĂĄnak valĂłt,
És rövid esztendő múlva
MegnevettetĂźnk mi Ăşjra.
THESEUS
HĂşszat is, domine. (HippolytĂĄhoz) Tetszett, szerelmem?
HIPPOLYTA
Jobban, mint bĂĄrmi.
EMILIA
Remek volt a tĂĄnc,
És nem hallottam jobb bevezetőt.
THESEUS
Tanító, köszönöm. – Kapjanak mind jutalmat.
PIRITHOUS
És ezt is, hogy rudad befesd vele
THESEUS
Most tĂŠrjĂźnk vissza mulatsĂĄgainkhoz.
TANÍTÓ
BikĂĄd fusson sebesen,
De kopĂłd gyorsabb legyen:
Ebek marjĂĄk, ne kĂ­mĂŠljĂŠk,
HĂślgyek faljĂĄk a herĂŠjĂŠt.
KĂźrtszĂł. Theseus, Pirithous, Hippolyta, Emilia, Arcites ĂŠs kĂ­sĂŠret el
Gyertek, vĂŠgeztĂźnk. Dii deaeque omnes,
PompĂĄsan jĂĄrtĂĄtok, leĂĄnyok.
Mind el
6. SZÍN
Palamon előjön a bokorból
PALAMON
Ilyen tĂĄjban fogadta kuzinom,
Hogy fĂślkeres itt Ăşjra s hoz magĂĄval
KĂŠt kardot s kĂŠt jĂł pĂĄncĂŠlt; hogyha nem jĂśn,
Nem fĂŠrfi s nem katona. Mikor elment,
Nem hittem, hogy egy hĂŠt pĂłtolja vesztett
Erőmet, úgy ellankasztott s levert
A nĂŠlkĂźlĂśzĂŠs. HĂĄlĂĄm, Arcites:
DerĂŠk ellen vagy; felfrissĂźlve, Ăşjra
KĂŠpes vagyok, Ăşgy ĂŠrzem, szembeszĂĄllni
BĂĄrmily veszĂŠllyel. Ha tovĂĄbb halasztom,
Azt gondolhatja rĂłlam, akt hallja,
Úgy hízom itt a harcra, mint a disznó,
Nem mint katona. Épp ezért e reggel
A végső, és a karddal, melyet ellök,
Ölöm meg, csak kitartson: így helyes.
Ámor s szerencse, lÊgy velem!
JĂśn Arcites pĂĄncĂŠlokkal ĂŠs kardokkal
JĂł reggelt.
ARCITES
JĂł reggelt, rokon.
PALAMON
TĂşl sok fĂĄradalmat
Okoztam neked, uram.
ARCITES
E tĂşl sokkal,
Kuzin, tartoztam a becsĂźletemnek.
PALAMON
LennĂŠl ilyen mindenben; Ăşgy Ăłhajtlak
Kedves rokonnak, ahogy te szĂ­vĂŠlyes
Ellennek, hogy ĂślelĂŠssel kĂśszĂśnjek.
Ne kardcsapĂĄssal.
ARCITES
JĂłl add, s bĂĄrmelyik
Nemes fizetsĂŠg.
PALAMON
Úgy hát megkapod.
ARCITES
Ily szĂŠp szavakkal hĂ­vj ki, ne mutatkozz
Nőnek előttem; elég a haragból,
Ha becsĂźlĂśd a tiszteleteset!
Nem neveltek beszĂŠdre: hogyha fegyvert
Öltvén, helyünkön állunk, csapjon össze
Dühünk s erőnk, mint kőt szembefolyó ár,
És szemrehányások, gúny és személyünk
LefitymĂĄlĂĄsa, iskolĂĄsgyerekhez
Illő kakaskodás nélkül kitetszik,
Kit illet a szĂźletett jog a hĂślgyhĂśz,
TĂŠged vagy engem. MegvĂ­vsz hĂĄt, uram?
Ha tĂĄn nem szedted Ăśssze mĂŠg magad,
Nem vagy erődnél, én várok, kuzin,
S érdeklődöm hogylétedről naponta,
Mikor rĂĄĂŠrek. Mint barĂĄt kĂ­vĂĄnom,
Ne mondtam volna, hogy szeretem őt,
BĂĄr belehalnĂŠk; ĂĄm hogy e szerelmet
BebizonyĂ­tsam, nem hĂĄtrĂĄlhatok.
PALAMON
Te oly vitĂŠz ellen vagy, Arcites,
Hogy meg nem Ăślhet mĂĄs, csak kuzinod.
Erős vagyok. Válassz fegyvert.
ARCITES
Te vĂĄlassz.
PALAMON
Legyőznél mindenben, vagy arra számítsz,
KĂ­mĂŠllek ĂŠrte?
ARCITES
Hogyha azt hiszed,
CsalĂłdsz, mert ĂŠn mint katona, egy csĂśppet
Sem kĂ­mĂŠllek.
PALAMON
Helyes.
ARCITES
Tapasztalod majd.
PALAMON
S mint becsĂźletes ember, ki szeret,
A szerelem igaz jogĂĄn
Megfizetek. Ezt veszem.
PĂĄncĂŠlt vĂĄlaszt
ARCITES
S ez enyĂŠm.
Előbb feladom rád.
PALAMON
JĂł. Mondd, kuzin,
Honnan e jĂł pĂĄncĂŠl?
ARCITES
A hercegĂŠ,
S őszintén szólva, csentem. Húsba csípett?
PALAMON
Nem.
ARCITES
Nem nehĂŠz?
PALAMON
Én könnyebbet viseltem,
De megteszi.
ARCITES
Szorosra csatolom.
PALAMON
OkvetlenĂźl.
ARCITES
VĂĄllvĂŠrt nem kellene?
PALAMON
Nem, ló nélkül vagyunk. Úgy veszem észre,
Jobb szeretnĂŠl lovon kĂźzdeni.
ARCITES
Mindegy.
PALAMON
Nekem is. Jó kuzin, húzd rá erősen
Azt a csatot.
ARCITES
Megvan.
PALAMON
Most sisakom.
ARCITES
Csupasz karral?
PALAMON
Így fürgébbek leszünk.
ARCITES
HĂşzz kesztyĹąt mĂŠgis. Ez nagyon silĂĄny.
Vedd az enyĂŠm.
PALAMON
KĂśszĂśnĂśm, Arcites.
Hogy festek Ă­gy? Leromlottam nagyon?
ARCITES
KevĂŠssĂŠ csak: jĂłt tett a szerelem.
PALAMON
VigyĂĄzz, telibe sĂşjtok.
ARCITES
Tedd, ne kĂ­mĂŠlj;
Okod lesz rĂĄ, kuzin.
PALAMON
Most ĂŠn segĂ­tek.
Feladja Arcitesre a pĂĄncĂŠlt
Ilyen pĂĄncĂŠlt viseltĂŠl, Arcites,
Mikor elesett a hĂĄrom kirĂĄly.
ARCITES
DerĂŠk darab volt, s azon a napon,
EmlĂŠkszem, tĂşltettĂŠl rajtam, kuzin.
Nem lĂĄttam oly vitĂŠzsĂŠget: mikor
Az ellensĂŠg bal szĂĄrnyĂĄra kicsaptĂĄl,
Sok sarkantyĂşval alig ĂŠrtelek be,
BĂĄr jĂł lĂł volt alattam.
PALAMON
Az, valĂłban;
FĂŠnyes harc volt, emlĂŠkszem.
ARCITES
Az, de ĂŠn
Hiába küszködtem, folyton lefőztél,
VĂĄgyam nem ĂŠrt utol: amit tehettem,
UtĂĄnzĂĄs volt csak.
PALAMON
Inkább hősiesség;
SzerĂŠny vagy, kuzin.
ARCITES
Amikor kitĂśrtĂŠl,
SzĂśrnyĹą ĂŠgzengĂŠst vĂŠltem hallani
A hadsorokbĂłl.
PALAMON
Ám előtte járt
VitĂŠzsĂŠged villĂĄmcsapĂĄsa. VĂĄrj:
Nem tĂşl szoros itt?
ARCITES
Nem, ĂŠpp megfelel.
PALAMON
Ne sĂŠrtsen semmi mĂĄs, csupĂĄn a kardom:
Egy horzsolĂĄs gyalĂĄzat.
ARCITES
KĂŠsz vagyok.
PALAMON
Állj fel håt.
ARCITES
Vedd a kardomat ez jobb lesz.
PALAMON
Hálám. Nem, tartsd meg, életed függ tőle
Van egy, ha ez kitart, nem is kivĂĄnok
Többet. Ügyem és becsületem óvjon!
ARCITES
S engem szerelmem!
KĂŠtfelĂŠ fordulnak, nĂŠhĂĄnyat lĂŠpnek ĂŠs megĂĄllnak
Van mĂŠg valami?
PALAMON
Ennyi csupĂĄn. NagynĂŠnĂŠm fia vagy,
A vĂŠr, amit kiontanĂĄnk, kĂśzĂśs,
Bennem tiĂŠd, benned enyĂŠm; a kardom
Kezemben, s ha megĂślsz, az istenek
S ĂŠn megbocsĂĄtjuk. Ha van valahol hely
Azoknak, kik becsĂźletben nyugosznak,
Nyerje el azt e fĂĄradt lĂŠlek is.
KĂźzdj jĂłl, kuzin; add most nemes kezed.
ARCITES
Itt van, Palamon. Soha mĂĄr e kĂŠz
Így nem nyúlhat feléd.
PALAMON
Óvjon az ég.
ARCITES
Ha elesem, ĂĄtkozz mint gyĂĄva fickĂłt,
Mert ily igaz prĂłbĂĄn csak az veszĂ­thet.
Ég áldjon hát.
PALAMON
Ég áldjon, Arcites.
Vívnak. Aztán kívülről kürtszó; megállnak
ARCITES
Állj, kuzin, ållj, a hevßnk bajba vitt!
PALAMON
MiĂŠrt?
ARCITES
A herceg, mondottam, vadĂĄszik;
Ha itt lel, jaj nekĂźnk. BecsĂźleted
S biztonsĂĄgod vĂŠgett bĂşjj vissza most
CserjĂŠdbe, uram; talĂĄlunk elĂŠg
Időt meghalni még. Nemes kuzin,
Ha csak meglĂĄtnak, mĂĄris veszve vagy
Mint szĂśkevĂŠny, s ĂŠn, ha leleplezel,
Mint engedetlen; ĂŠs mĂŠg gĂşnyol is
Mindenki, mondvĂĄn, nemes volt vitĂĄnk,
De hitvĂĄnyul vitattuk.
PALAMON
Nem, kuzin,
Nem bujdosom tĂśbbĂŠ, ĂŠs nem hagyom
E nagy alkalmat Ăşjabb viadalra.
Tudom, ravasz vagy, s ismerem Ăźgyed;
Ki most meghĂĄtrĂĄl, szĂŠgyen arra! KĂŠszĂźlj
MegkĂźzdeni azonnal, itt.
ARCITES
Bolond vagy?
PALAMON
Vagy Ăşgy tekintem, nekem kedvezett
Ez Ăłra, s azt, mi vĂĄrhat, kevesebbre
Tartom szerencsĂŠmnĂŠl. FĂŠlĂŠnk kuzin,
Szeretem őt, téged meg eltemetlek,
És minden akadályt.
ARCITES
Lesz ami lesz:
Éppúgy van merszem halni, Palamon,
Mint szĂłt csĂŠpelni vagy aludni; attĂłl
FĂŠlek csak: a tĂśrvĂŠny vĂŠgez velĂźnk.
VigyĂĄzz!
PALAMON
Törődj magaddal, Arcites.
Ismét vívnak. Kívülről kürtszó; jön Theseus, Hippolyta, Emilia, Pirithous és kíséret
THESEUS
Mily tudatlan, őrült, gaz hitszegők
Vagytok ti, hogy tĂśrvĂŠnyem ellenĂŠre
PĂĄrbajt vĂ­vtok, lovagi ĂśltĂśzetben,
Az engedĂŠlyem s fegyverbĂ­rĂĄk nĂŠlkĂźl.
Castorra, meghattok.
PALAMON
Csak ĂĄlld szavad;
Két hitszegő vagyunk, kik visszaéltek
Jóságoddal. Én Palamon vagyok,
Ki nem szerethet, kitört börtönödből –
Tudom, ezért mi jár – s ez Arcites:
Ily hitszegő még nem taposta földed,
Nem ĂŠlt mĂŠg ĂĄlnokabb barĂĄt; ez az,
Akit kĂŠrĂŠsre szĂĄmĹąztĂŠl, s kijĂĄtssza
Akaratod, parancsod ellenĂŠre
ÁlÜltÜzetben kÜveti húgod,
E fényes csillagot, Emiliát –
Kinek szolgája, ha tekintet, első
Lélek-kapocs jogforrás, én vagyok –,
Sőt magáénak meri hinni őt.
E hitszegĂŠsĂŠrt ĂŠn mint hĹą szerelmes
Most szĂĄmadĂĄsra hĂ­vtam, hogyha az vagy,
Aminek tartanak, nagy ĂŠs erĂŠnyes,
Minden sértés igaz döntőbírája,
Mondd: „Küzdjetek”, s meglátod, Theseus,
Oly IgazsĂĄgot teszek, hogy irigyled.
AztĂĄn vedd ĂŠletem; kĂŠrlek rĂĄ.
PIRITHOUS
Ó, egek,
Ez tĂśbb, mint ember!
THESEUS
EskĂźm kĂśt.
ARCITES
Kegyelmet
Nem vĂĄrunk, Theseus: oly semmi nĂŠkem
Meghalni, mint neked kimondani,
Nem indít meg. De ez itt hitszegőnek
Mond: nos, ha van ilyesmi szerelemben,
Egy ily csodĂĄs szĂŠpsĂŠg szolgĂĄlatĂĄban,
Mert szeretem s hĹąsĂŠgĂŠben halok meg,
Mert ĂŠletemmel jĂśttem bizonyĂ­tni,
Mert mĂŠltĂłkĂŠppen szolgĂĄltam neki,
Mert megĂślĂśm e kuzint, ki tagadja,
Legyek csak hitszegő, tetszésetekre.
Ha megszegtem parancsod, herceg, kĂŠrdezd
E hĂślgyet, mĂŠrt szĂŠp, s szeme mĂŠrt marasztal,
Hogy őt szeressem; ha ő hitszegőt mond,
GalĂĄd vagyok, s ne temessetek el.
PALAMON
Úgy vagy hozzánk irgalmas, Theseus,
Ha egyikĂźnknek sem kegyelmezel.
Mint igaz ember, zĂĄrd el a fĂźled,
Mint jĂł vitĂŠz, rokonod emlĂŠkĂŠre,
Mit tizenkĂŠt nagy munka koronĂĄz,
Hagyj egyĂźtt halnunk, ĂŠs egyszerre, herceg;
Egy kicsivel hulljon csak el előttem,
Hogy lelkem tudja, sosem ĂŠlvezi.
THESEUS
Megadom, mert megvallom, kuzinod
TĂ­zszer jobban sĂŠrtett, tĂśbb kegyelemmel
LĂŠvĂŠn hozzĂĄ, bĂĄr tĂśbb vĂŠtked neked
Sincs, mint neki. Ne szĂłljon senki ĂŠrtĂźk:
NapnyugtĂĄig ĂśrĂśkre elalusznak.
HIPPOLYTA
Jaj, kegyelem! Most vagy soha, hĂşgom,
Úgy szólj, hogy el ne utasítson: arcod
Az utĂłkor ĂĄtkĂĄt hordozza mĂĄskĂŠnt
E kuzinokĂŠrt.
EMILIA
Arcomon, nővérem,
Nincs harag ellenĂźk, vesztĂźk se vĂĄgyom;
Saját szemük viszi halálba őket.
Mert nő volnék, s van bennem irgalom,
A fĂśldre tĂŠrdelek kegyelemĂŠrt.
SegĂ­ts, nĂŠnĂŠm: ily jĂł szĂĄndĂŠkĂş tetthez
VelĂźnk lesz minden asszony ereje.
A nők letérdelnek
KirĂĄlyi bĂĄtyĂĄm...
HIPPOLYTA
A nĂĄsz-kĂśtelĂŠkre...
EMILIA
BecsĂźletedre..
HIPPOLYTA
A fogadalomra,
JĂł kĂŠzre, tiszta szĂ­vre, melyet adtĂĄl...
EMILIA
Arra, hogy mĂĄst irgalmasnak szeretnĂŠl,
ErĂŠnyeidre...
HIPPOLYTA
Hősi tetteidre,
Az ĂŠjekre, mikor kedvedre voltam...
THESEUS
Furcsa esdeklĂŠs.
PIRITHOUS
Csatlakozom ĂŠn is:
BarĂĄtsĂĄgunkra, veszedelmeinkre,
Mit csak szeretsz, csatĂĄkra ĂŠs e hĂślgyre...
EMILIA
Arra, hogy nem tudsz visszautasĂ­tni
Szende szĂźzet...
HIPPOLYTA
Szemedre, és erőmre,
Mely túltett minden nőén, szinte minden
FĂŠrfiĂŠn, s megtĂśrt mĂŠgis, Theseus...
PIRITHOUS
És főképpen nemes lelkedre, melyhez
Irgalom illik egyedĂźl, kĂśnyĂśrgĂśk...
HIPPOLYTA
Hallgasd meg kĂŠrĂŠsem...
EMILIA
Esengek ĂŠn is...
PIRITHOUS
Kegyelmezz nĂŠkik!
HIPPOLYTA
Kegyelmezz!
EMILIA
Kegyelmezz!
THESEUS
Megingattok. S ha tĂĄn fĂślkeltitek
SzĂĄnalmamat irĂĄntuk, mi legyen?
EMILIA
Hadd éljenek tovább – de számkivetve.
THESEUS
Igazi nő vagy, húgom: irgalom van
Benned, de nem tudod, mit kezdj vele.
Ha akarod, hogy ĂŠljenek, talĂĄlj ki
Biztosabb módot: élhet úgy e kettő,
A szerelem gyĂśtrelmĂŠvel szivĂŠben,
Hogy ne Ăślje meg egymĂĄst? Hisz naponta
VĂ­vnĂĄnak ĂŠrted, ĂŠs vinnĂŠk kĂśzĂśnsĂŠg
ElĂŠ karddal becsĂźleted. Felejtsd el
Mindkettőt: ezt kívánja jó neved
És esküm; már kimondtam, haljanak meg.
Inkább a törvény, mint egymás kezétől.
Ne mĂĄsĂ­tsd meg adott szavam.
EMILIA
JĂł bĂĄtyĂĄm,
Elsietted az eskĂźt haragodban;
Eszed nem ĂĄllja. Ha ily eskĂźket
SzĂłszerint vesznek, a vilĂĄg kipusztul.
Meg aztán kaptam tőled másik esküt:
TĂśbb benne a mĂŠltĂłsĂĄg s szeretet,
Indulat helyett bĂślcs megfontolĂĄs.
THESEUS
Mi az, hĂşgom?
PIRITHOUS
Mondd hĂĄt ki, drĂĄga hĂślgy.
EMILIA
Hogy nem tagadsz meg tőlem soha semmit,
Mit szerĂŠnysĂŠgem kĂŠrhet, ĂŠs megadhatsz.
Szavadon foglak, s ha nem teljesĂ­ted,
Megcsorbul a becsületed –
Mert oltalomkérő vagyok, süket
Részvéteden kívül mindenre – s életük
Bemocskolhatja nevem, hĂ­rbe hozhat.
Vesszen valami ĂŠrtem, mert szeret?
Kegyetlen bĂślcsessĂŠg: az ifjĂş ĂĄgat
Ezer nyĂ­lĂł virĂĄgĂĄval levĂĄgjuk,
Mert megrothadhat? Ó, Theseus herceg,
A derĂŠk anyĂĄk, kik vajĂşdtak ĂŠrtĂźk,
A lĂĄnyok, kik utĂĄnuk epekedtek,
Ha ĂĄllod eskĂźd, megĂĄtkoznak engem.
A kĂŠt lovagĂŠrt elsĂ­rt gyĂĄszdalukban
KegyetlensĂŠgem szidjĂĄk, bajt kivannak
Fejemre, és hogy nők csúfjára jussak.
Kíméld meg életük s száműzzed őket.
THESEUS
S mily feltĂŠtelt szabjunk?
EMILIA
Eskesd meg őket,
Nem viszĂĄlykodnak ĂŠrtem, elfelednek,
Nem lĂŠpnek orszĂĄgodba, s bĂĄrhovĂĄ
Vetődjenek, idegenek maradnak
EgymĂĄs szĂĄmĂĄra.
PALAMON
VĂĄgjanak izekre,
Akkor sem esküszöm! Hogy őt feledjem?
Verjenek meg az istenek. Mit bĂĄnom
SzĂĄmĹązetĂŠsed: magunkkal vihetjĂźk
Kardunk s megkĂźzdhetĂźnk; mĂĄskĂŠnt ne trĂŠfĂĄlj,
Vedd ĂŠletĂźnk, herceg. MuszĂĄj szeretnem,
S szerelmemĂŠrt megĂślĂśm kuzinom
BĂĄrhol a fĂśldĂśn.
THESEUS
És te, Arcites,
MegeskĂźszĂśl-e?
PALAMON
Semmi ember akkor.
PIRITHOUS
FĂŠrfiak ezek!
ARCITES
Nem, herceg: rosszabb ez, mint arra kĂŠrni,
Hogy becstelenĂźl Ăśless meg. Tudom,
Nem lesz enyĂŠm, de azt a tisztessĂŠget
Fenntartom, hogy szeressem s ĂŠrte haljak,
Tegyed pokollĂĄ bĂĄr halĂĄlom.
THESEUS
Mit tehetek? Mert most már szánom őket.
A nők felállnak
PIRITHOUS
Csak el ne mĂşljon.
THESEUS
Mondd, Emilia,
Ha meghal egy, mert egyiknek muszĂĄj,
A mĂĄsikat elvĂĄllalod-e fĂŠrjĂźl?
Nem lehetsz mindkettőé. Hercegek,
Oly szĂŠpek, mint szemed, oly nemesek,
Amilyent csak a hír tud: nézd meg őket,
S ha tudsz szeretni, vĂŠgezz e vitĂĄval.
Én hozzájárulok; s ti, hercegek?
PALAMON ĂŠs ARCITES
Lelkünkből.
THESEUS
Ám akit elutasít,
Az meghal.
PALAMON ĂŠs ARCITES
Bárminő halállal, herceg.
PALAMON
Ha e szĂĄjbĂłl kell halnom, Ăşgy ĂśrĂśmmel,
S késő szeretők áldják hamvaim.
ARCITES
Ha elutasĂ­t, a sĂ­r lesz a pĂĄrom,
S katonĂĄk mondnak verset rĂĄ.
THESEUS
No, vĂĄlassz.
EMILIA
Nem tudok, uram, mindkettő kiváló:
Énmiattam egy hajszáluk se hulljon.
HIPPOLYTA
Mi lesz velĂźk hĂĄt?
THESEUS
Így én rendezem,
S becsĂźletemre ismĂŠt, Ă­gy legyen,
Vagy meghalnak: most menjetek haza,
S egy hĂłnap mĂşlva hĂĄrom jĂł lovaggal
Mindegyik Ăşjra megjelenjen itt,
Ahol pillĂŠrt ĂĄllĂ­tok, s amelyik
JelenlĂŠtĂźnkben tisztes lovagi
Erővel rokonát nekiszorítja,
Az lĂĄnyt kap; ĂĄm fejĂŠt veszti a mĂĄsik,
S barĂĄtai; nem haragudhat ĂŠrte,
S nem halhat Ăşgy, hogy kĂśze van a hĂślgyhĂśz.
JĂł lesz?
PALAMON
Igen! – Jöjj, Arcites kuzin,
Addig barĂĄtok lehetĂźnk.
ARCITES
Ölellek.
THESEUS
ElĂŠgedett vagy, hĂşgom?
EMILIA
Kell, uram,
Másként mindkettő bánja.
THESEUS
Fogjatok
Kezet mĂŠg egyszer, szunnyadjon vitĂĄtok
A mondott ĂłrĂĄig, s most menjetek.
PALAMON
Itt leszĂźnk, Theseus.
THESEUS
Ma Ăşgy kezellek,
Mint hercegeket ĂŠs barĂĄtokat.
Aztán a győztes itt marad velem;
A vesztest majd sĂ­rjĂĄn megkĂśnnyezem.
Mind el
NEGYEDIK FELVONÁS
1. SZÍN
Jön a Börtönőr és Barátja
BÖRTÖNŐR
MĂĄst nem hallottĂĄl? RĂłlam nem beszĂŠltek
A Palamon szökését illetően?
Gondolkozz.
ELSŐ BARÁT
Biz ĂŠn nem hallottam semmit,
Mert hazajöttem, mielőtt az ügy
Befejeződött. De még láttam annyit,
Hogy valĂłszĂ­nĹąleg bocsĂĄnatot
Kap majd mindkettő: mert Hippolyta
És szép szemű Emilia letérdelt,
S oly bĂĄjosan kĂśnyĂśrgĂśtt, hogy a herceg
Csak ĂĄllt s tĂśprengett, az elsietett
EskĂźhĂśz igazodjĂŠk, vagy e kĂŠt hĂślgy
SzelĂ­d szĂĄnalmĂĄhoz; csatlakozott
Pirithous, a nemes herceg is,
Theseus lelkĂŠnek fele, s remĂŠlem,
Rendbe jĂśn minden; a szĂśkĂŠs okĂĄn
Nem hallottam neved.
BÖRTÖNŐR
Ó, adja ég!
JĂśn a MĂĄsodik BarĂĄt
MÁSODIK BARÁT
Nyugodj meg, ember: hĂ­reket hozok,
JĂłkat.
BÖRTÖNŐR
Nem ĂĄrt.
MÁSODIK BARÁT
Palamon igazolt,
S bocsĂĄnatot nyert nĂŠked, elmesĂŠlte,
MikĂŠnt szĂśktette meg lĂĄnyod, kinek
MegbocsĂĄtottak szintĂşgy; a fogoly,
Hogy hĂĄlĂĄtlannak ne tĹąnjĂŠk irĂĄnta,
PĂŠnzt is adott a kihĂĄzasĂ­tĂĄsra,
KĂśvĂŠr summĂĄt.
BÖRTÖNŐR
JĂł ember vagy te, mindig
JĂł hĂ­reket hozol.
ELSŐ BARÁT
Mi lett a vĂŠge?
MÁSODIK BARÁT
Az, ami kell: akik sohase kĂŠrtek,
Csak uralkodtak, most mindent elĂŠrtek;
A foglyok nem halnak meg.
ELSŐ BARÁT
Tudtam, Ă­gy lesz.
MÁSODIK BARÁT
De Ăşj feltĂŠtelekkel; hallasz rĂłluk
Később.
BÖRTÖNŐR
RemĂŠlem, jĂłk is.
MÁSODIK BARÁT
Tisztesek;
Hogy jĂłk-e, nem tudom.
ELSŐ BARÁT
Majd kiderĂźl.
Jön a Kérő
KÉRŐ
Uram, hol a lĂĄnyod?
BÖRTÖNŐR
MĂŠrt kĂŠrdezed?
KÉRŐ
Mondd, mikor lĂĄttad?
MÁSODIK BARÁT
Mily merő tekintet!
BÖRTÖNŐR
Ma reggel
KÉRŐ
JĂłl volt? Nem volt baja semmi?
Mikor aludt?
ELSŐ BARÁT
Milyen furcsĂĄkat kĂŠrdez.
BÖRTÖNŐR
Alig hiszem, hogy jĂłl lett volna, most hogy
Eszembe juttatod; a mai nap
Kérdeztem tőle egyet-mást, s olyan
Szokatlan, olyan gyerekes, buta
VĂĄlaszokat adott, mint egy bolond,
Egy fĂŠleszĹą; nagyon fel is dĂźhĂśdtem.
De mĂŠrt mondod?
KÉRŐ
CsupĂĄn csak szĂĄnalombĂłl,
De meg kell tudnod, akĂĄr ĂĄltalam,
AkĂĄr mĂĄstĂłl, ki nem szereti Ăşgy...
BÖRTÖNŐR
Mit?
ELSŐ BARÁT
Nincs eszĂŠnĂŠl?
MÁSODIK BARÁT
Nincs jĂłl?
KÉRŐ
Nincs, uram.
IgazĂĄbĂłl bolond.
ELSŐ BARÁT
Az nem lehet.
KÉRŐ
Annak lĂĄtod te is majd.
BÖRTÖNŐR
GyanĂ­tottam,
Amit beszĂŠlsz; az istenek kĂ­mĂŠljĂŠk!
Vagy hő szerelme Palamon iránt,
Vagy a fĂŠlsz tette, hogy bajom esik,
Vagy mindkettő.
KÉRŐ
Lehet.
BÖRTÖNŐR
S mĂŠrt e sietsĂŠg?
KÉRŐ
Elmondom sebtĂŠben. HorgĂĄszni voltam
A nagy tĂłnĂĄl, a palota mĂśgĂśtt,
S mĂ­g tĂźrelemmel vĂĄrtam a kapĂĄst,
A nĂĄd, sĂĄs lepte tĂşloldali partrĂłl
Csengő hangot hallottam, ós fülem
JĂłl odatartva, tisztĂĄn kivehettem:
Valaki ĂŠnekel, oly lĂĄgyan, hogy fiĂş
Vagy nő lehet. Ügyességére bíztam
Horgom ĂŠs arra mentem, ĂĄm nem lĂĄtszott,
Hogy kitől jön a hang, a nád, a káka
Úgy körülzárta. Lehevertem ott,
S az ĂŠnek szĂśvegĂŠt figyeltem, aztĂĄn
HalĂĄszok vĂĄgta keskeny rĂŠsen ĂĄt
MeglĂĄttam lĂĄnyod.
BÖRTÖNŐR
Mondd tovĂĄbb, uram.
KÉRŐ
Nem volt a dalnak veleje; csak azt
Hallottam többször: „Elment Palamon,
Eprészni ment az erdő mélyire;
Ott holnap meglelem.”
ELSŐ BARÁT
Az ĂĄrva lĂŠlek!
KÉRŐ
„Elárulja a béklyó és lefogják;
Mit tegyek akkor? Csapatot hozok,
SzĂĄz szĂŠp szemĹą lĂĄnyt, aki Ă­gy szeret,
A fejĂźkĂśn nĂĄrciszbĂłl font fĂźzĂŠrrel,
Cseresznyeajkkal s hamvas rĂłzsaarccal,
S körtáncot járunk a herceg előtt,
Hogy megbocsásson.” Rólad is beszélt:
Hogy holnap reggel fejedet veszik,
S virágot szed, hogy illőn eltemessen,
S kicsinosĂ­tsa hĂĄzad. AzutĂĄn
Csak azt dalolta: „Fűzfa, fűzfa, fűzfa”,
És közben: „Palamon, szép Palamon”,
„Palamon deli ifjú volt”. A víz
TĂĄn tĂŠrdig ĂŠrhetett, hol Ăźlt; kusza
FĂźrtjeit sĂĄs Ăśvezte, kĂśrĂźlĂśtte
Ezernyi tarka, friss vĂ­zi virĂĄg,
Hogy olyannak tĹąnt, mint a tĂźnde nimfa,
Ki a tavat vĂ­zzel tĂĄplĂĄlja, vagy
Az égből csöppent Iris. Gyűrűket
CsinĂĄlt szittyĂłbĂłl, s gyĂśnyĂśrĹą igĂŠket
Hozzá: „Így fűzzön egybe hű szerelmünk”,
„Elvesztheted, engem nem”, s így tovább.
AztĂĄn sĂ­rt, ĂŠnekelt, sĂłhajtozott,
Mosolygott, s csĂłkolgatta kĂŠt kezĂŠt.
MÁSODIK BARÁT
Ó, mily siralmas!
KÉRŐ
Én feléje mentem,
MeglĂĄtott s vĂ­zbe vetette magĂĄt.
Épségben partra húztam, ám kiszökkent
Kezemből, s egyre sikoltozva úgy
Rohant a vĂĄros irĂĄnyĂĄba, hidd el,
Hogy elmaradtam tőle. Messziről
Láttam, hogy hárman-négyen – egyikük
Bátyád – útját állták, s ő elesett,
Alig tudták felszedni. Én velük
Hagytam, s jĂśttem hĂ­rt adni.
Jön a Börtönőr Fivére, a Börtönőr Lánya és mások
Itt is vannak.
LÁNY (Ênekel)
Ne lĂĄss tĂśbbĂŠ napfĂŠnyt soha stb.
Ugye, hogy szĂŠp dal?
FIVÉR
IgazĂĄn nagyon szĂŠp.
LÁNY
HĂşszszor is eldalolhatom.
FIVÉR
Hiszem.
LÁNY
Az ĂĄm, szavamra: tudom A rekettyĂŠt,
S a Nyalka Robint is. Nem vagy szabĂł?
FIVÉR
De.
LÁNY
Hol a nĂĄszruhĂĄm?
FIVÉR
Holnap hozom.
LÁNY
MĂŠg jĂł korĂĄn, ki kell mennem egyĂŠbkĂŠnt
A lĂĄnyokĂŠrt, s zenĂŠszeket fizetni.
Mert szĂźzessĂŠgem vesztem virradatkor;
Sosem lesz mĂĄs.
Énekel
Ó szép, ó kedves stb.
FIVÉR
TĂźrelmesen kell bĂĄnni vele.
BÖRTÖNŐR
Úgy van.
LÁNY
JĂł estĂŠt, emberek. Hallottatok mĂĄr
PalamonrĂłl?
BÖRTÖNŐR
Igen, ismerjük őt.
LÁNY
Nem finom ifjĂş Ăşr?
BÖRTÖNŐR
Az, kedvesem.
FIVÉR
Ellent ne mondjatok neki: mĂŠg inkĂĄbb
Megzavarodik tőle.
ELSŐ BARÁT
Finom ember.
LÁNY
Ugye, hogy az? Van egy hĂşgod.
ELSŐ BARÁT
Igen.
LÁNY
Nem lesz ĂśvĂŠ soha, mondd meg neki,
Ismerem a szokĂĄsĂĄt. NĂŠzz utĂĄna:
Csak lĂĄssa meg, s boldog, boldogtalan lesz
Egy Ăłra alatt. Minden fiatal lĂĄny
Szerelmes belé, ám nevetem őket,
Teszek rĂĄjuk; nem bĂślcs dolog?
ELSŐ BARÁT
De az
LÁNY
Kétszáznak lesz már tőle gyermeke,
De négyszáz kell – én úgy bezárkózom,
Mint egy kagyló –, és csupa fiu lesz,
Ez a szokĂĄsa; tĂ­zĂŠves korukban
Mind kiherélik őket, s Theseus
HĂĄborĂşit ĂŠneklik majd.
MÁSODIK BARÁT
Be furcsa.
LÁNY
HallottĂĄtok, de szĂłt se rĂłla.
ELSŐ BARÁT
Nem.
LÁNY
JĂśnnek hozzĂĄ a lĂĄnyok mindenĂźnnen.
Mondhatom, tegnap ĂŠjjel legalĂĄbb
HĂşszat elkĂźldĂśtt; elintĂŠzi dolgĂĄt
KĂŠt Ăłra alatt, ha jĂłl megy.
BÖRTÖNŐR
SzegĂŠnykĂŠn
Nem segĂ­t semmi mĂĄr.
FIVÉR
Az ĂŠg ne adja!
LÁNY (a Börtönőrhöz)
JĂśjj; okos ember vagy.
ELSŐ BARÁT
Felismeri?
MÁSODIK BARÁT
BĂĄrcsak Ăşgy lenne.
LÁNY
HajĂłsgazda vagy?
BÖRTÖNŐR
Az.
LÁNY
Van irĂĄnytĹąd?
BÖRTÖNŐR
Van.
LÁNY
Északnak állítsd,
S irány az erdő, ahol Palamon
UtĂĄnam sĂłvĂĄrog. A csarnakot
Hagyd rĂĄm GyerĂźnk, fel a horgonyt, fiĂşk!
A TÖBBIEK MIND
HĂł-rukk, hĂł-rukk!
LÁNY
KĂŠsz. JĂł a szĂŠl; a kĂśtelet feszĂ­tsd meg;
Bontsd ki a fővitorlát! Hol a sípod?
FIVÉR
VigyĂźk be.
BÖRTÖNŐR
Az ĂĄrbocra, fiu.
FIVÉR
Hol van
A kormĂĄnyos?
ELSŐ BARÁT
Itt.
LÁNY
Mit lĂĄtsz?
MÁSODIK BARÁT
Kies erdőt.
LÁNY
Arra tarts, mester; fordulj hĂĄt!
Énekel
KĂślcsĂśnfĂŠnyĂŠben Cynthia stb.
Mind el
2. SZÍN
JĂśn Emilia egyedĂźl, kĂŠt arckĂŠppel
EMILIA
BekĂśthetem mĂŠg a sebet, mely ĂŠrtem
NyĂ­lik ĂŠs vĂŠrzik el; nincs tĂśbb viszĂĄly,
Ha vĂĄlasztottam. KĂŠt ily dĂŠlceg ifjĂş
Miattam meg ne haljon; bĂşs anyĂĄk,
A holt fiĂşk hĹąlt hamvait kĂśvetve,
Ne átkozzanak. Ó, mily nyájas arca
Van Arcitesnek! Ha a bĂślcs TermĂŠszet,
Minden tehetsĂŠg s szĂŠpsĂŠg birtokĂĄban,
Mit szĂźletĂŠskor nemes testbe Ăźltet,
Csak halandó nő volna, s benne szüzek
Szemérme, ő is eszét vesztené
E fĂŠrfiĂŠrt. Mily tĂźzes szikra, ĂŠlĂŠnk
DerĹą van az ifjĂş herceg szemĂŠben!
A szerelem trĂłnol ott mosolyogva,
Ilyen volt a Ganymedes szeme,
Melytől Juppiter lángra gyúlt, s a szép
FiĂşcskĂĄt elragadta, maga mellĂŠ
Tündöklő csillagnak. Mily véghetetlen
MĂŠltĂłsĂĄg van szemĂśldĂśkĂŠben: Ă­velt,
Mint nagy szemŹ JunóÊ, åm szelídebb,
SimĂĄbb Pelops vĂĄllĂĄnĂĄl! BecsĂźlet
És hírnév innen, mint egy égbe nyúló
SzirtfokrĂłl csattog szĂĄrnyĂĄval, s dalol
Istenek s embernĂŠl tĂśbb emberek
Szerelméről s harcáról Palamon
Az ellentĂŠte ĂŠppen: lomha ĂĄrnyĂŠk.
Fekete s ĂśsztĂśvĂŠr, szeme borĂşs,
Mintha anyjĂĄt vesztette volna; alvadt
KedĂŠly, hĂ­jĂĄn pezsgĂŠsnek, fĂźrgesĂŠgnek,
A kĂśnnyedsĂŠgnek benne nyoma sincs.
De hibának mondom – s hozzá talál;
Narcissus is komor volt, s ĂŠgi szĂŠp
Ki tud követni útján női elmét?
Bolond vagyok: lĂĄm nem bĂ­rom fel ĂŠsszel
A vĂĄlasztĂĄst, ĂŠs oly lĂŠhĂĄn hazudtam,
Hogy verĂŠst ĂŠrdemelnĂŠk ĂŠrte. TĂŠrden
KĂŠrlek, bocsĂĄss meg, Palamon: csupĂĄn
Te vagy szĂŠp egyedĂźl, e szem a szĂŠpsĂŠg
FĂŠnyes lĂĄmpĂĄsa, szerelmet parancsol
És jósol; mely lány tudna ellenállni?
Mily vakmerő, de megnyerő komolyság
Van barna arcán! Szerelem, e perctől
Csak ez az arc van. FĂŠlre, Arcites:
Mellette vĂĄltott gyermek vagy, cigĂĄny,
S ez itt nemes tĂśrzs. VĂŠgkĂŠpp nincs eszem;
SzĹąz ĂĄllhatatossĂĄgom elhagyott.
Ha mĂŠg csak az imĂŠnt azt kĂŠrdi bĂĄtyĂĄm,
Melyiket szeretem: hĂĄt Arcitest.
Ha most kĂŠrdi nĂŠnĂŠm: mĂĄr Palamont.
Itt van mindkettő. Most kérdezd meg, bátyám...
Jaj, nem tudom! KĂŠrdezz most, drĂĄga nĂŠnĂŠm:
Mind nĂŠzhetem. Mily gyermek is az elme:
Ha kĂŠt, egyformĂĄn kedves dĂ­sze van,
Nem tud választni, mindkettőt akarja!
JĂśn egy Nemes
Mi van, uram?
NEMES
Nemes hercegi bĂĄtyĂĄd
Üzeni: megjöttek a lovagok.
EMILIA
MegvĂ­vni?
NEMES
Igen
EMILIA
BĂĄrcsak elmaradna!
Mily bĹąnĂśk terhelhetnek, szĹąz Diana,
Hogy tiszta ifjĂşsĂĄgom hercegek
VĂŠre szennyezze, s szĂźzessĂŠgem oltĂĄr
Legyen, hol két szerelmes élete –
Kiknél dicsőbb és jobb sohase szerzett
Anyának örömöt – az áldozat
Áldatlan szÊpsÊgemnek?
Jön Theseus, Hippolyta, Pirithous és kísérők
THESEUS
Ide vĂŠlĂźk
Gyorsan, akárhogy is, hadd lássam őket.
Két perlekedő kérőd visszatért,
JĂł lovagokkal; most mĂĄr, szĂŠp hĂşgom,
Egyet szeretned kell.
EMILIA
Inkább a kettőt,
Hogy egy se haljon tĂşl korĂĄn miattam.
THESEUS
Ki látta őket?
PIRITHOUS
Én pár percig.
NEMES
Én is.
JĂśn egy HĂ­rnĂśk
THESEUS
Honnan, uram?
HÍRNÖK
A lovagoktĂłl.
THESEUS
SzĂłlj hĂĄt,
Te láttad őket, milyenek.
HÍRNÖK
Elmondom
HĂ­ven. Hat derekabb vitĂŠzt azoknĂĄl,
Kiket hoztak – a külszínből ítélve –
Nem láttam, nem olvastam. Az, ki első
Arcites oldalĂĄn, szemlĂĄtomĂĄst
KemĂŠnykĂśtĂŠsĹą fĂŠrfi, arcra herceg.
InkĂĄbb barnĂĄs, mint fekete, mogorva,
De nemes arca olyan emberĂŠ, ki
Nem fĂŠli, de keresi a veszĂŠlyt;
Szemének gömbje belső tűzre vall,
És úgy néz, mint az ingerült oroszlán;
Fekete haja hosszan csĂźng le hĂĄtul,
Mint hollószárny; erős vállára páncél
Borul kĂśrĂśskĂśrĂźl; combjĂĄra mĂ­ves
SzĂ­jrĂłl kard lĂłg, mellyel, ha megharagszik,
PecsĂŠtet Ăźt akaratĂĄra: jobb
BarĂĄtja soha nem volt katonĂĄnak.
THESEUS
JĂł leĂ­rĂĄs.
PIRITHOUS
MĂŠgis szegĂŠnyesebb, mint
Azé, ki Palamon mellett az első.
THESEUS
SzĂłlj rĂłla.
PIRITHOUS
Úgy sejtem, herceg az is,
Tán még előkelőbb, mert külseje
A tisztessĂŠg minden dĂ­szĂŠvel ĂŠkes
Magasabb, mint az, akiről beszélt,
És nyájas képű: arca úgy piroslik,
Mint érett szőlő; mélyen érzi nyilván,
MĂŠrt kĂźzd, ĂŠs inkĂĄbb tudja ĂśnĂźgyĂŠnek
A mĂĄsikĂŠt. OrcĂĄjĂĄn lĂĄthatĂł
A felvĂĄllalt Ăźgy minden szĂŠp remĂŠnye,
S haragudjĂŠk bĂĄr, sose zabolĂĄtlan,
Higgadt bĂĄtorsĂĄg tĂślti el s vezĂŠrli
KarjĂĄt merĂŠsz tettekre; fĂŠlni nem tud,
Nem ismer gyöngeséget. Haja szőke,
KemĂŠny s gĂśndĂśr, repkĂŠnyszerĹą fonatban,
Hogy villĂĄm meg ne csapja; arca hĂ­ven
MĂĄsolja a harcos szĹąz ĂśltĂśzĂŠkĂŠt:
Piros-fehĂŠr, nem ismert mĂŠg szakĂĄllat;
Élénk szeme tükrén Győzelem asszony
Mintha vitĂŠzsĂŠgĂŠnek udvarolna.
OrrĂĄt fenn hordja, rangja jelekĂŠnt;
Harc utĂĄn piros ajka hĂślgyhĂśz illik.
EMILIA
Mind haljanak meg?
PIRITHOUS
Ha beszĂŠl, a hangja
TrombitaszĂł; minden Ă­zĂŠben az,
Mit férfi kívánhat: erős s hibátlan;
JĂł acĂŠlbĂĄrdot hord, nyele arany;
Kora Ăşgy huszonĂśt.
HÍRNÖK
És ott a másik:
Az alacsony, de szĂ­vĂłs, akkorĂĄnak
TĹąnik, mint bĂĄrmelyik; sohase lĂĄttam
Ilyen testben mĂŠg szebb Ă­gĂŠretet.
PIRITHOUS
Ó, az a szeplős képű?
HÍRNÖK
Az, uram.
Nem kedves szeplő?
PIRITHOUS
Csinos.
HÍRNÖK
Mondhatom,
KevĂŠs van, s jĂłl elosztva, a TermĂŠszet
Művészetét dicséri. Haja szőke,
De nem hirtelenszőke: férfias,
AranybarnĂĄs; szĂ­vĂłs ĂŠs eleven:
Tevékeny fajta; erős karjain
A kemĂŠny izmok a vĂĄllvĂŠrt tĂśvĂŠben
EnyhĂŠn dagadtak, mint Ăşj-terhes asszony,
LĂĄtszik, hogy munkabĂ­rĂł, s nem lankasztja
A fegyver súlya; szürke szemű hős,
Akit legyőz, sajnálja azt; kiles
Minden előnyt, s ha felismerte, nyomban
Él is vele; sosem tesz jogtalant,
Nem is tĹąr; arca kerek, mosolya
Szerelmest mutat, komolysĂĄga harcost;
Feje körül győzelmi tölgyfalomb,
És hozzátűzve hölgye záloga;
Úgy harminchat körül járhat; kezében
Lovas-lĂĄndzsĂĄt hord, ezĂźsttel kiverve.
THESEUS
Mind ilyenek?
PIRITHOUS
Mind becsĂźlet fia.
THESEUS
Lelkemre, most már látni vágyom őket!
FĂŠrfiharcot lĂĄtsz, hĂślgyem.
HIPPOLYTA
Azt kĂ­vĂĄnom,
Csak okĂĄt nem, uram. PompĂĄs lehetne,
Ha kĂŠt orszĂĄg trĂłnjĂĄĂŠrt kĂźzdenĂŠnek;
De fĂĄj, hogy a szerelem ily kegyetlen.
LĂĄgy szĂ­vĹą hĂşgom, te mint vĂŠlekedsz?
Ne kĂśnnyezz, lĂĄny, ha vĂŠrĂźk hull: muszĂĄj.
THESEUS
Szépséged erőt ad nekik. – Barátom,
Tiéd a mezőny: rendezd el, ahogy
Ily vitĂŠzekhez illik.
PIRITHOUS
Minden Ăşgy lesz.
THESEUS
Megnézem őket: úgy felbuzdított
HĂ­rĂźk, hogy nem tudok mĂĄr vĂĄrni rĂĄjuk.
Adj meg mindent.
PIRITHOUS
DĂ­szben nem lesz hiĂĄny.
EMILIA
Szegény lány, sírj, mert győzzön bárki ma,
Egyiknek meg kell ĂŠrted halnia.
Mind el
3. SZÍN
Jön a Börtönőr, a Kérő és a Doktor
DOKTOR A bolondériája inkább valamilyen holdállásnál jön elő, mint máskor, nemde?
BÖRTÖNŐR Ártalmatlan búskomorságban leledzik állandóan, alig alszik, étvágya sincs, de gyakran iszik; valami jobb világról álmodik; és akármilyen távoli dolog forduljon is meg az eszében, a Palamon névvel van kihányva, úgy hogy ezt szotyogtatja el mindenütt, ezt keveri bele mindenbe.
Jön a Börtönőr Lánya
NĂŠzd csak, itt jĂśn: meglĂĄthatod, hogy viselkedik.
LÁNY Egészen elfelejtettem; a refrénje úgy szólt, „oda le, oda le”, és nem kisebb ember írta, mint Geraldo, Emilia tanítója. A leghóbortosabb ember, aki valaha is két lábon járt; mert a túlvilágon Dido meglátja majd Palamont, és akkor kiszeret Aeneasból.
DOKTOR Miket Ăśssze nem hord! SzegĂŠny lĂŠlek.
BÖRTÖNŐR Egész álló nap így megy ez.
LÁNY Ehhez a csudasághoz, amiről beszéltem, egy ezüstpénzt kell hozzatok a nyelvetek hegyén, különben nincs csónak; aztán, ha úgy fordul, hogy elkerültök az üdvözült telkekhez – van ám mit látni! Mi szüzek, akiknek odalett a májuk, ripityára szakadt a szerelemtől, mind odagyűlünk és egyebet se csinálunk egész nap, csak virágot szedünk Proserpinával. Csokrot kötünk Palamonnak: akkor majd csak észrevesz… akkor...
DOKTOR Milyen bĂĄjos, ahogy fĂŠlrebeszĂŠl! FigyeljĂźk mĂŠg egy kicsit.
LÁNY Hadd mondom el azt is, hogy néha el-elmegyünk az üdvözültektől kergetőzni. Jaj, szomorú életük van ott azoknak a másik fertályon, csak égnek, sülnek, főnek, sziszegnek, jajgatnak, vacognak, átkozódnak... Ó, keservesen megfizetnek mindenért; jól vigyázzatok! Aki megbolondul, felköti vagy vízbe öli magát, odajut – Juppiter óvjon meg tőle! –, ott egy üst olvadt ólomba és uzsorászsírba ültetnek, millió zsebmetsző közé, és fövünk, mint egy tábla szalonna, ami sehogy sem akar megpuhulni.
DOKTOR Miket ki nem fundĂĄl!
LÁNY Urak és udvari emberek vannak ott, akik felcsináltak szüzeket: tűzben állnak köldökig, s jégben a szívükig, úgy hogy a bajcsináló felük pörkölődik, a csalóka meg fagyoskodik – túl fájdalmas büntetés mindkettőnek, vélhetnénk, ilyen semmiségért. Higgyétek el, az ember feleségül venne egy leprás boszorkát is, ha innen kiváltja, úgy bizony.
DOKTOR Milyen összefüggően képzelődik! Ez nem hirtelen megháborodás, hanem súlyos és mély melankólia.
LÁNY Hallani, hogy egy dölyfös úrihölgy és egy dölyfös polgárasszony együtt jajgat... Én akár állat is lennék, ha jó mulatságnak tartanám. Egyik azt kiabálja: „Ó, micsoda füst!”, másik. „Ó, micsoda tűz!”, ismét egy másik: „Ó, mért is huncutkodtam a faliszőnyeg mögött!”, aztán jajgatnak, egy másik a kedveset átkozza és a kertilakot.
Énekel
ŐszintÊn mondom, csillagok stb. El
BÖRTÖNŐR Mi a véleményed róla, uram?
DOKTOR Úgy vélem, az esze kibicsaklott, amit én nem tudok helyretenni.
BÖRTÖNŐR Akkor hát mi legyen?
DOKTOR Kedvelt-e valakit, mielőtt meglátta Palamont?
BÖRTÖNŐR Valamikor nagy reményem volt az iránt, uram, hogy tetszik neki ez az úr, a barátom.
KÉRŐ Magam is úgy gondoltam, és a fél vagyonomat feltettem volna egy fületlen gomb ellenében, hogy mára már ő és én Igazából egyetértünk.
DOKTOR Szemének túlkapatása megfogyatkozottá a többi érzékét; helyrejöhetnek még és telítődhetnek újfent, hogy kifejtsék rendelt képességeiket, de most erősen erőtlenek. Imigyen járj el: zárd be egy olyan szobába, ahova inkább csak belopózik, mintsem bejuthat a fény; te pedig, ifjú úr, az ő barátja, add ki magad Palamonnak, mondd, azért jöttél, hogy ővele egyél és szerelemről beszélgess vele. Ez fölkelti a figyelmét, mivel folytonosan ez jár az eszében; minden egyébbel, ami esze és szeme közé furakodik, bolondsága csak mókázik és szertelenkedik. Énekelj neki olyan gügye szerelmi dalokat, amilyeneket, mint mondja, Palamon énekelgetett a tömlöcben; jöjj hozzá a legszebb virágokkal teleaggatva, amik ilyenkor nyitnak, és adj még hozzá néhány csinált illatot, amit jól esik szagolni. Mindez Palamonná áll össze, mert Palamon dalol, Palamon kedves, mindenki tudja jól. Kérd, hogy egyetek együtt, szolgáld föl neki az ételt, köszöntsd fel, és szünet nélkül váltogatva könyörögj kegyelemért, és fogadtasd magad a kegyeibe. Tudd meg, kiféle lányok voltak a pajtásai és játszótársai, és hozd el őket hozzá Palamonnal a nyelvükön, és legyenek náluk zálogok, mintha neki szánnák azokat. A képzelgését képzelgésekkel kell leküzdeni. Így elérhetjük, hogy egyék, aludjék, és ami most megcsúszott benne, visszazökkenjen a régi kerékvágásba. Nem tudom, hányszor láttam már ezt bebizonyosodni, és nagyon reménykedem, hogy eggyel szaporítjuk a számát. Tervünk két szakasza között én is jövök aztán a gyógykezeléssel. Kezdjünk hozzá, és siessünk az eredménnyel, ami biztosan meghozza a javulást.
Mind el
ÖTÖDIK FELVONÁS
1. SZÍN
Harsonák. Jön Theseus, Pirithous, Hippolyta és kísérők
THESEUS
JĂśjjenek, s mondjĂĄk el az isteneknek
Imáikat; ragyogjon szent tüzektől
A templom, az oltĂĄrok fellegekben
KĂźldjĂŠk a fennvalĂłknak a gomolygĂł
TĂśmjĂŠnfĂźstĂśt. Ne hiĂĄnyozzĂŠk semmi:
Nemes munkĂĄval ĂĄldoznak az ĂŠgnek,
Amely szereti őket.
PIRITHOUS
Uram, jĂśnnek.
Kürtszó. Jön Palamon és Arcites, mindkettő a lovagjaival
THESEUS
Ti ĂĄdĂĄz ellensĂŠgek, fejedelmi
VĂŠrrokonok, kik itt ĂĄlltok ma, hogy
KĂśzelharc oltsa kĂśztetek a lĂĄngot:
TegyĂŠtek fĂŠlre kissĂŠ dĂźhĂśtĂśk,
S a pĂĄrtfogĂł istenek oltĂĄrĂĄnĂĄl
Galamb-szelĂ­den hajtsatok fejet
Gyűlölségtek a halálnál erősebb;
De harcotokon istenek szeme.
Most imĂĄdkozzatok; jĂł kĂ­vĂĄnsĂĄgom
Mindkettőé.
PIRITHOUS
A jobbiknak dicsőség!
Theseus, Pirithous, Hippolyta és kísérők el
PALAMON
Pereg a homok mĂĄr, ĂŠs meg nem ĂĄll,
MĂ­g egyikĂźnk meg nem hal. VĂŠsd eszedbe:
Ha Ăśnmagamban tĂĄmad e dologban
EllensĂŠgem, egy szem a mĂĄsik ellen,
Egy kar, mely párját elnyomná, a sértőt
ElpusztĂ­tom, kuzin, habĂĄr sajĂĄt
Testrészem. Ebből kitalálhatod,
Hogy nĂŠzlek tĂŠged.
ARCITES
Én nevedet, régi
Szereteted, rokonsĂĄgunk kitĂśrlĂśm
Emlékemből, s olyat teszek helyébe,
Amit megĂślhetek. Bontsunk vitorlĂĄt,
AztĂĄn rĂśpĂ­tse hajĂłinkat, merre
Égi bíránknak tetszik.
PALAMON
JĂłl beszĂŠlsz.
MĂŠg egyszer hadd Ăśleljelek, kuzin;
MegĂślelik egymĂĄst
TĂśbbĂŠ sosem teszem.
ARTICES
Az ĂŠg megĂĄldjon.
PALAMON
Ég áldjon, kuzin.
ARCITES
Áldjon Êg, uram.
Palamon a lovagjaival el
Rokon-lovagok – áldozataim! –
Mars igaz hĂ­vei, aki a fĂŠlsz
CsirĂĄit, mĂŠg a veszĂŠly ĂŠrzetĂŠt is
Kiveti lelketekből, jöjjetek
Most hivatĂĄsunk istene elĂŠ: ott
Kérjetek tőle oroszlánszivet
S tigris-kitartást, azt, bősz szenvedélyt,
És fürgeséget is – előre törni;
Mások csigáknak kívánnának. Úgy kell,
Hogy díjamat vérből fakasszam, hőstett
Helyezze fĂśl koszorĂşm, melynek ĂŠke
Ő, virágok úrnője. Könyörögjünk
Ahhoz, ki vértől csorduló medencét
Csinál mezőnkből; tartsatok velem,
És lélekben forduljatok feléje.
Leborulnak, aztĂĄn Mars oltĂĄra elĂŠ tĂŠrdelnek
Ki hatalmaddal zĂśld Neptunt bĂ­borra
Festetted, kinek jĂśttĂŠt ĂźstĂśkĂśs
JĂśvendĂśli, dĂşlĂĄsĂĄt temetetlen
KoponyĂĄk jelzik, s zord lehellete
ElfĂşjja dĂşs Ceres kincsĂŠt, aki
Kék felhőkből kezeddel porba döntőd
A vĂĄrtornyot, felĂŠpĂ­ted s lerontod
A város kőfalát: mint dobod ifjú
HĂ­vĂŠt, tanĂ­tvĂĄnyod, avass a harcban
Ügyessé, hogy dicsőségedre járjak
Elöl zászlómmal, s a nap győztesének
Nevezzenek; nagy Mars, add valami
JelĂŠt kegyednek.
Arcra borulnak, mint előbb, és fegyvercsörgés hallatszik, mintegy csata kitörését jelző döndüléssel, mire mind felállnak és meghajolnak az oltár felé
Megromlott kor nagy kiigazitĂłja,
Tespedt orszĂĄgok felrĂĄzĂłja, ki
DĂśntesz poros jogok fĂślĂśtt, ki vĂŠrrel
GyĂłgyĂ­tsz beteg fĂśldet, s megszabadĂ­tod
Emberfölöslegétől: én jeled
SzerencsĂŠs jĂłslatnak veszem, s merĂŠszen
Megyek elĂŠbe sorsomnak. GyerĂźnk!
Arcites a lovagjaival el
Jön Palamon lovagjaival, az előbbi rendben
PALAMON
Új tűzzel fénylik csillagunk ma, vagy
VĂŠgkĂŠpp kihuny; jelszĂłnk a szerelem:
Istennő adta, hát győzelmet is
Ad hozzĂĄ. OlvasszĂĄtok lelketek
Lelkembe, kik vĂĄsĂĄrra viszitek
Ügyemért bátran bőrötök; ajánljuk
Venusnak fegyverĂźnk, ĂŠs kĂśnyĂśrĂśgjĂźnk,
Legyen velĂźnk hatalma.
Leborulnak, aztán az előbbi módon Venus oltára elé térdelnek
Üdv, titkok királynéja, ki eloltod
Hatalmaddal a vad zsarnok dĂźhĂŠt,
Hogy egy lĂĄnynak sĂ­rjon; szemrebbenĂŠssel
Elfojtod Mars dobjĂĄt, s a riadĂłt
SuttogĂĄssĂĄ halkĂ­tod; nyomorĂŠkkal
LĂłbĂĄltatod mankĂłjĂĄt, s meggyĂłgyĂ­tod
Hamarabb, mint Apollo; a kirĂĄlyt
VazallussĂĄ sĂźllyeszted, a komor
VĂŠnt megtĂĄncoltatod; a tar tudĂłst,
Ki – mint fiúk a Szent Iván tüzét –
ÁtszÜkte ifjan långod, hetven Êvvel
RĂĄkĂŠnyszerĂ­ted, hogy rekedt torokkal
Szerelmi dalt kĂĄrogjon. Melyik isten
Erején nincs erőd? Phoebusra forróbb
LĂĄngot dobtĂĄl ĂśvĂŠnĂŠl; ĂŠgi tĹąz
Perzselte halandó fiát, őt meg tiéd;
A fagyos vadĂĄszlĂĄny eldobta mĂĄr-mĂĄr
Íját, sóhajtozott. Fogadj kegyedbe,
HĹą katonĂĄd, ki Ăşgy hordom igĂĄdat,
Mint rĂłzsakoszorĂşt, bĂĄr sĂşlyosabb
Az ólomnál, csípősebb a csalánnál.
Nem gyalĂĄztam tĂśrvĂŠnyed, semmi titkod
FĂśl nem fedtem, nem is tudtam, a mĂĄs
Asszonya utĂĄn nem jĂĄrtam, ledĂŠr
SzennyĂ­rĂĄst nem olvastam; lakomĂĄn
Nem pletykáltam ki szép nőt, csak pirultam
Vigyorgok adomĂĄitĂłl; utĂĄltam
A kérkedőt, és megkérdeztem tőle,
Hogy volt-e anyja – nekem volt, egy asszony,
S ő asszonyt sért. Ismertem én – meséltem –
Egy nyolcvan telet lĂĄtott fĂŠrfiĂşt, ki
TizennĂŠgy ĂŠves lĂĄnyt vett el. A porba
Te adtĂĄl ĂŠletet; a gĂśrcsĂśs aggkor
LĂĄbĂĄt gacsosra gĂśrbĂ­tette,
Ujjaira csomĂłt kĂśtĂśtt a csĂşz,
Szeme fĂĄjdalmas rĂĄndulĂĄsai
Majd kinyomtĂĄk golyĂłjĂĄt, csupa kĂ­nnak
Látszott benne az élet. És e csontváz
IfjĂş pĂĄrjĂĄnak fia lett, s hiszem,
Hogy tőle, mert a nő megesküdött rá,
És ki ne hinné? Nos, nem tapsolok
Annak, ki amit tesz, szĂŠtkĂźrtĂśli;
Megvetem azt, ki mit se tett, de henceg;
Ki tenne, s nem tud, azt kinevetem.
Nem, nem szeretem azt, ki titkokat
BeszĂŠl ki undokul, s pimasz szavakkal
Fecseg bizalmas dolgokrĂłl: ilyen
Vagyok, s tudom, őszintébben szerelmes
Nem sóhajtott soha. Ó, nyájas úrnő,
Adj győzelmet e harcban az igaz
Szerelem dĂ­jakĂŠnt, ĂŠs ĂĄldj meg engem
Nagy kegyednek jelĂŠvel.
Zene hallatszik és röpködő galambokat lehat látni. Ismét arcra, térdre borulnak
Ki halandó kebelben tizenegytől
Kilencvenig uralkodsz, vadaskerted
A föld s mi rőtvad-csorda: köszönöm
SzĂŠp zĂĄlogodat, mely szĂ­vemre tĹązve
FelvĂŠrtezi bizonnyal testemet
A harcra. Álljunk fel, s hajtsunk fejet
Az istennő előtt.
Meghajolnak
Itt az idő.
Palamon a lovagjaival el
Lágy fuvola-muzsika. Jön Emilia fehérben, vállára omló hajjal, búzakoszorúval; fehér ruhás lány viszi az uszályát, haját virágok díszítik; előtte egy másik ezüst szarvastehenet visz, benne tömjénnel és kellemes illatszerekkel; miután ezt elhelyezték Diana oltárán, a kísérő lányok félreállnak, és Emilia meggyújtja a füstölőt. Aztán bókolnak és letérdelnek
EMILIA
Homályos, hűvös, szent, szilárd királynő,
Tivornyát megvető, csöndes tűnődő,
SzelĂ­d, magĂĄnyos, szĹąz-fehĂŠr, oly tiszta,
Mint szélben a hó, ki nő-lovagjaidnak
Nem engedsz tĂśbb vĂŠrt, mint egy pirulĂĄsnyit,
Mely rendjük díszruhája: íme, papnőd,
OltĂĄrodnĂĄl kĂśnyĂśrgĂśk. Csoda-zĂśld
Szemed, mely nem tekintett soha szennyes
Dologra, nĂŠzzen kegyesen szĂźzedre;
Ezüstös égi úrnő, most füled –
Mely nem hallott trĂĄgĂĄr szĂłt, melybe lĂŠha
Hang nem hatolt – hajlítsd szent félelemtől
Áthatott kÊrÊsemre. Ez utolsó
Vesta-szolgĂĄlatom: menyasszony lettem,
BĂĄr szĂ­vem szĹąz maradt; mĂĄtkĂĄra leltem,
Ám mÊg nem ismerem. Vålasztanom kell
Kettőből egyet, s imádkoznom érte,
De kĂŠptelen vagyok. Ha szemre kĂŠne
VĂĄlasztani, egyformĂĄn daliĂĄsak,
Egyet sem ítélhetek el – de egynek
Veszni kell mégis. Erényes királynő,
Ki jobban szeret két kérőm közül,
S igĂŠnye jogosabb, az nyerje el
E bĂşzakoszorĂşt, kĂźlĂśnben engedj
Annak maradnom, ami most vagyok,
LĂĄnycsapatodban.
A szarvastehén eltűnik az oltárról, a helyébe rózsafa nő, rajta egy szál
rĂłzsĂĄval
LĂĄm, apĂĄly ĂŠs dagĂĄly parancsolĂłja
Oltára belsejéből szent jelet
Mutat elő: egyetlen árva rózsát!
Ha jĂłl ĂŠrtem, mindkĂŠt bĂĄtor lovag
Elhull a harcban, ĂŠs ĂŠn szĹąz virĂĄgkĂŠnt
Élek tovább, leszakítatlanul.
Hirtelen hĂşrok pendĂźlĂŠse hallatszik ĂŠs a rĂłzsa lehull a fĂĄrĂłl
Lehull a virág, süllyed a fa! Úrnő,
HĂĄt elbocsĂĄtasz: mĂŠgis csak letĂŠpnek;
Így vélem, bár szándékod nem tudom;
Fedd föl rejtélyed. – Kegyes lesz, remélem:
Kedvező volt a jel.
BĂłkolnak ĂŠs mind el
 
2. SZÍN
Jön a Doktor, a Börtönőr és a Kérő Palamonnak öltözve
DOKTOR
TanĂĄcsom jĂł hatĂĄssal volt-e rĂĄ?
KÉRŐ
Ó, nagyon. A lányok, kik vele voltak,
BizonygattĂĄk, hogy Palamon vagyok;
FĂŠlĂłra mĂşltĂĄval mĂĄr rĂĄm mosolygott,
KĂŠrdvĂŠn, mit ennĂŠk, s mikor csĂłkolom meg.
Azt mondtam, nyomban, s megcsĂłkoltam kĂŠtszer.
DOKTOR
JĂłl tetted; sokkal jobb lett volna hĂşszszor,
Mert ez a kĂşra lelke.
KÉRŐ
Azt is mondta,
Éjjelre fenn marad velem, mert tudja,
HĂĄnykor van rohamom.
DOKTOR
Csak hadd maradjon,
S ha roham jĂśn rĂĄd, rohand meg, de gyorsan.
KÉRŐ
KĂŠrt, hogy daloljak.
DOKTOR
S daloltĂĄl?
KÉRŐ
Nem.
DOKTOR
Rosszul tetted
Keresd a kedvĂŠt mindenkĂŠpp.
KÉRŐ
Az ĂĄm, de
Nincs hangom, uram, hogy ekkĂŠpp kurĂĄljam.
DOKTOR
Nem szĂĄmit, jĂł akĂĄrmilyen zaj.
Ha Ăşjra kĂŠrne, lĂŠgy meg neki bĂĄrmit,
HĂĄlj vele, ha kĂ­vĂĄnja.
BÖRTÖNŐR
No de, doktor!
DOKTOR
Persze, a kĂşra vĂŠgett.
BÖRTÖNŐR
MĂĄr megengedj,
Első a tisztesség.
DOKTOR
FinnyĂĄskodĂĄs ez.
Tisztességből ne dobd el gyermeked:
GyĂłgyĂ­tsd ki, s ha tisztessĂŠg kell neki,
Nyitva az Ăşt.
BÖRTÖNŐR
KĂśszĂśnet ĂŠrte, doktor.
DOKTOR
Hozd ide most, lĂĄssuk, mi van vele.
BÖRTÖNŐR
Hozom, s azt mondom, Palamonja vĂĄrja.
De nincs igazad, doktor uram. El
DOKTOR
Menj csak.
Az apa mind bolond! A tisztessĂŠge?
Ha addig gyĂłgyĂ­tnĂĄnk, mĂ­g megtalĂĄljuk...
KÉRŐ
Hogy, azt hiszed, uram, nem tisztessĂŠges?
DOKTOR
HĂĄny ĂŠves?
KÉRŐ
Tizennyolc.
DOKTOR
Lehet, hogy az
De nem szĂĄmĂ­t, cĂŠlunkhoz nincs kĂśze.
Az apja bĂĄrmit is beszĂŠl, ha lĂĄtod,
Hogy kedve lenne a mondott dologra,
Videlicet, kis hĂşsra... ugye, ĂŠrtesz?
KÉRŐ
Nagyon, uram.
DOKTOR
Az ĂŠtvĂĄgyĂĄt lakasd jĂłl,
Bőségesen, s kigyógyul ipso facto
A mélakórból, mely megfekszi őt.
KÉRŐ
Én rajta leszek, doktor.
Jön a Börtönőr, a Börtönőr Lánya és annak szolgálója
DOKTOR
JĂłl jĂĄrsz vele. JĂśn; kedveskedj neki.
BÖRTÖNŐR
Jer, Palamon jĂśn hozzĂĄd, gyermekem:
Úgy mondta, hogy ilyenkor látogat meg.
LÁNY
KĂśszĂśnĂśm, hogy ily tĂźrelmes velem.
Kedves Ăşr, ĂŠs ĂŠn sokkal tartozom neki.
Lovat is adott; lĂĄttad mĂĄr?
BÖRTÖNŐR
Igen.
LÁNY
Hogy tetszik?
BÖRTÖNŐR
Nagyon helyre ĂĄllat.
LÁNY
TĂĄncolni lĂĄttad?
BÖRTÖNŐR
Nem.
LÁNY
Én biza gyakran.
GyĂśnyĂśrĹą szĂŠpen jĂĄrja, gangosan,
JĂśhet dzsiggelni pejkĂł s vasderes,
Úgy pörög, mint a csiga.
BÖRTÖNŐR
SzĂŠp valĂłban.
LÁNY
HĂşsz mĂŠrfĂśld morrist tĂĄncol el egy ĂłrĂĄn,
Ettől lesántul, gondolom, a legjobb
LĂł-tĂĄncos is az egyhĂĄzkerĂźletben;
A Szerelmes fĂŠny dallamĂĄra vĂĄgtĂĄz.
Mit szĂłlsz e lĂłhoz?
BÖRTÖNŐR
Oly tĂśkĂŠletes,
Hogy odaĂĄllĂ­thatnĂĄk teniszezni.
LÁNY
Az semmi.
BÖRTÖNŐR
Írni és olvasni is tud?
LÁNY
SzĂŠp kĂŠzĂ­rĂĄsa van, s egymaga szĂĄmol
Abrakot, szĂŠnĂĄt. KorĂĄn keljen ĂĄm
A lovĂĄsz, hogy becsapja. Ismered
A herceg sĂĄrga kancĂĄjĂĄt?
BÖRTÖNŐR
Nagyon jĂłl.
LÁNY
Az szĂśrnyen szerelmes belĂŠ, szegĂŠny,
De mint gazdája, gőgös és rideg.
BÖRTÖNŐR
Mennyi a mĂłring?
LÁNY
Vagy kĂŠtszĂĄz nyalĂĄb,
S hĂşsz vĂŠka zab; de Ăşgysem veszi el.
SelypĂŠn nyerĂ­t, hogy megejtse a molnĂĄr
Kancåjåt Ám annak halåla lesz.
DOKTOR
Mennyi zĂśldsĂŠget Ăśsszehord!
BÖRTÖNŐR
BĂłkolj, itt jĂśn szerelmed.
KÉRŐ (előre jön)
DrĂĄga lĂŠlek,
Hogy vagy? Milyen finom lĂĄny: hiszen ez bĂłk!
LÁNY
TisztessĂŠgem legyen szolgĂĄlatodra.
A vilĂĄg vĂŠge mennyire van innen?
DOKTOR
Egy napi jĂĄrĂĄs, lĂĄny.
LÁNY (a Kérőhöz)
EljĂśssz velem?
KÉRŐ
Mit csinĂĄlunk ott, lĂĄny?
LÁNY
KrikettezĂźnk.
Ugyan mi mĂĄst lehetne?
KÉRŐ
SzĂ­vesen:
Üljük meg ott a lagzit.
LÁNY
Igaz is:
Ott biztosan talĂĄlunk majd e cĂŠlra
Egy vak papot, ki simĂĄn Ăśsszead,
Mert itt mind kĂłtyagos okoskodĂłk.
No meg apĂĄmat holnap felakasztjĂĄk,
S ez csĂşnya foltot ejt a dolgon.
Nem vagy te Palamon?
KÉRŐ
TalĂĄn nem ismersz?
LÁNY
Ne jĂĄrj utĂĄnam: nincsen egyebem,
Mint ez a szoknya ĂŠs kĂŠt durva ing.
KÉRŐ
Mindegy nekem: elveszlek.
LÁNY
IgazĂĄn?
KÉRŐ
E szĂŠp kacsĂłra.
LÁNY
Ágyba is megyßnk.
KÉRŐ
Mikor Ăłhajtod. MegcsĂłkolja
LÁNY
Ó, uram, harapsz.
KÉRŐ
MĂŠrt tĂśrlĂśd le a csĂłkom?
LÁNY
Nagyon ĂŠdes,
Érzem az ízét lakodalomig.
Nem Arcites kuzinod ez?
DOKTOR
Igen,
És örvendek, hogy Palamon kuzin
Ily jĂłl vĂĄlasztott.
LÁNY
Gondolod, hogy elvesz?
DOKTOR
Nem kĂŠtlem.
LÁNY
Te is Ăşgy hiszed?
BÖRTÖNŐR
Igen.
LÁNY
Sok gyermekünk lesz. – Uram, be megnőttél!
Remélem, megnő Palamonom is,
MĂĄr szabadon jĂĄr. Jaj, szegĂŠny kis csirke,
KemĂŠny mag ĂŠs rossz Ăłl eltĂśrpĂ­tette,
De helyrecsĂłkolom.
HĂ­rnĂśk jĂśn
HÍRNÖK
Mi van itt? ElmulasztjĂĄtok a legszebb
LĂĄtvĂĄnyt.
BÖRTÖNŐR
Mezőnyben vannak már?
HÍRNÖK
Igen.
Neked is van ott dolgod.
BÖRTÖNŐR
Indulok mĂĄr.
Itt hagylak.
DOKTOR
Nem, ĂŠn is veled megyek.
A harcot lĂĄtnom kell.
BÖRTÖNŐR
Hogy vĂŠlekedsz?
DOKTOR
Ígérem, három-négy napon belül
Rendbe hozom. (A Kérőhöz) Te el ne maradj tőle,
Viselkedj vele Ăşgy, mint eddig.
KÉRŐ
Úgy lesz.
DOKTOR
Vidd hĂĄt be.
KÉRŐ
JĂśjj, drĂĄgĂĄm, ĂźljĂźnk ebĂŠdhez,
AztĂĄn kĂĄrtyĂĄzunk.
LÁNY
És adsz csókot is?
KÉRŐ
SzĂĄzat.
LÁNY
És még húszat.
KÉRŐ
És még húszat.
LÁNY
És együtt is hálunk.
DOKTOR
Egyezz bele.
KÉRŐ
EgyĂźtt, az ĂĄm.
LÁNY
De nem fogsz bĂĄntani.
KÉRŐ
Nem, kedves.
LÁNY
Hogyha fĂĄj, szĂ­vem, kiĂĄltok.
Mindketten el
3. SZÍN
Harsonák. Jön Theseus, Hyppolita, Emilia, Pirithous és néhány kísérő.
EMILIA
Eddig megyek.
PIRITHOUS
Ily lĂĄtvĂĄnyt elmulasztasz?
EMILIA
InkĂĄbb nĂŠznĂŠk vadĂĄszĂł lĂŠgykapĂłt,
Mint ezt. Minden suhintĂĄs itt nemes
Életre tör, minden csapás siratja
A helyet, hova hull, s lĂŠlekharangnak
Hallatszik inkább. Én itt maradok.
Elég fülemnek bűnhődnie azzal,
Mit hallanom kell, ha meg nem kimĂŠl
Süketség; ne fertőzze szememet
RĂŠmsĂŠg, mit elkerĂźlhetek.
PIRITHOUS
Uram,
HĂşgod nem jĂśn tovĂĄbb.
THESEUS
Azt nem lehet:
VitĂŠzi tetteket lĂĄthat, miket
Megfestenek majd. A TermĂŠszet adja
Elő a játékot, s szemünk-fülünk
HitelesĂ­ti. (EmiliĂĄhoz) Neked ott kell lenned:
Te vagy a győztes díja, koszorú
KivĂ­vott jogcĂ­mĂŠre.
EMILIA
MegbocsĂĄss:
BecsuknĂĄm a szemem.
THESEUS
De ott kell lenned:
Olyan e prĂłba, mint az ĂŠj, s te vagy
Az egyetlen fénylő csillag.
EMILIA
Kihunytam.
Gonosz a fény, mely megmutatja őket
EgymĂĄsnak; a sĂśtĂŠtsĂŠg, mely iszonyt
SzĂźlt mindig ĂŠs halandĂł milliĂłk
Átkozzåk, hogyha most mindkettejßkre
Fekete kĂśpenyĂŠt vetnĂŠ, hogy egymĂĄst
Meg ne talĂĄljĂĄk, nĂŠmi jĂł nevet
Nyerhetne, ĂŠs sok gyilkolĂĄst tehetne
JĂłvĂĄ, melyben vĂŠtkes volt.
HIPPOLYTA
Menni kell.
EMILIA
Hitemre, nem.
THESEUS
De szemed szĂ­tja fel
A lovagok vitĂŠzsĂŠgĂŠt; te vagy
A cĂŠl e hĂĄborĂşban, ott kell lenned
SzolgĂĄlatuk jutalmĂĄul.
EMILIA
Megengedj:
A trĂłnigĂŠny hatĂĄron kĂ­vĂźl is
Eldőlhet.
THESEUS
JĂł, jĂł, ahogy akarod.
EllensĂŠgĂŠnek kĂ­vĂĄnhatja tisztjĂŠt,
Ki veled marad.
HIPPOLYTA
Ég áldjon, húgom.
Valamicskével előtted tudom meg,
Ki lesz a fĂŠrjed. Kit az istenek
Jobbnak ítélnek kettőjük közül,
TessĂŠk szivednek is.
Mind el, Emilia és kísérői kivételével
EMILIA
Arcites nyĂĄjas arcĂş, ĂĄm szeme
Felajzott hadigĂŠp vagy ĂŠles penge
Puha tokban; bĂĄtorsĂĄg s irgalom
Ágytårsak arcån. Palamon nem oly
Fenyegető, de szemöldöke sírbolt,
S temetni lĂĄtszik, hogyha Ăśsszevonja.
Nem mindig ilyen, gondolatai
FormĂĄljĂĄk folyvĂĄst; tekintete hosszan
Pihen tĂĄrgyĂĄn. A melankĂłlia
Illik hozzĂĄ, mint Arciteshez a jĂłkedv,
De az ő búja is egyfajta jókedv;
Akárha bússá tenné őt a jókedv,
S a bĂş vidĂĄmmĂĄ. Rossz hangulatok,
Melyek mĂĄsokban oly tĂźskĂŠsek, benne
BĂŠkĂŠs szĂĄllĂĄst talĂĄlnak.
KĂźrtszĂł. TrombitĂĄk tĂĄmadĂĄsra szĂłlnak
Ha, bĂĄtorsĂĄg sarkantyĂşi hevĂ­tik
A hercegeket! Győzhet Arcites,
S Palamon is Ăşgy megsebezheti,
Hogy csonka marad. Lehet-e elĂŠggĂŠ
SzĂĄnni ilyen bajt? Hogyha ott vagyok,
Árthatok is: odapillantanak
SzĂŠkem felĂŠ, s kĂśzben tĂĄn elmulasztjĂĄk
A vĂŠdelmet, kihagynak tĂĄmadĂĄst,
Mit a perc kĂ­vĂĄn. Jobb nem lennem ott...
Ó, inkább ne születtem volna, mintsem
VĂŠrontĂĄsban vegyek rĂŠszt!
Kürtszó. Nagy kiabálás és lárma kívülről: Éljen Palamon!
JĂśn egy Szolga
Mi a helyzet?
SZOLGA
Azt kiabálják: Éljen Palamon!
EMILIA
Így hát ő győzött. Valószínű is volt:
Hisz csupa kellem ĂŠs siker, bizonnyal
A legkivĂĄlĂłbb fĂŠrfi. Fuss oda,
S mondd el, mit lĂĄttĂĄl.
Ujjongás és kürtszó, azt kiáltják: Éljen Palamon!
SZOLGA
Újra Palamon.
EMILIA
Fuss, nĂŠzz kĂśrĂźl.
Szolga el
Szegény hívem, legyőztek!
Jobboldalt hordom mĂŠg a kĂŠpedet,
Baloldalt Palamont – nem is tudom, mért,
Nincs szĂĄndĂŠk benne: a sors Ă­gy akarta.
Baloldalt van a szĂ­v is: Palamonnak
Kedvezett az előjel.
Újabb kiáltozás, ujjongás és kürtszó kívülről
Ez a lĂĄrma
NyilvĂĄn a harc vĂŠgĂŠt jelenti.
JĂśn a Szolga
SZOLGA
Azt mondjĂĄk, Palamon mĂĄr Arcitest
Egy ujjnyi hĂ­jĂĄn az oszlopnak nyomta,
EzĂŠrt ĂŠltettĂŠk Palamont. De aztĂĄn
Lovagjai kimentettĂŠk, s a kĂŠt
VĂĄgytĂĄrs az oszlop mellett vĂ­vja most
KĂŠzitusĂĄjĂĄt.
EMILIA
BĂĄr olvadna eggyĂŠ
E kettő! Nő méltó nem is lehetne
Ily fĂŠrfihez: sok ritka kĂŠpessĂŠgĂźk,
NemessĂŠgĂźk az alsĂłbbrendĹąsĂŠg,
CsĂśkĂśtt ĂŠrtĂŠkĹąsĂŠg ĂŠrzĂŠsĂŠt kelti
Bármely nőben...
Kürtszó. Kívülről kiáltozás: Arcites, Arcites!
Megint ujjonganak?
Még „Palamon”?
SZOLGA
Nem, most már „Arcites”.
EMILIA
KĂŠrlek, figyeld jĂłl a kiĂĄltozĂĄst,
Hegyezd mindkĂŠt fĂźled.
Kürtszó. Lelkes ujjongás és kiabálás: Arcites győzött!
SZOLGA
Azt kiabĂĄljĂĄk:
„Arcites győzött!” Ha, „Arcites győzött!”
A rĂŠzfuvĂłk jelentik is a harc
VĂŠgĂŠt.
EMILIA
A vak is lĂĄtta, Arcites
Nem zöldfülű – nagy Isten, kiviláglott
LelkĂŠnek kincses fĂŠnyessĂŠge, nem
Maradhatott titok, mint tĹąz a lenben,
Mint szerény part, mely vad száltól dühöngő
HullĂĄmokkal pĂśrĂśl. Gondoltam ĂŠn,
Hogy Palamon veszĂ­t, nem is tudom,
MiĂŠrt; hol eszĂźnk nĂŠma, jĂł prĂłfĂŠta
Sokszor a kĂŠpzelet. KĂźrtszĂł
MĂĄr jĂśnnek is
Jaj, szegĂŠny Palamon!
Jön Theseus, Hippolyta, Pirithous, Arcites mint győztes, és kíséret
THESEUS
LĂĄm, hol vĂĄrakozik hĂşgunk remegve
És zaklatottan! – Szép Emilia,
Az istenek ĂŠgi dĂśntĂŠse folytĂĄn
E lovag jutott nĂŠked: jĂł fiĂş,
Fejbeverős. Adjátok kezetek.
Fogadd őt, te meg őt; a szeretet
Nőjön, ha fogytok is.
ARCITES
Emilia,
Feledtem ĂŠrted azt, mi rajtad kĂ­vĂźl
A legdrĂĄgĂĄbb, s mĂŠgis olcsĂł e vĂĄsĂĄr,
Ha ĂŠrtĂŠked tekintem.
THESEUS
DrĂĄga hĂşgom,
Úgy szól most, mint derék lovag, aki
Nemes mĂŠnt sarkantyĂşzott; agglegĂŠnynek
Szánhatták őt az istenek, nehogy
Majd rĂĄjuk ĂźssĂśn sarja! Annyira
Tetszett nekem, hogy ĂłlomtĂśmbnek tĹąnik
Arcites hozzĂĄ kĂŠpest. Ha egyenkĂŠnt
MĂŠltatnĂĄm minden Ă­zĂŠt, Arcites
Úgy sem veszítne: hiszen a kiváló
Egyenlővel mérkőzött meg. Az éjjel
Két versengő fülemüle hallatta
FelvĂĄltva ĂŠnekĂŠt: egy magasabb hang,
Aztán egy másik, majd megint az első,
Mind szebb zengĂŠssel, Ăşgy hogy nem tudott
A fĂźl Ă­tĂŠlni kĂśztĂźk; jĂł sokĂĄig
Így volt e két rokonnal, míg az ég
Győztessé tette egyiket. – Viseld
Örömmel koszorúd. – A vesztesek
Vesszenek nyomban, mert tudom, az ĂŠlet
Teher szĂĄmukra; hozzĂĄfogni mĂĄris.
Nem kellemes lĂĄtvĂĄny; menjĂźnk el innen,
Örömmel s némi búval. (Arciteshez) Vedd a díjad:
Tudom, nem veszted el.
Arcites megfogja EmĂ­lia kezĂŠt. HarsonĂĄk
Hippolyta,
Egyik szemed, lĂĄtom, kĂśnnyet fogan,
S vilĂĄgra hozza.
EMILIA
Így nyerünk díjat?
Ti ĂŠgiek, hol van irgalmatok?
Ha azt akarjĂĄtok, hogy Ă­gy legyen,
AzĂŠrt ĂŠljek, hogy vigasztaljam e
BarĂĄtja-nincs fĂŠrfit, ki levĂĄg magĂĄrĂłl
Egy minden nőnél drágább életet,
MeghalnĂŠk ĂŠn is.
HIPPOLYTA
Siralmas dolog,
Hogy nĂŠgy szem Ăşgy fĂźgg valakin, hogy meg kell
Vakulnia kettőnek érte.
THESEUS
Úgy van.
Mind el
4. SZÍN
Jön Palamon a lovagjaival megkötözve, velük a Börtönőr, hóhér és katonai őrség.
PALAMON
Sok ember ĂŠl, aki tĂşlĂŠlte mĂĄsok
SzeretetĂŠt; bizony, sok apa van
Így gyermekével; tán csekély vigaszt
NyĂşjt, hogyha erre gondolunk. KimĂşlunk,
És szánnak minket számosan, akik
Kívánnák, hogy még éljünk. Megelőzzük
A vĂŠnsĂŠg undok bajait, kijĂĄtsszuk
A gutát és a csúzt, melyek a végső
Órákban várnak az ősz főre; ifjan,
NyĹątlen tartunk az istenek felĂŠ, nem
Sok vĂŠn bĹąnnel bicegve, s szĂ­vesebben
OsztjĂĄk is meg nektĂĄrjukat velĂźnk,
TisztĂĄbb lelkekkel. DrĂĄga rokonok,
E sovĂĄny vigaszĂŠrt egy ĂŠletet
Adtok, tĂşlontĂşl olcsĂłn.
ELSŐ LOVAG
Lehet-e
Jobb vĂŠget ĂŠrni ennĂŠl? A szerencsĂŠs
Győzők joga oly mulandó, amily
Biztos halĂĄlunk; egy szemernyivel
Se nyertek tĂśbb becsĂźletet.
MÁSODIK LOVAG
BĂşcsĂşzzunk,
S bĂŠketĹąrĂŠssel bosszantsuk a hitvĂĄny
SzerencsĂŠt, mely mindig megcsal.
HARMADIK LOVAG
Ki kezdi?
PALAMON
Ki elhozott e lakomĂĄra, az
Kóstoljon elő mindnek. (A Börtönőrhöz) Hé, barátom,
LĂĄnyodtĂłl szabadsĂĄgot kaptam egyszer;
Most meglesz mindörökre. Hogy van ő?
Úgy hallottam, beteg, s ez némiképp
ElbĂşsĂ­tott.
BÖRTÖNŐR
Uram, mĂĄr helyrejĂśtt,
És férjhez is megy.
PALAMON
RĂśvid ĂŠletemre,
Nagyon Ăśrvendek; utolsĂł dolog,
Minek ĂśrĂźlhetek. Mondd el neki;
KĂśszĂśntsd nevemben, ĂŠs a mĂłringjĂĄhoz
Tedd ezt hozzĂĄ.
A Börtönőrnek adja erszényét
ELSŐ LOVAG
Adjunk mindannyian.
MÁSODIK LOVAG
SzĹąz lĂĄny?
PALAMON
Én annak gondolom valóban;
JĂł teremtĂŠs, mĂŠltĂłbb rĂĄ, hogy segĂ­tsem,
Mint elmondhatnĂĄm.
A HÁROM LOVAG
Üdvözöld nevünkben.
OdaadjĂĄk erszĂŠnyĂźket
BÖRTÖNŐR
Az istenek fizessĂŠk vissza nektek.
PALAMON
Ég áldjon, s legyen életem olyan
RĂśvid, mint bĂşcsĂşm.
ELSŐ LOVAG
Vezess, jĂł kuzin.
MÁSODIK LOVAG
Örömmel követünk.
Palamon a tőkére fekszik. Kívülről nagy lárma, kiáltozás: Rohanj!
Mentsd őket! Állj! Egy Hírnök jön sietve
HÍRNÖK
Állj, állj! Ó, állj, állj, állj!
Pirithous jĂśn sietve
PIRITHOUS
Megållj! Átkos sietsÊg volna, ha
MĂĄris vĂŠgeztek. Nemes Palamon,
Az isteni dicsőség azt kivánja,
Hogy most tovĂĄbb ĂŠlj.
PALAMON
Hogy lehet, mikor
Mondottam, Venus becsapott? Mi tĂśrtĂŠnt?
PIRITHOUS
Kelj fel, uram, s hallgasd meg hĂ­reim,
Mik ĂŠdesek ĂŠs keserĹąek is.
PALAMON
Mi
Ébresztett fel álmunkból?
PIRITHOUS
Kuzinod
MegĂźlt egy mĂŠnt, melyet EmĂ­lia
Adott neki, hollĂłszĂ­n paripĂĄt,
Melyen fehér szőr egy sincs, ami – mondják –
Értékében csorbítja, meg se vennék
Sokan ilyképpen – és e babona
IgazolĂłdott is most; Arcites
Alatt patkĂłja csak szĂĄmlĂĄlta inkĂĄbb,
Mintsem koptatta AthĂŠn kĂśveit:
JĂłt akad futni, ha mĂĄr lovasa
Büszkélkedik vele. És míg így mérte
A kőutat, patái dallamára
Táncolva – mert a muzsika a vastól
Ered, azt mondják –, egy irigy, kaján kő,
Oly hideg, mint Saturnus, s oly gonosz
Tüzet rejtő, szikrát csiholt magából,
Vagy ĂĄdĂĄz sulphur volt, e cĂŠlra lett,
Nem firtatom; a tĂźzes vĂŠrĹą lĂł
Megbokrosodott, a pĂĄnik fokozta
MĂŠg erejĂŠt... felszĂśkken, visszahuppan,
Felejti iskolĂĄjĂĄt, hol kezesnek
NeveltĂŠk; disznĂłkĂŠnt visĂ­t az ĂŠles
SarkantyĂştĂłl, melyet lemarna inkĂĄbb,
Mint engedjen; makrancossĂĄga minden
FortĂŠlyĂĄval prĂłbĂĄlja fĂśldre dobni
KemĂŠny kezĹą urĂĄt. De mit se hasznĂĄl,
Zabla nem hasad, haslĂł nem szakad, hiĂĄba
HĂĄnyja magĂĄt, lovasa nem esik le,
TĂŠrdĂŠvel fogja, hĂĄt a megvadult
MĂŠn felĂĄgaskodik,
Arcites lĂĄba a feje fĂślĂśtt
LĂĄtszik csĂźngeni furcsĂĄn; koszorĂşja
Lepottyan homlokĂĄrĂłl; most a lĂł
HĂĄtraveti magĂĄt, ĂŠs lovasĂĄra
Nehezedik egész súlyával. Él még,
De ily hajó csupán csak a legelső
HullĂĄm jĂśttĂŠig marad fenn. Veled
Kíván mindenképp szólni. Íme, hozzák.
JĂśn Theseus, Hippolyta, Emilia ĂŠs Arcites, akit szĂŠken hoznak
PALAMON
NyomorĂşsĂĄgos vĂŠget ĂŠrt kĂśtĂŠsĂźnk!
Az istenek hatalma nagy. Ha szĂ­ved,
Arcites. erős férfiszíved ép még,
MĂŠltass egy szĂłra. Palamon vagyok,
Ki szeret most is.
ARCITES
Vedd EmiliĂĄt,
S a vilĂĄg minden javĂĄt; add kezed.
Ég áldjon: végórám ez. Hűtelen
Voltam, de sohasem csalĂĄrd; bocsĂĄss meg.
Egy csĂłk EmiliĂĄtĂłl...
Emilia megcsĂłkolja
Vedd el őt.
Én meghalok.
Meghal
PALAMON
LĂŠpj az Elysiumba!
EMILIA
Szemed lezĂĄrom; vĂĄrnak tiszta lelkek!
Igaz, jĂł ember vagy, s amĂ­g csak ĂŠlek,
E nap a kĂśnnyekĂŠ.
PALAMON
S tiszteletĂŠ.
THESEUS
Itt küzdtetek előbb; ez volt a hely, hol
SzĂŠtvĂĄlasztottalak. Az isteneknek
KĂśszĂśnheted, hogy ĂŠlsz.
Ő eljåtszotta szerepÊt, rÜvid volt,
De jĂł; a te napod megnyĂşlt, s az ĂŠg
Áldott harmattal ÜntÜzi az arcod.
OltĂĄrĂĄt Venus megbecsĂźlte: nĂŠked
Adta szerelmed; Mars urunk is ĂĄllta
A jĂłslatot, s megadta Arcitesnek
A diadalt; Ă­gy igazsĂĄgot tettek
Az istenek. VigyĂŠtek ezt el.
PALAMON
Ó, kuzin,
MĂŠrt vĂĄgyunk arra, ami megrabolja
VĂĄgyunk! Szeretet veszte nyert nekem
Szerelmet!
THESEUS
A szerencse sose jĂĄtszott
Ily ravaszul: a vesztes diadalt Ăźl,
A győztes vesztett; pártatlanok voltak
Az istenek a harcban. Palamon,
Ő megvallotta, tÊged illetett
A hölgy, te láttad meg előbb, s szerelmed
FeltĂĄrtad nyomban; Ăşgy is adta vissza,
Mint elorzott ĂŠkszert, s bocsĂĄnatoddal
Kívánt távozni. Kivették kezemből
Az igazsĂĄgtevĂŠst az istenek,
S maguk vĂŠgzik. Vezesd el hĂślgyedet,
És hívd le a vérpadról társaid:
MĂĄtĂłl barĂĄtaim. Egy-kĂŠt napig
MĂŠg szomorkodjunk, az legyen a gondunk,
Hogy eltemessĂźk Arcitest, utĂĄna
A mĂĄtkapĂĄr arcĂĄt mi is felĂśltjĂźk,
S Palamonnal mosolygunk majd, akit,
Órája csak, úgy sajnáltam, amint
Szerettem Arcitest, s Ăşgy szeretek most,
Amint sajnálom azt. Égi varázslók,
Hogy kiforgattok bennĂźnket! NevetjĂźk,
Amink nincs; bĂĄnkĂłdunk azĂŠrt, amink van;
Mintha gyerekek volnånk. Ám legyßnk
HĂĄlĂĄsak, ne vitĂĄzzunk veletek,
Kiket nem vonhatunk kérdőre. Menjünk,
S tanuljunk az időtől
HarsonĂĄk. Mind el
EPILÓGUS
MegkĂŠrdenĂŠm, tetszett-e a darab,
De nem merem, hisz fiĂşk jĂĄtszanak:
FĂŠlĂŠnk vagyok. KĂŠrlek, maradjatok,
Hadd nĂŠzzelek. Egy arc se mosolyog?
NehĂŠz eset. Ha van, ki szĂŠp leĂĄnyt
Szeretett – s nincs kétségem eziránt –,
Álljon ki, s hogyha keserves neki
SzĂ­nt vallani, hĂĄt csak fĂźtyĂźlje ki
ProdukciĂłnk. De nem szĂłl senki sem.
Ki vele gyorsan, bĂĄrmily rossz legyen;
S ne higgyĂŠtek, hogy arcĂĄtlan vagyok:
Nincs szĂĄndĂŠkunkban. Amit lĂĄttatok,
A darabot azért adtuk elő,
Hogy kedvetek keressük, ez a fő
CĂŠlunk vele; ĂŠs annyit mondhatok,
Lesz ennĂŠl jobb is, csak kitartsatok
MellettĂźnk, hogy megszolgĂĄljuk remĂŠlt
Kegyeitek. Urak, most szĂŠp jĂł ĂŠjt.