LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 2000. november, XI. ĂŠvfolyam, 11. szĂĄm »
Magyar LĂĄszlĂł AndrĂĄs
ĂrĂśk
Faunus jĂĄrja magĂĄnyosan
Faunus-volta sĂśtĂŠt, fĂźlleteg erdejĂŠt:
forrĂĄsvĂz szaga szĂĄll felĂŠ,
Ăśrvend: itt lepihen, mĂg delelĹn a nap,
szundĂt tĂĄn a tĂśmĂśtt mohĂĄn.
Ăm hol fĂŠnytremegĹ hab fut, az illatos,
sĹąrĹą mentamezĹ ĂślĂŠn,
ott Ăźl mĂĄr a leĂĄny. Ismeri: Ĺ KhloĂŠ,
nimfĂĄk leggyĂśnyĂśrĹąbbike.
Faunus szĂłlni se mer, kĂŠt magyalĂĄg kĂśzĂźl
leskel nĂŠma-szerelmesen,
nyeldes, tĂĄgra mered nagy szeme, nyĂśg, nyĂśszĂśrg,
fĂĄradt vĂŠre dobolva jĂĄr.
SzĂŠp lĂĄny! HosszĂşnyakĂş, lomha-puhĂĄn kecses,
kĂvĂźl bĂĄrsonyos ĂŠs belĂźl -
Ĺ csĂşf, kecskeszagĂş, vĂŠn, szomorĂşszĂvĹą
s szĹrĂśs testĹą...
A kĂŠp megĂĄll.
NĂŠzett ĂŠs aki nĂŠz: vĂĄr. Ne zavard sĂśtĂŠt
boldogsĂĄguk, erĹs idĹ!
LĂŠgyott
Bodzaillattal teli dĂŠlutĂĄn, hĹąs
LassĂş hullĂĄmĂş nyugalom, madĂĄrdal,
kĂŠt arany lĂŠgy dong a veranda ĂĄrnyĂĄn:
ĂĄlomi lĂŠgyott.
Most merĂts simĂĄn gyĂźrĂźzĹ idĹdbĹl,
hosszan Ăzlelgesd, szimatold zamatjĂĄt,
meg ne moccanj, vĂĄrj, ne feledd: ez, itt, most
ĂŠs soha tĂśbbĂŠ.
A HĂd
A hĂd alĂĄ, a vaslyukak kĂśzĂŠ
borzongva nĂŠztem, rĂĄzkĂłdott a hĂd,
mĂg lenn, sĂśtĂŠten zĂśldellt gyĹąrĹązĹ
limĂĄnyt terĂtve, ĂĄrnytĂłl csĂkosan
a villamosdĂźbĂśrgĂŠsmĂŠly Duna.
"A vĂz azĂŠrt zĂśld" - gondoltam - "mivel
a fĂŠlelemtĹl fĂŠm- s titokszagĂş
s ilyen szagoknak zĂśld a szĂne."
MĂŠg
csak hĂĄromĂŠves voltam, illatos,
gyĂśnyĂśrtĹl-kĂntĂłl izgatott gyerek,
szandĂĄlos-vĂśdrĂśs, napozĂłruhĂĄs.
VirĂĄgzott bennem minden borzalom:
a zĂśld limĂĄny, a vaslyuk ĂŠs a hĂd.
A kitaszĂtott
HarminckĂŠt szempĂĄr leste, most mi lesz,
de semmi nem lett. "InnĂŠt elmegyek" -
gondolta kĂŠsĹbb. KikĂŠredzkedett.
SziszegĹ vĂŠcĂŠk, hĂśrgĹ piszoĂĄrok
vad hĂşgyszagĂĄban okĂĄdott ki mindent,
majd Ăźlt a deszkĂĄn lehĂşzott gatyĂĄval.
SzemĂŠt lehunyta: nĂŠha sikerĂźlt
Ăşgy tenni, mintha Ĺ csak egyikĂźk
lenne ĂŠs ĂŠppen Ăźlne a klotyĂłn.
KĂśnnyĹą lenne
KĂśnnyĹą lenne szĂłtlanul
megmaradni tisztĂĄn,
ĂĄmde annyi szĂłt tanul
elmĂŠm: dĹl, torlĂłdva hull
szĂłra szĂł ĂŠs kĂŠpre kĂŠp
dĂşlt agyamra, vĂŠgre mĂŠg
magĂĄnak se hisz tĂĄn.
Mocskos az, mi szĂĄmtalan,
hisz szabott a tĂśrvĂŠny,
mindennek hatĂĄra van,
vĂŠle vĂŠdem meg magam:
hol az ĂśtnĂŠl tĂśbb a hat,
ott az egy is egy marad,
s el nem ĂŠr az ĂśrvĂŠny.
Csupa mĂşlt
Csupa mĂşltbĂłl van a kĂĄrtyĂĄd,
a jĂśvĹ hĂv, a ma oszt,
fura jĂĄtĂŠk, ha figyelsz rĂĄ
megĂśregszel hamarost.
A kezedben csak egy alsĂł,
a jĂśvĹnĂŠl adu ĂĄsz,
ha erĹskĂśdsz, odacsapnak,
kinevetnek, ha dumĂĄlsz.
Ami lesz: mindig a nyertes.
Ami volt: veszt. Noha csalsz.
Ha figyelsz rĂĄ, belevĂŠnĂźlsz,
de ha nem, hĂĄt belehalsz.
EmlĂŠk
ApĂĄmhoz eljĂśtt egy nap Braun Pali
(egyĂźtt tanultak, mĂŠg KorĂĄnyinĂĄl),
fotelben Ăźlnek, csĂŠszĂŠt tartanak,
a Pali bĂĄcsi hangosan nevet,
"OrrjĂĄssi" - mondja ĂŠs tĂŠrdĂŠre csap.
AzĂłta eltelt negyven ĂŠv - nem ĂŠl
sem az, ki viccelt, sem, ki nevetett.
IdĹ telik, szĂŠthull az elme is,
melynek bogĂĄn e foszlĂĄny fĂśnnakadt.
KĂgyĂł
Az Ăr elbambult, mĂg kĂŠszĂźlt a kĂgyĂł,
kit tĂşlsodort, de mert a lĂŠt: az Ĺ,
s amit kigondol, vĂŠgkĂŠpp lĂŠtezĹ,
mit volt mit tenni, rĂĄlegyinte: "Ăgy jĂł."
Majd megfontolva kĂgyĂłnk hosszĂş testĂŠt,
azt mondta: "MĂĄshol fĂślhasznĂĄlom ezt mĂŠg.
Ăgy mĹąkĂśdĂśtt talĂĄn a vĂŠgtelen,
hibĂĄs-hibĂĄtlan IstenĂŠrtelem.