Farkas Wellmann Endre
Oratórium kendőre
Ne erőltess. Látod, fáradt vagyok.
Különben is már este van. Most
minden furcsa; valami megközelít és
már egész közel ér, érint és fel-
bomlik a gesztus, miként szivárvány,
szivárványhártya és szemek; ahogy a
szemek felbomlanak és lustán elmozdul,
körbenéz a véres szemgolyó vér és
vérerek és látóideg és horizontok...
... becsukódnak az öntudat mélységei...
valami vagy valaki megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik, nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valaki vagy valami megközelít
látod, itt, ezek csokorba
gyűjtött istenei; a gondolatok
sziklaszilárd teste és puhasága
a mozdulatlanságnak. Tündérravatal.
egy irányú illúzió voltam
összekoccannak a véres szemgolyók
az agónia akkordjai lüktetik
első nem megtanult ünnepem,
fáradt vagyok és este van.
megcsikordul a szél s a világ
igen, a valóságok közelsége, kérge
közönnyel átöleli önmagát.
 
valaki vagy valami megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik, nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valami vagy valaki megközelít
ön- és éntudat. ön és én.
elnézést hölgyeim és uraim,
ezek csupán reakciók, a megközelítések
apriori lebegése. plusz még egy érzék.
amivel nem látni és felfogni kell.
mennyiség; arcod és tested.
minőség; tintafoltok mélye.
viszony; te és én.
módosulat; agónia és örökkévalóság.
plusz még egy érzék; ott és akkor,
tér és idő nélkül egyetlenegy érintés.
LEGSZEBB LELKI ÉS TUDATI KÉPESSÉGÜNK EZ.
valaki vagy valami megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik, nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valami vagy valaki megközelít
a tudat és értelem kihasználatlan erogén
zónái; magam vagyok.
érintések, félszáraz belső és
külső valóságok függvénye.
a kísértések négyzetgyöke alatt.
Te és újra éntudat.
egymásra találás kölyökkori vibrációja,
félreértelmezett és rosszul tördelt
szentszövegek parafrázisa – – – – – –
HATÁSVADÁSZ-ENGEDÉLY BEVONVA
NEM ÖLDÖKÖLJÜK A BÁRÁNYOKAT
TÖBBÉ – – – – – – – – – – – –
valaki vagy valami megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik, nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valami vagy valaki megközelít
fáradt vagyok és este van.
kérlek, ne erőltess. akaratlanul
felfakadnak az őrizetlen sebek
kávéscsészém alján. alázatosan
hevernek kikopott jóslatok. így,
minden olyan meghatározható.
hajlik és megtörik az éjszaka
elborít arcával csendje.
ajkadig érnek a betűk és
Jézus biccent a kereszten
kölcsönös feltámadás.
meghatározható, végérvényes
valaki vagy valami megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik, nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valaki vagy valami megközelít
üres papírokon távolság hever.
hideg lángú tábortüzek. fény a
túloldalon. reklámarcok tébolya
a szemközti falra szegzi fel önmagát.
te valóságod kerete.
értékek, csontok, egyedüllét.
korlátaim korlátaid
valóságom valóságod
szerelmem szerelmed
kezem és kezed
miatyánk ki vagy
? ki vagy a mennyekben?
valaki vagy valami megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valami vagy valaki megközelít
gyermekkorom aranypénzei
betűim értéktelen ára, az
emlékezet inflációja; egyszóval
minden kikövezett utcákat
húz talpam alá. kivel és miért
kellene vállalnom közösséget?
este van már, fáradt vagyok.
csupán egy seszínű kendő.
tétova grafikonokat készít
arcomról a tág dimenziójú hiány.
idő és kilométerek, emlékek
betűk, a jövőidő színjátszó
képei tollhegyen
valaki vagy valami megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valaki vagy valami megközelít
az első pofon és most a
testamentum utolsó betűje
létem foglalata lett minden
apám és anyám. hétköznapi
önmagam. az első pofon és
most a testamentum utolsó
betűje. messze vagy, várlak.
seszínű kendőd arca, ne erőltess
ha nem te vagy, nincs létjoga.
képtelenség és összevisszaság.
fáradt harangok dübörgése
betűk közt ketten, kézen fogva
rosszul tördelt szentszövegek
apokrifok és isten arca – – – in memoriam Pilinszky
valaki vagy valami megközelít
érint és bomlik és süllyed
távolodik nyoma világít még
érint és bomlik és süllyed
valami vagy valaki megközelít
AZ ÉRINTÉSEK PINCEFALÁN
ELÉRHETETLEN TÁVOLSÁGBAN
VALAKIK VAGY VALAMIK
FOLYTON VÁRAKOZNAK BENNÜNK
MONDD, ISTEN, MI LÁTSZIK
ARCOMON – ARCOK LÁTHATAT –
LANSÁGA? VISSZFÉNYEID, ÍGY,
FÁRADTAN, ESTE; NE ERŐLTESS.
HÁNYADIK HARMADON? HARMATON,
MELYIK HARMADNAPON VAGY HAJNALON
TELJESÜL BE MINDEZ,
? A KENDŐ?
(Felszívódsz egyszer...)
Felszívódsz egyszer te is, eltűnsz.
oldódsz a csillagokban, ahogy félre-
értett ragyogásod, mint inged tiszta
gyolcsa. minden lépésed elsodor,
szétszór a térbe; keresed magad, de
évről évre visszafog, elragad
egy régvolt-éned érverése
egy másik villanás, egy eljövő
egy régi tagadás, már-már eltűnő
behasadt szájpadlás és kő a
nyelv alatt; valami hiányzik.
valami elmaradt. aludj még.
majd megkereslek. majd az ég.
s a levegő. majd valami egy
lesz. egy ház. egy szerető.
ragyogsz majd, mint a képletek.
melléd fekszem, majd felkelek
felejtesz akkor ragyogással álmot
ahogyan csillagod, magad visszavárod
halálok mögött ellobogsz te is.