Főcze Kornélia
A fa éneke
Korona
A holnap, az egy másik nap. Hatalmas, vörös Nap az égen. Más Nap, mint tegnap. Nap Nap után, nap. Zuhanás nemtudásból tudásba. Fekete harmatos gyümölcs. A csukott óriáskígyó. A nyitott óriáskígyó. Az óriáskígyó nyitott csukja. Az óriáskígyó csukott nyitja. Az Ige. Teremtő ereje, bordázott lényege. A hit eleven vaksága. Irracionalizmusa. Hullámok egyenes vonalú terjedése. A szívig. Az értelem harapása. Marása. Fölismerések veszettsége. Hatalomkarnevál. Arctalan álarcosbál. Szögesdrót kristályszerkezet. Vak vezet vakot. Világtalan világot. Kiállított emberek szeme. Nézi közelről a fagy. Ma vagy. Holnap nem vagy.
Törzs
tudnak téged a néma kövek
tud a tér mert szorul veled
tud az idő – múlik veled
felnősz a halott tudásból
Talaj
Szkafanderben élő folyadék voltam. Egyetlen életfunkcióm volt, a gondolkodás. Az élet azonos a gondolkodással.
Egy nem kívánt véletlen folytán két szkafander társam átfolyt egymásba. Föléreztek egy másik, számomra ismeretlen életfunkcióban: azt mondták, „szeretik” egymást. Egy nap eltűntek a talajból, ahol addigi éltük folyt. Tudni véltem, hogy bent vannak az Édenkertben.
Örök témámról, a gondolati tényekről gondolkodtam tovább. Már nem azt gondoltam, amit gondolni akartam. Ezt gondoltam: AZ ÉDENKERTBEN EMBERI CSONTVÁZAK; A TUDÁS PUSZTÍTOTTA EL ŐKET. Hogy elgondolhassam a történteket, ki kellett találnom egy szót. A szó ez: EMLÉKEZET. És nem értem.
 
Gyökér
nem tudom hogy a tudás fájának kérge érdes
nem tudom hogy a tudás fájának kérge véres
nem tudom hogy a tudás fájának-E kérge vére
nem tudom a tudásnak van-E kezdete s vége
nem tudom hogy fáj-E ha nincs fáj-E ha van
nem tudom van-E a nincs ha úgy nincs hogy van
nem tudom van-E a FA s ha nincs mi ez az árnyék a hóban
nem tudom ez az ág amit nézek ág-E valóban
nem tudom hogy mi az a kék ott messze fölöttem
nem tudom pokol-E vagy Éden mi lángol mögöttem
Isten arca csobban a tóban – Szó emlékezetemben.
Nem tudom. Az idő évgyűrűi végtelenül
lassan elcsitulnak.