Benő Attila
A helyzet csapdája
Nyüszítek, vergődöm
helyzetembe zárulva,
mint csapdába esett
prémes vad.
Fémfogak szorítják testemet.
Itt és most: nem mozdulhatok.
Ha elindultál felém,
siess, könnyű léptű,
siess, előzd meg a Vadászt,
és szabadíts ki magamból.
Egy fa verse
Irigylem a szelek suhanását,
a tovalebbenő felhőket,
a gördülő köveket
és az illanó árnyékot.
Irigylem a dolgok könnyű szabadságát.
Engem gyökereim göröngyökhöz kötnek,
és nem léphetek ki a tájból,
bárhogy is tépi ágaimat
belülről a szél.
 
Október
Tollászkodnak a fák.
Pihéik ellobbannak,
szárnytollaik elhervadnak,
és a repülést
a következő tavaszra halasztják.
Mint
Verssé sóhajtott világ,
légy könnyű,
mint a pillangó lobogása.
Világgá sóhajtott vers,
légy nehéz,
mint a lobogó pillangolása.