Lovász Andrea
***
nalcsillag
gam az esthaj
szegény én ma
mindenem jaj
k csücske jaj
ék jaj a léle
is visszanézn
csak egyszer
csak előre ha
r nem tovább
asszonyunk „má
szonyunk nagy
m édesem” mias
orra „jaj anyá
l ett a mackó
igmusok” mézes
el szólamok r
láz – nem érdek
mok érzelmek
d barátság ál
zkodva és min
feljebb rugas
orítva egyre
vicsorítva sz
em szabad fog
visszanézni s
zabad jaj már
lenézni sem s
rgolyó a föld
már szürke sá
egyre feljebb
fő hívság még
tekergő szédi
ni sem szabad
tovább torpan
g csak előre
alom biztonsá
nyi hitt nyug
ta a pillanat
emelet bódula
ítő érzése az
tekintés széd
llagokig „a rá
művelhető csi
l és tovább” a
odni egyre fe
nyába kapaszk
dent a tarisz
ga vissza min
ga a világ-bo
a lélek ág-bo
at kibuggyan
keny a burkol
kongások töré
lom ne „kis si
degy csak una
karosz és” min
re föl csak I
s az égig egy
nd nem érdeke
g emberség mi
erelem a jósa
t tovább a sz
múltat a régi
lás tapodjuk
s nincs megál
l a gátakon é
ab tovább tu
sak mossa a h
okos partok c
lcsessége hom
az elmúlás bö
szelíd öregek
atú esték meg
ább dohányul
itás E=mc² tov
kák a relatív
eretekig logi
tovább az ism
Bach-análiája
k s kevésbbék
mploma „szente
nek titkos te
marad” testén
s ismeretlen
odáig „és mégi
erősebb az út
yig” egyre ism
az égig az ág
föl föl Lóci
erejték egyre
csörömpölés v
nféle zaj és
ékjelek minde
tés egyiptomi
áló újjászüle
farkát harapd
magából építő
visszatérő ön
en újrakezdő
fákkal örökös
tele hierogli
vékony magas
fekete oszlop