Sróth Ödön
Párizsi morzsák
ac.
a kövek térképén megtaláltam
a piramis-utat
a fény szárnyát mely átszelte
a levegő
és körbeölelt a párizsi-gejzír
és diadalív-közöny
melyre lerakódnak a kidobogott
szívek
a M. L. nyíl-folyosó
a Mo. L. üveg-szemfedél
a Mou. Ro. magán-mosoly
és csak a piramis fenekű lányok
keltették fel az álomból
a bőrfotelből
és csak a piramis-csípőjű lányok
tolongása sugallt valamit
az hogy Apollinaire-rel vágtáztam
lovon és betörtük a fejünk
csak álom volt
egy kövér lovon
de a síkok álma
a lépések álma
a lépcsők köhögése
és az üveg-piramis kereszt-mása
 
ae.
bizony bizony bizony
Párizst-ruházó ablakok előtt
gyertya-tűzdelő hold az arcokon
az idő
mérgező-havazása
fekete csillag-pontok csontok
az időt elmetszik a csontok
a balladát-nemző bukfenc-csontok
az égen szétmászó temetők tükröződnek
a partok hárfáin baletteznek
és zöld tér akasztófa-alatt
az élet Fr. Villon
Válasz egy Dobzynski-dedikációra
Pour E. Sróth le pain partagé de la poésie
qui est notre CAPITAL TERRESTRE
(exemplaire n° 908)
akkor
ott
1990-ben
szemhéjunk hídja alatt zenélt a Szajna
a helikopterek csattogtak
zajjal üzentek
és havaztak a fák a fák
sárga hóval terített az ősz az ősz
a virágbimbók álmukból kinyíltak
 
és a kantáták csak zümmögtek-zúgtak
zúgtak
ameddig az idő kagylóba bújt
mi nevetve vártuk az ismeretlent
míg
soraid beásták magukat
a hópehely-idő ölelésébe
(földi javaink gyökereink dobhártya-virágzása)