Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1994. november, V. évfolyam, 11. szám »
Kinde Annamária
MUDRY
Semmihez sem fogható a varázsa.
Tűz fénye világítja be a lakótelepi bérház oldalát. A fűtőházból, amelybe
behúzódtunk a hűvös augusztusi éjszakán, jól látni a magasba szökkenő
lángnyelveket. Terített abrosz a tűz mellett, kis ezeregyéjszakai lakoma.
Öszszefut a nyál a számban. Nemsokára virrad, s én tegnap dél óta nem ettem. Az
abrosz mellett kövér, kopasz ember heverész, néha szájába dug egy-egy falatot.
Zenészt is fogadott, ki tudja, ünnepel-e valamit, vagy csak mulatni támadt
kedve? Szakállas, hosszú hajú férfi pengeti mesterien a gitárját. A táncoló
lángok olykor megvilágítják krisztusarcát. Valószerűtlen kép, s a zene sem e
világi.
Villámlás hasít be a tömbházak közötti térbe. A mennydörgéssel együtt a zápor
is elered. Eloltja a tüzet, s a kövér embert is elmossa abroszostól. A
bérmuzsikus a fűtőház eresze alá menekül. Kiszólok neki: bejöhet, ne ázzon
odakint, van hely elég. Rágyújtunk, csendben fújjuk a füstöt. Hajnal dereng, s
a füstből kibontakozó arc velem szemben nem férfi arca, hanem nőé. Fiatal,
vágott szemű, csinos, formás, miniszoknyás lány. Amikor eláll az eső, megkér,
kísérjem el a második sarkon leparkolt autójáig. Beszáll, s az ablakon kinyújt
egy névjegykártyát.
Búcsút int. Otthagy szerelmesen, csalódottan, reménytelenül.
A névjegykártyán Mudry neve alatt egy órásműhely címe áll. Odamegyünk Annával.
Mindenhova Annával megyek. Nincs kire hagynom, s amíg ébren van, szinte
állandóan fogja a kezemet. Tetszik neki a séta, ugrándozik, mint egy kiscsikó,
csak akkor komorodik el, amikor belépünk a félhomályos boltba a csengettyűs
ajtón. A pult mögött Mudry áll. Öreg, hajlott hátú, magas homlokán négy szem.
Visszataszító külseje ellenére egyre jobban vonzódom hozzá. Anna mütyürkéket
kap tőle, azokkal játszik. Kliensek adják egymás kezébe a kilincset, borzadva
nézik Mudryt, aki egykedvűen állja tekintetüket, közben szakszerűen értekezik
velük. Úgy tűnik, nem mindennapi külseje igencsak fellendíti a kis bolt
forgalmát.
Záróra. Mudry lehúzza a redőnyt, s leszedi felragasztott többletszemeit
arcáról. Szomorúságon és vidámságon túljutott, bölcs, kétnemű lény ül velem
szemben. Címlistát nyújt át, és leveleket, amelyeket el kell küldenem, de csak
akkor, ha vele történne valami.
Mudry látogatóba jött hozzánk. Már megint nem hasonlít önmagára. Amikor a
magas, barna, bajszos férfi bekopogott, Anna is, én is tudtuk, hogy ő az.
Kimondhatatlanul örülök neki, hogy eljött. Annával játszik, amíg elkészül az
ebéd, amit hárman eszünk meg a billegő lábú asztalnál. Utána megmosdatom a
kislányt, mesét mondok neki. Hamar elalszik.
Amikor végre zavartalanul belenézhetek Mudry mély, titokrejtő, sötét szemébe,
dörömbölnek az ajtón. Rendőrség. Igazoltatják Mudryt, s azt mondják, parancsuk
van rá, hogy bekísérjék.
Miután elmennek, iszonyú aggodalom lesz úrrá rajtam. Mi lesz Mudryval? El kell
küldenem a leveleket! A levelekben az áll, hogy felhívják a figyelmét különböző
személyiségeknek arra, hogy X. városban egy Mudry nevű férfit letartóztatott,
és jogtalanul fogva tart az államhatalom. A címlistán művészek, közéleti
személyiségek, tisztségviselők, polgármester, rendőrfőnök. Eszerint tudta, hogy
elviszik.
A sétálóutcán ülök egy padon, és címezgetem Mudry leveleit. Dicsérem az eszét,
hogy előre megírta őket. Szemközt trafik. Az elárusítónő behív,
üljek le odabent, kényelmesebben tudok írni. Sok levél van, rengeteg pénzembe
kerül majd a bélyeg. Felnézek, a falon plakát, rajta Mudry néhány arca.
Szélhámosságért és csalásért körözik. Mire újra felnézek, a plakát mellett ott
az újabb arc, ismeretlen és mégis ismerős. Mudry az. Kissé zavartan néz rám,
bólint, látja, mivel foglalkozom. Csináld csak, mondja, szemében mintha
meglepődés és hála fénye lobbanna. Aztán benyit a szomszédos helyiségbe.
Utánamegyek. Ahogy belépek a tágas terembe, kamera lencséje szegeződik rám. Az
operatőr mellett Mudry, a fejét vakarja. Nem jó így ez a forgatókönyv, mondja.
Át kellene írni.
Reménytelen, reménytelen szerelem.