Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1994. november, V. évfolyam, 11. szám »
DISPUTA
A transzilván új érzékenységről
A kérdésfelvetés attól a pillanattól válik fontossá, amelyik pillanattól kezdve
az új érzékenység és az új romantika kifejezés a jelen és az irodalom
kapcsolatára nézve jelentőséggel kezdett bírni. Mert a funkciótlanság és
önérvény, valamint a dekonstrukció meghirdetett programjától kezdődően
kérdésessé vált nem az önkifejezés, hanem a jelentés számtalan mozzanata: a
kapcsolat keresése. Kelet-Európában a posztmodern irodalmi és művészeti
megjelenése ezért válhatott utóvédharccá, mivel a teória mindvégig nem, vagy
csak úgy született meg, mint egy szakadár párt-elmélet, mint a non-definiált
kísérletek serege, mint felaprózása annak, amit a memória saját anyagából
felhozott, felgöngyölített. Kérdéses, hogy azok a művek, amelyek ez irányban
kísérleteztek a tudatlanság és a tapasztalat, a műfaj és a forma, az előzmények,
a prófécia és a szerepvállalás milyen tendenciáival számoltak egyszersmind,
vagyis megkerülhetőnek ítélték-e azokat az előzményeket, ha úgy tetszik,
hagyományokat, amelyek a szöveg és a művilág nagyfokú autoritását tekintve
kevesebb szerepet szántak a szubjektumnak, mint a mélység, a függetlenség,
szabadság műbeli megteremtőjének. Mivel pedig a posztmodern Erdélyben konkrétan
nem volt, vagy ha volt, akkor az az új érzékenységként megnevezhető folyamattal
nagymértékben interferált, nincs mit kezdenünk azzal sem, amit a hazai
filozófiai gondolkodás ez irányban műfajelméletileg vagy interpretáció
tekintetében erről mond. A teóriának, miként az orvosnak,
diagnosztizálnia mutatis mutandis gyógyítania kellene úgy, hogy eltávolít,
áthelyez, átstrukturál, elrendez, átminősít, míg a költészet és a próza csupán
hagyja magát megadva ugyanakkor a császárnak és az egyebeknek is, ami
az övék. Amikor a teória leír és bizony, elmesél, akkor maga is föld alá
költözik, harcba száll a múlt szellemeivel. És hol van akkor az ír, amely
tartósít, életre kelt, kisimít vagy akár csak jó ideig konzervál egy vérrel,
lélekkel telt testet?
KISGYÖRGY RÉKA
Kisgyörgy Réka és Visky András írása a Neue Literatur, a Goethe Institut és
a bukaresti Magyar Ház támogatásával megtartott Ostmodern-postmodern című
nemzetközi rendezvényen hangzott el 1994. június 11-én, a bukaresti Nemzeti
Színház Kupolatermében.