KÉT SPANYOL JÁTÉK
Európa-szerte virágzott a középkorban a vásári bohózat, az ősi eredetű népi komédia, amely a kor „reprezentatív” színpadának vallástörténeti és valláserkölcsi témákból ihletődött nagy műfajaival ellentétben, a köznapi élet valóságából alakította világát. Ez a pórias komédia majd mindenütt behatolt többé-kevésbé az irodalomba (sőt a zenébe is: Itáliában így született meg a vígopera, eredetileg mint „intermezzo”); a legfényesebb pályát azonban a hispán félszigeten futotta be, ahol az „aranyszázadban” olyan zseniális költők-írók adtak neki irodalmi rangot, mint Lope de Vega és Cervantes. A spanyol népi színpadon mindmáig él ez a hagyomány, mindegyre kerül irodalmi művelője is; századunk nagy granadai költője, Federico Garcia Lorca sem idegenkedett tőle. Az itt közölt két játék – jó nevű, tehetséges szerzők műve – nemcsak a műfaj fennmaradását szemlélteti, de azt is, hogy hagyományos elemeit hogyan formálja újra a mai valóság, a század irodalmi irányzatainak és filozófiájának hatása
Alfonso Zurro
Játék Pöttyről és a Halálról
Ama különös események, amelyek megestek azon a napon, mikor a Halál eljött a Pötty nevezetű rimáért, hogy elvinné őt e világról
(Pötty: harmadrangú kurva a Michelin kalauz szerint. A kaszinóban nem így vélekednek. Pöttynek egy piszkos lakása van, ott fogad, és dolga végeztével inkasszál.
Nem fogad el borravalót, csak adományt a hegyekben épülő házikóra. Ráncait nem rejtegeti. Szemének – pontosan kettőnek – villanásait még senki sem fejtette meg. Ajkairól egzotikus illatok szállnak, és legfőképpen egy fekete galamb, mely a magányos férfiakat celofántengerekhez és havas Napokhoz ragadja.)
PÖTTY „Füstölve várom a férfit, kit imádok...”
Hej, ha hercegnőnek születem volna, nem kéne várnom semmiféle férfit. Ők várnának rám. És aszondanám, te fekete, te párduc, gyere. Úgy jönne utánam, mint a bárányka. Beee. Beee... De mert csak szegény kurvának születtem, fordítva lett minden. A bölcső dönti el a dolgot. Arra születtem, hogy hercegnő legyek, de kurvabölcsőbe tettek, és a visszájára fordult az egész, mint a harang. Giling. Galang. Egyszer fel. Aztán le. Akárcsak én, a Pötty. Vagy Pöttyike. Ahogy akarod, picikém. Giling. Galang. Egyszer fel. Aztán le. Ahogy jobban szereted, szépfiú. Férfiakat. Ide nekem a világ minden férfiát. Ha hercegnő volnék, csak egy lenne nekem, te lennél, te fekete, te párduc. Te fekete, te párduc. (Kopogtatnak)
Tessék, szabad a bejárás. Közszolgáltatás.
A sors most megtehetné azt a szívességet, hogy idehozza a fekete párducomat.
(Belép a Halál. Szabályszerű egyenruháját viseli. Köpeny, a vállán kasza. Az átlyukasztott csuklya elrejti igazi arcát)
A sors átejtett. Egy csuhás, méghozzá földműves szerelékkel. Bugris volna vagy csirkefogó? Ora et labora. Lássuk, mit laborál.
Jó estét, szép legény. Fázol, vagy csak nem akarod, hogy lássanak? Nincs hideg, és ha azért bújsz el, nehogy megszóljanak, rá se ránts, ez tisztességes ház. Tisztességtelenebb helyeket láthatsz napvilágnál. Járt itt a treff királytól a káró bubiig minden előkelőség. Ennek a háznak a finomságát és a rangját a hivatalosság is elismerte.  Jó fiú, bedobunk egy kupicával, vagy duma nélkül megyünk dugni?
HALÁL Önt hívják Pöttynek?
PÖTTY Messziről kezdi. Akarod látni az anyajegyemet, hogy megbizonyosodjál?
HALÁL Nem. Önt keresem, velem kell jönnie.
PÖTTY Lehetetlen, szépfiú. Hajnali háromig nem moccanok innét. Addig tartok nyitva. A vendég nem találhatja zárva az ajtót. De három után ma történetesen szabad vagyok, te meg én, elmegyünk a világ végére, persze, ha előre fizetsz.
HALÁL Nem várhatok addig.
PÖTTY Akkor bemegyünk és összefekszünk egy kis lovaglásra, vagy ha akarod, egy-kettő megmasszírozlak.
HALÁL Asszonyom.
PÖTTY Kisasszony. Férfi énrám nem vetett jármot. Kisasszony.
HALÁL Kisasszony, én... A Halál vagyok, és azért jöttem, hogy elvigyem.
(Fölemeli csuklyáját, és előtűnik a viaszszínű, fényes koponya. Csend. A szajha arcára bamba mosoly ül ki)
PÖTTY Maga a Halál?
HALÁL Igen.
PÖTTY És az én hajam ilyen rendetlen. Értesíthetett volna, nem igaz? Ilyen hirtelen, csak úgy a nyakamba esik. No jó, ha már behúzott, mondja meg, mit kíván tőlem.
HALÁL Velem kell jönnie. Az ideje itt lejárt.
PÖTTY Ki dönti el, hogy letelt az én időm?
HALÁL Ne tegyen fel indiszkrét kérdéseket, jöjjön velem.
PÖTTY Nem fűl hozzá a fogam. Nos, most mihez kezd?
HALÁL Elviszem erővel.
PÖTTY Mi a csuda!
HALÁL Kérem, viselkedjék rendesen, ne kényszerítsen valamilyen őrültségre.
PÖTTY Hallj oda, mit nevezel te őrültségnek? Mit? Akkor az, amit most csinálsz, micsoda?
HALÁL Végzem a munkám. Ne akadékoskodjék, jöjjön velem. A saját javáért.
PÖTTY Sem a javamra, sem a káromra el nem moccantasz innét, te csontkollekció. Mondd meg annak, aki küldött, világosan és érthetően, hogy nem bánhat így az emberekkel, értem? Csak úgy jövünk, csak úgy megyünk. Miféle piszkálódás ez? Ide nézz, töketlen, egy olyan élet van előtted, amelyet teljesen a mesterségnek szenteltek, de istenigazában, nem csak úgy tessék-lássék, és most, mikor kezd menni a dolog, mikor az embernek már neve van és biztos klientúrája, jössz te és zutty, vége! Hát nem. Semmi, de semmi kedvem hozzá, és eszedbe ne jusson azzal a vacakkal fenyegetőzni, mert gatyába ráztam én nálad keményebb pasikat is.
HALÁL Asszonyom.
PÖTTY Kisasszony!
HALÁL Bocsánat. Kisasszony, kérem, legyen segítségemre.
PÖTTY Nem.
HALÁL A kedvemért...
PÖTTY Nem.
HALÁL Ne nehezítse meg a dolgom...
PÖTTY De igen.
HALÁL Máris eléggé megkéstem, menjünk.
PÖTTY Nem.
HALAL Jól van, ha úgy akarja...
(Fenyegetően fölemeli a kaszát)
Figyelmeztetem, hogy nem tudok bánni ezzel. Ha kárt teszek magában, aztán ne panaszkodjék. Kérem, menjünk.
PÖTTY Nem.
(A csontváz kinyújtja karját. Csontjait zörgeti, hogy hasson a nőre. Pötty nyugodt és kihívó. Tekintete alatt a Halál képtelen lesújtani)
HALÁL És most mitévő legyek? Milyen koponyával térjek vissza és mondjam, hogy nem akart jönni? Erre sem vagyok jó.
PÖTTY Hé, mi lelte?
HALÁL Hagyjon, a maga bűne, mert nem olyan, mint mások.
PÖTTY Védem a jogaimat.
HALÁL Nem jogok azok, csak merő ostobaság: mikor jön a Halál, az emberek bakafántoskodás nélkül vele mennek.
PÖTTY Fölöttébb rossz szokás. Még sosem mondták a szemébe, igaz?
HALÁL Nem, kisasszony. Ez az első napom ebben a munkakörben. Még nincs tapasztalatom.
PÖTTY És hogy jut eszükbe egy újoncot küldeni? Hadsereg kell ahhoz, hogy engem elvigyen ebből a városrészből.
HALÁL Könnyűnek látszott az egész. Ideadták az idéző és áttelepítő lapot; látja, itt a név: Pötty, a lakcím is talál. Semmi tévedés.
PÖTTY Fafejűek...
HALÁL Nem vagyok jó semmire.
PÖTTY Mit csináltál azelőtt?
HALÁL Csillagszerelő voltam. De csak rövid ideig, mert szédülök.
PÖTTY Rossz lehet olyan magasban elszédülni.
HALÁL Aztán próbálkoztam zivatarkeltéssel, felhőtologatással, napfűtéssel... Egyik se ment, így hát elvállaltam ezt, mert úgy mondták, ez a legkönnyebb, és éppen magával kéne megszereznem a minősítésemet.
PÖTTY Ne búsuljon, jóember, akar egy kortyot?
HALÁL Nem, nem iszom, árt a csontjaimnak.
PÖTTY Ahogy akarja, én azonban...
(Belép Don Cosme. Don Cosme, a kaszinó tiszteletbeli tagja, már jócskán fonnyadt úriember, aki sokfelé járt és sokféle húst kóstolt. Fia, Ricardito kíséri. Ricarditónak, noha még gyermek, dús, fekete szakálla van, és élénk kis nyusziszeme. Matrózruhát és ujjast visel, kezében szivárványnál tarkább, nagy karamella)
(A halál tőle telhetően elrejti csontjait)
DON COSME Jó estét, Pöttyike. Foglalt?
PÖTTY Nem, Don Cosme, az úr csak... távoli barátom.
DON COSME Ha kell, várunk.
PÖTTY Nem, nem, mondtam már, hogy csak barátom. Locsogtunk egy kicsit, hadd teljen az idő. Az ön kedvéért képes vagyok visszajönni a túlvilágról is. Bármikor szolgálatára állok, Don Cosme.
DON COSME Ma nem magam miatt jöttem, tubicám. Ez itt a fiam, Ricardito.
PÖTTY Szia, Ricardito.
RICARDITO Szép jó estét, Pötty kisasszony. Örvendek az ismeretségnek, alázatos hódolója vagyok
PÖTTY Köszönöm, Ricardito. Milyen jól nevelt gyerek!
DON COSME Papi kollégiumba jár. Pötty, azt akarom, hogy férfit faragj belőle.
PÖTTY Férfi akkor lesz belőle, mikor végzett a katonasággal, don Cosme.
DON COSME Ne tréfálj, kis feketém, Így, ahogy itt látod, fejből felmondja Amerika folyóit, Óceánia hegyeit és a bajnok futballcsapatot. De ez mind semmiség, egy fityinget sem ér. Én azt akarom, hogy férfi legyen. Igazi férfi. Te azt csinálsz belőle, Pöttyikém.
PÖTTY Don Cosme, én minden tudásomat beleadom a csibéjébe. Innen úgy megy el, mint doktor, ezt megígérem.
DON COSME Tudom, Pöttyikém. Ricardito?
RICARDITO Igen, papa.
DON COSME Nagy nap ez számodra. Transzcendentális pillanata életednek. Olyan meghatott vagyok, hogy nem is tudom, mit mondjak neked. A leendő mérnöki karriered ehhez képest smafu. Még ha miniszterségig viszed is, eh! kutyagumi. Ez... ez... Ölelj meg, fiam. És rajta!
(Pötty elviszi Ricarditót. Don Cosme, aki most magára marad a Halállal, boldogan nevetgél)
DON COSME Ez aztán a nőstény, uram. Az ám. Utcát kellene róla elnevezni, vagy teret, az mutatósabb. Most, a fénykorában kell ünnepelni, nem, amikor már halálán van. Ez hullatisztelő ország, barátom, a halálunk
után kerül sor mindenre. Ön nem így gondolja?
(A Halál félénken helyesel)
Csak a halottak kapnak szobrot; a legnagyobbat, a város szívében a kard munkásai. Nincs igazság. Itt van a Perico Períquez egészen friss esete, aki éhen halt és megfagyott a híd alatt. Most felfedezték, hogy zseni volt, és nyakra-főre rendezik az ünnepségeket és banketteket, hogy felolvassák a zsenialitásait. Nincs igazság! Ön mit szól hozzá? Disznóság, nem igaz?
(Az eltakart koponya rábólint. Don Cosménak eszébe jut, mi folyik odabent)
Barátom, ez az élet. Így kell legyőzni a halált, jó kemény doronggal; amíg bírja a madárka, minden rendben van, de ha összehuttyan, baj van, nagybaj...
(Jön Pötty borzosan)
Hogy ment?
PÖTTY Keményfa ez, don Cosme. Jó kakas lesz belőle.
DON COSME A vérét örökül kapja az ember, a puskáját úgyszintén. Megyek, megölelem.
PÖTTY Elaludt, hagyd pihenni. Cosmito, ünnepeljük meg együtt a fiacskád férfiasságát. Mért nem viszel bálba? A csőrödből akarom inni a bólét.
DON COSME Pöttyikém, ha így nézel rám, megégek. A tüzed elemészt.
PÖTTY Menjünk, oltsuk el gyorsan ezt a tűzvészt! Tűzoltót!
DON COSME Van itt egy.
PÖTTY Hol?
DON COSME Jó lesz ez az öntöző cső?
(Don Cosme torreádor-mozdulattal mutat a tökére. Nevetve kimennek. A Halál egyedül marad. Egyes-egyedül. Hidegen, zárkózottan újraolvassa a szolgálati utasítást. Előveszi radírgumiját – rózsaszínű, Milan márkájú –, és megdörgöli vele a sárgás papírt. Aztán valamit körmöl a ceruzájával. Halvány mosoly érződik lábcsontjaiban, amikor a szoba felé tart, ahol Ricardito alszik)
(Ricardito fekete árnyékkal ölelkezve a tejutat járja. A karamelláját nyalogatja. Slicce nyitva. Boldog)
(Don Cosme visszajön Pöttyel. Táncolva, dalolva jönnek)
DON COSME Felébresztem ezt az ordast. Más vendéged is van, Pötty. A számláját csapd az enyémhez.
(Don Cosme bemegy. Kiabál: „Ricardito! Fiam! Fiacskám! Gyermekem! Életem napja! Napsugaram!”)
PÖTTY Kurva élet!
(És jót húz a bálból hozott palackból. A címkéjén ez áll: „Életöröm”)