MĹ°TEREM
Magam vigasztalĂĄsa
...Minden jĂł mĹą egy-egy szabadsĂĄgharcos.
LĂŠgy hĹą magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a
halĂĄl!
ILLYÉS GYULA: Ars poetica
Mostanában is sokszor megkérdik, pedig már nagyon közeledik a hetvenedik évem, és most is megkérdik: miért rajzolok? És szemrebbenés nélkül, vigyorogva: Még mindig fákat rajzolsz? Szénnel? Nem festesz? Én meg alázatosan válaszolom: Igen. Fákat rajzolok, szénnel és tussal. Feketével fehérre.
A fehér papírt szenvedéllyel szántó (fekete) szénnel-tussal „firkálom” tele, mert nem tudok másként élni. Nem szórakozásból, nem is unaloműzésből, hanem szükségből, szolgálatból, mert nekem a fák rajzolása éltető örömöm és életem, bánatom kifejezői.
Szénnel, tussal „írom” a naplómat, feketén fehérre.
Szívből, őszinte hittel, végzetszerűen. Szenvedéllyel, keményen, tiszta érzésből. És hiányérzésem van, ha egy nap kimarad, nem rajzolhatok. Nekem az a nap elveszett. Ilyenkor ideges, nyugtalan vagyok. Nyugtomat s helyemet nem találom. Mert nekem a rajz mindent jelent, de főként életem értelmét. Ezzel a szénnel, tussal tudom a legtöbbet adni. Kifejezni nemzeti közösségünk, népünk minden érzelmét. Szeretném, ha a rajzaim szemlélői is azt éreznék meg, amit én közölni igyekszem ezekkel a megtört vagy rügyet-virágot hozó fákkal.
Ezért rajzolok szénnel-tussal, és mindent vállalva, még a sikertelenséget is, de rajzolom a fáimat hittel, szenvedéllyel – szívből. Ezekből a szaggatott naplórajzokból áll össze életem, közösségünk élete.
1995. jĂşnius
KUSZTOS ENDRE
Szerkesztőségünk szeretettel köszönti régi munkatársunkat, a 70 éves kiváló művészt, Kusztos Endrét.