Eszik evő csendesen
Triptichon
I. Taktika
Az anyagok körém gyűlnek s kísértenek.
Rájuk vetem térfogatom, hát sértenek,
s mielőtt elnyelem a világ egyes részeit,
a sok anyag – út, domb és felhő – szétfeszít.
Bármit eszem, halálom hozza közelebb,
mert áttelepülnek belém a kőzetek:
mit rendre felél flóra, állat, levegő.
Így ér a szívem oda, hol már minden kő.
II. Akusztika
Még egy konyha kigyúl bennem,
ha már titokban kell ennem,
még egy jóízű kis kondát
terven felül ad a gond át,
még egy disznófősajt-üzem,
melyből a helyzetem üzen...
Mit eszik az, akit esznek? –
még egy kalászt kieresztek,
s jöhetnek a víg kaszások!
Ha nem: boresőben ázok
s elborítnak furcsa füstök,
miken főnek a kisüstök.
Siessetek, siessetek,
sósuborka, hagyma, retek,
hosszú zöldpaprikaorral
végezni e belső torral.
Különben én koplalhatok
hét napból legalább hatot,
mégis egy nap minden leáll...
Egészségre egyből halál?
Azt tán mégsem! – inkább eszem:
magam, doktor úr, az eszem!
III. Politika
Kinek kezében van egy szar vas
vagy hirosimát-látott bomba,
hogy mennyit ehess, mikor alhass,
mikor ölelhess – meg ő mondja.
Akit meg szelíd természettel
láttak el, mint egy égi őzet,
arra – akkor is, ha miniszter –
talán még hat egy földi főzet.
Két ága van a lendületnek
a szarvasgombától az őzig:
kit éheztetéssel fenyegetnek –
ki éhségsztrájkkal fenyegetőzik.
LÁSZLÓFFY ALADÁR