Konyhai ballada Julimról
Hajdanta híg levekbe túrtam,
Ma kényes gyomrom egyre korg,
Míg lelkiekben s pláne súlyban
Gyarapszom, mint egy nyegle lord:
Ezernyi jókat hegybe hord
Elém Julim! Hej, mennyi pikkant
Szósz, mártás, húsétel-rekord!
Izgága ínyem újra csikland!
Julit dicsérem én, a gourmand,
Ki szép kezével szór kaport,
Süt-főz, vidám, ebédre kurjan:
Nem étet vélem szódaport!
Érette szűm régóta forrt:
Födött fazék, ha fúva rikkant!
Csaptunk csodás pityóka-tort:
Izgága ínyem újra csikland!
Libáit tömtem, mind begyúrtam –
Több jércze kertben nem kotort,
Czubákjait villámra szúrtam...
Julim sistergő sültre bort
Locsolt, sürgött – engem, botort,
Bőven tartott, konyhába illant,
Tálat czepelt, majd’ megbotolt!
Izgága ínyem újra csikland!
Ajánlás
Julim! No még egy ferde sort!
Utolsót... Ládd, szemembe pillant
Lágy palacsintád... Ily pokolt!
Izgága ínyem újra csikland!
Meung-sur-Loire, 1905 augusztusában
Főzőcskéző köröcskézők Julimhoz
I.
Nem kóstol jobbat Guillaume de Machaut,
Charles d’Orléans sem, bár királyi herczeg,
Husidnál, mely mély serpenyődbe’ serczeg...
Sült illatától horpadt s bő hasó
Fölhördül egyként... Éhes farkas, ó,
Költőd... Elméje bárha rímre kerczeg:
Nem kóstol jobbat Guillaume de Machaut,
Charles d’Orléans sem, bár királyi herczeg!
Én sem vagyok már rondót olvasó –
Csak orr, gyomor, nyál... Félre, ritka terczek!
Együnk, mert gyorsan hűlnek itt a perczek!
Julim, te fűszer, sorson konyhasó:
Nem kóstol jobbat Guillaume de Machaut!
Írtam Blois és Amboise között, 1905 augusztusában
II.
Végy egy költőt, tömd meg hasát!
Csak bírja jól tárczája, háta –
Hajrá!... Frikandó! Sajtsaláta!
Tölts bort belé! Bárányt, kacsát!
Lehet – nem hagyja tán magát...
De tömd, ne add fel! Juszt se! Hátha..
Végy egy költőt, tömd meg hasát!
Örök reczept, nem marhaság!
Belé: paszuly, reteksaláta,
Káposzta, gomba, kelpalánta,
Borsó! S ha pukkad majd a zsák –
Végy egy költőt, tömd meg hasát!
Montsoreau-ból Saumur felé menet, 1905 augusztusában
LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR