Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1995. december, VI. évfolyam, 12. szám »
Mit eszik...
Kedves Szerkesztőm! Szokásomtól eltérően kénytelen vagyok lábjegyzetet
mellékelni a műhöz. Az itt küldött szöveg a fiók mélyéről került elő, valamikor
az átkozott nyolcvanas évek elején írhattam, midőn nagyjaink ide-oda utazgattak
a világban, ámerikai ösztöndíjakra indultanak fel, írószövetségileg látogatták
a készülő jurópa-házat. A kivételes szerencse folytán én is utazhattam oda-ide,
így meg úgy, le s fel. Főleg álombélileg. Így jutottam el Qxyhuatwandzára. Hogy
hol, merre, mi helyen van ez a tájék, bővebben a Megőszülsz mint a
fenyvesek című kötetemben olvashatunk róla, tehát fölöslegesnek tartom az
újabb kori idegenelvezetést. A qxyhuatwandzai bolyongásaimról írott
versciklusnak a része volt a mellékelt ábra is, amit, ma sem tudom, miért,
miért nem, kiebrudáltak, másokkal együtt az említett kötetből. Ideje tehát,
hogy teljessé tegyük a Qxyhuatwandza című versciklust. Erről ennyit.
Hogy mik történtek az eltelt több mint évtizednyi időben velem és
Qxyhuatwandzán, arról csak sejtéseim és pletykáim vannak. A rossz nyelvek
szerint a Puncs megtörtént ottan is. A lentszülöttek kedélyesen, a bohóságos
dolgokat becézően, kicsinyítő képzővel édesítve, azóta is punciként emlegetik.
A hatalmat Dadababnyikla úr helyett valami Lilujani nevű elvtárs vette át, aki
korszakos változásokat eredményezett. Többek közt megszűntek a sorok, felütötte
fejét az árubőség, a kókusztejcsárdák non stop tömve vannak kakaóvajakkal,
miegymással és Gorbacsov-vodkával. Ha napjainkban utaznék azon a tájon, nem
tudnám megírni a sorban állási, zabálási és egyéb, perinica-táncolási
élményeimet. Lám, miként bánik el, kedves Szerkesztőm, a történelem a
publicisztikus verseket művelő szerzőkkel, akik a kenguruhús meg a kutyatej
hiányáról danolnak! Van tej, van hús, feloldották a prohibíciót, nem kell
sorban állni, nincs mitől szenvedjen a költér – odalett Qxyhuatwandzán is a
téma, tárgya a versnek most már csak az össznépi latrinák körüli lájf lehetne.
Kémeim állításai szerint ugyanis a nagy változások, az árubőség, az ámerikánus
dömping Qxyhuatwanda polgárainak a legváltozatosabb emésztőszervi betegségeket
okozta. A hányinger általános, össznépi jelenség lett, ezenkívül ki székrekedéstől,
ki diáréjától szenyved, (sic!), vastagbélhurut, patkóbélfekély, cirózis, epekő,
hasnyálmirigy-gyulladás, csömör tizedeli az istenadta népet, nem beszélve a
delírium tremens és az ámokfutás szaporodó eseteiről. Ezekről lehetne, kellene
verset írni Qxyhuatwandzán, kedves Szerkesztőm? Mi lesz, ha egy szép napon
kigyógyulnak a hány (?) ingerből? Érvényét fogja veszíteni megint a vers?
Hát ezért és ilyenekért nem tudok a körlevélben feltett kérdésre válaszolni.
Nem tudom, mit eszik, mit enne az erdélyi író. A sok ide-oda koslatás,
külföldekre: Qxyhuatwandzákra való járkálás azt eredményezte, hogy lassan
kinnszülötté váltam, s így nem tudhatom, hogy mit esznek, mit isznak, -nének,
-nának hőn szeretett szülőhonomban az írók. És ha tudnám is? Holnapra már más
étlappal állhat elő a Főúr, s akkor érvényét veszti a mai gasztronautika...
Maradok tehát az állandó székely becsinált és a túrós pityókaleves mellett.
Kürtőskalácsos elragadtatással, szilvapálinkás főhajtással, barátod:
F.I.
Csíkszereda, 1995. augusztus 15.
Mikor a kedves beállt a sorba
Mikor Qxyhuatwandzán a kedves
szentjánoskenyérért beállt a sorba
és a kókusztejcsárdában kakaóvajért tülekedtem
csurgott rólam a hidegveríték
hisz késett egyre csak késett a kedves
mind kisebb lett az esélyünk
a két adag kakaóvajra
talán még elefánttúróból is jutott volna
ha ketten állunk a sorba
egy gonddal kevesebb marad a holnapi napra
krokodil-tojást naspolya-sajtot zebra-szalámit
sikerült már szerezni
így hát semmi akadálya a díszvacsorának
amit don Dadababnyikla úr
városunk víg polgármestere
a kiváló Dr. a jeles Ing. a hős Vtz tiszteletére
kellett vón adjunk
hisz kakaóvajban párolt
kolibri mézzel leöntött kengurumájnál
nincsen e földön fenségesebb étek...
... lassan haladtunk egyesek már protezsáltak
talán a sor közepéig ha elértem
amikor kifulladva lihegve megjött a párom
képzeld hadarta egy szuszra már csak
majomkenyeret kaptam
az a suszterből lett dzsesztionár
azt kérdezte hogy melyik kéne ha vóna
a keresztelő szentjánosé-e vagy az aranyszájú
szinte elsírtam magam
de végül szemberöhögtem
nem mondtam merni semmit...
... rá se ránts drága
pompás lesz így is
sikerült egy fél röf vízilófarkat szereznem
meg kakadúzúzát
bepácolom majd szépiavérbe átokhínárba
príma főétke leszen a kegyelmes búrnak
a mandarinárus nagyon rendes volt
frissen érkezett egzotikumokkal kedveskedett
rénzúzmót fókaribizlit jegesmedveszőlőt
a déli sarkról frissen érkezett rozmárfügét
mutogatott
meglesz hát minden a kokteleléshez
csak azt nem értem miért kellett
megtölteni a pincét mindenféle piával
minek kellett hét akhó pigmeus-bort csempészni
mikor roskadoznak a polcok a kalunga-szesztől
batusztán-sörrel kannibál-konyakkal
tömve a hűtő
úgyis csak töményt fogtok egész este vedelni
mandragóra kisüstivel kumiszkodtok
addig kurdultok
amíg szőnyeg alá nem isszátok magatokat
a honfibútól ó hogy unom már
torkig vagyok ezekkel az úrvacsorákkal
a ránkszózatott mosollyal
készülődéseitekkel a puncsra
a lángoló droggal sortűzjátékkal
álarcos bállal kéjlakájokkal
meg ezzel az egész kiszolgáló sereggel...
... mondta csak mondta perelt
korholt csilingelt a kedves
amikor Qxyhuatwandzán a kókusztejcsárdában
a sorban elvesztettem a elvesztettem a
zsebkend
őmet
FERENCZES ISTVÁN