William Shakespeare
JULIUS CAESAR
TragĂŠdia Ăśt felvonĂĄsban
FordĂ­totta JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy
VĂśrĂśsmarty utĂĄn
Nagy költő volt Vörösmarty, talán – amint Babits sugallja, ha nem is mondja ki – a legnagyobb magyar költő. Ha egy-egy jelentéktelenebb versében – mert minden nagy költő tucatjával ír ilyet is – érthető módon zavarja is a mai olvasót a korabeli nyelv sok beszüremlett, méltán avíttnak érzett, nehézkes vagy mesterkélt fordulata, a Gondolatok a könyvtárban – a legszebb és legmagyarabb magyar vers – eszmei szárnyalása és tartásos pátosza, a kifejezés nemes egyszerűsége úgy röpíti át a költőt minden lehetséges zökkenőn, mint Madách Éváját „glóriája” a londoni sírgödör fölött. A Csongor és Tündében pedig a magyar költői nyelv páratlan teljesítményét tisztelem. Vörösmarty drámáinak java része is – hiszem és vallom – több figyelmet érdemelne színházaink részéről.
Drámafordításai, sajnos, kevésbé időtálló részét alkotják életművének. Ma, a járványos bálványrombolás korában – anélkül, hogy jottányit is rombolni akarnám ezt a nagyszerű „bálványt” – kertelés nélkül ki lehet mondani azt, amit régebben nem tűrt volna el az álszemérmes tisztelet: két Shakespeare-fordításának jambusait mai színész aligha tudná hittel elmondani, mai néző aligha tudná élvezettel végighallgatni.
A Lear királyt, igaz, élete vége felé, teljes lelki összeomlásban fordította, jóval azután, hogy Bajza és Schedel – még a szabadságharc előtt – kiadta Minden munkáit. De nem életének ugyanebben a depressziós szakaszában írta-e egyik legcsodálatosabb költeményét, A vén cigányt, amelyre talán leginkább áll a Minden munkái élén olvasható hódoló értékelés: „mint lyrai költő, colossalis nagyságban, önmaga felett áll”? A Julius Caesart pedig 1839-ben fordította, alkotó ereje teljében, saját drámáinak sorába beékelve. És furcsa dolog: az öt évvel korábban írt A fátyol titkaiban itt-ott meggyőzőbben, melegebben hat Shakespeare szelleme.
Nem minden nagy költő képes olyan átérzéssel belebújni egy másik költő bőrébe, mint Arany János, vagy a későbbiek közül Babits, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula. Alkati kérdés ez, nem rangadó: Vörösmarty nem műfordítónak született: nem ő az egyetlen nagy költőink között, elég Adyt és Juhász Gyulát említenem. Mégis, az a rosszul értelmezett tisztelet sokáig útját állta annak, hogy „Vörösmarty után” bárki is ehhez a két fontos Shakespeare-tragédiához nyúljon – azaz hogy hiába nyúlt volna: magyar színigazgató nemigen vállalhatta ilyen „szentségtörő” fordítás előadását.
Kosztolányi – tiszteletre méltó bátorsággal – újrafordította a Lear királyt; de nem sok szerencséje volt Shakespeare-fordításaival, noha szépen formált, lendületes, jól mondható szövegek: egyedül a Rómeó és Júliát részesíti előnyben egyik-másik rendező Mészöly Dezső újabb keletű fordításával szemben. Az 1943-ban megjelent Lear király feledésbe merült, még a szakmabeliek sem nagyon ismerik.
Az utóbbi évtizedek tekintélyromboló – korszerű, szép magyar szóval: demitizáló – divatának köszönhető, hogy az előkelő Helikon kiadó 1992-es, új, egy kötetes Shakespeare-jében a Lear király, a szentnek tekintett hagyománnyal szakítva, Mészöly friss fordításában jelent meg. Ez bátorított fel erdélyi provinciális kirekesztettségemben arra, hogy régóta (titokban) dédelgetett tervemet valóra váltsam, és nekiüljek a Julius Caesar újrafordításának. Kedves kötelességemnek tartottam, hogy nagy költőnk néhány találó, szép megoldását átvegyem szövegembe.
Mikor 1995 nyarán dologhoz kezdtem, sajátos helyzetünkben, az anyaország napi kulturális életétől való tervszerű elzártságunkban még nem tud(hat)tam, hogy az előző esztendőben az Európa kiadónál megjelent Illés László három évtizeddel korábban készült Julius Caesar-fordítása. Munka közben került a kezembe, és nem vette el a kedvemet, már csak azért sem, mert más elképzeléssel vágtam bele: olyan gördülékeny és a mai néző-hallgató fülének szánt magyar szövegre törekedtem, amely híven megőrzi Shakespeare manierista kifejezésbeli sajátosságait, stílusfordulatait – amennyire csak lehetséges, minden értelmi homályosság nélkül. Nyilvánvaló, hogy a költő nem akart rejtvényeket feladni nézőinek, akik nem is azért jártak színházba, hogy ott töprengjenek; bizonyos, hogy a földszinti köznép – az a bizonyos „londoni matróz” – mindig hiánytalanul megértette a színpadon elhangzottakat. A shakespeare-i nyelv gazdag, néha burjánzó képiségének mégoly csekély mértékű egyszerűsítése viszont: a költő megcsonkítása.
A dolog természetéből adódik, hogy – amint a két szöveg érthető kíváncsiság sugallta összehasonlításakor észrevettem – nem egy részletmegoldásom közel esik Illés László fordításához, vagy éppen megegyezik vele; néhány (kivételes) esetben tudatosan vettem kölcsön utólag egy jó találatát – amiért hálás köszönettel tartozom.
Ha ez a fordítás netalán rábírja valamelyik színházunkat, hogy elővegye Shakespeare-nek ezt a régóta elhanyagolt tragédiáját: munkám elérte célját.
JÁNOSHÁZY GYÖRGY

SZEMÉLYEK
JULIUS CAESAR
OCTAVIUS CAESAR
MARCUS ANTONIUS
M. AEMILIUS LEPIDUS
triumvirek Julius Caesar halĂĄla utĂĄn
CICERO, PUBLIUS
POPILIUS LENA
szenĂĄtorok
MARCUS BRUTUS
CASSIUS
CASCA
TREBONIUS
LIGARIUS
DECIUS BRUTUS
METELLUS CIMBER
CINNA
összeesküvők Julius Caesar ellen
FLAVIUS ĂŠs MARULLUS, nĂŠptribunok
ARTEMIDORUS, cnidosi szofista
JÓS
CINNA, költő. Egy másik költő.
LUCILIUS, TITINIUS, MESSALA,
az ifjĂş CATO ĂŠs VOLUMNIUS;
Brutus ĂŠs Cassius barĂĄtai
VARRO, CLITUS, CLAUDIUS, STRATO, LUCIUS, DARDANIUS;
Brutus szolgĂĄi
PINDARUS, Cassius szolgĂĄja
CALPURNIA, Caesar felesĂŠge
PORTIA, Brutus felesĂŠge
Szenátorok, polgárok, őrök, kísérők stb.
Színhely: a darab nagy részében Róma, később Sardis és Philippi mellett.

ELSŐ FELVONÁS
1. SZÍN
RĂłma. Utca. Flavius, Marullus ĂŠs polgĂĄrok egy csoportja jĂśn
FLAVIUS El, lusta nĂŠpsĂŠg, menjetek haza;
Ünnep van tán? Nem tudjátok-e, hogy
Mint kĂŠzmĹąvesek munkanapokon
Nem jĂĄrhattok kint mestersĂŠgetek
JelvĂŠnye nĂŠlkĂźl? Te mifĂŠle vagy?
1. POLGÁR Én, uram, ács volnék.
MARULLUS Hol van a mérőléc, a bőrkötény?
Ugyan mi dolgod itt legjobb ruhĂĄdban?
És te, uram, mi vagy?
2. POLGÁR Håt, uram, finom munkåshoz kÊpest Ên csak affÊle tåkoló vagyok.
MARULLUS De mi a mestersĂŠged? SzĂłlj, ne kertelj.
2. POLGÁR Olyan mestersÊg az, uram, hogy úgy hiszem, jó lÊlekkel Źzhetem; nem egyÊb az, uram, mint a hiba helyreßtÊse.
MARULLUS Milyen mestersĂŠg, himpellĂŠr, mi az?
2. POLGÁR KÜnyÜrgÜk, uram, ne borulj ki; de ha mÊgis kiborulnål, Ên helyreßthetlek.
MARULLUS Mit mondsz? Hogy helyreĂźtsz engem, pimasz?
2. POLGÁR Úgy ám, uram, megfoldozlak.
FLAVIUS FoltozĂłvarga vagy, igaz?
2. POLGÁR Az ám, uram, mindenben a dikicsem után élek; nem ártom én magam senki mesterember dolgába, de asszonyok dolgába se, csak a dikicsemmel. Én, uram, öreg lábbelik seborvosa vagyok: ha már nagy veszélyben leledzenek, helyrehozom őket. A legderekasabb emberek jártak ma az én kezem munkáján, akik valaha is marhabőrt tapostak.
FLAVIUS De mĂŠrt nem Ăźlsz ma otthon, mĹąhelyedben?
E nĂŠpsĂŠget mĂŠrt hordod fel s alĂĄ?
2. POLGÁR Csak azért, uram, hogy nyűjék a cipőjüket, és én több munkához jussak. De igazság szerint ünneplünk ma, uram, merthogy láthatjuk Caesart és örülhetünk a diadalának.
MARULLUS Minek? Mily hĂłdĂ­tĂĄssal jĂśn haza?
Kik kĂśvetik RĂłmĂĄba leigĂĄzva,
RablĂĄncukkal dĂ­szĂ­tve szekerĂŠt?
Ti ĂŠrzĂŠketlen tuskĂłk, holt kĂśvek,
Ti kegyetlen szĂ­vĹą rĂłmaiak,
Nem ismertĂŠtek Pompejust? Be sokszor
MĂĄszkĂĄltatok falakra, vĂĄrfokokra,
Toronyablakba ĂŠs kĂŠmĂŠny hegyĂŠbe
Karonülő gyermekkel, s vártatok
BĂŠkĂŠn egĂŠsz nap, hogy nagy Pompejust
LĂĄssĂĄtok RĂłma utcĂĄin vonulni;
S mikor szekere feltűnt messziről,
Nem ordĂ­toztatok mindnyĂĄjan Ăşgy, hogy
MedrĂŠben reszketett a Tiberis
HallvĂĄn az ujjongĂĄs visszhangjait
A partok hajlataiban?
És most legjobb gúnyátok öltitek fel?
És most ünnepnap számotokra ez?
És most virágot szórtok az elé,
Ki Pompejus vĂŠrĂŠn Ăźl diadalt?
El innen!
Fussatok, s tĂŠrdre rogyva esdjetek
Az istenekhez, hogy feltartanĂĄk
A vĂŠszt, mely ily hĂĄlĂĄtlansĂĄgra sĂşjt.
FLAVIUS El, el, jĂł fĂśldiek, s e vĂŠtekĂŠrt
GyĹąjtsĂŠtek egybe a sorstĂĄrsakat:
SĂ­rjĂĄtok kĂśnnyetek a Tiberis
Árjåba, míg a legkisebb hab is
Csókolja a legfelső partokat.
A PolgĂĄrok el
NĂŠzd, hogy megolvadt bennĂźk a salak;
Eloszlanak nĂŠmĂĄn bĹąntudatukban.
Te most a Capitolium felĂŠ menj,
Én erre; kopaszd meg képmásait,
Amelyeket felĂŠkesĂ­tve lĂĄtsz.
MARULLUS TehetjĂźk-e?
A LupercaliĂĄk Ăźnnepe van.
FLAVIUS Sebaj: a Caesar diadaljele
Egy szoborról se csüngjön. Én megyek,
Elkergetem az utcĂĄkrĂłl a csĂźrhĂŠt;
Ezt tedd te is, ha sĹąrĹąjĂźkbe botlasz.
Ha e növekvő tollakat kitéptük
SzĂĄrnyĂĄbĂłl, Caesar majd lentebb repĂźl;
KĂźlĂśnben tĂşlszĂĄll ember lĂĄthatĂĄrĂĄn,
S mindĂźnket szolga-rettegĂŠsbe dĂśnt.
Mindketten el

2. SZÍN
Ugyanott. Köztér. Menetben, zenével jön Caesar, Antonius futásra készen, Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius és Casca; nagy tömeg követi őket, közte egy Jós
CAESAR Calpurnia!
CASCA Csendet, hĂŠ! Caesar szĂłl.
A zene elhallgat
CAESAR Calpurnia!
CALPURNIA Itt vagyok, uram.
CAESAR Antoniusnak ĂĄlld el jĂłl az ĂştjĂĄt
Nyomban, hogy futni kezd. Antonius!
ANTONIUS Uram, Caesar?
CAESAR Antonius, futtodban ne felejtsd
CalpurniĂĄt illetni. RĂŠgi mondĂĄs
Szerint a meddő nő lerázza átkát
Ily érintéstől.
ANTONIUS Nem felejtem el:
Ha Caesar mondja: „Tedd ezt”, már meg is van.
CAESAR KezdjĂŠtek, s rĂ­tust ne mulasszatok.
Zene
JÓS Caesar!
CAESAR Hah! Ki szĂłlĂ­t?
CASCA NĂŠmuljon el minden zaj! Csend legyen!
A zene elhallgat
CAESAR Ki az, ki engem szólít a tömegből?
Egy hang a zenĂŠt tĂşlharsogva Caesart
KiĂĄltja. SzĂłlj hĂĄt, meghallgatja Caesar.
JÓS Őrizkedjél március idusától.
CAESAR Hozzátok őt elém, lássam az arcát.
CASSIUS Lépj elő, fickó: nézz Caesar szemébe.
CAESAR Mit mondsz nekem most? Mondd csak Ăşjra el.
JÓS Őrizkedjél március idusától.
CAESAR Álmodozó: bocsåssuk el; eredj.
HarsonaszĂł. Brutus ĂŠs Cassius kivĂŠtelĂŠvel mind el
CASSIUS EljĂśssz megnĂŠzni a futĂĄst?
BRUTUS Nem ĂŠn.
CASSIUS KĂŠrlek, jĂśjj.
BRUTUS Nem vagyok a jĂĄtĂŠk barĂĄtja. Bennem
CsĂśkĂśtt az Antonius fĂźrgesĂŠge.
De ne gĂĄtoljam vĂĄgyad, Cassius:
Magadra hagylak.
CASSIUS Brutus, figyellek mĂĄr egy ideje;
Nem lĂĄtom azt a nyĂĄjas fĂŠnyt szemedben,
S a szeretetet, melyhez szokva voltam:
Nagyon mogorvĂĄn ĂŠs furcsĂĄn viselkedsz
BarĂĄtoddal, ki szeret.
BRUTUS Cassius,
Csalatkozol: ha arcom felleges,
BorĂşs kedvem egyedĂźl Ăśnmagam
Ellen irĂĄnyul. Zaklatott vagyok,
SokfĂŠle rossz ĂŠrzĂŠs bĂĄnt mostanĂĄban,
Csak ĂŠnhozzĂĄm valĂł gondolatok,
S befeketĂ­tik tĂĄn viselkedĂŠsem;
De ne bĂşsĂ­tsa ez barĂĄtaim
(Akik kĂśzĂŠ szĂĄmĂ­tlak, Cassius),
Úgy értelmezzék hanyagságomat,
Hogy szegĂŠny Brutus, harcban ĂśnmagĂĄval,
Felejti, hogy mĂĄshoz nyĂĄjas legyen.
CASSIUS Így félreértettem rossz kedvedet,
És pár nyomós gondolatot, komoly
MegfontolĂĄst keblembe eltemettem.
JĂł Brutus, mondd, lĂĄtod-e arcodat?
BRUTUS Nem, Cassius: mert ĂśnmagĂĄt szemĂźnk
MĂĄs tĂĄrgyrĂłl visszaverve lĂĄtja csak.
CASSIUS Igaz;
PanaszoljĂĄk is eleget, Brutus,
Hogy nincs tĂźkĂśr, amely visszavetĂ­tnĂŠ
Rejtett ĂŠrtĂŠkeid szemedbe, hogy
LĂĄthassad mĂĄsod. Hallottam, mikor
Sok tisztelt rĂłmai (a halhatatlan
Caesart kivĂŠve) BrutusrĂłl beszĂŠlt,
És korunk jármát nyögve, azt kívánta,
Nemes Brutusnak volna bĂĄr szeme.
BRUTUS Milyen veszĂŠlybe vinnĂŠl, Cassius,
Hogy azt szeretnĂŠd, olyasmit keressek
Magamban, ami nincs?
CASSIUS KĂŠszĂźlj fel hĂĄt, jĂł Brutus, hallani:
Mivel tudod, nem lĂĄthatod magad
MĂĄskĂŠnt, csak tĂźkĂśrkĂŠpben, tĂźkrĂśd, ĂŠn,
Szerényen fölfedem előtted azt,
Amit magadbĂłl mĂŠg magad sem ismersz.
És ne illess, kedves Brutus, gyanúval,
Hogy trĂŠfamester volnĂŠk, avagy olcsĂł
EskĂźkkel tukmĂĄlnĂĄm szeretetem
A hĂşzĂłdĂłra; hogyha Ăşgy tudod,
Hogy hízelgőn ölelgetem az embert,
AztĂĄn becsmĂŠrlem, vagy ha Ăşgy tudod,
Hogy lakomák vendégei előtt
SzĂĄjalok, akkor lĂĄss bennem veszĂŠlyt.
HarsonĂĄk ĂŠs kiĂĄltozĂĄs
BRUTUS Mit jelentsen e zaj? FĂŠlek, a nĂŠp
KirĂĄllyĂĄ teszi Caesart.
CASSIUS Félsz-e ettől?
Azt kell gyanĂ­tnom hĂĄt, hogy nem szeretnĂŠd.
BRUTUS Nem, Cassius, ámbár szeretem őt –
De mĂŠrt is tartasz oly sokĂĄig itt?
Mi az, amit velem kĂśzĂślni kĂ­vĂĄnsz?
Ha kĂśzjĂłt illet, tedd becsĂźletem
Egyik, s halĂĄlom mĂĄs szemem elĂŠ,
És egy érzéssel nézem mind a kettőt,
Mert istenekre, jobban szeretem
BecsĂźletem, mint fĂŠlek a halĂĄltĂłl.
CASSIUS Ismerem benned, Brutus, ez erĂŠnyt,
Ahogy előnyös külsőd ismerem.
Nos, mondókámnak becsület a tárgya. –
Nem tudhatom, te s mĂĄs mit tartotok
Az életről; de ami engem illet,
Úgy vélem, hogy nem lenni van olyan jó,
Mint magamfajtĂĄtĂłl rettegve ĂŠlni.
Szabadnak szĂźlettem, mint Caesar; te is;
Éppoly jól táplálkoztunk, s éppen úgy
Álljuk, mint ő, a téli hideget.
Egyszer, hogy egy mord, viharos napon
A Tiberis bőszen csapkodta partját,
Így szólt hozzám: „Mernél-e, Cassius,
A vad habokba ugrani velem,
S elúszni ama pontig?” E szavakra
Úgy, fegyveresen szöktem a folyóba,
Intettem nĂŠki, s menten kĂśvetett.
BĂśmbĂślt az ĂĄr, de mi feszes inakkal
Püföltük, vertük el magunk elől,
Dacos szĂ­vvel megkĂźzdĂśttĂźnk vele.
Ám mÊg nem Êrtßnk cÊlhoz, s felkiåltott:
„Segítség, Cassius, elsüllyedek!”
Amint nagy ősünk, Aeneas, a vállán
Kihozta TrĂłja lĂĄngjai kĂśzĂźl
Agg Anchisest, Ăşgy hĂşztam ki a fĂĄradt
Caesart a Tiberisből; s ez az ember
Most istennĂŠ lett, Cassius pedig
Csak kĂłfic, hĂŠtrĂŠt kell gĂśrnyednie,
Ha Caesar lanyhĂĄn odaint neki.
HispĂĄniĂĄban belĂĄzasodott,
S mikor a roham rĂĄjĂśtt, ĂŠszrevettem,
Hogy reszket: ez az isten reszketett;
GyĂĄva ajkĂĄnak szĂ­ne is elillant,
S a szem, mely egy vilĂĄgot megremegtet,
FĂŠnyĂŠt vesztette; hallottam nyĂśgĂŠsĂŠt;
A nyelv, amely figyelni kĂŠnyszerĂ­ti
RĂłmĂĄt, s kĂśnyvekbe vĂŠsni szavait,
Jajongott: „Adj innom, Titinius”,
Mint beteg kislány. Ó, nagy istenek!
Csak ĂĄmulok, hogy ily gyarlĂł egy ember
ElĂŠbe vĂĄghat a roppant vilĂĄgnak,
És egyedül övé a pálma.
KiĂĄltozĂĄs. HarsonĂĄk
BRUTUS Zajongnak Ăşjra! Azt hiszem,
E tapsok Ăşj kitĂźntetĂŠseket
Jeleznek, mikkel Caesart elborĂ­tjĂĄk.
CASSIUS Ő Colossus gyanånt terpeszkedik
E szĹąk vilĂĄgon; mi, kis emberek,
Hatalmas lĂĄbai alatt bolyongva
Kutakodunk rossz sĂ­rgĂśdrĂźnk utĂĄn.
Az ember nĂŠha sorsĂĄnak ura.
Nem csillagunkban, Brutus, a hiba,
De mibennĂźnk, akik meghĂłdolunk.
Caesar ĂŠs Brutus; Caesarban mi van?
MĂŠrt hangzik e nĂŠv jobban, mint tiĂŠd?
Írd egymás mellé, s éppoly szép neved;
Mondd ki, s a szĂĄjba ĂŠppoly jĂłl talĂĄl;
MĂŠrd meg, s ĂŠppoly nehĂŠz; bĂĄjolj velĂźk,
S lelket idĂŠz fel ĂŠppĂşgy Brutus is.
EgyĂźtt az Ăśsszes istenek nevĂŠre:
Mily tĂĄplĂĄlĂŠkon ĂŠlhet ez a Caesar,
Hogy így megnőtt? Ó, kor, szégyen reád:
A nemes vĂŠrsĂŠg, RĂłma, odalett!
A vízözöntől nem volt ugye kor,
Mely egyetlen emberről volna híres?
Elmondhattuk RĂłmĂĄrĂłl mostanig,
Hogy tĂĄg falai kĂśzt egy fĂŠrfi ĂŠl?
RĂłma valĂłban mĂĄr csak pusztasĂĄg,
Ha nincsen benne tĂśbb egy fĂŠrfinĂĄl.
Te s ĂŠn hallottuk atyĂĄink szavĂĄbĂłl:
Élt egy Brutus, ki az ördög uralmát
RĂłmĂĄban inkĂĄbb elszenvedte volna,
Mint egy kirĂĄlyĂŠt.
BRUTUS Hogy szeretsz engem, egy csĂśppet se kĂŠtlem;
Hogy mily tettekre szĂĄnsz, gyanĂ­thatom;
Hogy én mit tartok erről és korunkról,
Kifejtem később, ám e percben azt
Szeretném, és meg is kérlek szívemből,
Hogy ne nyaggass tovĂĄbb. Amit ma mondtĂĄl,
Megfontolom; mondandĂłd mĂŠg ha van,
Békén meghallgatom, s kerül időnk,
Hogy megvitassunk ily nagy dolgokat.
Addig, nemes barĂĄtom, vĂŠsd eszedbe,
Hogy Brutus inkĂĄbb lenne sĂźlt paraszt,
Mint rĂłmainak mondja ĂśnmagĂĄt
Ily durva kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzt, melyekkel
SĂşjt minket ez a kor.
CASSIUS Én örvendek, hogy gyönge szavaim
BĂĄr ennyi tĂźzet csiholtak BrutusbĂłl.
Caesar ĂŠs kĂ­sĂŠrete visszatĂŠr
BRUTUS Lefolyt a jĂĄtĂŠk, Caesar visszatĂŠr.
CASSIUS HĂşzd meg mentĂŠben Casca ruhaujjĂĄt,
S ő fanyar módján elbeszéli majd,
Mi szĂłra ĂŠrdemes tĂśrtĂŠni ma itt.
BRUTUS Meg is teszem. De nĂŠzd csak, Cassius:
Harag gyĂşjt foltot Caesar homlokĂĄn,
S a tĂśbbi Ăşgy fest, mint megvert cselĂŠd;
Calpurnia sĂĄpadt, ĂŠs Cicero
Oly rőten izzó szemmel néz körül,
Ahogy a Capitoliumban lĂĄttuk,
Mikor nĂŠhĂĄny szenĂĄtorral vitĂĄzott.
CASSIUS Elmondja Casca, mi van emĂśgĂśtt.
CAESAR Antonius!
ANTONIUS Caesar?
CAESAR KĂśvĂŠr emberek vegyenek kĂśrĂźl,
Sima fejek, kik ĂŠjjel alszanak;
E Cassius szikĂĄr s ĂŠhes szemĹą,
Sokat tĂśpreng; ilyen ember veszĂŠlyes.
ANTONIUS Sose félj tőle, Caesar: nem veszélyes.
Nemes ĂŠs jĂł ĂŠrzĂŠsĹą rĂłmai.
CAESAR Volna kövérebb! De nem félek tőle;
BĂĄr ha nevemhez illene a fĂŠlsz,
Nincs, kit jobban kerĂźlnĂśm kellene
E cingĂĄr CassiusnĂĄl. Sokat olvas,
Éles szemű, átlát az emberi
Tetten; a szĂ­npadot nem kedveli,
Mint te, Antonius; zenĂŠt se hallgat;
RitkĂĄn mosolyog, mint ki ĂśnmagĂĄt
GĂşnyolja ki, fitymĂĄlva szĂŠp eszĂŠt,
Hogy mosolyt csalt ki tőle bármi is.
Ily emberek nem nyughatnak soha,
AmĂ­g nagyobbat lĂĄtnak ĂśnmaguknĂĄl;
EzĂŠrt bizony veszĂŠlyesek nagyon.
ArrĂłl szĂłlok, mi fĂŠlelmes lehet,
Nem amitől félek: Caesar vagyok.
JĂśjj jobb felemre, bal fĂźlem sĂźket,
S őszintén mondd el, mit tartasz felőle.
Caesar ĂŠs kĂ­sĂŠrete el. Casca visszamarad
CASCA MegrĂĄntottad kĂśpenyemet; beszĂŠlni akarsz velem?
BRUTUS JĂł Casca, mesĂŠld el nekĂźnk, mi tĂśrtĂŠnt,
Hogy Caesar oly levert.
CASCA De hĂĄt nem voltatok ti is vele?
BRUTUS Úgy nem Cascától kérdezném, mi történt.
CASCA Hát felkínálták neki a koronát, s amikor felkínálták, ő a keze fejével félretolta, így, mire a nép ujjongásban tört ki.
BRUTUS MĂĄsodszor mĂŠrt zajongtak?
CASCA UgyanazĂŠrt.
CASSIUS HĂĄromszor volt; az utolsĂł miĂŠrt?
CASCA UgyanazĂŠrt.
BRUTUS HĂĄromszor kĂ­nĂĄltĂĄk a koronĂĄval?
CASCA Az ám, és ő háromszor tolta el, minden alkalommal lanyhábban, mint előbb; és valahányszor eltolta, az én becsületes polgártársaim mindig felujjongtak.
CASSIUS Ki kĂ­nĂĄlta a koronĂĄt?
CASCA HĂĄt Antonius.
BRUTUS JĂł Casca, mesĂŠld el nekĂźnk a mĂłdjĂĄt.
CASCA Akasszanak fel, ha el tudom mondani a módját, merő bolondéria volt az egész, nem is figyeltem oda. Láttam, hogy Marcus Antonius odanyújt egy koronát – de nem is korona volt az, csak afféle fejdísz –, és amint mondtam már egyből félretolta; mindamellett úgy hiszem, örömest elfogadta volna. Aztán újra felkínálta neki, és ő eltolta újra, de úgy hiszem, nagyon nehezére esett levenni róla az ujjait. Aztán harmadszor is odanyújtotta, ő harmadízben is félretolta, és amikor visszautasította, a csürhe visongott, összeverte kérges tenyerét, levegőbe hajigálta átizzadt hálósapkáját, és annyi bűzt böfögött ki, amiért Caesar visszautasította a koronát, hogy majd megfojtotta Caesart; el is ájult és összecsuklott. Részemről nevetni sem mertem féltemben, hogy ha kinyitom a szájam, beszívom azt a rossz levegőt.
CASSIUS Csak rendre, kĂŠrlek: hogy? Caesar elĂĄjult?
CASCA Összeesett a piactéren, habzott a szája, és a szava is elállt.
BRUTUS Az meglehet: NehĂŠzkĂłr a baja.
CASSIUS Nem Caesar baja: tĂŠged, engemet
S a tisztes CascĂĄt tĂśri a nehĂŠzsĂŠg.
CASCA Nem tudom, hogy ĂŠrted ezt; annyi bizonyos, hogy Caesar Ăśsszerogyott. De ha az a szedett-vedett nĂŠpsĂŠg nem Ăşgy tapsolt ĂŠs fĂźtyĂźlt, mint a szĂ­nhĂĄzban a komĂŠdiĂĄsoknak, aszerint, hogy tetszett neki vagy sem, ne legyen becsĂźletes ember a nevem.
BRUTUS Mit szĂłlt, amikor eszmĂŠletre tĂŠrt?
CASCA Nos, mielőtt összeesett volna látván, hogy a köznép mennyire örvend, amiért a koronát visszautasította, felnyittatta velem a zekéjét és odatartotta a torkát, hogy vágják el. És lettem volna csak holmi mesterember, jussak pokolra a latrokkal, ha szaván nem fogom. Így hát összerogyott. Mikor magához tért, kijelentette: ha bármi helytelent tett vagy mondott, őnagyságaik tulajdonítsák azt betegségének. Három-négy némber, ott, ahol én álltam, felkiáltott: „Ó, milyen jó lélek!”, és szívből megbocsátott neki; de nem kell törődni velük: ha Caesar az anyjukat döfte volna meg, akkor is ezt mondják.
BRUTUS EzutĂĄn jĂśtt el oly leverten onnan?
CASCA Igen.
CASSIUS Cicero szĂłlt-e valamit?
CASCA Igen, gĂśrĂśgĂźl beszĂŠlt.
CASSIUS De mit?
CASCA Ha én azt megmondom, soha többé ne lássalak; de akik értették, összemosolyogtak és csóválták a fejüket; számomra görögül volt az egész. Más hírekkel is szolgálhatok: Marullust és Flaviust hűvösre tették, mert Caesar szobrairól letépték a díszeket. Éljetek boldogul. Volt ott egyéb bolondság is, ha emlékeznék rá.
CASSIUS EljĂśssz-e hozzĂĄm vacsorĂĄra, Casca?
CASCA Nem, mĂĄr elĂ­gĂŠrkeztem.
CASSIUS EljĂśssz-e hĂĄt ebĂŠdre holnap?
CASCA El ĂŠn, ha ĂŠlek, ĂŠs ha ĂĄllĂłd a szavad, ĂŠs az ebĂŠdedet ĂŠrdemes megenni.
CASSIUS JĂł, vĂĄrlak.
CASCA VĂĄrhatsz; ĂŠg veletek. El
BRUTUS Mily bamba fickó lett ebből! Csupa
Eleven tĹąz volt iskolĂĄs korĂĄban.
CASSIUS Az ő ma is, ha netán vakmerő
S nemes tettet kell vĂŠgrehajtani,
Ámbår ily lomha kÊpet Ült magåra.
OtrombasĂĄga csak mĂĄrtĂĄs eszĂŠn,
Hogy a gyomor jobb ĂŠtvĂĄggyal emĂŠssze
Meg szavait.
BRUTUS Ez Ă­gy igaz. De most magadra hagylak;
Holnap, ha szĂłlni kĂ­vĂĄnsz mĂŠg velem,
MeglĂĄtogatlak, vagy ha akarod,
Te jĂśjj el ĂŠnhozzĂĄm; vĂĄrok reĂĄd.
CASSIUS Megyek – te töprengj addig a világon.
Brutus el
Nemes anyag vagy, Brutus; ĂĄmde lĂĄtom,
Hogy derĂŠk fĂŠmedet termĂŠszete
Ellen kovĂĄcsolhatjĂĄk; Ăşgy valĂł,
Hogy nemes elme tartson a nemessel:
Ki oly szilĂĄrd, hogy nem csĂĄbĂ­thatĂł el?
Engem utĂĄl, Brutust szereti Caesar;
Ha Brutus volnék, és ő Cassius,
Nem venne le a lĂĄbamrĂłl. Ma ĂŠjjel
Írásokat dobok be ablakán,
Mintha mĂĄs-mĂĄs polgĂĄrtĂłl jĂśnne mind;
Arra utalnak, RĂłma a nevĂŠt
Mily nagyra tartja, ĂŠs homĂĄlyosan
CĂŠloznak Caesar becsvĂĄgyĂĄra is.
JĂłl vesse meg lĂĄbĂĄt Caesar apĂĄnk:
MegrĂĄzzuk, vagy rosszabb kor jĂśn reĂĄnk. El
3. SZÍN
Ugyanott. Utca. Dörgés és villámlás. Kétfelől jön Casca kivont karddal és Cicero
CICERO JĂł estĂŠt, Casca; Caesart hazavitted?
Mitől zihálsz, s mért nézel ily merőn?
CASCA TĂŠged nem dĂśbbent meg, hogy az egĂŠsz fĂśld
Reszket, mint gyönge nád? Ó, Cicero,
LĂĄttam vihart, hogy gĂśrcsĂśs tĂślgyeket
Repesztett bömbölő szél; nagyravágyó
Tengert lĂĄttam tajtĂŠkosan dagadni,
Míg a fenyegető felhőkig ért;
De mind ez ĂŠjig, mostanig, tĂźzet
Esőző szélvészen nem mentem át.
Vagy polgĂĄrhĂĄborĂş dĂşl fent az ĂŠgben,
Vagy a világ bőszült az istenekre,
És gyújtogat, hogy hozzon pusztulást.
CICERO LĂĄttĂĄl-e mĂĄr ennĂŠl nagyobb csodĂĄt?
CASCA Egy rabszolga (lĂĄtĂĄsbĂłl ismered)
A bal kezĂŠt hogy feltartotta, meggyĂşlt,
S Ăşgy ĂŠgett, mint hĂşsz fĂĄklya; ĂĄm keze
Nem is érezte, meg se perzselődött.
És én (azóta kardom le se tettem)
A Capitolium felĂŠ oroszlĂĄnt
TalĂĄltam: rĂĄm meredt, s elment mogorvĂĄn
Mellettem, ám nem bántott; összecsődült
Száz holtsápadt fehérnép, rémülettől
Eltorzult arccal eskĂźdĂśzve mind,
Hogy égő férfiak járják az utcát.
Az ĂŠj madara tegnap odakint Ăźlt
MĂŠg fĂŠnyes dĂŠlben is a kĂśzteren,
Huhogva ĂŠs visĂ­tva. Ily csodĂĄkat
TalĂĄlva egyĂźtt, ne is mondja senki:
„Ez s ez az ok, mindez természetes”;
Én azt hiszem, e jelek balszerencsét
Hoznak a helyre, melyet megjelĂślnek.
CICERO Valóban különös időket élünk;
De ember gyakran külszínről itél,
A dolgok cĂŠljĂĄt fĂśl nem fedheti.
EljĂśn Caesar a Capitoliumba?
CASCA Eljön: meghagyta ő, Antonius
Üzenje meg neked, hogy ott lesz.
CICERO Casca, jĂł ĂŠjt: nem jĂł jĂĄrkĂĄlni ily
DĂşlt ĂŠg alatt.
CASCA Ég áldjon, Cicero.
Cicero el. JĂśn Cassius
CASSIUS Ki az ott?
CASCA RĂłmai.
CASSIUS Ez Casca hangja.
CASCA JĂł a fĂźled, Cassius. Milyen ĂŠj ez?
CASSIUS SzĂŠp ĂŠj a tisztessĂŠges embereknek.
CASCA Ki lĂĄtta Ă­gy tombolni az eget?
CASSIUS Akik ismertĂŠk fĂśldĂźnk bĹąneit.
Én az utcákat róttam egymagam,
KiszolgĂĄltatva a veszĂŠlyes ĂŠjnek,
S egy szĂĄl lepelben, Casca, Ă­gy, ahogy lĂĄtsz,
Kitártam a mennykőnek mellemet,
Mikor Ăşgy lĂĄtszott, egy goromba villĂĄm
Az ĂŠg keblĂŠt megnyitja, odaĂĄlltam
Útjába, a cikázó fény elé.
CASCA MĂŠrt kell az eget Ă­gy kĂ­sĂŠrtened?
Az ember sorsa fĂŠlni ĂŠs remegni,
Ha intő jelként a nagy istenek
Ily rettentő hírmondókkal ijesztik.
CASSIUS Tunya vagy, Casca, rómaihoz illő,
Eleven szikra nincs benned sehol,
Vagy csak nem ĂŠlsz vele; halvĂĄny a kĂŠped,
Merőn bámulsz, félsz és csodálkozol,
Mert furcsĂĄn tĂźrelmetlen lett az ĂŠg;
De ha megfontolnĂĄd valĂł okĂĄt,
MĂŠrt e tĂźzek, e kĂłbor szellemek,
MĂŠrt mĂĄsul meg vadĂĄllat ĂŠs madĂĄr,
Mért hőbörög a vén, s töpreng a gyermek,
MĂŠrt vĂĄltoznak rendeltetĂŠs, ĂśrĂśklĂśtt
TulajdonsĂĄgok ĂŠs termĂŠszet ellen
Szörnyűvé – akkor rájöhetsz, az ég
Oltotta ezt a szellemet belĂŠjĂźk,
Hogy elrettentsenek ĂŠs Ăłvjanak
Egy szörnyűségtől. Mondhatok egy embert,
Ki olyan ĂŠppen, mint e rĂŠmes ĂŠj:
DĂśrĂśg, villĂĄmlik, sĂ­rokat nyit, ordĂ­t,
Mint az oroszlĂĄn a CapitoliumnĂĄl;
Nem erősebb alkatra, mint akár te,
Vagy én, de elképesztő nagyra nőtt,
S fĂŠlelmes, mint e furcsa tĹązjelek.
CASCA Caesarra ĂŠrted; nemde, Cassius?
CASSIUS BĂĄrki legyen: izomra-tagra nĂŠzve
A római olyan, mint ősei;
De jaj! atyĂĄink lelke mĂĄr halott,
AnyĂĄink szelleme vezet ma minket,
IgĂĄnk s tĂźrelmĂźnk asszonynak mutat.
CASCA ValĂłban azt beszĂŠlik, a szenĂĄtus
Holnap kirĂĄllyĂĄ kĂŠszĂźl tenni Caesart;
KoronĂĄt hordhat szĂĄrazon, vĂ­zen,
BĂĄrhol az egy ItĂĄliĂĄn kĂ­vĂźl.
CASSIUS Tudom, hová döf tőröm: Cassius
A rabsĂĄgtĂłl megmenti Cassiust;
A gyöngének erőt e vasban adtok,
Ti istenek, hogy zsarnokĂĄt levesse;
Sem kőtorony, sem rézből vert falak,
Sem ĂĄporodott tĂśmlĂśc, durva lĂĄnc
A szellemet le nem nyĹągĂśzhetik;
Az ĂŠlet, rossz koloncait megunva,
Elég erős feladni önmagát.
Ha ezt tudom, hadd tudja a vilĂĄg is:
Ami a zsarnoksĂĄgbĂłl rĂĄm esik,
LerĂĄzhatom kedvemre.
CASCA SzintĂşgy ĂŠn is:
Minden rabnak kezében az erő,
Hogy bĂĄrmikor rabsĂĄgĂĄt eltĂśrĂślje.
CASSIUS MĂŠrt is kell, hogy Caesar zsarnok legyen?
Szegény ember! Nem lenne farkas ő,
De lĂĄtja, hogy bĂĄrĂĄny a rĂłmai;
Nem oroszlán ő, ha nem őz a másik.
Ki gyorsan nagy tĂźzet szeretne, gyĂśnge
SzalmĂĄval kezdi rakni; hĂĄt szemĂŠt,
GanĂŠj, mocsoksĂĄg RĂłma, hogy silĂĄny
OcsĂşkĂŠnt szolgĂĄljon, ily gazra szĂłrva
A fényt, mint Caesar? Ó, de fájdalom,
HovĂĄ ragadtĂĄl el? Mindezt talĂĄn
KĂŠszsĂŠges rabnak mondom; tudom, akkor
Felelnem is kell; ĂĄm van fegyverem,
És hidegen hagy bármilyen veszély.
CASCA CascĂĄval szĂłlsz, oly fĂŠrfival, aki
Nem kuncogĂł szĂłszĂĄtyĂĄr. Vedd kezem:
SzĂ­ts pĂĄrtot mind e baj orvoslatĂĄra,
S e lĂĄb is ott lesz majd, ahol azĂŠ,
Ki legmesszebb lĂŠp.
CASSIUS Így! az alku áll.
Most tudd meg, Casca, rĂĄvettem nĂŠhĂĄny
Nemes gondolkodĂĄsĂş rĂłmait.
Hogy indĂ­tsunk egyĂźtt egy tisztesen
VeszĂŠlyes cĂŠlĂş, nagy vĂĄllalkozĂĄst;
Tudom, ezek Pompejus csarnokĂĄban
VĂĄrnak rĂĄm, mert ily rĂŠmes ĂŠjszakĂĄn
Nincsen mozgĂĄs, jĂśvĂŠs-menĂŠs az utcĂĄn;
És a természet kedve is olyan,
AkĂĄr a munka, melyre kĂŠszĂźlĂźnk:
Véres, merő tűz, merő borzalom.
JĂśn Cinna
CASCA Lapulj meg, jĂśn valaki nagy sietve.
CASSIUS Ez Cinna, jĂĄrĂĄsĂĄrĂłl ismerem.
BarĂĄtunk. Cinna, mondd, hovĂĄ igyekszel?
CINNA TehozzĂĄd. Nem Metellus Cimber ez?
CASSIUS Nem, Casca: ő is szövetségesünk
TervĂźnkben. Cinna, vĂĄrnak-e reĂĄm?
CINNA Örvendek. Mily rémséges éjszaka!
KĂźlĂśnĂśs dolgokat lĂĄtott nĂŠhĂĄnyunk.
CASSIUS VĂĄrnak-e ott rĂĄm, Cinna? SzĂłlj.
CINNA Igen.
Várnak. Ó, Cassius, ha a nemes
Brutust megnyerhetnĂŠd ĂźgyĂźnknek...
CASSIUS Nyugodt lehetsz. JĂł Cinna, fogd ez Ă­rĂĄst
És hagyd a praetor székén, hogy csupán
Brutus talĂĄljon rĂĄ; e mĂĄsikat
HajĂ­tsd be ablakĂĄn; ezt meg ragaszd
Viasszal a Brutus-szoborra. Minket
Meglelsz Pompejus csarnokĂĄban. Ott van
Decius Brutus ĂŠs Trebonius?
CINNA Mind, Metellus Cimber hĂ­jĂĄn, ki otthon
Keres. Én most sietek elhelyezni
E lapokat, kĂ­vĂĄnsĂĄgod szerint.
CASSIUS AztĂĄn Pompejus szĂ­nhĂĄzĂĄba menj.
Cinna el
Jöjj, Casca, mielőtt pitymallana,
MenjĂźnk el Brutushoz; hĂĄromnegyedrĂŠszt
MĂĄris miĂŠnk; mĂŠg egy talĂĄlkozĂĄs,
S megnyerjĂźk az egĂŠsz embert magunknak.
CASCA Oly fennen trónol ő a nép szívében,
Hogy ami bennĂźnk bĹąnnek lĂĄtszanĂŠk,
Azt pártfogása – alkímiaként –
ErĂŠnnyĂŠ s ĂŠrdemmĂŠ formĂĄlja ĂĄt.
CASSIUS Jól értékelted őt, és hogy milyen
Nagy szĂźksĂŠgĂźnk van rĂĄ. MenjĂźnk tehĂĄt,
Éjfél is elmúlt; virradat előtt
FelkĂśltjĂźk, aztĂĄn a mi emberĂźnk.
Mindketten el

MÁSODIK FELVONÁS
1. SZÍN
RĂłma. Brutus kertje. JĂśn Brutus
BRUTUS Hej, Lucius! HĂŠ!
A csillagjĂĄrĂĄs nem ĂĄrulja el,
Mily messze mĂŠg a nap. HĂŠ, Lucius!
BĂĄr nekem volna gyengĂŠm Ă­gy aludni!
Mi lesz? Kelj fel, ha mondom, Lucius!
JĂśn Lucius
LUCIUS HĂ­vtĂĄl, uram?
BRUTUS VigyĂŠl gyertyĂĄt a dolgozĂłszobĂĄmba;
Ha meggyĂşjtottad, jĂśjj ide s jelentsd.
LUCIUS Igen, uram. El
BRUTUS MindenkĂŠpp meg kell halnia; nekem
SzemĂŠlyes okom nincs, hogy elveszĂ­tsem,
CsupĂĄn a kĂśzjĂł. KoronĂĄt akar;
Mivé változna tőle: ez a kérdés.
KikĂślti a napfĂŠny a viperĂĄt,
JĂł hĂĄt vigyĂĄzva lĂŠpni. KoronĂĄt?
FullĂĄnkot adunk Ă­gy neki, hogy ĂĄrtson
Vele tetszés szerint. Önkénybe fordul
A nagysĂĄg, ha kivĂŠsz a hatalombĂłl
A lelkiismeret; nem tudhatom,
Igaz: tĂşltett-e benne valaha
Érzés az észen. Ámde bizonyos:
IfjĂş becsvĂĄgy lĂŠtrĂĄja az alĂĄzat,
FelĂŠje fordul az, ki fĂślfelĂŠ
Kapaszkodik; de tetejĂŠre ĂŠrve,
HĂĄtat mutat neki, a fellegekbe
BĂĄmul, lenĂŠzi az alsĂł fokot,
Melyen feljĂśtt; Caesar is Ă­gy tehet:
Vágj hát elébe. És mivel a kérdés
Nem attĂłl kap sĂşlyt, hogy ma micsoda,
Fogalmazd ĂĄt Ă­gy: ez megnĂśvekedve
Ilyen ĂŠs ilyen vĂŠgletekbe csap;
Tekintsd kĂ­gyĂłtojĂĄsnak, mely kikelve
Ártalmasså lesz, mint egÊsz faja,
S burkĂĄban Ăśld meg.
Lucius visszajĂśn
LUCIUS SzobĂĄdban ĂŠg a gyertya mĂĄr, uram.
Az ablakban ezt a pecsĂŠtes Ă­rĂĄst
Leltem, kovĂĄt keresve; biztosan
Nem volt mĂŠg ott, mikor aludni tĂŠrtem.
BRUTUS Visszamehetsz, nincs reggel mĂŠg. FiĂş,
Holnap nem mĂĄrcius idusa van?
LUCIUS Nem tudom, uram.
BRUTUS NĂŠzd meg, mit mond a naptĂĄr, ĂŠs jelentsd.
LUCIUS Igen, uram. El
BRUTUS E sistergő párák a levegőben
Oly fĂŠnyt ĂĄrasztnak, hogy olvashatok.
Felbontja a levelet ĂŠs olvas
„Alszol, Brutus; ébredj és lásd magad;
RĂłma satĂśbbi. SzĂłlj, Ăźss, orvosolj!
Alszol, Brutus. Ébredj!”
Ily elpottyantott ĂśsztĂśnzĂŠseket
Gyakran fĂślszedtem mĂĄr.
„Róma satöbbi.” Így kell értenem:
Róma egy embertől remegjen? Róma?
Elűzték őseim Tarquiniust
RĂłma utcĂĄirĂłl, mivel kirĂĄly volt.
„Szólj, üss, és orvosolj!” Buzdítanak,
Hogy szĂłljak s Ăźssek? RĂłma, fogadom:
Csak gyógyulás legyen belőle, mindent,
Amint kívánsz, megkapsz Brutus kezétől.
Lucius visszajĂśn
LUCIUS Uram, tizennĂŠgy nap mĂşlt mĂĄrciusbĂłl.
Kintről kopogás
BRUTUS JĂł. Menj ki most: a kaput zĂśrgetik.
Lucius el
MiĂłta Caesar ellen ingerelt
Cassius, nem aludtam.
Egy szörnyű tett elgondolása s első
Lépése közt merő lidércnyomás,
Iszonyú álom az egész időszak:
A szellem ĂŠs a halandĂł tagok
TanĂĄcsot Ăźlnek, s az ember valĂłja,
Mint kis kirĂĄlysĂĄg, vĂŠgigszenvedi
Egy zendĂźlĂŠs tĂśrtĂŠnetĂŠt.
Lucius visszajĂśn
LUCIUS Uram, testvĂŠred, Cassius van itt,
És látni kíván téged.
BUTUS EgyedĂźl jĂśtt?
LUCIUS Nem, tĂśbbedmagĂĄval.
BRUTUS Ismered őket?
LUCIUS Nem, jĂłl fejĂźkbe hĂşztĂĄk a kalapjuk,
KĂśpeny alĂĄ temettĂŠk arcukat,
Így semmiképpen nem ismerhetem
Fel őket semmi jelről.
BRUTUS JĂśjjenek.
Lucius el
A pártütők. Ó, összeesküvés!
VĂŠszes kĂŠped szĂŠgyelled ĂŠjjel is,
Mikor szabadon jĂĄr a gonosz? Akkor
Mint lelsz elĂŠg sĂśtĂŠt barlangra nappal,
Hogy rĂşt arcod takarja? Ne keress:
Rejtsd csak mosoly ĂŠs nyĂĄjassĂĄg mĂśgĂŠ;
Mert ha igaz valódban lépsz elő,
Az Erebus minden homĂĄlya sem
Óvhatja meg a felfedéstől.
JĂśn Cassius, Casca, Decius, Cinna, Metellus Cimber ĂŠs Trebonius
CASSIUS Úgy sejtem, megzavartuk pihenésed;
JĂł reggelt, Brutus, nem hĂĄborgatunk?
BRUTUS Fenn voltam: ĂŠbren tĂśltĂśttem az ĂŠjt.
Mindenkit ismerek, aki veled van?
CASSIUS Igen, mindegyiket; ĂŠs nincs kĂśzĂśttĂźk
Egyetlenegy, ki tisztelőd ne volna:
Mind azt kĂ­vĂĄnja, bĂĄr Ăşgy vĂŠlekednĂŠl
MagadrĂłl, mint minden jobb rĂłmai.
Ez itt Trebonius.
BRUTUS Üdvöz legyen.
CASSIUS Ez Decius Brutus.
BRUTUS Üdvözlöm őt is.
CASSIUS Ez Casca, Cinna ez,
És ez Metellus Cimber.
BRUTUS KĂśszĂśntelek mind.
Ugyan mily ĂŠber gondok tolakodtak
Szemeitek s az ĂŠj kĂśzĂŠ?
CASSIUS Egy szĂłra, kĂŠrlek.
Suttognak
DECIUS Itt van kelet; nem kĂŠl-e mĂĄr a nap?
CASCA Nem.
CINNA De igen, megbocsĂĄss: a szĂźrke csĂ­kok
A felhők közt a nap hírnökei.
CASCA MegvallhatjĂĄtok, hogy csalĂłdtatok.
Mert itt, kardom hegyĂŠben kĂŠl a nap:
Ez bizony jĂłcskĂĄn dĂŠl felĂŠ esik,
Hisz’ ifjúságát éli még az év.
KĂŠt hĂłnap mĂşlva feljebb, ĂŠszakibb
Helyen gyúl majd első tüze, s kelet
Ott lesz, ahol a Capitolium.
BRUTUS Most adjatok mind egyenkĂŠnt kezet.
CASSIUS S erősítsük meg tervünk esküvel.
BRUTUS Nem, semmi eskĂź: ha az ember arca,
A lelki kĂ­n, a kor gazsĂĄgai
Csak gyatra ĂŠrv mind, hagyjuk abba mĂĄris,
És ki-ki dőljön renyhe ágyba otthon;
TerpeszkedjĂŠk fĂślĂśttĂźnk nagyralĂĄtĂł
Önkény, amíg elhullunk sors szerint.
De ha ezekben, s hiszem, van elĂŠg tĹąz
Hevíteni a gyávát, és a nő lágy
LelkĂŠt megedzeni, Ăşgy, honfiak,
Kell mĂĄs sarkantyĂş, mint sajĂĄt ĂźgyĂźnk,
Hogy tenni serkentsen? mĂĄs biztosĂ­tĂŠk
A titoktartĂł rĂłmai szavĂĄnĂĄl,
Ki sose kertel? Kell mĂĄs eskĂźvĂŠs,
Mint becsĂźlet kĂśtĂŠse becsĂźlettel,
Hogy Ă­gy lesz ez, vagy inkĂĄbb meghalunk?
EskĂźdjĂŠk pap, ĂŠs gyĂĄva, ĂŠs csalĂĄrd,
És rozzant vén, s a tűrő, ki, ha bántják,
MegkĂśszĂśni; csak rossz Ăźgyben szokott
EskĂźdni kĂŠtes ember; ĂĄm ne ejtsen
Foltot vĂĄllalkozĂĄsunk tisztasĂĄgĂĄn
És lelkünk olthatatlan, szép tüzén
A gondolat, hogy ĂźgyĂźnk sikere
EskĂźt kĂ­vĂĄn; minden cseppjĂŠt a vĂŠrnek,
Mely minden rĂłmaiban nemesen
Buzog, fattyĂş vĂŠrĂŠvĂŠ aljasĂ­tnĂĄ,
Ha megszegnĂŠ akĂĄr a legcsekĂŠlyebb
RĂŠszĂŠben is bĂĄrmely Ă­gĂŠretĂŠt.
CASSIUS És Cicero? Kipuhatoljuk őt?
Én úgy hiszem, hogy oldalunkra áll.
CASCA Őt ki ne hagyjuk.
CINNA Nem, nem, semmikĂŠpp.
METTELLUS Nyerjük meg őt is: szép ezüst haja
JĂł hĂ­rnevet vĂĄsĂĄrol majd nekĂźnk,
És helyeslő szavakat tetteinkre:
Kezünk az ő esze vezette, mondják;
Így szilaj ifjúságunk ki se tűnik,
Mert tekintĂŠlye eltakarja azt.
BRUTUS Ne említsd őt, ne is kezdjünk vele:
Nem tĂĄmogat olyasmit sohasem,
Mi mĂĄstĂłl szĂĄrmazik.
CASSIUS Hagyjuk ki hĂĄt.
CASCA Nem alkalmas valĂłban.
DECIUS CsupĂĄn Caesart sĂşjtjuk le, senki mĂĄst?
CASSIUS JĂłl mondod, Decius: nem cĂŠlszerĹą, hogy
Antonius, kit Caesar Ăşgy szeret,
Túlélje őt; agyafúrt cselszövőre
TalĂĄlunk benne; tudjĂĄtok, hatalma
Oly messze terjedhet, ha Ăşgy akarja,
Hogy bajt hozhat ránk; jobb, ha megelőzzük:
Antonius ĂŠs Caesar haljon egyĂźtt.
BRUTUS TĂşl vĂŠres munka volna, Cassius,
A fej utĂĄn a tagokat lecsapni:
Haraggal ĂŠlni, s gyĹąlĂślkĂśdni is.
Antonius Caesar egy tagja csak.
Papok legyĂźnk, Caius, ne hentesek.
Mi Caesar szelleme ellen kelĂźnk fel,
S a szellemben nincs vér. Ó, bár lehetne
Hozzáférkőznünk Caesar szelleméhez
Anélkül, hogy széttépnénk őt. De jaj,
El kell vĂŠreznie. Nemes barĂĄtok,
Öljük meg bátran őt, de ne haraggal;
Vagdossuk szĂŠt, mint istenek ebĂŠdjĂŠt,
Nem mint kutyĂĄk koncĂĄul szĂĄnt dĂśgĂśt;
Legyen szĂ­vĂźnk ravaszdi gazda, ki
SzolgĂĄit ĂĄdĂĄz tettre bujtja, aztĂĄn
Színleg megszidja őket. Így kitűnik,
Hogy nem gyĹąlĂślsĂŠg: szĂźksĂŠg szĂźlte tervĂźnk;
És ha a nép így látja, orvosoknak
Nevez majd bennĂźnket, nem gyilkosoknak.
Ne is gondolj Marcus Antoniusra:
Nem kĂŠpes tĂśbbre, mint Caesar keze,
Ha feje elhullt.
CASSIUS Tartok tőle mégis:
Caesar irĂĄnti mĂŠly szeretete...
BRUTUS JĂł Cassius, reĂĄ ugyan ne gondolj:
Szeresse bĂĄr Caesart, annyit tehet,
Hogy bĂşsul ĂŠrte ĂŠs utĂĄna hal;
De ez sok tőle: életcélja csak
JĂĄtĂŠk, duhajkodĂĄs ĂŠs cimborĂĄk.
TREBONIUS Nincs fĂŠlni ok: nincs mĂŠrt meghalnia;
Éljen csak, még nevetni fog ezen.
Óraütés
BRUTUS Csitt! SzĂĄmoljĂĄtok!
CASSIUS HĂĄrmat kondĂ­tott.
TREBONIUS Ideje mennĂźnk.
CASSIUS Ám nem tudni mÊg,
EljĂśn-e Caesar otthonrĂłl ma, vagy sem:
Egy idő óta babonára hajlik,
MĂĄs vĂŠlemĂŠnnyel van a jelenĂŠsek,
Az álmok és előjelek felől;
Lehet, hogy a mutatkozĂł csodĂĄk,
Ez a szokatlanul rĂŠmsĂŠges ĂŠj,
S a jövendőmondók intelmei
TĂĄvol tartjĂĄk a CapitoliumtĂłl.
DECIUS Ettől ne félj: ha úgy határozott is,
Meggyőzöm én; szereti hallani,
Hogy az egyszarvút tőrbe csalja fa,
MedvĂŠt tĂźkĂśr, elefĂĄntot verem,
OroszlĂĄnt hĂĄlĂł, ĂŠs embert hĂ­zelgĂŠs;
Ha mondom, ő a hízelgést utálja,
Igent int, s mĂĄr magam behĂ­zelegtem.
BĂ­zzĂĄtok rĂĄm:
Én kedvét jó irányba hajlítom,
És elviszem a Capitoliumba.
CASSIUS Nem, elmegyünk mind, hogy kísérjük őt.
BRUTUS Nyolc órakor, de nem később, ugye?
CINNA Nyolc Ăłrakor, mindenki ott legyen.
METTELUS Caius Ligarius rĂźhelli Caesart:
Korholta, mert jĂłt mondott PompejusrĂłl;
CsodĂĄlom, hogy rĂĄ nem gondoltatok.
BRUTUS Menj, jó Metellus, és keresd fel őt:
Szeret, de adtam okot is reĂĄ;
Csak kĂźldd ide, ĂŠn majd megdolgozom.
CASSIUS RĂĄnk virrad mĂĄr; Brutus, most elhagyunk.
SzĂŠledjĂźnk szĂŠt; emlĂŠkezzĂŠk szavĂĄra
Mindegyik, s ĂĄllja, mint jĂł rĂłmai.
BRUTUS Friss ĂŠs vidĂĄm tekintetet, urak:
Arcunk ne árulkodjék terveinkről;
Legyen az, mint a rĂłmai szĂ­nĂŠszĂŠ:
FĂĄradhatatlan ĂŠs szilĂĄrd vonĂĄsĂş.
És most szép jó reggelt mindenkinek.
Brutus kivĂŠtelĂŠvel mind el
HĂŠ, Lucius! Alszol megint? Sebaj:
Élvezd csak álmod mézes harmatát:
RĂŠmek, kĂśdkĂŠpek mĂŠg nem hĂĄborĂ­tnak,
Miket a szorgos gond csempĂŠsz az agyba;
Álmod ezÊrt oly mÊly.
JĂśn Portia
PORTIA Brutus, uram!
BRUTUS Mi baj van, PortiĂĄm? MĂŠrt ily korĂĄn?
Nem egĂŠszsĂŠges Ă­gy kitenni gyĂśnge
Tested a nyirkos reggeli hidegnek.
PORTIA Neked sem, Brutus. GyĂśngĂŠdtelenĂźl
MegszĂśktĂŠl ĂĄgyambĂłl; vacsora kĂśzben
FelugrottĂĄl, tĂśprengve ĂŠs sĂłhajtva,
Összefont karral jártál fel s alá,
S mikor megkérdeztem tőled, mi bánt,
Mord pillantĂĄssal meredtĂŠl reĂĄm;
Unszoltalak: a fejedet vakartad,
És türelmetlenül dobolt a lábad;
Tovább erősködtem: nem válaszoltál,
CsupĂĄn egy mĂŠrges intĂŠssel jelezted,
Hogy tĂĄvozzam mĂĄr. Mentem is, nehogy
TĂĄplĂĄljam mĂŠg bĂŠkĂŠtlensĂŠgedet,
Mely tĂşl nagy lĂĄnggal lobogott amĂşgy is,
No meg remĂŠltem, mindez csak szeszĂŠly,
Mely olykor-olykor megszĂĄll minden embert.
Nem hagy ez enni, szĂłlni ĂŠs aludni;
Ha tán külsődre volna oly hatással,
Ahogy belsődre rátelepedett,
Nem ismernĂŠm fel Brutust. JĂł uram,
Mondd el nekem nagy bĂĄnatod okĂĄt.
BRUTUS Egészségem megromlott – semmi más.
PORTIA Brutus okos, ha egĂŠszsĂŠge romlik,
MĂłdot talĂĄl, hogy megjavĂ­tsa azt.
BRUTUS Épp azt teszem; jó Portia, feküdj le.
PORTIA Brutus beteg? És áldásos dolog
HiĂĄnyos ĂśltĂśzetben jĂĄrva szĂ­vni
A pĂĄrĂĄs reggel nedveit? Beteg?
Meleg ĂĄgyĂĄbĂłl mĂŠgis kilopĂłdzik
Az ĂŠj gonosz ragĂĄlyait kisĂŠrtni,
És a lázkeltő, romlott levegővel
NĂśvelni mĂŠg bajĂĄt? Nem, Brutusom:
Neked elmĂŠdbe tĂśrt be a betegsĂŠg,
És helyzetem jogot ad és erőt,
Hogy megismerjem. TĂŠrdre hullva kĂŠrlek
Egykor magasztalt szĂŠpsĂŠgemre, annyi
FogadkozĂĄsra, s a nagy eskĂźre,
Mely egy testtĂŠ forrasztott Ăśssze minket:
Fedd fĂśl nekem, magadnak, mĂĄs felednek,
Mi nyomja lelked, ĂŠs az ĂŠjszaka
Kik voltak nĂĄlad: itt jĂĄrtak haton-
Heten, az éj elől is eltakarva
A kĂŠpĂźket.
BRUTUS Ne tĂŠrdelj, PortiĂĄm.
PORTIA Nem kellene, ha kedves volna Brutus.
A házassági szerződés talán
KikĂśti, hogy ĂŠn semmi titkodat
Nem tudhatom? FĂŠl Ăśnmagad vagyok,
De csak mĂłdjĂĄval, korlĂĄtok kĂśzĂśtt:
Mint asztal- ĂŠs ĂĄgytĂĄrsad, aki nĂŠha
SzĂłlhat veled? KĂŠjed kĂźlvĂĄrosĂĄban
Jut csak nekem lakás? Úgy Portia
RingyĂłja Brutusnak, nem hitvese.
BRUTUS Te megbecsĂźlt ĂŠs igaz hitvesem vagy,
DrĂĄga nekem, mint vĂŠrem cseppjei,
Mik ĂĄtfolynak bĂşs szĂ­vemen.
PORTIA Ha ez valĂł, tudhatnĂĄm titkodat.
Csak nő vagyok, igaz, de mindazáltal
Olyan, kit egy Brutus vett felesĂŠgĂźl;
Csak nő vagyok, igaz, de mindazáltal
JĂł hĂ­rnevĹą szemĂŠly, Cato leĂĄnya.
Ilyen apĂĄval s fĂŠrjjel nem vagyok
Erősebb, mint nemem, azt gondolod?
Mondd el a titkod, ĂŠn nem kotyogom ki.
SzilĂĄrdsĂĄgomrĂłl bizonysĂĄgot adtam,
Mikor ĂśnkĂŠnt sebet ejtettem itt,
A combomon; viselem tĂźrelemmel,
S fĂŠrjem titkĂĄt ne bĂ­rnĂĄm?
BRUTUS Istenek,
AdjĂĄtok, hogy hozzĂĄ mĂŠltĂł legyek!
Kintről kopogás
Csitt! csitt! Kopognak; menj ki, Portia;
Kebled mĂĄr nemsokĂĄra osztozik
SzĂ­vem titkĂĄban.
Elmondom nĂŠked minden tervemet,
Bús homlokom minden írásjelét –
De most menj.
Portia el
JĂśn Lucius ĂŠs Ligarius
Lucius, ki zĂśrgetett?
LUCIUS Egy beteg ember jĂśtt veled beszĂŠlni.
BRUTUS félre Ligarius, akiről szólt Metellus!
Mehetsz, fiĂş.
Lucius el
Caius Ligarius...
LIGARIUS Fogadd a jó reggelt e gyönge nyelvtől.
BRUTUS Be rossz időben viseled, derék
Caius, e kendőt! Bár beteg ne volnál!
LIGARIUS Nem is vagyok, ha olyan tettre kĂŠszĂźl
Brutus, mit a becsĂźlet neve illet.
BRUTUS Ily tettre kĂŠszĂźlĂśk, Ligarius,
Ha volna ĂŠp fĂźled meghallani.
LIGARIUS Az istenekre, kiknek RĂłma hĂłdol,
Levetem nyavalyám. Ó, Róma lelke,
DerĂŠk fiĂş, nemes ĂĄgyĂŠk gyĂźmĂślcse!
Te ördögűzőként elővarázslod
Elzsibbadt szellemem. No hĂĄt, parancsold,
Hogy fussak, s megteszem a lehetetlent,
Bármily nehéz legyen. Mi a teendő?
BRUTUS Oly munka, melytől épül a beteg.
LIGARIUS S nincs ĂŠp, akit beteggĂŠ kĂŠne tenni?
BRUTUS Az is van. Majd elmondom, Caiusom,
Miről van szó, míg elmegyünk ahhoz,
Akivel meg kell tenni.
LIGARIUS Nosza, indulj,
És én új tűzre gyúlt szívvel követlek,
Megtenni, nem tudom, mit; ĂĄm elĂŠg
Az, hogy Brutus vezet.
BRUTUS Úgy hát kövess!
Mindketten el

2. SZÍN
Szoba Caesar palotĂĄjĂĄban. DĂśrgĂŠs, villĂĄmlĂĄs. JĂśn Caesar hĂĄlĂłkĂśntĂśsben
CAESAR Sem ĂŠg, sem fĂśld nem nyughatott; az alvĂł
Calpurnia hĂĄromszor felsikoltott:
„Segítség! Caesart gyilkolják!” Ki az?
Egy Szolga jĂśn
SZOLGA Uram?
CAESAR Menj a papokhoz, szĂłlj, ĂĄldozzanak,
S jelentsd az eredményről véleményük.
SZOLGA Igen, uram. El
JĂśn Calpurnia
CALPURNIA Nos, Caesar? SzĂĄndĂŠkodban ĂĄll kimenni?
Nem kellene ma tĂĄvoznod hazulrĂłl.
CAESAR Caesar kimegy. Ami fenyegetett,
Csak hĂĄtam lĂĄtta mindig; hogyha Caesar
ArcĂĄba nĂŠz, egy szĂĄlig elenyĂŠsz.
CALPURNIA Caesar, előjelekben sose hittem,
De most rĂŠmĂ­tenek. Van itt egy ember,
Ki sok, már hallott dolgon kívül őrség
KĂśzben lĂĄtott borzalomrĂłl beszĂŠl.
Egy oroszlĂĄn nyĂ­lt utcĂĄn kĂślykezett;
MegnyĂ­lt sĂ­rhantok holtjaik kihĂĄnytĂĄk;
A felhőkben bősz harcosok csatáztak
Sorba, csapatba osztva, hadi rendben,
És vér szitált a Capitoliumra;
A levegőben csatazaj robajlott,
Lovak nyihogtak, haldoklĂłk hĂśrĂśgtek,
S kĂ­sĂŠrtetek visongtak utcaszerte.
Ó, Caesar, olyan rendkívüli mindez:
Én félek.
CAESAR Elkerülhető-e az,
Mit elterveztek a nagy istenek?
Caesar kimegy, mert az előjelek
EgykĂŠnt szĂłlnak Caesarnak s a vilĂĄgnak.
CALPURNIA Koldus-halĂĄlra nem jĂśn ĂźstĂśkĂśs;
Fejedelemre lĂĄngra gyĂşl az ĂŠg.
CAESAR A gyĂĄva sokszor meghal mĂĄr halĂĄla
Előtt; a bátor egyszer ízleli.
LegfurcsĂĄbbnak minden hallott csoda
KĂśzĂźl az tĹąnik, hogy mĂŠrt fĂŠl az ember,
Hisz’ a halál, a szükségszerű vég
Úgyis eljő.
A Szolga visszajĂśn
Mit mondanak a jĂłsok?
SZOLGA Hogy jobb, ha ma ki sem mozdulsz hazulrĂłl.
Egy ĂĄldozati barom belsejĂŠt
Kiszedve, benne nem leltek szĂ­vet.
CAESAR A gyĂĄvĂĄt gĂşnyoljĂĄk az istenek:
Caesar az a szĂ­v nĂŠlkĂźli barom,
Ha fĂŠlelmĂŠben most itthon marad.
Nem, nem marad: a veszĂŠly tudja jĂłl,
Hogy Caesar nĂĄla is veszĂŠlyesebb.
Mi, kĂŠt oroszlĂĄn, egy napon szĂźlettĂźnk,
Én a nagyobbik és félelmesebb;
Caesar elmegy hĂĄt.
CALPURNIA Jaj, uram, a bĂślcs
MegfontolĂĄst elnyelte Ăśnbizalmad.
Ne menj el itthonrĂłl: legyen az ĂŠn
FĂŠlelmem, ami itt tart, nem tiĂŠd;
Marcus Antoniusszal megĂźzenjĂźk
A szenĂĄtusnak, hogy nem vagy ma jĂłl;
Engedd, hogy térden csúszva győzzelek meg.
Antonius megmondja, nem vagyok jĂłl,
És kedvedért ma itthon maradok.
JĂśn Decius
Ím, Decius Brutus, ő mondja meg.
DECIUS Üdv, Caesar! Jó reggelt, nagy hírű Caesar:
JĂśttem, hogy a tanĂĄcsba vigyelek.
CAESAR Épp jókor érkeztél, hogy elvigyed
Üdvözletemet a szenátoroknak,
És add tudtukra, hogy ma nem megyek;
Nem tudok – nem igaz; nem merek – még kevésbé;
Nem akarok: Ă­gy mondjad, Decius.
CALPIRNIA Mondd nĂŠkik, hogy beteg.
CAESAR Caesar hazudjĂŠk?
HĂłdĂ­tĂł karom messze nyĂşlt, s ma fĂŠljek
Igazat szólni ősz szakállúaknak?
Decius, mondd, nem akar menni Caesar.
DECIUS Hatalmas Caesar, add okĂĄt, kĂźlĂśnben
Szembekacagnak mind, ha Ă­gy beszĂŠlek.
CAESAR Akaratom az ok: nem akarok;
A szenĂĄtusnak ennyi ĂŠpp elĂŠg.
De teneked, mivel szeretlek,
Bizalmas kĂśzlĂŠsĂźl megmondhatom:
Calpurnia tart itthon, hitvesem;
Az ĂŠjszaka szobrommal ĂĄlmodott,
Melyből mint egy szökőkút száz köpőjén
Ömlött a vér; pár pimaszul somolygó
RĂłmai benne mosta a kezĂŠt.
Intést, baljós előjelt, közeli
Veszélyt lát ebben ő, és térden állva
KĂŠrlelt engem, hogy maradnĂŠk ma itthon.
DECIUS Csakhogy hibĂĄsan ĂŠrtelmezte ĂĄlmĂĄt:
Amit lĂĄtott, az szĂŠp volt ĂŠs szerencsĂŠs.
A szobrodbĂłl csĂśveken csobogĂł vĂŠr
A belemĂĄrtozĂł rĂłmaiakkal
Azt jelzi, hogy nagy Róma éltető vért
Szív tőled, s nagyjai ereklyeként
BecsĂźlik azt, min szĂ­ne foltot ejt.
Nos, ezt jelenti Calpurnia ĂĄlma.
CAESAR S ilyenformĂĄn jĂłl fejtetted meg azt.
DECIUS HĂĄt mĂŠg, ha meghallod, amit tudok;
Mert a szenĂĄtus Ăşgy hatĂĄrozott,
A nagy Caesarnak mĂŠg ma koronĂĄt ad.
Ha most Ăźzensz, hogy nem akarsz bemenni,
SzĂĄndĂŠkuk megvĂĄltozhat. NĂŠmelyik
Okot is lĂĄthat a csĂşfolkodĂĄsra:
„Halasszuk el akkorra a szenátust,
Mikor neje majd jobbat álmodik.”
Ha Caesar elbĂşjik, nem sĂşgnak Ăśssze:
„Csak nem fél Caesar?”
BocsĂĄss meg, Caesar, a pĂĄlyĂĄd irĂĄnti
Hő szeretet mondatja ezt velem;
Eszem a szeretetnek enged.
CAESAR Félelmed dőre volt, Calpurnia,
LĂĄtod? SzĂŠgyen, hogy hallgattam reĂĄ.
Add kĂśpenyem, megyek...
JĂśn Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius ĂŠs Cinna
És lám csak, eljött Publius is értem.
PUBLIUS JĂł reggelt, Caesar.
CAESAR Publius, kĂśszĂśntlek.
Brutus, te is fĂślkeltĂŠl ily korĂĄn?
JĂł reggelt, Casca. JĂł Ligarius,
Oly ellensĂŠged Caesar sohasem volt,
Mint az a láz, amelytől így lefogytál.
HĂĄny Ăłra van?
BRUTUS A nyolcat elĂźtĂśtte.
CAESAR KĂśszĂśnĂśm, hogy fĂĄradtatok miattam.
JĂśn Antonius
Antonius, ki reggelig mulat,
Fenn van mĂĄr. JĂł reggelt, Antonius.
ANTONIUS Nemes Caesarnak is.
CAESAR SzĂłlj, hogy ott bent kĂŠszĂźljenek:
Nem illik, hogy Ă­gy vĂĄrassak magamra.
Cinna... Metellus... JĂł Trebonius!
Egy ĂłrĂĄnyi beszĂŠdem lesz veled:
Majd ne felejts el később megkeresni;
Maradj kĂśzel, hogy ne felejtsem el.
TREBONIUS Igen, Caesar. FĂŠlre Olyan kĂśzel leszek,
Hogy jĂł barĂĄtaid messzebb kĂ­vĂĄnnĂĄk.
CAESAR Most igyatok bent egy korty bort velem;
AztĂĄn egyĂźtt megyĂźnk, mint jĂł barĂĄtok.
BRUTUS fĂŠlre A mint nem mindig azt jelenti, Caesar;
Brutus szĂ­vĂŠnek fĂĄj e gondolat.
Mind el
3. SZÍN
Ugyanott. Utca a Capitolium kĂśzelĂŠben. JĂśn Artemidorus Ă­rĂĄst olvasva
ARTEMIDORUS „Caesar, őrizkedj Brutustól; óvakodj Cassiustól; maradj távol Cascától; tartsd szemmel Cinnát; ne bízzál Treboniusban; ügyelj Metellus Cimberre; Decius Brutus nem szeret; Caius Ligariust megsértetted. Egy szándék fűti mindnyájukat, s az Caesar ellen irányul. Ha nem vagy halhatatlan, légy körültekintő: a biztonságérzet utat nyit az összeesküvésnek. Óvjanak meg a hatalmas istenek! Híved, Artemidorus.”
Itt ĂĄllok, amĂ­g Caesar erre jĂśn,
S kérelmezőként átadom neki.
VĂŠrzik a szĂ­vem, hogy nincs oly erĂŠny,
Mit megkĂ­mĂŠl az irigysĂŠg foga.
Ha elolvasod, Caesar, ĂŠlni fogsz;
Ha nem, az ĂĄrulĂłkkal tart a sors. El

4. SZÍN
Ugyanott. Az utca más része, Brutus háza előtt. Jön Portia és Lucius
PORTIA Fuss a szenĂĄtushoz, kĂŠrlek, fiĂş;
Ne is felelj, csak szedd nyakadba lĂĄbad.
Mit vĂĄrsz?
LUCIUS Hogy halljam, mi a dolgom, úrnőm.
PORTIA SzeretnĂŠm, hogy mĂĄr ott lĂŠgy, s vissza is,
AmĂ­g elmondhatnĂĄm, hogy mit tegyĂŠl.
Ó, maradj most velem, állhatatosság:
Emelj hegyet szĂ­vem s nyelvem kĂśzĂŠ!
Férfilelkem van, de csak nőerőm.
Nehéz a nőnek titkot tartani!
Te itt vagy mĂŠg?
LUCIUS Úrnőm, mi a teendőm?
A szenĂĄtushoz futni, semmi mĂĄs?
És visszatérni hozzád, semmi más?
PORTIA Hozz hĂ­rt, fiĂş, hogy gazdĂĄd jĂłl van-e:
Betegen ment el; Caesart is figyeld meg,
S hogy mily kérelmezők veszik körül.
De csitt! mi ez a zaj, fiĂş?
LUCIUS Nem hallok semmit, úrnőm.
PORTIA JĂłl figyelj:
Mint hogyha harc lĂĄrmĂĄjĂĄt hozta volna
A szél a Capitolium felől.
LUCIUS Úrnőm, semmit se hallok.
JĂśn a JĂłs
PORTIA JĂłember, jĂśjj ide; mondd, merre jĂĄrtĂĄl?
JÓS A házam táján, asszonyom.
PORTIA HĂĄny Ăłra van most?
JÓS Úgy kilenc körül jár.
PORTIA A Capitoliumban van-e Caesar?
JÓS Még nincs ott; most megyek helyet keresni,
Hogy lĂĄthassam, amint tanĂĄcsba megy.
PORTIA KĂŠrni akarsz CaesartĂłl valamit, nem?
JÓS Úgy van; ha Caesar lesz olyan kegyes
Caesarhoz s meghallgat, megkĂŠrem akkor,
Hogy vegye pĂĄrtfogĂĄsba ĂśnmagĂĄt.
PORTIA Tudod, valami kĂŠszĂźl ellene?
JÓS Még nem, de sok mindentől félhetek.
JĂł reggelt! Itt az utca ĂśsszeszĹąkĂźl:
A Caesar sarkában tülekedő sok
Szenátor, praetor és kérelmező
Agyontaposhat ilyen gyĂśnge vĂŠnt;
Egy tĂĄgasabb helyet keresek, ott
SzĂłlok nagy Caesarhoz, ha arra jĂśn. El
PORTIA Be kell most mennem. Ó, milyen törékeny
JĂłszĂĄg az asszony szĂ­ve! Brutus,
SegĂ­tsenek dolgodban az egek!
Ez meghallhatta. – Brutus valamit
Kér, mit Caesar nem ad meg. – Szédülök.
Rohanj most, Lucius, ajĂĄnlj uramnak;
Mondd, hogy vidĂĄm vagyok; jĂśjj vissza aztĂĄn,
Hozz hírt felőle, s mondd el, mit üzen.
Mindketten el
HARMADIK FELVONÁS
1. SZÍN
RĂłma. A Capitolium; a szenĂĄtus ĂźlĂŠsezik
A Capitoliumhoz vezető utcán néptömeg, közte Artemidorus és a Jós. Harsonák.
JĂśn Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna, Antonius, Lepidus, Popilius, Ihiblius ĂŠs mĂĄsok
CAESAR Itt van mĂĄrcius idusa.
JÓS Itt, Caesar, de nincs vége még.
ARTEMIDORUS Üdv, Caesar, olvasd ezt az írást.
DECIUS Trebonius szeretnĂŠ, hogy szerĂŠny
BeadvĂĄnyĂĄt olvasd ĂĄt, hogyha rĂĄĂŠrsz.
JÓS Előbb enyémet, Caesar: ez közelről
Érinti Caesart, ezt olvasd előbb.
CAESAR Ha minket ĂŠrint, ez a legutolsĂł.
ARTEMIDORUS Ne halogasd, Caesar, itt helyben olvasd.
CAESAR Bolond a fickĂł?
PUBLIUS KotrĂłdj, semmihĂĄzi!
CASSIUS Az utcĂĄn tolakodsz kĂŠrelmeiddel?
A Capitoliumba jĂśjj.
Caesar belĂŠp a Capitoliumba, a tĂśbbiek kĂśvetik. A szenĂĄtorok mind felĂĄllnak
POPILIUS Sikert kĂ­vĂĄnok mai tervetekhez.
CASSIUS Milyen tervhez, Popilius?
POPILIUS Ég áldjon.
Caesar felĂŠ tart
BRUTUS Mit mondott Popilius Lena?
CASSIUS Mai tervünkhöz kívánt ő sikert.
FĂŠlek, hogy szĂĄndĂŠkunkat fĂślfedeztĂŠk.
BRUTUS NĂŠzd, Caesarhoz kĂśzeledik; figyeld csak.
CASSIUS Casca, lĂŠgy gyors, mert mĂŠg elĂŠnkbe vĂĄgnak.
Brutus, most mit tegyĂźnk? Tudott dolog:
Cassius s Caesar nem fut meg soha;
VĂŠgzek magammal.
BRUTUS Cassius, fel a fejjel:
Popilius nem tervünkről beszél;
NĂŠzd, mosolyog, s Caesar szeme se rebben.
CASSIUS Trebonius jĂłl tudja, mit mikor kell:
Antoniust most hĂşzza el az ĂştbĂłl.
Antonius ĂŠs Trebonius el. Caesar ĂŠs a szenĂĄtorok elfoglaljĂĄk szĂŠkĂźket
DECIUS Hol van Metellus Cimber? Ott lehetne,
Hogy nyĂşjtsa kĂŠrvĂŠnyĂŠt Caesarnak ĂĄt.
BRUTUS KĂŠszĂźl. KerĂźlj kĂśzelebb ĂŠs segĂ­tsd.
CINNA Casca, elsőnek te emelsz kezet.
CAESAR Mind itt vagyunk: Milyen baj vĂĄrja, hogy
JĂłvĂĄ tegye Caesar s szenĂĄtusa?
METELLUS Dicső, győzelmes, nagyhatalmú Caesar,
Metellus Cimber Ă­m alĂĄzatos
SzĂ­vvel borul...
LetĂŠrdel
CAESAR Cimber, szavadba vĂĄgok.
E hajlongĂĄs, otromba talpnyalĂĄs
KĂśzember vĂŠrĂŠt tĹązbe hozza tĂĄn,
Hogy megszabott rendet, korĂĄbbi vĂŠgzĂŠst
FelrĂşgjon gyermekkĂŠnt. BalgĂĄn ne kĂŠpzeld,
Hogy CaesarĂŠ effĂŠle lĂŠha vĂŠr,
Mit kiolvaszt önnön természetéből
Olyasmi, mitől csak kótyagos olvad:
HajbĂłkolĂĄs, szĂŠpelgĂŠs, farkcsĂłvĂĄlĂĄs.
Öcsédet rendelet száműzte innen;
Ha ĂŠrte hajlongsz, kĂŠrlelsz, hĂ­zelegsz,
ElrĂşglak utambĂłl, mint korcs kutyĂĄt.
Tudod, hogy Caesar nem tesz jogtalant;
Ok nĂŠlkĂźl nem is enged.
METELLUS Nincs itt mĂĄs hang, mely mĂŠltĂłbb, mint enyĂŠm,
És kellemesebb nagy Caesar fülének,
Hogy szĂĄmĹązĂśtt ĂścsĂŠmet visszahĂ­vja?
BRUTUS Nem hízelgésből csókolok kezet,
Caesar: szeretnĂŠm csak, hogy Publius
Cimber azonnal tĂŠrhessen haza.
CAESAR Mit? Brutus!
CASSIUS BocsĂĄss meg, Caesar, bocsĂĄss meg;
LĂĄsd, Cassius lĂĄbadhoz hullva kĂŠr,
Hogy Publius Cimber legyen szabad.
CAESAR Ha olyan volnĂŠk, mint ti, hajlanĂŠk is:
Ha kĂŠrni tudnĂŠk, hatna rĂĄm a kĂŠrĂŠs;
De szilĂĄrd vagyok, mint az ĂŠszaki
Csillag, mely Ăşgy ĂĄll rendĂźletlenĂźl
HelyĂŠn, hogy az ĂŠgbolton pĂĄrja nincs.
TemĂŠrdek szikra festi az eget,
Mind eleven tĹąz, villog mindenik,
De egy van csak, mely nem moccan soha;
Így a világ is csupa-csupa ember,
S az ember hĂşs ĂŠs vĂŠr ĂŠs ĂŠrtelem;
De mind kĂśzĂśtt csak egyet ismerek,
Ki hajthatatlanul kitart helyĂŠn,
Meg nem inoghat; s hogy ez ĂŠn vagyok,
Hadd bizonyĂ­tsam kissĂŠ azzal is,
Hogy elszĂĄntam magam szĂĄmĹązni Cimbert
S elszánt vagyok tovább ott hagyni őt.
CINNA Ó, Caesar...
CAESAR MegrendĂ­ted az Olympust?
DECIUS Nagy Caesar...
CAESAR Brutus nem hiĂĄba tĂŠrdel?
CASCA KĂŠz, szĂłlj helyettem!
Casca Caesar nyakába szúr. Caesar megragadja a karját. Ekkor több más összeesküvő is beledöf, utoljára Marcus Brutus
CAESAR Et tu, Brute? Halj meg hĂĄt, Caesar!
Meghal. A nĂŠp ĂŠs a szenĂĄtorok nagy zĹąrzavarban hĂĄtrahĂşzĂłdnak
CINNA SzabadsĂĄg! VĂŠgre! Az ĂśnkĂŠny halott!
Rohanjatok, hirdessĂŠtek az utcĂĄn!
CASSIUS Fel a szĂłszĂŠkre, ĂŠs kiĂĄltsatok:
„Szabadság, itt a felszabadulás!”
BRUTUS JĂł nĂŠp, szenĂĄtorok, ne fĂŠljetek,
Ne fussatok; a becsvĂĄgy meglakolt.
CASCA SzĂłszĂŠkre, Brutus.
DECIUS Cassius, te is.
BRUTUS Publius hol van?
CINNA Itt, megzavarta a felfordulĂĄs.
METELLUS Álljunk kÊszen, ha tån Caesar nehåny
BarĂĄtja...
BRUTUS Erről ne is szólj. Publius, nyugodj meg:
Nem akar senki ĂĄrtalmadra lenni,
S egy rĂłmainak sem; mondd meg nekik.
CASSIUS Menj innen, Publius: ha megrohan
Minket a nĂŠp, ne tegyen kĂĄrt korodban.
BRUTUS Menj; ne terheljen tettĂźnk senki mĂĄst
Rajtunk kĂ­vĂźl, kik elkĂśvettĂźk.
Trebonius visszajĂśn
CASSIUS Antonius?
TREBONIUS DĂśbbenten hazatĂŠrt.
Nő, férfi, gyermek kimeredt szemekkel
Sikolt, fut, mintha vilĂĄg vĂŠge volna.
BRUTUS VĂŠgzet, bĂĄr ismernĂŠnk szeszĂŠlyeid.
Tudjuk, hogy meghalunk; időnyerés
CsupĂĄn, amin buzgĂłlkodik az ember.
CASSIUS Aki kivĂĄgott hĂşsz ĂŠv ĂŠletet,
HĂşsz ĂŠv halĂĄlfĂŠlelmet is kivĂĄgott.
BRUTUS Akkor hĂĄt jĂłtĂŠt a halĂĄl; mi Caesar
BarĂĄtai vagyunk, megkurtĂ­tottuk
HalĂĄlfĂŠlelmĂŠt. Most hajoljatok le:
FĂźrĂśsszĂźk Caesar vĂŠrĂŠben kezĂźnket
KĂśnyĂśkig, ĂŠs kenjĂźk be vele kardunk;
AztĂĄn a piactĂŠrre egyenest,
S piros vasunk fejĂźnk fĂślĂŠ emelve,
Kiáltsuk fennen: „Béke és szabadság!”
CASSIUS Mosdjunk tehĂĄt! HĂĄny ĂŠvszĂĄzad viszi
E fennkĂślt percet szĂ­nre mĂŠg sosem volt
OrszĂĄgokban s nem ismert nyelveken!
BRUTUS MĂŠg hĂĄnyszor vĂŠrzik szĂ­npadon e Caesar,
Ki itt hever Pompejus oszlopaljĂĄn,
S nem ĂŠr tĂśbbet a pornĂĄl!
CASSIUS ValahĂĄnyszor
EljĂĄtsszĂĄk majd, fĂślemlĂ­tik kĂśtĂŠsĂźnk,
Akik szabaddĂĄ tettĂźk a hazĂĄt.
DECIUS MenjĂźnk?
CASSIUS Igen, menjĂźnk ki mind; vezessen
Brutus, ĂŠs ĂŠkeskedjenek nyomĂĄban
RĂłma legbĂĄtrabb s legjobb szĂ­vei.
Egy Szolga jĂśn
BRUTUS Csitt! ki jĂśn itt? Antonius barĂĄtja.
SZOLGA Itt tĂŠrdelek, Brutus, uram szavĂĄra;
Antonius parancsa, hogy boruljak
ElĂŠd ĂŠs porba hullva Ă­gy beszĂŠljek:
Brutus nemes, bĂślcs, bĂĄtor, egyenes;
Caesar nagy volt, merĂŠsz, kirĂĄlyi, jĂł;
Mondd, szeretem Brutust, ĂŠs tisztelem;
Mondd, fĂŠltem Caesart, tiszteltem s szerettem.
Ha Brutus engedi, hogy idejĂśjjĂśn
Antonius biztonsĂĄgban s megĂŠrtse,
Mivel szolgĂĄlt rĂĄ halĂĄlĂĄra Caesar,
Nem szereti Caesart holtĂĄban Ăşgy,
Mint Brutust ĂŠletĂŠben, s kĂŠsz kĂśvetni
Igaz hĹąsĂŠggel a nemes Brutust
Minden dolgĂĄban e jĂĄratlan Ăşt
Veszélyei közt. Így Antonius.
BRUTUS Urad bölcs és hős lelkű római;
Sosem becsĂźltem kevesebbre.
Mondd, hogy ha kedve tartja idejĂśnni,
Megtudhat mindent, ĂŠs becsĂźletemre,
BĂĄntatlanul tĂĄvozhat.
SZOLGA Megyek ĂŠrte. El
BRUTUS Tudom, hogy benne barĂĄtot nyerĂźnk.
CASSIUS SzeretnĂŠm ĂŠn is; ĂĄm eszem szerint
Erősen félek tőle, és gyanúm
Óvatosságra int.
Antonius jĂśn
BRUTUS De itt jön. Üdv, Marcus Antonius.
ANTONIUS Hatalmas Caesar! Ilyen mĂŠlyre buktĂĄl?
Annyi hódítás, zsákmány és dicsőség
Így összezsugorodott? Ég veled.
Nem tudom, urak, mi a tervetek,
Ki oly rohadt, hogy vért kell tőle venni:
Ha én volnék, nincs erre jobb idő
Caesar halĂĄlĂĄnĂĄl, s fĂŠl oly becses
EszkĂśz, mint itt e kardok, melyeket
A vilĂĄg legnemesebb vĂŠre ĂŠkĂ­t.
KĂśnyĂśrgĂśk, ha nehezteltek reĂĄm,
Most, hogy bíbor kezetek gőzölög még,
TĂśltsĂŠtek kedvetek. Ha ezer ĂŠvig
Élnék, halálra készebb sose lennék,
S hely ĂŠs mĂłd Ăşgy nem tetszenĂŠk soha,
Mint Caesar mellett, a ti kezetektől,
Korunk fénylő, nagy szellemeitől.
BRUTUS Antonius, ne kérj tőlünk halált.
Vérengzőnek s irgalmatlannak ítélsz,
Ha kezĂźnket tekinted ĂŠs a tettet,
Mit elkĂśvettĂźnk; ĂĄm csak a kezet
S a vĂŠrontĂĄst lĂĄtod, mit vĂŠgbevitt:
Nem szívünket, mely merő szánalom;
RĂłma baja irĂĄnti szĂĄnalombĂłl
TettĂźk Caesarral ezt (mert tĹąz tĂźzet kelt,
A szånalom szånalmat). Ám felÊd
Kardunknak nincs hegye, Antonius;
Ölni is kész karunk s testvéri érzést
Melengető szívünk nagy szeretettel,
JĂł szĂĄndĂŠkkal s tisztessĂŠggel fogad.
CASSIUS Szavad ĂŠppoly nyomĂłs, mint bĂĄrkiĂŠ,
Az Ăşj tisztsĂŠgek elosztĂĄsakor.
BRUTUS LĂŠgy tĂźrelemmel, mĂ­g lecsillapĂ­tjuk
A félsztől fékevesztett tömeget,
AztĂĄn kifejtjĂźk az okĂĄt, miĂŠrt, hogy
Én, ki szerettem Caesart, míg leszúrtam,
Megtettem ezt.
ANTONIUS Nem kĂŠtlem bĂślcsessĂŠged.
NyĂşjtsa mindegyik vĂŠrfoltos kezĂŠt:
Elsőnek, Brutus, a tied szorítom;
Most, Cassius, veled fogok kezet;
Most, Decius, veled; veled, Metellus;
Most CinnĂĄval; vitĂŠz CascĂĄm, veled;
Utolsónak – de nem szeretetemben –
Veled, Trebonius. Mit mondhatok?
Hitelem oly sĂ­kos talajon ĂĄll most,
Hogy kĂŠt rosszbĂłl tĹąnĂśk valamelyiknek:
Gyáva alaknak vagy hízelkedőnek.
Ó, Caesar, őszintén szerettelek;
Ha szellemed lenĂŠzhet most reĂĄnk,
Nem kĂ­noz-e fĂĄjĂłbban, mint halĂĄlod,
LĂĄtnod, hogy Antoniusod nyugodtan
Kezel vĂŠrszennyes ellensĂŠgeiddel
Holttested mellett, Ăł, legnemesebb?
Ha annyi szemem volna, mint sebed,
S Ăşgy vĂŠreznĂŠnek, ahogy vĂŠred omlik,
Az inkĂĄbb illenĂŠk, mintsem barĂĄti
Hangon tĂĄrgyalnom ellensĂŠgeiddel.
BocsĂĄss meg! BekerĂ­tettek, elestĂŠl,
BĂźszke vad; s itt ĂĄllnak vadĂĄszaid
PrĂŠdĂĄjukkal, vĂŠred bĂ­borszĂ­nĂŠben.
VilĂĄg, te voltĂĄl e vad erdeje,
És ő volt a te szíved, ó, világ.
Most fejedelmektől halálra sebzett
SzarvaskĂŠnt fekszel itt.
CASSIUS Antonius...
ANTONIUS BocsĂĄss meg, Cassius:
Ezt mondjĂĄk Caesar ellensĂŠgei;
Barát részéről ez hideg kimértség.
CASSIUS Nem kĂĄrhoztatlak, hogy Caesart dicsĂŠred;
De milyen egyezsĂŠget kĂśtsz velĂźnk?
Írjunk be hát barátaink közé,
Vagy jĂĄrjuk utunk, nem szĂĄmĂ­tva rĂĄd?
ANTONIUS Kezet fogtam veletek; ĂĄm valĂłban
EltĂŠrtem a dologtĂłl, nĂŠzve Caesart.
BarĂĄtja vagyok mindnek itt, szeretlek,
De remĂŠlem, hogy magyarĂĄzatot
Adtok, miben s mĂŠrt volt Caesar veszĂŠlyes.
BRUTUS Vad lĂĄtvĂĄny volna ez kĂźlĂśnben itt.
Oly alapos az ok, Antonius,
Hogy lennĂŠl bĂĄr Caesar ĂŠdes fia,
BeĂŠrnĂŠd ezzel.
ANTONIUS MĂĄst nem is kĂ­vĂĄnok;
CsupĂĄn annyit kĂŠrek mĂŠg rĂĄadĂĄsul,
Hogy kivihessem holttestĂŠt a tĂŠrre,
És szószékről, mint egykor jó barátja,
Mondjak fölötte illő gyászbeszédet.
BRUTUS Mondhatsz, Antonius.
CASSIUS Egy szĂłra, Brutus.
FĂŠlre Nem tudod, mit teszel; nehogy megengedd,
Hogy Antonius tartson gyĂĄszbeszĂŠdet:
Tudhatod-e, hogy nem izgatja fel
Szavaival a tĂśmeget?
BRUTUS fĂŠlre BocsĂĄss meg:
Szószékre magam lépek majd először,
És megokolom Caesarnak halálát;
ArrĂłl, amit Antonius beszĂŠl,
Megmondom, engedĂŠlyĂźnkkel teszi;
Nincs ellenĂźnkre, hogy megkapja Caesar
Az illő pompát s szertartásokat.
InkĂĄbb hasznunkra, mint kĂĄrunkra vĂĄlik.
CASSIUS fĂŠlre Nem tudom, hogy fordul, de nincs Ă­nyemre.
BRUTUS Vedd Caesar holttestĂŠt, Antonius.
Minket ne kĂĄromolj a gyĂĄszbeszĂŠdben,
De CaesarrĂłl beszĂŠlhetsz bĂĄrmi jĂłt,
S mondd meg, hogy engedĂŠlyĂźnkkel teszed;
MĂĄs dolgod nem lehet a temetĂŠsen.
Ugyanarról a szószékről beszélsz
Te is, amelyre ĂŠppen indulok,
Ha ĂŠn bevĂŠgeztem mĂĄr.
ANTONIUS Úgy legyen;
Nem is kĂ­vĂĄnok tĂśbbet.
BRUTUS KĂŠszĂ­tsd fel hĂĄt holttestĂŠt, ĂŠs kĂśvess.
Antoniuson kĂ­vĂźl mind el
ANTONIUS Bocsáss meg, ó, te vérző földdarab,
Hogy Ă­gy nyĂĄjaskodom e hentesekkel!
A legnemesebb fĂŠrfi romja vagy,
Aki csak ĂŠlt a szĂĄzadok sorĂĄn.
Vesszen a kĂŠz, mely ilyen drĂĄga vĂŠrt ont!
Hadd jĂłsolok most sebeid fĂślĂśtt,
Mik nĂŠma szĂĄjakkĂŠnt nyitjĂĄk vĂśrĂśs
Ajkaikat, hogy nyelvem szĂłra bĂ­rjĂĄk:
Átok veri az ember tagjait,
Viszálykodás, bősz polgárháború
DĂşlja minden rĂŠszĂŠt ItĂĄliĂĄnak;
Oly megszokott lesz vĂŠr ĂŠs pusztulĂĄs,
Oly hĂŠtkĂśznapi minden borzalom,
Hogy mosolyogva nĂŠzik az anyĂĄk
HĂĄborĂştĂłl szĂŠtszabdalt gyermekĂźk;
A szĂĄnalom a megszokĂĄsba fĂşl;
És Caesar bosszúvágyó szelleme
Csatangol a poklokrĂłl jĂśtt AtĂŠval
A tĂĄjon, felharsan kirĂĄlyi hangja:
„Romlás!” s eloldja mind a háború
KutyĂĄit; ĂŠgig bĹązlik e gonosztett
A sĂ­rĂŠrt jajgatĂł emberdĂśgĂśkkel.
Egy Szolga jĂśn
Octavius Caesar szolgĂĄja vagy?
SZOLGA Igen, Marcus Antonius.
ANTONIUS Írt neki Caesar és Rómába hívta.
SZOLGA Megkapta levelĂŠt, mĂĄr Ăşton is van,
S meghagyta, mondjam élőszóval el...
MeglĂĄtja a holttestet
Ó, Caesar!
ANTONIUS Nagy szĂ­ved van, menj, sĂ­rd ki jĂłl magad.
A fĂĄjdalom ragĂĄlyos: lĂĄm, szemem,
LĂĄtvĂĄn tiedben a bĂş gyĂśngyeit,
KĂśnnyezni kezdett mĂĄr. JĂśn hĂĄt urad?
SZOLGA RĂłmĂĄtĂłl hĂŠt mĂŠrfĂśldre van ma este.
ANTONIUS Nyargalj most vissza, ĂŠs mondd el, mi tĂśrtĂŠnt:
Itt gyĂĄszolĂł, veszĂŠlyes RĂłma van,
Nem biztonsĂĄgos hely Octaviusnak;
Siess ĂŠs mondd ezt. Nem, vĂĄrj egy kicsit;
Ne tĂŠrj mĂŠg vissza, mĂ­g ki nem viszem
E holttestet a tĂŠrre: ott beszĂŠdem
RĂŠvĂŠn kifĂźrkĂŠszem, hogyan fogadja
E vĂŠres fickĂłk gaztettĂŠt a nĂŠp,
És aszerint számolj be majd a dolgok
Állåsåról ifjú Octaviusnak.
NyĂşjts hĂĄt segĂŠdkezet.
Mindketten el Caesar holttestĂŠvel
2. SZÍN
Ugyanott. A Forum. JĂśn Brutus ĂŠs Cassius, polgĂĄrok tĂśmegĂŠvel
POLGÁROK ElÊgtÊtelt, elÊgtÊtelt nekßnk!
BRUTUS Gyertek, barĂĄtaim, hallgassatok meg.
Cassius, menj egy mĂĄs utcĂĄba ĂĄt,
És oszd ketté a népet.
Ki engem hallgat, az maradjon itt;
Ki Cassiusszal tart, menjen vele;
NyilvĂĄnosan okĂĄt adjuk a Caesar
HalĂĄlĂĄnak.
1. POLGÁR Én Brutust hallgatom.
2. POLGÁR Én Cassiust, és összevetjük aztán
A kĂźlĂśn-kĂźlĂśn hallott okokat.
Cassius nĂŠhĂĄny polgĂĄrral el. Brutus fellĂŠp az emelvĂŠnyre
3. POLGÁR A nemes Brutus fent van; csend legyen!
BRUTUS Legyetek vĂŠgig tĂźrelemmel.
Rómaiak, polgártársak, barátaim, hallgassatok meg ügyemben, és legyetek csendben, hogy halljátok. Higgyetek nekem becsületemért, és legyetek tisztelettel becsületem iránt, hogy hihessetek. Ítéljetek meg bölcsességetek szerint, s tartsátok ébren minden érzéketeket, hogy minél jobban ítélkezhessetek. Ha van ebben a gyülekezetben Caesarnak vagy egy kedves barátja, annak azt mondom, hogy Brutus sem szerette nála kevésbé Caesart. Ha már most ez a barát megkérdezi, miért támadt Brutus Caesar ellen, így felelek: nem azért, mert kevésbé szerettem Caesart, hanem mert jobban szerettem Rómát. Jobban szeretnétek, hogy éljen Caesar és haljatok mind rabszolgaként, mint hogy Caesar legyen halott és ti szabad emberként élhessetek? Caesar szeretett engem, ezért megsiratom; szerencsés volt, ennek örvendek; bátor is volt, becsülöm érte; de mivel nagyravágyó volt, leszúrtam. Könnyek a szeretetéért, öröm a szerencséjén, tisztelet a bátorságának – és halál a nagyravágyásáért. Ki olyan aljas itt, hogy szolga akarna lenni? Ha van ilyen, szóljon: mert megbántottam őt. Ki olyan elfajzott, hogy ne akarna római lenni? Ha van ilyen, szóljon: mert megbántottam őt. Ki olyan hitvány, hogy ne szeretné a hazáját? Ha van ilyen, szóljon: mert megbántottam őt. Feleljetek!
POLGÁROK egymås szavåba vågva Senki, Brutus, senki.
BRUTUS Akkor nem bántottam meg senkit. Nem tettem mást Caesarral, mint amit ti tennétek Brutusszal. Halálának dolga fel van jegyezve a Capitoliumban, dicsőségét, amiben kitűnt, nem csorbítottuk; nem túloztuk el vétkeit sem, amelyekért elszenvedte a halált.
Antonius ĂŠs mĂĄsok jĂśnnek Caesar holttestĂŠvel
Itt jön a holtteste, Marcus Antonius gyászolja, aki, bár nem volt része halálában, részesül annak hasznában, helyet kap az államéletben; de hát melyikötök nem kap? Azzal távozom, hogy a tőr, amellyel Róma üdvéért leszúrtam legjobb barátomat, itt van a magam számára is, ha Rómának úgy tetszenék, hogy halálomat kívánja.
POLGÁROK Élj, Brutus! Élj, élj!
1. POLGÁR Vigyßk hazåig dialmenetben.
2. POLGÁR És kapjon szobrot ősei között.
3. POLGÁR Legyen Caesar.
4. POLGÁR Caesar jobbik felÊt
KoronĂĄzzuk meg Brutusban.
1. POLGÁR Üdvrivalgással visszük őt haza.
BRUTUS PolgĂĄrtĂĄrsak...
2. POLGÁR Csend, hÊ! Brutus beszÊl.
1. POLGÁR Csend!
BRUTUS JĂł polgĂĄrok, hadd menjek egyedĂźl,
Ti maradjatok itt a kedvemĂŠrt,
TiszteljĂŠtek meg ezzel a halott
Caesart ĂŠs azt, amit dicsĂŠretĂŠre
EngedĂŠlyĂźnkkel mond Antonius.
KĂŠrlek, hogy rajtam kĂ­vĂźl el ne menjen
Senki, amĂ­g Antonius nem beszĂŠl. El
1. POLGÁR Vårj, hÊ! Halljuk Marcus Antoniust.
3. POLGÁR Menjen fÜl a szószÊkre; halljuk aztån,
Mit mond. Menj fĂśl, nemes Antonius.
ANTONIUS Brutus kedvĂŠĂŠrt hĂĄlĂĄs vagyok nektek.
4. POLGÁR Mit mond Brutusról?
3. POLGÁR Hogy Brutus kedvÊÊrt
HĂĄlĂĄt ĂŠrez mindannyiunk irĂĄnt.
4. POLGÁR Jobb, ha Brutusról nem mond semmi rosszat.
1. POLGÁR Caesar zsarnok volt.
3. POLGÁR Mår ez szent igaz:
Áldås szåmunkra, hogy leråzta Róma.
2. POLGÁR Csend! Halljuk, mit beszÊl Antonius.
ANTONIUS Nemes rĂłmai nĂŠp...
POLGÁROK Csend! Halljuk őt!
ANTONIUS BarĂĄtaim, figyeljetek reĂĄm:
Temetni jĂśttem Caesart, nem dicsĂŠrni.
A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jĂł gyakorta sĂ­rba szĂĄll vele;
Ez tĂśrtĂŠnik Caesarral. A nemes
Brutus megmondta: Caesar nagyra tĂśrt;
Ha ez valĂł, Ăşgy sĂşlyos vĂŠtke volt,
És súlyosan fizetett érte Caesar.
Brutus s a tĂśbbi engedĂŠlyivel
(Mert Brutus feddhetetlen fĂŠrfiĂş,
S a tĂśbbi is mind feddhetetlen ember)
EljĂśttem, hogy beszĂŠljek temetĂŠsĂŠn.
BarĂĄtom volt, hĹąsĂŠges ĂŠs igaz,
De Brutus mondja, hogy nagyratörő volt,
És Brutus feddhetetlen férfiú.
RĂłmĂĄba sok foglyot hozott, akik
VaksĂĄgukkal megtĂśltĂśttĂŠk a kincstĂĄrt;
Ez Caesar nagyravĂĄgyĂĄsĂĄra vall?
Ha szegény jajgatott, ő vele sírt;
A becsvĂĄgy ridegebb termĂŠszetĹą;
De Brutus mondja, hogy nagyratörő volt,
És Brutus feddhetetlen férfiú.
LĂĄttĂĄtok, hogy a LupercaliĂĄkon
HĂĄromszor is kĂ­nĂĄltam koronĂĄval,
S hĂĄromszor tolta el. Ez nagyravĂĄgyĂĄs?
De Brutus mondja, hogy nagyratörő volt,
S ő persze feddhetetlen férfiú.
Nem is Brutus szavĂĄt cĂĄfolni jĂśttem,
Csak elbeszĂŠlni azt, amit tudok.
Mind szerettétek őt, volt is, miért,
Mi gĂĄtolhat meg, hogy gyĂĄszoljatok?
Durva barmokba szĂśktĂŠl, jĂłzan ĂŠsz,
S az ember oktalan! De csĂśpp tĂźrelmet:
Caesar koporsĂłjĂĄban van a szĂ­vem,
És várnom kell, míg hozzám visszatér.
1. POLGÁR Sok igazsåg van mindabban, amit mond.
2. POLGÁR Ha jól meggondoljuk, bizony Caesarral
CsĂşnyĂĄn elbĂĄntak.
3. POLGÁR Ugye, jó urak!
FĂŠlek, helyĂŠbe majd rosszabb kerĂźl.
4. POLGÁR FigyeltÊtek? A korona se kellett:
Bizonyos hĂĄt, hogy nem volt nagyravĂĄgyĂł.
1. POLGÁR Ha így igaz, valaki lakol Êrte.
2. POLGÁR SzegÊny! tßzesre sírta a szemÊt.
3. POLGÁR Nincs nemesebb szív itt Antoniusnål.
4. POLGÁR Figyeljetek, beszÊlni kezd megint.
ANTONIUS MĂŠg tegnap egy vilĂĄggal szemben is
MegĂĄllt Caesar szava; most itt hever,
S nincs oly szegĂŠny, ki hĂłdoljon neki.
Ó, emberek! Ha dühre, zendülésre
IzgatnĂĄm szĂ­vetek ĂŠs agyatok,
Úgy ártanék Brutusnak s Cassiusnak,
Kik – tudjuk – feddhetetlen férfiak.
Nem ĂĄrtok ĂŠn nekik; inkĂĄbb a holtnak
És önmagamnak ártok, és tinektek,
Mintsem ily feddhetetlen fĂŠrfiaknak.
De itt egy pergament, s Caesar pecsĂŠtje;
HĂĄzĂĄban leltem: vĂŠgrendelete.
Csak hallanĂĄ akaratĂĄt a nĂŠp,
(BocsĂĄssatok meg, ĂŠn nem olvasom fel,)
CsĂłkolni jĂśnne Caesar sebeit,
S kendőjét szent vérébe mártaná,
EmlĂŠkĂźl egy hajszĂĄlĂĄĂŠrt esengne,
És haldokolva, végrendeletében
Mint dĂşs ĂśrĂśksĂŠget adnĂĄ tovĂĄbb
IvadĂŠkĂĄnak.
4. POLGÁR Halljuk: olvasd, Marcus Antonius.
POLGÁROK A vÊgrendeletet! Hadd halljuk: olvasd.
ANTONIUS Csend, jĂł barĂĄtaim, nem olvasom:
Ne tud ĂĄtok mennyire szeretett.
Nem vagytok fa, se kő, de emberek,
S meghallvĂĄn Caesar vĂŠgakaratĂĄt,
Lángba borít és őrületbe ejt;
Ne tudjĂĄtok, hogy ĂśrĂśkĂśsei
Vagytok: ha tudnĂĄtok, mi lenne abbĂłl!
4. POLGÁR Olvasd fel: hadd halljuk, Antonius;
Olvasd fel Caesar vĂŠgakaratĂĄt.
ANTONIUS NyughatnĂĄtok? Nem vĂĄrnĂĄtok kicsit?
Túllőttem célomon, hogy említettem:
Ártok talån a tisztes fÊrfiaknak,
Kik tőrt döftek Caesarba; tartok ettől.
4. POLGÁR Csupa åruló! MÊg hogy tisztes fÊrfiak!
POLGÁROK A vÊgrendeletet! A vÊgrendeletet!
2. POLGÁR Gazemberek! Gyilkosok! A vÊgrendeletet! Olvasd fel a vÊgrendeletet!
ANTONIUS Olvassam fel tehĂĄt, rĂĄkĂŠnyszerĂ­ttek?
Álljåtok Caesar holttestÊt kÜrßl,
Hadd mutassam meg az ĂśrĂśkhagyĂłt.
SzĂĄlljak le innen? Megengeditek?
POLGÁROK Gyere.
2. POLGÁR Szållj le.
Antonius lejön a szószékről
3. POLGÁR Megengedjßk.
4. POLGÁR KÜrbe; ålljatok kÜrbe.
1. POLGÁR FÊlre a koporsótól, fÊlre a halottól!
2. POLGÁR Helyet Antoniusnak, a nemes Antoniusnak.
ANTONIUS Ne nyomjatok Ăşgy, menjetek odĂŠbb!
POLGÁROK Håtråbb! Helyet! Håtråbb!
ANTONIUS Akinek kĂśnnye van, most ontsa ki.
E köpeny ismerős; emlékezem,
Mikor Caesar először vette föl;
Egy nyĂĄri este tĂśrtĂŠnt, sĂĄtorĂĄban,
Aznap győzött a nerviusokon –
Cassius tőre ím itt verte át;
Az ĂĄlnok Casca lĂĄm mily rĂŠst ĂźtĂśtt;
A hőn szeretett Brutus ide szúrt,
S mikor kihĂşzta ĂĄtkozott acĂŠljĂĄt,
NĂŠzzĂŠtek, Caesar vĂŠre mint kĂśvette,
AkĂĄrha az ajtĂłn kifutna, lĂĄtni,
Ilyen gorombĂĄn Brutus zĂśrget-e;
Mert angyala volt Caesarnak e Brutus:
Ó, istenek, tudjátok, mint szerette!
Ez volt mind kĂśzt a legfĂĄjĂłbb dĂśfĂŠs;
Mikor nemes Caesar őt szúrni látta,
E hĂĄlĂĄtlansĂĄg verte le, nem is
Az ĂĄrulĂł kar: szĂ­ve megszakadt;
És köpenyével eltakarva arcát,
A Pompejus szobortalapzatĂĄnĂĄl,
Melyből vér folyt, nagy Caesar elbukott.
Ó, mily bukás volt ez, jóemberek!
Elbuktam akkor ĂŠn, ti is, mi mind,
MĂ­g vĂŠres ĂĄrulĂĄs Ăźlt diadalt
Rajtunk. Ti sĂ­rtok; mĂĄr a szĂĄnalom
FĂĄjdalma ez: irgalmasok e kĂśnnyek.
JĂł lelkek, sĂ­rtok, Caesarnak ruhĂĄjĂĄn
Láttok bár csak sebet? Ím ő maga,
NĂŠzzĂŠtek, ĂĄrulĂłktĂłl ĂśsszevĂĄgva.
1. POLGÁR Siralmas låtvåny!
2. POLGÁR Ó, nemes Caesar!
3. POLGÁR Ó, gyászos nap!
4. POLGÁR Ó, árulók, gazemberek!
1. POLGÁR Ó, véres kép!
2. POLGÁR Megbosszuljuk!
POLGÁROK Gyertek! Kutassuk fel! Gyújtsuk fel! Tüzet! Öljük meg! Irtsuk ki!
Egy ĂĄrulĂł se maradjon ĂŠletben!
ANTONIUS VĂĄrjatok, polgĂĄrtĂĄrsaim.
1. POLGÁR Csend! Halljuk a nemes Antoniust.
2. POLGÁR Halljuk, kÜvessßk, haljunk vele egyßtt!
ANTONIUS DrĂĄga barĂĄtaim, nehogy beszĂŠdem
A zendĂźlĂŠs heves ĂĄrjĂĄba rĂĄntson.
Akik ezt tettĂŠk, feddhetetlenek;
Személyes sérelem érhette őket,
Hisz bĂślcsek mind ĂŠs feddhetetlenek,
És megfelelnek majd nektek bizonnyal.
Nem jĂśttem ĂŠn ellopni szĂ­vetek;
Nem vagyok szĂłnok, mint Brutus, csupĂĄn
Aminek tudtok: nyers, őszinte ember,
Ki szereti barátját; ők is tudják,
Akik megengedtĂŠk, hogy itt beszĂŠljek.
Sem eszem hozzá, sem szavam, erőm,
Gesztusom, hangom, a beszĂŠd hatalma,
Hogy vĂŠrt forraljak: csak egyenesen
Kimondom, amit tudtok; fĂślfedem
Caesar sebeit: e sok nĂŠma szĂĄj
Szól helyettem; de volnék Brutus, és ő
Antonius: lenne Antonius,
Ki lelketeket fĂślborzolja, nyelvet
AdvĂĄn Caesar minden sebĂŠnek Ăşgy,
Hogy fellĂĄzadjon RĂłma kĂśve is.
POLGÁROK Fellåzadunk.
1. POLGÁR Felgyújtjuk Brutus håzåt.
3. POLGÁR Menjünk! Gyertek, keressük meg az összeesküvőket.
ANTONIUS MĂŠg vĂĄrjatok, hadd szĂłljak, emberek.
POLGÁROK Csendet, hÊ! Halljuk Antoniust, a nemes Antoniust!
ANTONIUS Csak mentek tenni, azt sem tudva, mit;
Mivel szolgĂĄlt e szeretetre Caesar?
Nem is tudjĂĄtok. Elmondom tehĂĄt.
FeledtĂŠtek a vĂŠgrendeletet.
POLGÁROK Igaz. a vÊgrendeletet! Maradjunk Ês hallgassuk meg a vÊgrendeletet.
ANTONIUS Itt van az, ĂŠs Caesar pecsĂŠtje rajta.
Minden emberre, minden rĂłmai
PolgĂĄrra hetvenĂśt drachmĂĄt hagyott.
2. POLGÁR Nemes Caesar! Megbosszuljuk halålåt.
3. POLGÁR Kirålyi Caesar!
ANTONIUS MĂŠg egy kis tĂźrelmet.
POLGÁROK Csendet, hÊ!
ANTONIUS MĂŠg rĂĄtok hagyta mind sĂŠtĂĄnyait,
Lugasait s Ăşjonnan Ăźltetett
Kertjeit is a Tiberisen innen,
TirĂĄtok s maradĂŠkotokra, hogy
Ott sĂŠtĂĄlgassatok s frissĂźljetek fĂśl.
Ez volt Caesar! Lesz mĂŠg hozzĂĄ hasonlĂł?
1. POLGÁR Soha, soha! Induljunk mind, gyerßnk!
ElĂŠgetjĂźk testĂŠt a szent helyen,
S az ĂĄrulĂłk hĂĄzĂĄra vetjĂźk ĂźszkĂŠt.
EmeljĂźk fel a holtat.
2. POLGÁR Hozzatok tßzet.
3. POLGÁR Hasogassuk fel a padokat.
4. POLGÁR Hasítsunk szÊt padot, ablakot, mindent.
A PolgĂĄrok el a holttesttel
ANTONIUS MĹąkĂśdj most, vĂŠgzet. RomlĂĄs, Ăştra keltĂŠl,
Eredj, amerre tetszik. Nos, fiĂş?
A Szolga jĂśn
SZOLGA Uram, Octavius Rómába’ van már.
ANTONIUS Hol van?
SZOLGA Lepidusszal Caesar hĂĄzĂĄba ment.
ANTONIUS Ott keresem fĂśl, mĂĄris indulok:
KapĂłra jĂśtt. A szerencse mosolygĂłs
KedvĂŠben van, s mindent megad nekĂźnk.
SZOLGA Uram beszĂŠlte: Brutus s Cassius
ŐrßltkÊnt vågtatott Rómåból el.
ANTONIUS HallhattĂĄk, mennyire felingereltem
A tĂśmeget. Vezess Octaviushoz.
Mindketten el
3. SZÍN
Ugyanott. Utca. Jön Cinna, a költő
CINNA Azt ĂĄlmodtam, Caesarral lakomĂĄztam,
S szorongatĂł gondolatok kĂ­sĂŠrtnek;
Nem akarok az utcĂĄn kĂłborolni,
De valami kihĂşz a hĂĄzbĂłl.
PolgĂĄrok jĂśnnek
1. POLGÁR Mi a neved?
2. POLGÁR Hova mÊgy?
3. POLGÁR Hol laksz?
4. POLGÁR Házasember vagy-e, vagy nőtlen?
2. POLGÁR Felelj mindenkinek egyenesen.
1. POLGÁR És röviden.
4. POLGÁR És okosan.
3. POLGÁR És azt ajánlom, őszintén.
CINNA Mi a nevem? Hova megyek? Hol lakom? Házas vagyok-e, vagy nőtlen? Hogy egyenesen és röviden, okosan és őszintén feleljek mindenkinek: okosan azt mondom, nőtlen vagyok.
2. POLGÁR Ez annyi, mintha azt mondanåd, bolond, aki meghåzasodik; attól tartok, ezÊrt lekenek neked egyet. Folytasd csak, egyenesen.
CINNA Egyenesen Caesar temetĂŠsĂŠre megyek.
1. POLGÁR Mint baråt vagy ellensÊg?
CINNA Mint barĂĄt.
2. POLGÁR Ezt egyenesen megmondta.
4. POLGÁR A lakåsodat, rÜviden.
CINNA RĂśviden, a CapitoliumnĂĄl lakom.
3. POLGÁR A nevedet, uram, őszintén.
CINNA ŐszintÊn Cinna a nevem.
1. POLGÁR Tépjük ízekre: összeesküvő.
CINNA Én Cinna, a költő vagyok. Cinna, a költő vagyok.
4. POLGÁR TÊpjßk szÊt a rossz verseiÊrt.
CINNA Én nem az összeesküvő Cinna vagyok.
2. POLGÁR Nem számít, a neve Cinna; csak a nevét tépjük ki a szívéből, ő maga elmehet.
3. POLGÁR Tépjük meg, tépjük meg! Gyertek, parazsat ide, hé, égő parazsat! El Brutushoz, Cassiushoz, égessünk fel mindent; néhányan Decius házához, egy páran Cascához, mások Ligariushoz; gyerünk!
Mind el
NEGYEDIK FELVONÁS
1. SZÍN
RĂłma. Szoba Antonius hĂĄzĂĄban. Antonius, Octavius ĂŠs Lepidus asztalnĂĄl Ăźl
ANTONIUS Meghalnak hĂĄt, akiket megjelĂśltĂźnk.
OCTAVIUS BĂĄtyĂĄd is; hozzĂĄjĂĄrulsz, Lepidus?
LEPIDUS HozzĂĄ.
OCTAVIUS Jelöld meg őt, Antonius.
LEPIDUS De csak ha Publius, nĂŠnĂŠd fia
Sem ĂŠl tovĂĄbb, Marcus Antonius.
ANTONIUS Nem ĂŠl; nĂŠzd, egy vonĂĄssal elĂ­tĂŠlem.
De menj Caesar hĂĄzĂĄba, Lepidus,
A vĂŠgrendeletĂŠrt, hogy dĂśntsĂźk el,
Az örökségből mit kell lefaragni.
LEPIDUS Itt talĂĄllak majd titeket?
OCTAVIUS Vagy itt, vagy
A Capitoliumban.
Lepidus el
ANTONIUS SemmirevalĂł, szĂźrke ember ez,
KĂźldĂśncnek jĂł csak; mondd, okos dolog,
Hogy a hĂĄromfelĂŠ osztott vilĂĄgbĂłl
HarmadrĂŠszt kapjon?
OCTAVIUS A te Ăśtleted volt,
MĂŠg szavaztattad is, hogy kit jelĂśljĂźnk
HalĂĄlra s vessĂźnk tĂśrvĂŠnyen kĂ­vĂźl.
ANTONIUS Octavius, ĂŠn tĂśbb napot megĂŠrtem:
Megrakhatjuk tisztsĂŠggel ezt az embert,
Hogy rágalomkeltő terhet magunkról
LerĂĄzzunk: mint szamĂĄr az aranyat,
Izzadva, nyĂśgve Ăşgy cipeli majd
Amerre ĂŠppen hajtjuk vagy vezetjĂźk;
Ha kincsĂźnket cĂŠljĂĄba vitte mĂĄr,
LevesszĂźk terhĂŠt, s lenyergelt szamĂĄrkĂŠnt
Szélnek eresztjük, hogy lengő fülekkel
Legeljen.
OCTAVIUS TĂŠgy belĂĄtĂĄsod szerint;
De vitĂŠz ĂŠs harcedzett katona.
ANTONIUS Lovam is az, Octavius; ezĂŠrt
MegtanĂ­tom harcolni ĂŠs cikĂĄzni
És megtorpanni és megrohamozni:
TestmozgĂĄsĂĄnak szellemem parancsol.
Valahogy Ă­gy van Lepidusszal is:
Oktatni kell, nevelni, ĂśsztĂśkĂŠlni;
Meddő lélek, aki olyasmiken,
Olyan tetszelgő majmoláson él,
Mit mĂĄsok mĂĄr megunva elvetettek,
S ő felkarolt. És most, Octavius,
Nagy dolgokat hallj: Brutus s Cassius
Sereget gyĹąjt; meg kell vĂ­vnunk vele:
SzĂśvetsĂŠgĂźnket hĂ­vjuk Ăśssze hĂĄt,
MozgĂłsĂ­tsuk legjobb barĂĄtainkat
S fegyvereinket; most tartsunk tanĂĄcsot:
Hogyan fedjĂźnk fel titkos terveket,
És szálljunk szembe nyílt veszedelemmel.
OCTAVIUS Szorulunk, mint a kutya a karĂł kĂśzt,
És számos ellenség csahol körül;
S nem egy, ki mosolyog, tĂĄn milliĂł
GazsĂĄgot rejt szĂ­vĂŠben.
Mindketten el

2. SZÍN
Brutus sátra előtt, Sardis melletti táborában. Dobpergés. Jön Brutus, Lucilius, Lucius katonákkal; szemből Titinius és Pindarus
BRUTUS Állj!
LUCILIUS Add tovĂĄbb a parancsot, hĂŠ, ĂŠs ĂĄllj!
BRUTUS Lucilius, kĂśzel van Cassius?
LUCILIUS Csak egy ugrĂĄsra; Ă­me, Pindarus
MĂĄr itt is van ura ĂźdvĂśzletĂŠvel.
Pindarus levelet ad ĂĄt Brutusnak
BRUTUS SzĂ­ves ĂźdvĂśzlet. Urad, Pindarus,
MegvĂĄltozott, vagy rossz tisztek okoztĂĄk:
Komoly okot adott, hogy azt kĂ­vĂĄnjam,
Ne tĂśrtĂŠnt volna az, ami; de ha
Itt lesz, megmagyarĂĄzza majd.
PINDARUS Nemes
Uram, nem kĂŠtlem, Ăşgy jĂśn ide most is,
Mint ki merő tapintat s becsület.
BRUTUS Nem kĂŠtsĂŠges. Lucilius, egy szĂłra:
Hogy fogadott, mesĂŠld csak el nekem.
LUCILIUS TisztessĂŠggel ĂŠs udvariasan,
De nem azzal a meghitt bizalommal,
Nem azzal a nyĂ­lt ĂŠs barĂĄti szĂłval,
Mellyel rĂŠgebb.
BRUTUS Leírtál egy kihűlő
BarĂĄtsĂĄgot. Lucilius, jegyezd meg:
Ha beteg mĂĄr, s lankad a szeretet,
MesterkĂŠlt cafrangokba ĂśltĂśzik.
Az egyszerĹą hĹąsĂŠg fortĂŠlyt nem ismer;
De hamis ember, makrancoskodĂł
LĂłkĂŠnt, tĂźntetve kĂŠrkedik hevĂŠvel;
Ám mikor vÊres sarkantyú dÜfi,
Lohad tĂźze ĂŠs mint csalĂł gebe,
Elhull a prĂłbĂĄn. JĂśn-e mĂĄr hada?
LUCILIUS Ma ĂŠjjel mĂŠg Sardisban tĂĄboroznak;
De a nagyobb rész, főleg a lovasság,
JĂśn Cassiusszal.
Kívülről induló
BRUTUS Ha! megĂŠrkezett.
Menj, fogadd nyĂĄjasan.
JĂśn Cassius katonĂĄkkal
CASSIUS Állj, hÊ!
BRUTUS Állj! Add tovåbb!
KÍVÜL Állj! –Állj! –Állj!
CASSIUS Nemes ĂścsĂŠm, megbĂĄntottĂĄl nagyon.
BRUTUS Az ĂŠg a bĂ­rĂĄm: ellensĂŠgemet sem
BĂĄntom; hogy bĂĄntanĂĄm testvĂŠremet?
CASSIUS Brutus, e hĹąvĂśs hang bĂĄntĂĄst takar,
És hogyha te...
BRUTUS Higgadj le, Cassius:
Mondd el békén sérelmed – jól ismerlek;
A két sereg előtt, melynek mitőlünk
Szeretetet szabad csak lĂĄtnia,
Ne perlekedjünk: küldd el innen őket,
SĂĄtramban majd minden sĂŠrelmedet
FeltĂĄrod: meghallgatlak.
CASSIUS Pindarus,
Menj: a parancsnokok vigyĂŠk odĂŠbb
Csapatukat.
BRUTUS Te is, Lucilius; s ide ne jĂśjjĂśn
SĂĄtrunkhoz senki, mĂ­g beszĂŠlgetĂźnk;
Titinius s Lucius álljon őrt.
Mind el
3. SZÍN
Brutus sátrában. Lucius és Titinius némi távolságra tőle. Jön Brutus és Cassius
CASSIUS Hogy megbĂĄntottĂĄl, abbĂłl is kitĹąnik:
BĂźntetĂŠst mĂŠrtĂŠl Lucius PellĂĄra,
Mert csĂşszĂłpĂŠnzt kapott sardisiaktĂłl;
S levelem, melyben szĂłt emeltem ĂŠrte,
Mert ismerem jĂłl, semmibe se vetted.
BRUTUS Magad bĂĄntod, ha ilyen Ăźgyben Ă­rsz.
CASSIUS Ilyen időkben, mint ez, nem való
Felfújni apró-cseprő vétkeket.
BRUTUS Hadd tegyem szĂłvĂĄ, Cassius: sokan
Vádolnak téged, hogy haszonleső vagy,
És érdemteleneknek aranyért
Árulsz tisztsÊget.
CASSIUS Én haszonleső?
De Brutus vagy, tudod; az istenekre,
MĂĄskĂŠnt ez volna utolsĂł szavad.
BRUTUS A romlottsĂĄgon Cassius neve,
A megtorlĂĄs behĂşzza hĂĄt fejĂŠt.
CASSIUS A megtorlĂĄs!
BRUTUS EmlĂŠkezz csak mĂĄrcius idusĂĄra:
Nem igazsĂĄgĂŠrt vĂŠrzett Julius?
Volt oly gazember, ki nem az igazsĂĄg
NevĂŠben szĂşrt? Akadt egy is kĂśzĂśttĂźnk,
Kik a föld első emberét ledöftük,
Mert rablĂłk pĂĄrtfogĂłja volt? S mi most
CsĂşszĂłpĂŠnzekkel szennyezzĂźk kezĂźnk?
És adjuk el érdemeink egész
Nagy birodalmĂĄt egy marĂŠk szemĂŠtĂŠrt?
Legyek inkĂĄbb eb, ugassak a holdra,
Mint ilyen rĂłmai.
CASSIUS RĂĄm ne ugass,
Nem tĹąrĂśm; megfeledkezel magadrĂłl,
Hogy Ă­gy nekem esel: ĂŠn Ăśregebb
Katona vagyok, s inkĂĄbb szabhatok
FeltĂŠteleket.
BRUTUS Menj mĂĄr, Cassius!
CASSIUS De igen.
BRUTUS Mondom, hogy nem.
CASSIUS Ne bőszíts, megfeledkezem magamról;
Ne tégy próbára, óvd a bőrödet.
BRUTUS El innen, semmi ember!
CASSIUS Ez megtĂśrtĂŠnhet?
BRUTUS Hallgass, ĂŠn beszĂŠlek.
Ki kell térnem veszett dühöd elől?
Rettegnem egy őrült tekintetétől?
CASSIUS Ó, istenek! Hát el kell tűrnöm ezt?
BRUTUS TĂśbbet: mĂ­g megszakad kevĂŠly szĂ­ved.
Menj, rabszolgĂĄidnak mutasd dĂźhĂśd, hogy
Reszkessenek. De meghĂĄtrĂĄljak ĂŠn?
Lessem a kedved? Morc hangulatodnak
Meghajtsam derekam? Az istenekre,
EpĂŠssĂŠged mĂŠrgĂŠt nyeld csak magad,
Ha szĂŠtrepeszt is; mert engem e naptĂłl
Csupán vidulni, sőt nevetni késztet
IzgĂĄgasĂĄgod.
CASSIUS Ennyire jutottunk?
BRUTUS Jobb katonĂĄnak mondod Ăśnmagad;
LĂĄssuk: vĂĄltsd tettre dicsekvĂŠsedet;
Én örvendek neki, mert szívesen
Tanulok mindig nemes fĂŠrfiaktĂłl.
CASSIUS BĂĄntasz, Brutus, folyvĂĄst csak bĂĄntasz engem;
Nem jobb katonĂĄt mondtam: Ăśregebbet;
Azt mondtam, jobb?
BRUTUS Mit bĂĄnom ĂŠn, ha mondtad
CASSIUS MĂ­g Caesar ĂŠlt, nem mert Ă­gy feltĂźzelni.
BRUTUS CsinjĂĄn! Nem merted Ă­gy prĂłbĂĄra tenni.
CASSIUS Nem mertem?
BRUTUS Nem.
CASSIUS Mit? Én nem mertem?
BRUTUS Életedre, nem.
CASSIUS TĂşlontĂşl visszaĂŠlsz szeretetemmel:
Olyat teszek, hogy bĂĄnom magam is.
BRUTUS Megtetted mĂĄr, mit bĂĄnnod kellene.
Nem rĂŠmĂ­tesz fenyegetĂŠseiddel:
A becsület oly erős fegyverem,
Hogy elszĂĄllnak mellettem renyhe szĂŠlkĂŠnt,
Mely hidegen hagy. NĂŠmi aranyĂŠrt
KĂźldtem hozzĂĄd, amit te megtagadtĂĄl;
GazsĂĄg ĂştjĂĄn nem tudok pĂŠnzt szerezni:
Inkább veretnék érmét a szívemből,
És hullatnám drachmákért véremet,
Mintsem kérges parasztkézből facsarjam
Ki rossz fityingjĂŠt. Aranyat azĂŠrt
KĂŠrtem, hogy lĂŠgiĂłimat fizessem,
S te megtagadtad; illik Cassiushoz?
Így bántam volna én el Cassiusszal?
Ha Marcus Brutus oly zsugori lesz,
Hogy ily rongy pĂŠnzt is elzĂĄr egy barĂĄttĂłl,
Nagy istenek, zĂşzzĂĄtok mennykĂśvekkel
Ízekre!
CASSIUS Én tőled meg nem tagadtam.
BRUTUS Meg ĂĄm!
CASSIUS De nem: csak fĂŠleszĹą vihette
Ezt vĂĄlaszul. Brutus szĂ­ven ĂźtĂśtt:
BarĂĄt gyĂśngĂŠit elnĂŠzi barĂĄtja;
EnyĂŠimet mĂŠg felnagyĂ­tja Brutus.
BRUTUS Nem ĂŠn, ha csak nem ĂŠnrajtam gyakorlod.
CASSIUS MĂĄr nem szeretsz.
BRUTUS CsupĂĄn hibĂĄidat nem.
CASSIUS BarĂĄti szem nem lĂĄt meg ily hibĂĄt.
BRUTUS Hízelgőé nem, akkora legyen bár,
Mint a magas Olympus.
CASSIUS Antonius, Octavius, no gyertek:
Csak Cassiuson ĂĄlljatok bosszĂşt!
Mert Cassius torkig van a vilĂĄggal:
GyĹąlĂśli, kit szeret; gĂĄncsolja, szidja
TestvĂŠre, mint egy rabszolgĂĄt; hibĂĄit
Figyeli, jegyzi, kívülről bevágja,
Hogy az arcomba vágja. Ó, ki tudnám
Sírni szememből lelkem! Itt a tőröm,
Itt meztelen mellem, ĂŠs benne Plutus
BĂĄnyĂĄinĂĄl, aranynĂĄl gazdagabb szĂ­v:
Ha rĂłmai vagy, vedd el; megtagadtam
Az aranyat, de szĂ­vemet adom:
Üsd át, mint Caesarét, mert jól tudom:
BĂĄrhogy gyĹąlĂślted is, jobban szeretted
Mindig, mint Cassiust.
BRUTUS Dugd vissza tőröd.
DĂźhĂśskĂśdj, hogyha tetszik, semmi gĂĄtja;
TĂŠgy bĂĄrmit, mondj gyalĂĄzatot szeszĂŠlynek.
Ó, Cassius, báránnyal vagy te párban,
Ki úgy tart haragot, mint kő tüzet:
Ha jĂłl rĂĄcsapsz, szikrĂĄt ad hirtelen,
S mĂĄris hideg.
CASSIUS AzĂŠrt ĂŠlt Cassius,
Hogy nevetsĂŠgĂźl szolgĂĄljon Brutusnak,
Ha bĂĄnat s ingerlĂŠkeny vĂŠre gyĂśtri?
BRUTUS Csak mondtam, mert felingerĂźltem ĂŠn is.
CASSIUS Ennyit elismersz? KĂŠrlek, add kezed.
BRUTUS És szívemet.
CASSIUS Ó, Brutusom!
BRUTUS Mi lelt?
CASSIUS Nem szeretsz Ăşgy, hogy elviselj, mikor
Az anyĂĄmtĂłl maradt izgĂĄgasĂĄg
Megfoszt eszemtől?
BRUTUS Igen, Cassius:
Ha tĂĄn mogorva leszel Brutusodhoz,
ZsĂŠmbes anyĂĄdat hallja, s mit se bĂĄnja.
Kívülről zaj
KÖLTŐ kívül Engedjetek be fővezéreinkhez:
ViszĂĄly van kĂśztĂźk; nem jĂł, hogy magukra
Maradjanak.
LUCIUS kĂ­vĂźl Oda be nem mehetsz.
KÖLTŐ kívül A halál tarthat vissza csak.
Jön a Költő
CASSIUS Mi az? Mi baj?
KÖLTŐ Szégyen, vezérek! Hogy képzelitek?
Úgy illenék, hogy legyetek barátok;
A szemem nĂĄlatok tĂśbb ĂŠvet lĂĄtott.
CASSIUS Haha! PocsĂŠkul rĂ­mel ez a bugris!
BRUTUS KotrĂłdj innen, pimasz, hordd el az irhĂĄd!
CASSIUS NĂŠzd el, jĂł Brutus: ez a stĂ­lusa.
BRUTUS Elfogadom alkalmasabb időben;
Mit kezdjek harcban verselő bolonddal?
Eredj, fickĂł!
CASSIUS LĂłdulj, hordd el magad!
A Költő el
JĂśn Lucilius ĂŠs Titinius
BRUTUS Lucilius, Titinius, veressen
Minden parancsnok tĂĄbort ĂŠjszakĂĄra.
CASSIUS JĂśjjetek aztĂĄn vissza, s MessalĂĄt is
HozzĂĄtok.
Lucilius ĂŠs Titinius el
BRUTUS Lucius, egy kupa bort!
CASSIUS Nem gondoltam, hogy így tudsz mérgelődni.
BRUTUS Ó, Cassius, sok bánat tesz beteggé.
CASSIUS Úgy hát nem élsz a filozófiáddal,
Ha Ăźgyet vetsz a vĂŠletlen bajokra.
BRUTUS Nincs, ki bĂşt jobban tĹąr. Portia meghalt.
CASSIUS Mit! Portia?
BRUTUS Meghalt.
CASSIUS És nem öltél meg, hogy ellenszegültem?
Ó, elviselhetetlen veszteség!
Mi baja volt?
BRUTUS Hogy tőle messze járok,
S ifjĂş Octavius s Antonius
Úgy megerősödött – a híre együtt
JĂśtt halĂĄlĂĄval; megzavarodott,
S hĂĄznĂŠpe tĂĄvollĂŠtĂŠben tĂźzet nyelt.
CASSIUS Így halt meg?
BRUTUS Így.
CASSIUS Ó, örök istenek!
JĂśn Lucius borral ĂŠs gyertyĂĄval
BRUTUS Erről ne többet. Adj egy kupa bort.
ViszĂĄlyunk ebbe haljon Cassius. Iszik
CASSIUS A szĂ­vem e nemes zĂĄlogra szomjas.
TĂśltsd, Lucius, csordultig: eleget
Nem ihatom Brutus szeretetéből. Iszik
Titinius visszajĂśn MessalĂĄval
BRUTUS Titinius, jöjj. Üdv, jó Messala.
TelepedjĂźnk e gyertyalĂĄng kĂśrĂŠ,
És tárgyaljuk meg a tennivalókat.
CASSIUS MeghaltĂĄl, Portia?
BRUTUS KĂŠrlek, ne tĂśbbet.
NĂŠhĂĄny levelet kaptam, Messala,
Hogy Octavius ĂŠs Antonius
Nagy erőkkel vonul föl ellenünk,
S haduk Philippi irĂĄnyĂĄba tart.
MESSALA Kaptam hasonlĂł leveleket ĂŠn is.
BRUTUS Mi ĂĄll mĂŠg bennĂźk?
MESSALA Az, hogy tĂśrvĂŠnyen kĂ­vĂźl helyezĂŠssel
Octavius Antoniusszal ĂŠs
Lepidusszal legyilkolt szĂĄz szenĂĄtort.
BRUTUS Leveleink nem egyeznek tehĂĄt:
Az enyĂŠim szerint hetven szenĂĄtor
Halt meg, kĂśzĂśttĂźk Cicero is.
CASSIUS Cicero?
MESSALA Igen, Cicero halott:
Benne volt ő is a proskripcióban.
Uram, kaptál levelet hitvesedtől?
BRUTUS Nem, Messala.
MESSALA Egy levĂŠlben sem Ă­rnak rĂłla semmit?
BRUTUS Semmit sem, Messala.
MESSALA Felette furcsa.
BRUTUS Mért kérdezed? Te hallottál felőle?
MESSALA Nem, uram.
BRUTUS RĂłmai vagy, mondd meg az igazat.
MESSALA RĂłmai vagy, bĂ­rd el az igazat:
Meghalt, mĂŠghozzĂĄ roppant furcsa mĂłdon.
BRUTUS Ég áldjon, Portia. Mind meghalunk;
Gondoltam rá, hogy ő is meghal egyszer,
Elviselem hĂĄt bĂŠkĂŠn, Messala.
MESSALA Nagy ember Ă­gy visel nagy vesztesĂŠget.
CASSIUS Ezt elmĂŠletben ĂŠppoly jĂłl tudom,
Csakhogy termĂŠszetem nem ily tĂźrelmes.
BRUTUS Térjünk át élő dolgainkra. Nos,
Vonuljunk-ĂŠ nyomban Philippihez?
CASSIUS Nem tartom jĂłnak.
BRUTUS MĂŠrt?
CASSIUS Megmondom azt is;
Az ellensĂŠg keressen: kimerĂ­ti
Így tartalékait és katonáit,
MagĂĄt emĂŠszti; mi, itt vĂĄrakozva,
Pihenten, frissen vĂŠdekezhetĂźnk.
BRUTUS BĂĄrmily jĂł ĂŠrv is engedjen a jobbnak.
Philippi ĂŠs e hely kĂśzĂśtt a nĂŠp
Csak azĂŠrt tart velĂźnk, mert kĂŠnytelen,
S kelletlenĂźl fizet hadiadĂłt;
Az ellensĂŠg, ha ĂĄtvonul kĂśzĂśtte,
KiegĂŠszĂ­ti emberĂĄllomĂĄnyĂĄt,
S frissült erővel és felajzva jön ránk;
De megfoszthatjuk minden ily előnytől,
PhilippinĂŠl ĂźtkĂśzve meg vele,
S e nĂŠpsĂŠget mĂśgĂśttĂźnk hagyva.
CASSIUS TestvĂŠr...
BRUTUS BocsĂĄss meg. Gondold ĂĄt, barĂĄtainkat
Végsőkig felcsigáztuk; légióink
Dugig feltĂśltve, ĂźgyĂźnk is megĂŠrett;
Az ellensĂŠg gyarapodik naponta;
A csĂşcsra ĂŠrve, mi mĂĄr csak hanyatlunk.
ApĂĄly-dagĂĄly az ember ĂŠlete:
Az ĂĄrhullĂĄm jĂł sors felĂŠ ragadja;
Ha elszalasztja, egĂŠsz ĂŠlete
NyomorĂşsĂĄgban, zĂĄtonyon evickĂŠl.
Mi most ily duzzadt tengeren hajĂłzunk,
S ki kell hasznĂĄlni, mĂ­g segĂ­t, az ĂĄrt,
Vagy elveszett ĂźgyĂźnk.
CASSIUS Nos, hĂĄt legyen:
MenjĂźnk, s PhilippinĂŠl megĂźtkĂśzĂźnk.
BRUTUS A sötét éj beszőtte szavainkat,
S termĂŠszetĂźnknek a szĂźksĂŠg parancsol,
Mit rĂśpke pihenĂŠssel fizetĂźnk ki.
Van mĂŠg valami?
CASSIUS Semmi mĂĄr. JĂł ĂŠjt!
Holnap korĂĄn kelĂźnk ĂŠs indulunk.
BRUTUS HĂĄlĂłruhĂĄmat!
Lucius el
JĂł ĂŠjt, Messala,
Titinius ĂŠs nemes Cassius
JĂł ĂŠjt, pihenjetek.
CASSIUS Ó, drága testvér!
Rosszul kezdődött ez az éjszaka:
LelkĂźnk kĂśzĂŠ ne fĂŠrjen meghasonlĂĄs!
Sohase, Brutus.
BRUTUS Minden rendbe jĂśtt.
CASSIUS JĂł ĂŠjt, uram.
BRUTUS Nemes testvĂŠr, jĂł ĂŠjt.
TITINIUS ĂŠs MESSALA
JĂł ĂŠjt, Brutus.
BRUTUS Mindenkit ĂĄldjon ĂŠg.
Cassius, Titinius ĂŠs Messala el
Lucius visszajĂśn a hĂĄlĂłkĂśntĂśssel
BRUTUS Add azt a kĂśntĂśst. Hol van hangszered?
LUCIUS Itt a sĂĄtorban.
BRUTUS Álmosan gagyogsz.
SzegĂŠny fiĂş, nem szidlak: kimerĂźltĂŠl.
HĂ­vd Claudiust s mĂŠg nĂŠhĂĄny emberem:
PĂĄrnĂĄkon itt sĂĄtramban hĂĄljanak.
LUCIUS Varro ĂŠs Claudius!
JĂśn Varro ĂŠs Claudius
VARRO HĂ­vott urunk?
BRUTUS KĂŠrlek, aludjatok itt sĂĄtoromban:
Lehet, később fölkeltlek, s üzenettel
Cassius testvĂŠremhez kĂźldelek.
VARRO Ha Ăşgy tetszik, vĂĄrunk, amĂ­g kivĂĄnod.
BRUTUS Nem, nem, fekĂźdjetek le, jĂł urak:
HĂĄtha szĂĄndĂŠkom megvĂĄltoztatom.
NĂŠzd, Lucius, a kĂśnyv, mit Ăşgy kerestem:
Itt hagytam hĂĄlĂłkĂśntĂśsĂśm zsebĂŠben.
A szolgĂĄk lefekĂźsznek
LUCIUS Tudtam, uram, hogy ĂŠnnekem nem adtad.
BRUTUS NĂŠzd el, nagyon feledĂŠkeny vagyok.
Fenn tarthatnĂĄd nehĂŠz szemhĂŠjadat
MĂŠg kissĂŠ, hogy jĂĄtssz egy-kĂŠt dalt nekem?
LUCIUS Ha Ăşgy tetszik uramnak.
BRUTUS Úgy; sokat
Zaklatlak, ĂĄm te kĂŠszsĂŠggel csinĂĄlod.
LUCIUS KĂśtelessĂŠgem.
BRUTUS Nem kellene túlhajtanom erődön.
Az ifjĂş vĂŠr pihenni is szeret.
LUCIUS Aludtam mĂĄr, uram.
BRUTUS JĂłl tetted, ĂŠs aludni tĂŠrsz megint:
Nem tartlak fel sokĂĄig; hogyha ĂŠlek,
MĂŠg jĂł leszek hozzĂĄd.
Zene ĂŠs dal
Mily álmos dal! Ó, gyilkos álom, ólmos
Bottal kólintod főbe kisfiam,
Ki muzsikĂĄl neked? Kedves fiĂş,
JĂł ĂŠjt; meg nem zavarlak, hogy felĂŠbredj.
Ha fejed rĂĄhull, eltĂśrik a hangszer:
Elveszem inkĂĄbb; jĂł fiĂş, jĂł ĂŠjt.
Hadd lĂĄssam, nincs behajtva a levĂŠl,
Hol abbahagytam? Itt van, azt hiszem. LeĂźl
JĂśn Caesar szelleme
Mily rosszul ĂŠg a gyertya! Ha! ki jĂśn?
Úgy gondolom, csak fáradtsága rajzol
Szemem elĂŠ ily szĂśrnyĹą lĂĄtomĂĄst.
FelĂŠm tart egyenest. Valami vagy?
Valamely isten, vagy angyal, vagy ĂśrdĂśg,
Hogy vĂŠrem megfagy, ĂŠgnek ĂĄll hajam?
Mondd meg, mi vagy.
SZELLEM Rossz szellemed, Brutus.
BRUTUS BeszĂŠlj: miĂŠrt jĂśssz?
SZELLEM Hogy megmondjam: lĂĄtsz majd PhilippinĂŠl.
BRUTUS JĂł;
MĂŠg lĂĄtlak hĂĄt?
SZELLEM Igen, PhilippinĂŠl.
A Szellem eltĹąnik
BRUTUS LĂĄtlak tehĂĄt megint PhilippinĂŠl.
LĂĄm, eltĹąnsz most, hogy nekibĂĄtorodtam;
Rossz szellem, mĂŠg beszĂŠlgetnĂŠk veled.
Lucius! Varro! Claudius! Urak,
Fel! Claudius!
LUCIUS A hĂşrok hamisak.
BRUTUS HangszerĂŠn jĂĄtszik most is, azt hiszi.
Lucius, ĂŠbredj mĂĄr!
LUCIUS Uram?
BRUTUS Álmodtål, Lucius, hogy kiabåltål?
LUCIUS Nem is tudom, uram, hogy kiabĂĄltam.
BRUTUS Pedig azt tetted; lĂĄttĂĄl valamit?
LUCIUS Semmit, uram.
BRUTUS Aludj csak, Lucius. HĂŠ, Claudius!
Ébredj, fickó!
VARRO Uram?
CLAUDIUS Uram?
BRUTUS MĂŠrt kiĂĄltoztatok Ăşgy ĂĄlmotokban?
VARRO ĂŠs CLAUDIUS
KiĂĄltoztunk?
BRUTUS Valamit lĂĄttatok?
VARRO Nem lĂĄttam semmit, uram.
CLAUDIUS Én se láttam.
BRUTUS KĂśszĂśntsĂŠtek testvĂŠrem, Cassiust.
MinĂŠl korĂĄbban induljon hadĂĄval,
Mi is kĂśvetjĂźk.
VARRO Ês CLAUDIUS Átadjuk neki.
Mind el
ÖTÖDIK FELVONÁS
1. SZÍN
Philippi sĂ­kja. JĂśn Octavius ĂŠs Antonius hadsereggel
OCTAVIUS Antonius, eldől minden reményünk:
Az ellensĂŠg nem jĂśn a sĂ­kra, mondtad,
Tartja a dombot, a magaslatot –
S lĂĄm, hadaik itt vannak a kĂśzelben:
PhilippinĂŠl akarnak rĂĄnk lecsapni,
Előbb felelni, mint kérdezzük őket.
ANTONIUS Ugyan! SzĂ­vĂźkbe lĂĄtok ĂŠs tudom,
MiĂŠrt teszik; ĂśrĂźlnĂŠnek, ha mĂĄsutt
Lehetnének; félős vitézkedés ez,
Hogy lejĂśnnek a sĂ­kra: azt akarjĂĄk,
Hogy roppant bátraknak gondoljuk őket,
De nem igaz.
JĂśn egy HĂ­rnĂśk
HÍRNÖK Készüljetek, vezérek;
Az ellensĂŠg garral kĂśzeledik;
Fennen hozzĂĄk a harc vĂŠres jelĂŠt,
És tenni kell azonnal valamit.
ANTONIUS Octavius, seregedet vonultasd
FĂśl csendesen a sĂ­ksĂĄg bal felĂŠn.
OCTAVIUS A jobb felĂŠn, a bal felĂŠt te tartod.
ANTONIUS Ily sĂşlyos helyzetben mĂŠrt mondasz ellent?
OCTAVIUS Nem mondok ellent, ĂĄmde Ă­gy teszek.
IndulĂł. DobpergĂŠs. JĂśn Brutus, Cassius ĂŠs seregĂźk; Lucilius, Titinius, Messala ĂŠs
mĂĄsok
BRUTUS Ők ållnak Ês tårgyalnånak velßnk.
CASSIUS Titinius, ĂĄllj! SzĂłlnunk kell velĂźk.
OCTAVIUS Antonius, adjunk jelt tĂĄmadĂĄsra?
ANTONIUS Nem, Caesar, majd ha kezdik, visszavĂĄgunk.
JĂśjj, a vezĂŠrek szĂłlani akarnak.
BRUTUS Ütés előtt szó, ugye, honfitársak?
OCTAVIUS Nem szeretjĂźk a szĂłt jobban mi sem.
BRUTUS A rossz ĂźtĂŠsnĂŠl mĂŠgis jobb a jĂł szĂł.
ANTONIUS Te rossz ĂźtĂŠst, Brutus, jĂł szĂłval adsz;
Azzal dĂśftĂŠl lyukat Caesar szĂ­vĂŠbe:
„Sokáig élj, Caesar!”
CASSIUS Antonius,
MĂŠg nem tudjuk, hogy hol talĂĄl ĂźtĂŠsed;
De szavaid megraboljĂĄk a Hybla
MĂŠheinek mĂŠzĂŠt.
ANTONIUS FullĂĄnkjukat nem.
BRUTUS De igen, s hangjukat is rĂĄadĂĄsul:
Mert elloptad a zĂźmmĂśgĂŠsĂźket,
És bölcsen fenyegetsz szúrás előtt.
ANTONIUS Ti nem, mikor galád tőrötök egymást
Kergetve dĂśfte Caesart: mint vigyorgĂł
Majmok, farkcsĂłvĂĄlĂł ebfalka, hĂŠtrĂŠt
GĂśrnyedt szolgĂĄk, csĂłkoltĂĄtok a lĂĄbĂĄt,
MĂ­g a gaz Casca, mint dĂźhĂśs kopĂł,
HĂĄtulrĂłl mart nyakĂĄba. TalpnyalĂłk!
CASSIUS TalpnyalĂłk! Brutus, ezt kĂśszĂśnd magadnak:
Nem sĂŠrtegetne Ă­gy ma ez a nyelv,
Ha Cassius szerint lett volna akkor.
OCTAVIUS TĂŠrjĂźnk a tĂĄrgyra; ha vitĂĄnk megizzaszt,
Piros cseppekkĂŠ vĂĄlik majd a prĂłbĂĄn.
NĂŠzzĂŠtek:
Ím, kardot rántok összeesküvőkre;
Mit gondoltok, vissza mikor dugom?
Nem, mĂ­g Caesar huszonhĂĄrom sebĂŠt
Meg nem bosszulta, vagy mĂ­g ĂĄrulĂłk
KardjĂĄtĂłl mĂŠg egy Caesar nem veszett el.
BRUTUS Caesar, nem halhatsz itt meg ĂĄrulĂłtĂłl,
Ha csak magaddal nem hoztĂĄl.
OCTAVIUS RemĂŠlem:
Nem Brutus kardjĂĄn halni szĂźlt anyĂĄm.
BRUTUS VolnĂĄl fajod legnemesebbje, ifjĂş,
Nem halhatnĂĄl akkor sem tisztesebben.
CASSIUS Ostoba kĂślyĂśk, meg sem ĂŠrdemelnĂŠ,
Ki egy lump frĂĄterrel szĂśvetkezett!
ANTONIUS Ez Cassius!
OCTAVIUS MenjĂźnk, Antonius;
A kĂŠpetekbe vĂĄgjuk, ĂĄrulĂłk:
Ha mertek, szĂĄlljatok velĂźnk ma sĂ­kra,
Ha nem, mikor majd kedvetek lesz.
Octavius, Antonius ĂŠs seregĂźk el
CASSIUS FĂşjj, szĂŠl, dagadj, hullĂĄm, ĂşsszĂĄl, hajĂł!
A vihar tombol, kockĂĄn mindenĂźnk.
BRUTUS Hej,
Lucilius, szĂłlnĂŠk veled.
LUCILIUS Uram?
Brutus ĂŠs Lucilius fĂŠlrevonulva beszĂŠlget
CASSIUS Messala!
MESSALA Nos, vezĂŠrem?
CASSIUS Messala,
SzĂźletĂŠsnapom van ma: e napon jĂśtt
VilĂĄgra Cassius. Add jobbodat;
LĂŠgy tanĂşm: mint Pompejus, kĂŠnyszerĂ­tve
És akaratom ellenére bízom
SzabadsĂĄgunk ĂźgyĂŠt egy ĂźtkĂśzetre.
Az Epicurus nĂŠzeteihez
HĂşztam, tudod; most mĂĄs a vĂŠlemĂŠnyem,
És kezdek hinni az előjelekben.
Sardis felől jövet két óriás sas
Csapott le s Ăźlt hadijelvĂŠnyeinkre,
És falt, zabált a katonák kezéből;
ElkĂ­sĂŠrtek minket Philippiig;
Ma reggel elrepĂźltek, tovatĹąntek,
S helyettĂźk varjĂş, hollĂł, kĂĄnya rĂśpkĂśd
FĂślĂśttĂźnk, s mint beteg prĂŠdĂĄra bĂĄmul
Le rĂĄnk; ĂĄrnyĂŠkuk mint egy vĂŠgzetes
Ágymennyezet borul rånk, mely alatt
Hadunk hever, kĂŠszen kiadni lelkĂŠt.
MESSALA Ne hidd ezt.
CASSIUS Én is csak félig hiszem,
Mert friss vagyok lĂŠlekben, eltĂśkĂŠlt,
Hogy bĂĄrmilyen veszĂŠlyt szilĂĄrdan ĂĄllok.
BRUTUS Így tégy, Lucilius.
CASSIUS Nemes Brutus,
Kedvezzenek az istenek ma, hogy
Késő vénségünkig békében éljünk!
De mert az embersors bizonytalan,
SzĂĄmolnunk kell a legrosszabbal is.
Ha elveszĂ­tjĂźk e csatĂĄt, utolsĂł
Alkalom ez, hogy szĂłt vĂĄltunk mi ketten:
Ha megesik, hogyan hatĂĄrozol?
BRUTUS A bĂślcseleti tanĂ­tĂĄs alapjĂĄn,
Amely szerint CatĂłt is elitĂŠltem,
Mikor magĂĄt megĂślte. Nem tudom, mĂŠrt,
Úgy vélem, gyáva és hitvány dolog,
Lehetségektől félve félbevágni
Az ĂŠletet. TĂźrelmesen kivĂĄrom
A minket kormányzó felsőbb hatalmak
GondviselĂŠsĂŠt.
CASSIUS Ha csatĂĄt veszĂ­tĂźnk,
Elviseled, hogy diadalmenetben
Hurcoljanak RĂłma utcĂĄin ĂĄt?
BRUTUS Nem, Cassius, te nemes rĂłmai,
Brutus nem megy RĂłmĂĄba megkĂśtĂśzve:
Nagyobb lĂŠlek. De ma be kell fejezni,
Mit elkezdett mĂĄrcius idusa;
TalĂĄlkozunk-e mĂŠg, azt nem tudom.
EzĂŠrt bĂşcsĂşzzunk egymĂĄstĂłl ĂśrĂśkre:
Ég áldjon mindörökre, Cassius!
Ha mĂŠg talĂĄlkozunk, majd csak mosolygunk;
Ha nem, helyes volt Ă­gy bĂşcsĂşzni el.
CASSIUS Ég áldjon mindörökre, Brutusom!
Ha mĂŠg talĂĄlkozunk, Ăşgy lesz, mosolygunk;
Ha nem, igaz: helyes volt Ă­gy bĂşcsĂşzni.
BRUTUS No, menjünk. Ó, ha tudhatná az ember
Előre, hogy végződik ez a nap!
De elĂŠg az, hogy egyszer vĂŠget ĂŠr,
És akkor megtudjuk. Jöjj hát! Gyerünk!
Mind el

2. SZÍN
Ugyanott. Harcmező. Csatazaj. Jön Brutus és Messala
BRUTUS Messala, vidd vĂĄgtatva a parancsot
A túloldalon küzdő légióknak:
Hangos csatazaj
TĂĄmadjanak nyomban; Ăşgy veszem ĂŠszre,
LanyhĂĄn harcolnak csak OctaviusnĂĄl,
S vĂŠgez velĂźk egy gyors lerohanĂĄs.
Menj, vĂĄgtass, Messala: rohamra mind!
Mindketten el
3. SZÍN
Ugyanott. A harcmező más része. Csatazaj. Jön Cassius és Titinius
CASSIUS Titinius, nĂŠzd, futnak a gazok!
Az enyĂŠimnek ellensĂŠge lettem;
E zĂĄszlĂłs szĂśkĂśtt volna, de a gyĂĄvĂĄt
MegĂśltem ĂŠs zĂĄszlĂłjĂĄt elragadtam.
TITINIUS Ó, Cassius, Brutus korán adott jelt;
Octaviusszal szemben nyert fĂślĂŠnye
Mohóvá tette: ők már fosztogatnak,
MĂ­g minket kĂśrĂźlzĂĄrt Antonius.
JĂśn Pindarus
PINDARUS MenekĂźlj innen, uram, menekĂźlj:
MĂĄr sĂĄtraidban van Antonius;
MenekĂźlj, nemes Cassius, siess!
CASSIUS Messze van ez a domb. Titinius, nĂŠzd:
TĂĄborom az, hol lĂĄtom a tĂźzet?
TITINIUS Az, uram.
CASSIUS Ha szeretsz, Titinius,
Ülj fel lovamra és sarkantyudat
VĂĄgd bele jĂłl, hogy, elvigyen oda
És vissza is: tudnom kell biztosan,
BarĂĄti vagy ellensĂŠges had-e.
TITINIUS Oly gyorsan jĂĄrok, mint a gondolat. El
CASSIUS Menj, Pindarus, menj, ĂĄllj ki ott a dombra;
A szemem gyĂśnge: nĂŠzd Titiniust,
És mondd el, hogy mit látsz a csatatéren.
Pindarus el
E nap leheltem elsőt: körbejárt
Időm, hol kezdtem, ott is végezem;
KĂśrĂŠt bejĂĄrta ĂŠletem. Mi ĂşjsĂĄg?
PINDARUS fent Ó jaj, uram!
CASSIUS Mi van?
PINDARUS Titiniust
Lovasok fogtĂĄk kĂśrbe ĂŠs rohannak
Reá vágtázva – ámde vágtat ő is –
Már-már beérték – most, Titinius! –
Leszállnak – Ó, leszáll ő is: fogoly.
KiĂĄltozĂĄs
Ujjongnak ĂśrĂśmĂźkben.
CASSIUS JĂśjj, ne nĂŠzd.
Én gyáva, ki megéltem, hogy szemem
LĂĄttĂĄra fogjĂĄk el legjobb barĂĄtom.
JĂśn Pindarus
Gyere ide, fiĂş,
Te pĂĄrtus fĂśldĂśn lettĂŠl foglyom egykor,
S ĂŠletben hagyva, megeskettelek,
Hogy bĂĄrmit is parancsolok neked,
Te megteszed. JĂśjj, tartsd meg eskĂźdet.
LĂŠgy most szabad, s e karddal, mely a Caesar
Beleit jĂĄrta ĂĄt, keresd a mellem.
Ne szĂłlj; csak fogjad a markolatĂĄt,
S ha eltakartam arcom, Ă­gy, ahogy most,
IrĂĄnyĂ­tsd. Caesar, a bosszĂş elĂŠrt,
És épp a karddal, mely téged megölt. Meghal
PINDARUS Szabad vagyok, de Ă­gy sohase lennĂŠk,
Ha rajtam múlna. Ó jaj, Cassius!
Pindarus innen messzi fĂśldre fut,
Ahol nem lĂĄtja tĂśbbĂŠ rĂłmai. El
Titinius visszajĂśn MessalĂĄval
MESSALA Csere volt csak, Titinius: nemes
Brutus rĂĄvert Octavius hadĂĄra,
Mint CassiusĂŠra Antonius.
TITINIUS E hĂ­r megvigasztalja Cassiust.
MESSALA Hol hagytad őt?
TITINIUS MĂŠly elkeseredĂŠsben
RabjĂĄval, Pindarusszal, itt e dombon.
MESSALA Nem ő hever amott a puszta földön?
TITINIUS Nem olyan, mint egy élő. Ó, szívem!
MESSALA Nem ő az?
TITINIUS Nem, csak ő volt, Messala,
De nincs mĂĄr Cassius. LenyugovĂł nap,
Amint vĂśrĂśs fĂŠnyedben ĂŠjbe sĂźllyedsz,
Úgy tűnt le vörös vérben napja is:
RĂłma vilĂĄga! Este lett. JĂśhet rĂĄ
Felleg, harmat, vĂŠsz: tettĂźnk tett marad!
AzĂŠrt tett Ă­gy, mert nem hitt sikeremben.
MESSALA AzĂŠrt tett Ă­gy, mert nem hitt a sikerben.
Ó, gyűlölt balhit, mélabú fia!
MiĂŠrt sugallsz a jĂłzan emberĂŠsznek
Olyasmit, ami nincs? KorĂĄn fogant
Balhit, nem boldog soha szĂźletĂŠsed,
Mert megölöd vele szülőanyádat!
TITINIUS HĂĄt Pindarus? Hol vagy, hĂŠ, Pindarus?
MESSALA Titinius, keresd meg, mĂ­g megyek,
Hogy a nemes Brutus fĂźlĂŠbe dĂśfjem
Beszámolómat; „döfjem”, mondhatom:
Mert ĂŠles acĂŠl, mĂŠrges hegyĹą dĂĄrda
Csakolyan kedves a Brutus fĂźlĂŠnek,
Mint ez a hĂ­r.
TITINIUS Siess hĂĄt, Messala,
Én megkeresem közben Pindarust.
Messala el
MiĂŠrt is kĂźldtĂŠl el, jĂł Cassius?
Nem leltem meg barĂĄtaid, s fejemre
Nem tették-e a győzelem babérját,
Hogy ĂĄtadjam? Nem hallottad a lelkes
UjjongĂĄst? Mindent fĂŠlremagyarĂĄztĂĄl.
De hadd tegyem e koszorĂşt fejedre:
Brutus parancsa volt, s ĂŠn teljesĂ­tem,
Amit kĂ­vĂĄnt. Brutus, jĂśjj ide, lĂĄsd,
Mint tiszteltem meg Caius Cassiust.
Nagy istenek, Ă­gy tesz egy rĂłmai:
Cassius kardja Titinius szĂ­vĂŠbe. Meghal
Csatazaj. Messala visszajĂśn, vele egyĂźtt Brutus, az ifjĂş Cato, Strato, Volumnius ĂŠs Lucilius
BRUTUS Messala, hol van, hol hever a teste?
MESSALA Amott, s Titinius gyĂĄszt Ăźl fĂślĂśtte.
BRUTUS Az arca ĂŠg felĂŠ fordul.
CATO MegĂśltĂŠk.
BRUTUS Ó, Julius Caesar, még mily erős vagy!
Itt kĂłszĂĄl szellemed, ĂŠs ĂśnszĂ­vĂźnkbe
DĂśf kardunkkal.
Halk csatazaj
CATO DerĂŠk Titinius!
A halott Cassiust megkoszorĂşzta!
BRUTUS Él még a földön két ily római?
RĂłma utolsĂł sarja, ĂŠg veled!
HozzĂĄd hasonlĂłt RĂłma sose szĂźlhet.
BarĂĄtaim, tĂśbb kĂśnnyel tartozom
E holtnak, mint amennyit most lerĂłvok.
De lesz még rá időm, lesz, Cassius.
Gyertek, Thassosba kĂźldjĂźk el a testĂŠt:
Ne itt temessük el a harcmezőn,
Hol kedvĂźnk szegnĂŠ. JĂśjj, Lucilius,
És ifjú Cato, most a csatatérre;
Labeo, Flavius, induljatok:
Most hĂĄrom Ăłra: mĂ­g az ĂŠj befedne,
TegyĂźk fel sorsunk Ăşjabb ĂźtkĂśzetre.
Mind el
4. SZÍN
A harcmező más része. Csatazaj. A két sereg katonái jönnek viaskodva; aztán Brutus, Cato, Lucilius és mások
BRUTUS Ó, honfitársak, tartsatok ki még!
CATO Van fattyĂş, aki nem? Ki tart velem?
Kikiáltom nevem a harcmezőn:
Marcus Cato fia vagyok, hahĂł!
ZsarnoksĂĄg ellensĂŠge, hon barĂĄtja:
Marcus Cato fia vagyok, hahĂł!
BRUTUS Én meg Brutus, Marcus Brutus vagyok,
HazĂĄm barĂĄtja, Ă­gy ismerjetek.
Az ellenségnek rohanva el. Catón győz a túlerő, és elesik
LUCILIUS Ó, ifjú és nemes Cato, elestél?
Oly bĂĄtran halsz meg, mint Titinius,
És tisztelhetnek mint Cato fiát.
1. KATONA Add meg magad, vagy meghalsz.
LUCILIUS Megadom,
Hogy meghaljak: Ăślj meg, s ez mind tiĂŠd;
PĂŠnzt kĂ­nĂĄl
Öld meg Brutust, és naggyá tesz halála.
1. KATONA Azt nem szabad. Nemes fogoly!
2. KATONA HĂŠ, fĂŠlre! Jelentsd, hogy Brutus fogoly.
1. KATONA HĂ­rĂźl viszem; de itt jĂśn a vezĂŠr.
JĂśn Antonius
Brutus fogoly, Brutus fogoly, uram.
ANTONIUS Hol van?
LUCILIUS Biztos helyen, Antonius; csak annyit
Mondhatok erről: ellenség soha
A nemes Brutust el nem fogja ĂŠlve;
Ily szégyentől az istenek megóvják!
Legyen élő vagy holt, mikor reálelsz,
Brutushoz mĂŠltĂłan fogod talĂĄlni.
ANTONIUS Ez nem Brutus, barĂĄtom; ĂĄm nem is
Csekélyebb zsákmány: őrizd ezt az embert,
BĂĄnj nyĂĄjasan vele; az ilyet inkĂĄbb
BarĂĄtnak, mint ellensĂŠgnek szeretnĂŠm.
Győződjetek meg arról, Brutus él-e,
S Octavius sĂĄtrĂĄba hozzatok hĂ­rt,
Hogy fordultak a dolgok.
Mind el
5. SZÍN
A harcmező más része. Jön Brutus, Dardanius, Clitus, Strato és Volumnius
BRUTUS SzegĂŠny barĂĄtaim, ĂźljĂźnk le itt.
CLITUS Statilius fĂĄklyĂĄval jelt adott;
De nem jĂśtt vissza: fogoly vagy megĂśltĂŠk.
BRUTUS Ülj le, Clitus; „megölni”, ez a jelszó:
Divat ez most. Idehallgass, Clitus. Suttog
CLITUS Hogy ĂŠn, uram? Nem, az egĂŠsz vilĂĄgĂŠrt.
BRUTUS Csitt, szĂłt se.
CLITUS MĂĄr inkĂĄbb magam ĂślĂśm meg.
BRUTUS Dardanius, figyelj. Suttog
DARDANIUS Hogy ezt tegyem?
CLITUS Ó, Dardanius!
DARDANIUS Ó, Clitus!
CLITUS Mily rémes dolgot kért tőled Brutus?
DARDANIUS Hogy öljem meg, Clitus. Nézd, mint tűnődik.
CLITUS A nemes edĂŠny oly nagyon tele
BĂĄnattal, hogy kicsordul mĂĄr szemĂŠn.
BRUTUS SzĂłm volna hozzĂĄd, jĂł Volumnius.
VOLUMNIUS Mit szĂłl uram?
BRUTUS Csak ezt, Volumnius:
A Caesar szelleme kĂŠt Ă­zben is
Megjelent éjjel. Sardisnál először,
AztĂĄn mĂşlt ĂŠjjel itt, PhilippinĂŠl.
Órám eljött, tudom.
VOLUMNIUS Nem Ăşgy, uram.
BRUTUS De, biztosan tudom, Volumnius.
Magad is lĂĄtod a vilĂĄg sorĂĄt;
Az ellensĂŠg mĂĄr sĂ­rgĂśdrĂźnkig ĹązĂśtt:
MĂŠltĂłbb hozzĂĄnk, ha mi ugrunk bele,
Nem vĂĄrjuk a lĂśkĂŠst. Volumnius,
Valaha egyĂźtt jĂĄrtunk iskolĂĄba;
A hajdani szeretetĂźnkre kĂŠrlek:
Tartsd meg a kardom, amíg beledőlök.
VOLUMNIUS Ez nem barĂĄti feladat, uram.
Csatazaj
CLITUS Fuss, fuss, uram; tovĂĄbb itt nem maradhatsz.
BRUTUS Ég áldjon; téged is, Volumnius.
Strato, te mindent szĂŠpen ĂĄtaludtĂĄl;
Ég áldjon, Strato. Polgártársaim,
SzĂ­vem ĂśrĂźl: nem volt soha olyannal
Dolgom, aki hĹątlen lett volna hozzĂĄm.
Nagyobb dicsőség e vesztett csata,
Mint Octaviusnak s Antoniusnak
Szerezhet ez a gyatra diadal.
Ég veletek; mert Brutus nyelve már
BevĂŠgzi ĂŠlete tĂśrtĂŠnetĂŠt:
Szememre ĂŠj borult, testem nyugodni
VĂĄgyik; azĂŠrt fĂĄradt, hogy ezt megĂŠrje.
Csatazaj. Kintről kiabálás: „Menekülj, menekülj, menekülj!”
CLITUS Fuss, fuss, uram!
BRUTUS Csak menjetek. KĂśvetlek.
Clitus, Dardanius ĂŠs Volumnius el
MegkĂŠrlek, Strato, maradj itt uraddal.
Te jĂł ĂŠrzĂŠsĹą ĂŠs derĂŠk legĂŠny vagy;
BecsĂźlet-Ă­ze van az ĂŠletednek.
Tartsd kardomat ĂŠs fordĂ­tsd el az arcod,
Míg beledőlök. Strato, megteszed?
STRATO Kezed előbb; ég áldjon, jó uram!
BRUTUS Ég áldjon, Strato. Caesar, megnyugodhatsz:
Nem Ăśltelek meg fĂŠl ily ĂśrĂśmest.
Kardjába dől és meghal
Csatazaj. TakarodĂł. JĂśn Octavius, Antonius, Messala, Lucilius ĂŠs hadseregĂźk
OCTAVIUS Ki ez?
MESSALA Uram legĂŠnye. Strato, urad hol van?
STRATO Nem hord bilincset, mint te, Messala;
Csak tĹązre vethetik a hĂłdĂ­tĂłk,
Mert Brutus maga győzött önmagán,
Nem szerzett vele senki ĂŠrdemet.
LUCILIUS Így kell Brutust találni. Köszönöm,
Hogy igazoltad a szavaimat.
OCTAVIUS Ki Brutusnak szolgĂĄlt, felfogadom.
Fiú, időd eltöltenéd-e nálam?
STRATO El ĂŠn, ha Messala ajĂĄnlana.
OCTAVIUS Tedd, Messala.
MESSALA Strato, hogy halt meg az uram?
STRATO Tartottam kardját, és ő beledőlt.
MESSALA Octavius, fogadd fel a legĂŠnyt,
Ki végső szolgálatot tett uramnak.
ANTONIUS Ez volt a legnemesebb rĂłmai:
A pártütőket irigység vezette
TettĂźkben, mit Caesaron elkĂśvettek;
Egymaga volt kĂśzĂśttĂźk, aki tiszta
LĂŠlekkel csak a kĂśz javĂĄt akarta.
Nemes volt ĂŠlete; ĂŠs Ăşgy vegyĂźltek
Elemei, hogy maga a TermĂŠszet
Hirdethetné fennen: „Ez férfi volt!”
OCTAVIUS Adjuk meg az erĂŠnyĂŠnek kijĂĄrĂł
VĂŠgtisztessĂŠget, temetĂŠsi pompĂĄt.
Ma ĂŠjjel teste sĂĄtramban fekĂźdjĂŠk,
Tisztes dĂ­szben, mint katonĂĄhoz illik.
TĂŠrjen pihenni most a hadi nĂŠp,
És osszuk meg e szép nap örömét.
Mind el