JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy
Az utolsĂł szonett

Hősök, bolondok, cselszövők között,
kik egybegyűltek búcsút venni tőle,
fĂĄjĂł emlĂŠkzugokbĂłl idejĂśtt
régi barátja, régi szeretője:
Timonok, JĂĄgĂłk, CressidĂĄk, Tybaltok
közt szőke férfi és fekete nő,
szĂĄzszor meggyĹąlĂślt ĂŠs szĂĄzszor megĂĄldott
két álnok, átkos, drága hitszegő;
sebforrasztĂł, keserves ĂŠveken
ĂĄtlĂŠpve, karjukat felĂŠje tĂĄrjĂĄk,
hogy eljĂĄtsszĂĄk megint a szerelem
ĂŠs barĂĄtsĂĄg badar komĂŠdiĂĄjĂĄt.
És felsajog, hogy árulói lettek,
ĂŠs elmotyog egy utolsĂł szonettet.