LĂĄtĂł - szĂŠpirodalmi folyĂłirat

Ăśsszes lapszĂĄm » 1996. jĂşnius, VII. ĂŠvfolyam, 6. szĂĄm »


LĂĄszlĂł NoĂŠmi

LĂĄszlĂł NoĂŠmi
Ének a ködben
Kavics vagyok, itt gyĹąrĹązik
kĂśrĂźlĂśttem az ĂŠjszaka.
Fekete foltos kĂłbor eb
nyĂźszĂ­t, figyel, kĂ­sĂŠr haza.
MegĂĄll, fĂźlel, ha szĂłlĂ­tom
oldalra hajtja kétkedőn
fejĂŠt, ha indulok tovĂĄbb
ĂĄrnyĂŠkomat beĂŠrve jĂśn;
és jő ilyenkor hinni azt,
hogy ĂŠrti, amit gondolok,
ĂŠrdekli, mit mesĂŠlnek el
ĂśnkĂŠnt a fĂĄk, a hĂĄzsorok;
hogy kitalĂĄlja megkopott
kockakĂśvek kĂśzĂśtt a por
virraszt-e, vagy komĂłtosan
ĂĄlmai ĂştjĂĄn kĂłborol
akĂĄr magam, narancs, fehĂŠr,
fekete fĂŠnykĂśzĂśkben itt
amint megyek, kevés időm
kiĂźrĂźl, Ăşjra megtelik;
kerengve kerget, hĂ­vogat,
hĂ­dlĂĄbtĂłl toronyhoz vezet,
felvillant sok csalĂłka fĂŠnyt,
keretbe foglal egy teret...
A fel-felsejlő arcokat
csak hĂŠzagosan ismerem:
homlokzatoknak mindig mĂĄs
fĂŠny-ĂĄrnyĂŠk rajza jĂśtt velem;
sĂĄrban, avarban, hĂłban ĂŠs
beĂŠrett telihold alatt
nevet kapott a lĂĄmpa is
ami mĂśgĂśttem elmaradt,
duruzsolt ablak ĂŠs kapu,
boltĂ­v boltĂ­vnek meghajolt,
oroszlĂĄnfej-kopogtatĂłknak
ĂśblĂśs harang-hangja volt;
kőfalba, fába faragott
szőlőfürt, gömb, virág, levél
kibomlott, fĂŠnylett sĂ­kosan:
eső szerette, tépte szél;
a tĂŠren kĂśrbe-kĂśrbe jĂĄrt
árnyékként lő, lovas, kereszt,
kĂŠzen fogott a vĂĄros, ĂŠs
ĂŠreztem, mĂĄr el nem ereszt,
mert arca szĂĄz, ĂŠs hangja szĂĄz,
s egy tehetetlen teste csak;
de abban ĂŠl, figyel, vigyĂĄz,
mikor kutyĂĄim alszanak.


(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk