Selyem Zsuzsa
A KULCS A NYAKÁBAN
A várakozó Vida Gábornak
Első ízben kell egyedül hazamennie angolóráról. A Pionírháztól Haza. P – H. Két pont, mindkettőt ismeri – de mi van közöttük? P-től két irányba indulhatni, az egyik út a városból kivezet. Ezt onnan tudja, hogy arrafelé szoktak hazamenni Gyergyóba.
Gyergyó nagymamáék háza. Az első udvar, a ház körüli, virágokkal van beültetve, júniusban virágzó orgonafákkal, s hátrafelé, az ösvény mentén két sorban ribizkebokrok. Vannak még almafák meg körtefék, de soha nem ehet róluk, mert „az téli alma”. Mi az, hogy téli alma? Az udvar végében van a WC, oldalán régi naptárak, később magyarországi képek kinagyított kolorádó-bogarakkal. Szép kicsi rongyzsák is van, benne nyolcba hasított újságpapír. Sokat kell gyűrögetni, dörzsölni. Még nem üti be a fejét a szénapadlást és a kerítést összekötő vasrúdba, de a felnőttek igen. Nagyapa mindig mindenkit figyelmeztet. Későn. A tyúkudvaron tyúkok vannak és a kutya, időnként drótozott fakeret alatt kiscsirkék. Baloldalt van a fásszín, itt tartják a mosztot is. A moszt fűrészpor vashengerben, középen lyuk. A mosztoskályha a nappaliban van. A házban rendszerint hűvös van, kivéve a konyhát. Ott van Nagymama. A kamra szalámiszagú. Nagymama krumplis szalámit csinál, a legfinomabb. Itt sorakoznak a ribizkeízek, rajtuk iskolafüzetcímkén gyöngybetűkkel az íz neve és az évszám. A szoba közepén kék asztal, körülötte sok szék, szintén kékek. Két ágy van, két kék ágy. Fölöttük fényképek, Enikőé, Zsomboré. Nagymamáék szobájából nyílik a fürdőszoba, de csak kisdologra szabad használni, télen. A szoba közepén óriási ágy, nem is egy ágy, hanem kettő. Mikor kisebb volt, ott aludt Nagymamáék között, kipárnázták, mégis érezte a fát, amely a két ágyat elválasztotta. Az ággyal szemben van a harmónium, apja szokott volt játszani rajta. Szerette, ha a gyermekek vele énekeltek. A kedvencük az Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat. Kacagtak, mert valóban nagy volt a csapat, Nagymamáéknak kilenc gyerekük volt. Zsombor meghalt. Ő hozta volt a kolorádóbogaras képeket, meg ezt az éneket is. A szélső szobában laktak Ildikóék. Ildikó az apa húga. Szép. Elekes úr, az angoltanár is ezt mondja. Ebből a szobából is ki lehet menni a házból, szemben vannak az orgonafák.
 
Nem arra indul. A város felé kell mennie. Felérve az emelkedő tetejére, meglátja a tornyot. Megismeri.
Anyja minden vasárnap szépen felöltöztette, s elvitte a templomba unatkozni. Gyónni is kellett néha, a vallásórán azt tanította a tisztelendő úr, hogyha nincs semmi bűnük, azt kell mondani, hogy verekedtek, hazudtak, szüleiknek szót nem fogadtak. Nagyon félt attól, hogy kifelejti valamelyik bűnét, és akkor Jézus meghal a szívében. Mindig kifelejtett valamit. Nagyon kellett ügyelni arra, hogy ne akadjon meg a szövegben. Gyónom a mindenható Istennek, Isten helyett neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásomtól fogva ezeket a bűnöket követtem el... Szánom és bánom minden vétkemet, mert ezekkel az Úristent megbántottam, erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem, s a bűnre vezető alkalmat elkerülöm. Egyszer ellopott egy játékgyöngyöt a Rékáék nagy játékládájából. Nem gyónta meg. Szeretett áldozáskor a bordó színű, puha térdepelőre térdepelni. A széles korlát kikeményített fehér csipkéjét is szerette. A pap tartotta az ostyát, egy másik pap, aki nem viselt olyan díszes ruhát, a réztányért az álla alá tolta, a díszes pap meg mondta, hogy Ez Krisztus teste. Nagyon gyorsan kellett válaszolni, hogy Ámen, mert már tette is rá az ostyát a nyelvére. Helyrement, anyjának könnyes volt a szeme. Anyja sohasem áldozott. Neki felragadt az ostya a szájpadlására. A templom mennyezete szép jelenetekkel volt telefestve, de soha nem merte igazán végignézni. A falakon körben kicsi keretekben a stációk, ezeket nézegette. Oldalt, a szószékről a szentek pucér talpai lógtak le. Kifelé menet mindig találkoztak Buba nénivel. Hogy megnőtt, mondogatta. Buba néni kicsi volt. Ő már nagyon megéhezett. Vasárnaponként prézlis csirke volt, krumplipürével. Gyergyói nyers ribizkét ettek melléje, rajta a füzetcímke, évszám.
 
A templomtól már tudja az utat. Csak le kell térni a Lenin utcára, onnan balra be az Eminescuba, ott laknak Mamiék.
Mamiéknak egy szobájuk volt s egy kicsi konyha. A konyhában nejlon függöny mögött a fürdőkád. Mami vett neki pizsamát, hogy az mindig nála legyen. Korán volt a lefekvés, az ágyból lehetett nézni a tévét. Főként az időjárás-jelentés zenéjét szerette. Mami mindig mondta, hogy járassák őt nyelvórákra. Kimutatott az ablakon, s angolul kellett mondani azt, hogy hegy. Mami németül is, franciául is tudta volna a választ. Szlovákul is. A pénzt mindig szlovákul számolta. Kacagták: furcsa-purcsa, így hallatszott.
Az Eminescu utcáról betér a sportiskolához, onnan végig a Sörház utcán, és már ott is van a kicsi üzlet. Elmegy a sárga tömbház mellett, átvág a kazánház előtti gyepen, belép a lépcsőházba, várja a liftet. A kulcs a nyakában.
A város nem elképzelhető. Megismerni –
talán. A várost akkor ismered meg, ami-
kor megmutatja magát. Amikor neked mu-
tatja meg magát. Te nem vagy. Csak a
megmutatkozásban. A látásban és a meg-
mutatkozásban. E kettő valójában egy.
Megszólítod az öregasszonyokat, hall-
ván, hogy az ő nyelvüket beszéled, föl-
derül az arcuk, s nem csupán azt mond-
ják el, hol van a Cérna utca, hanem a
történetét is.
A város végtelen. Végtelenek az utcái,
végtelenek a történetei. A város nem
megismerhető. Néha megmutatkozik –
egy kicsit. Ilyenkor azt gondolod,
ismered. Azt gondolod botorul, hogy a
végtelennel találkoztál.
A városban élsz, vagy a városon? Benne
vagy-e, vagy pusztán használod? Szeretve
szereted-e, vagy megszoktad, eltűröd?
Lázadsz ellene?
Benned él-e vagy rajtad? Szeret-e, vagy
eltűr? Kivet magából?
Ha enni adsz egyetlen kóbor kutyának,
a városnak adtál enni. Ha belerúgsz, őt
rúgtad meg.
Hogy enni adhass a kutyájának, a város
előbb meg kell hogy mutassa neked azt a
kutyát. Benned szánalom ébred, vagy fé-
lelem, s eszerint cselekszel. Eszerint
leszel. Szent Ágoston: „láttalak, és meg-
ismertem magamat”.
Ki vagy? „Por és hamu”, „rothadó hulla,
féreg és enyészet”. „Canis mortuus” (Sz. Á.)
Ki vagy te, hogy enni adhatnál egy kóbor
kutyának?