Gergely Edit
ELLENKARCOLAT
Úgy kezdődött, mint bármely átlagpasszus az Ezeregyéjszaka vesszőcsapásaiból¹, az évkezdet legjobb nőjének titulust ígérted, föltéve, hogy beszállítanám (az éppen elutazott lakótársnőm samponjából orozott „fürdőhab” mellé) az égő cigarettával² szervírozott (habtalan) nesszet – a kétzacskónyi szemét kihordása³ pedig az évkezdet legjobb férfiújának⁴ billogjával kecsegtetett⁵ AMIKOR az „egyetlen nem független”⁶ Kv-ri rádiónak nyomott⁷ zsebnaptárban, a legfelső-legbaloldalibb hónap növekvő számjegyeihez⁸ aprócska számokkal jelöltem meg (arabusul, persze) az eddig eltelt pár ezévi nap hányszorját meg hogyanját⁹, így célirányosan statisztikává egyszerűsítve szeretkezéseinket, ÉS eljátsztam a gondolattal, hogy idén karácsonyra majd az évi átlaggal leplek meg, MONDJUK, készítenék hozzá egy csáthgézai resumét¹⁰, VAGY a „forrásanyag” emlékkatalógusaiból kivonatolt (és grafémákká fordított) illusztrációkkal megspékelve beküldeném valahová¹¹, VAGY kirobbanthatnám az irodalomtörténet Harmadik Erotikus Lázadását¹² (még ha nem is lenne oly kifizetődő, mint az előbbi variáns), hisz’ végül is mindezt megelőlegezte volt nekem a nagy Merlin [aki az újközép-misztikus-transzezoterikák ideológiáinak szülőatyja – ha van ilyen –, mikoris a Bronte nővérek szellemét látta testet ölteni írásaimban, vagy legalábbis őket idézte (meg) azon a bizonyos¹³ irodalmi szeánszon, a parázna verseim kapcsán kibontakozó vita¹⁴ folyamán], VAGY AKÁR rovatot is bérelhetnék egy viszonylag jól futó/fizető irodalmi lapban (mer’hogy ejsze csak akad még a prérin va’egy vincusi¹⁵ lélek), hol a nők¹⁶ pozícióinak feszélyező kérdését taglalhatnám három A/3-as féltucatnyi (női) álnevén átszűrve¹⁷, VAGY önálló kötetet jelentethetnék meg (álnévmentesen ez egyszer), egyre jobb nevű szerkesztő, lektor(áló), fülszövegíró na meg egyre kevésbé jó nevű felelős kiadó¹⁸ közreműködésével, melyben eltekintenénk az erőltetett ciklusoktól¹⁹, ellenben szemérmetes grafikusnőink valamelyike betétekként erotikuss (sic!) rajzaival díszítgethetné játékos fantáziánk eme tárgyát (mintegy hatékonyan megerősítve az ezen témára irányuló felvilágosító szakirodalmak terén tapasztalható gyöngécske kiadói és szerzői próbálkozásokat hazánkban), S MÉG CSAK távolról sem a hépater le burgeois-ban remélve az éhezett (szellemi) kielégülést mindezek következményeként, HANEM csupáncsak (és) egyes-egyedül ürügyként szolgálna ez az egész arra, hogy 1. most az egyszer legalább kifogjak az egyetlen jól bevált (és – mit tagadni – mazochista) munkamódszeremen²⁰; 2. hogy vélt és valós (avagy véletlenszerű) irodalmi perverzióimban perverz-, perverznek tűnő – vagy perverznek álcázott irodalmárok gyönyörködhessenek; ÉS ÜRÜGYKÉNT ARRA IS hogy 3. koraszülött-előszót írhassak még meg nem született életművem elé²², még ha ily kukorellysen is²³... BÁR AMI AZT ILLETI, ha párhuzamosan két (három) gépen pötyögtem volna a lábjegyzendőket és lábjegyzeteiket²⁴, talán egyszerűbbnek tűnt volna valamivel²⁵, DE mindezek ellenére, az EZEN ÍRÁS GENEZISÉT ILLETŐ PRIMÉR KÉRDÉS(t) mégiscsak a lábjegyzettömb fölötti szövegtest(et) illetné meg, hát akkor hol van (itt) a Képzelt Város, kérdőjel, mer’hogy ha bürke van akkor is (itt) kell lennie²⁶ valahol, de vajon hol, na, tessék tippelni.
*
1. Egyébként nem (is) olvastam. ^{1.1 – 1.2}
2. Újabban nem dohányzom. ^{2.1 – 2.2}
3.    És ne csak a közfolyósó erkélyére, hogy aztán Rozanéni (rövid „o”-val, ahogyan ő írta egy „Kedves Melinda és Edit...” kezdetű cetlire, melyben ismételten a lakbért kéri) felelősségre vonjon a közfelháborodás műanyagba csombolyított vírusaiért, hanem egészen le, oda hátra, balra, majd bele!
4. Értsd: kanjának.
5. No de nem (csak) engem...
6. Ahogy önmagát ennek ellenkezőjeként hirdeti a (szerinte) konkurens cég.
7. Nem (csak) a saját péndzén.
8. A jobb felső sarkukhoz.
9. Nem (föltétlenül) növekvő számsorként.
10. ld. Csáth Géza: NAPLÓ.
11. Mondjuk, a hazai pornóirodalom nívóját emelendő.
12. A Lettre International decemberi számában (is) látom, hogy már Észak „halvérű skandi-női” is (nemcsak Nyugat exhibicionista amazónjai) ilyesszerű^12.1 „áramvonalakkal” flancolnak^12.2, igaz hogy prózában, de akkor is: a világirodalmi jegyeztetést le-kés-tem.
13.       Egyébként rendszeres.
14. ?
15.a. m. Vincus + i
16.és férfiak intim viszonyaiban előfordulandó
17. S az sem lepne meg, ha kifutási időn belül már a homoszexuálisok (is) jelentkeznének rovatnyi kézirattal.
18. Az egyensúly kedvéért (of kórsz).
19. Minek (is) annyi vér?
20. a. m. stresszhelyzet + körömreégési technika
21. Minek ide (is) lábjegyzet?
22. ld. Eco, Umberto: Hogyan írjunk előszót?
23. Kukorelly Endre az 1995-ös tatai írótáBORban, augusztus 23-án este – több(i)ek között – fölolvasta az Apám c. írását^23.1, melynek tömÉRDEK kulcsgondolatát (és önnön fölolvasását) elakasztandó (értsd: „kibontó”, „érthetőbbé tevő” stb.) hasonló mennyiségű lábjegyzettel együttesen „tömte” a hallgatók fejébe^23.2. Namost, ha leközölné^23.3 – illetve ha már akkor szórta volna a sokszorosított kéziratot (* = az előbbi „visszapörgetés” miatt a következőkben mellérendelt obligát feltételes múlt) –, evidens, hogy lényegesen könnyebb dolga lenne* az Olvasónak, mer’hogy előtte feküdne* a szöveg, amiben kénye-kedve (és ritmusa) szerint ugrándozhatna” azt követendő/szabdalandó/újraösszefércelendő/sohatöbbéösszefércelhetővétevő/stb.-i módon, ugyebár kéremszépen...
24. Hogy a lábjegyzetek lábjegyzeteiről (ne) is beszéljünk.
25. Vajon ő (is) így csinálta?
26. ld.! kopasz énekesnőt in. Ionesco, Eugén: A kopasz énekesnő. – Ellenszínmű
*
1.1 Egyiket sem.
1.2 Végig.
2.1 Ezt egyébként már „szervíroztam” egy beküldött (beérkezett) írásomban, amelyet végül (dicséretes módon) 50 ezerrel (lej) fizettek flekkenként.
2.2 Attól még nem (biztos hogy) ez egy nyerő mondat.
12.1 Értsd: átütő.
12.2 Ugyan mi mást tenne egy „emi-nő”^12.2.1?
23.1 Melyhez az Ellenkarcolat c. írás (formailag/formálisan) hasonlít (és vice versa).
23.2 ld. 24
23.3     Azóta már biztosan le.
*
12.2.1 Mózes Attila