LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1996. jĂşlius, VII. ĂŠvfolyam, 7. szĂĄm »
KolozsvĂĄri Papp LĂĄszlĂł
A KĂOSZ CSONTVĂZA
A budapesti Nemzeti SzĂnhĂĄz NagyvĂĄradon ĂŠs MarosvĂĄsĂĄrhelyen jĂĄtszik â mĂŠg
mindig furcsa szĂĄmomra (vajon mĂŠg kinek?), hogy ezt a fĂŠl mondatot csak Ăşgy
leĂrhatom; TamĂĄsi Ăron TĂźndĂśklĹ Jeromosa kerĂźl szĂnre; nagy siker,
forrĂł hangulatĂş szĂnhĂĄzi estĂŠk. AztĂĄn a tĂĄrsulat hazatĂŠr, s a stĂşdiĂłsok â
erdĂŠlyi ember jobban ĂŠrti, ha akadĂŠmistĂĄkat Ărok â nem fogynak ki a panaszbĂłl:
hogy egĂŠr volt a szĂĄllodĂĄban, nem fĹątĂśttek, ahogyan azt megszoktĂĄk â vagyis
pazarlĂłn, teszem hozzĂĄ â, hogy az ĂŠtel alig ehetĹ, hogy a szĂnhĂĄz igazgatĂłjĂĄnak
a buszt kell visszakĂźldenie â, telefonĂĄlni ugyanis nem lehet, mondjĂĄk â azzal
az Ăźzenettel, hogy egyik vĂĄrosbĂłl a mĂĄsikba kĂśltĂśzve, jobb szĂĄllodĂĄt
rendeljenek BudapestrĹl...
TĂźnet ĂŠrtĂŠkĹą a bekezdĂŠs, Ăgy, fĂŠlbehagyva is. A stĂşdiĂłsokban az a jĂł â magam
harminc ĂŠvvel ezelĹtti marosvĂĄsĂĄrhelyi akadĂŠmista ĂŠlmĂŠnyeimre visszaemlĂŠkezve
â, hogy forrĂłvĂĄ lelkesĂtve a meleget, jĂŠggĂŠ fagyasztjĂĄk azt, ami csak hĹąvĂśs.
Ăgy ĂŠrzik, Ăgy mĂŠlyebben merĂźlnek a dologba, ami esetĂźnkben az, hogy ekkorĂĄt
fordult az anyaorszĂĄgi kĂśzhangulat a hatĂĄrainkon kĂvĂźl ĂŠlĹ magyar kisebbsĂŠgek
irĂĄnt. A nyolcvanas ĂŠvek ifjĂş nemzedĂŠke â ha csupĂĄn az ĂŠvek szĂĄmĂĄt vesszĂźk â
ugyanannak a generĂĄciĂłnak az eleje ĂŠs vĂŠge â mĂŠg az ErdĂŠly tĂśrtĂŠnete hĂĄrom
kĂśtetĂŠt, BibliĂĄt ĂŠs P. SzĹącs elĹtti MozgĂł VilĂĄgot csempĂŠszett
be ErdĂŠlybe â milyen rossz volt a lap!, te jĂł isten, mĂŠg ha Kulin Ferenc Bauer
TamĂĄst vĂŠdelmezi is benne; s emlĂŠkeztethetnĂŠk mĂŠg egy pĂĄr effĂŠle utĂł fura
ficamra â; a nyolcvanas ĂŠvek ifjai autĂłstoppal, lelkesen, fĂŠlfenekĹą farmerben â
a lĂĄnyok is, ez a divat, a kosz Ăşgyis mindent eltakar â barangoljĂĄk be
ErdĂŠlyt, a bruegheli tĂĄjat; napjaink stĂşdiĂłsĂĄnak elcsapja hasĂĄt a csorba, fĂŠlĹ,
hogy nem hajlandĂł fellĂŠpni, ha a Nemzeti jobb sorsra ĂŠrdemes igazgatĂłja,
Ablonczy LĂĄszlĂł (aki szĂnhĂĄzĂĄval egyĂźtt ĂŠpp csak hogy megĂşszott egy
tisztogatĂĄsi akciĂłt, amit mĂĄr nem Ăşszik meg a Rock SzĂnhĂĄz ĂŠs a ThĂĄlia â a
Tivoli SzĂnhĂĄz ĂśnmagĂĄban mĂĄr magyar agyrĂŠm ĂŠs Ăśn â illetve helyzetnemismerĂŠs:
szĂnhĂĄzat ĂŠpĂteni, beindĂtani, amikor az mĂĄr Ăśt ĂŠvvel ezelĹtt, 1991-ben is
nyilvĂĄnvalĂł volt, hogy annyi kĹszĂnhĂĄzat, ĂĄllandĂł tĂĄrsulattal, amennyi a
fĹvĂĄrosban, egyĂĄltalĂĄn az orszĂĄgban van, fenntartani nem lehet; csak azĂŠrt nem
vertĂŠk, verĹdĂśtt mĂŠg szĂŠt, mert sokkal erĹsebb az ĂŠrdekĂŠrvĂŠnyesĂtĹ kĂŠpessĂŠge,
mint pĂŠldĂĄul a kĂśnyvkiadĂĄsĂŠ volt, ), nos, ha a Nemzeti igazgatĂłja nem
intĂŠzkedik a kĂŠnyelmĂŠrĹl.
De hogy elrĂşgjam magam a szĂnhĂĄzi ĂźgyektĹl: emelkedett lelkĂźletĹą illetve
karvalyka kĂśnyvkiadĂłk ĂŠs szerzĹk Ăśt-hat ĂŠvvel ezelĹtt mĂŠg szerĂŠny haszon
remĂŠnyĂŠben Ărhattak âdrĂĄga magyar testvĂŠreikrĹlâ, a hatĂĄrokon tĂşlrĂłl,
napjainkban pedig a KassĂĄrĂłl elszĂĄrmazott, Kassa kĂśrnyĂŠki falvakban
rokonlĂĄtogatĂł ĂşjsĂĄgĂrĂł arrĂłl mesĂŠl, hogy az elszegĂŠnyedĂŠs, alkalmi skĂĄlĂĄn
mĂŠrve, Ăśt fokozatot mĂŠlyĂźlt: szarvasmarha mĂŠg volt minden hĂĄztartĂĄsban, mĂĄr
nincs (nem az angol marha-agylĂĄgyulĂĄst ĂŠreztĂŠk meg), eltĹąntek a kisebb
haszonĂĄllatok is, mĂĄr csak a baromfi kapirgĂĄl; s ha ĂśtvenkĂŠt csirke kĂŠpes
magĂĄnak ĂŠletet ĂśsszekapirgĂĄlni ĂŠvente, a csalĂĄd hetente egyszer eszik mĂŠg hĂşst;
vĂĄrosba eljutni mĂĄr nem lehet, annyira megemelkedtek az utazĂĄsi kĂśltsĂŠgek.
Autarchia van-lesz; kĂŠnyszerĹą, csak mint a kĂśzĂŠpkorban volt; falusi gyerek
hĂşszĂŠves kora elĹtt nem lĂĄt vĂĄrost, s akkor, ha a nyomor odaĹązi, NĂŠmeth LĂĄszlĂł
regĂŠnyĂŠnek, a BĹąnnek szegĂŠnyembersorsa vĂĄr rĂĄ, rĂĄnk pedig a helyzetet
ĂĄtlĂĄtĂł ĂŠrtelmisĂŠgi hĹs szemcsĂpĹ tehetetlensĂŠge.
Avagy! Amint a nĂŠpbarĂĄt szociĂĄl-liberĂĄlis kormĂĄnyzat nekilĂĄtott Bokros Lajos
volt pĂŠnzĂźgyminiszter vaskesztyĹąs kezĂŠvel â mintha csak rozsdĂĄs vasujjakkal
prĂłbĂĄlt volna gobelint varrni â a ânagy alrendszerek ĂĄtszervezĂŠsĂŠhezâ, az
egĂŠszsĂŠgĂźgyhĂśz pĂŠldĂĄul, tĂźstĂŠnt odalett a âdrĂĄga magyar orvos testvĂŠreim ĂŠs
barĂĄtaimâ epitheton ornans, mĂĄs ĂĄllandĂł kĂsĂŠrĹjelzĹk lĂŠptek a helyĂŠbe, kĂśztĂźk a
legĂŠrdekesebb az erdĂŠlyi maffia, mivel egyszerre tud kedĂŠlyes ĂŠs
vĂŠszjĂłslĂł lenni â Ăgy, leĂrva tĂĄn nem is annyira, mint magyar ajkon
lebegve-rebegve...
Hogy fogy a tĂŠrsĂŠgben a fĂłka, s nĹ az eszkimĂłk szĂĄma, azt mi sem mutatja
ĂŠkesebben, mint a Schengeni EgyezmĂŠny. Nemcsak ErdĂŠlyben mondjĂĄk igen okos
ĂŠrtelmisĂŠgiek, hogy a Nyugat hĂźlye! â hanem MagyarorszĂĄgon is. Nos, a Nyugat
mĂĄr tĂśbb ĂŠvtizede fĂŠl, hogy egyszer megindul felĂŠje a Harmadik, a Negyedik
VilĂĄg â ebben mi mĂŠg benne se voltunk â, s az olyan negatĂv utĂłpiĂĄkat, amilyet
â nagyon tehetsĂŠgtelenĂźl! â Jean Raspail francia ĂşjsĂĄgĂrĂł regĂŠnyesĂt meg, immĂĄr
felvĂĄltjĂĄk a lĂĄthatatlan falĂŠpĂtĂŠsek. Nem KĂnai Nagy, annĂĄl sokkal
ĂĄthatolhatatlanabb: schengeni fal! Most ĂŠpp MagyarorszĂĄg ĂŠs Ausztria hatĂĄrĂĄn
hĂşzĂłdik. (Raspail Ăşr, hogy ne hagyjam kielĂŠgĂtetlenĂźl az olvasĂł kĂvĂĄncsisĂĄgĂĄt,
azt a kĂŠpzeletbeli helyzetet regĂŠnyesĂti meg a nyolcvanas ĂŠvek elejĂŠn, hogy
hatalmas hajĂłkat bĂŠrel IndiĂĄban valamifĂŠle fanatikus szekta, azokra tĂzezrek
zsĂşfolĂłdnak fel, s a karavĂĄn megindul a francia RiviĂŠra felĂŠ, a tĂŠvĂŠ persze
kĂśzvetĂti, azt is, hogy a megfulladt, szomjan halt utasokat mikĂŠnt szĂłrjĂĄk a
tengerbe ĂştkĂśzben â borzalom, halĂĄl minden mennyisĂŠgben ĂŠs minĹsĂŠgben!,
emlĂŠkezzĂźnk csak a MagyarorszĂĄgon, egy kamionban megfulladt menekĂźltekre
â, ĂĄm az utĂĄnpĂłtlĂĄs akkora, hogy a vesztesĂŠg ĂŠszre sem vevĹdik.
BizottsĂĄgok, kormĂĄnyok Ăźlnek Ăśssze ĂŠs ĹrlĹdnek fĂśl, hiszen egyrĂŠszt
humanistĂĄnak ĂŠs valĂłban liberĂĄlisnak kell lenni, mĂĄsrĂŠszt tenni
kellene valamit. ElsĂźllyeszteni a hajĂłkat? Mi sem volna egyszerĹąbb!
TĂzezerszĂĄmra kĂźldeni az ĂłceĂĄn fenekĂŠre fegyvertelen, vĂŠdtelen, nyomorgĂł
embertĂĄrsainkat...? LegalĂĄbbis egy nagy: hĂźmm!... Az emberrakomĂĄny partot ĂŠr, a
RiviĂŠrĂĄrĂłl mĂĄr elmenekĂźlt mindenki, s az ember-sĂĄskajĂĄrĂĄs fĂślesz, elpusztĂt,
eltĂźzel mindent. ĂrthetĹ: fenn kell tartania a puszta lĂŠtĂŠt. Nem vĂĄrhatĂł el
tĹle, hogy a lĂŠt alatti tengĹdĂŠs, amiben egyebek mellett a Nyugat mĂŠrhetetlen
fogyasztĂĄsa, a tĹke csillapĂthatatlan ĂŠtvĂĄgya tartotta, rĂĄĂŠbresztette volna,
hogy a jĂłlĂŠthez termelĂŠs, munka kĂŠretik. LĂŠte eurĂłpai ĂŠrtelemben agylĂĄgyĂtĂł
monotĂłnia, piszok ĂŠs elhullĂĄs kĂśzepette csordogĂĄlt; hogy megindult, s vĂŠgĂźl
cĂŠlhoz ĂŠrt, hihetetlen szaporasĂĄgĂĄnak tulajdonĂthatĂł... FolytathatnĂĄm, nem
folytatom, a kĂśnyv nem jelent meg magyarul, tudtommal.)
A Nyugat tehĂĄt nemhogy hĂźlye, de okosabb mĂĄr nem is lehetne, amikor megĂŠpĂti â kĂśzĂŠnk
ĂŠs kĂśzĂŠjĂźk â a Schengeni Falat, szĂĄmĂt erre az Ăşj nĂŠpvĂĄndorlĂĄsra.
AmikĂŠppen a dĂŠlszlĂĄv hĂĄborĂşra is szĂĄmĂtott, hiszen â mit ki nem fecsegnek az
ĂşjsĂĄgok! â a Pentagon vagy melyik amerikai fĹhivatal megrendelĂŠsĂŠre mĂŠg a
nyolcvanas ĂŠvekben elkĂŠszĂźlt a fokozĂłdĂł jugoszlĂĄv vĂĄlsĂĄgnak nĂŠgy lehetsĂŠges
kimenetelĂŠrĹl a forgatĂłkĂśnyv, nagyon vĂĄltozatosak voltak, mint ĂrjĂĄk, csak
egyvalamiben egyeztek meg: a hĂĄborĂş elkerĂźlhetetlen! HĂĄt nem bejĂśtt nekik!? Az
ĂŠrdekes azonban az a pĂŠldĂĄnkban, hogy mikĂśzben mi, nĂŠhĂĄny kĂłcos, fonnyadt humĂĄn
ĂŠrtelmisĂŠgi, azt kĂŠrtĂźk, kĂśveteltĂźk, hogy ismerjĂŠk el azonnal a nyugati hatalmak
a jugoszlĂĄv utĂłdĂĄllamokat, Ĺk kivĂĄrtĂĄk, hadd robbanjon ki, harapĂłdzĂŠk el
(eszkalĂĄlĂłdjĂŠk!) ez a hĂĄborĂş, vĂĄlogassĂĄk ki magukat egymĂĄsbĂłl az etnikumok
(magyarĂĄn: irtsĂĄk egymĂĄst a belefĂĄradĂĄsig, s amikor a vĂŠrtĹl ĂŠs a rettegĂŠstĹl
annyira meggyengĂźltek az ĂŠletben maradottak, hogy maguktĂłl is elhagyjĂĄk
otthonukat, ĂŠs felgyĂşjtjĂĄk azt, akkora tankokkal ĂŠs egyĂŠb pĂĄncĂŠlozott
jĂĄrmĹąvekkel mennek oda bĂŠkĂŠt teremteni, hogy egy hĂŠt alatt szĂŠtpasszĂrozzĂĄk
velĂźk a taszĂĄri utat).
FĂślkĂŠszĂźltek Ĺk a legrosszabbra most is.
Hogy igazuk lesz-e Ăşjfent?!
Nem ĂŠn leszek a megmondhatĂłja. MagyarorszĂĄg kapott kĂŠt keskeny ĂśsvĂŠnyt,
csapĂĄst, egĂŠrutat. Az egyik valĂłsĂĄgosan is az: a magyar kormĂĄny kieszkĂśzĂślt egy
kĂźlĂśn sĂĄvot a magyar ĂĄllampolgĂĄroknak az osztrĂĄk-magyar hatĂĄron arra az idĹre,
amikor ĂŠletbe lĂŠp a Schengeni EgyezmĂŠny. Ăs egy elvi, politikai esĂŠlyt: vigye
ĂĄt a Schengeni Falat az orszĂĄg keleti hatĂĄrĂĄra...
Az ember itt kiteszi a hĂĄrom pontot, s megpihen. SzĂłlni nem nagyon tud.
Asztalra teszi, erdĂŠlyi barĂĄtai s maga kĂśzĂŠ a flaskĂĄt, a helyzet annyira
kĂŠpzeletbeli szĂĄmĂĄra, egyszersmind annyira valĂłsĂĄgos, hogy az asztal tĂşlfelĂŠn
nem csupĂĄn azok a barĂĄtai Ăźlnek, akik mĂŠg ĂŠlnek, hanem azok is, akik mĂĄr
meghaltak â vannak mĂĄr szĂŠp szĂĄmban â, ott Ăźl az ĂŠlĹk kĂśzt az Anyja is, aki
nyolcvanĂśt esztendĹsen KolozsvĂĄron lakik, tĂşlĂŠlt vilĂĄghĂĄborĂşt, Ăśtvenes ĂŠveket,
CeauĹescut, bevĂĄsĂĄrol a nĂĄla is gyengĂŠbbeknek, csak tĂŠlen nem jĂĄr ki mĂĄr,
csĂşszĂłs, fiam! â hogy az Ăşt, AnyĂĄm? HĂĄt mĂŠg a tĂśrtĂŠnelem! â, az ember tehĂĄt
csak Ăźl, nĂŠma.
Ăgy nĂŠzzĂźk egymĂĄst, a tĂśbbi demagĂłgia.
DemagĂłgia az is, hogy hazĂĄdat, szĂźlĹfĂśldedet el ne hagyd! Mondhatja azt kĂśltĹ
vagy pĂźspĂśk; lĂĄnglelkĹą kolozsvĂĄri kisiparos vagy szĂĄmĂtĂĄsĂĄt nĂŠmi Moszkva tĂŠri
embervĂĄsĂĄron meglelt szatmĂĄri ezermester (a magyar kormĂĄny ĂŠpp most hirdetett meg
irtĂłhadjĂĄratot az adĂłztathatatlan fekete munka, mutatis mutandi ellene, fedĹ
neve jobb mĂĄr nem is lehetne: JĂĄnos! â ez nem ĂĄlnĂŠv).
DemagĂłgia az is, hogy menj!, mentsd az irhĂĄdat, amĂg nem kĂŠsĹ! HovĂĄ a
jĂłszagĂşba?! Ha mĂŠrhetetlen ĂźgyeskedĂŠsek, fifikĂĄk, magyarĂĄn csalĂĄs, hazudozĂĄs
ĂĄrĂĄn sikerĂźl is a lelĂŠpĂŠs, az egyenlĹ a pszichikai halĂĄllal! Teszek ĂŠn a
pszichikai halĂĄlra, mondja Gyula SvĂŠdorszĂĄgban (illetve: SvĂŠdben!, mint mondja,
zsigerbĹl fakadĂł iszonyatomra e szĂłkĂŠpzĂŠs ĂŠs tĂĄrsai hallatĂĄn), adjĂĄk ide nekem
a dohĂĄnyt, a tĂśbbi szar duma! Hogy nem valami sok? ĂtszĂĄmĂtom lejre, s a
boldogsĂĄgtĂłl forrĂłnak ĂŠrzem a fjord vizĂŠt, ha lĂĄbat mosok benne, tĂśbbre ugyanis
nem nagyon telik. A gyereket mĂŠg ĂŠrtem, az unokĂĄmmal jelbeszĂŠddel ĂŠrtekezem.
Dolgom itt nincs, mĂĄr a szĂĄmĹązetĂŠs keserĹą kenyere sem vonja sugĂĄrkoszorĂşba
puszta lĂŠtemet (ennĂŠl nagyobb kĂŠpzavart nem tudtam kitalĂĄlni, hogy
ĂŠrzĂŠkeltessem fej-beltartalmĂĄt).
DemagĂłgia vĂŠgĂźl a maradĂĄs is. Ami eddig volt, az mĂŠg csak a szerĂŠny kezdet. Nem
a hideg ĂŠs az ĂŠhsĂŠg, az ellensĂŠgkĂŠpbĹl fĂślprĂŠdĂĄlandĂł ellensĂŠggĂŠ vĂĄlĂĄs, a
funĂĄrok lelki-iszonya Ăźli meg az embert, â hanem a tĂśrtĂŠnelem lassĂş, kĂśzĂśmbĂśs
ballagĂĄsa â a most ĂŠpp ereszkedĹ sarka alatt egy pĂĄr nemzedĂŠk nyaka. Az a
hosszĂş, az ĂŠn nemzedĂŠkemet mĂĄr biztos sĂrba tevĹ, elĂŠgtĂŠtel nĂŠlkĂźli â mĂŠg hogy
mĹąvĂŠszi, ĂrĂłi?! hol ĂŠl maga, tollforgatĂł Ăşr?! â korszaka MagyarorszĂĄgnak ĂŠppen
csak hogy megkezdĹdĂśtt, ami elĂŠggĂŠ nem rĂŠszletezhetĹ okok miatt RomĂĄniĂĄban mĂŠg
csak el sem tudott kezdĹdni.
PrĂłbĂĄlkozzunk mĂŠgis a felvĂĄzolĂĄsĂĄval. A javakon itt mĂĄr megosztoztak nagyjĂĄbĂłl,
ha nem lesz kataklizma, a kleptokrĂĄcia â ahogyan Ăşjabban mondjĂĄk azokra, akik
tĂśrvĂŠnyes vĂŠgbevivĹi a vilĂĄgtĂśrtĂŠnelem legnagyobb szabadrablĂĄsĂĄnak (ezt is
mondjĂĄk Ăşjabban) â befejezi az osztozkodĂĄst az orszĂĄgon, s nekiviheti a
bĂŠrmunkĂĄba zĂźllesztett magyarsĂĄgot az eredeti tĹkefelhalmozĂĄsnak, szebben: hogy
magyar tĹke is legyen. Mert (egyrĂŠszt, s ezen mĂĄr csak rĂśhĂśgni lehet) demagĂłgia
az is, hogy ne adjuk oda javainkat a kĂźlfĂśldieknek, csakhogy akkor javaink Ăşgy
fognak a fejĂźnkre omlani, tĹke hiĂĄnyĂĄban, mint â egyszerĹą pĂŠldĂĄval â a rĂŠgi
kastÊlyaink, melyekkel måig nem tudunk mit kezdeni. Vagy elviszi bagóÊrt Hans,
vagy elmossa lassacskĂĄn az esĹ. Vagy mĂŠg kĂśzismertebb pĂŠldĂĄval: mint az ĂŠvek
Ăłta lakatlan New York-palota, Budapest kellĹs kĂśzepĂŠn, ahonnan kipenderĂtettĂŠk
a lap- ĂŠs kĂśnyvkiadĂłkat â a SzĂŠpirodalmi KĂśnyvkiadĂł kĂśnyvszekrĂŠnyeinek egy
rĂŠszĂŠt ĂŠn vettem meg: egy falĂĄsnyi irodalomtĂśrtĂŠnet! â, a faragvĂĄnyokat
drĂłthĂĄlĂł tartja, a jĂĄrĂłkelĹket deszkaalagĂşt Ăłvja a leomlĂł kĂśvektĹl; legutĂłbb
egy fĂŠlig lidĂŠrcnyomĂĄs (vagy tĂĄn egĂŠszen az!) segĂŠdĂĄllamtitkĂĄr tĂŠpte a szĂĄjĂĄt,
hogy odatelepĂtsĂŠk a Nemzeti SzĂnhĂĄzat, ekkora lĂłlĂĄbat mĂŠg nem lĂĄtott az
orszĂĄg, ami a kormĂĄnyzat kĂśpenye alĂłl kilĂłgott, amint ĂĄllamtitkĂĄri szinten
lobbizik-pitizik egy milliomos magĂĄnvĂĄllalkozĂł befuccsolt telek- ĂŠs
ĂŠpĂźletspekulĂĄciĂłja ĂŠletre pumpĂĄlĂĄsĂĄĂŠrt, mellesleg a nemzeti adakozĂĄs
lenyĂşlĂĄsĂĄĂŠrt.
Egy szĂł mint szĂĄz, az is demagĂłg, aki azt mondja: megleszĂźnk mi itt magunkban
is, nem kell nekĂźnk a sok Ăşri huncutsĂĄg, amit a modern vilĂĄg kĂnĂĄl, ha New York
is az a palota, magyar legyen, az angyalĂĄt!, aztĂĄn ha a fejĂźnkre omlik â a tĹke
hiĂĄnyĂĄban megĂşjĂthatatlan villamos- ĂŠs gĂĄziparral ĂŠs -szolgĂĄltatĂĄssal,
ĂşthĂĄlĂłzattal, vasĂşttal, nyugdĂjrendszerrel egyetemben (a dohĂĄny mĂĄr rĂŠgebben,
mĂŠg a jĂł kĂĄdĂĄri idĹkben ugrott!), legyen meg Isten akarata!
HĂĄt Ăgy, kĂŠnyszerkĂŠppen, fog- ĂŠs ĂzĂźletcsikorgatva osztoztak meg itt a javakon,
s amikor KolozsvĂĄron filmet forgatott a Magyar TelevĂziĂł, s helyszĂnt keresett
â olyasmit, ami rĂŠgi mozik kopott, szakadatlan esĹzĂŠs kĂŠpzetĂŠt keltĹ filmkĂŠpein
a harmincas ĂŠvek KijevĂŠre emlĂŠkeztet, a stĂĄb meglepĹdve tapasztalta, hogy elĂŠg
kimenni az Irisz-telepre, a Dermata kĂśrnyĂŠkĂŠre, ott van â rozsda marja, nem
ragyog â a teljes harmincas ĂŠvek ipari romhalmaza, a hozzĂĄvalĂł
gunyhĂł-lakĂłhĂĄzakkal egyĂźtt; de ha Ăşj lakĂłtelep kellene, van az is; aztĂĄn,
amikor hĂĄtha van jobb is!, felkiĂĄltĂĄssal elautĂłzott AranyosgyĂŠresig, lĂĄtta,
hogy egyĂŠb sincs! Ipari romok, a nagy-nagy romĂĄn nemzeti bĂźszkesĂŠg, pĹj nĂłj
navem dĂĄtorĂ! hozadĂŠka, a pĹj lĂĄ nĂłj nu szunt rus! mellett! Ez
volt az ĂĄra! EmlĂŠkszik-e mĂŠg rĂĄ valaki? Megvan belĹle talĂĄn mĂŠg a
hitelkĂŠpessĂŠg? Vagy mĂĄr az se? Hiszen fĂśl kell venni ugyanannyi dollĂĄrt â
divatosabban: korpĂĄt, dohĂĄnyt, lĂŠt! â, amennyit RomĂĄnia egyszer mĂĄr kifizetett,
vagy be kell engedni mĹąkĂśdĹ tĹke formĂĄjĂĄban, hogy megkezdĹdhessĂŠk ott is annak
a fĂśldrĂŠsznyi gazdasĂĄgi csĹdnek a lassĂş, tĂśbb nemzedĂŠkre munkĂĄt,
munkanĂŠlkĂźlisĂŠget ĂŠs nyomort adĂł felszĂĄmolĂĄsa, melynek fĂśldrajzi hatĂĄrai a
Schengeni HatĂĄr, de nevezzĂźk csak Falnak, ĂŠs Kamcsatka kĂśzt hĂşzĂłdik, ahol mĂŠg a
Behring-tengert is sikerĂźlt a szovjeteknek tĂśnkreszenynyezni a bĂŠkeharcukkal.
Ki mer erdĂŠlyi embernek tanĂĄcsot, intĂŠst adni, ha ezt vĂŠgiggondolja, pedig ez
mĂŠg csak szelĂd, vĂŠrtelen vĂĄzlat. Van mĂĄsik! ahogyan a
zenebohĂłcok mondjĂĄk. Most kell igazĂĄn szeretni ĂŠs megbecsĂźlni embertĂĄrsainkat,
hogy megĂŠrtsĂźk azt, aki mondja, mint mondta volt ĂŠvekkel ezelĹtt SzilĂĄgyi
IstvĂĄn: âĂŠn kalandor termĂŠszetĹą vagyok â ĂŠn maradokâ, vagy parafrazĂĄlja SĂźtĹ
AndrĂĄs a Luther MĂĄrton wormsi szobra talapzatĂĄnak feliratĂĄt: Hier bin ich,
hier bleib ich!, hogy mĂŠg ugyanazzal a lĂŠlekkel, legszĂvesebben azt ĂrnĂĄm:
ugyanazzal a fĂźllel, ha nem volna kĂŠptelensĂŠg, meghallja ĂŠs befogadja azt: hogy
egy ĂŠletem van, s ha ezt mĂŠg â nĂŠha ĂśnzĹ gyengesĂŠgbĹl â oda is nyomom, be a
talapzatba â a gyermekemĂŠt nem adom! Legyen tĂĄn neki mĂĄs sorsa, mint ami nekem
megadatott.
RĂĄadĂĄsul, alkalmasint, ez utĂłbbiban is tĂŠved. Angolul van erre elterjedt
mondĂĄs: no winn party!, olyan mĂŠrkĹzĂŠs, amelynek nincs nyertese.
Ha pedig az, amit a kleptokratĂĄk â a nemzeti vagyonok szĂŠtlopkodĂłi, minden idĹk
legundorĂtĂłbb folyamatĂĄnak harcosai, mint a La Stampa Ărta â modernizĂĄciĂłnak
neveznek, s amibe MagyarorszĂĄgnak ĂŠpp most roppan meg a gerince (morĂĄlis
ĂŠrtelemben is) â, RomĂĄniĂĄban is elkezdĹdik, s el fog kezdĹdni (mĂŠg csak a
kĂłstolgatĂĄs folyik, a politikai feltĂŠtelek ĂŠrlelĹdnek, s funĂĄri ĂŠs kevĂŠsbĂŠ
kĂśnnyen megjegyezhetĹ nevĹą fundamentalizmusok mĂŠg tĂşlontĂşl erĹsek), akkor
minden addiginĂĄl iszonyĂşbb nĂŠlkĂźlĂśzĂŠs szĂĄll alĂĄ a bruegheli tĂĄjra. De a kĂśrt ki
kell terjeszteni UkrajnĂĄra is, ahol az ifjabb nemzedĂŠk mĂĄr megtudta ĂŠs
folyamatosan ĂŠrtesĂźl rĂłla, hogy van tĹle nyugatra egy ĂgĂŠret fĂśldje, kĂĄnaĂĄn,
ĂŠdenkert, eldorĂĄdĂł, s akkor szĂĄrazfĂśldĂśn kĂśvetkezik be a nagy negatĂv utĂłpia, a
vĂĄndorlĂĄs babakocsival, benne a baba mellett a csalĂĄd minden ĂŠrtĂŠke, egĂŠszen...
Ăşgy van!... a Schengeni Falig!...
Az ember kiteszi Ăşjra a hĂĄrom pontot, hiszen maga is bĂzik benne, remĂŠli, hogy
a tĂśrtĂŠnelem nem ezt a forgatĂłkĂśnyvet fogja megvalĂłsĂtani. (Ezt mondta volt a
szarajevĂłi polgĂĄr is, hĂĄrom-nĂŠgy ĂŠvvel ezelĹtt! Ĺ mĂĄr tĂşl van rajta,
tĂśmegsĂrjait ĂŠpp most tĂĄrjĂĄk-tĂĄrogatjĂĄk fel a mĂŠlypszicholĂłgusokkal
megerĹsĂtett amerikai katonai egysĂŠgek speciĂĄlis alakulatai.) S mivel az ember
ĂrĂł, erĹt vesz magĂĄn, s elhatĂĄrozza, hogy a lĂŠlekkel fog foglalkozni. LĂrizĂĄl!
Hiszen amikor kĂśzhangulatot huhogĂł szĂnĂŠszpalĂĄntĂĄnk ĂŠs a megĂŠlhetĂŠs rideg
tĂŠnyeitĹl nemzeti-ĂŠrzĂŠs mentesĂtett magyar-tarka hatĂĄsa alĂłl szabadulvĂĄn,
beautĂłzik a bruegheli tĂĄjba, mĂĄr a KirĂĄlyhĂĄgĂłnĂĄl elfeledte, hogy Ĺt itt
veszĂŠlyek fenyegetik, hogy a legkisebbet emlĂtse a maga szempontjĂĄbĂłl â a
magyar-tarka egyik vezĂŠrlĹ szempontja â: az Ĺ hasĂĄt nem csapja el se a
pacalcsorba, se a mititej. Az ĂŠlet ĂŠs ĂŠlni akarĂĄs harsĂĄny ĂŠs egĂŠszsĂŠgesen vad.
Neki â nekem â otthonos ĂŠs termĂŠszetes, hogy az emberi viszonyokat mĂŠg belengi
valamifĂŠle patriarchĂĄlis kedĂŠly ĂŠs szĂvbĹl jĂśvĹ melegsĂŠg. Ez a tĂĄjon most
ĂĄthaladĂł nĂŠhĂĄny nemzedĂŠknĂŠl mĂĄr meg is marad, hogy az utĂĄnuk kĂśvetkezĹ milyen
lesz, BrassĂłtĂłl NagyvĂĄradig, TemesvĂĄrtĂłl BorszĂŠkig, az mĂŠg nem tudhatĂł. AbbĂłl
nemigen lehet kĂśvetkeztetni, hogy milyen lesz (vagy milyen volt) az, amely
ĂĄttelepĂźlt MagyarorszĂĄgra. Olyan-e mint Boross ZoltĂĄn, teszem azt, aki Ăłne
zsinĂłr bejelenti, hogy Ĺ bizony a Duna TV alelnĂśke Ăłhajt lenni. IgĂŠnyĂŠt a
Magyar KĂśztĂĄrsasĂĄg alelnĂśksĂŠgĂŠre mĂŠg nem jelentette be. (EzekbĹl ĂŠs hasonlĂłkbĂłl
csurran aztĂĄn Ăśssze a magyar kĂśzvĂŠlemĂŠnyben az, hogy erdĂŠlyi maffia. De
abbĂłl is, amit kĂśzzĂŠtettem mĂĄr egy lapban: 1986â94 kĂśzt 1550â1600
erdĂŠlyi-romĂĄniai orvosi diplomĂĄt honosĂtottak MagyarorszĂĄgon. Az adat hiteles,
a ânagy alrendszerek â pĂŠldĂĄul az egĂŠszsĂŠgĂźgy â ĂĄtszervezĂŠseâ sorĂĄn utcĂĄra vagy
ĂŠhbĂŠrre kerĂźlĹ magyar orvosok nem ismerik ezt az adatot, csak ĂŠrzik. Ăs
ĂŠreztetik a tĂĄrsadalmi kĂśzegben, ami mindent, ami magyar ĂŠs hatĂĄrainkon tĂşlrĂłl
jĂśn, legyen a volt SzovjetuniĂł vagy a volt CsehszlovĂĄkia, volt JugoszlĂĄvia,
fĂŠlelemmel ĂŠs gyanakvĂĄssal fogad, s ki tudja, fennen tĂĄn tiltakozni fog, lelke
mĂŠlyĂŠn azonban alkalmasint megnyugvĂĄssal fogadja a Horn- vagy
valamelyik-Horn-kormĂĄny amaz erĹfeszĂtĂŠsĂŠt, hogy sikerĂźlt ĂĄtrakni a Schengeni
HatĂĄrt MagyarorszĂĄg ĂŠs RomĂĄnia kĂśzĂŠ, mint kĂśvetelik ezt tĹlĂźnk, ĂĄllĂtĂłlag, a
nyugatiak, s vadĂĄszkutya legyek, ha ez igaz.)
S ha mĂĄr Nemzeti SzĂnhĂĄz-i stĂşdiĂłsokat hasznĂĄltunk mĂŠrĹmĹąszerkĂŠnt, adjuk meg
nekik azt, hogy â igaz, dĂśbbenten! â azt mesĂŠlik: az utcĂĄn VĂĄsĂĄrhelyt
megĂĄllĂtjĂĄk ifj. JĂĄszai LĂĄszlĂłt, hogy mĹąvĂŠsz, Ăşr, nagyon szĂŠp volt, jĂśjjenek
mĂĄskor is ĂŠs a tĂśbbi. Mert hogy van az, kĂŠrdi a magyar ifjak emez Ăşj nemzedĂŠke,
hogy egy mĹąvĂŠszt csak Ăşgy megĂĄllĂt a kĂśzĂśnsĂŠg az utcĂĄn, szĂłl hozzĂĄ szeretettel,
csak hogy meg nem tapogatja!, ilyet Ĺk Budapesten nem tapasztaltak! HĂĄt nem is!
Ez a nemzedĂŠk, gondos nevelĹi rĂĄhatĂĄsra mĂĄskĂŠppen szocializĂĄlĂłdik, rĂśstelli
hogy magyar, de hogy egĂŠszen pontosak legyĂźnk: a magyari lĂŠtnek egy bizonyos
formĂĄciĂłjĂĄt lelkileg ĂŠs kellĂŠkileg korszerĹątlennek ĂŠrzi, a termĂŠszetes ĂŠs
lĂŠtezĹ nemzeti ĂŠrzĂŠse szĂĄmĂĄra pedig a tĂĄrsadalom ĂŠs intĂŠzmĂŠnyei nem adnak
ĂśntĹformĂĄt, elfojtandĂł rossznak tartjĂĄk, globalitĂĄsrĂłl, multikultĂşrĂĄrĂłl beszĂŠlnek
neki â multi-kultirĂłl, ahogyan TamĂĄs GĂĄspĂĄr MiklĂłs Ărja â, EurĂłpĂĄrĂłl, ahova el
kell jutnia, ĂĄm â hogy csak ezt a szĂłt vizsgĂĄljuk meg kĂśzelebbrĹl â, egyre
elmĂĄzolĂłdottabb, gĹzĂślgĹbb e szĂł. Mit kezdjen pĂŠldĂĄul a lĂŠtezĹ nemzeti
ĂŠrzĂŠsĂŠvel, amikor azt olvassa az ĂşjsĂĄgban (Ăj MagyarorszĂĄg, 1996. mĂĄrcius 19.),
hogy KonrĂĄd GyĂśrgy szerint nincs szĂźksĂŠg nemzeti tudatra, mert
âEgerben tanulĂł fiam mesĂŠlte â nyilatkozza a lapnak Medgyasszai LĂĄszlĂł, volt
kormĂĄnyszĂłvivĹ ĂŠs ĂĄllamtitkĂĄr â, hogy a SzĂĄzadvĂŠg Politikai FĹiskola tartott
egy tanfolyamot, ahovĂĄ KonrĂĄd GyĂśrgyĂśt is meghĂvtĂĄk. Azzal nyitottĂĄk meg, hogy
nincs szĂźksĂŠg nemzeti tudatra, identitĂĄsra, mert EurĂłpĂĄba kĂŠszĂźlĂźnk, s csak
gĂĄtolnĂĄ az odajutĂĄsunkatâ. KonrĂĄd GyĂśrgy Kossuth-dĂjas magyar ĂrĂł, nyilvĂĄn
minden eszkĂśzt, vĂŠgsĹ soron a Demokratikus ChartĂĄt is igĂŠnybe fogja venni, hogy
tisztĂĄzza azt, amit termĂŠszetesen fĂśl se merek tĂŠtelezni egy Kossuth-dĂjas
magyar ĂrĂłrĂłl! De mit kezdjen egy ilyen, harĂĄntujj magas betĹąkkel szedett
cikk-cĂmmel egy stĂşdiĂłs a Nemzeti SzĂnhĂĄzbĂłl? Egyvalamiben vagyok csak biztos:
kezdi elfojtani nemzeti tudatĂĄt â ahogy, mint gondolja teszik a francia, brit,
dĂĄn ĂŠs spanyol ifjak is, hogy a katalĂĄnokrĂłl ĂŠs a baszkokrĂłl mĂĄr ne is tegyek
emlĂtĂŠst â, s lesz belĹle olyan csonkult lelkĂźletĹą ember, amilyenek vagyunk
valamennyien, akik tĂşlĂŠltĂźk a lĂŠtezĹ szocializmust, termĂŠszetes ĂŠrzĂŠseink,
indulataink, gondolataink fĹ-fĹiskolĂĄjĂĄt vagy idomĂtĂł-porondjĂĄt.
LĂrizĂĄljunk tovĂĄbb! Odahagyva a stĂşdiĂłsokat, immĂĄr egĂŠszen otthon ĂŠrzem magam
KolozsvĂĄron, amikor elmegyek â jĂł egy ĂŠvvel Horn Gyula feljĂśvetele elĹtt
â egy Korunk-talĂĄlkozĂłra, ahol vĂĄlogatott erdĂŠlyi ĂŠrtelmisĂŠgi-mĹąvĂŠsz
csapatnak fejti ki nĂŠzeteit vĂĄlogatatlan magyar vilĂĄgpolgĂĄrok csapata (azĂłta Ĺk
is vĂĄlogatottak lettek: GellĂŠrt Kis GĂĄbor, GombĂĄr Csaba, Hegyi ĂŠs FĂśldes urak),
mibĹl is ĂĄmulva ĂŠrtesĂźlĂźnk tĹlĂźk, hogy pĂĄrtot szervezni etnikai alapon
helytelen â szĂnhely az RMDSZ kolozsvĂĄri, FĂźrdĹ utcai szĂŠkhĂĄza. Hogyhogy,
dĂśbben vissza, mĂĄr nem emlĂŠkszem, kicsoda, a Balogh EdgĂĄr, GĂĄlfalvi Zsolt,
SzĂĄsz JĂĄnos vezette csapatbĂłl: hĂĄt nem abbĂłl adĂłdik az embernĂŠl a pĂĄrtosulĂĄs,
hogy szeretne megvĂŠdelmezni szĂĄmĂĄra fontos, ĂĄm fenyegetett ĂŠrtĂŠkeket...? Innen
a helyzet mĂĄr olyan, mint a sugĂĄrhajtĂĄsĂş repĂźlĹgĂŠp ĂŠs a Alpok hegygerince:
Isten ments, hogy talĂĄlkozzanak!, holott azt mindenki tudja, hogy a repĂźlĹgĂŠpek
elĹbb-utĂłbb le kell szĂĄlljanak, de hol van itt egy (le)futĂłpĂĄlya? Hol van lĂŠgi
irĂĄnyĂtĂĄs, legalĂĄbb szĂłbelizĂŠs gĂŠp ĂŠs fĂśld kĂśzĂśtt? Hiszen nemhogy a rĂĄdiĂł, de
az ĂŠlĹszĂł sem kĂśzvetĂt!
Innen pedig egy vĂĄnyadtka kĂśrt az alapszerzĹdĂŠsek fĂślĂŠ is tegyĂźnk meg-megĂşjulĂł
lĂrai hevĂźletĂźnktĹl vezĂŠrelve. MikĂśzben e sorokat fogalmazom, ĂŠrtesĂźlhetne a
mĹąvelt vilĂĄg, ha tĂśrĹdne a kĂĄosszal, amiben ĂŠlĂźnk, a nemzetkĂśzi egyezmĂŠnyek
ĂŠrvĂŠnyesĂtĂŠsĂŠnek egĂŠszen eredeti, szlovĂĄkiai mĂłdozatĂĄrĂłl. RatifikĂĄltĂĄk
Pozsonyban a magyar-szlovĂĄkot, elĹzĹleg azonban tĂśrvĂŠnyt hoztak, hogy nĂŠhĂĄny
pontjĂĄt â nem mindet! â megvĂĄltoztattĂĄk! Ennek jĂłvĂĄhagyĂĄsa aztĂĄn mĂĄr nem
ĂźtkĂśzĂśtt akadĂĄlyba. A nemzetkĂśzi jog egĂŠszen Ăşj tĂĄvlatait nyitottĂĄk meg ezzel.
Nem kell immĂĄr alĂĄĂrni egyezmĂŠnyeket, s utĂĄna csĂśndben ĂŠs szĂvĂłsan szabotĂĄlni a
vĂŠgrehajtĂĄsukat, egĂŠszen addig, amĂg kiadjĂĄk lelkĂźket. TĂśrvĂŠnyt kell hozni,
aztĂĄn magyarĂĄzza csak, aki akarja az EurĂłpa TanĂĄcstĂłl a kĂźlĂśnbĂśzĹ kormĂĄnyfĹkig
mindenkinek, hogy egy olyan egyezmĂŠnyt Ărtunk volt alĂĄ, amit nem lehet utĂłlag
honi tĂśrvĂŠnnyel megvĂĄltoztatni. Nyugati politikus ezt fel sem fogja, ha
felfogja, el sem hiszi, ha elhitte, tĂźstĂŠnt el is felejti. Nonszensz!
A magyar sajtĂł arrĂłl szĂĄmol be egyre lelkesebben, hogy a magyar-romĂĄn
alapszerzĹdĂŠs alĂĄĂrĂĄsa ĂştjĂĄbĂłl sorra hĂĄrulnak el az akadĂĄlyok. Csak Ăşgy
mondom...
Ăgyhogy otthon ĂŠrzem magam KolozsvĂĄron, ĂĄtvitt ĂŠrtelemben is, amikor leĂźlĂśk a
konyhaasztalhoz a SzĂŠchenyi tĂŠren, s megkĂŠrdem AnyĂĄmat: mesĂŠlj, ki halt meg. Ĺ
pedig Ăşjabban azt vĂĄlaszolja: mĂĄr olyan Ăśreg vagyok, hogy az ĂŠn korosztĂĄlyom
tĂśbbnyire mĂĄr halott, a fiatalabbakat pedig, ahogyan az iskolĂĄban az
alacsonyabb osztĂĄlyba jĂĄrĂłkat, mĂĄr nem tartom szĂĄmon. De aztĂĄn mĂŠgiscsak
megerĂślteti magĂĄt, s mond egypĂĄr nevet, ĂĄm hamar kiderĂźl, hogy nem az Ĺ
ĂŠrdeklĹdĂŠsi kĂśre szĹąk, hanem az enyĂŠm, Ĺt az ĂŠlet jobban ĂŠrdekli. TĂźstĂŠnt
megered a nyelve, ha a piaci ellĂĄtĂĄsrĂłl beszĂŠl. Szellemileg frissebb, mint ĂŠn,
de huszonnĂŠgy ĂŠv a Haza TĂślgyĂŠbĹl, a huszonnĂŠgy ĂŠv, Ăşgyhogy azzal kezdi: minden
kaphatĂł! Csak az ĂĄrak! Mondom, vendĂŠgem vagy, AnyĂĄm, a hĂĄtra levĹ ĂŠveidre (az
egĂŠsz csalĂĄd szĂśrnyedezik-mulatozik a morbidizĂĄlĂĄsainkon!), Ĺ azonban sportot
Ĺąz abbĂłl, hogy kijĂśn a nyugdĂjĂĄbĂłl â tavaly ment szĂĄzezer fĂślĂŠ â, ĂŠs
ĂĄmulatomra, ki is jĂśn belĹle, csak ha itt vagytok, fiam, azt mĂĄr nem tudom
kihozni. LefegyverzĹ, szavamra! A âkihozniâ szĂłban csalafinta alĂĄzat ĂŠs gĹg
lappang, felĂźlmĂşlhatatlanul kedves kĂŠpmutatĂĄs. Ăs persze: a jĂĄtszma! Tudja,
hogy hergel vele. ElsĹ nap azonban mĂŠg nem szoktunk Ăśsszeveszni.
MĂĄsnap-harmadnap utak a vĂĄrosban. AntikvĂĄrium, hĂĄtha horogra akad egy rĂŠgi
kiadĂĄsĂş Verne, volt mĂĄr szerencsĂŠm egy mĂşlt szĂĄzad vĂŠgi, majdnem nyomdatiszta KĂŠt
ĂŠvi vakĂĄciĂłhoz. BarĂĄtok! Halnak, s ami a legszomorĂşbb, hullnak is. Hadd ne
Ărjak neveket, sokan vannak, s nem csupĂĄn KolozsvĂĄron, minden viszony, Ăśtven ĂŠv
fĂślĂśtt megĹrzĹdĂśtt barĂĄtsĂĄg (szerelem) balzaci (stendhali) regĂŠny.
ElĂĄlldogĂĄlĂĄsok utcasarkokon. Semmi lĂrai elrĂŠvedezĂŠs azon, hogy ott voltam
ruganyos tizenĂŠves, ahol most rĂśvid sĂŠta utĂĄn is padot keresek. Ăs mĂŠgis! Az
elemĂŠszthetetlen odatartozĂĄs, Ăśsszekeveredve valamifĂŠle iszonnyal, amit csak az
ĂrĂł tud bennem oldani. Vajon, aki nem Ăr, mivel oldja, abban feloldĂłdik az
idĹvel? De hĂĄt ezt az iszonyt is illendĹ volna kĂśzelebbrĹl megvizsgĂĄlni, hiszen
Ăgy odavetve mĂŠg tĂĄn az ĂŠn ĂŠrzĂŠkenysĂŠgemet is sĂŠrthetnĂŠ, ha nem tudnĂĄm, hogy
nem az elszemetesedett szĂźlĹvĂĄrosomtĂłl iszonyodom, a szennytĹl konkrĂŠt ĂŠs
ĂĄtvitt ĂŠrtelemben; nem a magyari gyomornak szokatlan tĂĄrkonytĂłl ĂŠs
kaporcsombortĂłl rĂĄndulok Ăśssze, hanem a tĂśrtĂŠnelemtĹl, amin mĂĄr nem tudok
vĂĄltoztatni, legfeljebb megĂŠrteni, s a tĂśrtĂŠnelmemtĹl, amit nem lĂĄthatok elĹre,
csak hĂĄt jĂł erdĂŠlyi borĂşlĂĄtĂĄssal: elĹĂŠrzek... S elĂŠg volna mĂĄr! Hiszen ĂŠpp ott,
KolozsvĂĄron vagyok kĂźlĂśnĂśsen sebezhetĹ ĂŠs fegyvertelen, nincs homokja a
struccnak, hogy beledughassa a fejĂŠt, az erre-arra nagykĂŠpĹąen ĂŠs kĂŠnyszerĹąen
rĂĄfordĂtott idĹ ott szabadon, s csĹstĹąl szakad a nyakamba.
Ăgy van aztĂĄn, hogy mĂĄsodik-harmadik napon mĂĄr veszekszem AnyĂĄmmal, aki ĂŠrti
is, nem is, miĂŠrt vagyok hisztĂŠrikus. TalĂĄn inkĂĄbb nem ĂŠrti. Ăs nem is akarja!
Neki KolozsvĂĄr harci feladat, amiĂłta az eszĂŠt tudja. Hogy csak a vilĂĄghĂĄborĂşig
ugorjak vissza, amikor el kellett dĂśntenie, megszĂźlje-ĂŠ fiĂĄt â engem â a
vilĂĄgĂŠgĂŠsre (ĂŠrdekes hogy a kĂŠrdĂŠst Ăşgy teszik fel mai fiatalasszonyok
MagyarorszĂĄgon: megszĂźljem-ĂŠ gyermekemet arra a tartĂłsan ĂŠs lassan lefelĂŠ
konyulĂł ĂŠletszĂnvonalgĂśrbĂŠre, ami nekem van?! Ăł tempera, Ăł mĂłric!)? Vagy
kĂŠsĹbb, egy kis Ăśtvenes ĂŠvek, megannyi aprĂł, ĂĄm Duna-csatornĂĄt ĂŠrĹ
szabĂĄlytalansĂĄggal, tĂśrvĂŠnytelenkedĂŠssel eltartott csalĂĄd: varrĂĄs iparengedĂŠly
nĂŠlkĂźl, gombbehĂşzĂĄs, vĂĄlltĂśmĂŠskĂŠszĂtĂŠs ĂŠs a tĂśbbi. AztĂĄn a nyomorok kĂśzt a
vĂŠgkĂŠpp megszokhatatlan, mert â no lĂĄm, csak a jĂł tiszta-sztĂĄlinizmusban, adott
szabĂĄlyok kĂśzt, mĂŠg lehetett magyarnak lenni, nem kevĂŠsbĂŠ, szinte, mint
romĂĄnnak, de amint lemegy ErdĂŠlyrĹl az egyen-diktatĂşra, jĂśn a nemzedĂŠkek lelkĂŠt
ĂĄtszĂśvĹ-ĂĄtrĂĄgĂł romĂĄn... hm... fundamentalizmus! A ceauĹizmus ĂŠs a
funariotizmus. A lassĂş fĂślevĂŠs stratĂŠgiĂĄja â de hisz ez mĂĄr az ĂŠn tĂśrtĂŠnetem
is, nem csupĂĄn az AnyĂĄmĂŠ! HĂĄnyadik erdĂŠlyi nemzedĂŠk is ez mĂĄr, a mai
huszonĂŠvesek, akik hamvasztĂĄsra ĂtĂŠltetnek Trianon Ăłta? A hetedik talĂĄn.
MiĂŠrt csodĂĄlkozik aztĂĄn akĂĄrki, kĂśltĹ avagy pĂźspĂśk, ĂŠn avagy ĂŠn (nem elĂrĂĄs,
legalĂĄbb kettĹ van: az egyik most ĂŠpp KolozsvĂĄron, ĂŠjszaka, amint nem tud
elaludni ezektĹl a gondolatoktĂłl; s a mĂĄsik, aki itt Ăźl az ĂrĂłasztalnĂĄl, ĂŠs
ezeket a tehetetlen sorokat Ărja), hogy ez a nemzedĂŠk immĂĄr egĂŠszen mĂĄs.
MarkĂĄnsabban mĂĄs, mint amennyire a dolog termĂŠszetĂŠbĹl kĂśvetkezĹen kĂźlĂśnbĂśzik,
tagadja egyik nemzedĂŠk a mĂĄsikat. Ez nyersen pragmatikus, hajlamosabb ĂĄtvĂĄgni a
gordiuszi csomĂłt, de hogy ĂŠrthetĹbben fogalmazzak: ĂĄtharapni embertĂĄrsa torkĂĄt,
s nem bĂbelĹdni a vernek a szĂĄj szĂŠlĂŠrĹl valĂł letĂśrlĂŠsĂŠvel. Igen, ott is ott
van belĹlĂźk, KolozsvĂĄron. EszmĂŠnyeik, ha vannak is, belĂŠjĂźk sĂźltek;
ĂŠrzelmesebbek talĂĄn, mint ĂŠvtĂĄrsaik MagyarorszĂĄgon, de egyszersmind
gyakorlatiasabbak. Ilyennek kell lenniĂźk? Nem tudom. Ilyenek. Nekik immĂĄr egy
mĂĄsik tĂśrtĂŠnelmi kihĂvĂĄs jut. Fura mĂłdon, jobban meg tudom ĂŠrteni az Ĺ
tĂśrtĂŠnelemre adott vĂĄlaszukat, mint sajĂĄt nemzedĂŠkem summĂĄksĂĄgĂĄt. A kĂźlĂśnbĂśzĹ
juttatĂĄsok ĂŠs magyarorszĂĄgi pĂŠnzek felkentjeit. (Nincs az a pĂŠnz! â kiĂĄltjĂĄk. â
Na, de ha van?) Pedig az Ĺ (az ĂŠn) tĂśrtĂŠnelmĂźk megtanĂthatta, hogy ez
pĂĄrtzsold, nem ingyen adjĂĄk; vagy ahogyan A tanĂş cĂmĹą hĂres-hĂrhedt
magyar filmben mondja VirĂĄg elvtĂĄrs: âLehet, hogy egyszer majd mi is kĂŠrĂźnk
magĂĄtĂłl valamit, PelikĂĄn elvtĂĄrs!â Bizony, bizony! MiĂŠrt nem lehet legalĂĄbb
ettĹl megkĂmĂŠlĹdni? FiĂşk! S Ăşjabban lĂĄnyok! Nem meggyĹzĹdĂŠsbĹl teszitek, hiszen
azt sem tudjĂĄtok, mirĹl lehetnĂŠtek meggyĹzĹdve. KĂĄosz van!
Mi volna akkor hĂĄt a cĂmben ĂgĂŠrt csontvĂĄza a kĂĄosznak? Azzal ĂĄltatom,
hitegetem magam, hogy ezekben a sorokban ĂŠs a sorok kĂśzt fĂślsejlett egy-egy
csontdarab. A bokacsont a nyakcsigolya helyen, elĂĄllĂł lapockacsont a fĂźl
kĂŠpviseletĂŠben, orrcsont a farokcsigolya geopolitikai tĂŠrsĂŠgĂŠben. Ennyit
hirtelenjĂŠben egy ĂśnjelĂślt kelet-kĂśzĂŠp-eurĂłpai Magritt-tĹl. Az a szĂśrny mĂŠg a
rĂŠmfilmben sem szerepelt, mĂŠg nem talĂĄltĂĄk ki Hollywoodban. A SzĂśrny vagyunk mi
is, akiket a szĂśrny megesz; de vagyunk az a mi is, akik menekĂźlĂźnk elĹle,
horrorfilm-dramaturgia szerint. RĂŠm vagyunk, egyszersmind sok kis Ăśntudatlan
alkotĂłeleme a rĂŠmnek, s mĂŠg csak sejtelmĂźnk sincs rĂłla, melyik rĂŠszĂŠn helyezkedĂźnk
el, az agyban-e, mint rĂŠvetegen ĂŠs egyre bizonytalanabbul mondogatjuk
magunknak, avagy a luciferi bĂŠlcsatornĂĄban, ahonnan az istenfĂŠlĹ kĂśzĂŠpkor
fantĂĄziĂĄja ĂŠrtelmĂŠben fogunk, kellĹkĂŠppen megĂŠrlelĹdve kilĂśvellĹdni... Mert ha
nem valĂłsul is meg a negatĂv utĂłpiĂĄk valamelyike, a nagy spontĂĄn keleti
nĂŠpvĂĄndorlĂĄs, ami Ăşgy kennĂŠ fĂśl MagyarorszĂĄgot a Schengeni Falra, ahogy vajat a
kenyĂŠrhĂŠjra a hĂŠjon vĂŠgighĂşzott kĂŠs... Vagy ha nem, vagy ha valamelyik-Horn
kormĂĄnynak, AkĂĄrki-kormĂĄnyĂĄnak mĂŠgiscsak sikerĂźl ĂĄtraknia EurĂłpa hatĂĄrĂĄt
MagyarorszĂĄg nyugati felĂŠrĹl a keletire, lesz-e mĂŠg magyar, aki kĂŠpes lesz
tĂźkĂśrbe nĂŠzni? Hiszen a nemzeti ĂŠrzĂŠs ĂŠs a âszĂźksĂŠgtelenâ nemzeti tudat azĂŠrt
apadozik magĂĄtĂłl is, mert ĂŠpp ezekre a tudattalanul is mardosĂł kĂŠrdĂŠsekre nem
leli a vĂĄlaszt. Hogy nincs vĂĄlasz, az magyarĂĄzat, nem lelki Davos. Ha pedig,
mint illik, Davoshoz hozzĂĄveszi az ember a varĂĄzshegy fogalmĂĄt, immĂĄr az sem
olyan paradicsomi hely, legfeljebb sĂ-.
Amikor ennek az ĂrĂĄsnak a vĂĄzlatĂĄt fejben Ăśsszeraktam, budapesti szĂnĂŠszpalĂĄntĂĄk
erdĂŠlyi egĂŠrlĂĄtĂĄsĂĄtĂłl a magam rĂŠmlĂĄtomĂĄsĂĄig, Ăśnfeledt befejezĂŠs, affĂŠle virĂĄgos
virĂĄny kĂŠpe lebegett sokdioptriĂĄs lelki szemeim elĹtt. Hogy hĂĄt csak nyugodtan
bele, Ăśregem, vĂĄjj csak le a mĂŠlyĂŠre, a vĂŠgĂŠn majd feloldod az egĂŠszet azzal a
javaslattal â hĂĄtha ĂŠpp ennek ĂŠrkezett el a tĂśrtĂŠnelmi ideje, mondani kell, ki
tudja?! â, hogy ErdĂŠlybĹl ElszĂĄrmazott Magyarok VilĂĄgtalĂĄlkozĂłja! EEMV! A LĂĄtĂł
ĂŠs holdudvara ĂŠpp alkalmas egy ilyen rendezvĂŠny megszervezĂŠsĂŠre. Nem holmi
âdrĂĄga magyar vĂŠreim!â retorikĂĄra, hanem â beszĂŠdek persze volnĂĄnak, nincs az a
hatalom, ami meg tudnĂĄ gĂĄtolni retorikĂĄban lubickolĂł embertĂĄrsainkat nĂŠzeteik
kifejtĂŠsĂŠben, hogy egyrĂŠszt ĂŠs mĂĄsrĂŠszt, ĂĄmde ĂŠs viszont! â nĂŠhĂĄny kĹkemĂŠnyen
megfogalmazott konkrĂŠt cselekvĂŠsi program meghirdetĂŠsĂŠre, a megvalĂłsĂtĂł csapat
kijelĂślĂŠsĂŠre, ĂŠs a szĂĄmonkĂŠrĂŠsre. AztĂĄn ahogy haladtam elĹre, s mi tagadĂĄs, mĂŠg
rĂĄm is hatott az, amit leĂrtam, valahogy szĂŠgyen ĂŠs az ĂśsszeegyeztethetetlensĂŠg
ĂŠrzĂŠse fogott el. A szĂŠgyen: emlĂŠkszem, a nyolcvanas ĂŠvekbĹl, a SzĂŠken tartott
eskĂźvĹjĂŠre magyarorszĂĄgi ifjaknak, ami rendben vĂŠgbe is ment, volt nĂŠpviselet,
ĂŠs sokrĂŠtĹą szoknyĂĄk csak Ăşgy ingtak-bingtak vĂŠgig a falun, aztĂĄn a kĂźlhoni
nĂĄsznĂŠp visszavedlett szĂźrke magyarrĂĄ, s tĂĄvozott a balfenĂŠken, s jĂśtt helyette
a Szeku, mely mĂĄr jĹ elĹre nyalogatta a szĂĄja szĂŠlĂŠt, mint aki biztos benne,
hogy a finom falatot immĂĄr senki se orozhatja el elĹle. Tudom, Szeku mĂĄr nincs.
Van mĂĄsik!, mondja a zenebohĂłc! S az ĂśsszeegyeztethetetlensĂŠg: nem nevetsĂŠgesen
ĂŠs kisszerĹąen mulatsĂĄgos fĂŠlvilĂĄgĂŠgĂŠsekrĹl valĂł rĂśgeszmefuttatĂĄsok utĂĄn csupor
vizeket mutogatni fel? Amiket mi, magyarok Ăşgy is oly gyorsan beszennyezni
vagyunk kĂŠpesek? Ăs nem vigasztal, hogy elmocskolĂł, elmĂĄzolĂł kĂŠpessĂŠgeink
pĂĄrban ĂĄllnak a kĂĄosz zĂłnĂĄjĂĄban pofacsontjĂĄt tĂŠrdkalĂĄcskĂŠnt hasznosĂtĂł mĂĄs
nĂŠpek ez irĂĄnyĂş kĂŠpessĂŠgeivel.
De hĂĄt ki tudja, minek jĂśtt el ĂŠppen a tĂśrtĂŠnelmi ideje.