Köntös-Szabó Zoltán
PIROS NYELŰ SARLÓK IDEJE
Fejezet a Trianon gyermekei című (családi) krónika III. kötetéből
K. tiszteletes harmadik éve él Kolozsváron; kényszernyugdíjazása után
hurcolkodott lányához. Szentseren maradt baráti társaságát Reich Ármin
órásmester és felesége, Hermina pótolja. Utcabeliek, a szemközti villában
laknak.
Új diáriumot nyitottam, az Úr 1949. esztendejének első napja: szombat. Ünnepi
megemlékezések zárták az elmúlt 365 napot: egy esztendeje űzték el Mihai
királyt, megválasztották a köztársaság első nemzetgyűlését, lefektették az új
alkotmányt.
Győzött a népi demokrácia, a dolgozó tömegek megbonthatatlan egységben
menetelnek a szocializmus útján. –
A miniszterelnök (Petru Groza) bukaresti beszédében nagy teret szentelt az
együttlakó nemzetiségek kapcsolatainak, így az Igazság, a népi
demokrácia nemzetiségi politikájának alapja a jogegyenlőség, mely hamarost megvalósul,
hiszen az államhatalom a néptől származik, ebből következik: a hatalmat a nép
birtokolja.
Nem az idők változása kelt szorongást bennem, hanem az, hogy: egyre aljasabb
lesz a világ.
Tavaly s azelőtt valóságos újságcikk-áradat zúdult a Magyar Népi Szövetségre, s
akik nemrég a demokrata erők hív szövetségesének neveztek, egyszeriben
megveszekedett nacionalistának nyilvánítottak. Román és magyar tollak
frecskelődtek: főleg az utóbbiak veszik el kedvünket az élettől. –
A nemtelen indulathullámok az 1947-ben leváltott elnököt sem kímélték, Kormos
Gyula atyámfia biztosan tudja: Kurkó Gyárfásnak nem esett bántódása,
önéletírását rendezi sajtó alá. –
Nem múlik el hét Hiób-hír nélkül: letartóztatták X-et, Y-t, Z-t (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Moziban Mátéval és Zolival. A szovjet pionírok életéből merített téma: Vörös
nyakkendők. A kiegészítő film címe: A vörös október kolhoz. A
piros, piros, háromszor is piros dalnak megfelelően a Pop és Masaryk sarkán
lévő mozi neve: Vörös csillag. –
Hermina asszony meggyőződése: Ady és Juhász Gyula nem erre a vörös csillagra
gondolt. –
Borús, enyhe idő, hószállingózás. A Lottó nyerőszámai: 14, 41, 74, 76, 89. Heti
prémium: 117 072 lej. –
K. tiszteletes rendszeresen hazajár Szentserre; kizarándokol a temetőbe. Régi
„kebelbarátai”, hívei gyakran felkeresik a „családi azíliumban”. Január 3-án,
hétfőn jegyzi naplójába: „Rezsőnek a kv.-i pártbizottságon vala intézendő
dolga... Elkísértem a Rata-autóbuszállomásig. Mindketten ódzkodunk a
«hitvitáktól», abban azonban (nagyjából) egyetértünk: ne az ifjonc
pályakezdőket marasztaljuk el, ha túlzó lelkesültséggel hódolnak az új idők
eszméinek, hebehurgyák. Menti őket a szólásmondás: ifjúság bolondság. –
Ám amikor élemedett poéták, írók (kik valamikor emlékezetes opusokat tettek le
az olvasó asztalára) gyömöszölik fonák rímekbe a nagybetűs pártot és annak
legfőbb vezetőit, csak hüledezik az ember: Atyaisten, meddig lehet fokozni az
eszmehit megvallását? Én csak akkor neheztelek igazán egy pályakezdőre, ha
Isten helyébe a pártot emeli, s ezenközben nyeglén (mondhatni: kérdezetlen)
hangoztatja ateizmusát, hagyján. De megcsúfolja embertársa keresztény hitét, s
ilyen méretű kanászosodásra nem alkalmazható az elnéző szólásmondás. A
továbbiakban a meglett napraforgó magatartását illettem (elég indulatos)
szavakkal.”
Az MNSZ országos kongresszusa (IV). A küldöttek hangsúlyozzák a nagy
jelentőségű megvalósításokat, melyeket a népi demokratikus rendszer elért a
nemzeti kérdésben, kiemelték továbbá ama történeti igazságot, hogy a
kapitalizmusból a szocializmusba való áttérés időszakában egyre élesebb
formákat ölt az osztályellenség elleni küzdelem. Rendkívül súlyos hiba volna,
ha a magyar nemzetiségű dolgozók soraiban kialakulna az önmegnyugtatás érzése,
mert az gyengítené az éberséget, s megkönnyítené az ádázkodó magyar burzsoázia
számára a nacionalista izgatás lehetőségét. –
V I. Lenin mutatja az előttünk fénylő utakat, figyelmeztet a meglett (és tiszta
múltú) költő az Igazságban szép jövőjű ifjú pályatársa
ugyanott siet közhírré tenni: nem hisz Istenben, csak Leninben, kinek műve
halhatatlan. Esztendők óta ilyen pökhendi a hangvétel, megszokjuk? –
Hazacipeltük a piacról BB megmaradt portékáját. Káder-iskolai hallgató lett
Palkófi, szűnőben a csózék cimborasága, nagy a vetélkedés az írnok és Kelemen
között: ki lesz a megalakulónak látszó szövetkezet elnöke, nahiszen. E hír
nélkül is megleltem volna, nem akartam megbántani Borit. Vajon Rezső miért
hallgatta el az írnok pályaváltását, feltételezem nem éppen hízelgő pártjára
nézve, hogy ilyen alakokkal árul egy gyékényen. –
Színházban (Anna is velünk tartott, a fiúk kérlelésére): Háry János (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Egyházaink anyanyelven tarthatják üléseiket, jog szerint. Ám ha világi
„ellenőrző személyek” is jelen vannak (többnyire: igen), még a püspök is
kénytelen románra fordítani a szót, nem annyira illemből. Hatósággal történő
kapcsolat alkalmával nem ajánlatos bélyegzős levélpapírt, borítékot használni.
–
Soltész atyámfia látogatása, vőm marasztalta: nem hált nálunk. –
A görögkeleti egyháznak átadott szentseri Istenházban újra Silviu Onifor tartja
a szertartást, görögkeleti rítus szerint. Terülős szakállú pásztortársam 3
hónapot töltött „meggyőző nyomás” alatt, életigénylése kerekedett felül,
Hulbulán nem él vissza pártbeosztásával, továbbra is a parókián lakik nejével:
nem foglalta el örökké utánzott (s eszményített!) papja lakrészét. A legnagyobb
csuda az, hogy kevesebbet iszik, ill. nem úgy közlekedik, mint sekrestyés
korában: az utca mindkét felén. –
Teremtő, hány baloldalivá avanzsált magyar egyházfi túrta ki hajlékából korábbi
elöljáróját, gerinc! Szegény Ferenc, hányszor eresztette szabadjára garázda
baritonját: áh, csak ezt ne hallanám, gerinc, kutyafüle! –
József nem mondott újat: bármilyen berendezkedésű társadalomban államvallás
marad a görögkeleti, mert harciasan nemzeti, mert nem csak liturgiájában maradt
hű Bizánchoz, jöhettek-mehettek a századok, az ortodoxok semmit se vettek át a
nyugati kereszténységből (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Újraszámítják, ill. felülvizsgálják a nyugdíjakat, az új szabályok
összeállítására külön bizottság alakult. Miért izgatja magát, apuka, így vőm, a
törvény a munka mezején eltöltött időt tekinti a jogosultság fő szempontjának:
az egyház is állami intézménynek számít. –
A Széchenyi téri zöldségsoron találkoztam hajdani presbiteremmel: Jakabffy
Elemért hiába győzködték, nem vállalta az MNSZ politikai kurzusát, ezért aztán
szüntelenül zaklatták az állambiztonsági szervek. Pálfi úgy tudja:
kiutasították Zaguzsénből, s volt szolgabírónk szülővárosában, Hátszegen
jelöltek ki számára kényszerlakhelyet. (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Szokatlan (választékosan fogalmazva) színdarabcím: Ócskavas nagyban. Hallani
vélem kis papném kérdését: minő világban él, Zoltán?! Két film címével adom meg
a választ: A bűnhődés szigete, Hallgatni arany, s biza, kedves, nem
ajánlatos kétségbe vonni az újságírók szavahihetőségét, mi szerint Bogártelke a
zsírosgazdák mesterkedései folytán maradt apaállatok nélkül. –
Tegnap a Román-Szovjet Barátság Házban, Reich atyámfiával (vakok sakkversenye).
–
Néhány évvel korábban, „örömös elfogultsággal” dicséri a Világosság egyik
cikkét; szerzője nagyenyedi kisdiák, aki az ifjúság nevében szorgalmazza a
magyarromán megbékélést és együttélést. „Öröm és elégtétel minden volt
diáknak, midőn a drága Alma Mater jóhírét öregbítik.” Január 18.
naplójában „szerfölött kiábrándult szívvel” szomorkodik a helyi lapban
megjelent vezércikk miatt (Feladatot kapott ifjúságunk): „Istenem, hova
tűnt a megfontolt hangvétel, az ifjúság egészségesen sodró hevülete,
ami anno dacumal felkeltette érdeklődésemet? Ez a hang: taszít, bizony nem
szolgálja jó hírét az ősi Kollégyomnak, melynek öles falai között nem vala
helye kiközösítő szellemnek, soha! Nemrég a meglett írástudókat okoltam:
napraforgó magatartásuk bátorítja kanászkodásra a kezdőket. Most azonban
tanácstalan vagyok: kérlelhetetlen indulat tör elő S (...) A (...) cikkéből, a
tegnapi diák új diákkáderek után kiált, hivatkozván a dicsőséges
lenini-sztálini Komszomol évtizedes forradalmi tapasztalásaira, riadóztatván a Párt
iránti határtalan szeretetet és áldozatkészség szellemét. Vajha: az ifjúsági
tömegek soraiban a proletár nemzetköziségi szellemét akként lehet tudatosítani,
ha másokat kitaszítunk, megfélemlítünk? Tehet arról egy kisdiák, ha édes
szüleit ekként cégéreztetik: klerikális visszahúzó, kizsákmányoló
zsírosparaszt, feketéző kereskedő? Szabad a velünk egyívásúakat avval vádolni,
hogy mindenféle (?!) reakciós jelszavakat hirdetnek, noha tudva tudják, hogy a
román és a magyar öntudatos ifjak szervezetének ideológiai egysége óriási, s
előbb-utóbb csapást mér rájuk. A kulák és tőkés ifjak tudják, mi vár rájuk,
mégsem nyughatnak, az egyházi reakcióhoz hasonló módszerekkel áskálódnak:
nemzetiségi elkülönülést hirdetnek, sovinizmust szítanak, egyetemi hallgatók és
középiskolai diákok szervezeteibe furakodnak be, édes jó Istenem. –
Nyugdíj megállapítási hercehurca: jogosultság megállapítását elrendelő végzés
(és annak száma), bizonylat, hogy eddig visszavonulási nyugdíjban részesültem.
A nyugdíjintézet e hó 29-ig köteles felterjeszteni a munkaügyi minisztériumba,
restellem: vőm idejét is igénybe kellett vennem. –
Igyekszem hasznossá tenni magam, ma hajnali 3-tól álltam sorban (rizset és
halvát osztottak). Szerzeményemet jó hírrel tetézem: néhány napon belül ismét
kapható lesz a szabad forgalmú cukor (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Szentmiklós és Székelyhíd dolgozó népe megelégelte két tanítónője
mesterkedéseit, így a Világosság: Nyiri Gyuláné és Nagy Sándorné 60–70
holdas kulákok, de hagyján. Ahelyett, hogy a dolgozó szegényparasztság
gyermekeit okítanák, népellenes rémhíreket terjesztenek, ráadásul Nagyné
nagytiszteletű férjével együtt nyíltan hangoztatja: azt a múltat várják vissza,
amikor szabad volt a nép lelkiösmeretlen kizsákmányolása. –
Kormos Gyula által akartam üzenni ifjú atyámfiának, letettem szándékomról,
talán át sem adná, manapság nem lehet tudni: mi lakozik újdon világunk új
típusú emberkéiben? –
Azt üzentem volna: ilyen feladatot ne vállaljon el egy tapasztalatlan ifjú,
erre az se mentség, hogy meglett, neves költők, írók, zsurnaliszták fertelmes
példát mutatnak: egyik napról a másikra cseréltek – tollat (...) párthűségben
degednek. Nem egyéni döntés folytán születünk egy családba: legfennebb
kedveseinket, barátainkat, példaképeinket választhatjuk meg, édes szüleinket –
nem. Felfoghatatlan: mi késztet egy ifjút (kit paptanárok is oktattak,
gyámolítottak) oly kemény, s ez idő tájt szerfölött veszélyes vádaskodásokra?
Azt írja: ezer s egy (sic!) példa igazolja, hogy az ifjúság erejét a kulákság
és az egyházban megbújt népellenes székelyföldi papok akarják felmorzsolni,
ezek a reakciós erők a legagyafúrtabb módszerekkel támadják az MNSZ ifjúságának
szervezeti és politikai hiányosságait. Nem méltó, ifjú atyámfia, hiszen
mindenki tudja: vesztő vadászok lesik a katolikus főpásztort, Márton Áront. –
Boldogult Édesanyám szokására hagyatkoztam, felütöttem találomra a Bibliát és
(mint életem során mindig) megszeppentem valósággal (...) Ekként szólt a
„sugalmazott” vers, mely címeztetett a galácziabelieknek: „Jól futottatok,
kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a
hitetés nem attól van, aki titeket hív. Kis kovász az egész tésztát
megerjeszti.” –
Ármin atyámfia átadta pontjegyeit: bakancsot kap elsőszülött unokám, Zoli fűzős
lábbelije még kitart egy darabig. –
Efraimmal találkoztam az Unió utcában. Teljes bizonyosság: fivére
Transznisztriában pusztult el, családostul. Ahányszor összefutunk, annyiszor
akarja hallani atyja üzenetét, melyet 5 esztendővel ezelőtt lányom által
küldött a kolozsvári téglagyár drótkerítése mögül. Az az érzésem: nem bánná, ha
némileg kiszínezem, nem tehetem. „Császárkörte, ajserek és slemilek”, ennyit
üzent. –
Fiúkkal a Rió, ill. Munkás moziban: Emberek a máglyán. –
Életfogytiglani fegyházra ítélték Mindszenty hercegprímást (...) –
Máté gombos cipője immár használhatatlan: levált a talpa, csuromvizes lábbal
vergődött haza. –
Minap foglalatozás közben fájdult meg a szívem. Midőn kis papném panaszkodott
szívfájdalmakra, Bogdán türelmetlenül felfortyant: nem a szív fáj (...) Nehezen
bírt le az álom, visszaifjodtam Bethlen Gábor kollégiumába. Abban az intézetben
tanáraink mindent elkövettek, hogy egyazon esélyt kapjon úgy a tehetős, mint a
vagyontalan ifjú, tanúsíthatom: Szegénységi Bizonyítvánnyal kerültem a
gimnáziumba, esztendőkig szolgadiák voltam (...) Etikát oktató paptanárunk
gyakran hagyatkozott Konfuciusra: az emelkedett lelkiségű embert tanultsága és
tisztessége különbözteti meg az alávalótól, előbbi megérti, mi a helyes, utóbbi
tudja, mi a hasznos. –
Anna Esztert elbocsájtották a (...) utcai elemiből, azt se várták meg, hogy
legalább végigvigye nebulóival az évet, pedig Dévai Szabó révén ösmerjük az
igazgatót. (...) Ez a kenyérkiesés alapjában rendíti meg létünket. Én már csak
azon csudálkozom, hogy a Mauthausent megjárt Hermina asszony még tud képedezni:
szörnyű, egy kiváló szakmai minősítéssel rendelkező tanítónői csak úgy ki lehet
lökni az utcára! –
Lányom munkakönyvében (új típusú emberség, csak kerüljön szemem elé Rezső!) a
szolgálat megszakítását egy gőgösen pocakos D betű indokolja, a lila színű
jelzés azt jelenti: bárhol jelentkezik, ajánlatos meggondolni alkalmazását
(...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Lehettem volna közlékenyebb Efraimmal, vélekedett az órásmester (...) Ármin
atyámfia hangos tépelődése erőst meggondolkoztatott: miért mozdult oly tragikus
késedelemmel az antifasiszta koalíció... Talán ez a szerencsénk, a
tudatlanságunk, különben a szeretteiket elvesztett embertársaink halottaik után
mennének, önként. Ármin nem hibáztatta a Teremtőt, egy portugál közmondásra
hagyatkozott (valamely szefárd ősük testálta a családra): Isten egyenesen ír
görbe vonalakon. –
Rezső ügyes-bajos dolgait intézte Kolozsváron, kincsnél értékesebb
élelmiszerekkel lepte meg népes családunkat. Nem így képzelte a proletárok és
földművesek életének felemelkedését és kiteljesülését a várva-várt új rendben.
Megszaporodtak a kommunistaságot színlelő vezetőkáderek, kesergett, ezért aktivált
mosodás korában (állását, életbiztonságát kockáztatva)? Mert ugyanbiza, miről
szólt az ígéret? Ama útról, mely egyenest vezet a legszélesebb emberségű
kollektív rendhez. –
Nagy lelki változásokon esett át, csak sajátságos szemállása és Krisztus sebeire
való hivatkozása emlékeztet a régi Rápoltira. –
Ezt is megértük, gondoltam, esmént ki kell lesni a megfelelő alkalmat, hagyján.
Ám immáron a négyszemközti beszélgetés sem ment kockázattól: talán még az
otthoni Berekben is környülsandítanánk, s ha netalán felbukkanna vajegy
rőzsehordó telepi, belénk rekedne nyomban a szó. –
A Bolyai Tudományegyetem rektora több mint egy esztendeig dolgozott az MNSZ
fővárosi központjában, tapasztalatait megosztja az újság olvasóival:
voltaképpen az egyetem is egy üzem, ahol ugyan el kell kerülni a
gépalkatrészekké való válást, de segíteni kell mindenkit, hogy megösmerje az
egész munka folyamatát, így őkelme, az egyetemen a köznek termelnek kitűnő
szellemi minőségű szakembereket. A szocializmus építéséhez nevelnek, nem pedig
valamely öncélú, valótlan, élettelen tudománykodásnak. –
Február 21. Hétfő. Tegnap hunyt el Berde Mária, egyidősek voltunk, ugyanabban a
gimnáziumban érettségiztünk (...) Kerítésen által szoktam köszönteni, őszinte
tisztelettel. Istenem, mennyit vitatkoztunk kis papnémmal a Haláltánc és
a Tüzes kemence fölött, nekem jobban tetszett a Földindulás és
az Enyedi történetek (...) –
Polgár Margitkával találkoztam a Kisparkban, férje lábadozik. Bp-en elhunyt
sógora, Dr. Ilosvay Géza, 31 esztendeig élt ebben az árnyékvilágban (...)
Készülnek felszámolni Bőr- és Cipőkellék üzletüket. Szűkösen, ill.
kényszerbeosztással élnek, Ildikó és Kata a bánffyhunyadi nagyszülőknél van. –
Alig akad újságszám, melyben ne bukkana fel vajegy papi köntösbe bújt reakciós.
A mai Világosság boncidai népellenségeket cégéreztet, a dolgozó
földmívesek életét mételyező személyek: Bálint József ref. lelkész (földmíves
ivadék, mégis a nagygazdákhoz húz), Imreh József kat. plébános (aki ugyan az
alsópapságba tartozik, de cselekvője a Márton Áron-féle konkolyhintésnek). A
„kulákszemléletű”egyházfik: Póka Márton és Mihály, Szilágyi Márton, Losonczy
István. A helyi szervezet nem tűrte bomlasztó tevékenységüket, kivetette őket
soraiból. –
Apróhirdetés: Könnyű, csukott hintó eladó Tordán. Teremtő, kinek hiányzik
manapság efféle utazóalkalmatosság?! –
A napilapokban gyakorlattá vált a nebulók írásainak közlése, a vicei iskola
elemistája írja a Világosságban: boldogok vagyunk, hogy mi
most és itt élünk. (Tudod is te, lelkem, hol éltek.) –
Soha nem volt ilyen könnyű papnak bekerülni az újságokba, lehetőleg félkövér
betűtípussal szedve, hangsúlyosan vastag léniákkal keresztezve: Pataki Gyula
visszaélt hívei bizalmával! A búzás-bocsárdi egyházi földek adóját a gyanútlan
nép vállára terhelte. Továbbá: szószékét haza- és népellenes agitációra
használta, igaz, képletesen és szóvirágosan, ám az öntudatra kapott dolgozók
értettek a konkolyos szavakból. A cikk szerzője nem rejti véka alá meglátását
(erre mondaná Ferenc: prejudikál): sötét jövő vár a lelkészre és hasonszőrű
cimboráira, például a tövisi illetőségű esperesre, Nagy Ferencre. Gondviselő,
meddig tűröd az alantas rágalmakat?!
A párt központi lapja a cionizmustól óvja a zsidóságot. A zsidó burzsoázia és
az imperializmus ügynökei megkísérlik bevinni a nacionalizmus mérgét a dolgozó
zsidók tömegeibe. Céljuk a mesterséges pánikkeltés az elmaradottabb zsidó
lakosság körében. A rémhírek következtében sokan elkótyavetyélik ingatlanaikat,
batyuval a hátukon veszik nyakukba a világot, s ezzel kiteszik magukat a kíméletlen
tőkés kizsákmányolásnak. A zsidó burzsoázia, így a Scânteia, azért
izgat, mert megdöntötték hatalmát, s nem élősködhet tovább a dolgozók nyakán. A
velejéig züllött tőkés-földesúri rendszerben antiszemitizmust gerjesztve
úszították egymásra a román és zsidó munkásságot, miközben összeálltak a román
és zsidó nagytőkésekkel, akik azt a vasgárdát pénzelték, amelyik a legszörnyűbb
üldöztetésnek és kínzásoknak tette ki a szerencsétlen zsidókat. –
Ármin véleménye: minek ide cionizmus, a nemzeti kommunisták mindent elkövetnek,
hogy Izraelbe távozzunk. –
Február 28. Hétfő. 22.15-ig rádió: Berlioz Fantasztikus szimfóniája (Bukarest
II.)
Kihantolták s elvitték Szabó Dezső maradványait a Rákóczi térről: a Kerepesi
temetőben helyezték örök nyugalomra (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Asztalos István (Szél fuvatlan nem indul) regényét jutalmazták
állami-díjjal. –
Rémhírekkel érkezett március is: harmadikára virradólag vitték el Iklandról a
Kabós családot. Nincs nyugta az erdélyi magyar földbirtokosságnak, azoknak se,
kik Dél-Erdélyben maradtak a bécsi döntés után. Lányuk, Éva, költő, méghozzá:
jó. Kormos Gyulától tudom: Molter Károlyék fogadták be vásárhelyi hajlékukba
(...)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az Ilosvay család úgy döntött, hogy a hatóságok által jóváhagyott (3 napra
szóló) passeportot Gyula veje vegye igénybe. Szerdán utazik öccse temetésére
(...) Tegnap átballagtam a Kisfaludy ill. Axente Sever utcába, Árpád megígérte:
ha futja idejéből, felkeresi Ákost, mi több! Megpróbál kapcsolatot teremteni
hajdani osztálytársával, aki ösmert és politikailag befolyásos költő Bp-en:
hátha közben tud járni, hogy fivéreméket ne lakoltassák ki budai lakásukból. –
Megkezdték a tűzifajegyek kiosztását: hajnali 4-től 9 óráig álltam sorban (...)
–
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Kormos Gyula atyámfiától hallottam (nem jön, hogy elhiggyem!): a teológiai
intézet egyik tekintélye párttag. Ez hagyján, de nyíltan hangoztatja, hogy neki
semmi kapcsolata nincs a keresztény hittel, továbbá kétségbe vonja: egyáltalán,
az unitáriusoknak van-e megalapozott hitvallásuk? –
„Pellengér rovat”: vőm megállapítása találó, szerfölött. Székelyföldvár MNSZ szervezete
ádáz harcot folytat a soraikba szivárgó osztályellenség ellen. Kirekesztette
maguk közül Benkő Kálmán lelkészt, aki úgy viselkedik, mint egy született
kulák: hogy éhbérért dolgoztatta napszámosait, hagyján. De arra vetemedett,
hogy megtagadta a vele egy udvaron lakó gyermekes családnak a kúthasználatot. –
Ilosvay hazatért öccse temetéséről: három és negyed napot töltött magyar
területen, vonalcsatlakozás okán késett. Kis híján megbüntették – légiesített
határ, nahiszen. Visszalapoztam diáriumomban: mindent elkövetünk, így Groza,
hogy mindenki szabadon járhasson (sic!), és akkor a határnak vajmi kevés
szerepe lesz, mert ha nem így történnék, visszatérnénk a régi időszakhoz, a
reakciós imperalizmus korszakához. –
Négy esztendeje jelentette ki Petru Groza: rövid idő kérdése, a két ország
között létrejön a vámunió, eltörlik az útlevélkényszert, légiesítik a határt. –
Szentseren: szeretteim sírjának gondozása. Pop kíséretében kaptattam fel az
Úrszékére. Örökös sakkpartnerem harmadik esztendeje él egyedül, kérdezte: detaliez?
Mondtam: ne részletezze, van benne részem. Lányai jól vannak, négy
unokával ajándékozták meg. Őkelme módfelett keményebben jelzősítette a
kisebbségi képviselők magakelletését: legalább vonakodnának némileg, de ez a
ribancos hanyattvágódás!
Ion Ilarion egyrészt párttitkár Szentseren, másrészt a tordai Néptanács
lakáshivatali osztályán dolgozik, miként volt elöljárója fogalmazott:
középkáder. Ha megalakul a kollektív gazdaság, minden bizonnyal őkelme ül a
tanácselnökszékbe. Ferenc amice kúriáját lakja (...)– Olyan ember, amilyen, így
Pop, de a nagy fordulat után nem élt vissza felülkerekedésével, akárcsak
Hulbulan. Végtére is, szólta el magát (s nehezítette kővé a szívemet): románok
vagyunk. –
Bástyahátrányba kerültem, elfárasztott az utazás, a temetőben való hajlongás,
Máté szülei vártak vacsorára. –
A káderiskolás Palkófi felcsapott levelezőnek: versenyre keltek Aranyos-Torda
és Alsó-Fehér megye földművesei, ki fejezi be elsőként a tavaszi vetési
munkálatokat. Evvel a tudósítással nincs semmi bajom, csakhogy a továbbiakban
azokról ír, akik ferde szemmel nézik ezt az egészséges vetélkedést, például:
Erhart Ferenc várfalvi ifjú zsírosgazda, kinek kertjében mohásak a fák (hogy
jön ez a vetési munkálatokhoz?), nincsenek lenyesve a száraz gallyak, az élő
ágakon hemzsegnek a vértetvek. Az ifjú zsírosnak (sic!) nem ez az egyetlen
népellenes tette: annak idején a krumplibeszolgáltatásnál is utolsó volt,
kuláktársával, Pop Laurenţiuval együtt. Ha így folytatják, a dolgozó nép
előbb-utóbb kihajtja őket a faluból. –
Vita az irodalomról, most a próza kerül a terítékre: szocialista-realistán kell
ábrázolni a letűnt világ (erdőségeit, kíméletlen őszinteséggel kell bemutatni
jelenvalóságukat, szem előtt tartva a messzemutató s magasrendű művészi
megjelenítést. –
Hol van már a kivándorlók ábránd-Amerikája? Immár a lincs demokráciája uralja:
bestiális gyilkosság áldozata lett Robert Mallard emberjogi harcos.
Lincsdemokrácia, fura szóösszetétel. Abban az újságban, melyben cikk
figyelmeztet mindenkit: ne játsszunk felelőtlenül a „kulák” szóval. –
Tanácstalanság (főleg: ijedelem) a kolozsvári hóstáti gazdálkodók társa-
dalmában. A napisajtóból valósággal dől a kiteljesedő kollektivizálás dicsérete
(...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Akárha egy Nick Carter-füzet címe: Az üres tejeskanna titka. Mihály
Károly ref. lelkésztársunk, a vele egy húron pendülő nagygazda presbiterrel,
Csorba Mártonnal kelt hangulatot Szék község szipolyozóinak visszatérése
érdekében. A tiszteletes és csatlósa kérvényt szerkesztett, melyben a falu
népére hivatkozva kérték az Ungváriak hazatérésének engedélyezését. Az üres
tejeskondérba rejtett kérvénnyel lopakodtak házról házra, aláírást gyűjtöttek a
falu volt kizsákmányolóinak érdekében. A község nyilvánossága előtt feleltek
tettükért. –
Elhatároztam: csak a Torda-Aranyos megyei pellengérezésekkel terhelem a
diáriumomat. Ugyanakkor felteszem magamnak a kérdést: mi végre? Lányom minap
kijött az éjszakai konyhába, azt kérdezte: nem fél egy házkutatástól, édesapa?
Édesanyád ilyent soha nem kérdezett, mondottam megbántóan, egyébként: félek,
lelkem, nagyon. Csak a tévelygéstől félek jobban: promenádnak nézem a nyílt
vasúti pályát. Elsírtam magam, restellem. –
Zolival ócskapiacon: kél szatyorra való kótyavetyére szánt portéka. A Dézsma
utcában terítettük le a viaszkosvásznat, déltájban fiákerek hatoltak be a sorok
közé, civilek szökdöstek ki a kóberek alól: összepakolták a gyékényről a régi
könyveket. –
Távozásuk után a károsultak szabadjára engedték méltatlankodásukat, egy szürke
kalapos vásárló megjegyezte: a kiteljesedő népuralom betűpurifikátorai (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Megbántam, hogy a minap hagytam magam befolyásolni keserves kedélyállapotomtól:
a vasúti pályát emlegettem. Ma oldani akartam Anna bántódását, ostoba
megjegyzésre adtam a fejem, derűsködtem: most nem okozna utánajárást
férjhezmeneteled, nagykorúnak nyilváníttatott minden 18-ik életévét betöltő
állampolgár. Lányom teljesen félreértett, kifakadt (...) –
Nem neheztelek rá, megértem: állástalan, minden nehézség az ő vállát nyomja.
Miközben nálunk esmént feszült a hangulat, Párizsban ülésezik a Béke
Világkongresszus. Az újságok fenyegetőznek: szigorú büntetés vár az
árurejtegetőkre és -drágítókra, kik elvetelmülten szabotálják a szoc. építést.
–
Nem ellenségünk, épp hogy barátunk a normarendszer, így a május elseje előtt
megkérdezett kiváló dolgozók, továbbá egyetértünk a képzőművészek döntésével:
ezentúl nem ábrázolható meggyötört arccal a munkás. –
Bírálat az Utunkban Kurkó Gyárfás Nehéz kenyér c. könyvéről: nem
domborodik ki elég élesen az osztályellenség ármánykodása, viszont a
nagygazdákkal egy követ fuvó pap arcéle nem hagy kívánnivalót. Istenem, pont
Sz(...) J(...) ír effélét, Polgár Gyula mit szól hozzá? –
Május elseje. Pompás tavaszi napsütésre ébredtünk (a pellengérek vetette
árnyékről nem akarunk tudomást venni, önvédelem?), reggel 6 órakor a hadsereg
és az üzemek zenekarai vidámították a városnegyedeket. Öt világrész tömegei
ünneplik ma a munka nemzetközi napjai. Mátét beválasztották az iskola legjobb
alsós sportolói közé: a CFR dolgozói után vonultak fel, berekesztvén a
felvonulást. –
A gyárak dolgozói ökölbe szorított kézzel üdvözölték a központi tribünön helyet
foglaló előkelőségeket. Sajnos ezek az öklök nemcsak az építő munkába fektetett
erőt jelképezték, hanem a: fenyegetést is. Persze nem az emelvény illusztris
személyiségeit fenyegették, és nem csak a békerontó imperialistákat, egymást
is: még ha erről nincs is tudomásuk. –
Felvonulás után Anna jóváhagyásával, felmentünk a Hója-erdőbe: a fiúk
bekebeleztek egy-egy rostélyost, én az otthonról hozott zsíros kenyérrel
rendeztem éhemet. –
Május 2–3. Két nap Szentseren (...) Maholnap mi is elmondhatjuk: túlszárnyaltuk
megszabott életéveinket, idétlenkedtünk kántorommal, hiszen mindent az állami
Terv előírásaihoz mérnek. Torda-Aranyos vármegyében 6024 írástudatlant
tanítottak meg betűvetésre: kétezerrel többet a tervezettnél.
Komáromi Mihály atyámfiával találkoztam a Halottak útjáról aláereszkedve: nem
volt kitérésem, felpakolt sódarral és szalonnával. Besúgóhálózat terül a
legapróbb településekre is, nem egy „kulákot” kényszerítenek – fenyítéssel –
jelentések tételére, a járási központokba hivatalosak alkalmi beszámolókra. –
Sül le az ábrázatom: nagy végtagmozgatás kíséretében tiltakozom, aztán hagyom
rábeszélni magam, jellem! Vőm édesanyja ugyanvalóst kitett magáért, Rezső és
Pálfi felesége szintén. Ha hivatalos közeg vizsgálja át Péter szekerét, akár
élelemhalmozással, árurejtegetéssel is megvádolhatott volna. –
Máté iskolájában is megalakult a pionírszervezet, elsőszülött unokám biztosra
veszi (tanulmányi előmenetele alapján): november 7-én vörös nyakkendőt és
úttörőjelvényt kap... Helyeslem az ifjú szervezet céljait: fel kell ölteni a
tudás vértjét, ki kell fejleszteni a munka és a dolgozók iránti tiszteletet, ki
kell teljesíteni a hazaszeretetet. Hiányolom célkitűzéseiből a család, a szülő
és az oktatóik iránti szeretet és tisztelet megkövetelését (...)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Meleg ebédet (lencsefőzelék, sódarral!) vittem vőmnek: két kosztoscscszével,
hogy jusson a kisinasnak, Orosz Pistának is. A segédek ellátják magukat
otthonról hozott hideg elemózsiával. S (...)-t lányom kérésére alkalmazta Máté,
három gyermekére való tekintettel: helyénvaló altruizmus, bár ha bármikor
bekövetkezhet a Mikes utcai üzlet-műhely felszámolása, egyre bírhatatlanabb az
adó. –
Hiába határoztam el, hogy csak a Torda-Aranyos megyei pellengérezésekről
készítek foglalatot (azok miatt is kikaptam Aniesztitől!). Csak azt tudom, hogy
szakad meg a szívem... Régebben is lubogott a szív, dübögött a bendő, de
legalább tudtuk: honnan fenyeget a veszély. Egyértelmű volt: kitől kell
tartani, mitől kell óvakodni. –
Elmondhatatlanul hiányzik drága kis papném, csak az vigasztal: nem érte meg ezt
a világot, midőn hórát és csárdást jár az alávalóság, a hitványság, az árulás,
oldalakon sorolhatnám (s fokozhatnám).
Szilágyi László pásztortársunk nem nézi jó szemmel a románok és magyarok
megbékélését, a soviniszta szamosfalvi pap – így az ... Igazság (nahiszen)
– úszító beszédet mondott a bécsi döntéskor. 18 román földművest játszott
(sic!)a horthysta csendőrök kezére, Gadó nevű mészáros cinkosa segítségével
(...)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vőm hallani sem akar arról, hogy lányom varrást vállaljon, igaza van: nem
Szentseren élünk, ez merőben más világ, otthon még a hitehagyottak sem
vetemedtek arra hogy feljelentsék kis papnémat. Legalábbis nem tudok róla. –
Capitolban (egyedül): Talpalatnyi föld. Előtte híradó film: Titó bandáinak
rémuralma.
Megregulázzák a természetet: az akadémia támogatja a Duna-Fekete-tenger közötti
csatorna építési munkálatait.
Magyarhonban a hercegprímást regulázzák. Sárga könyv címen adták ki a
válogatott rágalmazásokat, mely szerint Mindszenthy összeesküvő, hazaáruló,
valutázó moral insanity.
Utcafelelősünk tette tiszteletét: aláírásunkkal tiltakoztunk az Atlanti Paktum
ellen. –
Gyímesközéplokon a hatóságok megkísérelték letartóztatni Márton Áront, a
csángók fehér lóra ültették, 10 emberkoszorú vette körül: hívők
védőkoszorújában folytatta bérmaútját Csíksomlyó felé.
Máté színjeles értesítőt hozott, jutalomkönyvet kapott: Az új ember
kovácsa, Makarenkótól, Zoli elégséges matematikából (...) Magduska idén ül
először iskolapadba.
Gyerekekkel moziban: Egy igaz ember története. Mi tagadás: megragadott
a lezuhant pilóta életakarása. Élményemet nagyban emelte, hogy hosszú idők
múltán magyar felirattal látták el a filmet. –
Június 22. Péntek. Tegnapelőtt célt értek a vesztő vadászok: elhurcolták Márton
Áron püspököt (...)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Dévai Szabó atyámfia üzent Lajoskával: alkalmi munkásokat keresnek az
Aprozárhoz (zöldség le- és felrakodás).
Biza rosszul emlékeznek az ellenállók: nemcsak 5 esztendővel ezelőtt fenyegette
deportálás a tordai zsidóságot, hanem már az 1940–41-es dél-erdélyi
üldöztetések idején is. Akkor a zsidó komisszár, Radu Lecca közbenjárása
mentette meg úgy a tordai, mint az aradi zsidókat. Ha emlékezetem nem csal, két
alkalommal rejtettük el Hirschfeldéket Szabadi erdésznél, Istenem, ha
hallgatott volna rám Alex! –
1944-ben Bethlen Béla gróf, Észak-Erdély főkormánybiztosa mentette meg a
tordaiakat, kétszer tartóztatták le a háború után, míg harmadszorra
szülővárosom börtönébe vetették: ott senyved most is, talán éppen egy cellában
drága Ferenc barátommal (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az Igazság bejelentette: lejárt a türelmi idő, Márton Áron és 135
egyházi, valamint világi cinkosa nem fog többé úszítani a dolgozó nép állama
ellen. Betelt a pohár: nem tűrhető tovább, hogy alantas tevékenységei
folytassanak. A lap részletezi, szószékről fasiszta könyvek terjesztése,
tudatosan hosszúra nyújtott mise, mely által hátráltatták a sürgős
mezőgazdasági munkát, késleltették a felvilágosító kultúrelőadások megkezdéséi,
et cetera. –
Reich házaspárral, színházban: Különös házasság. Elképzeltem, mit
mondott volna kis papném a főszereplő színészlány játékára. Bara Margit üde
leányalakja beröpködre az egész színpadot, a többi szerepekben jó volt: Halász
Géza, Perényi János, Lantos Béla, Harag György, Imrédi Géza, Csóka József,
Szentes Ferenc. –
Szünetben: Polgár és kisebbik lánya, Editke. Gyula a Nehéz kenyér bírálójáról,
keseregve: már a legjobbak is, már ők is, biztos abban, hogy meglett íróinkat
félelem igazgatja, mindazonáltal megtartja jó emlékezetében Sz (...)-l, aki a
háború előtt gyakran betéri a kalotaszentkirályi parókiára (...) –
20 ezernyi tömeg tüntetett Csíkszeredán Áron püspök és a Vatikán reakciós
politikája ellen. A kultúrverseny nagy döntője után az MNSZ elnöke mondott
zárószónoklatot, nagy ívű, többszöri lelkes tapssal megszakított beszéde (a
lehető legkurtább foglalatban): az öntudatos dolgozó nép megadta a feleletet az
egyházi reakció alattomos fenekedésére. –
Szerdán nyaralni viszem Szentserre a gyerekeket. (...)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
„Nép ellen – papi köntösben” vezércikk a Világosságban, fordulatban,
irályban (na hiszen!), gonoszságban pandanja mondanák Szél br. lányai – az Igazság
főcikkének: „Nem fizetjük ellenségeinket!” –
Nem létezik újság, hetilap, melyből kimaradna a gyalázkodás. Istenem, mi jogon
feddem meg az érvényesülésre vágyó írkász ifjoncokat, ha meglett szerkesztők is
effélékre vetemítik tollukat (...) –
A fenti szörnyedvényekhez mérten, jó hangulatkeltő irodalmi riportot olvastam
ma: Éljen a vörös Traktor! Merő humor és eleven életkép, abból az
alkalomból, hogy Kolozs megyében megalakult az első kollektív gazdaság (...) –
Eljuttatom Rezsővel Szentserre az Utunkat, olvastassa el Sütő, Mosonyi, Daczó
és más gazdákkal, talán a hejehujába torkolló report meggyőzi őkelmüket, hogy
ideje felhagyniok rosszhiszemű vonakodásukkal: csak a kezdet nehéz, a folytatás
jóval sodróbb! Kendilónán kolozsvári zenészek húzták a talpalávalót, boldog
románok és magyarok ropták a hórát és a csárdást tova... na reggelig éppen nem,
csak estevélig...A központi küldöttek ajándékokat is hoztak: piros nyelű
sarlókat. –
Szövetkezeti gazdaságok, üzemi munkahelyek dolgozói, ifjúsági szervezetek,
hívők közösségei követelik: mentől szigorúbb büntetést mérjenek ki Márton
püspökre és bandájára. Kirajzottak városunk utcafelelősei, szorongok: mikor
nyomja meg B (...) a kapucsengőt. Kénytelenek leszünk megtagadni az aláírást. –
Nehéz álomból ébredtem. Házunk előtt duba dubbogott, szögletes mozgású alakok
emelték ki földestül az Arecca-pálmát, nesztelen cipelték ki az utcai szobából:
vőm tehetetlenül nézte a piros cseber összeborult dongáit. –
Egyházfőnk részletes állásfoglalását közlik az újságok, kurtára fogva:
szüntelenül folytatni fogják a felvilágosító munkát úgy a papság, mint a hívek körében,
buzgalommal hirdetik a békét, harcolnak az ember ember által történő
kizsákmányolása ellen. Kijelentik: a Román Népköztársaságban egyetlen hívőt,
egyetlen papot se büntettek meg vallási hitéért, csak azokat büntették meg,
akik imperialista érdekek szolgálatába szegődtek. –
Biza néhányszor elmarasztaltam utcafelelősünket, most megkövetem: nem
csengetett be, vőm is méltányolja B (...) tapintatát (nagy dolog!) –
Ritka cikk az I.-ben, melyei bendőrándulás nélkül lehet végigolvasni:
Segesváron a népek testvéri szellemében és a béke jegyében adóztak Petőfi
emlékének. –
Házkutatás apatársamnál, hozta a hírt Holló Péter: nagy borogatást vittek
végbe, hijúban, műhelyben, aztán se bű, se bá, elvonultak. Ilonkánál nem
jelentek meg a bőrbélák (?). így P.
Immár nemcsak az éj leple alatt, fényes nappal is kajtatnak. Ösmeretlen
személyek félemlítik mindazokat, kik nem mutatnak lelkesedést a közös
gazdálkodás iránt. –
Családi tanakodás: mi legyen a gyerekekkel, hozzam haza őket? (...) Anna
akarata érvényesült: holnap utazom Szentserre. –
Ma. Böts atyámfia és neje tette vasárnapi tiszteletét. Templomozás után hívtam
meg őket, nem a rögvest történő látogatásra gondoltam, mindegy. Vőm (mit
tehetett volna mást?) asztalhoz ültette őket, az ösmert közhely: ahol jut öt
személynek... –
Jenő esmént sort kerített a takonyfogós bajuszosra (jó étvágyat), aki úgy
megszégyenítette 1940 őszén: a Menekültügyi Hivatalban, Kolozsváron. „És akkor
azt mondta a pesti ejtőernyős, hogy: mostan gyorsan kimegy a szobából, igen,
maga, nagyot hall? Újra kopogtat, belép, köszön, úr!? Talán méltóságos
főosztályvezető úr, meg vagyok értve, ja?”
Hajnali zöldségrakodás: pályaudvaron. A fiúk együtt keltek velem, sorban álltak
a Capitol mozi udvarán, a Reich házaspárnak is szereztek jegyet a Mágnás
Miskára (...)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Gh. Dej nagy beszédet mondott az ország felszabadulásának 5-ik
esztendőfordulóján. –
Oltást kaptak unokáim: paralízist megelőzendő. –
Zöldségrakódásból jövet rezzentett össze egy bömb-hang, tulajdonosa ki lehetett
más: Bagra. Szóismétlős atyámfia megnyugtatott: nem szégyen a munka, nem
szégyen a munka! hallották a pályaudvari resti körül lebzselő embertársaink is,
más a kérdés: megszívlelték-e. –
Kornél nem titkolta neheztelését: szentseri látogatásaim során elkerülöm a
találkozást, miért? Közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, a tordai temetkezési
vállalat megbízásából (?!) vezeti a szentseri fiókot (?!), ill. általános
rekvisitum beszerző. Gyéresről érkezett, máma, ideológiai eligazításra (?!)
hivatalos. Holnap szakmai továbbképzésen vesz részt. Elkísért a Mikes Kelemen
utcáig, vőm ballábas hangulatban vala (nem csoda), lehetetlen vitába
elegyedtek: hány ágya volt valójában Prokrusztésznek. Vőm szerint kettő: egyik
nyújtásra, másik kurtításra szolgált (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Sütmegen a 30-as esztendőkben jártam Oniforral, Várfalván csatlakozott hozzánk
Balázs Ferenc. A havasvidéki völgykatlanban akkoriban 100 család lakott (...)
Olvasom a V-ban, hogy az Öreghavas aljában megalakult Torda-Aranyos vármegye
első kollektív gazdasága. Minden bizonnyal hejehujás lelkesedés közepett írták
alá a belépési nyilatkozatokat, a megyei küdöttek pedig piros nyelű sarlóval
kedveskedtek. –
Osztályharc és Hazafiság. E könyv miatt vőm majdnem távozásra bírta
utcafelelősünket. Nem adtam igazat Máténak, körzetfelelősünk tapintatlansága
nem volt szándékos: őkelme megbízatásához hozzátartozik a frissiben megjelent
könyvek népszerűsítése is. Erre tegnap beállított Rezső, s megkért: olvassam el
R(...) I (...) 11 fejezetben tárgyalt tanulmányát, összefoglalót kell
készítenie Hulbulan utasítására, na jó: kérésére. –
Öt esztendeje gyilkolták meg Ligeti Ernőt. Ármin nem tudja felfogni (én sem),
mit keresett Ligeti és fia egy néptelen pesti téren: kuferrel, batyuval
cipekedve, fényes nappal! Hiszen lerítt róluk: vidéki menekültek, hogy nem
jutott eszükbe valamelyik védett házba bekérezkedni?! És legfőképp: miért nem
várta őket senki a pályaudvaron, hiszen mindenki tudta, felfegyverkezett lumpen
söpredék regnál a városban (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az R(...) a hazafiság és nemzetköziség kérdésében Ilja Ehrenburgra hagyatkozik:
mint minden igazi nagy szeretet, a hazafiság is emelkedettebbé teszi az
öntudatot: az igazi hazafi az egész világot szereti. Szerző továbbiakban
hamisnak minősíti a polgárság által hirdetett felfogást, miszerint: a
nemzetköziség a nemzeti jellegzetesség feladását, a nemzeti formákról való
lemondást jelentené. –
Mit jelent hazánkban a hazafiság a haladó értelmiség számára? Azt, amit Luca
Vasile megállapított: az osztályharcot jelenti, melynek során a magyar dolgozók
egyesültek a román munkásosztállyal, s evvel teljes határozottsággal
csatlakoztak egy új, szocialista Románia megépítéséért folytatott harchoz. –
Egész nap felhős volt az égbolt, az észak-keleti szél hatására csökkent a
hőmérséklet (délben: 22°). –
A Reich házaspárral, a Diákház, nagytermében: Chopin zongoraverseny, halálának
100. esztendőfordulóján. Előadó Halmos György. 20 lejes jegyre futotta, adtuk a
vidort: 80-ért se részesültünk volna emelkedettebb zeneélvezetben. –
Világosság-cikk (...) Még mindig akadnak, akik nincsenek
szocialista versenyben, hitetlenkedik a szerző, nem járnak szemináriumokra, nem
segédkeznek a falvaknak juttatott keskenyfilmvetítők beszerzésénél. Ugyanakkor
megdobálják a mozi bejáratát, idegen számukra a felvonuló tömegek
szabadságharc-indulója, gyűlölettel nézik a gyermekeink arcán a mosolyt, gyűlölettel
lesik a párt-, a béke-, a szakszervezeti ülésre igyekvő földműveseket. –
Ilyen gyűlölködők közé tartozik: Bíró János jenőfalvi kulák, Gidró Márton,
Albert Ferenc, Márton András karafalvi zsírosgazdák, Albert Béla, Kedves
Ágoston, Katona István, Magyari Dezső szenttamási rémhírterjesztők, a népnyúzó
kocsmárosok, szövetkezeti sikkasztok. B (...) K (...) egészoldalas leleplezése
így végződik: „Gyűlöld őket osztálygyűlölettel!” Istenem. –
„Leküzdjük a szolgalelkűséget!” ez a címe a feslett írásmű mellé tördelt
fogadkozásnak. (Cinizmus vagy figyelmetlenség?) A szolgalelkűség a múlt bűnös
öröksége, a múltban egyesek evvel a magatartással érvényesültek, új világunkban
csak becsületes munkával lehet érvényesülni.
Ha nem évtizedek óta ösmerném Rezsőt, arcátlannak tarthatnám, nem elég, hogy
kivonatoltatta velem a tanulmányt, megkért: segítsek lefordítani a foglalatot
román nyelvre, mivel Traiannak előadást kell tartania a szentseri pártaktíva
legközelebbi ülésén. –
Öten kérezkedtek át a szomszédságból mérkőzést hallgatni (...) kivittük a
rádiót az Arecca-pálmás szobába, alig fértünk így is. Nagy volt az öröm,
Magyarország-Ausztria 4:3! Puskás és Deák szerezték a gólokat (sokat gondoltam
Alex atyámfiára). –
November 8. Kedd. Tegnap avatták pionírrá elsőszülött unokámat.. Nem ő az
egyedüli az osztályban, miért áltatták őket hónapok óta tartó lelkesítés után,
eleve tudhatták: kirekesztettek, „osztálytársadalmi származásuk” folytán (...)
–
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Immár nem Gergely pápa naptára, hanem a dolgozók hazafias munkalendülete és
versenyszelleme határozza meg az új időszámítást, írja G (...) E (...) a
V.-ben. Új és hatalmas erő bontakozik ki az üzemek és szérűk világában: a
tettekben megmutatkozó hazafiság. –
Csak azóta vallhatjuk igazán hazánknak ezt a kincses, szép országot, mióta
nekünk dolgoznak a gépek, miértünk búgnak a traktorok, és a kormányrúdnál a
Párt és a munkásosztály kipróbált harcos vezetői állnak. Ma országunkat valóban
egyforma hazájának tudja minden román, magyar, bolgár, szerb, német vagy zsidó
dolgozó. Nálunk nincs többé nemzetiségi elnyomás, kultúrzóna, nyelvvizsga,
korlátlan lehetőségek nyílnak mindenki előtt: megvalósul az együttélő
nemzetiségek testvérisége. –
Mennyire más ez a cselekvő magatartás, így a cikkíró mint a letűnt uralkodó
osztályok és tollnokaik handabandázó, frázispuffogtató, gyűlölete, és háborút
szító „hazaffysága”. –
Moziban, Mátéval és Zolival: Valahol Európában (...)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ami biztos: jövőre nem lesz fennakadás cigarettából, a dohánygyár dolgozói
25%-kal túlhaladták a havi előirányzatot (St. 70. szül. napja tiszteletére).
Napi 7 szálra sikerült lecsökkentenem cigarettaadagomat. –
A nemzeti kérdés helyes és végleges megoldása írja könyvében B (...) L (...),
az MNSZ pol. bizottságának tagja, a marxi-lenini-sztálini elmélet alakjában
rejlik: eme elméletben történő helyes tájékozódás kizárja a tévedéseket.
(Hiszen bár így lenne!) A felszabadulás után az erdélyi magyar néptömegek már
nem nézték szédülten és fejvesztetten a fölöttük száguldó történelmet:
céltudatosan léptek át a nagy fordulat küszöbén. 30 lejt adtam ki a Harminc
évre. kíváncsi ember! –
A szocializmus építésének és mindennapi harcunknak fontos kérdése: a
kultúrforradalom. Kultúrforradalom zajlik városon, falun, gyári munkapad
mellett, egyetemi katedrákon, iskolák padjaiban, alfabetizáló tanfolyamokon,
színházak dobogóin. És a Fekete-tenger csatorna építésénél, hol százak és
százak ösmerkednek meg a betűvetéssel (mivel?!)
Vőm élcelődött, rovásomra: a születésnapos férfiú tiszteletére csökkentettem 7
szálra napi füst- és nikotin adagomat. Nem neheztelek Mátéra, sőt: örülök, hogy
nagy ritkán kedélyesebb hangulatban van (...) –
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Leváltották Balogh Edgárt az MNSZ alelnöki tisztségéről menesztették a Bolyai
Tud. Egyetem rektori állásából: nem tagja többé a nemzetgyűlésnek. –
Csonkaheti naplójegyzetéből ítélve, kizökken hetek óta tartó „vízszintes
kedélyállapotából”. Az Irodalmi Almanah verseiről megjelent
„építőjellegű bírálatról” készít foglalatot: „Teremtő, még a Szél
kisasszonyok sem álltak hozzá komolyabban Vergilius költészetéhez, mint az Utunk
recenzense jelenvalóságunk poétáihoz, kik a hiányosságok ellenére –
komolyan haladnak a szocialista realizmus felé. A Vezessen a Párt értelmiségünk
önbírálatát mondja el: mély és pártos ez az önbírálat, nincs mögötte kispolgári
szemérem.”–
A Virág Ferenc vére cseppje egy hős szegényparasztot fest le, aki
saját vérével oltja el a tüzet, amit a kulák gyújt a búzakazal tövébe. V. F.
regényes, romantikus alak, a recenzens nem ezt tartja a vers hibájának, mert ez
a romantika előremutató, ez a vonás éppen erénye a versnek. Ám hibának tartja a
misztikus ködbe burkolt eseményt, a vers babonás színezetét. –
A Hej Moldova, Moldova balladás, sejtető képekkel mutatja be a
munkások otthonává váll országrészt, bár nem tartja indokoltnak, hogy az „Öreg
halászt” vén kecskének nevezi a költő. Továbbá: a költő szűk természeti képpel
érzékelteti a társadalom megváltoztatását, ezt akként oldja meg, hogy a vers
második felében megismétli az elsőt, csak minden mondatába berak egy nemet, pl:
„Bütykös halász, mint a lak – hálójában (nem) csüng egy rák.” Ezáltal azt a
benyomást kelti, hogy jelenünk a múlt mechanikus, dialektikátlan tagadása, ez
biza már szemléleti hiba: vulgermaterializmus. –
A Szép vagy hazánk mélyen fogalmazza meg a munkás viszonyát
köztársaságunk fejlődéséhez: a hazafias vers komoly művészi kiállás a
kozmopolitizmus ellen. –
A Helyettetek szólalók költője nem jut el az önbírálatig, ehelyett
csak annyit mond: az igazi költő a nép nevében szól. Csakhogy eredetileg nem ez
volt a kérdés. Bírálót bántja, hogy az akrobata ügyességgel mozgó költő nem
megy el odáig, hogy a komolyabb súlyt felemelje. –
A Buşteni 1949 egészében egy lírai riport, ebből származik hibája: a
vers nem mutatja meg, hogy a pihenésnek mi az értelme életünkben. A pihenés a
versben ünnep és cél, pedig a valóságban a pihenés a munkától
elválaszthatatlan, annak egyik üteme (...) verse fejlődést mutat. A gépekről
beszél, azután levonja a következtetést: a jövendő a bolsevikok tettéből fakad.
(...) Sajnos a gépeket emberiesíti, beszélget velük, bár ez még mindig jobb,
mintha az embereket gépesítené, csakhogy: nem a gép a legértékesebb tőke (...)
–
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Beethoven, Smetana, Majakovszkij (...) Ciolan karnagy biztosan irányította a
Magyar Opera zenekarát: az első tételben Hermina asszony némi zavarokat
tapasztalt, Ármin meglátását osztottam: a VII-ik szimfónia tomboló motívumainak
tolmácsolása nagy megpróbáltatás úgy a zenekar, mint a karmester számára.
Magával (s a múltba, kis papném oldalára) ragadott a második alegretto tétel
(...) –
A nyákos-fagyos járdák okán fogadtunk fiákért, nem hajtattunk be utcánkba, ne
vádoljon senki polgári flancolással. Azt persze senki nem tudja, hogy mindig a
legolcsóbb helyeken ülünk: ma például 120 lejt takarítottunk meg. –
Hétfői (almanachos) foglalatomhoz, pótlólag: ki hamar elneveti magát, nincs
messze a bolondságtól, mondaná Orv Ottó, ill. Puskás borbély. Lefekvés után
szomorító képzelgések uraltak: minő dőlingélős sikert aratott volna Ferenc a
mulatságos (?) műelemzés felolvasásával. Rezgésbe jöttek volna a társalgó
ablakai, a szélfogó zsalugáterek: permetezni kezdte volna bogyóit a paplakot
beborító repkény. Gyűlöletes igealak: volna, volna, volna! –
