Serényi Sprenger Ferenc
Etruszk titok
a nagy kapun belépve kőszobrok során
kerek foltjai a lepergő fénynek
robusztus alakok felületén ragyogva
halkan zizegve félve szemerkélnek
leplek feszülnek roppant testükön
szemek óriás tükre villog és az ajkak
ívelt szélei merészen kanyarognak a szakáll
fölött fejük sötétlő árnyai közül kivillan
az értelem száraz rajza csillanó násfák
kelyhek felett egy felsőbbrendű mosoly
tűnik elő mely töretlen és szánakozón villan
feléd három évezred fátylai mögül – arcuk
tükréről letörölhetetlen kihívó örökké
diadalmas mosolyuk – sajnálkoznak felettünk
mert tudják a titkot amit mi elfeledtünk
és karjuk lágy ívben pihen meg
halhatatlan asszonyaik vakító vállain...