Lázáry René Sándor
Nevető temetők öröméből
Erdélyi hantokról gyűjtögetett,
Szedegetett valamint válogatott
Száztizenegy szép szál székely
Vadrózsák, népi elménczkedések,
Melyeket ezennel, mintegy kisded
Millenniumi csokrétába kötözve,
Nemzeti lyránk csinosodását czélozván
Helyezek el a Haza Oltárán! Virágimat a
Közliteratúra üdvösödésének áldozván
Jelen szerény munkálkodásomat az érdemes
Magyar Tudományos Akadémia – és még más
Tiszteletre Méltó Irodalmi Társaságok
Kitüntető, de nemkülönben megértő
Figyelmébe ajánlom: Lázáry R. Sándor s.k.
I.
Adj már csendességet
Hű Ferencz Andrásnak,
Hegedős művésznek,
Kétkezi kontrásnak:
Sokszor falcsot fogott
Kezében a brácsa,
De ne bántsa majd bő
Kegyelmednek rácsa!
 
II.
Adj már csendességet,
Lelki békességet
Balassa Bálintodnak,
Kit tündér Erdélben,
Talám egyszer délben,
Jól kupán kólintottak –
Ám később halt szörnyül
Míg papjaid környül
Szent képpel bólintgattak!
 
III.
Adj már nyugodalmat
Kristóf Ferikónak –
Ne trombitálj Néki,
Miként Jerikónak!
Angyalid fúhatják
Fénylő énekiket –
Derék hívőd volt, de
Fél fülére siket!
IV.
Adj több jószerencsét
– Erre kér Esztelnek –
S egy végső vőlegényt
Domokos Eszternek!
Olyant, kirűl nyóczvan
Évig szűzi ágyon
Álmodozott vala,
Míg vágyakozása
Elfolyt igen lágyon!
V.
Asztalosmester volt
Máréfalván Ajvász,
De füle mögül már
Kipottyant a plajbász.
VI.
Bánattal ne tetézd
Benedekffy Béczit:
Bús kedélyből úgyis
Kivette a részit!
Bősz oldalbordája
Beszélte halálba:
Csendességet végre
Tebenned talála!
 
VII.
Boldog lőn az Urban
S ártatlan Kárp Ottó –
Éltében csak épp a
Légynek nem ártott, ó!
Hisz nagy kumikus vót,
Meg is játszott bárkit:
Harmadik Sírásót,
Kaczagányos Árpit,
Főpinczért!... Ha Isten
Föllépteti Kárpot:
Hangjától hasadoz
Majd a fenti kárpit!
VIII.
Borvirányos orral
Nyugszik Simó Máté –
Csak megártott néki
A sok limonádé!
IX.
Böcsületes nevem
Vala Bartha Ráki –
Ölelhetett engem,
Ha akart, akárki!
Gyanútlan uramnak
Nem szerzek több mérget –
Bár a föld alatt is
Szeretnek a férgek!
X.
Czingár lélekkel halt
Fukar Johann Rether:
Sírba vitte a sok
Czudar, sovány étel!
Hogy a lutheránus
Mennyországba ére –
Rá sem hederintett
A káposztalére!
 
XI.
Czyffra Zsuzska meghalt.
Farizeus népség,
Ne vess rea követ!
Hogy bíz szebben állna
Csárdás lába között
E rücskös faczövek!
XII.
Csapszékek császára,
Megholt szegény Berei:
Nem hordoznak már ma
Se bort, se vért erei!
XIII.
Csendes gazdaember
Vót Hatházy Endre,
Csakhogy nem vigyázott
Jól a házirendre!
Kikapós párjának
Hajtogatta: elég,
Ha honn markolássza
Kopott kapa nyelét!
Kurvaságon kapta:
Kúrt Kántor Józsával!
Ketten verték kupán
Egy mángorlófával!
XIV.
Csudálatosképpen
Pusztult Czintos Bencze:
Megnyomta a papné
Fáintos kredencze!
Mer a csalfa papné
Mögé rejté Benczét,
De Laczi pap pedig
Rányomta kredenczét,
S addig-addig nyomta,
Nyekergette Benczét,
Míg pogány pofája
Falhoz kenve ment szét!
Békesség Istentől,
Mert a házirend szép!
XV.
Díszhelyre temettük
Kaczor Sütő Dolfit,
Mert bicskások között,
Hargitának alján,
A legkülönb volt itt!
XVI.
Disznótorban hetykén
Veszett Jakab Gyurka:
Torkán akadt egy kés
Meg egy darab hurka.
XVII.
Dudutz Balázs szólít
Dühös druszám, Ávéd!
Mért spékelted belém
Párbajozó spádéd?
XVIII.
Ehejt fekszel, Bélám!
Csiky valál? Csibi?
Nem tudom... Emléked
Mindhalálig őrzi
Hites arád: IBI.
XIX.
Eleget fecsegtél
Már Gálfalvy Farkas:
Oh, drága halottunk,
Legalább itt hallgass!
 
XX.
Elekes Sámuel
Lakja e sírhantot.
Tanító volt: virgoncz
Nótákat firkantott,
S nem olvasta sosem
Hornért, Sekszpírt, Kantot!
XXI.
Elringtál előlem
Gyöngyöm, Ozsváth Sára!
Selymes bőröd hová
Viszed most vásárra?
XXII.
Feszt mozdonyt vezetett
Szakács Mikó Péter:
Sírba vitte ezer
Rakás kilóméter!
XXIII.
Folyton izgett-mozgott
Imreh Kelemen:
Most inkább halott már,
Mintsem eleven.
XXIV.
Föltámadunk, rányik!
Visongjatok, dádék!
Purdéstul, putristul
Nyalunk csokoládét!
És izenem, Vaszi,
Vagyis Ötvös Gábor,
Mert a Mennyország víg
Lakodalmas sátor!
 
XXV.
Goldstein Izsák suszter
Ígyen deklarálja:
Elárvult családja
S kopott kaptafája.
Nem kuczorog sámlin:
Bezárja a boltot...
Elvásott csizmánkra
Ki vet ingyért foltot?
XXVI.
Göcs Geyzánk az Úrban
Girhes volt meg nyamvadt:
Nem hagyott a fukar
Maga után vagyont,
Sem híret, sem hamvat.
XXVII.
Gőzösnek ütközött:
Aludt Oláh Csaba,
Midőn szekerével
Galambfalvánál a
Vasúton átcsapa.
XXVIII.
Gyászoljuk meg, társak,
Most Ternowszky Gyurit:
Tekepályán köztünk
Több kuglit nem gurít!
Tekézésről tudott
Néhány teóriát,
De a halál nem tűr
Sok teketóriát!
XXIX.
Halandó! A székely
Nem tűri a fricskát!
Tanú rá Szász Dénkó:
Csík-Szent-Domokoson
Csiklandták a bicskák!
XXX.
Halkabban, menyecskék!
Itten nyugszik Pitó,
Ki köztetek volt nagy
Család-alapító!
Fundált kinek-kinek
Sarjat kedve szerént,
Csak a csalárd apák
Nem tűrték az erényt,
S mikor helyettök már
(Túl sok)
Kölyket alapíta –
Három haragos férj
Fejét belapitta!
XXXI.
Hiába volt Soós György
Hívő nagy keresztyén –
Jehova sustorgó
Ménküve megütte
Fönn a Gagykeresztjén.
XXXII.
Ideákból élt meg
Filozóf módjára
Aloysius Günther:
Érveinek fogytán,
Akár a nagy eszmék,
Észrevétlen tűnt el!
XXXIII.
Ide temettük el
Az italos Kutit:
A pálinka öl, de
Rajta már nem butít!
 
XXXIV.
Illyés Gyárfás volnék,
Ha meg nem csap Lázok!
Ígérem – hitvese
Szoknyája körül már
Ejsze nem szaglászok!
XXXV.
Imitt fekszik végre
Nyugton Váta János,
Mert meghalt. E szokás
sajnos általános...
XXXVI.
Isten nyugosztalja
Fekete Orsolyát,
Ki fenékig itta
Jókedve korsóját,
Ifjan szemelgette
Szép zsenge borsóját,
Szőtt-font, vidám szívvel
Pergette orsóját,
Mígnem elfogyott víg
Életének szála –
Ám addigra már sok
Birkát elhasznála!
XXXVII.
Itt nyugszik Sztán Titusz,
Volt naszódi dászkál!
Legalább a fáták
Ágyában nem mászkál!
Jámbor jellem volt, hisz
Fél-római, fél-dák!
De csak latorságra
Szolgáltatott példát!
 
XXXVIII.
Izsák Boldizsárba
Döfött villát Vajda –
Azért virít immár
Ennyi virág rajta!
XXXIX.
Jaj, nem tudjuk: Czire
Nyugszik itt – vagy Czirják?
Csak azt, hogy Áron volt,
És czézével írják...
Meglehet, Czumbil volt –
Nem Czirják, sem Czire –
Lám, a czikornyákkal
Nem jutunk messzire!
XL.
Jajongjatok, lyányok,
Mert lebukott Horváth,
Ki minekutána
Fizette a korvát,
Kikönyökölt – s nem volt
A tornáczon korlát!
XLI.
Jelen díszsírhelyen
Várja Borbély Náczi, ó,
Hogy majd fölvirágzik
Tán a magyar náczió!
XLII.
Keresztnevem Soma,
Családnevem Benkő:
Egy vén somfa alatt
Csapott meg a menkő.
Dörgedelmes égbolt
Dobta főmbe tüzét,
Mert nagyidő közben
Csíziót betűzék!
XLIII.
Kincses Ede horgász
Csalikkal szolgála:
Csúf kukaczként akadt
A halál horgára.
XLIV.
Kis szabómester volt
Tiboldi Antal, ó,
Élte is kurta volt,
Mint bolti pantalló!
XLV.
Kiszikkadt gigával
Alszik Vali Minya –
De ha ébren volna,
Biztos váltig innya!
XLVI.
Kohn Zsigmond korcsmáros
Kihirdetem: „Kitelt
Nálam a számlátok!
Nem kaptok több hitelt!”
XLVII.
Kujak Fodor Mózsi
Harag nélkül fekszik:
Eztán már csak egy-két
Kerubbal kötekszik...
XLVIII.
Kuruczos hevével
Mélyre ástuk Konczot –
Legalább nem hallják,
Ha nagy szájjal szidja
A kurva lobonczot!
XLIX.
Lázár volt éltében
S holtában is Lázár:
A magos kegyelem
Minden kriptát rázár.
Lázáry rohad itt,
Ki Sándor volt s René:
Övé a bizonyság,
S a tanulság Öné!
L.
Lyukat lőtt szívébe
Szegény Czegő Danid:
Megcsalta Irénke
S egész Mezőpanit!
LI.
Marcsán nyögődözvén
Múlt ki Ráduly Mátyás:
Jó, de csak megárt a
Túl sok ráduflázás!
LII.
Meghalt Mátyás király,
Bethlen Gábris, Kriza,
Berde, Orbán Balázs –
S meg Kovács is, biza!
LIII.
Megnyugudhat Miklós
(Nemzetsége Böjte),
Mert a tehény helyett
A bikát megföjte...
 
LIV.
Mélyen hallgat Márton:
Családneve Szélyes...
Eztán sem szól semmit:
Sohse volt beszélyes.
LV.
Mindenre mérget vett
Joó Kopacz Elemér!
Borzasztó, mélységes
Eme sír! De remélj,
Mert ily nagy lélek is
Bizonnyal belefér!
LVI.
Mint Rómában Cézár,
Pekingben Kubla khán:
Meghalt Luka Lukács
Minap Farkaslakán,
Mert fejjel ugrott ki
Markosné ablakán!
LVII.
Mircse Berczit búra
Szülte Sepsibodok:
Hütös asszonyára
Kedden tepsit fogott!
De vesztére tette –
Máig is él nője,
Mert keményebb volt a
Laskasirítője...
LVIII.
Nagyon hamar halt meg
Dorbéz Bocskor Lőrincz!
Emlékezetére
Kedvencz kocsmájában
Nehogy rosszkor hörpints!
 
LIX.
Nagy természet voltál
Férjuram, Bereczky –
De a koporsódból
Már úgysem meredsz ki!
LX.
Ne búslakodj, Ádám.
Azki valál Mikes –
Csak egészség legyen,
S majd meghalunk mük es!
LXI.
Ne félj, Török Kata,
Te falukatája...
Akár a fehérnép:
A halál sem harap,
Csak ugat a szája!
LXII.
Nemes Károlykának
Neveztek még engem,
Mikor a komámmal
A vásárba mentem –
Kirabolt a druszám,
Bár vasam ha maradt,
De úgyis eladtam
Sánta szamaramat!
LXIII.
Nem öleled, Vándor,
Többet Ghiczy Rebit,
Habár előtted is
Hanyatt fekszik emitt!
Nem volt gusztussa, hogy
Kurtábbal beérje –
Azért ütte agyon
Nagy fejszével férje.
 
LXIV.
Nem volt jelentékeny,
Dús szász Kolhaas Tamás.
Olvasd el sírversét...
Mert lehet, hogy eddig
Még nem olvasta más.
LXV.
Nemzeti hős honfink,
Kisbíró volt Pakot:
Korteskedés közben,
Önnön hevültében
Bősz hőgutát kapott.
LXVI.
Nyóczvannyócz évet élt
Ángyónk, Réthy Jutka:
Mikor elföldeltük
Már aszott volt, fonnyadt,
Mint egy régi csutka.
LXVII.
Nyugszik Dimény Ilka,
Miként Kleopátra –
Mintsem hogy előre,
Többször dőlt ő hátra!
Drága Dimény Ilka,
Férjezett Kolumbán!
Meghalt Kleopátra,
S ő is nemkülönben!
LXVIII.
Nyugudjék békében
A bitang Raffai –
Bögöztől Bözödig
Síratják fattyai.
 
LXIX.
Oh, Orbán Borbála,
Bethlenfalva szépe,
Többször fogott költőt,
Mint kapát kezébe!
LXX.
Oklándi Szőcs Gerzson
Hogy megrészegedtem,
Király Estánéknitt
Bús gödörbe estem:
Bényivadtam éjjel
A csúf ganyélébe!
Hogy álljak ily bűzzel
Az Úrnak elébe?
LXXI.
Oltalmazd meg Isten
Shwarcz Ábrahám porát:
Kortyolhassa Véled
A Kármel lángborát!
Hisz szűkölködőkért,
Ha tehette, jót állt...
Föl a kalapokkal!
Egy szatmári jámbor
Fújjon érte sófárt!
LXXII.
Örökkétig össze –
Téveszték Inczeffyt
Vinczeffyvel... Hát most
Melyik fekszik emitt?
Mert mindkettő József,
Jákob volt vagy Jenő –
De a gizgaz egyként
Bármely sírt majd benő.
 
LXXIII.
Örök nyugodalmat
Adj Firtos Ödönnek,
Ki ösmerte mélyét
A zsíros bödönnek.
Álmában is böjtölt:
Utólag már inkább
Szalonnát adj néki
Hagymával – s pálinkát!
LXXIV.
Örvendjetek, komák!
Köszönt Filep Elek!
Eleget fázódtam –
A föltámadásig
Itt lenn kitelelek!
LXXV.
Péntek estve füstölt
Kolbászt evett Opra:
Szombaton reggelre
Megkrepált egy hoppra!
LXXVI.
Pesti képviselőnk,
Papp-Gámenczy István
Nyugszik itt. Reméljük,
Hogy nem indul ismét
Parlamenti listán...
LXXVII.
Pópánkat temetjük:
Pop Deczebált.
Amíg köztünk éle,
Csak az történt véle,
Hogy deczedált.
 
LXXVIII.
Preczíz postamester
Vala Kendi Imre:
Lelkét is föladta,
Lám, a fenti czímre!
LXXIX.
Rikoltozott, tánczolt,
Regölt Egyed Pista:
Addig ropta, mígnem
Barátosi búcsún
Megölte egy bicska.
LXXX.
Római jellem volt
Romák közt Isztojka,
Mert erénye múltán
Bedőlt egy pisztolyba.
LXXXI.
Rög Gergő volt nevem:
Rögtön főbe vertek,
Mert Oláhfaluban
Kértem egy kevertet!
Ha te nem kérsz, komám,
Tőlük több kevertet:
Elkerülöd talán
LXXXII.
Simon meg Demeter,
Mind a kettő Kornya,
Suvad itt: rájuk dőlt
A fatemplom tornya.
 
LXXXIII.
Sirathatja párját
Már Kabdebó Dóra,
Mert az szivarazván
Ráült egy hordóra,
S nem figyelt a szétfolyt
Sok petróliumra –
Empíriából szállt
Szent Empyraeumba!
LXXXIV.
Sujtásos gyászhuszár
Vala Györffy László:
Csak gebéket ösmert,
Mígnem agyonsújtá
Egy tömör igásló!
LXXXV.
Szegény Mózes Mihály
Rosszkor szállt a bakra
Hogy a grófért hajtson
Maros-Sárpatakra:
Parádéskocsisként
Sem tehetett arról,
Hogy parádé közben
Lebukott a bakról!
Azt izeni: „Ha míg
Holtan heverek itt,
Hordozza az ördög
Az öreg Telekit!”
LXXXVI.
Székely Blanka valék,
Született Fogolyán,
Sirültem fel s alá,
S elkapta a halál
Suhogó rokolyám.
 
LXXXVII.
 
Szép öregséget élt
Tóth Anna Regina:
Kemenczét hevítvén
Roggyana meg ina.
LXXXVIII.
Szűz Viola Ágnis
Élt vagy 104 évet,
S váltig letagadott
Ebbül nyóczvannégyet!
LXXXIX.
Tavaszon temettük
Berekméri Jóskát:
Idén nyáron többé
Nem szed réti sóskát.
XC.
Tegnap megholt Árpád:
Nemzetsége Sántha...
Nem volt honfoglaló:
A kutya se bánta!
XCI.
Tiszteljük meg verssel
Hős kománkat, Tőkést,
Mert a korcsomában
Védelmünkre költ, és
Értünk rántott ő kést!
XCII.
Tulipánt a sírhant-
Odat fedi, Zonda!
Lajosunk! Elsírat
Torda s Trebizonda!
 
XCIII.
Tyúkot lopott éjjel
Kalányos Dezsőke...
Páll Ambrus görénynek
Nézte volt, s lelőtte!
Szegény Tuti többet
Tyúkhúslevest nem lát:
Ezért minden csóró
Tisztelje a Devlát!
XCIV.
Udvarhelyi Kiss Pál
Azt izeni, s így van:
„Ne szomorkodj, mert még
Itt is jobb, mint Csíkban!”
(Uram, kopjafámra
Bármifélét írtam,
Megpótolnám: „Mégis
Bárcsak volnék Csíkban!”)
XCV.
Ugráltam szavadra,
Mint a réti szöcske –
Nem parancsolgatsz már
Nékem, Szécsi Böske!
Isten kegyét szépen, –
Ne nagy garral kérjed –
Erre int utólag.
A te tűrő férjed!
XCVI.
Uram, egy szem uram,
Kedves Csetri Gáspár –
Ne félj, mert helyetted
Poros pitvaromat
Úgyse sepri más már!
 
XCVII.
Uramisten, Ugron
Emre fekszem ehejt:
Bár heverne más itt,
Én meg futnék ahajt!
XCVIII.
Utoljára bálban
Láttuk Bogdán Zsoltot!
Mostan itt pihenget -
Pedig hogy tánczolt ott!
IC.
Üdvözüljön, ha tud,
Lazarevits Danis,
Hisz a Pantókrátor
Akkor sincs, ha van is!
C.
Ügyes kőmíves volt
Gagyban Tókos Albert,
Kit az anyaföldhöz
Egy leomló fal vert.
CI.
Vala nevem Toró,
S méghezzá Töhötöm:
Rugonék bikája
Jót rúgott tökömön.
Kévánom – toromon
Öt sátort üssenek,
S abból a bikából
Hat ökröt süssenek!
CII.
Vásárhelynél harczolt
Rég Gáspárik Jankó!
Fél lábát elveszte,
De most röpül – nem kell
Néki már itt mankó
CIII.
Világjáró székely
Volt Kelemen Menyhárt,
De fogadjunk, hogy még
Ilyen helyen nem járt!
CIV.
Villanyszerelő volt
Váradon Haáz Dávid,
S bár tudta a szakmát –
A vattok s a voltak
Már agyonrázták itt.
CV.
Weinfeld Móricz Vilmos,
Sófalva szatócsa,
Úgy fölszáradt, mint a
Bolt küszöbe mellől
Májusban a tócsa.
CVI.
Xavéri Szent Ferencz
Nyugtassa Ivácsont –
Kezdetben páter volt,
Utóbb csak sivár csont.
CVII.
Ybl Miklós képében
Pihen itt Takáts Zsolt,
Aki Marosszéken
Sok pajtát épített,
Gerendákat ácsolt,
Mivelhogy csak ács volt.
 
CVIII.
Zeteváraljáról
Természet-járóknak
Azt üzeni Sánduly:
„Ha málnászol, ügyelj,
Hogy a vészben nehogy
Medvével kirándulj!”
CIX.
Zordon életében
Morczoskodott Forgács:
Mostantól Fenyéden
Nem lesz többé morgás!
CX.
Zsenge lánykák után
Szaladt Tompa Laczkó,
Mert a legényfajta
Alattomba bagzó...
Ámde belékötött
Vén Kilyén Fülöpbe –
Majd harminczkét fogát
Meg a szerelmetes
Szép lelkét kiköpte.
CXI.
Zsoltáros Kovácsot,
Keresztségben Bandit,
Pihenteti ez a
Besüppedt sírhant itt.
Henye volt a drága:
Holtában is ásít...
Bár futná szuflája
A föltámadásig!
Maros-Vásárhelyt,
1896 májusában és júniusában