LĂĄszlĂłffy Csaba
Könyv – könyvebb
1. Örök csótány
Fiamnak
Tűnt cinquecento s örök csótány! –
A képernyő merev, hideg.
FantomarcokrĂłl nyert hitek:
hitvĂĄnyak, mintha mĂĄsok holtĂĄn
derĂźlnĂŠnek. Fagyott vigyor, mely
átüt a bősz hörcsögpofán.
Az ĂĄtĂŠlt szenvedĂŠly profĂĄn.
A szív soha – a gyomor korhely:
kiegyezik azzal, amit fel-
habzsol (nem Ăşgy, mint a mĹąvĂŠszet).
Szenvedni kell? Mindig csak hittel;
elvérezhetsz akár egy nótán – – –
Nem mindegy: belĂźl vilĂĄgrĂŠszek
fájnak – vagy megcsípett egy csótány.
2. Ami vĂĄr
Lehetsz mĂŠg ĂŠlveteg kukac;
görcsös rángások! – nem rohadt
maradĂŠk szĂłra fĂĄj fogad.
De nem te, a kor vĂĄlogat.
 
Lassan kiĂźrĂźl a piac.
Fanyar, nem ĂŠdes mĂĄr a lĂŠg,
klasszikum helyett a szemĂŠt.
Csak poshadĂĄs mĂĄr, ami vĂŠd.
Bőröd, alatta a nyers ideg –
kár őrjöngeni, hogy vidék,
hogy ezredvĂŠg s egyĂŠb izĂŠk
(csaholnak mĂŠg kĂłbor igĂŠk,
csak koplalĂĄshoz szoktatĂłk).
Fukar lĂŠny, zĂşzott zamatok,
kiapadt kĂśnny, penĂŠsz a csĂłk;
ha van, fogadat szĂ­vhatod.
3. KĂłda
KĂśny(v)ebb lesz a te ĂŠleted is, hogyha
csontvĂĄzad oda rĂşg ki a Szamosra.
1996. X. 12