Lászlóffy Csaba
Könyv – könyvebb
1. Örök csótány
Fiamnak
Tűnt cinquecento s örök csótány! –
A képernyő merev, hideg.
Fantomarcokról nyert hitek:
hitványak, mintha mások holtán
derülnének. Fagyott vigyor, mely
átüt a bősz hörcsögpofán.
Az átélt szenvedély profán.
A szív soha – a gyomor korhely:
kiegyezik azzal, amit fel-
habzsol (nem úgy, mint a művészet).
Szenvedni kell? Mindig csak hittel;
elvérezhetsz akár egy nótán – – –
Nem mindegy: belül világrészek
fájnak – vagy megcsípett egy csótány.
2. Ami vár
Lehetsz még élveteg kukac;
görcsös rángások! – nem rohadt
maradék szóra fáj fogad.
De nem te, a kor válogat.
 
Lassan kiürül a piac.
Fanyar, nem édes már a lég,
klasszikum helyett a szemét.
Csak poshadás már, ami véd.
Bőröd, alatta a nyers ideg –
kár őrjöngeni, hogy vidék,
hogy ezredvég s egyéb izék
(csaholnak még kóbor igék,
csak koplaláshoz szoktatók).
Fukar lény, zúzott zamatok,
kiapadt könny, penész a csók;
ha van, fogadat szívhatod.
3. Kóda
Köny(v)ebb lesz a te életed is, hogyha
csontvázad oda rúg ki a Szamosra.
1996. X. 12