Martos Gábor
KÖNYV/LÁTÓ/MÁS
(könyv)
„Galaxisok
Kezdetben vala a Gutenbergé: nem ám számítógép, meg laptop, meg offset, bazi gép, elől bemegy a szoftver, hátul kijön a lézerprint, lélek a közelbe se; nem, akkor még volt rendes pepecs, kézzel farigcsált betű, meg szedőszekrény, meg madzaggal körbekötött laptükör; erő kellett a préstekeréshez, finom kéz a metszéshez, illesztéshez, sorigazításhoz; egy-egy könyvben nemcsak egy élet munkája volt benne, de az ember is, úgy en bloc az ember, aki csinálta, sőt: tsinálta.
Ma meg McLuhan galaxis van: világfalu meg flopy...”
(Megjegyzés: a fenti pár sor idézet egy régebbi írásomból, úgy másoltam ide: Alt-E-C-Ctrl-F4-Alt-F-le-konyvlat. doc-Enter-Alt-E-p.)
*
(látó)
A megjegyzéshez azért hozzátenném (csak a miheztartás végett), hogy igenám, csakhogy mivel azonban az a másik írás eddig még nem jelent meg sehol (sőt, ahogy most kinéz, már nem is igen fog), úgyhogy ez itten nem másodközlés, tehát eredeti honorárium jár érte.
„Honorárium a szokásos: két sör a sarki kocsmában.”
(Részlet K. P. felkérő leveléből.)
*
(más)
Kerestem K. P.-t telefonon a szerkesztőségben; „gombászni ment a hegyekbe” – mondja Gy. Néhány nap múlva azt olvasom az újságokban, hogy sok mostanában a végzetes gombamérgezés Romániában (merthogy állítólag Csernobil miatt megmérgesedtek volna a gombák). Az első, ami eszembe jut: most akkor írjam ezt a vackot, vagy ne írjam?
*
(könyvlátó)
„... voltam annyira pofátlan, és a Látó szerkesztőinek bejelentettem (...), hogy cs’álok egy vendégszámot nekik: könyvLÁTÓ címmel. Ez lenne a decemberi szám.
Arra kérlek, az Egon Friedel-témát lombozd fel egy kicsit (5-8-... flekk), mert csuda érdekes lesz. Ugyebár McLuhan is aszonta, hogy lejárt a könyvnek, de mink írástudók esztet tagaggyuk.”
(Részlet K. P. felkérő leveléből.)
*
(látomás)
„Egyáltalán nem eldöntött tény, hogy a legfontosabb szellemi kifejezőeszköz egyszer és mindenkorra az irodalom lesz. Ezt a kérdést ugyanis elsősorban egy külső tényező befolyásolja. Régen az író azért nem tűnhetett ki, mert az emberek közötti érintkezés technikája még tökéletlen volt, az írott szónak így nem lehetett különösebb előnye a beszéddel szemben. Nagyon valószínű azonban, hogy a jövőben ennek épp az ellenkezője következik be: az író azért fog visszaszorulni, mert a technika túlzottan is fejletté válik. Elsősorban is jelentéktelenebbek lesznek a távolságok: egyszerű gyakorlati probléma, pusztán fizikai erő kérdése lesz, hogy az ember milyen gyorsan és könnyen haladhat előre; és ebben a kérdésben ma egyáltalán nem lehet előre látni a határokat. Továbbá: rendelkezésére fognak állni olyan eszközök, mint a telefon, a gramofon, a film; igaz, ezek ugyan ma még fejlődésük kezdeti fokán állnak, de tökéletesítésük határai gyakorlatilag korlátlanok. Valószínűleg előttünk áll egy távolba látó készülék felfedezése is. Ha mindezeket a dolgokat gondolatban előre elképzeljük, akkor jogosan mondhatjuk: egyáltalán nem kizárt, hogy száz éven belül a kommunikációs tevékenységnek olyan jellege lesz, ami az irodalom működését hatékonyságában, sokoldalúságában és mozgékonyságában ugyanúgy felül fogja múlni, ahogy annak idején a könyvnyomtatás és a sajtó megjelenése múlta fölül a szószékről beszélőt vagy a vándorprédikátort.”
(Részlet Egon Friedel: Ecce poéta című könyvéből. 1912.)
(Megjegyzés: ugyan mi van ezen még lombozni-való ebben az internet-pókhálóval olyan sűrűn átszőtt világban, amelyben a Gutenberg-galaxis könyvei már csak úgy vergődnek, hogy az első kinyitásra lapjaikra esnek szét...?)
*
(könyvlátomás)
Véletlenül épp aznap, amikor K. P. levelét megkaptam a Könyv-Látóról, vettem észre (bár talán nem egészen függetlenül magától a levéltől), hogy nálunk – meg tudom mutatni – a kenyér a konyhaasztalon egy olyan nejlonzacskóban van, amin a budapesti Írók Boltjának a hirdetése van, tehát amiben eredetileg nyilván valamilyen könyvet hoztam onnan haza.
(Hogy ki ne száradjon, azért van benne. A kenyér.)