Vermesser Levente
Le chant du fin

se föl se le se föl se le
szokatlan kényszerhelyzet –
a fehér szárnyakat adna
bizonytalanná így tesz
és a fekete alant van
ahhoz már erő kellene
ma sólyom repül helyettem
hogy átszelve héthatárt
könnyelmű prédát ejtsen
ha rád talál ne küldd el
ilyenkor késő ősszel
már értelmetlen a vád
ma érvet és ellenérvet
türelmes borpárlat old
sólyom csőrébe villog
alkonyat után a hold
amitől odalent félnek
fentről csak jó tréfa volt
így szólt a hétvégi ének
egy férfi egy asszonyra várt
eső helyett könnycseppek
áztatják rossz ablakát
az ajtón benyit a hétfő
nézi az üres szobát