Kuszálik Péter
TÉMA ES PARAFRÁZIS
(Téma)
Ladányi Mihály
Olvasónapló
Tested Könyve
bársonyos bőrkötésben
tele van történettel.
Tested Könyvét
egymás kezéből kapkodják olvasóid,
emiatt Tested Könyve
maszatos és izzadságszagú. Mégis
örömmel olvasom újra. Szeretem már
ismerős fondorlataidat. Bár az összes poént
előre látom, Tested Könyve mégis
fölöslegessé tett sok más történetet.
Már időtakarékosságból
sem olvasok mást, mint Tested Könyvét,
csak akkor ejtem ki kezemből,
amikor utolsó történetednek
vége.
(Parafrázis Atól Zséig)
kölcse feren össze műve. Mindig csak ennyit láttam belőle, mert a gerinc domborulata miatt az utolsó betűk nem látszottak. A fejem a kályha felé volt, ha balra fordítottam, az üveges könyvszekrény kincseit láthattam. Ha fejjel az ablak felé feküdtem volna, akkor így láttam volna: ölcsey erenc sszes űvei,
de sosem vetették úgy meg az ágyamat, ezért nem így láttam. – A. kivette a hőmérőt a gyógyszeres fiókból, lerázta, leült az ágyam szélére, hónom alá tette, ujjával ellenőrizve, hogy jól fekszik-e a higanyos csövecske, jobb kezével végigsimított a homlokomon, sóhajtott. – Hol maradtunk tegnap? – Lapozz csak... itt... A. megigazította a szemüvegét és olvasni kezdett:
„– Gyere, játsszál velem – ajánlotta neki a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok...
– Nem játszhatom veled – mondotta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.” (...)
A nagyszünetben úgy elakasztottam B-t, hogy lement a plezúr a térdéről. A suli udvarán volt egy öntöttvas, sárkánycsőrű kút, lemosta a vért, kitörölgette a homokot a sebből, s átkötötte egy zsebkendővel. A tanító néni megkérdezte, hogy mi lelte a lábát, de B. (könnyeit lenyelve) csak annyit mondott, hogy megbotlott. Másnap visszahozta a Csilicsali Csalavári Csalavért. Haragszol? – kérdeztem. Nem, mondta, és úgy adta át a könyvet, hogy ujjaink összeértek. Elvörösödtem. Bocsáss meg, mondtam, de elszaladt és nem hallotta.
Hírhedt. – Nem, hírhedett! Ezt még kétszer elismételtük, aztán abbahagytuk. Nem tudtam meggyőzni a titkárt, hogy hiába ismerjük mi hírhedtnek a szót, Jókai hírhedettnek írta azt. S ráadásul én az Egy hírhedett kalandort előző héten fejeztem be. De azért fölvettek az IMSz-be. Ugyanis az IMSz akkoriban még nagyon vigyá
zott a pedigrére: valódi élcsapatot kívánt összeállítani. Arról is kifaggatták a jelöltet, hogy mit olvasott az utóbbi időben. Lehetett volna hasalni, de az utóbbi időben mindig olvastam valamit. A Tamás bátya kunyhóját D-től kaptam kölcsön.  Cserébe odaadtam a Timur és csapatát („Bezzeg a mai fiatalok.” A komszomolecviccekhez nekik lábjegyzetet kell írni. Ehhez a mondathoz is. De most azért se. Azt sem tudják, ki volt Vologya Dubinyin. Nyicsevo, én meg azt nem tudom, ki az a Depesmód. Egy-egy.)
A fizikapéldáimat G-től másoltam. Adott egy 102 köbméter légterű szoba. Hány kg bükkfát kell a tűzre rakni, hogy a kinti 5 fokos hőmérséklet ellenére bent 21 fok legyen? A bükkfa fűtőértéke 11000 kcal/kg, a kandalló hőátadási együtthatója 0,83. A falak hőfelvételétől eltekintünk. A helyes megoldás: – Jean, még tegyen, a tűzre, fázom. G-nek mindig megvoltak a fizikapéldái, „szorgalmas lány volt. Szegények voltak, muszáj volt jó tanulónak lennie. Húsvétkor felírta a locsolókat, ha nem mentél, szólt érte.
J-vel a gólyabálon meggyet szedtünk. Az elején megolvastuk, utóbb számolatlan habzsoltuk, fulladásig. Egymás szeméből lestük a titkokat, egymás tenyeréből firtattuk a jövőt, egymás könyveiből olvastuk fel egymásnak a verseket. Áprily, Dsida, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Király László, Szisz, Ady. Mi az életcélod? Akkora könyvespolcom legyen, mint az a fal, tele könyvvel. Ott van. Két sorban állnak rajta a könyvek. Még nem kell meghalnom, ugye? A költőkhöz, gyakorta márciusban, vissza-visszatérek. J. helyén kis sebhely van, ő elköltözött a városból.
A kövér Margó. Természetesen nem Margó és nem kövér, csupán asszonyosan telt. Mélybarna. Megrendítő dansc macabre. Hosszasan lapozom, mint egy regényt. Sokadik olvasatra is úgy tűnik: éhen lehetne veszni miatta. Négy hónap múltával férje hazatér. Margó kendője sarkával búcsút int, de előbb letörüli könnyűimet véle. Kérdése esszé: melyik az erősebb, a vágy vagy a kielégülés?
N. kábító, tragikus novella. Maupassant? Csáth Géza.
O. abszurd dráma. Várom, nem jön. Csapodár, szédít. Ígér és nem teljesít. Karmol, fúj, csépel. De minden sora bizarr. Sokízű fűszer: estragon.
R. rövidke óda, ölelkező rímekben. Egzotikus, mint egy argentin tangó, és kék, mint az Adria vize. Perzselő szalmaláng és szélcsupálta katáng. Vonz, mint a mágnes, és áttörhetetlen, akár a kínai fal. Libikóka: ő lent, én fent – nem vagyunk egy szinten sosem. Fölemelem, lelök – fölemel, lelököm. Nem megy. Mindegy.
Sz. jó kisregénynek ígérkezik, az első fejezet remek. Mihamar rájövök: csupán a borítója príma, s a betűi cifrák. Szelleme sekély, a sorok között űr. Kiragadják a kezemből, s nem bánkódom érte.
T. frivol, de nem ledér. Nem erőltet és nem erőlködik. Olvastatja magát, akár egy Molnár Ferenc-bohózat. Jó lenne ismét föllapozni, mert úgy rémlik, átugrottam néhány mélyebb dialógust. De nem játszható újra...
W. fanyar őszi avar. Sejtelmes ballada. Kitartott szünetekkel, csattanó refrénekkel. Strófái dalolnak, rímei lágyak, gömbölydedek. Ám a vége drámai. Indulatok villámlása, komor felhők, zivatar.
Zs. családregény. De nem Martin du Gard, hanem García Márquez.
 
Jorge Luis Borges
A Pokol
Letéve immár kezükből a könyv, mert
tudják, hogy ők maguk a szereplői.
(Legfeljebb egy másikéi lehetnének,
de törődnek is ők vele.)
Ők most Paolo és Francesca.
Nem két barát, aki megosztozik
egy mese zamatán.
Hitetlen ámulattal nézi egyik a másikat.
Kezük se ér egymáshoz.
Felfedezték az egyedüli kincset;
rátaláltak egymásra.
Nem csalták meg ők Malatestát,
hisz a csalás egy harmadikat feltételez,
de ők csak ketten léteznek e világon.
Ők Paolo és Francesca,
valamint a királynő és a szeretője
és minden szeretők, akik valaha voltak
ama Ádám és Éva óta
a Paradicsom pázsitján.
Egy könyv, egy álom feltárta előttük,
hogy egy álom alakjai, amit Bretagne
földjén álmodtak valaha.
Egy másik könyvtől majd az emberek,
maguk is álmok, őróluk fognak álmodozni.
SOMLYÓ GYÖRGY fordítása