Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1997. február, VIII. évfolyam, 2. szám »
Molnár Zoltán
Csigacsókcsata
Csiga csattan a fűben
csendben
roppanásnyi önkívületben.
Héja csókkal fedve lebben
egy csókcsatakos kéj kerületben.
Csata dúl a dűlőn,
csiga csúszik félve,
csatához nem fűlőn,
csínján elmetélve.
Csigavére cseppen,
lecsordul a csápon,
csigaszeg csillámlik
csigakalapácson.
Személytelen módon,
kínjában ragozva
csöpögteti ódon
csókjait motozva,
csalán csípi, csellel
görgeti a követ,
visszazuhan a fel-
dobott csókövezet.
Csodákra közömbös,
csalódásra éhes,
csigakövezeten
csíkja mázos-mézes,
csókértékrendjében
fabatkát sem ér
a csőkcsata utáni
csíkos csigavér.
Vérét elmossa az eső
sodra,
elnyúlik a vágy, s nem marad, csak a
csigacsáp-árnyék a dűlő tudatában
s a csóktól csillogó csúf csigacsata.
Tájkép történéssel
Hattyútoll-labda hull a
tóba
farkasszakállat növeszt az erdő
lebegő alkony a csillagokban
mennyei arcon szappanhab-felhő.
Tájkép, kiolvasható
belőle
hány halálom lesz majd nékem
hogy ki tart velem a poklok mélyén
és van-e pártolóm fent az égben.
A kakas éjjel kukorékol
tudom: felhőim lekaszálják
hattyúdal-labdám a tóba fullad
farkasszakállban szúrnak a szálkák.
Történet: benne
foglaltatik
mennyi a bűnőm és van-e rá mentség
hogy mennyi a holt anyag belőlem
és maradt-e kevés elevenség.
Szemtanúk szerint eljött a
nappal
és bagolyköpet ragadt az égre
látható: mindent megemésztett.
Enyészet. Pusztulás a vége.