KIS LÍRAI ANTOLÓGIA
Tomas Tranströmer

Tomas Tranströmert aligha kell közelebbről bemutatnunk az olvasónak, hisz negyvenhat nyelven van jelen: a legtöbbet fordított élő lírikus. Szinte minden rangos trófeát elnyert. A svédek a Nobel-díjra is felterjesztették. Sokan doktoráltak belőle; vaskos tanulmányokat írtak stílusáról, képeiről. Ám a téma közel sincs ezzel kimerítve. Minden újabb nyelvvel óhatatlanul egyre szaporodnak a kérdések. Hogy hatnak metaforái idegen környezetben? Miért rímelik vajon költeményeit oroszul? Hogyan tolmácsolják búgó harangjait mondjuk az arabok? „Határtalansága” érdekes fordítói problémákat vet fel. Nem csupán nyelvieket.
Manapság szinte árad mindenünnen a tömény szöveg. Ebben az áradatban valahogy mentőöv számunkra a vers, felfedezőútra indulunk vele – írja Tranströmer valahol. Imádja a klasszikus zenét. Maga is játszik. S úgy érzem, szóhasználatában is fellelhető a Muzsika impromptuje, modulációja. Tulajdonképpen sohasem volt képes választani az irodalom és zene közt. Gimnazista korában kezdett írni. 1954-ben jelent meg első verseskötete, a 17 vers (17 dikter), s ezzel szinte egy csapásra az élvonalba került. Sokrétű, modern lírikus, nagy hatással volt rá Eliot és kezdetben Rilke is. Szavai sokértelműek, rajzai már-már aszketikusak, többnyire az olvasóban nyerik el végső értelmüket. Miszticizmusa tulajdonképpen emberközpontú. Nehéz „rekeszt” találnunk neki. A szürrealizmus sajátos művészi ötvözetének csupán egyik alkotóeleme.
A hatvanas-hetvenes években sok támadás érte a baloldaliak táborából. Tomas Tranströmer ekkor a „szellemi-fizikai” fal mögött utazgatott, elhallgattatott írókkal-költőkkel levelezett. Ebből az időszakból való Barátokhoz, a határ mögé (Till vanner bakom en gräns) című verse, melyet Thinsz Géza ültetett át magyarra: „[...] A cenzornál van most a levél. Fölgyújtja a lámpát. / Szavaim riadtan ugrálnak a fényben, mint rácson a majmok, / megrázkódnak és elcsöndesednek, fogukat vicsorítják! / Olvassatok a sorok között. Kétszáz év múlva találkozunk, / amikor feledésbe merülnek a szállók falába rejtett mikrofonok, / alhatnak végre, kövületté válva.”
Tranströmer más költők mellett magyaroktól, többek között Illyés Gyu
lától, Weöres Sándortól, Pilinszky Jánostól, Nagy Lászlótól, Tandori Dezsőtől, Nemes Nagy Ágnestől, Szabó Lőrinctől is fordított. Pilinszkyhez baráti szálak is fűzték.
1990-ben agyvérzés érte. Azóta beszédzavarokkal küszködik. Jobb karja megbénult, egy kézzel játszik a zongorán.
A hetvenedik életévéhez közelgő svéd költőnek mindössze tizenegy verseskötete jelent meg eddig. Ezekből – s még kiadatlan anyagából – jelentet meg válogatást tavasszal a Széphalom Könyvműhely Budapesten. Egyúttal születésnapi meglepetésként is – a határtalanság jegyében.

MERVEL FERENC