Bárdos B. Arthur

Gyermekszem

Unokáimnak

A remekmű

Előttem kocka
kockákkal összefogva
tölti meg a papírlapot.
Vizsgálom. Nézem. Forgatom.
Rajzolni készülök: a kör
rezgő vonala meggyötör
kissé, bár csak ceruzanyom
a füzetpapíron.

Ez nagyapa feje. Két pont,

két szem között a nyalka,

hosszúra nyúlt vonalka

megrokkant orra. És durcásan szalad

elő a vékony ajka.

Hasonlít rá? Lesz haddelhadd,

ha miatta rám orrol...

Tovább !.. tovább ! A kurta nyak
apró vonás.

Mást nem tudok: milyen a más?Csücsörítem a szám,

s már gömbölydedül a pici pocak

izgága ceruza nyomán.

Két szeleburdi láb

kapálózik alább.

Kocka kockákra hág: az irka
lapján a vad alkotóláz
a felnőttekhez emel – babonáz.
Bizony, itt látható: a mű kész.
Vagyok a tökéletes firka-
művész!

1996. március 13.

A labdarúgó

A nap kerengő labda.

Valaki fellőtte a magasba,

és ott maradt.

A bőrfoci gömbölyű arccal

békül az örökös kudarccal –

meghunyászkodik, s visszapattan,

ha éri a falat.

Focizgatok naphosszat és a nap
pofátlanul, izzó dühében
végiggurul az esti égen:
dagadva ellappad
a dunnavastag alkonyatban...

A nap kerekded. Forró labda.
Istenke az irtó fellegerdő
fölé csapta,

s eltévesztve irányát (a tekergő !...)
lustán a szomszédos lugasba
lohadt.

Én nekirontok – a heves
rúgástól álomszépen suhan újra,
szikrát csihol sistergő súlya
lendülő lábszáram felett...
Nagyanya büszkén emleget:
a hetedhét országon hírneves
csokival fogad.

1996. március 18.

A példakép

A képernyő

a mozi üvegvászna,

egy gombnyomásra

Donald Kacsa hápogva rázza

vésztjóslóan tollazatát – –

rugóra járó, fürgefi egér

az incifinci lukba belefér,

s Leó, az oroszlánkirály,

bozontos fővel szinte hozzám ér,

mikor a szobámba kiugró,

meredek sziklára kiáll...

Ó,                                                  Csupa merev mosoly:

cikáz a videó,                                 az arcom a fogoly,

és tippelek: a tipp                            ha izzadó kezemben

a hebehurgya klip.                           kaland kalandra rebben

S lám, magnetofon                          vagány game-re hiú

szalagra rovom                               fölcsipogó fiú – –

a techno-dallamot...                        a robotoló boy.

Mai gyerek vagyok...
mai gyerek...
mai...

vonulnak fel a gügye mondatok
toporzékoló pónilovai...

1996. március21.