LĂĄtĂł - szĂŠpirodalmi folyĂłirat

Ăśsszes lapszĂĄm » 1997. mĂĄjus, VIII. ĂŠvfolyam, 5. szĂĄm »


GulyĂĄs MiklĂłs

GulyĂĄs MiklĂłs

UTÓUTÓIRAT ELŐSZÓ GYANÁNT

A svĂŠd Vilhelm Moberg regĂŠnyĂŠt, az Egy pillanatod a fĂśldĂśnt hĂĄrom ĂŠvtizede olvastam: tizenkilenc ĂŠves korĂĄban, valamikor a szĂĄzadfordulĂł idejĂŠn kivĂĄndorolt egy svĂŠd fiĂş AmerikĂĄba, ahol Ăźzletember lett, meghĂĄzasodott, el is vĂĄlt, gyerekei messzire kĂśltĂśztek. VĂŠnkorĂĄra bekĂśltĂśzĂśtt egy panziĂłba ĂŠs rĂĄjĂśtt, hogy ĂŠletĂŠnek tulajdonkĂŠppen csak egy korszaka jelentett szĂĄmĂĄra sokat: az első kĂŠt ĂŠvtized. A svĂŠdorszĂĄgi. AbbĂłl az időből is csak egy dolog ĂŠrdekelte igazĂĄn: miĂŠrt fulladt be fivĂŠre falujuk patakĂĄba?*

Velem is valahogy Ă­gy van. ÖregsĂŠgemben az első tizenkilenc ĂŠvre keresek magyarĂĄzatot. RĂĄjĂśttem, hogy svĂŠdĂźl sohasem tanulok meg, ĂŠs magyarul mĂĄr nem tudok. Az ĂśtĂŠves svĂŠd gyerek termĂŠszetesebben beszĂŠli nyelvĂŠt, mint ĂŠn, akkor is, ha az ĂŠn svĂŠd szĂłkincsemnĂŠl az ĂśvĂŠ szegĂŠnyebb. Ő ugyanis ismeri a „beszĂŠd mĂśgĂśtti beszĂŠdet”.

A magyar szó, mondjuk, a jázmin (svédül jászminnak mondják) megindítja fantáziámat, mert „tapsikol”. Visszanyerni az egyetlen lehetséges nyelvet, fanatikus célommá vált.

A magyart itt SvĂŠdorszĂĄgban csak az olvasmĂĄnyaim szolgĂĄltattĂĄk, hiszen otthon ĂŠs munkahelyemen mĂĄskĂŠnt beszĂŠlnek.

1993-ban jutottam ErdĂŠlybe. MondhatnĂĄm, vĂŠletlenĂźl. ErdĂŠlyt addig Ăşgy kĂŠpzeltem el, mint Proust Stendhal PĂĄrmĂĄjĂĄt. Sejthettem ugyan, hogy ott is ĂŠbresztőĂłra kĂŠnyszerĂ­ti az embereket a munkĂĄba, hogy NagykadĂĄcson is van – hasmenĂŠs. De bennem Ábel ĂŠlt, meg a fĂŠlig vagy tĂĄn egĂŠszen romĂĄn JĂłzsef Áron, meg hogy KolozsvĂĄros kapuja kilenc zĂĄros.

Úgy jĂĄrkĂĄl ott az odaszakadt idegen, mintha egy regĂŠny kĂśzepĂŠbe cseppent volna, aztĂĄn lassacskĂĄn felĂŠbred, hogy ezek se romantikus regĂŠnyhősĂśk. GyarlĂł halandĂłk, mint svĂŠd szomszĂŠdaim.

MegkĂŠrtek, hogy Ă­rjam le, amit lĂĄttam.

Óbudán erre senki sem kért. Tálán könnyebb is volt az erdélyieknek írni. Kívülállóak, bár nem annyira rezignáltán azok, mint én.

A mĂĄsik kĂŠt levelet, valamint a parancsra fogalmazott utĂłiratot is meg kellett Ă­rnom, magyarĂĄzkodĂĄskĂŠppen, valamint az errefelĂŠ szokatlan csengĂŠsű anyanyelvem feltĂĄmasztatĂĄsĂĄra. VerbalizĂĄlni, mĂĄs szĂłval – a bennem, kĂśrĂźlĂśttem uralkodĂł kĂĄoszt.

* GulyĂĄs MiklĂłs kĂśtete megjelenĂŠs előtt ĂĄll.


(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk