Philippe Chabaneix

Champs-Élysées

Csalogány szól, Delphine, a fákon,

És meghal, ha foglyul esett.

Vajon ágykalitkámba zárom

Elhagyott, karcsú testedet?

Hatkor zárják az irodákat.

Nevettél. S most a könnyed árad.

Női szív titkai ezek.

A szemed kész. Nyakad ruhátlan.

Tovább lövelli rám a vágyban

Kígyód az édes mérgeket.