Guy Chambelland

Nehéz

Difficile

Nehéz meglelni az egyensúlyt, ha a hiányzó szépség (hosszú selymes láb, tükörben csillogó zöldesszőke konty, villámló tekintet) rágja a szívet, a hasüreget.

És mégis ez az asszony a konyhában... Csendjével, kimért kezével, türelmesen lesütött arcával, amint elzárja tenyerét a levegőtől, hogy leüljön: víz ő, ahol élek, mikor már semmi sem történik többé.

Felírja arcélét a burgonyákra, és próbálom nagyon kevés formából megtanulni ezt a szerelmet.

Külváros

Banlieue

Kerékpározó külváros, napsütés, megdézsmált gyümölcsösök. Oktalanul játszanak (miféle mixer rázza össze kedvesen az aszfaltot és a földutakat?). Örökké füstszag. Fakerítések. Egy üzem fala, régi csütörtöki futballozás, az első aggodalom. Csodálatos, gyümölcsfényű augusztus. Elég lenne egyetlen mozdulatunk, s kiszabadulna az isten, akitől egy levegőfal választ el bennünket; keresni fogom-e folyton, hogy melyik az, a megolvadt szurok szagában?

A lány (mellén szvetterrel, meztelen térddel, lombháttérrel a fejénél), akit egy csoport fiú vesz körül, ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt. Mindig ugyanilyen lesz, szép és távoli. A halál arca setteng, mint mozdulatlan napraforgó.