Saint-John Perse

Ének egy napéjegyenlőségért

Chant pour un équinoxe

Másnap este mennydörgött, és a sírborította földön hallottam,
amint harsogott

az embernek e válasz, amely rövid volt, és csupa csattogás.

Barátnőm, velünk tartott az égi zápor, az Isten éjszakája volt
zivatarunk,

és a szerelem mindenütt szállt fel újból a forrásaihoz.

Tudom, láttam: az élet száll fel újból a forrásaihoz, a villám meg-
ragadja szerszámait elhagyott pályáin,

a fenyők sárga virágpora összegyűl a teraszok szögleteiben;

és az isteni mag elszáll, hogy utolérje a tengeri planktonok
mályvaszínű tükrét.

Villám-Isten egyesít bennünket a különbözőségben.

Uram, földünk Gazdája, látod, hogy havazik, és az égbolt
vihartalan, a föld mentes minden ágyúzástól:

Széth és Saul, Cse Huang-ti és Kheopsz földje.

Az ember hangja az emberben szól, a bronz hangja a bronzban, és
valahol a

világon,

ahol hangtalan volt az ég, s nem őrködött a század,

gyermek jött a világra, akinek senki sem tudja
nemzetiségét és rangját,

és a szellem biztos ütésekkel kopogtat egy tiszta homlok agykaré-
jain.

Ó, Föld, Anyánk, ne legyen gondod erre az újszülöttre: rohan a
század, tömeg a század, és az élet megy az útján.

Egy ének száll fel bennünk, ami nem ismerte forrását,
és nem torkollik a halálba:

egy órai napéjegyenlőség a Földnek s az embernek.

TÓTH ISTVÁN fordításai