Balázs Imre József
Beavatás

homályos terembe vezettek aztán
a lány csak dünnyögött fejét lehorgasztván
a sarokban a bölcs ült körülötte gyertyák
felnézett majd így szólt köszörülvén torkát

míg bennünket élnek az életek
ép a kép írj szerdát és pénteket
fiának nevezett s a füstöt kifújta
később elaludt az asztalra borulva

Hajnali áhítat

kint a fények tompulását

elmosódó kontúrokat

észrevétlen ellazuló bokrok tömegét

bent az éles citromsárgát
a kályha rozsdafoltjait
a konyhaasztal józanságát

s néha mindezt fordítva

A vadászat alapelvei

_{Ott állnak ők, a férfiak.}

Zajlik a tér. Mohára vér,
tokány, hús, bor. Még enni kér
a bolygó szent. Torkán a vad

csisszan békén. Lő, tölt, arat,
ki bír, ki rest s ki odaér.
Halomba gyűl a nyúl, egér.
Ott állnak ők, a férfiak.

Egy színielőadás margójára 2.

szívesül az álca ránca
bolyhos öröm dús vihánca
míg a kedve őgyelegve
kaján fintorokra kelve
hív a táncba

vázra hús öröm a gyászra
mégis mindig mélyre ásna
fogad körmöd ásód kapád
félredobva minden ruhát
röpke nászra

katlanába kósza hitnek
hull a vér a vágy az ének
ki módolna mást e páston
túl szerényen túl fohászon
tetemének?