FÓRUM

Ki vagy te, Szilágyi Domokos?

Egy lélektérkép könyves léptékpillérei

Dokumentum- és irodalomtörténet. Személyes vallomás és kormagyarázat. Kántor Lajos jelen könyve immár a harmadik a sorban {A költő életei című antológiát nem számítva) Szilágyi Domokos életútjáról, költői „kényszerleszállás"-áról. Szövevényes élet- és poétapályája még valószínűleg évtizedekig szolgáltat visszaemlékezést, megfejteni-, kibogoznivalót kortársnak, kritikusnak egyaránt.

Szilágyi Domokos élete és költészete súlyokkal megrakott értelmiségi bárka. Élete sokak által vitatott, de költészete a megkésett elfogadás ellenére is mindig európai mércével mérendő. Szinte nincs olyan irodalommal foglalkozó, akit ne érintett volna meg ez a hol „garabonciás", hol költő-próféta. Hadd említtessék meg néhány név, természetesen a teljesség vállalása nélkül: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Ágoston Vilmos, Szakolczay Lajos, K Jakab Antal, Pomogáts Béla, Pécsi Györgyi, Bertha Zoltán, Polgárdy Géza és három jeles román kortársa: Nichita Stănescu, Paul Drumaru és Ştefan Augustin Doinaş stb. A visszaemlékezést, költészet-értelmezést, egész könyvet felölelő művek sorát Cs. Gyímesi Éva Álom és értelem címen megjelentetett műve nyitja, melynek alcíme Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (Kriterion Kiadó, 1990). Ezt követi a Visszavont remény című kötet Ágoston Vilmos szakmai ügyszeretetének és empátiájának köszönhetően, mely Szilágyi Domokos Méliusz Józsefhez írott leveleit gyűjtötte egybe (Szépirodalmi Kiadó, 1990). Méliusz Józsefhez, a bukaresti magyar értelmiségi idősebb költőtárshoz, a mindig biztos menedékhez, a befolyásos irodalmi tisztelőhöz, aki szellemi és anyagi támasz egy személyben.

És most íme a nemes folyamat következő igaz pillére: Kántor Lajos Ki vagy te, Szilágyi Domokos? című műve. E cím már sejteti, hogy itt a költőre és természetesen a tőle elválaszthatatlan költészetére történik emlékeztetés kísérlet, összegző, szemléltető versértelmezés, kortársi anekdotázás, visszaemlékezés, vallomás és egyfajta korsummázás segítségével. Kántor Lajos több kötetében foglalkozott már Szilágyi Domokos költészetével és jó néhány könyvének előszava szintén az ő nevéhez fűződik. A költő halálának tízéves évfordulójára megjelentetett emlékkötet: A költő életei Kántor Lajos válogatásában, szerkesztésében került az olvasók elé. A könyv tiszteletgesztus. A kolozsvári lelkes kultúramisszionárius Szilágyi Domokos kevéssé ismert verseinek, paródiáinak, családi levelesládájának, cikkeinek, világirodalmi versfordításainak anyagából állította össze e kötetet, s mellette a különböző művészetek képviseletében kor- és pályatársai emlékeznek vissza, a könyv további részében pedig a fiatalabb generációk irodalmi várományosai, Szilágyi Domokos eszmei értékeinek átvállalói és továbbvivői szerepelnek versükkel, prózájukkal. Páratlan szereplők, pazar válogatás! És mindez 1976-ban!

A kiváló és sokoldalú kritikus- és kor-„közérzetkrónikás" (K. L. önelnevezés) bevallottan nem tartozott Szilágyi Domokos legszűkebb baráti köréhez, ám a Korunk folyóirat állandó pilléreként mindig is kapcsolatot tartott, ápolt a költővel, és verseinek elfogadtatásával avagy csorbítatlan közlésénél szinte mindig érvelt, ágált, bábáskodott.

Vallomás ez a mű. Elfogulatlan, őszinte önleleplezés is. A '89-es romániai események most már lehetővé teszik a tabu-témák tényszerű körbejárását, a máig titkolt és féltve őrzött, óvott kulcsszavak, gondolati rejtjelek föloldását, megmagyarázását. Ezáltal a sorok között is könnyebben tudunk olvasni, egy-egy fölkínált fogodzó segítségével tisztábban bepillanthatunk e csodás költő-birodalomba, a végletekig megszenvedett „élveboncolás" folyamataiba. A könyv több szerkezeti egységre tagolható. A első fejezetben érdekes életadalék részesei lehetünk. Nevezetesen Szilágyi Domokos és Kántor Lajos néhol humorral, nyelvi sziporkával fűszerezett levélváltásáról értesülhetünk. Aki a papír közé keveredik címet viseli a fejezet, s a költő gondolata ekként folytatódik: megeszik a szerkesztők. Aztán amint a költő élete kerül középpontba, beleláthatunk a korabeli egyetemi korhangulatba. A költővé érés első meghatározó színhelye a kolozsvári Bölcsészkar. Az 1956-os év eseményei, a kor levegője már a szülőkhöz írt levelekben is mély nyomot hagy. Hadd idézzük ide a könyv erre vonatkozó részletét: „Máskülönben künn voltunk a temetőben. Az utóbbi két hétben fölfordult az egész Bolyai, a magyarországi események hatására. Persze, velünk mindennap gyűléseztek, hogy csillapítsuk a népet. Mélyen tisztelt felsőbb szerveink ugyanis szörnyen begazoltak, nehogy kivonuljon a kolozsvári diákság tüntetni, úgy szép békésen; s ezért igyekeztek a Babest és a Bolyait (a román és a magyar egyetemet) összeugrasztani... A temesvári román diákok (műegyetemi hallgatók) rokonszenvtüntetést rendeztek a magyar forradalommal. Marosvásárhelyen az orvosin is «forr a világ bús tengere, ó, magyar». Testi épségünk nincsen veszélyben, mert Szászfenesről behozták a katonaságot, és géppisztolyos járőrök cirkálnak estétől reggelig minden diákotthon és egyetemi épület körül. Máskülönben a temetőben is több volt halottak napján a hekus, mint a gyászoló. Ilyenkor az ember négyszer gondolja meg, amíg lépik egyet. Úgy, hogy most már nem kell félni semmitől."

Az egyetemen találkozik Szabédi Lászlóval, az egyetemi tanárral, hallgatja irodalmi szemináriumait, s a kiváló költőoktató gerinces magatartása mindig példa értékű előtte. A diákság soraiban találjuk a későbbi erdélyi magyar irodalom olyan ígéreteit, mint az esszéíró Szilágyi Júliát, a finn époszt nyelvünkre oly ragyongóan átültető és tragikus sorsú Nagy Kálmánt, a több műfajban sikeres irodalmárt, Lászlóffy Csabát, Páll Lajost, aki a magyar '56-os forradalom eszméi melletti kiállásáért, költő-képzőművész stúdiumai helyett négy évig börtönben raboskodott.

Kántor Lajos könyvének gerincét a költő–költészet–játék hármasának szerves életfolyamata képezi. Már a fejezetcímek is igen beszédesek: a játék rangja; hívőjáték; sors–játék; játék költészettel és szintézissel; játék halállal. „Szilágyi Domokos babitsi módon ismeri a költői mesterséget" – mondja róla egyik legértőbb költészet-ismerője, K. Jakab Antal. A durva és mind jobban fenyegető diktatúra és a bizonytalanságot, az értelmiség lejáratását, harsogó kifigurázását megcélzó személyi kultusz kegyetlen lépéseinek elviseléséhez önvédekezésként kitalálja a játékos nyelvezetet. Így a legnegatívabb események, a váratlan megszégyenítő pimasz rendelkezések, törvények is meghökkennek és vitriolos hatásuk elviselhetőbbé válik. Az irónia abszurd, szarkazmus, paródia köntösében tálalt valóság, ha ideig-óráig is, de hatásos védekezésnek bizonyul a szubjektum, az értelmiségi (önkéntes) őrületbe hajszolása ellen. Kiváló formaművész, a történelmi korokon brillírozó stílusakrobata, a klasszikus és a modern versformákat egyformán otthonosan kezeli és alkalmazza, szövi a vers mondanivalójának megfelelően poétikájának szövetébe. A kortárs kritikus, pályatárs számos versen át szemlélteti Szilágyi Domokos költészetének poétikai és értelmi bravúrjait. (Kitűnő verselemzések, gondolati és stilisztikai szemszögű megvilágításban.)

Érdemes segítségül hívni a prominens kritikus-esztétát, Láng Gusztávot, aki A jelen idő nyomában című kötetébe méltán válogatja be 1969-ben összegzett költészet-értelmezését, és megfogalmazza Szilágyi Domokosra állandóan jellemző véleményét: „A költészet – saját életformája; létének értelme egybeesik a költészet értelmével, a «mit ér ma a költészet» kérdése óhatatlanul a «mit érek én a költő» s a «mit érek én az ember» kérdését hívja magával, a költészet valóságának élménye úgy lesz egyben a személyiség válsága is."

Szilágyi Domokos mérnöki pontossággal rögzíti lényeglátását: „az anyag létformája a mosoly"; „a lélek mozgásformája a vágy"; „a lélek léptéke a munka". Permanensen önépítkező alkat, mint egy jó öntő, kitermeli a színvonalasnál színvonalasabb műveit. A magyar- és világkultúra értékközvetítő személyeinek példáját, példás magatartását átemelve választ kaphatunk, ki mindenki volt hatással Szilágyi Domokosra, az irodalom, képző- és zeneművészet területéről (Bartók, Mozart, Honegger, Derkovits, Bolyai János, Beethoven, Mestrovic, Weöres Sándor stb.). A magyar költészet nagy klasszikusa előtt önleplező hitelességű kismonográfiával tiszteleg: „Egy XX. századi nonkonformista költő irodalomtörténeti esszébe öltöztetett ars poeticája" – mondja róla Kántor–Láng a Kortársunk Arany János című könyvéről.

Szilágyi Domokos művelt festő, biztos kezű patikus, aránymérnök, a történelmi korok magatartás-géniuszainak gondolatarzenáljából válogat, ebből épít, ezt keveri költői palettájára, s tárja újra meg újra elénk és önmaga elé követendő példaként. Csakhogy a nagy játékos vallomását idézve: „játszani – s a játék titokban (holt-sú-

_{lyossá komolyodik)“. A társadalmi meg nem érettség, a diktatúra állandó kézzel}

fogható fenyegetettsége, a létbizonytalanság, a családi hányattatása, a perspektíva nélküli tudat mind jobban aláásta egészségi állapotát. Így szinte törvényszerű az önfeladás, a méreggel töltött injekció önkéntes választása. A könyv harmadik egysége a műhelyekről, vagyis Szilágyi Domokos életművének közlési fórumairól szól. Kántor Lajos végigjárja a költő romániai szerkesztőségeinek lényeges színhelyeit: Kolozsvártól Bukaresten át Marosvásárhelyig (Korunk–Utunk–Igaz Szó–Előre). A kritikus mindenhol jelzi, hogy ezek az emlékezet szövevényes készletéből megmentett, visszahívott életrajzi hiteles történetek Szilágyi Domokos életének csak kicsinyke részét képezik, és természetesen nem törekszik monográfiát követendő teljességre. „Az ember-verssor" fejezet a költőt mint fordítót hívja elénk. A klasszikus és a kortárs román irodalom jó néhány költőjét ismerhetjük hiteles tolmácsolásában (T. Arghezi, L. Blaga, I. Vinea, I. Pillat). Nichita Stănescu és Ştefan Augustin Doinaş verseiből egész kötet verset jelentetett meg. Fordított tanulmányokat és Matei Călinescu modern szemléletű szimbolikus kisregényét is ő adta kezünkbe. Klasszikus és kortárs angol és amerikai költőket is tolmácsolt (R. Bruns, W. Whitman,A. Ginsbergstb.). Verset írt anyanyelve mellett román és angol nyelven is. (Daniel Spinster alteregójaként) „ikerkönyvet" írtak Palocsay Zsigmond költőtársával Fagyöngy címen, Plugor Sándor grafikái ihlették az Öregek Könyvének Megírására. Vermessy Péter zeneszerzővel kiadták a Pimpimpáré című művüket (gyermekversek kottával).

Kántor Lajos kötetének zárófejezete pedig mintegy szomorú tapasztalatként közli a kritikus-pályatárs kanosszajárását az egyik országos hírű irodalmi lapunk szerkesztőjével, aki hozzá nem értéséről eklatáns példát szolgáltatva lebecsülte és félreértelmezte Szilágyi Domokos tehetségét és (talán) szakma iránti felelőtlenségből, avagy egyéb okok híján el sem olvasta a küldött könyveket. Természetesen a (magyar) országos értetlenség valamicskét helyrezökkent, ugyanis Nagy László Glossza bocsánatért című verse ennek jegyében íródott: „S mert vállaltalak vállamon vagy te/ vegye tudomásul a rotációs". Szilágyi Domokost sokszor érték olyan vádak, hogy az emberiség főbb kérdéseinek problematikája csak hőzöngés nála. Viszonylag című verse kiváló cáfolat erre: „hisz ti – én vagyok" – és folytathatnánk nagy merészen, én pedig ti vagytok. Mi ez, ha nem beszédes ellenérv a koholt rágalmazásokra.

Cs. Gyímesi Éva véleménye szerint „Szilágyi Domokos még mindig egy váteszi típusú költői magatartás képviselője". Költészetének időszerűsége: gondolatai a korlüktetésétvibrálják,folyton-folyvástát-ésvisszasiklanakmúlt-jelen, jelen-múlt eseményein, jelen elődök magatartását, követendő bátorságát emelik át a mába, elemeznek és szintetizálnak, értékelnek és kritizálnak, az elkövetkezendő jövő idők problematikáit prognosztizálják: a természettől mind távolabb kerülése, az ősharmónia végleges hiánya, a mindenféle kétely térhódítása, a művészi szubjektum eluralkodó válsága, az elidegenedés szele, a már lappangó tömeges kivándorlás megjósolása.

Szűkre szabott ember öltö/nyé/ben a gondolat világirodalmának fáradhatatlanul megszállott örök utasa volt. Irigyelték és (titkon) tisztelték. Féltek pörös tollától, szárnyaló írói vénájától. Érezték, hogy a nehéz terhelések árán is átküzdő klasszikussá növő minőségi költő, biztos befutó a Parnasszusra. Állandóan és szándékosan a kor pulzusán tartotta „vigyázó tekintetét", a költészet csatornáján ágált érdekünkben és óvott a leselkedő veszélyektől. Egyéni gondolatszobrász, a költői nyelv brillírozó sajátságos művésze, a művészetek kompozícióba öntőjének bátor és tudatos kísérletezője, szikrázó tehetségű versszerkesztő, síkváltó komponista, váteszi tehetség.

A Szilágyi Domokosról írott eddigi számtalan bibliográfia közül ide kívánkozik néhány, mert ezzel is láthatjuk, mennyire hatásos és egyetemes az ő irodalmi munkássága. Így vélekednek Szilágyi Domokosról. (Zárójelben a címadók.) Íme: Az élő, az örök életű lelkiismeret (Adonyi Nagy Mária); Betűvető Jupiterek (Ágoston Vilmos); Chagall-szárnyú angyal (Baránszky-Jób László); Költő, kortanúszóval (Csapody Miklós); Éjjeliőr egy tört-ezüst koron (Cs. Gyímesi Éva); A kétely költője; A megkísértett (K. Jakab Antal); A költő életei; Szerepjátszás (Kántor Lajos); Eleresztve a Semmi ágát (Láng Gusztáv); A Reménytelen Alapvető (Lászlóffy Aladár); Játsszuk, ami nincs, de lehetne (Markó Béla); Lázak költője (Pomogáts Béla); Lázunk enciklopédiája (Szakolczay Lajos); Reverzibilisen a sirályok hóhullása (Balázs Tibor); Költészetünk Hamletje (Tompa Gábor); „Magamat világgá kiáltva, állok kéretlenül a vártán" (Tömöry Péter); Áttetsző tükör optikája (Varga Imre); Az öregség mint közbülső állapot (Vass Éva); Rabbá-szabadultan (Vásárhelyi Géza). Milyen frappáns a pályatárs CsikiLászló példázatszerű megállapítása: „Szilágyi Domokos volt rajtunk a seb, melynek kapuján a mindenséggel kerültünk lázító kapcsolatba, vérünk elvesztése árán".

Szilágyi Domokos költészete immár nemcsak a miénk. Aterizare forţată (Kényszerleszállás) című kötete Paul Dramaru empatikus tolmácsolásában jutott el a román olvasóközönséghez. Válogatott versei német nyelven Enciklopedädies des Fiebers (A láz enciklopédiája) címen Eva Czjzek és Roman Czjzek fordításában jelentek meg.

Még hatvanéves sem lenne. És már húsz éve elköltözött e „jaj-planétáról".

Kántor Lajos ajánlott kötete nagyon jelentős állomás Szilágyi Domokos életművének, életének szakszerű, vagyis tudományos értelmezéséhez, kutatásához és helyes irányú megértéséhez.

Várjuk az említett Szilágyi Domokos-monográfiát, talán K Jakab Antaltól vagy Láng Gusztávtól?

SZLAFKAY ATTILA