SZEMLE

ValĂłsĂĄgkĂśltĂŠszet

MĂŠszĂśly MiklĂłs: Oh, che bella notte. NovellĂĄk. Pont KiadĂł, Budapest, 1997.

Egy kĂśnyv megjelentetĂŠse szimbolikus, ĂŠrtelmezhető gesztus. Hogy ezt miĂŠrt fontos hangsĂşlyozni vagy megemlĂ­teni? Elsősorban azĂŠrt, mert a gesztus befolyĂĄsolja a kĂśnyv megĂ­tĂŠlĂŠsĂŠt – olvasĂĄsĂĄt. MĂĄskĂŠnt veszek a kezembe egy hanyag nemtĂśrődĂśmsĂŠggel odanyĂşjtott munkĂĄt ĂŠs mĂĄskĂŠnt egy ĂźnnepĂŠlyessĂŠggel Ăśvezett alkotĂĄst.

A Pont kiadĂł megjelentette MĂŠszĂśly-kĂśtet nem csupĂĄn Ă­rĂłja miatt jelentős, hanem azzĂĄ teszi a kiadĂł gesztusa is, amellyel ĂĄtnyĂşjtja az olvasĂłknak. A kĂśtet egyszerre, egyazon időben angolul, oroszul ĂŠs romĂĄnul jelent meg, a kultĂşrĂĄk kĂśzelĂ­tĂŠsĂŠt szolgĂĄlva, nem csupĂĄn az eurĂłpai kontinensen, hanem tĂĄgabb tĂŠrsĂŠgben is. (A kiadĂł Conflux programja keretĂŠn belĂźl jelenteti meg a szomszĂŠdos nĂŠpek irodalmĂĄnak jeles kĂŠpviselőit, egyszerre tĂśbb nyelven, azonos borĂ­tĂłval, ĂŠs a fogadĂł nyelvek irodalmĂĄnak egy-egy ugyancsak jeles alkotĂłja Ă­rja az utĂłszĂłt.)

MĂŠszĂśly MiklĂłs elbeszĂŠlĂŠseit, rĂśvidprĂłzĂĄjĂĄt az 1975-ben megjelent AlakulĂĄsok cĂ­mű gyűjtemĂŠnyes kĂśtet utĂĄn az 1989-es Volt egyszer egy KĂśzĂŠp-EurĂłpa tĂĄrta az olvasĂłk elĂŠ. 1991-ben egy Ăşjabb kĂśtet jelent meg, Az ĂŠn PannĂłniĂĄm cĂ­mmel, majd a Jelenkor illetve a Kalligram KiadĂł jĂłvoltĂĄbĂłl tĂśbb novellavĂĄlogatĂĄs lĂĄtott napvilĂĄgot. Ezek a kiadĂĄsok is jelzik MĂŠszĂśly jelentősĂŠgĂŠt a huszadik szĂĄzadi magyar irodalomban. De jeleznek mĂĄst is, ugyanis a vĂĄlogatĂĄsok minden esetben Ăşj ĂŠs Ăşj lĂĄtĂłszĂśgekben mutatjĂĄk az ĂŠletmű eddigi darabjait, ĂŠs talĂĄn Ă­gy vĂĄlik igazĂĄn ĂŠrzĂŠkelhetővĂŠ az a rendhagyĂł Ă­rĂłi technika, amely mikrototĂĄlok sokasĂĄgĂĄbĂłl alkotja meg az. elbeszĂŠlĂŠsek panorĂĄmĂĄjĂĄt – egy kimerĂ­tőbb, telĂ­tettebb, sűrĂ­tettebb ĂĄbrĂĄzolĂĄs- ĂŠs megjelenĂ­tĂŠsmĂłdnak a jelenlĂŠtĂŠre lĂĄthatunk. Thomka BeĂĄta a MĂŠszĂślyről Ă­rt egyik elemzĂŠsĂŠben (in. Áttetsző kĂśnyvtĂĄr. Jelenkor KiadĂł, 1993) beszĂŠl arrĂłl, hogy lĂĄtvĂĄnyosan előtűnt immĂĄr, hogy a lineĂĄris olvasat lehetősĂŠgĂŠt mĂĄr-mĂĄr teljessĂŠggel meg lehet szĂźntetni, s hogy mennyire nem nyĂşjt kĂŠpet a regĂŠnyről, azt elsősorban az Ăşj horizontokban felbukkanĂł MĂŠszĂśly-elbeszĂŠlőművĂŠszetből tanulhattuk meg. KĂśvetkeztetĂŠse pedig, hogy: megkerĂźlhetetlennĂŠ vĂĄlt egy ĂśsszefĂźggĂŠseket, szerkezetbe-ĂĄllĂ­tĂĄsokat kĂśvető, ingĂĄzĂł olvasĂĄsmĂłd kialakĂ­tĂĄsa, mely a tĂśrtĂŠnet lĂĄtszĂłlag ĂśnkĂŠnyes rendjĂŠt az elbeszĂŠlĂŠs tĂśrvĂŠnyszerű rendjekĂŠnt ĂŠrtelmezheti.

Hogy mi mĂłdon fĂźggnek Ăśssze az eddigi ĂŠletmű darabjai, arra mutat pĂŠldĂĄt a Pont KiadĂł ĂĄltal megjelentetett kĂśtet is. Nem csupĂĄn a kĂśzzĂŠtett nĂŠgy novella (Oh, che bella notte!, Magyar novella, Magasiskola, SĂłlymok csillagvilĂĄga) kĂśzĂśtti ĂĄtjĂĄrĂĄsok tĂĄrulnak fel, hanem egy-egy felvillanĂł rĂŠsben az egĂŠszre is rĂĄpillanthatunk. Mondhatni a teljessĂŠgre, ami azonban lehet akĂĄr egy jelentĂŠktelen, ĂĄm drĂĄmai pillanat. Sokak szerint MĂŠszĂśly prĂłzĂĄja Az atlĂŠta halĂĄla ĂŠs a Saulus utĂĄn fordult egy Ăşjfajta epikai vilĂĄgmodellĂĄlĂĄs felĂŠ. Csakhogy ezek az Ăşjabb vĂĄlogatĂĄsok, ahol az időben egymĂĄstĂłl messzire kerĂźlt darabok szerkesztődnek egymĂĄs mellĂŠ, arrĂłl tanĂşskodnak, hogy nincs ennyire kontĂşrosan megrajzolhatĂł vĂ­zvĂĄlasztĂł. A jelen kĂśtet nĂŠgy novellĂĄja keltezĂŠsĂŠt tekintve igen szĂŠles alkotĂłi sĂĄvot fed be, mĂŠgis szorosan Ăśsszetartozik. Vagy inkĂĄbb azt lehetne mondani: egymĂĄsba vilĂĄgĂ­t. „Megindul a kĂŠpzelgĂŠslavina, vak gomolygĂĄssal előbb, ahogy a porhĂł verődik templommagasra, majd fagyasztĂł rĂŠszletessĂŠggel, mikor egy kitisztulĂł rĂŠs jĂłvoltĂĄbĂłl mikrototĂĄlban lĂĄtjuk, hogyan reped a jĂŠg, reccsen a csigolya“ – idĂŠzi Thomka BeĂĄta MĂŠszĂślyt, majd ekkĂŠnt folytatja: „E mikrototĂĄlok sokasĂĄga alkotja az elbeszĂŠlĂŠsek panorĂĄmĂĄjĂĄt, s ebben a fĂśntiek ĂŠrtelmĂŠben nem csupĂĄn a tĂĄrgyi ĂŠs ĂŠrzĂŠki vilĂĄgnak, a kĂśrnyezetnek, a helynek, tĂĄjnak, tĂŠrkĂŠpzeteknek, lĂĄtottaknak van kiemelt szerepe, hanem a kĂŠpzelgĂŠslavinĂĄnak, az emlĂŠkezetben tĂĄroltaknak, a valĂłszerű s valĂłs imaginativ tĂźkreinek.“

Jelen kĂśtet is ezt nyomatĂŠkosĂ­tja: az elbeszĂŠlĂŠs valĂłsĂĄg ĂŠs kĂŠpzelet anyagĂĄbĂłl van. Nincsenek ĂŠles hatĂĄrok. Az 1956-os MagasiskolĂĄt pĂŠldĂĄul alkotĂłi szempontbĂłl megelőzi az 1995-Ăśs keltezĂŠsű SĂłlymok csillagvilĂĄga, a Magyar novella pedig bizonyos szempontbĂłl tĂśbbek kĂśzĂśtt az AtlĂŠta halĂĄlĂĄnak borzongatĂł előĂŠrzetĂŠt fodroztatja. A novellaszerkezeten belĂźl sem hĂşzhatĂłk ĂŠles vonalak, az idő sohasem lineĂĄris, jelen ĂŠs mĂşlt egybefolyik, finom jĂĄtĂŠkĂĄval szĂźntelen ĂŠbersĂŠgre kĂŠszteti az olvasĂłt.

Ezt az ĂŠbersĂŠget felhasznĂĄlhatjuk az Ăşjabb kulcsok megtalĂĄlĂĄsĂĄhoz. Mert talĂĄlhatĂł Ăşjabb perspektĂ­va, ahonnan a MĂŠszĂśly-novellĂĄk egĂŠszen mĂĄst mondanak, egĂŠszen mĂĄsnak a megfogalmazĂĄsĂĄra kĂŠsztetnek. Ha ebben az Ăşj kĂśtetben olvassuk a szomszĂŠdos novellĂĄkat, valamifĂŠle egyetemes skizofrĂŠnia ĂĄtvilĂĄgĂ­tĂĄsĂĄt kapjuk. Hideg fejű skizofrĂŠnia ez, hiĂĄnyzik belőle az ĂśsztĂśnĂśs, jĂłhiszemű ĂśnĂĄltatĂĄs: mindenki tud mindent, minden hideg fejjel van vĂŠgigcsinĂĄlva. Nincs drĂĄmai kelepce, hiĂĄnyzik a jĂłhiszemű tudatlansĂĄg hĂĄlyoga, csak a mindent ĂĄtitatĂł, a cinizmust ĂŠs skizofrĂŠniĂĄt is ĂĄtminősĂ­tő kĂśltĂŠszet abroncsozza Ăśssze ezt a vilĂĄgot. A MagasiskolĂĄban a fanatizmus, a „nagy Beranek“ fenyegetően ott tornyosulĂł, ĂĄm mindig dicsőĂ­tett ĂĄrnyĂŠka, az Oh, che bella notte!-ban a bosszĂş hideg szenvedĂŠlye, a Magyar novellĂĄban a kĂ­sĂŠrtő „hamis tudat“ csak a felszĂ­n, mert mĂśgĂśttĂźk ott talĂĄlhatĂł a nagyon erős titkos ĂśsztĂśn, hogy keressĂźk a kijĂĄratot. Hogy sorsunkkĂĄ rendelt skizofrĂŠniĂĄnkban legyen egy vilĂĄgos ĂŠs tiszta pillanatunk, amikor a kijĂĄratot megpillanthatjuk. És ennek a fĂŠnyes pillanatnak az ĂŠrzĂŠkeltetĂŠse a MĂŠszĂśly-novellĂĄkban a kĂśltĂŠszet. Nagy kĂśltĂŠszet ez, az ĂŠrtelemmel befogadhatĂł, feldolgozhatĂł ĂŠs minduntalan titokzatos abszurditĂĄs kĂśzĂśtt Ă­velő poĂŠzis.

ISTVÁN MIHÁLY